Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

Yasämap, 1962. február ZS. ESZAKMAGYARORSEÄG 9 ' Frissen tovább Kezdeményezés az iskolai frissítő testnevelés bevezetésére A heti kétszeri Iskolai test­nevelés élettani'.ag egyenlőtlen és elégtelen. A két tornaóra között 3—4 nap szünet van, továbbá a testnevelési óra 45 percéből körülbelül 30 perc jut mozgásra és ez nem szol­gálja kellően a testkultúrát. A nagyobb, szocialista felada- • tok elvégzésére szellemileg és testileg jobban fel kell készíte­nünk az ifjúságot. Az értelem és morál művelésére szánt időből nem vehetünk el, vi­szont az új, haladó iskola- reform követeli a fizikai telje­sítőképesség fokozását. Az aktív pihenés elméletileg jól megalapozott és a gyakor­latban bevált rendszere isme­retes. Ha egyfajta munkában elfárad a szervezet, egy másik íajta mozgással jobban és gyorsabban kipiheni, mint a tétlenséggel. Példa rá az üze­mi torna haszna, vagy a gép­kocsivezető mozgásigénye 2—3 órai, vezetés után. A két gondolatból harmadik r.dódik. Az iskolapadba szorí- lott tanuló a dinamikusnál ne­hezebb, statikus, plusz intenzív . zellemi munkát végez napi •j—6 tanítási órán át. Ezt a fá­radtságát, de szellemi letörését’ is könnyebben piheni ki, ha a harmadik óra után következő nagy — 20 perces — szünet el’ ső 5—6 percében frissítő test­nevelést végez. A mindennapi torna egyenletes, vagy felépí- tet terheléséhez a szervezet hozzáedződik; a testnevelés órára, a sportra, a munkára, az életre is jobban felkészít. A „Frissen tovább” mozgalom alapja lesz az általános, üzemi tornának is. A feladat véghezvitele nem jelent semmi anyagi kiadást, ennek minden feltétele adva van. A harmadik szünetben a tanulók az osztály előtti folyo­són (nyáron esetleg az udva­ron) felállnak és az előtornász vezényletére és bemutatására üdítő, frissítő mozgásokat vé­geznek. A gyakorlatok össze­állításánál tekintettel kell len­ni arra is, hogy a tanulók ne verjenek fel port, ne érintsék a talajt kézzel, ruhával, ne hozzák lengésbe a padlót, stb. Célszerű, ha havonta új gya­korlatokat alkalmazunk. Ahol mód van rá, a frissítő tornát hangszóróval, magnóval, zon­gorával intenzivebbé, játéko­sabbá, hangulatosabbá tehet­jük. A felügyeletet a testnevelő, vagy a felügyelő tanár, esetleg az iskola orvosa is elláthatja. Az első mintagyakorlatot Ir- sa Tibor szakfelügyelő tanár dolgozta ki, aki az alapgondo­latot magáévá tette, azt szak­tanácsaival segítette. A rend­szer országos kiterjesztését ja­vasoljuk. Borsod megyei Tanács VB Testnevelés- és Sport Egészségügyi Intézete * Szerkesztőségünk örömmel adott helyet a felhívásnak. A Testnevelés és Sport Égé zség- ügyi Intézet nagyszerű kezde­ményezése és javaslata minden bizonnyal kedvező visszhang­ra talál a szülök, a pedagógu­sok és a tanulók körében. A „Frissen tovább ’-mozgalom bölcsőjénél, az Egészségügyi Intézet munkatársai, dr. Pctró Sándor vezetésével, igen jó pél­dákra támaszkodhattak. A Kí­nai Népköztársaságban, a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban, a Szovjetunióban és igen sok nyugati országban szinte mindennapos szükség­letté vált az üzemi torna. „Mi­ért ne lehetne megvalósítani ezt a mi iskoláinkban is?" — vetődött fel a gondolat. És a sportorvosok, a testnevelési szakemberek segítségével ki­dolgozták a mozgalommal kap­csolatos tennivalókat. A magunk részéről teljes egészében egyetértünk a „Fris­sen íot'óbb” mozgalom beveze­tésével, hiszen az iskolák ta­nulói a napi 5—6 perces irá­nyított testmozgással felfris­sülnek. Sokkal jobban hozzá­edződnek a nagyobb megterhe­lésekhez, jobban felkészülnek a munkára, a testnevelésre, a. sportra. Amikor a felhívást közzé- tesszük, a szülőkhöz, pedagó­gusokhoz. tanulókhoz fordu­lunk: szóljanak hozzá, mond­janak véleményt a javaslatról. Véleményünk szerint nemcsak megyénkben és Miskolcon, ha­nem az egész ország területén nagy érdeklődésre tarthat szá­mot ez a mozgalom. Várjuk a szülök, pedagógusok, tanulók hozzászólásait, amelyeket la­punk hasábjain ismertetni fo­gunk. , Ózdira bizakodással tekintenek a mai mérkőzés été Az NB I-es labdarúgó baj­nokság tavaszi nyitányának első mérkőzését már tegnap lejátszották a fővárosban. Bennünket, Borsod megyei sportkedvelőket ma az érde­kel, mi lesz 0zdon, hogyan állja meg helyét az Ózdi Ko­hász labdarúgó csapata az első tavaszi bajnoki mérkőzésen, Hétköznap este Miskolc tornatermeiben... (I.) Ismeretes, hogy Miskolc nem nagyon bővelkedik tornater­mekben, A meglévőket azon­ban nagyon kihasználják a ta­nulók,, a sportkörök. Városunk valamennyi tornatermében nezsgő élet folyik délutánon­ként, estén kint örvendetes 'ogy a fiatalok milyen nagy evőmmel vesznek részt a sport­novszkij utcai általános iskola tornaterme volt., i Mit lát­tunk itt?... ... A Miskolci Sportiskola atléta-palántáinak edzésére ér­keztünk. A teremben kötetlen foglalkozás volt. Az egyik sa­rokban fiatal hetedikes a súly­zókat emelgette. A G ön tér-kis­lány a bordásfalon függeszke­köri foglalkozásokon, vagy a szakosztályi edzéseken. Meglá­togattuk Miskolc tornatermeit és néhány felvétellel bemutat­juk azt a serény munkát, amelyet a különböző helyeken tapasztaltunk. Utunk első állomása a Mali* dett .. i Horváth József test­nevelő tanár gyorsan rendet teremtett, — megkezdődött a szervezett foglalkozás ........... K épünkön; az atléta lányok bemelegítő futás közben .., Szöveg: Leskó Pál Foto: Birg és Árpád MTI Tíchy mest"rlrérmasával megkezdődött a tavaszi lafedarúgéidény Szombaton délután a kispesti stadionban került sor a tavaszi labdarúgó idény megnyitó mér- leőzésére. A Honvéd—Győr ta­lálkozó iránt megmutatkozó érdeklődés is azt bizonyította, hogy a közönség már nagyon várta a bajnokság kezdetét, csaknem 3 5 000-en foglaltak helyet, a lelátókon. A megnyitó a Honvéd biztos győzelmét hozta s a mérkőzés legjelentő­sebb eseménye Tichy mester­hármasa volt. Bp. Honvéd—Győr 3:0 (1:0). Kispest, 14 000 néző, vezette: ifj. Schopp. ■ Góllövő: Tichy (3). MMTE—Edelényi Bányász 1:0 (0:0) 500 néző. Vezette: Borossy dr, Goilovo; Kovács* Szakmai továbbképző idémia A Városi Testnevelési és Sport Tanács elnöksége febru­ár 26-án, hétfőn délután órakor a szakmai továbbképző akadémia keretében rendezi meg második előadását sportszékházban. „A korai sza­kosítás problémája” címmel dr. Abád József, a TTKI osztályvezetője tart ismertetőt, VTST elnöksége Értesítés A Miskolci MTE elnöksége értesíti a sportkör tagjait, versenyzőit és szurkolóit, hogy március 2-án, pénteken este 6 órakor, a KPVDSZ kultúr­termében (Széchenyi u. 26. sz.) tartja meg évi rendes köz­gyűlését, amelyre meghívja a tagokat, a versenyzőket és a szurkolókat. A közgyűlés vé­gén sportfilm vetítésre kerül sor, MMTE elnöksége sikeres lesz-e az őszi folyta­tás, vagy csalódottan hagyjuk el az ózdi stadiont. Az Ózdi Kohász első ellen­fele, a harmadik helyen álló és kiváló játékerőt képviselő Tatabányai Bányász együttese lesz. Tudjuk, hogy az ózdi csapat vezetői és játékosai ala­posan felkészültek a rajtra, éppen ezért a mai mérkőzés igen jóiramú, színvonalas öss­zecsapásnak ígérkezik. Mit várnak az ózdiak? Milyen a hangulat a mérkőzés előtt? Bíznak a sikeres kezdésben? Ilyen és ehhez hasonló kérdé­sekkel fordultunk a csapat edzőjéhez, Kálnai Lászlóhoz, aki készségesen adta meg a felvilágosításokat. — Minden ózdi éi Borsod megyei sportember tisztában van azzal — mondja Kálnai László —, hogy igen nehéz tíz mérkőzés előtt áll a gárda. Hogy miért? Elsősorban azért, mert minden pontért óriási harc lesz a bajnokság során. Ne felejtsük el, hogy a jelen­legi tizedik helyünk még nem jelenti azt, hogy . biztosan bennmaradtunk az NB 1-ben, hiszen a 13. és 14, helyezett Csepeltől és Szegedtől mind­össze négy pont választ el ben­nünket. Minden bizonnyal ők is, továbbá az utánunk lévő Komló és Győr együttese is teljes erőbcdobással küzd a pontokért és a győzelemért. — Valamennyien tudjuk — folytatja az edző —, hogy a világbajnokság miatt igen sű­rített lesz a programunk. Áp­rilis 15-ig le kell játszanunk a bajnoki mérkőzéseket és ez körülmény nem kis megter­helést jelent a csapatok szá­mára. Döntő lesz ez alatt az idő alatt, hogy a csapatok ho­gyan használták ki a felkészü­lési időt és idegileg, fizikailag hogyan készültek fel a nagy erőpróbára... Az Ózdi Kohásznak sike­res volt a felkészülése? — A csapat tagjai nagy lel­kesedéssel láttak az előkészü­letekhez. Előbb itthon, majd Gödön és végül újból itthon készültünk a bajnokság ta­vaszi felére. Véleményem sze­rint a játékosok felkészülése sikeres volt, bár nem. mondha­tom, hogy a csapatnál mindet rendben van. Persze itt nem c kollektív szellem, vagy esetleí a lelkesedés hiányára kell gon­dolni, hanem arra, hogy a két- kapus edzéseken elég sok ki­baszó Zalákkal játszott a gárda, örvendetes, hogy a csapat minden játékosának igen jo az erőnléte. Végig bírják a 90 per­cet, itt tehát nem lesz hiba, — Milyen hibákat észlelt az előkészületi mérkőzéseken? — Még nem voltak elég gör­dülékenyek a támadások, nem volt meg a folyamatosság. Re­mélem azonban, hogy a Tata­bánya ellen javítanak a játé­kosok és örömteli másfél órát szereznek szurkolóinknak. Milyen összeállításban játszik a csapat? — Siskára nem számítok, mert megbetegedett. A csapat várható összeállítása ez lasz: Katona — Budai, Szurdoki I., Hajner — Szucsányi, Ferdi- nánd — Borbás II., Szilasi, Csernai, Szendrei, Zalai, Véle­ményem szerint ezek a játéko­sok vannak a legjobb formá­ban. nyugodtan engedem őket a pályára. — Mit vár a mai mérkőzés­től? — Szerintem mindhárom eredmény lehetséges. De... A fiúk megfogadták, hogy teljes erőbedobással küzdenek és mindent elkövetnek a győze­lemért. Tudják, hogy számunk­ra minden pontnak igen nagy jelentősége van, éppen ezért győzelmet várok az első ta­vaszi találkozótól. Ügy érzem, a Tatabánya elleni mérkőzésen sok örömet szerzünk az ózdi és borsodi sportkedvelőknek,., * Özdon egyébként minden előkészületet megtettek a va­sárnapi mérkőzésre. Jó idő esetén nagy közönségre számít a vezetőség, Most már csak az hiányzik, hogy a nézők az egész mérkőzés alatt biztassák csapatukat. Zúgjon a „Hajrá Kohász", a csapat tagjai min­den bizonnyal jó játékkal és győzelemmel hálálják meg a biztatást, (Leskó) Mai sportműsor Asztalitenisz: Népkerti sport- csarnok, 9.30: MMTE—Vasút­tervezők. NB I-es női mérkő­zés. Kézilabda: Miskolcon, aSág- vári utcai iskolában 8.00-tól, Kazincbarcikán 8.30-tól: Te­remkupa mérkőzések. Sakk: KPVDSZ helyisége (Széchenyi u. 26 sz.), 9.00: Miskolci MTE—Békéscsabai VTSK, Maróczy-kupa mérkő­zés. Sí: Bükkszentkereszt, 9.00: Az MMTE síversenye. Lesikló, futó, ugró számokkal* Vívás: Miklós utcai általános iskola tornaterme, 11.00: Mis> kolc középiskolás vívóbajnok­ságának második napi küzdel­mei. Labdarúgás: Özd, 14.00: Óz­di Kohász—Tatabányai Bá nyász. V.: Zsolt. NB I-es mér­kőzés. DVTK stadion, 11.30: DVTK—RVSC. MVSC pálya. 10.301 MVSC—Egri Dózsa Sajószentpéter 14.00: Borsodi Bányász—Szuhavölgyi Bá­nyász, barátságos előkészületi i mérkőzések* WLADIMIR KALYTCZÜK: Giccsek, festők, illúziók Higyjék el nekem, nagyobb veszteség, ha az ember ss illúzióit veszti el, mintha a pénzét. Az elvesztett pénzt újra meg lehet keresni, ámde az illúziókat...? Nem olyan egy­szerű. Az illúziókban sokszor nagy adag szerelem lappang, s az elvesztett szerelem nehezen pótolható. Ilyen csapas ért en­gem nemrégiben. Először azt hittem, végem van, de nem tör­tént semmi különös. Sebemet meggyógyította az idő. Furcsa volt az én nagy szerelmem, amit — átmenetileg — elvesztettem: a képeket szerettem. Szóval nem akármilyen képccskékbe szédültem, hanem olajfestményekbe, eleggé már­kás festményekbe. Ezekkel igyekeztem szépíteni lakásomat. Nem mondom, hogy ez a szerelem olcsó, de mondják szeretet­tel, melyik szerelem nem költséges? En hat ezzel a furcsa szerelemmel a lakásom falait aggattam teli. Nemcsak sok pénzt, de sok-sok évet is invesztáltam a dologba és a szere­lemből szenvedély lett. Pontosan egy tucatom volt már. Nem szenvedélyem, hanem festményem. Abban a hitben élten: hosszú éveken át, hogy egytől egyig értékes. Egyszerre azon­ban kisült, hogy mind a tizenkettő — vacak. Egy borús napon ismeretlen ember látogatott meg. Mi az* hogy ember? Sátán! Ugyan kérem, ha csak sátán lett volna! Tolvaj volt! Elrabolta minden illúziómat... Az ismeretlen valami Rékli nevezetű urat kereseti ná­lunk. Valaha ismertem egy hasonnevű polgártársat, de úgy tudtam, elköltözött a szomszédból, új címét nem tudtam. Ud­varias mivoltomnál fogva, nem akartam az ismeretlen érdek­lődőt ridegen elutasítani, mondom, tessék csak beljebb fá­radni az ebédlőbe, én közben kimegyek a konyhába, s meg­kérdem az asszonyt, nem tudja-e, hol lakik most Rékli úr. Az idegen látszólag zavartan oldalgott be az ebédlőbe, hely- lyel kínáltam, s kisurrantam a konyhába. Sajnos, a feleségem se tudta Rékli kartárs új címét, s én igyekeztem késedelem nélkül értesíteni az idegent. Legna­gyobb meglepetésemre nem ült a széken, hanem hátratett ke­zekkel álldogált, s képeim szemlélésében volt elmerülve. Egy ideig nesztelenül hagytam. Gyönyörködtem a pillanatban. Szőkébb rokonságom ugyanis nem táplál valami nagy meg­értést festménygyűjtő szenvedélyem iránt. Sőt, szeretett anyó­som egyszer pontosan kiszámította, hány pár zoknival, alsó­nadrággal és egyéb hasznos fehérneművel volna több szekré­nyünkben, ha nem költeném a drága pénzt ilyen biödségekre. Megértik tehát fenkölt érzéseimet, midőn idegent láttam gyö­nyörködni abban, amit életem teljének képzeltem. A maku­látlan öröm percei azonban ritkák, a főleg — rövidek. Midón az idegen végigjárta a szobát, hirtelen bozzámíordult, meg­vetően végigmért — ó. hogy szégyelltem, hogy pont. szeretett anyósom kicsámpáit papucsában álltam! — és érezhető iró­niával kérdezte: ~ Mondja, kérem, hol szedte össze ezt a szemétdombot? Szédülés fogott el. Dun án vissza akartam vágni, de nem találtam kellő szavakat. Éreztem, hogy fejemből leszáll a vér, sápadok, erőm elhagy. Az idegen, úgy látszik, megsajnált* mert békésebb hangon folytatta: — Bocsánat az őszinte szavakért, melyeket jóhiszemű leg szántam. Nekünk, kultúrembereknek ilyen dolgokban őszin­téknek és kritikusoknak kell lennünk egymással szemben, ugyebár. Tehát a legőszintébben mondom: ami ezeken a fala­kon éktelenkedik, az mind szemenszedett giccs. Ezért vagyok felháborodva, kérem. Mert a giees ellen elsősorban nekünk, kultúrembereknek kell harcolnunk, tetszik érteni? — Hiszen nem mondom... — dadogtam végre —, hogy ezek valami világmárkák, de a mi saját, éló nemzeti meste­reink .,. Például ez itt, ni... — Gyöngécske! ÁtlagQn aluli! — biggyesztette az ajkét. — Tudja, kérem, az az egész gyöngécske, kispolgári gyűjte­mény bizonyos erőre kapna,' ha legalább egy igaz tehetség volna közte. Nem éppen Picassot, vagy Goyát értem, hanem a saját, igaz tehetségű fiatal mesterünk egyikét. — Például kit? — kaptam a szava után, mint a fuldokló. Megrándult a válla, homlokán ráncok tűntek fel, annak Jeléül, hogy mélyen töpreng, végül megszólalt: —- Hát... például... Itt van mindjárt városunk nagy szü­lötte, Káposztás Vendelin, az igazi őstehetség... — ismételte hipnotikus meggyőződéssel. — Ez a név igazán közismert En például a lakáscímét is tudom: Zabolátlan tér 3.'. hetedik eme­let 74. Tanácsolom, forduljon ön bizalommal hozzá. A művész a jóhiszemű műpártolóknt megérti és nem sok pénzért végre egy igazi művészi kép kerül a lakásába... Sokat beszéli még Káposztás Vendelin hallatlan művé­szi meglátásáról, egyéni színskálájáról, mindent elsöprő stí­lusáról, mig végre udvariasan bár, de félreérthetetlenül ki- tuszkoltam. Rékli úr iránt többé nem érdeklődött; és imigyen búcsúzott: — A barikádokra hát a giccs ellen! És otthagyott egyedül, tanácstalanul, összetörtön, csaló­dottan, illúzióimtól megfosztottam Lelki kínokban teltek nap­jaim. Lakásom falaira többé nem néztem és bizislen nem tu­dom, hol végeztem volna, ha a sors nem hoz össze régi jó barátommal, Milánnal. Karonragadott és vonszolt a legköze­lebbi kávéházba, örömmel mentem, hiszen talán sohasem volt oly nagy szükségem szórakozásra, mint éppen akkor. Alig tettünk néhány lépést, a sarkon egy ember fordult be és mély meghajlással köszöntött bennünket. Azonnyomban felismer­tem benne az én ismeretlen házikritikusomat. Mihelyst elha­ladt mellettünk, leplezetlen kíváncsisággal kérdeztem Milán barátomat, ki ez? —■ Káposztás Vendel — vetette oda hanyagul Milán. — Az a festő. .? — kérdeztem elhaló hangon. — Festő...? — kacagott fel Milán. — Azt állítja magáról a szamár, hogy az, pedig egy kifejezett pitiáner giccsíestSi Kínjaim e pillanatban Szétoszlottak. Milánnak ismerni kell ezt a fickót, hisz Milán — szintén festő... És most én ragadtam meg Milán karját és vonszoltam haza, hozzánk, egy igazi jó feketére, hozzám, az. én lakásomra, az én képeim közé. Milán kritikájától nem tartottam, mert tőle már van képem... Mindenre gondoltak. London közelében a napok­ban elkészült egy új lakó­tömb, amelynek minden házá­ban egy hangszigetelővel fel­szerelt helyiséget is építettek, ahová a házaspárok viták le­folytatására visszahúzódhat- * uak, ás jó hangosan megmond­hatják egymásnak a vélemé­nyüket. A hangszigetelt helyiséget azért építették, mert az új la­kások falai oly vékonyak, hogy ha valamelyik lakásban vesz c kednek, a ház összes lakos mindent hallanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom