Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-03 / 28. szám

Szombat, 1962. február 3. ESZ AKM AGT ARORSZ AG 3 Számolás nélkül nem lehet A . PAORA TELEPSZEM mellé. Leteszi a ceruzát, s né­hány perc múlva olyan élén­ken beszélgetünk, mintha isten tudja, milyen régen ismernénk egymást. Pedig a fiatal Tímári Gézával, a cigándi Arany­kalász Tsz agronómusával itt találkoztam először. Talán a szívéhez közelálló gazdász- téma, vagy nyílt modora indít­ja közvetlenségre? Azt hiszem, ez is, az is .;; Az irodában sokan időznek, kucsmás, prémgalléros parasz­tok. Vitatkoznak, komázgat- nak, mert hogy a tél beszorít­ja ilyenkor az embert, s most szakszerű szavakkal csepülik a múlt esztendőt, amelyből nem hiányzott a térdigérő víz, de a földet megrepesztő szá­razság sem. S mert tartósan volt vendég mind a kettő, a pénztárcát is megcsappan- totta. Ez táplálja a kifogyha­tatlan szóáradatot. Timári Gézával arról disku- rálunk, hogyan, miért lett be­lőle agronómus. Először is azért, mert az apja igazán megtanította gazdálkodni. S ebben örömét lelte ő is. S amint sorolja, el kell hinni. Már hogyne, amikor ötven mázsa hagymát is megtermelt 450 négyszögölön, egy holdra jutóan pedig egy mázsa húst szerződés alapján. 1,8 holdra jutott egy számosállat. Nagy szó volt ez. Igazán csak a parasztember tudja, mennyire az. Szüleivel 18 holdon gazdál­kodott. Öröme telt ebben a munkában. Órákig gyönyörkö­dött a kalászát hányó búzá­ban, a pejcsikó virgonc ugrán- dozásaiban, amit később törzs­könyveztek, s nem is kellett utána adót fizetni. Ez kötötte a falujához, a földhöz. Ezek a benyomások aztán sosem en­gedték arra a gondolatra jut­ni, hogy elkívánkozzék, ö jö­vőt lát a faluban. A tanulás vágya volt az egyedüli, ami átmenetileg rábírta volna, hogy megváljék a községtől. Szakiskolára gondolt. Így jött kapóra annak idején — amikor meghirdették — 1958-ban a levelezési technikum. Putnok- ra iratkozott be. Ekkor még egyénileg gazdálkodott az ap­jával. Most már hamarosan végez, de kezdettől fogva agronómusa atsz-nek. Eszerint nemcsak ő járt jól a tanulás­sal, hanem a tsz is. Talpra­esett gazdászt ugyanis nem olyan könnyű találni. Tímári Géza meg éppen „kéznél” volt. Pedig nem könnyű az ő foglalkozása. A tsz-ben már nagyban kell számolni. Enélkül nem is lehetne egyetlen lépést sem tenni. Számolni kell az önköltséget, a takarmányozás­nál tudni kell például azt, hogy mennyi fehérje és karo- tin-tartalom kell a fenntartás­hoz, s mit kell még tenni, hogy elegendő legyen a tej­hozam. Ezt már nem súgja meg az 5—10—20 holdas kor­ban szerzett tapasztalat — ez már tudomány. Ezért kell a technikum. S a tanulást igen komolyan veszi. Ha a gazdál­kodás eredménye nem lenne elég bizonyságnak, ott van a tanulmányi eredmény. Kis no­teszt vesz elő zsebéből, gyor­san összeadja a jegyeket, az­tán elosztja és 4,5 a végered­mény. Ennyi elfoglaltság mel­lett ez bizony elismerést ér­demel. — A mozi, vagy egyéb szó­rakozás, időtöltés sajnos távol­esik tőlem — sorolja. — Nem is lehetne másként. Az igen megnyugtató, hogy a feleségem is megérti ezt, sőt még biztat is ; : | Röviden szól önmagáról, közben szinte észrevétlenül ismét a gazdaság felé hajlítja a szavak fonalát. 3500 holdban kell már gondolkoznia. S nemcsak egyszerűen számok­kal kell kalkulálnia, hanem, ami a legfontosabb, az embe­rekkel. A legjobb terv, prog­ram is csak úgy hat, ha ab­ban mindenki látja saját cél­jainak megvalósulását is. És nagyon fontos ezt látni a cigándi Aranykalász-ban is, hiszen tavaly az eső meg a szárazság megtépázta a remé­nyeket. A 25 forint, amit most osztanak, később bizony nem lenne lelkesítő, ezért sokat kell tenni a jobbért. Ez évben már megvalósul a rendes vetésforgó, minden növény a legalkalmasabb talajba kerül. A tavaly épített nagy tanyában már bent szénáz a jószág. Gépekkel így gyarapodnak az idén. Szóval ezek már nem is reményt táplálnak, hanem biz­tosítékul is szolgálnak. TfMARl GÉZÁNAK kevés a szabad ideje, sokat tanul, még többet dolgozik; De meg­találta az élet értelmét a tsz nagy családjában is. Fiatal hajtása ő a falusi értelmiség­nek, aki érti az idők szavát.;; Garami Ernő Szovjet küldöttek látogatása Kudahányán A napokban kedves vendégei voltak a rudabányai bányá­szoknak és a község lakosságá­nak. A Hazafias Népfront Bor­sod megyei titkárának, Kállai László elvtársnak kíséretében Rudabányára látogatott a bu­dapesti szovjet nagykövetség két képviselője: Jurij Tymofe- jev elvtárs, a nagykövetség első titkára és Félix Bogdanov elvtárs, nagykövetségi attasé. A kedves vendégeket a Vas­ércbánya Vállalat pártbizott­ságának titkára, a vállalat ve­zetősége, a községi népfront­bizottság és a helyi tanács ve­zetői fogadták. A vendégek meglátogatták a Jurij Gagarinról elnevezett új bányarész dolgozóit. A Gagarin-aknába műszak­váltáskor érkeztek, ahol a két műszakharmad dolgozói nevé­ben Varga Károly főaknász köszöntötte a vendégeket. El­mondotta, hogy a Gagarin- akna dolgozói — amikor fel­vették a megtisztelő nevet — elhatározták, hogy valameny- nyien csatlakoznak a szocia­lista brigád cím elnyeréséért folyó mozgalomhoz és céljuk, hogy az akna kollektívája, pél­damutató munkája, megfelelő magatartása alapján minél előbb elnyerje a szocialista üzemrész címet. Ezt a célt szolgálja egyéb­ként a január 31-i bérfizetés alkalmával bevezetett, úgyne­vezett „becsületbeli” fizetési rendszer is. Az akna dolgozóit Jurij Tymofejev elvtárs köszöntötte és átadta a budapesti szovjet nagykövetség, valamint a szov­jet nép üdvözletét. Ezután Jurij Gagarin által aláírt fény­képeket és képes brosúrát adott át megemlékezésül az akna dolgozóinak, majd a kül­döttség szívélyes beszélgetést folytatott a bányászokkal. A bányalátogatás után a ru­dabányai művelődési otthon­ban nagygyűlésre került sor a küldöttek tiszteletére, amelyen mintegy 600 hallgató jelenlété­ben a Hazafias Népfront poli­tikai munkatársa, Varga Jó­zsef elvtárs tartott élménybe­számolót szovjetunióbeli útjá­ról. A nagygyűlésen felszólalt Jurij Tymofejev elvtárs is, áld megköszönte Rudabánya dol­gozóinak, illetve lakosainak azt a meleg fogadtatást, amely­ben a küldötteket részesítették. Gyerekek a gyalu patinái Kutyálkodik a szél, úgy nyargalászik a letarolt kertek­ben, olyan szabadon és féke­vesztett kedvvel, mintha egye­düli ura volna széles e világ­nak. A Bársonyos alig hányta le a jég vastag takaróját, megint kásásodig Hidegre fordult, az idő; Állok az aszalói általános iskola udvarán; Beforgolódik a szél a házsarokról, mintha csak engem keresne. Jó lenne fedél alá húzódni előle. Valaki megkocogtatja az ablakot. Mutatja, kerüljek az épület végébe, ott az ajtó, fordítsak hátat a szélnek. Nem utasítom vissza az invitálást. Benyitok. Besurran mellet­tem a szél is. Belemarkol a l’űrészpor sárgálló zuhatagába, amint hull a surrogó, reszelő­hangú fűrész alól és szét­fújja. A csillogó, ápolt asztali tűzhely is megérzi, hogy rá­nyitották az ajtót, orralikán füstöt pöffent. — Előre! — kapja össze ma­gát vagy két tucat fiúgyerek, aztán megint belefeledkeznek munkájukba. Vágner Gábor tanító magya­rázza, mi ez a nagy iparkodás. A nyolcadikos fiúk mező- gazdasági foglalkozására csöp­pentem be. Már négy eszten­deje politechnikáznak az aszalói felsőtagozatosok. A tél befagyasztotta az ég alatti munkát, beszorultak hát a fehérfalú tanműhelybe. Arasznyi rönköket fűrészel­nek héjavesztett akáchusáng­ból. Befogják a gyalupadba. aztán neki a fúrót. A tsz-nek segítenek vele, kötélsúlyok ezek az átlyuggatott akác­hengerek, 150 darabot kért be­lőle a szövetkezet; — Ez meg mi lesz? — szólí­tok meg egy pöttömnyi legény­két, aki úgy kétarasznyi fa­hasábot kerekít gyaluval. — Brúgófog — vágja rá minden gondolkozás nélkül. Brúgónak nevezik errefelé a nagygereblyét, ami sok mindenre alkalmas szerszám, össze lehet vele gereblyézni az elpergett takarmányt, s majd ha kitavaszodik, ezzel húzzák meg a konyhakertben a palántáknak is a sort. Mert kertészkednek a gyerekek, a 67 felsőtagozatos fiú és az 50 lány, és nem is eredmény nél­kül, tavaly 580 négyszögölnyi kbnyhakertészetük közel tíz­ezer forintot hozott konyhá­jukra. Több esztendei, félretett pénzükből szőlőt is telepítet­tek ezer négyszögölön, ami szépen beállt, igaz, vagy két­száz tövet kitapostak már be­lőle a felnőtt pincejárók. Még az így keletkezett kárt is igye­keznek pótolni, hasznukra for­dítani. A kitaposott tőkék he­lyére vadat telepítenek, amin később a szőlőoltás tudomá­nyát gyakorolják. Ebben a tudományágban különösen a leányok ügyeskednek. A mező. gazdasági politechnikai foglal­kozást vezető Vágner Gábor tanító szerint a nők különös érzékkel áldattak meg a szőlő- oltást illetően; Ez évben nagy fába vágták a fejszét — falusi ifjúsági szö­vetkezetét alakítottak. A tsz- töl kapott egy hold öntözhető bemutatják önmaguknak és a felnőtt tsz-tagoknak is, hogy öntözéssel, a közeli Bársonyos vizének felhasználásával töb­bet lehet termelni; Kedvvel végzik politechni­kai gyakorlataikat a tanulók, amit az is bizonyít, hogy poli­technikából az átlageredmény 4,4. Egyelőre a 48 jelest veszik fel a szövetkezetbe. A szorga­lom sarkallója az is, hogy jö­vedelmükből tavaly például 75 gyerek volt Miskolcon szín­házban — ez évben is mennek valahová, talán országjárásra. S a politechnikai oktatás egyik biztató eredménye, hogy egyre több gyerek kap kedvet a mezőgazdasági munkához — eddig 8 fiatal ment el az isko­la végeztével mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam­ra. Jó dolog a politechnikai oktatás, jó és nagyon hasznos. <G. M.)-—oQo Az egész országban járhatók a főközlekedési utak A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium útügyi osztályá­nak péntek délutáni tájékozta­tása szerint, — bár pénteken hajnalban többfelé volt ki­sebb havazás — a főközlekedé­si útvonalak mindenütt járha­tók. Ez annak köszönhető, hogy szélcsendes az idő, B így nem volt sehol hófúvás. A KPM útügyi osztálya is felhívta a figyelmet, hogy a ha­vas utakon veszélyes a közleke­dés. Éppen ezért a gépkocsi­vezetők nagy körültekintéssel, területen lóherét, cukorrépát, kukoricát akarnak kísérleti parcellákon termeszteni, ahol s óvatosan hajtsanak. »,» ____:a runKCionai­M ég mindig gyakori mo24s ^z egyik tanító panaszkodott a minap: már nem bírom idegekkel, megtagad a családom, mert alig vagyok velük — ilyeneket mondott és felso­rolta mi minden funkciót tölt be a községben. Magam is kételkedtem szavaiban. Tíznél is több tisztsége van. Többek között elnöke a Hazafias Népfront községi bizottságának, nép­művelési előadó, a művelődési ház igazgatója, úttörő-vezető, tűzoltóparancsnok — természe­tesen tagja a tanács végrehajtó bizottságának és vezet egy állandó bizottságot. Mindegyikre már nem is emlékszem. Ironikusan megje­gyezte még, hogy mellesleg tanít és végül családapa. Kérdeztem, miért vállalt ennyi mindent? Nem rajta múlt. Elvárták tőle, hogy vállalja az újabb és újabb megbízásokat. A megbízóknak, a vezetőknek eszükbe se jutott, hogy meg kellene osztani a funkciókat. Az ugyanis képtelen állítás, hogy csak egy-két ember érdemes a faluban a bizalomra, egy- egy tisztség ellátására. A látszat mégis gyak­ran ez. Mintha igaza volna annak a tanács­elnöknek, aki azt mondotta, hogy aki egyszer belecsöppen a vezetésbe, azt csak az isten menti meg a funkcióktól, tudniillik amikor „elszólítja” az élők sorából. Mondom, találkozunk még funkcióhalmozás­sal. S még egy közeli rokonáról is érdemes itt szólni. Azoknál a vezetőknél lelhető fel, akik mindent maguk csinálnak, nem támaszkod­nak kellően munkatársaikra. Több párttitkár­nál tapasztaltam például, hogy úgy dolgoznak, mintha egyes-egyedül ők alkotnák a pártszer­vezetet. Az ilyen munkastílus több okból is helytelen. Először is kárát vallja vagy az egyik, vagy a másik munka, hiszen senki sem lehet mindenben otthonos. A leggyakrabban természetesen nem vonhatjuk kétségbe a jó­szándékot, de az effajta módszer olyan gondo­latokat is kiválthat, hogy az illető túlbecsüli saját képességeit, a másokét viszont nem érté­keli kellően. Meg az ilyen emberek gyakorta nem bíznak másokban, gyanakvóak. Lényegében mindkét jelenség egy tőröl fa­kad, a bizalmatlanságból. Emiatt feszül egye­sek idegzete a túlterheléstől, másoké meg a tennivágyástól. A nagy munkában megfárad­tak sokszor nem veszik, vagy nem akarják észrevenni maguk körül a friss erőket. Pedig ott vannak és őszinte szívvel várják a bizal­mat, csak még nem kapják meg mindenütt. Mindenütt még nem, de már több jel mutatja a változást A nélrlát ezúttal a pártszervezetek éie­" peiaai (^551 vesszük. A tömegkapcso­latok ápolásának, a sokrétű munka hatéko­nyabb végzésének régebben is jó módszere volt a pártonkívüli aktívahálózat működte­tése. Több helyütt azonban csak néha-néha, többnyire bizonyos kampányfeladatok elvégzé­sére vették igénybe segítségüket. A jól dolgozó pártszervezetekben ma már megszűnőben van­nak az ilyen megbízások kampányjellege. A pártonkívüli aktívahálózat létrehozása több helyütt azzal kezdődik, hogy a taggyűlésekre, a pártcsoportértekezletekre meghívják a mun­kában, közéleti tevékenységben élenjáró pár- tonkívülieket Meg kell adni, néhol ez még csupán formaságnak, kitüntető gesztusnak tű­nik és nem az állandó, tartalmas kapcsolat egyik mozzanatának. Előfordult, hogy a párt- szervezetben előítélettel fogadták azt a javas­latot, hogy pártonkívülieket is meghívjanak a taggyűlésre. Még azokban is volt fenntartás, akik elvileg egyetértettek a púrtonkívüliek meghívásával. Ugyan mi hasznunk leszabból, csak feszengenék majd közöttünk — így gon­dolkoztak. Sok pártonkívüB számára termé­szetesen új és szokatlan volt a taggyűlés, azonban többségükben megcáfolták az előíté­leteket, a fenntartásokat. A pártonkívüliek meghívásának több előnye is mutatkozik. Mindenekelőtt a meghívást a bizalom jelének fogadják, és erre bizalommal válaszolnak. Megismerkednek a taggyűlés munkájával, tapasztalhatják, hogy a kommu­nisták milyen felelősséggel foglalkoznak a kö­zösség, az üzem, a falu gondjával. Tanúi le­hetnek a hibák, a visszahúzó jelenségek osto­rozásának. Ezeknek hírét viszik a pártonkí­vüliek közé s ezáltal önkéntelenül a párt pro­V r pagandistúivá lesznek. Többen fel is szólaltak a taggyűléseken. Megköszönték a meghívást és véleményt mondtak a napirenden lévő kér­désekről, hasznos tanácsokat adtak azok meg­oldásához. A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy minden közérdekű kérdés pártfórumo­kon történő megtárgyalásába érdemes bevonni hozzáértő, segíteni kész pártonkívülieket. Ezt azonban még nem szívlelik meg mindenütt, különösen az alsóbb pártszervezetekben. Bár olykor-olykor élnek ezzel a lehetőséggel, rend­szeresen még kevés helyen igénylik a párton­kívüli aktívák segítségét. Még mindig inkább csak az úgynevezett kampányfeladatok idején számítanak rájuk. Például a mezőgazdasag nagyarányú szocialista átszervezésének ide­jén, vagy a választásokon. Állandó párton­kívüli aktívahálózattal viszonylag kevés párt- szervezet rendelkezik. Az olaszliszkai termelőszövetkezet pártszer­vezete ezek közé a kevesek közé tartozik. Sa- mók Zsigmond párttitkár közlése szerint ál­landóan számíthatnak 15 pártonkívüli aktívá­jukra. Vannak köztük értelmiségiek, tsz bri­gádvezetők, kiváló dolgozók: olyanok, akiknek szavuk, becsületük, tekintélyük van a község­ben. Különösen nagy segítséget adnak a ter­melőszövetkezetnek mind szakmailag, mind politikailag. A tapasztalt gazdák jól ismerik a gazdálkodás csinja-binját. Liszkán konkrét eredményei vannak az aktívahálózat működé­sének. A nyár folyamán például nagy gondot okozott a munkaerőhiány. A cséplés megkez­désekor csak egy munkacsapat állt munkára készen, ez pedig kevés volt. A pártvezetőség felosztotta a falut a kommunisták és a párton­kívüli aktivisták között, beszéljenek az embe­rekkel, a cséplőgép nem állhat kihasználat­lanul. Az agitáció eredményeként három mun­kacsapat alakult és megoldódott a cséplés problémája. Hasonlóan eredményes működé­sük a szövetkezeti vagyon védelmében is. A kapcsolat kétoldalú pártszervezet között. Az aktivisták segítenek a párt határozatainak helyi megvalósításában, a pártszervezet viszont figyelemmel kíséri, hathatósan támogatja fejlődésüket. Olaszlisz- kún például valamennyi pártonkívüli akti­vista részt vesz a pártoktatásban. A kitartó munka és a szorgalmas tanulás nyomán a legjobbak méltókká lesznek arra, hogy fel­vételüket kérjék a pártba. A lehetőségek természetesen sokrétűek ahhoz, hogy minél több friss erőt vonjunk be a pártszervezet, a tanács, vagy a tömegszer­vezetek munkájába. Említhetnénk példaként a népfront-mozgalmat. Néhány községben csak formálisan létezik a bizottság, holott szívesen dolgoznának, ha igényelnék a segítségüket, fontosnak tartanák véleményüket. Vagy néz­zük a tanácsokat. Amíg néhol csupán közigaz­gatási apparátusként ismeri a lakosság, addig máshol igen eredményesen tevékenykednek és pezsgő közéletet teremtenek a tanácstagok. Az ügyesen szervezett KISZ-gyűléseken sokszor kiderül, mennyi okos tapasztalattól, ötlettől maradnak el egyes, közigazgatási tevékeny­ségbe fulladt tanácsok. A Hatafias Népfront T™; utóbbi ülésén Kádár János eivtárs többek kö­zött megjegyezte: „Százszor nyugodtabbak lehetünk az ország sorsa felől, ha tudjuk, hogy lelkiismeretes emberek százezrei, vagy — nyugodtan mondhatom — milliói foglalkoz­nak az ország sorsával, mintha csak tizenöt, öt, sőt, esetleg csupán egy ember foglalkozik vele”. Érdemes erre a megjegyzésre felhívni azoknak a vezetőknek a figyelmét, akik bátor­talanul, esetleg gyanakvóan fogadják azoknak az új erőknek jelentkezését, akik mostanáig nem vállaltak közéleti szerepet Itt nemcsak a közéleti tisztségekre gondolunk, hanem a társadalmi tevékenység apróbb mozzanataira is. Ha a vezetők, párttagok és pártonkívüliek egyaránt, jobban, ügyesebben megosztják mun­kájukat, mások vállára is adnak a terhekből, akkor kevesebben panaszkodnak majd a sok funkcióra, a munkában való elfáradásra. Nagy Zoltán A január /5-én felavatott Ban Thach-i vizieromű

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom