Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-23 / 45. szám
4 ESZARMAGYARORSZAG Péntek, 1962. február ZS. A területi képzőművészeti szakkör rajzkiállítása A DI0SGYÖRVASGYÄRI tilmszínház kiállítási termében február 17-én nyílt meg és 25-én zárul Miskolc város területi képzőművészeti szakkörének rajzkiállítása. Ez a kiállítás is . emlékeztet arra, hogy Miskolcon és a megyében immár százakra rúg azok száma, akikrfek az iskolán, munkahelyükön kívül legkedvesebb időtöltésük a rajzolás, festés, szobormintázás. , Veleszületett hajlamaik, vagy egy megragadó kiállítási élmény hajtotta őket a képzőművészet, az alkotás örömei felé. "Sokan közülük egy életre eljegyzlk magukat a művészettel, sokan a szakkörökben nyert impulzusok hatására iparkodnak más alkotó területeken érvényesíteni szépérzéküket, ízlésessé varázsolni otthonukat, a nemes szórakozásoknak szentelni szabad óráikat. A kiállítási katalógus előszava szerint a szakkör tágjai ót éve dolgoznak rendszeresen Lukovszky László Munkácsy- díjas festőművész irányításával és ez idő alatt kilencen kerültek közülük az Iparművészeti, illetve a Képzőművészeti Főiskolára, A szakkör 23 tagjának 72 munkája a legifjabb kezdők zsengéitől a legfejlettebb művészi szintet elérő képeiig bemutatja fejlődésük menetét, tanítómesterük módszerét, amely a rajzolás elemi követelményeitől elvezeti őket rajztudásuknak a festés mesterségében való érvényesítéséig. Ez utóbbit legigényesebb fokon egy üzemi munkások csoportját ábrázoló olaj kompozíció — a hivatásos művészi pályára készülő Lengyel Károly festménye — képviseli. A kiállítási anyagon nyomon kísérhetjük, hogy a rajztudás elsajátításának kezdő lépéseitől, az alakok — elsősorban a fejek és a természeti tárgyak részletező ábrázolása után a tehetséges mű vész jelöltek hogyan térnek át a leegyszerűsített, sűrítettebb, kevéssel többet mondó, kifejező erőben gazdagabb művészi rajzolási módra. A kezdők orr-, fülrészlet tanulmányai mellől egyelőre hiányoznak az arcmozgásokat — mosoly, harag, s általában az érzelmek, indn latok kifejezését — tükröző, továbbá az igen fontos kéz- lábfej-, valamint az alakok mozgását ábrázoló tanulmáMa este bemutató a színházban: Koldusdiák A XIX. század egyik Iegin- venciózusabb és legszellemesebb operett-komponistájának, Millöckernek ijrökszép operettjét mutatja be ma este a Miskolci Nemzeti Színház. A Koldusdiák — zenéjénél fogva —- az időt álló klasszikus operettek egyike. Zenéje olyan kultúrált, hogy szinte operai szinten mozog, inkább daljátéknak tekinthető, mintsem szokványos értelmezésben vett operettnek. Bizonyára ezért tűzte műsorára a közelmúltban az Állami Operaház is. A Miskolci Nemzeti Színház a Koldusdiák bemutatásával azt a célt is szolgálni kívánta, hogy a szórakoztatáson kívül a magasabb zenei igényeket is kielégítse. A Koldusdiák miskolci elő-' adását Gáti György és Gyuri- cza Ottó közösen rendezte, a díszleteket Wegenast Róbert tervezte, a kosztümök pedig {érdekes megjegyezni, hogy 214 új ruha készült a produkcióhoz) H. Mészáros Margit tervei alapján Készültek. Koreográfus; Gyuricza Ottó. karigazgató; Kalmár Péter, vezényel; Virágh Elemér. A főbb szerepekben Komlóssy Terit, Mór-fii Verát, Szabó Rózsát, Szabadi Józsefet, Takács Lajost, Somló Ferencet, Dobránszky Zoltánt, Galambos Györgyöt, Balogh Erzsébetet, Bánó Pált, Bősze Pétert, Kelemen Ilonát, Sárközi Sándort és Pintér Hát látjuk. Tegnap, csütörtökön este a meghívott üzemi közönség- szervezők előtt nyilvános főpróbán már bemutatták a Koldusdiákot, ma este pedig, az esti hivatalos bemutatón a nagyközönség elé kerül Millöcker nagyoperettje.------oOo-----P usl* In-estek a megyéken A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa rendezésében nemrégiben nagysikerű I’uskin-estet tartottak az SZMT Művelődési Otthonában. A műsorral a közeli napokban megyénk több helységébe Is ellátogatnak. Felkeresik Sátoraljaújhelyt, Kazincbarcikát, Mezőkövesdet, Edclcnyt, hogy az ottani közönségnek is bemutassák a sikeres est műsorát. « nyok, amelyek pedig a kifejező erő szempontjából nélkülözhetetlen alapok. Ezekre bizonyára később kerül sor. AZ EREDMÉNYEK arra utalnak, hogy a szakkör tagjai szorgalmas látogatói a hívatásos művészek kiállításainak, sokat sajátítanak el legismertebb grafikusaink rajztechnikájából, stílusjegyeiből. Sokan a napjainkban sűrűn megjelenő művészeti könyvekből tanultakkal is gazdagítják szakköri tanulmányaikat. Ez éppoly természetes jelenség, mint ahogyan sok-sok ezer öntevékeny színjátszónk szenve délyesen érdeklődik a hivatásos színészek mesterségbeli titkai iránt és más szemmel nézi a színházi előadásokat, mint a többi néző. Ez a megkülönböztetett érdeklődés vetíti elénk a kommunizmus felé haladó társadalmunk fejlődésének azt a szakasfeát, amikor a munkaidő fokozatos megrövidülésével fokról-fokra eltűnik az éles határvonal a hivatásos és a műkedvelő művészet között. A hivatásos művészi álmokat melengető szakkör; tagoknak azonban jó már most tud- nlok, mit vár tőlük a jövő. Semmiképp sem azt, hogy egy-egy példakép utánzásával gyarapítsák- az epigonok amúgy is eléggé megnövekedett táborát. Az ő feladatuk nem az lesz, hogy az agyónszántott területeket ismételten felszántsák, hanem, hogy a művészet szűzföldjeinek feltörésével járuljanak a művészet kimeríthetetlen gazdagságának, lehetőségeinek feltárásához. Ehhez a megszerzett szakmai ismereteken, az alapos mesterségbeli felkészültségen túl arra lesz szükségük, hogy megtanuljanak a maguk lábán járni, a maguk szemével látni, továbbá az, hogy korunk uralkodó eszméi ne csak átfolyjanak rajtuk, mint kövön a patak vize, hanem érzésviláguk mélyéig itatódjanak. RAJZKIALLlTASROli van ugyan sző, de a kiállítás ízelítőt ad arról is, hogy a szakkör legfejlettebb tagjai. (Lengyel Károly, Tcllinger István, Seres I,ászló, az egész fiatal Rácz József és mások) a rajzeszközökön kívül bátor biztonsággal kezelik a festő szerszámokat is. Közülük Seres László — két rézkarcának tanúsága szerint —• a sokszorosító grafika titkaiba Is behatolt. Sokirányú kísérleteik úgy hatnak, mint valami nagy útra készülődök lázas izgalmai. In magnis et voluisse sat’ est — nagy dolgokat akarni is elég — mondja a latin közmondás. Mi úgy érezzük, a szakkör legtehetségesebbjei tovább jutnak a puszta akarásnál* Összeül a Dűryné Brigád A Déryné Brigád, a Miskolci Nemzeti Színház körül tömörült színházbaráti kör üzemi képviselőinek csoportja március másodikén, pénteken délután öt órakor tartja legközelebbi összejövetelét a színház klubjának plvasótermében. Az összejövetelen részben a színház művészeti munkájával kapcsolatos kérdéseket — műsorpolitika, egyes előadások, az előadások színvonala, egyes művészek teljesítményei, díszletek, jelmezek, kamaraszínhá- zi előadások —, részben pedig a szervezési munkával kapcsolatos problémákat — a színház és az üzemek kapcsolata, plakátok, műsorfüzetek, tájékoztatók, üzemlátogatások stb. — beszélik meg. A színház vezetői a megbeszélésen tanácsokat is kérnek a Déryné Brigád tagjaitól a jö\'ő évad műsortervére és a szervezési előkészületekre vonatkozóan. H. B. Uj kiadványok a Művészet Kiskönyvtára sorozatban A Képzőművészeti Alap kiadóvállalata a Művészet Kiskönyvtára sorozatban első ízben jelentetett meg a távoli Kelet művészetéről szóló írást. Csí Paj-si kínai festőművész munkásságában a több ezer esztendős ősi kínai kultúra egyesül a modern európai festészet eredményeivel. A Művészet Kiskönyvtárában látott napvilágot még: Fedotov, XIX. századi orosz festőművész életművét ismertető tanulmány. A műemlék kedvelői is két új kiadvánnyal gazdagíthatják ismereteiket; megjelent a soproni Storno-ház, a finomvonalú, palota-szerű épület leírása, melyet számos illusztráció egészít ki, és az Aquincumi mozaikok című kis könyv, amely ismerteti az óbudai épületmaradványokban feltárt korabeli mozaikokat (JzQllzd&k Egy könyvtárról Szándékosan írtam: egy könyvtárról. Legszívesebben meg se mondanám az olvasónak, melyikről van Szó, hanem feladnám találós kérdésnek a következőt: A kölcsönzőteremben barnára pácolt, szép .polcokon sorakoznak az ízléses kötésű könyvek, lehet közülük válogatni. Tökéletes katalógus; ránézésre is az, és tartalmát tekintve is. Tökéletes rend van itt és a fővárosi, nagy könyvtárakra jellemző precizitás. Aztán behyit az ember az olvasóterembe,.. Gyönyörű, fényes, hosszú asztal, körülötte piros borszékek, remek üveges szekrényekben ismét csak könyvek, az újságpolcon folyóiratok sorakoznak, a sarokban hatalmas filodendron... Nos, hová vezettem az olvasót? Nem, nem a fővárosba és még csak nem is Miskolcra, tincsre, a járási könyvtárba. Még érdekesebb a kép, ha hozzátesszük': Encsnek mintegy 2000 lakosa van s az csak természetes, hogy a könyvtár türzsközönsége a községből verbuválódik. A rendszeres, beiratkozott olvasók száma 300-nál több. Pedig ez még nem is öleli fel a könyvtár látogatóinak teljes létszámát. Sokszor a gyerek, édesapjának is kér „valami jó regényt” — ha az apa még nem barátkozott meg a gondolattal, hogy kartonon rögzített, „beírt” könyvtári tag legyen. Ottjártunkkor így festett az előző napi forgalom: 214 (!) könyvet vittek ki, ebből 50 (!) ismeretterjesztő munka. Úgy gpndolom, ehhez nem kell különösebb magyarázat, hiszen egy egyszerű és közönséges hétfői napon történt mindez, egy alig kétezer Lakosú községben, egy háromszáz olvasót számláló fiatal könyvtárban. Puhatolózzunk csak még egy kicsit. Az olvasók között 37 munkás és paraszt, 36 értelmiségi van, a többi gyerek, öreg nyugdíjas paraszt — akinek most van először ideje a könyvek birodalmába behatolni — vagy éppen postai, bolti dolgozó. Mit olvasnak legszívesebben? Regényben Móriczot, Mikszáthot, Jókait, ismeretterjesztőben pedig a legküRin-' félébb könyveket. Van, aki rákapott a háborús könyvélvre, 'saját emlékei mellé rakosgatja a leírt mozzanatokat, kiegészíti ismereteit a második világháború hatalmas, pusztító áradatáról, meg akarja ismerni a kulisszatitkokat és a moz- gatóerőket, hogy végre lássa: mi zúgott el akkor a világ fölött, miről nem beszéltek akkor neki, az egyszerű katonának, az ágyútölteléknek, a vágóhídra kergetettnek? Ebben a csodaszép, alig tegnap született könyvtárban látszik meg igazán, hogyan tágul a falusi ember látóköre, hogyan nő napról-napra érdeklődése, hogyan erősödik szomja a betűk, a titkok, a nemtudott dolgok iránt Még nem jöttek rá igazán az olvasóterem ízére — mondják a könyvtárban —, de már kóstolgatják. Néha viták bontakoznak ki a fényes asztal fölött. Ugyanezen az asztalon várakozik sorára két műanyagdobozkában a Mi ez? játék is. Egyik az építészet, másik a művészettörténet rejtelmeibe vezeti majd be a falvak népét, ha már nemcsak nézegetik, forgatják — * mint mostanában még —, hanem meg is ragadnak fejükben a képekhez tartozó nevek, városok, múzeumok, évszámok is. Nincsenek még a kapun belül, de a kapu nyitva áll előttük. Es arra tartanak, lám, milyen iramban! Hallatna Erzsébet Miskolc város parkosításáról A napokban áz Északma- gyarország rövid hírben arról tájékoztatott, hogy a Miskolci Kertészeti Vállalat hogyan készül a város tavaszi parkosítására. Ismertette, milyen nagy mennyiségű virágpalántát nevelnek a város parkjai számára. őszinte örömmel tölt el, hogy ennyire törődnek a parkosítással, de egyúttal csodálkozom is. Miért mindig a hagyományos módon — virágpalánták kiültetésével — akarják a város parkosítását megoldani? Ennél a megoldásnál ugyanis minden tavasszal költséges talaj előkészítő munkára van szükség, mindig újra kell ültetni a palántákat is. Miért nem ültetnek például rózsát? A rózsa egyszeri telepítés esetén 10—15 évig is jól díszük, és semmivel sem kerülne többe, mint bármely más virág, gondozása, ápolása sem igényel nagyobb munkát, viszont 10— 15 évig megtakarítható a tavaszi talajelőkészítés költsége. Köztudomású, hogy városunk utcái keskenyek, ezért a rózsával történő parkosítás ellen olyan érv is felhozható, hogy a keskeny útszegélyeken és kis területű parkokon nincs elegendő tenyészterület. A szakemberek egyöntetű megáiMiskolci zenei mozaik A Szakszervezetek Miskolci Központi Kórusánál hangversenye február 19-én este került som a Zeneművészeti Szakiskolí hangversenytermében. A zeneművészet hátránybar van a képzőművészettél szemben amiatt, hogy produkci ói nerr térben, hanem időben jeleni keznek. S ha valaki nem vol részese a hétfői nagyszerű estnek, hiába olvassa róla a beszámolót, nem lehet élvezője A másfélszáznál több szereplőt, muzsikust megmozgató hangverseny bizonyítéka annak, hogy városunkban igenis pezsgő zenei élet van. A műsor első részében a vegyeskar „a capella”-művekel adott eló Pitoni, Certon és Monteverdi preklasszikus szerzőktől. A kórus orgonaszerű hangzásának megismerésére leginkább Monteverdi A hajnai című műve adott alkalmat. A második részben Kodály és Bartók legnehezebb kórusműveiből válogatta műsorát. A harmadik részben a Zeneművészeti Szakiskola zenekarának közreműködésével oratóriálie műveket adott elő: Alekszand- *ov Poéma Ukrajnáról című „ bórusművét, Händel Békaódá- iát és Liszttől A munka him- totuzaL A "kórust és a zenekari Horváth Kiss László vezényelte. A hétfői hangverseny után azt éreztük, hogy elégedetlenségünk — „miért nincs Mis- kolcnak oratórium-képes kórusa?” — már a múlté, mert van kórusa, mégpedig igen fejlődőképes, nagy reményekre jogosító együttese, amelynél csupán az az egy probléma adódik; miként lehetne kibővíteni néhány érett férfi és női hanggal, hogyan lehetne állandó együttesként megtartani Miskolc számára. Ha a problémákat sikerülne megoldani, egy olyan karnagy vezetésével, mint Horváth Kiss László, külföldi kórusokkal is versenyképes együttest biztosíthatnánk városunk számára. A három oratóriálls műben a kóruson kívül Pekker Zsuzsa énekművésznő és Tóth Lajos, az Állami Operaház művésze nyújtott élvezetes előadást a szólórészletekben, az újjávarázsolt, szép orgona hangja pedig Virág Endrt* előadásával segítette, színezte a művek szépségét. Külön kell szólnunk Brahms Esz-dur Kürt-triójának bemutatásáról, melyet Konti Izidó- ríusz (kürt), Varga Gáborné Zalán Irén (hegedű) és Rőczey Ferenc (zongora) megszólaltatásában hallottunk. Ritka mű, ritkán hallható szereplőkkel. Konti Izidóriusz az ország egyik legjobb kürtművé sze. Keze alól került ki a jelenlegi zenekari kürtösök nagj része, örülünk, hogy ilyen nehéz mű előadására vállalkozót és azt Ilyen művészi előadásbar oldotta meg. Lágy hangszínei tiszta intonációi igen emlékezetesek. Az igen sokoldalú Varga Gáborné Zalán Irén játékával tanúbizonyságát adta hogy az előadóművésznek tehetségén kívül szívét is bele kell kapcsolnia a játékba Örömmel hallanánk őt többször Is koncertpódiumainkon A trió harmadik művésze Rö- czey Ferenc, aki fáradságol nem kímélve vállal magára feladatokat. A mostani műsorban Brahmson kívül Bartók Négy szlovák népdalának kíséretét is ellátta remek biztonsággal, fokozva a mű felejthetetlen élményét. « Pekker Zsuzsa, Gombás Ferenc és Papp Zoltán hangversenye mint általában a kamaraestek, a pasztell színeket képviselte az elmúlt koncertek palettáján. Pekker Zsuzsa énekművésznő romantikus szerzők dalain kívül Debussy drámai Lia- áriáját énekelte. A mű nagyszerű előadása kiemelkedett műsorából. A művészi előadás titka a koncentrált figyelemmel párosult felszabadulni tudás, vagyis a tökéletes átélés, Pekker Zsuzsánál általában mindkét értéket megtalálhatjuk. Mostani előadásában a fegyelem féke kevésbé gátolta és az átélés oldalára billentette a mérleget. Hangja gyönyörűen, felszabadultan muzsikált. Ebben méltó társa volt Rőczey Ferenc zongoraművész. Popper a gordonkások Liszt Ference. Orosz fantázia című szerzeménye bravúros szám mind a gordonkaművész, mind a kísérő számára. A művet a Gombás-házaspár nagyszerű előadásában élvezhettük ezen az esten. Gombás Ferenc második, igen nehéz száma Brahms E-moll szonátája volt, amelyet Papp Zoltán zongorakíséretével adott elő. Papp Zoltánt eddig szólóprodukcióiból ismertük, — mint ahogy ezen az estén is a Petrarca szonettet és a Csárdás macabre-1 mutatta még be a közönségnek. A szonátában is éreztük a szólóművész határozottságát és energiáiét. Mindemellett a két. szakmai tudásban bravúros művész találkozott és produkciójuk kiegyensúlyozott volt. Gombás Ferenc világos formálása és szép dallamvezetése is érvényesült. Az V. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivál elődöntője az elmúlt vasárnap Hatvanban zajlott le. A felső-magyarországi zenei körzet kilenc zene iskolája vett részt az elődöntőn, ahol a bíráló bizottság kiválogatta az Országos Fesztiválra alkalmas műveket, amelyeket áprilisban Miskolcor lesz alkalmunk hallani az ország más részeiben kiválasztott számokkal együtt. Ezek s zeneiskolák, amelyek a vasárnapi bemutatón felvonultak, s szakiskola növendékeinek utánpótlását képezik. Évről-évre lemérhető a fejlődés muzikalitásban, a művek gondos kiválogatásában, az előadás rutinossá, biztossá tételében. A gyermekek öt év óta szeretettel muzsikálnak és készülnek a fesztiválokra. Helyi zeneiskoláinkból n vonós, a fúvós és az énekes tanszak vonult fel. Mindhárom tanszak Igen nagyot fejlődött az elmúlt évekhez viszonyítva. A két, miskolci zeneiskola műsorainak nívója és mennyiségi munkája mellé felsorakozott az ózdi, az egri, a gyöngyösi és a sátoraljaújhelyi .zeneiskola, örömteljes kezdetről tett tanúbizonyságot a nagybátonyi és a salgótarjáni, valamint az elődöntőt mintaszerűen megrendező hatvani zeneiskola is. Ezekből a muzsikáló fiatalokból lesz a miskolci zenekaroknak és énekkaroknak a zeneileg művelt, nagy produkciókra képes új nemzedéke. Erdélyi Lászlóné, lapítása szerint a rózsa Igen alkalmas rézsűk, vagy domboldalak díszítésére is. Nézzük meg, van-e ilyen lehetőség Miskolcon. Feltétlenül! A Tiszai Pályaudvartól a város központja felé indulva, a következő helyek alkalmasak rózsa-parkosításra 3 a most épült EM. munkásszálló előtt mintegy 50 méter hosz- szú és széles, keleti fekvésű terület, amely délelőtt 5—6 órán át napsütést < kap, tehát* kiválóan alkalmas a telepítésre. A vasúti aluljáró két oldala, mintegy 400 méter hosszúságban betelepíthető olyan rózsafajtákkal, amelyek kevésbé vízigényesek. Ez esetben földkupacok helyett rózsákat láthatnának az emberek. A legalkalmasabb és a legjobb terület az avasi templom alatt elterülő lejtő, amely betelepítés után egyik látványossága lehetne a városnak. A lépcsőfeljárók és teraszok mellett, pergolákra futtatva, változó színű futórózsával, a sétányok mellett felfutó, vagy magas növésű bokorrózsa-sövénnyel olyan hatásos színfoltot lehetne elérnj, amely — tekintettel arra, hogy a rózsa egész nyáron át virít — legalább úgy vonzza a. város lakosságát, mint a Szabadság tér fái májusi virágzáskor. Nem hagyhatók figyelmen kívül az esetleges rózsa-parkosításnál az űj lakótelepek, ahol megfelelő területen, már néhány bokor rózsával is igen szép parkot lehet létesíteni. A Bajcsy-Zsilinszky út mellette szegélyen és a Győri-kapuban még több polyantha rózsái ágyást lehetne kiképezni és szzel fokozni lehetne a színtía- tást. Nem volt szándékomban Miskolc parkosításának kérdőiével szakmai ieénvessésgaf foglalkozni. Csupán néhánj gondolatot akartam elmonda* ii olyan embereknek, akik szebbé és kulturáltabbá szeret- rék varázsolni városunkat, ügy gondolom, csak az illeté- ceseken múlik, hogy összefog- iák-e azokat az erőket, ame* yekkel ez a cél elérhető. Mis- colé megérdemelné, hogy ilyen vonatkozásban is nagyobb ;ondot fordítsanak, kultúrált- ágára. Dr. ‘Kovács Mikifős Tulipán u. & as.
