Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-23 / 45. szám

VJ / /IV Világ proletárjai, egyesüljetek) rnmmmmk A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVItt, évfolyant, 45. wzám Ara: 50 fillér 1962. Jebrunr 23, péntek r „Start“ előtt Mórán (3. oldal) Miskolci zenei mozaik (4. oldal) Akkor — és ma (2. oldal) Évele fi számvetés A falu végzett a számve- ™ téssel. Termelőszövetke­zeteink jelentős többségében már a tegnapé az első, vagy a „sokadik” évzáró közgyűlés. A tagság meghallgatta a beszá­molót, megvitatta a tegnap végzett munka eredményeit, hiányosságait. Számos közösség életében ez volt az első zár­számadás. Volt miről beszél­getni, volt mit elismerni is, hiányolni is. S egyáltalán nem megvetendő dolog, hogy a leg­több szó a hibákról, a visszás­ságokról esett. Hiszen az is alapvető emberi tulajdonság, hogy a sok is kevés, az elég is kevés. S ha éppenséggel vala­mi oknál fogva nem vált be a számítás, akkor lényegesen több szó esik a „nincs”-ről, mint a „van”-ról. Ismeretes, hogy termelő­szövetkezeteink többsége az elmúlt esztendőben nem ter­melt annyit, nem zárta úgy az esztendőt, mint azt év elején tervezte. Az új, fiatal közössé­gek gyengébb eredményeiben közrejátszottak a kezdeti szer­vezési hibák, a tapasztalatlan­ság egész sora, jónéhány tsz- tag passzivitása, végül a rossz, aszályos időjárás. Természete­sen ellenérvként elmondható, hogy az egy évtizede gazdál­kodó 'mezőkeresztesi Aranyka­lász, vagy a mezőkeresztesi Vörös Csillag Termelőszövet­kezet közel negyven forintot osztott egy-egy munkaegység­re. Többet, mint az elmúlt esz­tendőben. S negyven forintot osztott a fiatal héti Egyetértés Termelőszövetkezet is. Mert felismerték, mit kell tenni, és — cselekedtek. A „miért” kérdését alaposan megvitatta valamennyi közös­ség. Ki elfogultabban, ki elfo­gulatlanul ítélt és ítél. Néhány fontosabb tényezőt tekintve azonban határozottan általá­nos a vélemény. Általános pélt dául abban, hogy az aszály so­kat rontott a termésen. Álta­lános abban, hogy az új életet kezdett kollektíva bizony meg­érzi a bizonytalankodást, a gyakorlat hiányát. Azonban általános az a vélemény is, hogy: „mi sem tettük meg a magunkét. Nem kapáltunk annyiszor és olyan jó kedvvel, jó akarattal a közösben, mint valamikor, egyéni korunkban. S ezért senkit sem róhatunk meg, csak magunkat”. Természetesen akad olyan ember, még a tsz-vezetők kö­zött is, aki nem merte egészen őszintén megmondani a köz­gyűlésen, hogy „te vagy a hi­bás, meg te, s ha ti, meg én fegyelmezettebbek vugyunk, nem marad kapálatlan a ku­korica, meg a napraforgó.” Azonban kevés ilyen ember akad, s ez bizakodóvá, opti­mistává — reálisan optimis­tává — teszi a tegnap helyes megmagyarázása után az év- eleji számvetést és a holnap tervezését. Igaz, nem könnyű dolog csak úgy egyik napról a másikra elfeledni egy-egy ter­melőszövetkezetben. hogy csu­pán 10, vagy 11 forintot ért egy munkaegység. Nem jóleső érzés lemondani egy régen ter­vezett bútor- vagy ruha vásár­lásról, ami jó termés, jó évzá­rás esetén természetes dolog lett volna. Azonban a tegnap bajain rágódni egyet jelent­het a holnapi jobb elvesztésé­vel. Szabó András bácsi, a bod- rogszegi Petőfi Termelőszövet­kezet hetven esztendős tagja a nem sokkal több, mint 10 fo­rintos munkaegységrészesedést megvitató közgyűlésen példá­ul igy nyilatkozott: Köbért Kennedy Nyugat-Berlinbe érkezett Beszéde közben két vörös zászlócska ereszkedett a nyugat-berlini városháza fölé len irányból két rakétát lőttek a schönebergl palota fölé, majd kinyílt két kis ejtőernyő, amelyre egy-egy vörös zászlócska volt erő- ' sitve. A fogadóbizottságot szem­mel láthatóan nagyon meglep­te ez a programon kívüli inű- sorszám és a vendég percekig nem jutott szóhoz. Ugyanilyen meglepetést jelenthetett számá­ra az a fogadtatás, amelyben a tokiói egyetem diákjai részesí­tették japáni tártózkodásakor. Akkor Robert Kennedy így panaszkodott az amerikai új­ságíróknak: „Szörnyű lármát csaptak ezek a fickók. Bár­merre járok, mindenütt kom­munistákba ütközöm.” A kényszerű szünet után a tanácsos vendége heves kiro­hanást intézett a Német De­mokratikus Köztársaság veze­tői ellen, majd a szónoki hatás fokozására kijelentette: „Nyu- gat-Berlin továbbra is fenn­marad. Nyugat-Berlin és Nyu- gat-Németország kapcsolatai is megmaradnak.” ' Megígérte, hogy amerikai cégek majd le­ányvállalatokat létesítenek a frontvárosban. Robert Kennedy 84 órát ven­dégeskedik Nyugat-Berlin sze­nátusánál. (MTI) Robert Kennedy, az Ameri­kai Egyesült Államok igazság­ügyminisztere, Kennedy elnök öccse csütörtök délután 2 órn tájban Olaszországból jövet, feleségével Nyugat-Berlinbe érkezett. A vendéget az ame­rikaiak repülőterén katonai pompával és húsz díszlövéssel fogadták. Robert Kennedy, aki egykor a kommunistákra vadászó McCarthy szárnysegéde volt és akit a Hamburgban megjelenő Der Spiegel című hetilap „Ame­rika fő inkvizitorának” neve­zett, megérkezése után nyom­ban a Potsdamer Platzra haj­tatott, hogy Willy Brandt nyu­gat-berlini főpolgármester tár­saságában megszemlélje a ber­lini határfalat. A provokációs jellegű látogatásról a nyugati filmesek, fotóriporterek és új­ságírók felvételeket készítettek. Robert Kennedy ezután a szenátus schönebergi palotájá­hoz hajtatott, majd beszédet intézett a téren várakozó nyu­gat-berliniekhez. Mint előre látható volt, nem válogatott a jelzőkben. Kormányférfihez nem illő hangon uszított a kommunisták ellen. Amikor először ejtette kJ ezt a két szót, hogy „kom­munista Berlin”, ‘ismcrct­Német pártmunkás küldöttség megyénkben Strauss sajnálkozását fejezte ki, hogy „formai hibát” vétett A Bundestag csütörtöki ülé­sén ismét interpellációt intéz­tek Strauss hadügyminiszter­hez annak a telefonbeszélgetés­nek az ügyében, amellyel Strauss — mint már jelentet­tük — nyomást igyekezett gya­korolni a nürnbergi állam- ügyészségre egy korrupciós ügyben folytatott nyomozás el- tussolása érdekében. Ebben az ügyben már a múlt héten is meginterpellálták a bonni hadügyminisztert, aki akkor azzal igyekezett kitérni a vá­laszadás elől, hogy ezt a tele­fonbeszélgetést „nem hadügy- miniszteri minőségében” foly­tatta, hanem mint a bajoror­szági CSU elnöke, tehát nem jlW4AAAAAAAóAA-, aaaa* - » tartozik számot adni róla a bonni parlamentnek. Strauss e kertelő válasza ál­talános elégedetlenséget kel­tett, s ezért most Arndt szoci­áldemokrata képviselő újabb interpellációt intézett a kan­cellárhoz is és felvetette a kér­dést: vajon a kormány helyes­li-e egyik tagjának ezt az el­járását. Mivel az ügy a kormánypár­ton belül is kínos benyomást keltett. Straussnak azt taná­csolták barátai, hogy fújjon visszavonulót. Valóban a bonni hadügyminiszter az interpellá­cióra adott válaszában kije­lentette: Nagyon sajnálja, hogy „formai hibát” vétett A Német Szocialista Egység- párt pártmunkásainak küldött­sége érkezett hazánkba az el­múlt napokban. A küldöttség egy csoportja, amelyet Alois Pisnik elvtárs, a Német Szoci­alista Egységpárt Politikai Bi­zottságának póttagja, a magde- hurgi területi pártbizottság el­ső titkára vezet, ellátogatott megyénkbe. A küldöttség csü­törtökön érkezett meg Mis­kolcra. ahol a Borsod megyei Pártbizottság vezetői fogadták. A kedves vendégeket Csclerki Lajos elvtárs. az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titká­ra meleg szavakkal üdvözölte* A délutáni órákban a küldött­ség tagjai baráti, elvtársi esz­mecserét folytattak a megyei pártbizottság vezetőivel. A német elvtársak borsodi tartózkodásuk során megláto­gatják a Bercntei Vegyikom­binátot. a Lenin Kohászati Mü­veket és a sárospataki termelő­szövetkezetet. A küldöttséget Wilhelm Me­issner elvtárs, a Német De­mokratikus Köztársaság ma­gyarországi nagykövete is elkí­sérte útjára. Ismét pendkhüli állapot Dominikában A Reuter és az AP tájékoz­tatása szerint a dominikai kor­mány az ország egész területén ismét bevezette a rendkívüli állapotot — jelenti a Reuter. — Bonnelly, a Dominikai Köztár­saság elnöke, rádiónyilatkoza­tában a rendkívüli állagot új­bóli bevezetését azzal indo­kolta, hogy az államrendet „mind jobbról, mind balról” veszély fenyegeti. A rendkívüli állapot elren­delésével egyidőben a hatósá­gok letartóztattak öt fiatalem­bert, akiket »azzal vádolnak, hogy külföldről fegyvereket csempésztek az országba. Közvetlenül a rendelet kibo­csátása után több cukornádül­tetvényt és cukorgyárat fel­gyújtottak. A hatóságok állí­tása szerint az utóbbi hetek­ben összesen 116, gyújtogatás­ból származó tűzesetet észlel­tek. A Reuter és az AP arról is hírt ad. hogy szerdán lemon­dott tisztségéről Eduardo Read Ban-eras, a Dominikai Köztár­saságot kormányzó államta­nács alelnöke ’Noha Barreras lemondásakor személyi okokra hivatkozott, a megfigyelőle tá­vozását mégis összefüggésbe hozzák a rendkívüli állapot bevezetésével. Valószínűleg március első napjaiban írják alá a francia—algériai fegyverszüneti egyezményt A francia kormány De Ga­ulle elnöklésével megtartott szerda délutáni ülésen jóvá­hagyta a francia—algériai tár­gyalásokon kidolgozott javas­latokat. Egy szükebb miniszte­ri értekezleten, amelyen Debré elnökölt. a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásával kápcsolatos katonai és karha­talmi intézkedéseket tárgyal­ták meg. Francia kormánykörökben biztosra veszik, hogy az algé­riai ofszágos forradalmi ta­nács csütörtökön megnyilt Tri- poli-1 ülésén ugyancsak jóvá» hagyja a fegyverszüneti egyez­ményt és az Algéria jövőjét meghatározó egyéb megállapo­dásokat. A francia lapo^ többé-ke» vésbé egybehangzó véleménye szerint a befejező francia—al­gériai tárgyalásokra, az egyez­mény aláírására és a fegyver­szünet kihirdetésére március 2-án, vagy 3-án a ramadan- ünnepségek befejezése előtt ke­rül sor A héti termelőszövetkezet egyik bri- gádvézetőjét az ellenőrző bizottság és a- tagság alaposan megbírálta. Azt mond­ták róla, hogy sokszor durva és olykor modortalan szavakat is használt, A „brigadéros” ezt természetesen nem hagyta szó nélkül. Felállt és annak rendje-módja szerint elismerte a kriti­kát. Csupán egyet hozott fel mentségéül. — Hiába akartam mérgemet palás­tolni, nem tudtam, mert egyik-másik tagnak szinte rimánkodni kellett: gyere már, a széna nem vár, megöregszik — le kell kaszálni. — S, akit bántott év közben a brigádvezető egy-egy meg­jegyzése, most e szavak hallatán meg­nyugodott. Ezzel le is zárult volna az egész, de a vita összefoglalójában az elnök is kitért rá. — En ismerem a brigád vezetőt — kezdte. —’ Sokszor talpaltunk együtt. Elismerem, senkinek sem esik jól, ha valaki méltatlan szavakkal illeti. De a tagság ismeri a brigádvezetőt. Fiatal­ember. S most már tudjuk, hogy sok­szor, mint vőfélynek kellett sorrajárnia a házakat. Hát ezért futotta él olykor a pulykaméreg és ez adott a szájába csí­pős szavakat. Azt is tudjuk, hogy házat épített. Ez minden ember életében nagy esemény. Otthon és a tsz-ben is dolgo­zott. Ezek után érthető, hogy idegei nem álltak valami jól. A tagok tekintetét fürkészve láttam, hogy megenyhültek a brigádvezető iránt. Végtére is jót akart. Ezt az tudja csak igazán, aki a brigádvezetőnél is többet dolgozott, perelt, tárgyalt, szer­vezett: az elnök. Már fogytán volt a szó, amikor a szálas agronómus felállt és szót kért. Hangjában egy kis bizonytalanság vib­rált, de tekintete nyugodt volt. — Utólagos jóváhagyását kérem a közgyűlésnek. — Halljuk! — Csak azt szeretném bejelenteni, hogy a vezetőség úgy határozott: szenet k. Apróságok, mégis sokai mondanak ________r k ell adni a tsz öregjeinek, munkakép­telen tagjainak. 10—10 mázsa szenet már ki is szállítottunk ... Szólt volna még valamit, de megelőz­ték. A hallgatóság egyszerre beszédessé vált. — Helyes! Ügy van! — hangzott min­denfelől. S olyan egyöntetű volt ez a néhány szó! Szinte mindenkinek egybeolvadt a hangja. Szinte tapintható volt valami, amit úgy mondunk: jóság. S mily jó volt látni a megszépült arcokat... * Két fiatalemberről is szó esett a köz­gyűlésen, akik csak amolyan gyerek- emberek még. Nem tudták, hogyan s mikor kell jelentkezni egy iskolára, így kimaradtak. Ráértükben többször el­ve töd lek a tsz tanyájára. Hallották, hogy nincs kit ültetni a kocsira. Nem volt ember. — Hajtjuk mi a lovat — ajánlkoztak. — Még hogy ti? Hiszen nedves lesz a nadrágotok, ha megugrik veletek... — Azt már nem! Határozottságuk megtetszett a tsz ve­zetőségének, így aztán a két gyerek fel­csapott tsz-tagnak. Végül is úgy neki- gyürkőztek a munkának, hogy egyik­másik idősebbet is megcsúfolták. Egyen­ként 160 munkaegységet szereztek. Ez 51 forintjával számolva — mert ennyit ért egy munkaegység — 6000 forinton felüli keresetet jelent. A számadáskor a két fiatalról sem feledkeztek meg. Az elnök olyan szép szavakkal beszélt róluk, hogy a sjülők szíve ugyancsak megmozdult a jóérzéstől. Mikor vége lett a közgyűlésnek, a helyi tanító odament a jelenlévő járási országgyűlési képviselőhöz és kérte, segítse hozza a két fiatalt a tanuláshoz. A képviselő támogatást. ígért. Ez évben talán megnyílik a fiúk előtt egy mező­gazdasági szakiskola. S ha ott is olyan szorgalmasak lesznek, mint tavaly a tsz-ben. sokra vihetik. * Egy megváltozott életű faluban je­gyeztem fel ezt a néhány epizódot Nem is olyan régen itt is haladt minden a maga évszázados rendjén. Ki gondolt másra? Hiszen kinek-kinek megvolt a maga baja. s akinek több volt, annak több kellett Ezek a tegnapi emberek most kezdenek egymásra találni, gond­juk, örömük is egy. — Mi akarunk is, fogunk is dolgozni. Tavaly volt hiba bő­ven. Most úgy osszák ki min­denkire a földterületet, hogy ne maradjon egy négyszögöl se megműveletlenül. Elválla­lom én is a magamét, meg is művelem becsülettel. Ha így lesz vele mindenki, nem lesz hiba. S a Petőfi közgyűlésén, ha egy óráig vitáztak a tegna­pon, akkor kettőt töltött ki a holnap, az új, eredményesebb munka egészséges tervezgeté- se. S ilyen formában’ lesz gyü­mölcsöző most, év elején ter­melőszövetkezeteink számve­tése. Ha az adottságokat, a lehe­tőségeket nézzük, azt kell mondanunk: ez az év legalább a kétszeresét hozza a tavalyi­nak. Természetesen az olyan tényeket, mint az emberi szubjektivitás, vagy előre nem látható objektív okok — túlsá­gosan esős, vagy aszályos idő­járás — ma még nem lehet teljes, egészében törölni a számvetésből. Azonban e mos­tani tavaszon sokszorta jobbak az alapok, mint 1961-ben. En­nek bizonyságára íme néhány tényező: 1. 1961 ősze. Eredményes, jó volt. Több mint száznegy­venezer katásztrális hold őszi vetésünk van és soha nem volt annyi őszi szántásunk, mint most. A tavaly tavaszi 200 000 holdnyi szántás he­lyett, most körülbelül 70 000 holdnyival kell megbirkóz­nunk. 2. Lényegesen több gépünk van, s ez évben még további 5— 600 darabbal nő a gépparkunk. Lényegesen több műtrágya, vegyszeres gyomirtáshoz szük­séges anyag áll rendelkezé­sünkre, mint egy évvel ezelőtt. 3. Ez évben már nincsenek kezdő termelőszövetkezeteink. Az elmúlt tavaszon alakult kö­zösségek, nem egészen egy esz­tendő alatt is sokat tanultak Tanultak szervezni, vezetni, irányítani, gazdálkodni, s ta­nultak közös vagyont, közös munkát becsülni. S olyan té­nyező ez, amely odaadó, be­csületes, hozzáértő munkát ígér erre az esztendőre. Ha ezekhez hozzászámítjuk, hogy az őszi Vetések jól telel­tek, s optimista módon remél­jük a megfelelő időjárást is, nagyon reálisan számolhatunk azzal, hogy egy év múlva, szinte minden termelőszövet­kezetben elégedett arccal hall­gatják majd a tagok a zár­számadó közgyűlés beszámoló­ját. A mostani jó adottságok n azonban csak akkor gyü- mölcsoztethetők, ha ki-ki — közösség is, az egyén is — már most, ezekben a napokban megteszi a maga helyes szám­vetését, ha a tegnapi hibák boncolgatása helyett, a közös­ség és a maga élettel teli, reá­lis terveit vitatja meg, ha a hatra tekintgetés, magyarázko- .helyett, a holnap eshető­ségeit, tennivalóit magyarázza meg a vezetőség a tagságnak, tagság a vezetőségnek, szak­ember a nem szakembernek. S a legtöbb termelőszövetkezet zárszámadó-, vagy tervet vita­tó közgyűlésén ma már éppen ez utóbbi kerül előtérbe. Lé­gyen az Bo'drogszegi, Tiszala- dány, Hét, az elmúlt gazdasági évben szervezési és belső hi­bákkal küzdő Tárd, vagy Zal- kod. És erre van szükség. Mert azt már a legtöbb józan gondolkodású, becsületes tér- melőszövetkezeti tag tudja, hogy többre csak egyféleképp számíthat: ha tudásához, te­hetségéhez mérten teljesíti kö­telességét, ha a munkát, a ter­vek teljesítését helyezi minde­rs elé és mindenek fölé. Barcsa Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom