Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-20 / 42. szám

r A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xl'III. évfolyam, 42. i»ónt Ara: 50 fillér 1962. február 20. kedd A szakszervezeti választásokról (2. oldal) Számadás után (3. oldal) .Emlékezz ember!“ {4. oldal) J Az 1962. évi költségvetés Aki visszaemlékezik a Központi Statisztikai Hiva­tal jelentésére, elmúlt évi terv­teljesítésünk és népgazdaság- fejlesztésünk adataira, annak áttekinthetőbb, „kézzelfogha­tóbb” az idei költségvetés, amelyet a napokban fogadott el legfelsőbb államhatalmi szervünk, az országgyűlés. Amidőn tehát összefoglaljuk idei célkitűzéseinket, azok vi­lágos megértése végett nem érdektelen még egyszer visz- szapillantani a megtett útra. Az elmúlt év tapasztalatai azt igazolják, hogy a népgazda­sági tervben előirányzott ará­nyok helyesek, reálisak voltak. Számolt a költségvetés — és jól számolt — az egyes területek fejlesztésével, fejlődésünk terv­szerű volt, nem következtek be nagyobb aránytalanságok, el­tolódások, ingadozások. A most benyújtott törvény- fa vaslat vitájánál is kiderült: elsősorban arra törekedtünk, hogy reális, az eredményekre alapozott költségvetést készít­sünk, minden tekintetben ki­egyensúlyozott és összehangolt költségvetést. Fő sajátossága költségvetésünknek, hogy a nemzeti jövedelem lehetséges emelésére alapozva irányozza elő a lakosság jólétének eme­lését, a népgazdaság fejleszté­sét szolgáló összegeket, s arra törekszik, hogy a kiadási és bevételi főösszegek egyensúly­ban tartásával valósítsuk meg beruházásainkat. Ilymódon az iparban például — amely a költségvetési összeg 44,3 száza­lékával rendelkezik — egyre nagyobb rész jut majd a gépe­sítésre és a műszaki fejlesz­tési-e, az üzemek korszerűsíté­sére. Egyúttal csökken az új ipari épületekre fordított ösz- szeg. Ez nemcsak ötéves ter­vünk gazdaságpolitikája álta­lános céljainak helyes alkal­mazása, hanem az így nyert összeggel a tavalyról áthúzó­dott több mint 180 beruházást is befejezzük. A többi között tehát még ez évben befejező­dik az Ajkai Hőerőmű bővíté­se, a Barátság Kőolajvezeték magyar szakaszának építése, a Csepeli Csőgyár építése és még sok más ipari objektum létre­hozása. Ezzel együtt tovább folytató­dik az ipar szerkezeti átalakí­tása is. A szocialista ipar ter­melése ebben az évben 8 szá­zalékkal növekszik. Az egyes, fontosabb iparágakban azon­ban ennél is gyorsabb ütemű emelkedéssel számolunk. A vegyiparban például több mint 15 százalékkal, a villamosgép­gyártásban pedig a tavalyinál 11,1 százalékkal lesz magasabb a termelés. Jelentős helyet foglalnak el a költségvetésben a mezőgaz­dasági beruházások. A mező- gazdaság a többi között 7000 traktort. 1250 új kombájnt, s jelentős mennyiségű műtrá­gyát kap. Amíg például 1938- ban 7,5 kilogramm műtrágya jutott egy holdra, 1962-ben ugyanilyen egységnyi terüle­ten már 120 kilót használnak fel országszerte. Az idei költ­ségvetés tehát megfelelő anya­gi eszközöket_ biztosit a mező­gazdasági beruházások és álta­lában az egész mezőgazdaság fejlesztésére, s a szocialista alapokra helyezett magyar me- %>gazdaság, különösen ha a szövetkezeti parasztság tovább javítja a vezetést és a munka­morált, jól gazdálkodhat a költségvetésből ráeső összeg­gel. Lehetne persze szárnyalóbb és merészebb terveket is ké­szíteni, s akadhatnak olyanok, akik azt mondják, hogy jó len­ne kissé többet fordítani a fel­halmozásra, a beruházásra, és nem ártana még gyorsabban fejlődni. Azonban ne feledjük, hogy az igényeket és a vágya­kat mindenkor a realitások ta­laján állva mérlegeljük, mert az élet megtanított bennünket arra, hogy a helyes arányok kiala­kítása a népgazdaság alapvető kérdése. Gazdaságpolitikánk legnagyobb ereje éppen abban rejlik, hogy mindenkor szá­mol a realitásokkal. Jellemző­en mutatják ezt tavalyi ered­ményeink is. A szemünk előtt készült, a szemünk előtt valósul meg ez a költségvetés: a dolgozó nép életszínvonala felemelésének költségvetése, melynek már a tervezésnél is elsődleges volt az egész nép érdeke. E költség- vetés megvalósításában mind­annyian közreműködünk, ki-ki a maga posztján tudja, hogy megvalósításáért mit kell ten­nie. Minden feltételünk meg­van ahhoz, hogy ebben az év­ben még gyorsabban halad­junk előre, s 1962-ben meg tudjuk gyorsítani a fejlődést, s akkor az elért, kész eredmé­nyek alapján megnyugszanak azok is, akik most merészebb, szárnyalóbb terveket, máskép­pen szólva: egy kicsit többet akartak. Amidőn idei terveinkről, költségvetésünkről beszélünk, az ember önkéntelenül is ösz- szehasonlítást tesz: szembeál­lítja a szocialista államát épí­tő dolgozó nép költségvetését a háborúra, a nyerészkedésre spekuláló kapitalista államok tervezésével, ahol a hadikiadá­sokra megszavazott összeg fel­emészti az egyszerű emberek életszínvonala emelését szol­gáló beruházások nagy hánya­dát. A mi költségvetésünk a béke költségvetése. Bár a nem­zetközi helyzet ismert alaku­lása 1961-ben arra késztette a forradalmi munkás-paraszt kormányt is, hogy fokozza ,az ország véderejét, fejlessze honvédelmünket, mi ezt abból a célból tettük és folytatjuk ez évben is, hogy adott eset­ben megvédjük szocialista vív­mányainkat. Erőnkhöz mér­ten részt vállalunk a gyarmati sorból felszabadult országok népeinek gazdasági megsegíté­sében is. Ez internacionalista kötelességünk. Amikor az országgyűlés szavazott es el­fogadta az 1962. évi költség- vetést, az egész dolgozó nép szavazott! A költségvetés vég­rehajtásában is a dolgozó tö­megek aktivitására van szük­ség, hiszen mindenféle elkép­zelés hiú remény, ha a töme­gek nem teszik magukévá, nem támogatják és nem har- cobiak megvalósításáért. Le­hetőségünk van rá, hogy telje­sítsük, illetve egyes területe­ken túl is teljesítsük tervein­ket. A gazdasági élet minden területén sokkal jobban ki tudjuk használni a szocialista termelési-viszonyokból fakadó lehetőségeket az eddiginél, s ha tovább javítjuk a szervező munkál, meggyorsíthatjuk elő­rehaladásunk tempóját. (O. M.) A {Szovjetunió továbbra is segítséget nyújt Kubaiunk A szovjet kormány nyilatkozata Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió kormánya va­sárnap nyilatkozatban jelen­tette ki, hogy „a Szovjetunió síkraszállt és továbbra is síkra- száll a kubai népnek és igaz­ságos harcának védelmében, s amint eddig, továbbra is segítséget nyújt neki”. A szovjet kormány jóvá­hagyta Nyikita Hruscsov nyi­latkozatát arról, hogy a Kubai Köztársaság mindig számíthat a szovjet nép segítségére és támogatására. „A szovjet kormánynak a népi Kuba ellenségeihez intézett ismert figyelmez­tetései ma is érvényben vannak”. A Szovjetunió kormányának nyilatkozata hangoztatja, hogy „az Egyesült Államok Kubá­val szembeni politikája súlyo­san veszélyezteti a világ béké­jét és biztonságát”. „A Punta del Este-i értekez­letet — hangsúlyozz^ a nyilat­kozat — sajátos ítélőszéknek szánták a forradalmi Kuba el­len és prológusnak az ellene intézendő újabb agressziós cselekmények elé”. „A Punta del Este-i értekez­let ismét megmutatta, mennyi­re semmibe veszi az Egyesüli Államok kormánya a nemzetközi jog alapvető előírásait, az Egyesült Nemzetek Szervezete alap­okmányának elveit és cél­jait”. A szovjet kormány megálla­pítja, hogy Kubának az AASZ- ból való kizárására vonatkozó határozat kierőszakolásával „az Egyesült Államok csak azt bizonyította, hogy számára az AÁSZ nem az ENSZ regionális szervezete, hanem a valóságban még egy zárt katonai politikai tömb, amely élével a latin­amerikai népek nemzeti fel­szabadító küzdelme ellen irányul”. Emlékeztetve az Egyesült Államok más országok bel- ügyeibe való durva beavatko­zásának tényeire, a szovjet Szirmai István előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak Politikai Akadémiáján hétfőn délután Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Központi Bizottság titkára, előadást tar­tott „Az SZKP XXII. kong­resszusának hatása ideológiai munkánkra” címen. A Magyar Néphadsereg központi klubjá­ban rendezett előadáson meg­jelent Biszku Béla, Kiss Ká- rbly, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, a párt Központi Bi­zottságának, az Elnöki Ta­nácsnak és a kormánynak több tagja, jelen volt politikai és társadalmi életünk sok is­mert személyisége. Az idén új formájú áruk gyártását kezdik meg Hollóházán A több mint 180 esztendős hollóházi „kerámiagyárban” 1958-ban kezdték meg a mai lakáskultúrának megfelelő fi­nom percelánáruk és dísztár­gyak készítését. Nem egészen öt év alatt a korszerűsített üzemben — kiváló iparművé­szek és szakemberek vezetésé­vel — 30 fiatal tanulta meg a kézi festést, a korongozást és a gipszminta formázást. A fiatal szakemberek és a gyár régi dolgozóinak munkáját hama­rosan országszerte is megis­merték. A kis gyár kollektívá­ja eddig 40 féle porcelánvázát, számos mokkás- és teáskészle­tet, valamint 60 különböző díszfigurát tervezett és készí­tett, az elmúlt évben pedig Gazder Antal iparművész ter­vezésében a gyár modern dí­szítésű és vonalú molckáskész- lete nyerte el az Iparművésze­ti Tanács pályázatán az év legszebb terméke címet. A Hollóházi Porcelángyár az idén is számos új vonalú és díszítésű áruval kívánja bőví­teni választékát. — így többek között — hamarosan megkez­dik az „év legszebb terméké­nek”, az általuk tervezett új mokkáskészletek, valamint a különböző mese- és gyermek- játék motívumokkal díszített, ötrészes gyermek evőkeszletek gyártását. Ezenkívül a dolgo­zók otthonainak díszítésére újabb 20 féle porcelántárgyat — táncoló balerinát, különféle állat- és madárfigurákat — terveznek, s 8 új formájú, mo­dern vázát adnak át a keres­kedelemnek. A mokkás- és te­áskészleteket, valamint a mo­kormány hangsúlyozza: „Nem Kuba próbálja exportálni a forradalmat az Egyesült Álla­mokba, vagy valamely más országba, hanem az Egyesült Államok exportálja az ellen­forradalmat Kubába, és pró­bál cinkosokat találni ehhez a latin-amerikai országok kö­zött”. A szovjet kormány kijelenti, hogy az Egyesült Államok kormánya igen süppedős ta­lajra lép, ha jogot formál ma­gának agressziót szervezni és indítani más ország ellen. „Az Amerikai Egyesült Államok, mint ismeretes, nem rendelke­zik olyan katonai hatalommal, amely lehetővé tenné számára, hogy feltételeket diktáljon más országoknak”. „Az amerikai államférfi­aknak figyelembe kell venniük és nem szabad el­felejteniük, hogy vannak más országok« amelyek nem kevésbé félelmetes fegyverekkel rendelkeznek, és amelyek a béke vártá­ján állva készek megaka­dályozni az új háború ki- robbantását". A Szovjetunió kormánya megállapítja, hogy a Szovjet­unió „keményen elítéli a Kubá­éi lenes agresszív terveket”) Hangsúlyozza, hogy a Szovjet­unió tudja, hol és mely orszá­gok körül milyen külföldi támaszpontok vannak el­helyezve. „Ha az Egyesült Államok kormánya fenyegeti Kubát, akkor le kell vonnia a követ­keztetést azokra az országok­ra vonatkozólag, amelyeknek területén az Amerikai Egyesült Államok katonai támaszpont­jai vannak. Az Egyesült Álla­mokban egyesek az „erő hely­zetéből” folytatott politikára helyezik a hangsúlyt, folytat­ják a kardesörtetés, a béke­szerető államok elleni fenye­getőzést. Ennek a bunkónak azonban két vége van. Ha az Egyesült Államok, megragadja az egyik végét, akkor más ál­lamok még megragadhatják a másikat és azok ellen az erők ellen fordíthatják, amelyeket az Egyesült Államok a Szovjet­unió és más békeszerető or­szágok fenyegetésére akar fel­használni”, Washington a NATO-val akarja elfogadtatni Kuba-ellenes politikáját Washington (MTI) Nyugati hírügynökségek washingtoni jelentése szerint vasárnap elindult Párizsba Walt W. Rostow, a külügy­minisztérium tervezési bizott­ságának elnöke és Kennedy tanácsadója „nemzetvédelmi kérdésekben”, valamint Ric­hard N. Goodwin, a külügy­minisztériumnak az amerikai államok közötti kapcsolatok kérdésével foglalkozó állam­titkára. Azt a megbízást kap­ták, hogy Párizsban lépjenek érintkezésbe a NATO tanácsá­val és fogadtassák el Kennedy Kuba-ellenes politikáját. Mint a Reuter tudósítója megjegyzi, washingtoni kor­mányköröknek ugyanis az az „érzése”, hogy az Egyesült Államok szövetségesei „nem fogják fel elég komolyan a kubai problémát”. A Kennedy-kormány — je­lentik a hírügynökségek — azt óhajtja, hogy NATO-szövetsé- gesei kötelezzék magukat, hogy teljesen megszakítják kereske­delmi kapcsolatukat Kubával; Washington ezenkívül tervbe vette, hogy „más baráti orszá­gokat” is rábír hasonló Kuba- ellenes álláspont elfogadására. A CSODALATOS ÜZEM Nem túlzás, valóban csodá­latos. A szó legszorosabb ér­telmében. Olyan üzem, amely­ben minden mozzanatot auto­maták irányítanak. S nem is egyszerűen csak automaták, hanem a legkorszerűbb fotó- cellás berendezés. Az egész vi­lágon három ilyen üzem működik. Csak három eddig, mert nagyon drága, felszerelé­se is költséges. Az egyik ilyen csodálatos, fotocella irányítású üzem az Ózdi vasgyár finomhengermű­vében dolgozik. Az ember csak áll a forró vaskorlát mellett, mindenről megfeledkezik, és... — Hát ez valóban érdekes. .. — Ez aztán egy okos gép... — Mire képes az ember, a technika... — Micsoda tűzkígyók rohan­nak ki a motollák alól. Ilyen megjegyzéseket hall az ember, mert sok látogató keresi fel ezt az úgynevezett gyorsdrót-sort, vagy másnéven: gyorsmotolla üzemet, amely a huszadik század egyik legme­részebb. legkomplikáltabb kon­strukcióját mutatja: tüzesen kígyózó dróttekercset gyárt, emberi beavatkozás nélkül. A karikába való cséveléstől egé­szen a vagonbarakásig mind­dent automaták végeznek, gyorsan, pontosan, megbízha­tóan, s igen nagy kapacitással. Egy szalag továbbítja a teker­cset, majd az „akasztókon” kö­rül érve, a tárolóhelyre ke­rülnek a súlyos karikák. De azért szükség van az em­berre is, előfordul, hogy a hosszúnyelű fogóval kell segí­teni az anyag útját. De mi ez a munka ahhoz képest, amit a durvahengerdében végeznek egyes munkahelyeken ... A vaskorlát mellett egy fia­talember szalonnázik. Savanyú uborkát vagdos a paprikás szalonna mellé. Megszólítot­tam: — Hogy működik a gyors- motolla-sor? — Minden a legnagyobb rendben — válaszolta és jóízű­en falatozni kezdett. De nem sokáig, mert egy éles fütty a másik oldalra hívta, ahol ha­talmas dübörgéssel megindul­tak a tüzes „pálcák” a végte­lennek tűnő acélpályán. Ott kellett segítenie a hosszú fo­góval ... Ezen a munkahelyen még nem egészen tökéletes a gép, gyakran kiugrik pályá- lyáról a száguldó anyag. — Ki dolgozik ezen a mun­kahelyen? — Jelenleg Császár Sándor és brigádja — válaszolta egy idősebb ember, s máris sietett tovább, ő is irányítja a sebe­sen haladó tüzes „kígyók” út­ját. De honnét ez a nagy zaj; amely szinte kibírhatatlan an­nak, aki ritkán jár ebbe az üzembe. Valóban fülsiketítő. Nem lehetne csökkenteni? Nem. nem lehet, és ez a zúgás, sípo­lás nem is az automata üzem gépeitől, hanem a csarnok má­sik végéről származik, ahol már súlyos, nagy anyagok „nyögnek” a mindenkinél erő­sebb hengerek alatt... S ez bizony messze hallatszik a gyárban. Különösen ilyenkor este, amikor az udvari munka­helyeken csökken a forgalom. Most érkezett vissza Lenkei István. Homlokán csillogó ve­ríték jelzi: nem könnyű a hen­gerész munkája. — Szereti ezt az üzemet? — Megszerettem ... a gyors- motolla-sort különösen... Néz­ze csak. hát nem elgondolkoz­tató? Olyan üzem ez, amely már nem csak dolgozik, de gondolkozik is az ember he­lyett ... Büszkék vagyunk rá, mi, ózdiak. Vigyázunk is cá nagyon ..J •w szegedi dern vonalú vázákat — az idén először — ízléses dobo­zokba süllyesztve hozzák for­galomba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom