Észak-Magyarország, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
ESZAKMAGYARORSZAG \ Csütörtök, 1962. február 1. kr JHérlegr és mérlegelés Két nehéz esztendő emlékeit idézik ezekben a napokban megyénk falvaiban. A termelőszövetkezeti mozgalom általánossá válása egybeesett két olyan, időjárási vi szón tag-* Bagókkal terhes esztendővel, melyhez foghatót csak idős emberek találnak emlékeik között. Az újdonsült termelő- szövetkezeteknek és tagoknak eppen elég gondot okoztak volna a nagyüzemi gazdálkodás kezdeti nehézségei is, a nagyüzemi táblák létrehozása, a közös állatállomány elhelyezése stb., és 1960-ban a rendkívüli esőzés, tavaly pedig a másik elkeserítő véglet, az aszály tetőzte be a gondokat, bajokat. Az elmúlt két esztendő kevés ajhhoz, hogy a nagyüzemi gazdálkodás beváltsa a hozzá fűzött egyéni és társadalmi reményeket. Az egyszerű tsz-ta.g sorsa jobbrafordulását, a ma_ gyár társadalom, a városi lakosság több húst, zöldséget várt és vár a nagyüzemi gazdálkodástól. Nos, ha a két esztendőt a sokat Ígérő távlatok elhallgatásával mérlegeli valaki, figyelmen kívül hagyja azt a sajnálatos tényt, hogy az elmúlt két esztendőben szinte tragikusan súlyos időjárási vitám tagságok sújtották mezőgazdaságunkat, felületes ítélethez jut, s hajlamos arra, hogy a két említett esztendőben megnövekedett szabadpiaci árakat, a zöldséghiányt és egyebeket a nagyüzemi gazdálkodás rovására írja. Bátran mondhatjuk: ha Magyarországon 1960-ban—61-ben nem lettek volna termelőszövetkezetek, most nemcsak a szabad, piac szűkölködne áruban, hanem az állami kereskedelem sem tudna elegendő élelmiszert biztosítani a lakosságnak. S a tavalyi aszály következményei súlyosan ' éreztetnék hatásukat az idén is. A kőkeményre száradt szántóföldek igás állatokkal való megművelése szinte lehetetlen volt — a gépek, még a százlóerős lánctalpas traktorok is megkinlódtak az őszi mélyszántással. Ha nem lettek volna mezőgazdasági nagyüzemeink, most nem dicsekedhetnénk azzal az Ígéretes ténnyel, hogy Borsod-Aba- új-Zemplén megye — történetében talán először — teljesítette vetéstervét, s annyi őszi mélyszántásunk van — amely a többtermelés legbiztosabb feltétele —, amennyi még sohasem volt megyénkben. A nehézségek ellenére értük el ezeket az eredményeket. «_ két esztendő Az elmúlt a nagyüZerni gazdálkodás próbatétele volt, 3 az eredmények azt mutatják, hogy az új termelőszöi'etkeze- tejk jelentős része is jól vizsgázott. E vizsgaeredmények lényegében csak ezután gyümölcsöződnek majd igazán. Az nem lehet, az időjárás történetében nem találunk rá példát, hogy az időjárási véglétek egymás után következzenek, de ha mégis úgy lenne, az elmúlt két esztendő tapasztalatain okult termelőszövetkezeti parasztság sikeresebben küzdene meg nehézségeivel. Zárszámadás idején őrségváltás. (Szegő Gizi rajza) Termelőszövetkezeteinkben megkezdődtek a zárszámadó közgyűlések. A mérlegbeszámolók alapos, általában hozzáértő munkával készültek. Egy esztendőt zárnak le termelőszövetkezeteink, melynek nehézségeiben benne vannak az 1960-as év kedvezőtlen időjárásának következményei is: nem tudtak vetni, szántani az eső miatt, tavaszi szántásba kényszerültek vetni a kapásokat, s így az aszály pusztítása is jelentősebb volt. De az a jó és tárgyilagos mérlegbeszámoló, amely megmutatja, mi kárt okozott az embertől független időjárás — s mi kárt ^okozott önmagának a tagság nemtörődömségével, a tennivalók ha- nyag végzésével. Tükör a mérleg — s nézzen bele mindenki úgy, ahogy önnön további emelkedése megkívánja: önkritikusan. Nem lehet, nem szabad mindent az időjárás nyakába varmi. Hogy lehet az, hogy azonos talaj adottságokkal rendelkező két tsz közül az egyik 140 mázsa cukorrépát, a másik csak hatvanat termelt holdanként? Az időjárás a hibás? Az időjárás egyiknek sem kedvezett, az eltérés mégis szembetűnő és a tagság különböző szorgalmúiról árulkodik. Egy tsz eredményességét négy tényező határozza meg: a föld minősége, a vezetés színvonala, a tagság szorgalma és az időjárás. A négy feltétel közül csupán a kettőt áll módunkban szinte máról holnapra biztosítani: a jó vezetést és a tagság szorgalmát, s ha ez a két fellótel megteremtődik, általában az eredmény sem marad el. Egy esztendőt mérlegelnek a termelőszövetkezeti tagok, — önmagukat mérjék meg a közgyűlés nyilvánossága előtt. Megtettek-e minden tőlük telhetőt azért, hogy hasznukra forduljanak a nagyüzemi gaz. dálkodás lehetőségei, vagy eltűrték, hogy hasznos növényeiket ellepje a gaz, ölbetett kézzel várták, hogy az elnök, a brigádvezető rájuk nyissa az ajtót, munkába könyörögje őket? Ha így volt, nincs lát hibáztatni az eredménytelenségért — önmagukat okolják és vonják le a következtetést: máskor jobban dolgoznak. A haszon nem az égből pottyan, meg kell érte dolgozni. A zárszámadó ne szalasszák el a tsz-tagok — zárják úgy le egy esztendő tanulságait, hogy tapasztalatokkal gazdagodva lépjék át az új gazdasági esztendő küszöbét, mely, ha dolgoznak, iparkodnak, meghozza reményeik va- lóraváltását. Gulyás Mihály (Rettentő Irta: Horváth József Új városnegyed ß belvárosban nem érezni “ a szelek kavargását. Olyan, mintha tavasz lenne. Ám itt, a Kilián-déli építkezésen mintha sík mezőn lenne az ember. A néhány, szerényen meghúzódó kicsi ház, a . felvonulási épületek, az elkészült és az épülő házóriások között vegig-végigsöpör a szél. Felfelkavarja és az emberek arcába szórja a havat. Az új épületekhez vezető úton egy sereg, pufajkába öltözött munkás szorgoskodik. Ideiglenes járdát építenek, hogy ha beköszönt az esős idő, a lakók könnyen megközelíthessék új otthonukat. Az úton teherautók, lovaskocsik haladnak a lakóházak fejé. Egyik-másik kocsi anyagot visz, sokan bútort szállítanak. Az elmúlt év december 31-ig az építők 390 lakást készítettek el, s a lakók kicsit megilletődve, most költöznek új fészkükbe. A 390 lakás építését az építő berkekben „a nagy kaland” címen emlegetik. Mint Skara Ferenc főművezető magyarázza, a nagyarányú lakásépítéshez nem voltak meg a klasszikus építészeti feltételek. Ezer gond, baj, nehézség akadályozta a munkát. Már építkeztek, de még nem tudták, hogyan oldják meg például a fűtést. K étszer-h á romszor áttervezték, volt idő, amikor az előregyártott blokkokat két toronydaru helyett csak eggyel tudták beemelni, mert áramhiány miatt vagy az egyik, vagy a másik darunak állnia kellett. Az év végére viszont el kellett készülniük. Ez szorította, merész megoldásokra késztette az építőket. A beszélgetést sűrűn megszakítja egy-egy új lakó. — Kérem, valami baj van a boylerrel... A parkett fel van púposodva ... Ha bekapcsolok minden lámpát, kikapcsol az automata. Egy asszony dühösen kifakad: — Hogy nem lehet ezt hibátlanul elkészíteni! — Nézze asszonyom — magyarázza egy alacsony műszaki ember —, melyik a jobb? Az albérleti lakás, vagy pedig ez? Azt hiszem, ez. Az esetleges apróbb hibákat minden különösebb zavar nélkül kijavítjuk. És ... lehet, hogy azt a hibás csavart az ön férje készítette .. s — Igazuk van — mondja rövid gondolkozás után az asszony. — De azért, ugye, hamar megcsinálják? — Természetesen — hangzik a válasz. Egyébként a lakók jelentéktelen, kis hibákra panaszkodnak, olyanokra, amelyek minden építkezésnél előfordulhatnak. Több lakóval beszélgettünk. A lakások nagyon tetszenek. Mondanunk sem kell, nagyon örülnek neki. Sok embernek ez a végállomása. Hosszú küzdelem, éveken át tartó takarékosság eredményeképpen értek ide. A z építők most sem pihennek. Körülbelül 500 ember dolgozik itt. Négyszáznyolcvan új lakás készül. A lakóházak nagy részének falazását — előregyártott blokkokból — még tavaly elkészítették. Négy épületen belső munkák folynak, válaszfalat építenek, vakolnak. A habarcskeverő gépeket az épületek pincéjében helyezték el, on nan habarcspumpa segítségé vei, gumitömlőkön nyomatják fel az anyagot az emeletekre. A'z ablakkereteket átlátszó műanyaggal fedték be, a helyiségeket fűtik, így télen is zavartalanul dolgozhatnak. Az építkezés déli oldalán, a Szinva közelében féligkész lakóépület emelkedik. Fenn az épületen két ember ócsorogi figyeli a toronydaru lassú mozgását. A daru fogószerkezete leereszkedik, megmarkol egy blokkot, de nem húzza fel, hanem két izzó koksz- kosár közé lógatja. Két munkás deszkákból lobogó tüzet szít, a láng körülnyalja a hideg testet, amely gyorsan párologni kezd. Egy idő után a fiatalább munkás int, s a daru helyére emeli a 8 mázsás anyagot. A fiatalabb munkás, Csorba Géza — a Rudi-brigád tagja — ezt mondja magyarázatképpen : — Le kell róla olvasztani a fagyot, hogy kössön a habarcs. Hogy lassabban megy így a munka? Nyáron egy műszakban 100—120-at is beemelünk, de most örülünk, ha húszig elérünk. De azért haladunk. Kel) az embereknek a lakás. Az építkezés területén vontató halad nagy pofögéssel. Közelben van az előregyártó üzem, onnan hordja a blokkokat. A könnyűbeton üzemrész most nem dolgozik. Ott osak. nyáron termelhetnek. Az üzemvezető, Antal Mihály elmondja, hogy nyáron úgy szervezték meg a munkát — ez az első ilyen eset —, hogy a téli építkezéshez 100 lakáshoz való blokkot gyártottak le. Ebből 30 lakás anyagát átadják az ózdi Béke-telep építéséhez. — Ebben az évben úgy szervezzük meg a munkát —• mondja —, hogy nyáron még több anyagot gyárthassunk le. A tavalyi 780 lakás helyett most 1000 anyagát készítjük el, s elegendő blokkot készítünk a téli építkezéshez is. Az előregyártó üzem nehézbeton részlege a kisvasút melletti ideiglenes csarnokban most is dolgozik. Igaz, nein sokáig. Néhány nap múlva átmennek a Bessenyei telepi új csarnokba, ahol jobb körülmények »között folytatják a munkát. Hogy mi lesz az elhagyott telep sorsa? Uram József, az építkezés vezetője ezt mondja: __ Ezen a részen építjük fel a város legnagyobb lakóépületét. Az épület 14 emeletes lesz. Egyébként — teszi hozzá — itt, a Kilián-déli részen ebben az évben .528 lakást építünk, : mellé 20 tantermes iskolát, óvodát, bölcsődét. A munkát úgy szervezzük meg, hogy már májusban megkezdhessük a lakások egy részének átadását, ne maradjunk vele télre. Érdekesség? A második ötéves terv ideje alatt 2400 lakást építünk itt fel. 2400 lakás, iskola, bölcsőde* óvoda! Egy új városrész* Hozzávetőleges számítás szerint is 10—12 ezer ember költözhet ide öt év alatt, 10—12 ezer ember talál otthonra. (Cs. B.) Eov Mm afalt 539 taa festékei isidénél Az épülő Tíszavidéki Vegyikombinát első üzemében, a Laickfesték és Műgyanta Gyárban 1960. január 2-án kezdték meg a termelést. A fiatal üzem igen jó minőségű termékeit országszerte hamar megismerték cs a hazai alapanyagokból előállított Wallkyd nevű műanyag falfestéké ma már keresett cikk az építőiparban. A gyár — fennállásának első évé. ben — terven felül 1 millió kilogramm szintetikus festéket adott a népgazdaságnak és ebből már exportáltak Iránba, valamint Csehszlovákiába is. riguez j XLVIIL Egyébként időközben a spa- lyol ház lakói megszaporodtak, deg nyolc éívtársat fogadott ie a spanyol ház. Számukra Tár a felső villában rendeztek ie szállást. Ez a legjobbkor történt. Gé- a ej:pen az elhelyezkedés kőül foglalatoskodott, amikor regcsendült a telefonkészülék, 'elemelte a kagylót, és nagy mulatóra Francisco hangját állottá a vonal túlsó végéről, lézán izgalom vett erőt. Éppen ra este akarta felhívni a kö- etet, s megtudakolni szándé- ait, nehogy valami meglepetés rje a ház lakóit. Francisco üdvözölte Rodri- uezt, majd átadta a kagylót jnadr de Mendoza y Lucien- *-nek, a spanyol követnek. — Mi újság, édes fiam? — érdezte a követ. — Semmi említésre méltó, egyelmes uram — válaszolta lodriguez. — Minden úgy tör- §nik, amint excellendád ren- elte. — Rodriguez, nem keresett ngecm a magyar külügyminisz- árium soha? — kérdezte a kőét — Nem, kegyelmes uram. — És más diplomáciai társ- ■risszáók valamelyike? — Sohasem fordult elő, ke- yebnes uram. — Mi történik most Budapesten, fiam? Tudniillik én azt terveztem, hogy egy napra felszaladok a fővárosba. Géza szíve majdnem kiugrott az izgalomtól. A követ azonban így folytatta: — Aztán meggondoltam, fiam. Köztünk maradjon, azt hallottam, hogy ott már valóságos ostromhangulat van. Géza egy árnyalatnyival bizalmasabbra fogta a hangját: — Szó ami szó, kegyelmes uram, nem akartam nyugtalanítani, ezért nem említettem hát bizony itt már igen meleg van. Hajnalonként egészen közelről hallani az ágyúdörgést. — Az oroszok, vagy a németek ágyúi dörögnek, Rodriguez? — Mindkettőjüké egyszerre. Feleselgetnek egymásnak. De ez mindennap közelebbről hangzik. A városba gyakran becsapódnak az oroszok lövedékei. — Akkor hát jól tettem, hogy nem utaztam fel. — Bizony nagyon jól, kegyelmes uram. Itt már szörnyen veszélyes. • — De remélem, maga nagyon vigyáz magára, Rodriguez? — Amennyire tőlem telik, kegyelmes uram. A jelenlévők, akiket Géza mindjárt a beszélgetés legelején teljes mozdulatlanságra intett, egy kukkot sem értettek a spanyol nyelvű beszélgetésből. Csak azt látják, hogy Géza homlokáról patakokban csörgedezik a veríték. A követ még egyszer óvatosságra intette Rodriguczt, és minden jót kívánt. — Juanita is üdvözli magát! — Kérem, uram, kegyesked. jéfc a kisasszonynak átadni tiszteletteljes üdvözletemet, nemkülönben a kegyelmes asz- szanynak! — Jól van, Rodriguez, akkor hát a viszontlátásra. Géza letette a kagylót. Jókorát fújt, s megtörölte izzadó homlokát. A többiek kérdőn meredtek rá: — Valami baj van, elvtáre? — kérdezte egyikük. — Semmi baj — derült fel kissé Géza. — Hát akkor folytassuk a berendezkedést, elvtársak! Később elmondta Imre bácsinak az eseményt. — Nagyon szerethet tégedet ez a spanyol — jegyezte meg Imre bácsi. — Azt hiszem. Az első percben belém szeretett, amikor megismert, s megtudta, hogy betéve tudom az ő kedvenc nemzeti irodalmát. Igazán nem volt bolondság megtanulni. Tudod, Imre bácsi, amikor telefonon beszéltem vele, és felötlött bennem az a gondolat, hogy az öregúr esetleg betoppanhatott volna ide ma’ vagy tegnap, megborsódzott a hátam. /— Nagy kalamajka lett volna abból, Géza! — Majd csak kitaláltunk volna valamit. Mondjuk internáltuk volna az öregurat a kazánházba. • — Micsoda ötleteid vannak! — Miért? Kibirta volna a háború végéig... — Azért ezentúl neked gyak_ ran fel kellene hívnod telefonon az öreget. Biztos, ami biztos. — Magam is ezt terveztem — bólintott Géza. Ezekben a napokban Anna a sokszorosító csoportnál dolgozott. Érthető, hogy a fogságra vetett Rodriguez gyakran sün- dörgött a sokszorosítók körül. Segédkezett is, meg aztán gyakran adódott alkalom beszélgetésre. Mindketten őszintén sajnálták, hogy erősen hűvösre fordult az idő, és estén- kint már nem telepedhettek ki a lugasba. De vacsora előtt annál többször tettek hosszú sétákat a parkban, a fasorban. Géza gyermekéveiről, meg diákkoráról beszólt Annának, és érezte, hogy a lány mennyi érdeklődéssel hallgatja őt. Amikor egyik este Géza be- lekarolt Annába, és úgy kísérte végig a sétányon. Anna nem ellenkezett. S amikor úgy érezték, hogy a hallgatás többet mond minden ékes szónál, elmerültek az alkonyato-k és az esték csöndjében. Anna egy- szercsak a fiú vállára hajtotta a fejét. Géza érezte a lány szí- ve dobogását, s ereinek ritmusa együtt lüktetett az övével Az új esztendő megnövékedéit. feladataira á műszaki és a fizikai dolgozók közösen készültek fel. A terv maradéktalan teljesítésére, a minőség javítására és új — hazánkban eddig még nem gyártott — festékfajták: előállitására törekednek. Ez az erőfeszítésük januárban sikeresnek bizonyult. Egy hónap alatt 539 tonna különféle ’festéket készítettek el és ezzel maradéktalanul teljesítették havi tervüket. Január utolsó napjaiban egy újszerű, gyorsan szárádó és tartós zo- máncíesték üzemszerű gyártását is megkezdik. A Progress márkával forgalomba kerülő zománcfesbék igen nagy előnye, hogy fényálló, festés köz- ' JJben nem csorog el és 50 perc — Milyen kár — mondta c alatt porszáraz. A szakemberek egy ilyen pillanatban Géza —.^szerint az új zománcfesték fel- hogy nehéz és rossz idők jár-<,használásával lényegesen meg- rialc felettünk, Annácska .. .♦ gyorsul az építőipar egyik leg- Vajon eljutunk-e oda, ahová*lassúbb szakipari munkája, ar. igyekszünk? *’a jtök és ablakok festése, féAnna csak sokára válaszolt:4,nyezése. A Progress elnevezé— El tudja képzelni, Géza.ésű magyar zománcfesték iránt milyen sokan, nagyon sokanamelyet a miskolci építke- várják azt a percet? És nem-*zéseken már kipróbáltak — a. csak olyanok, akik ... úgy van-f budapesti Ikarus Gyár, a Ganznak, mint mi vagyunk... ha-* MA VÁG gyár, a Fővárosi Vil- nem a puszta életüket remélik ♦ lamos vasút és több egészségmegmenteni tudni attól a perc-|ügyi intézmény érdeklődik. Az tői... Túj festék szállítását február Géza olyan boldog volt, min ti első hetében kezdik meg Ti- még sohasem. észapalkonyáról. — Anna ... ugye, mi nagyon! ______ boldogok leszünk? * A lány válasz helyett szóró-4 sabban hozzásimult Gézához. Géza szilenciuma is letelt. S< azon a reggelen Imre bácsi < félrehúzódott vele: — Akkor hát „beszállsz”,Géza? ♦— Alig vártam már... — Jó. Először is: összedug-ídet tűk a fejünket Gulyás bácsi-*kollégium megtervezésére. A val. Kisütöttük, hogy fogytán ♦pályázóktól olyan terveket az élelmünk. Jkémek, amelyek alapján ki le— Semmi az — vont vállat♦ hét alakítani a kollégiumi épüGéza —, majd igényelünk a elet típustervét A pályázaton díplomataellátónál. ♦bárki részt vehet. Az érdeklő— Csakhogy előbb ki kelljdők 30 forintért már átvehetik ám tapogatni, nincs-e ott va-óa tervpályázati kiírást az Épí- lami változás? Nehögy na-Jtósügyi Minisztérium tervezési rancshéjra lépjünk, amin aztán*főosztályán (Budapest, V. Beelcsúszunk. Az öreg majd kö-Jloiannisz utca 2—4. V. emelet rülnéz a gróf Szederkényi ut-*5.), s ugyanott kell átadni a cában. Nekem valahogyan az|kész pályamunkákat, április az érzésem, hogy más forrásra* 16-ig. A legjobb munkák díja- is be kellene réndezkednünk.Jzására és megvásárlására 83 Még majd feltűnik, hogy ekko-*ezer forintét irányoztak elő A ra tételekben igényeljük azjiegmagasabb díj nem haladhat élelmiszert, holott azelőtt biz-Jja meg a 25 ezer forintot és ft tosan csak a töredékét vásárol-ftervek vásárlásáért kifizetheti ta be ott a követség. 2 összeg 5000 forintnál nem le(Folytatjuk.) ♦hét kevesebb. Pályázat bétszáznyoícvsnnyo'e személyes főiskolai kollégium tervezésére Az Építésügyi Minisztérium *a Művelődésügyi Minisztéri- JummaJ közösen pályázatot hir- 288 személyes / főiskolai I
