Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

«ff*. BS95ÄKMAGYÄKORSÄÄG 7 mános, de elsősorban a boltos személye körül folyik a vita. És micsoda vita! Tíznek nem jó a boltos, kétszáznak jó. Va­laki, egy asszony belekiabál a lármává szélesedni akaró vi­tatkozásba, hogy Amótra még kondásnak se állna, mert ne­kik senki se jó. A meggondolt- ság, a nép természetes bölcses­sége nem engedi, hogy kicsi­nyes m eggorvd oltságokt ól haj­tott emberek elejtsenek egy fiatal teremtést... Az arnótiak vitatkoznak, mintha nem is hallották volna a beszámolót. Kötelességeik­ről, egy szó nem sok, annyit se ejtettek. Jó lenne még egy bolt az alvégre, de csalt akkor megy a dolog, ha van társadalmi hozzájárulás. Amóton nem sze­retnek „isten nevében” dolgoz­ni, a bolt renoválásánál egy szekér kavicsot nem hoztak volna társadalmi munkában. És ott van a részjegy-fizetés. Felsőzsolcán túl van az átlag a hatvan forinton, itt negyven- valahány. A takarékszövetke­zetnek Zsolcán 300, itt 29 tagja van, betétállományuk meg mindössze 700 forint, míg a zsolcaiaké több mint kétszáz­ezer. De a takarékszövetkezet áldásaiból teli marékkai része­sednek — az amóti takarék­szövetkezeti tagok 132 ezer fo­rint kölcsönt vettek fel. He­lyesen mondotta Orosz Sándor, a MÉSZÖV szövetkezetpoliti­kai osztályának vezetője, hogy a nagyobb áldozatkészség viszi előre a szövetkezet ügyét. Itt az nem nagyon tapasztalható. KÉSŐ ÉJSZAKA lett, mire megválasztották az új vezető­séget. Ez a vezetőség és a fej­mosásban részesült tagság ta­lán jobb gazdája lesz az amóti szövetkezetnek-... (g. m.) CRtEE2HEKLÄBAK türefcnet­Ten topogása hallatszik az ösz- szerántott függöny mögül. Meg néhány perc és kezdődik éle­tük nagy eseménye — táncolni fognak. Hirtelen megiebben a függöny nehéz szárnya és He­vesi József tanácselnök áll a függöny résibe. Engedélyt kér, hogy ő legyen a vezetőségvá­lasztó taggyűlés elnöke, aztán a közönség figyelmébe ajánlja az úttörőket, akik rövidke, de nagyon kedves műsorral, sza­valattal, tánccal készültek erre a nagy alkalomra. Az utolsó tapsoló tenyér is visszatelepedett helyére, a gye­rekek elhagyják a színpadot, s máris szalad, szét a függöny Sietni kell, negyed hét, ilyen­kor a parasztembert már az ágy felé húzza a fáradtság. A tettes nem ismeretlen Furcsa „zsebtolvajt” leplez­tek le a veszprémi vágóhíd hentesei. A tettes: hét éves, Hímos névre hallgató magyar- tarka tehén, „aki” — mint boncolásnál kiderült — ellátta magát korunk, egyik nélkülöz­hetetlen használati tárgyával. A jámbor kérődző bendőjében általános megdöbbenésre telje­sen ép állapotban kiemeltek egy ■— zsebórát. A cilinder"s öreg szerkezet a „lopás” idején már nem lehetett a legjobb karban, de Himes szemmellát- hatóan rendbehozta. Az állat gyomornedvei ugyanis eltün­tették, leoldották a fém rozs­dáját, s az óra csillog, mint az új. A „bűntett” körülményei tisztázatlanok: valószínűleg forgalmas állatvásáron, vagy éppen az istállóban történt a «.bekebelezés". Automata gázgyűjtó A zalai olaj mezőkön korábban minden kútcsoporthoz építettek gyűjtő tank állomást. Az utóbbi evekben azonban a költséges tankaUomasok helyett egyszerű csöveket fektetnek le. 5 a kutakról egyenesen a főgyűjtőbe nyomják az olajat. A zalai kőolaj nagy részének; az a tulajdonsága, hogy csak melegen szállítható. Hogy a kitermelt olaj a kúttól a főgyűjtőig ne dermed­jen meg. bizonyos távolságban speciális melegítő gázkályhákat helyeztek el a csővezetékek men­tén. A kályhákba automata -„ön­gyújtókat" építettek be. Az „Ön­gyújtó” a gáz nyomáséra — emberi beavatkozás nélkül, automatikusan meggyújtja a gázt. A tapasztalat szerint igen gazdaságosan működ- nefc az öngyújtókkal felszerelt gózkályhák. Egy esetleges üzemzavar alaku­lásával többezer holdas területe­ket kellene a dolgozóknak bej ár­ulok, s minden kályhát külön-kü- lön begyújtani. Ez napokig eltar­tana. Áz ^öngyújtó’* viszont auto­matikusan elvégzi a tűzrakást egy másodperc alatt. Jógazda-e?... Bakiad János, a Felsőzsolca és Vidéke Körzeti Fökknűvesszö- vebkezet elnöke emelkedik szó­lásra, ő olvassa fél a vezetőség beszámolóját.* Húsz percig a Icülpoli'tikánál időz, aztán vég­re eljut tényleges témájához, s kerek harminc percig statiszti­ka és statisztika. Tartalmas és nagyon is kritikus statisztika ez, az arnótiaknak nem is na­gyon tetszik — .szebbnek” képzelték magukat. Aztán vé­ge a beszámolónak, s majd­nem lóét órán keresztül a kocs­i Majd ha fagy? — < Már fagyott! I Nyár volt még, amikor a miskolci országút tapolcai elágazásánál ilyen párbe­szédnek voltam fültanúja a 2. számú autóbuszon: *— Borzalmas, hogy itt örökké ilyen tócsa van! — És egy za kkanó... j — Tavasz óta figyelem, hogyan mossa alá a víz a köveket! — Az autók itt mindig na­gyot dobnak az emberen... — Nem értem, miért nem javítják meg ezt a csőrepe- dést! — A múltkor egy hirtelen • fékezés után mindenki egy­másra borult, a szemüvege­met összetíporták... — Mit gondol, mikor nem folyik már az úttestre a víz? — Szerintem, majd ha fagy ... de a zakloanó... A napokban ismét a 2. szá­mú autóbuszon utaztam. 7.x- mankós, csontig haló hideg volt. A vezető bravúrosan „korcsolyázott” autóbuszunk­kal a síkos, jeges, fénylő úton. Gyorsan mozgó könyö­két néztem, meg a mereven clórenyújtott fejét. Egyszer­re mintha még sebesebben mozgatta volna karját, a tar­kóján végiggurult egy ve- rejtékcsepp, a kocsi pedig feltűnően lelassult, mégis — zsvpsz!... Hirtelen fclre- csiíszott lábunk alatt a ta­laj, helyesebben az autóbusz. Antikor feltápászkodtunk, kinéztem az ablakon. A mis­kolci út tapolcai elágazásá­nál jártunk. Az autóbusz előtt, az úttesten megvasta­godott jégfalacska húzódott, amelynek közepén keskeny vályúkban folydogált tova a viz — az út jobb oldala fe­lől, valami rejtélyes, föld­alatti csőrepedésből. — Még mindig nem javí­tották meg!... — dörmög- ték bosszúsan többen is. — És a víz nem áll meg itt so­ha? Pedig már fagyott is!... (R. A.) „Minőségi ellenőr'.., . a Színesbútor Üzletben. Laci Katnaszhcveröt szeretne és most kipróbálja, milyen a szép és kényelme« beverő rugózása. Üdülés - napi harminchárom fillérért A váratlan látogató számá­ra szokatlannak tűnik, ha be­lép a parádi vasutas üdülőbe. Egyenruhás MAV-dolgozók he­lyett idősebb tsz-parasztok „szállták” meg az épületet Hogy kerültek ide, az ország különböző részeiről? A terme­részt Borsod megyeieket talál­tunk itt de jöttek Komárom és Szabolcs megyéből is. Az el­látásuk kitűnő. Napi három­szori bőséges étkezés, orvosi ellátás, gyógykezelés. A 10 na­pos üdülés nagyon gyorsan el­telik, nincs idő unatkozni: ivánkai Kossuth Tsz építőbri­gádja tagjának szavait: „Most már tudjuk, hogyan éltek ré­gen az urak, csak azt nem tu­dom, hogy a dologtalanoknak mit kellett kipihenni, hiszen egész évben nem csináltak semmit”. lőszövetkezeti tagok jelentős része Biztosítási és önsegélye­ző Csoportot létesített. Ennek a csoportnak tagja lehet min­den tsz-tag, havi 10 forint elle­nében. A pénzt a szövetkezet előlegezi, s az összeget zár­számadáskor vonják le a ta­goktól. Az önsegélyező Cso­port most lehetővé tette az in­gyenes üdülést. Látogatásunkkor túlnyomó­Az Egészségügyi Világszervezet évi jelentése Az Egészségügyi Világszer­vezet évi jelentéséből kiderül, hogy a világon jelenleg az ösz- szes tnegbetegedesek közül a májsorvadás és a szifilisz elő­fordulása mutat leginkább emelkedő tendenciát. A túlzott alkoholfogyasztás következté­ben fellépő májsorvadásos ha­lálesetek száma legerőseb­ben N vugat- Németországban, Ausztriában és Portugáliában emelkedett. A májsorvadásban meghalt személyek kétharma­da férfi volt Ebéd titán Jól esik egy kis friss levegő. Háttérben « üdülő impoz áns épülete látható. hetenként kétszer mozielőadás (ha nincs tv-közvetítés), ki­rándulások Egerbe, a recski ércbányába, a Mátra festői vi­dékeire. Az üdülő fiatal kul- túrfelelósére, a 19 éves Sze- merkényi Ágira úgy hallgat­nak, mintha ő lenne az idősebb. Meg is érdemli elismerésüket, mert szívvel-lélekkel gondos­kodik a beutaltak szórakozá­sáról, kulturális neveléséről, A társalgóban elmerülten beszélget Márton András, a taktabáji Béke Tsz sertésgon­dozója Pásztor Andrással, a mezökeresztesi Aranykalász Tsz tagjával. Részt vettek ez­előtt is már tapasztalatcserén, de most, mikor bőven van idő beszélgetésre, sokkal többet tanultak egymástól, A 61 éves Pásztor bácsi kissé nehezen szánta rá magát a pihenésre. Szorgalmára jellemző, hogy az elmúlt évben 500 munkaegysé­get teljesített. Most már örül, hogy eljött, lesz mit mesélni az otthoniaknak. Szó szerint idézzük Kiss János, a A jelentés megállapítja, hogy a világszervezet 72 tag­államában „nyugtalanító mér­tékben” elszaporodtak a nemi- betegségek. Dániában 1957- től 1960-ig 85 százalékkal emelkedett a szifiliszes meg­betegedések száma Ugyaneb­ben az idősszakban az Egyesült Államokban 45 százalékkal, Angliában 30 százalékkal és Kanadában 19 százalékkal emelkedett. Olaszországban 1960-ban ötször aranyi szifilisz fordul* elő, mint 1955-ben. borsod ­Nem Párád az egyetlen hely, ahol az önsegélyező Csoport tagjai üdülnek. Hévíz, Har- kányíürdő, Jósvafő és Dobogó­kő üdülőiben ezév szeptembe­réig csaknem 10000 termelő­szövetkezeti tag részesül jól megérdemelt pihenésben. A jól dolgozó borsodi termelőszövet­kezeti tagok is megérdemlik az üdülést. Ahhoz, hogy me­gyénk tsz-paasztjai közül mi­nél többen részesüljenek a csoport különböző juttatásai­ban, nagyobb taglétszámra van szükség. A járási és helyi szer­vek, valamint a tsz vezetősé­gének hatékony segítsége je­lentősen hozzájárulhat a lét­szám emeléséhez. Ez annál is inkább fontos, mert a Csoport rendkívüli esetekben (halál­eset, születés, házasság) segélyt ad a tagoknak. A rendelkezés­re álló pénz felhasználásáról a beutalók szétosztásáról a tsz- vezetőség javaslatára az inté­ző bizottság dönt. Szabados György Valaki felhívott telefonon: — Kérem... az udvarban lakik egy elvált asszony. Folyton veri a gyerekét, a kis-lányon nincs egy rendes ruha, rendszertelenül eszik... Vegyék cd ezt a gyereket tőle, szóljon valakinek, hiszen ez már tűrhetetlen ... Megmondom őszintén: nem adtam meg egykönnyen magam. Az asszony — ha csinosnak nem is mondható — egye­dülálló fiatal nő. Dolgozik, keres. Eset­leg udvarlója is van ... valakivel össze­veszett: irigység, rosszindulat, alatto­mosság is lehet a drót másik végén ... — Üjév után ellátogatok oda — felel­tem, miközben minden* szorgalmasan feljegyeztem, ami a kislányra vonatko­zott. Mindenképpen el akartam látogatni a megadott címre már a közeli napokban, de a szomorú kislányt... — tegnap este kevéssel lefekvés előtt — ottho­nomban üdvözölhettem. összefagyva, az egyik szomszéd kí­séretében, riadtan állított be hozzánk. Az első pillanatban azt sem tudtam, mit tegyek: egy karéj kenyeret adjak a kezébe, vagy az én kislányom mellé, meleg párnák közé dugjam. Okos. értel­mes szemével csodálkozva és félénken nézet* rám: talán attól félt, hogy én is megverem? Megsimogattam. Riadtan rebbent, mint a befogott madár. — Fázol? Nem felelt. Ennyi félelmet, ennyi dacot, ennyi tartózkodást, ilyen komoly­ságot még nem láttam gyerekben. — Ne haragudjék — mondta a kísérő — a késői zavarásnak oka van. Már ke­restem a nyomdában és a szerkesztőség­ben. Munkából mentem haza, a gyere­ket ott találtam dideregve egy sötét zugban az udvaron. * Nálunk meleg van. Meséket duruzsol a nagy cserépkályha. A kislány az asz­talnál ÜL A kezében egy fél narancs. De nem kóstolja meg. — Mit reggeliztél ma? — Két kiflit. — Hol ebédelte!? — A napköziben. — Ki fizeti? — Én... A pénzt az anyja adja oda. ügyeit a gyerek saját maga intézi. Kis kötény­zsebeben 24 forintot őriz. Reggel kapta; de még nem tudta az étkezési díjat befizetni. — Csokoládét mikor ettél? — Nem tudom. — Cukorkát? — Tavaly. — Mit tudsz apukádról? — Apuról csak azt tudom, hogy né­melyik vasárnap (szószerint jegyzek mindent) eljön. Most a nagymamánál van. Lehet, hogy husvétra eljön. Amikor jön, ö is ad pénzt. — Szereted aput? Négyszemközt egy szomorú kislánnyal — Igen. — Anyut? — Igen. — Mivel szoktál otthon takarózni? — Dunnával, de vékony. — Bácsik járnak hozzátok? — Járnak. , — Mit csinálnak? — Beszélgetnek. — Miért szokott megverni anyu? — Ha bemegyek máshoz. — Nagyon meg szokott verni? — Nagyon. Bottal..., de nem a sze­métből vette. R. néni adta, hogy anyu meg tudjon verni. — Szeretsz iskolába járni? . — Igen. Ott nem bántanak. — Jobb lenne apunál? — Igen. Van nekem egy testvér««, Bálintka. Apunál van. Vele jobb lenne. Nyáron elvisznek Hatvanba az öreg nagymamához, keresztmarnához és Feri­kéhez. Alig várom. — Anyuék miért váltak eí? — Mert mindig veszekedtek. —• Sokszor megver anyu? — Igen, a talpamat és a fejemet üti. Van, amikor a falba veri a fejemet és meghúzza a hajamat. — Mit hozott a Télapó? — Semmit. Azt mondta any«, hogy hozzánk nem tud eljönni, mert nagyon fáradt De anyu kapott két zsebkendőt, meg egy bácsi hozott neki mikulás- csomagot. — Karácsonyfád woäff — Nem. — Mit mondott anyu, miéi* nincs karácsonyfád? — Nem tudott venni, mer* mindig dolgozik. — Láttad a többiek karácsonyfáját? — Láttam. Pedig némelyik gyerek olyan rossz. Szót sem fogad anyukájá­nak, mégis van karácsonyfájuk.„, * Az „interjú” véget ért A kislány, a három almát — valakitől kapta a szer­kesztőségben — úgy szorongatja, mint valami kincset Megkérdezi, hány óra? Fél, hogy hamarabb lesz otthon az anyja és megint jól megveri. De ítéletet még ne mondjunk. Ez „szabálytalan” interjú volna. Csak az egyik féllel, a szomorú kislánnyal be­szélgettünk. Ezért hallgattuk él a neve­ket, még a megközelít» adatokat is. Az anyjával nem beszéltem. Amikor gyer­mekével hozzánk beállítottak, erre nem volt lehetőség és nem is tartottam szük­ségesnek. Bizonyos: ba a beszélgetés során az anya az asztal másik sarkánál ül talál választ, talál magyarázatot a kislány szavaira, a tények azonban ak­kor is tények maradnának. Férjétől elvált, két gyermekük közül az egyiket (a fiút) a férj magúvál vitte, a kislány vele maradt. Egyik vendég­látóipart egységnél dolgozik, kereseté­ből arra telik, hogy a divattal tartson; gyermekét viszont három kifli árával az utcára csapja. S ha megtudja, hogy a kislány valahol ételt fogadott el, fejét a falhoz veri, talpát bottal üti. A Tél­apó neki ajándékot hozott — , a gye­rekről megfeledkezett S a többi vádoló tény is ott van, az őzike tekintetű kis­lány szavaiban, aki mégis nagyon sze­reti az anyját. Erre a gyermeki szere­tetne. hivatkozva, szólunk most az anyá­hoz: ébredjen fel JeHdismerete! Legyen ember és anya! Ettől a naptól kezdve mi is figyelem­mel kísérjük a kislány sorsát. Onodvári Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom