Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-13 / 10. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Szombat, >1962. Jannär Iß, 2 Brandt úp öngólja Algéria felvette a harcot as 04$ ellen | Az európai közős piac naptárán késik 1962. jannár 1 Willy Brandt űr, Nyugat- Berlin polgármestere, / volt kancellárjelölt, Igen tevékeny politikus. Szervez, tüntet, po­litizál, vendégeket fogad, sőt azt is előírja, hogy, vendégei a látogatás végeztével milyen benyomásokkal távozzanak. Számára nem az a fontos, hogy saját városáról, Nyugat- ’ Berlinről minél kedvezőbb hírt vigyenek szét a világba, hanem minél rosszabbakat a másik oldalról, a Német De­mokratikus Köztársaság fővá­rosáról. Willy Brandt elsősor­ban nem önmagának csinál propagandát, hanem a demok­ratikus Berlinnek elienpropa- gandát. A múlt hét végén ennek je­gyében fogadott két angol po­litikust. E látogatás következ­ményeit azóta se heverték ki Bonn idegei. Miért hívta meg Brandt a „frontvárosba" GaitskcII-t, az angol Munkás­párt vezérét, és Callow-ot, Coventry Város főpolgármeste­rét? Velük is tizenegyest akart rúgatni a másik kapuba — de öngól lett belőle. Mert Willy Brandt — hogy a labdarúgás' kifejezéseinél maradjunk rossz lábra passzolt. Ugyanis nehéz lett volna az agresszív nyugatnémet Irányvonalat di­csőítő és a békés, demokrati­kus Németországot szidalmazó nyilatkozatot kicsikarnia cp­mány hivatalos sajtóirodája csütörtökön este jelentést adott ki, amely szerint az al­gériai hadsereg fegyveresei ja­nuár 9-én és 10-én ötvenkét fasisztát öltek meg Algéria kü­lönböző városaiban. Mint Orleansvilleből jelen­tik, az ottani börtönből csütör­tökre virradó éjjel 51 algériai politikai fogoly megszökött. A börtön falai alatt vájt alagúton keresztül jutottak szabadba. Nagy rendőri és csendőri ké-£ szültséggel indultak kézreke- rítésükre, eddig azonban egy szökevényt sem sikerült el- fogniok. Valószínű, hogy a megszökött foglyok az algériai partizáncsoportokhoz csatla-ó koztak. Algírból viszont nagyarányú fegyverrablást jelentenek a ma reggeli párizsi lapok. Csü­törtökön este 15 tagú OAS-kü- lönítmény behatolt egy kato­nai fegyverraktárba és nagy < > mennyiségű fegyvert vitt ma­gával. Az algériai városokban to­vább folytatódtak a merényle-J tek. Az elmúlt 24 órában elkö-j > vetett revolveres, géppiszto- lyos és bomba-támadásoknak^ kilenc halálos és tizennégy se-i> besült áldozata volt A szovjet emlékirat visszhangja az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói és poli­tikai vezetői nagy érdeklődés­sel és egyetértéssel fogadták a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett szovjet emlékiratot. Dr. Gerhard Reintanz, a Martin Luther egyetem jogi karának dékánja kifejtette, hogy az emlékirat tárgyilago­san és világosan értékeli Nyugat-Németország helyzetét, valamint viszonyát a Szovjet­unióhoz. Az ilyen politika megfelelne nemcsak a nyugatnémet nép érdekeinek, hanem az egész német netnzetnek, s' megfelel­ne a nemzetközi jognak is, amelynek alapelve a különbö­ző társadalmi berendezésű or­szágok békés együttélése — hangzik dr. Reintanz dékán véleménye. „Ez a memorandum — álla­pítja meg pénteki vezércikké­ben a Neues Deutschland — a politikai bölcsesség nagyszerű dokumentuma. A nemes cé­lokra mutató okmányból a megegyezésre irányuló törek­vés sugárzik”* A perui tömegkatasztrófa áldozatai menthetetlenek y Bonnb an Bár hivatalos válasz még nem hangzott el Bonnban, minden jel arra mutat, hogy a bonni kormány nem óhajtja megszívlelni a szovjet emlék­iratban foglalt jószándékú fi­gyelmeztetéseket, hanem csö­könyösen ragaszkodik eddigi politikájához. A kormányhoz közelálló lapok kommentárja­ikban egyöntetűen ellenséges álláspontra helyezkednek a szovjet emlékirattal szemben, s hírmagyarázataikban annak eltorzítására és meghamisítá­sára törekszenek. A vezérszó­lam e kommentárokban az. hogy a szovjet jegyzék tárgyilagos hangja csupán „taktikai ma­nőver”, amellyel a Szovjet­unió „éket igyekszik verni az NSZK és szövetségesei közé”. Lima (MTI) Csütörtökön népes segély­csapatok érkeztek a perui fő­várostól mintegy 320 kilomé­terre észak-nyugatra lévő Ranrahica térségébe. A tömeg­szerencsétlenség halálos ‘áldo­zatainak számát* még mindig nem tudták pontosan megálla­pítani, de becslések szerint ez a szám megközelíti a négy­ezret. Mint az AP jelenti, egy Ranrahicából Limába érkezett orvos szerint a szörnyű elemi csapásnak szinte nincs is sebe­sült áldozata. Az esetleg még^, jólétben lévő sebesülteket ugyanis a többméteres rom­réteg alól csaknem lehetetlen kiszabadítani. Rendkívül meg-, nehezíti a mentési munkálata-] kát a rossz idő is. • New York-i AP-tudósítás] szerint U Thant ügyvezetői ENSZ-főtitkár táviratban kö-‘ zölte Manuel Prado perui köz-! társasági elnökkel, hogy a vi-1 lágszervezet minden segély-! szerve a mentési akció rendel-' kezésére áll. j A SZOT XII. teljes ülése Pénteken reggel az ÉDOSZ székházában ült össze a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak XII. teljes ülése. Az ülést Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke nyitotta meg. Ezután Brutyó János, a SZOT főtitkára számolt be a Szakszervezeti Világszövetség V. kongresszusáról és a magyar szakszervezetek nemzetköri te­vékenységéről. Elmondotta, hogy az egy hó­nappal ezelőtt Moszkvában tartott szakszervezeti világ- kongresszus az osztályharcos világmozgalom erőinek újabb széleskörű kibontakozását. to­vábbi növekedését bizonyította. A vita középpontjában a bé­keharc, és a gyarmati rend­szer felszámolásáért vívott küzdelem állt. A kongresszus megállapította, hogy a lipcsei tanácskozás óta újabb jelentős eltolódás következett be a nemzetközi erőviszonyokban a szocialista tábor javára. Bár a nemzetközi helyzet időközben kiéleződött, a háború nem vég- zetszerü, a békét • meg lehet őrizni, meg kell szilárdítani. A Szakszervezetek Országos Tanácsának XII. teljes ülésé Hétfőn temetik lufiász Kére!/ elvtársit Mint közöltük, Juhász Ká­roly alezredes elvtárs, a Bel­ügyminisztérium Határőrség és Karhatalom lapjának, A hazáért című lapnak felelős szerkesztője, aki újságírói pályáját lapunk szerkesztősé gében kezdte el, január 10-én, hosszas betegség után elhunyt. Juhász Károly elvtársat kato­nai díszpompával január 15-én, hétfőn délután 3 órakor teme­tik a kispesti új temetőben, szervezeti kérdések tárgyalá­sával a késő délutáni órákban ért véget. (MTI) Siessünk fiúk, nem akarok ifibb fehér zsoldost látni! December közeipe óta száz és egynéhány órát vitatkoz­tak már Brüsszelben az euró­pai közös piac tagállamainak kül- és földművelésügyi mi­niszterei, mégsem, jutottak sokkal előbbre. Majdnem olt tartanak ma is, mint 1961. december 18-án. amikor hoz­záláttak a bonyolult kérdés- csoport megtárgyalásához: az új esztendő első napján a kö­zös piacon, azaz hivatalos nevén az Európai Gazdasági Közösségben m egke zd (>d j ék - e az egyesek által régen várt, mások által rettegett „máso­dik szakasz”? Dióhéjban utalnunk kell az előzményekre: 1957—58 vajú­dásokkal teli éveiben a római egyezmények alapján meg­született hat nyugat-európai állam: Francia-, Nyugat-Né­met- és Olaszország, vala­mint Belgium, Hollandia és Luxemburg közös piaca, gaz­dasági közössége. Megálla­podtak abban, hogy az 1961. december 31-ig terjedő „első szakaszban” csökkentik a vámtételeket, az egymás köz­ti kereskedelemben, fokoza­tosan szabaddá teszik a tőke és a munkaerő vándorlását, végül pedig megszövegezik a, közös mezőgazdasági politikát. A résztvevők az „első szakasz­ban” csak az egyhangúlag hozott határozatoknak voltak kötelesek magukat alávetni. A „második szakaszban” a közösség egészét érintő dön­tések akkor is érvényesek, ha csak a többség hozta meg. A közös piac általában be­váltotta a hat ország tőké­seinek reményeit, helyeseb­ben megfelelt az ipari nagy­tőke urai várakozásának. A mammutvállalatok megnöve­kedett profi tot vágtak zsebre a szélesebbre nőtt piacon. A kisebb és középvállalatokra mind a hat országban nehe­zebb idők következtek, ők nem . bírták ,el a megerősö­dött nemzetközi konkuren­ciát ... Különösen végzetes volt azonban a közös piac a fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országok paraszt­ságára. A francia répaterme­lő, állattenyésztő, vagy a ga­bonatermését, borát értékesí­teni nehezen tudó gazda, az olasz gyümölcstermelő, vagy a tejtermékeiből élő holland paraszt számára a közös piac semmi jót sem hozott. Sőt! Az Európai Gazdasági Kö­zösségnek az a vezető orszá­ga, amely a legtöbb mező- gazdasági terméket tudná felvásárolni, a bonni Német­ország, a közös piacon kívü­li államokban jelentkezett vásárlóként. Az olcsón vett mezőgazdasági termékeket viszont drágán adta el fo­gyasztóinak, az árkülönböze­tet pedig állami segélyként szétosztotta a nyugatnémet földbirtokosok, Adenauer pártjának támaszai között... Ugyanekkor azok a .közös piacon kívüli államok, ame­lyek mezőgazdasági termé­keket importálnak, azzal áll­tak bosszút az Európai Gaz­dasági Közösség területéi t Iparcikk-értékesítési lehetősé­geik csökkentéséért, hogy nem vettek',francia húst, bort, cukrot, olasz gyümölcsét, holland sajtot— Az elmúlt év nyarán Fran­ciaországban súlyos mező­gazdasági válság robbant ki, a parasztok heteken át elba- rikádozták traktoraikkal az országutakat, megrohanták a mezővárosokat, s parázs tün­tetéseket rendezték. A de- gaullista kormányt nehéz helyzetbe hozta a francia gaz­dák elszánt harca. A párizsi politikusoknak számot kellelt vetniük azzal, hogy — válasz­tókról van szó, akik voksu- kat a kormány ellen adhat­ják le a legközelebbi válasz­tásokon ... Most hát, amikor a közös piacnak a hírhedt „második szakaszba” kellett volna lép­nie, De Gaulle miniszterei „offenzívába” kezdtek Brüsz- szelben. Megkötötték magu­kat: addig nem jöhet a „má­sodik szakasz”, míg a közös mezőgazdasági politikát meg nem fogalmazzák,' míg a nyugatnémetek nem hajlan­dók átvenni a francia, az olasz, a holland mezőgazda­ság termékeit. Bonn képvise­lői olyan heves ellenállást ta­núsítottak, hogy a tárgyalá­sok eddigi töhb mint száz órája sem volt elég az ellen­tétek elsimítására. A fran­ciák egy közös árkiegyenlíté­si alap kialakítását sürgetik* ebből fedeznék a mezőgazda- sági termékek árainak kü­lönbözőségét, s így verseny- képessé tehetnék a francia gazdák portékáját is a nyu­gatnémet piacon. Bonn ural tudják, hogy itt nekik kel­lene a bukszába nyúlni az ár- kiegyenlítcsi alap megterem­tésekor. Fizetni pedig Aden­auer kormánya nem szeret... Dúl hát a harc a brüsszeli zöldposztós tárgyalóasztal mellett. A közős piac naptá­rán továbbra is késik 1962. január elseje. A „második szakaszba” még nem jutott el az Európai Gazdasági Közös­ség. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy a „holló nem vájja ki a másik holló szemét”, azaz a nyugati tőké­sek is egy napon megegyez­nek. A nyugatnémetek előbb- utóbb beadják a derekukat és kompromisszumos megoldás­ba mennek bele. Azzal a hát­só gondolattal, hogy a „máso­dik szakaszban”, amikor már nem lesz a franciáknak vé­tójoguk, többséget alakíthat­nak ki a maguk elgondolá­sai mellett... Adenauer „hollóit” nem kell félteni... Pálfy József' TSbb szót az asszonyoknak a termelaszövetlsezeü vezetésben .i . »_■ termelőszövet­Megyenk kezeteiben _ ha a ténylegesen dolgo­zók számát tekintjük — több nő dolgozik, mint férfi. Igaz ugyan, hogy a termelő­szövetkezeti nyilvántartá­sok szerint mindössze 40 000 a női tsz-tagok száma, azonban a férfi tsz-tagok fele­ségeinek több mint kilencven százaléka is rendszeresen dol­gozik a közös gazdaságban, no meg a dolgozó családtagok túl­nyomó többsége is vagy idő­sebb, de még tevékenykedő asszony, vagy lány, így — nyu­godtan kijelenthetjük: a mun­ka, a munkakészség szempont­jából közös gazdaságainkban a nők vezetnek. Nem a jelentések, a szóbe-. szód, hanem a tapasztalat bi­zonyítja, hogy a növényápolás dandárjában, vagy a betakarí­tás idején túlnyomórészt asz- szonyokat, lányokat találni a kapa mellett, az egyelésnél, a gyomlálásnál, a kertészetek­ben, a kukoricatörésnél, a krumpliszedésnél. Azt viszont a .termelőszövetkezeti vezetők tapasztalata bizonyítja, hogy a lányok és az asszonyok „por­táján” soha nincs annyi seper- nívaló, mint a férfiakén. De nemcsak asszonyi kéz, az asszo- nyi ész is jeleskedett jónéhány olyan közös gazdaságban, ahol a termelőszövetkezet elnöke, vezetősége — különösen a kö- / zös gazdálkodás első hónapjai­ban, évében — nem látott túl az ekén, a lovakon, a búzán és a kukoricán. A sátoraljaújhelyi járás ter­melőszövetkezeteinek túlnyo­mó többsége ez évben is nagy­szerű eredményeket ért el a baromfitenyésztésben és a ker­tészkedésben. A baromfite­nyésztés kezdeményezői a leg­több helyen az asszonyok vol­tak. ök győzték meg a nem helyesen számoló és kalkuláló tsz-veze tőket, hogy ismerjék el: kell és hasznos dolog a csirke-, a kacsa- és a libaneve- iés. Legtöbb helyen maguk a tsz-asszonyok, feleségek adták össze a törzsállományt a ház­tájiból. S ma, a zárszámadás küszöbén minden tsz-vezető bűnbánó mosollyal ismeri el: — Igazuk volt ezeknek az asszonyoknak. Szépen keres­tünk a baromfióllnmányon, a csibenevelésen. — S így van/ez a kertészetekben is. Több kö­zös gazdaságban maguk az asszonyok követelték a na­gyobb kertészeti területet. Kell a zöldség a városnak. S vállal­ták. hogy megdolgozzák a na­gyobb területet is. Nehéz lenne egyetlen olvan termelőszövet­kezetet találni, ahol a lányok, az asszonyok ne állták volna szavukat. Tagadhatatlan, ho^ eredményesebb munka egyik biztosítéka, serkentője a foga­dalmakon, a vállalásokon ala­puló munkaverseny. S a ter­melőszövetkezeti munkaver­seny leglelkesebb szervezői, gyakorlói az asszonyok voltak. Csakis ezzel magyarázható, hogy jelenleg már három „Ki­váló női brigád” dolgozik kö­zös gazdaságainkban és hét vagy nyolc brigád jelentette be: megszerzi a kitüntető cí­met. Pedig ennek olyan felté­telei vannak, mint például a 200 munkaegység, a tanulás, valamilyen tanfolyam elvég­zése. A sátoraljaújhelyi járás területén 150 asszony már el­végezte a baromfinevelő és kertészeti tanfolyamot, s jelen­leg újabb százak tanulnak szaktanfolyamokon és külön, női tsz-akadémiákon. Mind­ezek beszédesen bizonyítják, hogy termelőszövetkezeteink­ben ugyanúgy, sőt talán bizto­sabban lehet számítani az asz- szonyokra, mint a férfiakra. Mégis, ha azt keressük: vajon ugyanolyan szavuk van-e a munka, a szervezés, a boldogu­lás irányításában, ugyanolyan elismerésben részesülnek-e mint a férfiak, azt kell lát­nunk, hogy nem. Az asszonyok nem kanják meg azt, amit munkájuk, szorgalmuk után megérdemelnének. Elgondolkoztató példa erre — többek között — a nők aránya a tsz-vezetésben. Nem arról van itt szó, hogy kevés a női tsz-elnökök száma. Maguk az asszonyok mondják, hogy nem elnöki posztokról van itt szó, hiszen ez ma még sokszor több keménységet igényel, mint amennyire az asszonyok képesek. Inkább az a furcsa, hogy kevés a női vezetőségi tagok száma, s a gyakorlat szerint gyakran meg sem hív­ják őket a vezetőségi ülésekre, mondván: „Ugyan, asszony az csak. Ügy se mer közbeszólni.” De hadd beszéljenek a számok. Említettük, hogy több mint negyvenezer a női tsz-tagok száma, általában azonban — lehet, hogy ez nem pontos adat — a közös gazdaságok állandó munkaerejének hal- van-hetven százalékát az asz- szonyok biztosítják. A vezető­ségeket tekintve viszont az asszonyok alig 5—6 százalék­ban szólnak bele a közösségek vezetésébe, irányításába* S ez nagyon kevés. — A vezetőségben nem sze­retik az asszonyokat, mert ha mi ott vagyunk, nem pálin- kázhatják végig a vezetőségi ülést — mondotta félig tréfá­san, de, némi igazsággal a ki­válóan dolgozó tsz-asszonyok tanácskozásán az egyik női ve­zetőségi tag. Persze ezt hiba lenne általánosítani. Az azon­ban általános gyakorlat, hogy még a néhány női vezetőségi tag sem gyakorolhatja funk­cióját. Ezért történhet meg, hogy akad közös gazdaság, ahol „ki i£ játsszák”, vagy éppen becsapják az asszonyo­kat, nem kapják meg mun­kájuk, szorgalmuk után a megfelelő premizálást, „mert az csökkentené az általános munkaegységértéket”! Hasonló eset történt többek között a kenézlői Dózsa Tsz „Kiváló női brigádjának” tagjaival is. Pedig az ilyen eset nem ser­kent a munkára, a többterme­lésre, nem a becsületes mun­kára szervez, hanem ellenke­zőleg. Elveszi az asszonyok kedvét attól, hogy sokszor szinte.erejükön felül dolgozza­nak az egész közösség boldo­gulásáért. Természetesen nem arról van szó, hogy valaki kétségbe­vonná, vagy kevesellné a be­csületesen dolgozó tsz-férfiak tevékenységét, munkáját. Egy azonban tagadhatatlan: a leg­több, férfiakból álló tsz-veze- tőség nem szereti, ha asszony van közöttük. — Mindenbe ják, s még csak nemi is tréfá­san. Pedig éppen a gyakorlat bizonyítja, hogy számos közös gazdaságot ez évben is a ker­tészet, a baromfitenyésztés pénzelt a legeredményesebben. S itt az asszonyok tevékeny­kednek. E példák, tapasztala­tok és tények alapján mosi, a zárszámadások eljött érdemes elgondolkodni. azon, hogy az értelmes, munkaszerető asszo­nyoknak is helyük van a tsz- vezetőségekben. Különösen ott, ahol az asszonyokat illeti a babér mind a munkaszeretet, mind a számszerűség szem­pontjából. Barcsa Sándor pen Coventry tőpolgármesteré- bőt Coventry tudvalevőén ; német militarista Smperializ mus Jóvoltából, alaposan meg szenvedte a második világ­háborút. A város egén meg­jelentek a hírhedt, stukák, ki­oldották bomlkjiterheiket é: szinte a földdel tették egyen­lővé lakóházait. Ezekutár szemtelenségnek* kihívásnak sőt pimaszságnál!;, tűnik, hogj Willy Brandt fflfister Callow- ot, a porig leicombolt várof polgármesterét, -az új nyugat­német mJHlaris'fa propaganda eszközéül igyekezett felhasz­nálni. Ha Brandt úr el is felejtette a történelmi tanulságokat, c Covcntry-i polg árrr.csler annál kevésbé. Coventry ugyanis testvéri kapcsolatra. lepett aj NDK-nak egyik ugyancsak sú­lyos sebeket szenvedett váro­sával, Drezdával. így Callow nyugat-berlini latolgatását nem arra használta feil, hogy be­álljon kórustagnak Brandi uszító hangversenyébe, hanem átkelt az övezcUiatáron, fel­kereste a demokratikus Berlin városi tanácsát és barátságo­san elbeszél geieít az ottani vezető politikusakkal. A tizenegyes Willy Brandt kapujába hullott. Öngól volt a javából, még hozzá kivédhe­tetlen. (v) Párizs (MTI) Az algériai kormány nyilat­kozata után a francia közvéle­mény várakozással tekint az algériai kérdés további fejle­ményed elé. Párizsi politikai körökben általában úgy vélik, az algériai kormány újabb ta­nújelét adta, hogy jelentős en­gedményekre hajlandó a vér­ontás mielőbbi befejezése ér­dekében és most a francia kor­mányon a sor, hogy lépést te­gyen a megegyezés felé. Debré miniszterelnök csütörtökön Le Havreben mondott beszédében csak nagy általánosságban érintette az algériai kérdést és nem -tért ki az algériai kor­mány nyilatkozatára. Algériai kormánykörökben egyébként hangoztatják; az OAS letörésére bejelentett in­tézkedések semmiképpen sem irányulnak Algéria békés euró­pai lakossága ellen, még azok ellen sem, akiket a fasiszták­nak sikerült megtévesztcniök. Az algériai felszabadító hadse­reg fegyveres csoportjai kizá­rólag az OAS ügynökei, a me­rényietek és gyilkosságok tet­tesei ellen készülnek fellépni. Ezek az akciók valójában már megkezdődtek. Az algériai kor-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom