Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-09 / 6. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAÖ Kedd, 1962. Január 9. Merénylet Sukarno ellen Vasárnap a Dél-Celebes-i Makassarban sikertelen me­rényletet hajtottak végre Su­karno elnök ellen. Az Antara indonéz hírszol­gálati iroda részletes jelentés­ben számolt be az esetről. A hírügynökség szerint egy ismeretlen személy kézigráná­tot dobott Sukarno gépkocsija felé, amikor az elnök éppen a helyi sportpalotába hajtatott. A gránát körülbelül 100 mé­ternyi távolságra robbant fel az autótól. Maga Sukarno sér­tetlen maradt, a köszöntésére egybegyűlt tömegből azonban két gyermek és egy felnőtt meghalt, harmincegyen meg­sebesültek. Jusuf Hasanuddin ezredes, katonai körzeti parancsnok ki­jelentette: A merényletnek az volt a célja, hogy eltérítse az i elszánt indonéz népet a hol-1 land zsarnoki uralom alatt lé­vő Nyugat-Irián felszabadítá­sától. A gyilkossági kísérlet azonban — mondotta — célt tévesztett. Az egész indonéz nép, kiváltképpen pedig Cele­bes lakossága bármikor kész elnökének Nyugat-Inán felsza­badítására kiadott parancsát végrehajtani. Mint az Antara megjegyzi, eddig már két ízben törtek Su­karno életére. Először 1957 ben. majd 1960-ban. Az indonéz államfő közvet­lenül a kudarcot vallott me­rénylet után beszédet intézett a sportpalotában egybegyűlt néphez Az indonéz elnök megbélye­gezte az imperialista hatalma­kat, amelyek Ázsia és Afrika nemrég függetlenné vált álla­mait gazdasági eszközökkel akarják gúzsbakötni. Tervek és emberek iry U I - pergett le az i ban, megfontoltabban, nyoic nap ^ évből — a [értőbben beszélnél pz emt Az SzSzKT Kuba melleit Moszkva (TASZSZ) A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa a szovjet dolgozók nevében hétfőn eré­lyesen tiltakozott az ellen, hogy bármilyen kísérletet te­gyenek a beavatkozásra Kuba belügyeibe. A tiltakozó nyilatkozat meg­tételére azzal kapcsolatban ke­rült sor, hogy összehívták az Amerikai Államok Szervezete külügyminisztereinek tanács­kozó értekezletét a szabad Ku­ba ellen irányuló harc módoza­tainak tanulmányozására, az­zal az indokolással, hogy a Kubai Köztársaság — úgy­mond — fenyegeti a nyugati félteke országainak biztonsá­gát. Súlyos vasúti szerencsétlenség Hollandiában Woerden (MTI) Hollandiában a rotterdami gyorsvonatba belerohant egy személyvonat. A borzalmas vasúti szeren­csétlenségről érkezett legfris­sebb jelentések szerint már 80 holttest került elő eddig a ro­mok közül. Több mint száz sze­mélyt igen súlyos sebesüléssel kórházba szállítottak. A holland vasutak vezér­igazgatója nyilatkozott a sajtó képviselőinek. Az eddigi vizs­gálatok szerint — mondotta —.. az Utrecht—rotterdami express 120 kilométeres sebességgel üt­között össze a 60 kilométeres sebességgel haladó ellenvonat tál. A szerencsétlenséget felté­telezhetően az okozta, hogy a sűrű ködben az express moz­donyvezetője nem vette észre a jelzőlámpát. Jan de Quay miniszterelnök a kormány több tagja kíséreté­ben a helyszínre érkezett a mentési munkálatok megszem­lélésére. A sebesülteket Ut­recht, Gouda Woerden, Am stordam és Rotterdam kórhá­zaiba szállítják; Szovjet ejtőernyősök izgalmas élménye Moszkva (TASZSZ) Bobrusko János és Genna- gyij Belszkij szovjet ejtőernyő­sök rendkívüli bátorságról és lélekjelenlétről tettek tanúsá­got egyik legutóbbi gyakorló ugrásuknál. Miután Bobrusko kiugrott a gépből, észrevette, hogy ejtő­ernyője átrepedt és egy ember esik keresztül a repedésen. Gennagyij Belszkij volt, aki­nek az ejtőernyő zsinórját el­kapta Bobrusko és így meg­akadályozta a további zuha­nást. Bobrusko ejtőernyője azonban csakhamar bezárult. Mindkét ejtőernyős élete ve­szélyben forgott, most Bel­szkij óriási lélekjelenléttel át­húzta saját ejtőernyőjét Bob­rusko ejtőernyőjének repedé­sén. Belszkij ernyője kifeszült és valósággal betakarta a ko­rábban képződött repedést A két ejtőernyősnek voltaképpen egy ernyővel sikerült földet érnie — __■ » ». éveken át E sorok itOJQ abban a kivételes „szerencsében” része­sült, hogy ott lehetett a NATO párizsi székházában: Az ultramodern palota folyo­sóin sürgő-forgó tömegben az egyenruhák tarka színfoltja öt­ük először szembe. 15 ország hadseregének vezérkari tisztjei sietnek végig az előcsarnokon. A tömérdek kitüntetés, csillag, vállrojt, vörös sáv láttán a nézőben megerősödik az érzés: ezeknek a tiszteknek létszük­ségletük a NATO. Nélküle, áz atlanti államok fegyverkezési hajszája nélkül nem teremne számukra sem babér, sem fő­úri megélhetés. A tábornokok, főtisztek jelenléte pedig súllyal esik latba itt, a politikusok ta­nácskozásain is;.. A „szakértők” csoportjaiban már nehezebb felismerni azo­kat, akiknek éppily létérdekük a fegyverkezés: a fegyvergyá­rosok nyilt vagy titkos megbí­zottait. Nem titok, hogy a NA- TO-n belüli viták egy részét a fegyvergyárosok marakodása idézi elő. Azért esik például annyi szó a NATO-haderők egybeolvasztásáról, úgyneve­zett integrációjáról, illetve a NATO-fegyverzet szabványosí­tásáról, mert a nagyhatalmak fegyvergyárosai maguknak akarják megkaparintani az egységesítésből adódó óriási megrendeléseket, a zsíros üzle­tet Ezek a megjegyzések érvé­nyesek a NATO mostam pári­A NATO - közvetlen kőzetről naptár szerint. Hét munka- és egy ünnepnap. Sok üzemben, vállalatnál lé­tezik azonban egy másfajta év­számítás is. Több üzemben de­rűsen jegyezték meg, hogy ná­luk az új esztendő, azonkívül, hogy szilvesztereznek és bol­dog újévet kívánnak egymás­nak, nem jelent túl sokat. Ezekben az üzemekben ugyan is, az időt megelőzve, az elmúlt év novemberében, decemberé­ben befejezték az évi tervet ég hozzákezdtek az 1962. évi fel adatokhoz. Néhány éve csaknem általá­nos volt az évvégi hajrá. Az év első napjaiban pedig nehéz­kesen döcögött a termelés. 1961-ben történt meg először, hogy a gyárakban, bányákban már az év elején jó ütemű volt a termelés, s így nemigen volt szükség évvégi hajrára Ennek magyarázata a jobb munkakörülményekben, a ter­vezésben és a szervezésben rej­lik. A DIMÁVAG-ban például már az elmúlt év közepén megkezdték az 1962-es tervek kidolgozását és decemberben nem a „hajrát’’ szervezték, ha­nem az 1962. évi termékek gyártásához készültek feL így itt — mint sok helyexj — az új év első napjaiban pontosan olyan ütemű volt a termelés, mint az elmúlt év vége felé. Az új év első napjai sok üzemben, bányában hoztak apróbb, nagyobb sikereket. Lyukóbányán egy 50 méteres új fronton kezdték a terme­lést. December 2-án a szeles­aknai külfejtésen 10. december 4-én az ormosbányai III-as és VI-os aknában 15 és fél vagon szénnel termeltek többet a ter­vezettnél. Beszélhetnénk ar­ról is, hogy a DIMÁVAG-ban, Könnyúgépgyárban új ex­portgépek gyártását kezdték meg. Borsodban nincsen olyan gyár, üzem, bánya és ktsz, ahol az emberek ne adtak vol­na többet, jobbat, mint ameny- nyit és amilyet a tervezés vár. Itt egy segédmunkás, ott szak­munkások, amott műszakiak tettek valami figyelemremél­tót. Minden új gép «K; minden tonna szén kibányá- szásában emberi munka teste­sül meg. Ez a közgazdaságtani kifejezés elcsépelt frázisként hangzik, dehát a terveket em­berek valósítják meg és ezt nem szabad elfelejteni. Minden emberben van na k jó tulajdon­ságok, képességek, és minden embernek megvannak a maga gyengeségei. Nagyon sok függ attól, hogy a vezetők — kezd­ve a brigádvezetőtől az igaz­gatóig — hogyan foglalkoznak az emberekkel. Nemrégiben az egyik párttitkár ezeket mon­dotta az üzem gazdasági veze­tőjének. „Nagyon tehetséges és jó vezető vagy. Sokat is dolgozol, sokszor még éjszaka is azon töprengsz, hogyan le­hetne valamit jobban, ered­ményesebben csinálni, de né­ha türelmetlen vagy és nem megfelelő hangon beszélsz az emberekkel. Érdemes lenne el­gondolkoznod, nem hozna-e nagyobb eredményt, ha keve­sebbet dolgoznál és higgadtab­rekkel.” A gazdasági ve» igen meghökkent, amikor mf tudta, hogy akaratán kiv embereket sértett meg. ö í és nagyot akart alkotni,. csali' ■ tervet látta, de nem számolt'1 emberekkel. Egy másik üzemben kuli) íeie okok miatt döccenök ni taiKoztak a termelés Den. / egyik technikus — a többit} egyetemnen — mindent me lelt, amit lehetett. Fárad» erkezett naza. Ha hozzátartoí valamit kérdeztek tóle, esi mechanikusan válaszolgato' Olykor Keserűen jegyezte ma „Mindent megteszek, amit t> netek. Többet dolgozok, mii amennyit várnak tőlem. / igazgató mégis folyton fény getózik, hogy ha így nem les úgy nem lesz, elvonják a ph miumot. Ugyanezt meg lehetr másképp is mondani.” Et széleslátókörü, nagyon embí rien gondolkodó vezető ezt megállapítást tette. „Sokszo tapasztalom, hogy a dolgozó az anyagi károsodásból nei csinálnak olyan probléma' ha a brigádvezetők, mó vezetők, üzemvezetők máskép pen beszélnek velük, mir ahogyan azt elvárják. A anyagi sérelmeket sokszo' könnyű orvosolni, a sértés nagyon nehéz.v nagy építkező föművezetőji néha kemény hangon beszél < dolgozókkal. Ha azt egy másik műszaki vezető tenné, többen szó nélkül otthagynák az épít­kezést. Az emberek azt mond­ják a főművezető kemény sza­vaira: igaza van. Nagyon sze­retik ezt az embert. Mi enneK a magyarázata? Az, hogy a főművezető kérlelhetetlen a hibákkal szemben (hibákkal éi nem az emberekkel szemben !)i viszont megértő és fáradhatat­lan az emberi gondok elinté­zésében. Azt mondják róla! még az ingét is odaadja, ha valakin segíteni kelL Ez a példa is igazolja, hogy az em­bereknek nem az esik rosszul* ha hibáikért jogosan megróják őket, hanem inkább az, ba munkájukat nem értékelik kellően, ha nem segítik éket emberi problémáik megoldásá­ban. Az egyik és Till külföldi ország művelődési intézményének küldték el a Borsodi balladajétékok és láncok című gyűjteményt Borsod megye szinte már fe­ledésbe menő népi játékait, dalait és táncait a tanács meg­bízásából összegyűjtik, feldol­gozzák és könyvalakban kiad­ják. így például könyvalakban feldolgozták a Kéked környé­kén talált népdalokat, a mező­kövesdi és szentistváni summá- sok életét, szokásait, valamint a borsodi balladajátékokat és táncokat. A legnagyobb sikert a bor­sodi balladajátékokat és tán­cokat tartalmazó könyv érte el. A 200 oldalas könyvben Ba­logh Sándor, Horváth Kiss László. Schandl Vilmosné, La­jos Árpád és Tóth Lajos össze­gyűjtötte és feldolgozta a Bo­gár Imre és a Csáti bírónő lá­nya című éneked, «nős, tán­cos ballada játékokat, valamin!; a szentistváni táncokat, a bor­sodi verbunkosokat, csárdáso­kat, s a borsodi szvittet. A kül­földi művelődésügyi Intézmé­nyek kérésére a tanács eddig négy országba — a Szovjet­unióba, Franciaországba, Cseh­szlovákiába és Norvégiába — küldte el a gyűjteményt A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya hamarosan ki­adja a „Miről dalolnak a bor­sodi szlovákok?” című.. 181 gé­pelt oldalra írt gyűjteményt Továbbá Lajos Árpád néprajz- kutató — több évi gyűjtés után — megkezdte a borsodi fonók életének, az ott elhang­zott daloknak, játékoknak fel­dolgozását Nemrégiben az egyik brigád tagjai jutalmat kaptak — még­is elégedetlenkedtek. Nem ;» pénz miatt, hanem azért, mert a jutalmat csak úgy odadobták nekik és azt sem mondták! „emberek, jól dolgoztatok’. Pedig ez a rövid mondat sen • kinek nem került volna egy fillérjébe sem. Az emberek tíz­ezrei egész életükben becsüle­tesen elvégzik azt amit rájuk! bíznak. Ezek az emberek jog­gal elvárják, hogy munkájuk kát értékeljék, elismerjék, ín jót, nagyszerűt tesznek. A példákban “ gf arcát A példák kommentál’ nélkül is beszélnek, de azéríi foglaljuk össze a mondani­valót, ami az új év kezdetén különösképpen aktuális: soha sem szabad feledni, a terveket emberek valósítják meg. S az emberek mélyen éreznek. Az emberek önérzetesek.' Az emberekben bízni hinni kell. pedig: miről? — ezek a kérdő­jelek meredtek a 15 ország mi­niszterei elé. Márpedig számo kellett vetniök azzal, hogy i Szovjetunió fáradhatatlanul is­métli meg tárgyalási ajánlatait s hogy éppen ezek nyomán t világközvélemény fokozódd erővel követeli is a kelet- nyugati tárgyalások megkezdé­sét Amint a nemrég Par^ megrendezett négyhatalmi amerikai—angol—francia- nyugatnémet külügyminiszteri értekezlet sem tudta összehan­golni a résztvevők álláspontját éppúgy a NATO miniszterta­nácsa sem hozta közös nevező­re az Atlanti Szövetség tagjai­nak nézeteit. Franciaország mai vezetői Adenauemek suty- tyomban megadott áldásával a kelet—nyugati tárgyalásokat egyelőre ellenzik és az angol­szászok, akik valamilyen kor­látozott jellegű tárgyalásba már belemennének, még nem találták meg az eszközt De Ga­ulle makacsságának leküzdésé­re. Talán Kennedy amerikai el­nök és MacMillan brit minisz­terelnök bermudai értekezlete után új fordulat következhetik be az elkövetkező napokban. Egyes nyugati diplomáciai megfigyelők még azt sem tart­ják kizártnak, hogy külön szovjet—angolszász tárgyalá­sokra kerül sor, más jóslatok szerint pedig nagyköveti szin­téi. kezdenek kelet—nyugati eszmecserét Pálfy József iákkal, repülőbombákkal való megajándékozását, mégpedig a felhasználás csorbítatlan jogá­val. A Norstad-terv szerint — ahogyan a nyugati hírmagya­rázók szemléltetni próbálták — „15 ujj lenne az atomfegyver ravaszán” — megnyugtatásul el akarták hitetni, hogy a nyugat­német ujj „csak” egy lenne a sok között. A NATO önálló atomhata­lommá való fejlesztéséről nagy­dobra vert híreket kardesörte- tésnek is minősíthetjük. Az atomfegyverkezési hajsza to­vábbi esztelen folytatása körü­li hűhó kiegészítheti a NATO- nak, a berlini kérdés felmerü­lése óta meg nem szűnő han- dabandázását, odaillik a nagy garral , megrendezett hadgya- karlatok, erősítésküldések, csa­patösszevonások stb. mellé. A megfélemlítésnek is szánt terv azonban még megvalósulása esetén sem — amelyre pedig a ,,15 ujj” problémakörének bo­nyolult voltánál fogva nem sok az esély — lehet hatása, hiszen a világban döntően megváltoz­tak a katonai erőviszonyok — a Szovjetunió és a szocialista tábor javára! Tudják ezt a párizsi NATO- palotában is. Ezért állhatott a , tanácskozások középpontjában : a kelet—nyugati tárgyalások , megindításának kérdése is. ; Szükséges-e, lehetséges-e tár- i gyatnl a Szovjetunióval, milyen i szinten és mikor, azonkívül zsi minisztertanácsi üléseire is A tábornokok között volt egy „újonc”, akinek gyászos híre- neve jóval megelőzte jöttét; a háborús bűnös náci tábor­nok, Heusinger, a nyugatnémet hadsereg egyenruhájában, mini a NATO egyik legmagasabb katonai szerve, a Washington­ban székelő állandó katonai bi­zottságnak elnöke mutatkozha­tott be. Véletlen-e, hogy a nyu­gatnémet küldöttség már a második napon elmozdíthatta a holtpontról a NATO fegyver­kezési programjának legveszé­lyesebb tervét, az önálló atlan­ti atomütőerő elgondolását. Norstad amerikai tábornok, a NATO európai had­erőinek főparancsnoka, egy esztendeje hozakodott elő a javaslattal, hogy az Atlanti Szövetség önálló atomhatalom legyen, azaz a 15 állam össze­vont haderejét lássák el atom­fegyverekkel. A világ haladó közvéleménye már nyilvános­ságra kerülése pillanatában egyértelműen megbélyegezte ezt a fondorlatos tervet. Nyil­vánvaló volt. hogy ilyen mó­don lehetővé akarják tenni a Bundeswehr atombombákkal való felszerelését. Az már csak elterelő manőver lehetett, hogy i nyugatnémet militaristák színleg még ezzel sem eléged­tek meg és követelték a hitleri Wehrmacht jogutódjának atomágyukkal, atomfejes ráké­: rendőreinek eszük ágában ser 1 volt üldözőbe venni a fasiszt ; banditákat... Egyetlen plasz ; tikbombás merénylő sem ke rült még kézre, aki kommu nista pártházat akart levegőb röpíteni... A francia kommunisták tér mészetesen nem kapitulálna] a fasiszta támadók előtt, nem várják a degaulleist, rendőrség „védelmét” sem. J párt vezető szervei már réi meghirdették: a nép csak sa iát erejében bízhat a fasisztái elleni harcban. Az FKP de cember 19-én is, január 6-án i: ói’iási tömegtüntetésekre szólí tóttá a munkásosztályt, az if júságot. Minden alkalommá tíz- és tízezrek vonultak Párizs s a vidéki városok utcáira. A decemberi nagy, OAS-ellen: tüntetésen a rendőri brutali­tással is szembe kellett nézni­ük, a január Ö-i megmozdulá­sokon viszont bebizonyosodott a dolgozók tömegeivel már a degaulleista kormány sem mei ujjat húzni. A belügyminiszter ugyan betiltotta a kommunis­ták, s a CGT meghirdetett tüntető felvonulásokat, mégis tízezrek mentek az utcára, s most már a rendőrség is meg­szeppent. Január 6-án össze­ütközésekre már nem is került sor a tüntetők s a rendőrök kö­zött ... Minden ilyen tüntetés sereg­szemlének számít. Azok a tíz- és tízezrek, akik most táblák­kal, feliratokkal és messze- hangzó jelszavakkal vonulnak az utcára, holnap — ha kell — fegyverrel a kézben is készek megvédeni a köztársaságot, visszaverni a fasiszták -minden próbálkozását. Az OAS fasisztáinak kétszer is meg kell gondolniok, mielőtt új kalandba bocsátkoznának. Párizsban újabb puccs lehető­ségét emlegetik á kósza hírek. „Sálán már Belgiumban van!” — mondják. A francia—belga határon De Gaulle csend­őrei megszigorítják az ellenőr­zést, Franciaországban mozgó­sítják a rendőröket. Az ilyen „biztonsági intézkedéseknél” azonban végtelenül hatásosabb az, ahogyan a Francia Kom­munista Párt mozgósítja a köztársaság híveit, a munká­sokat, a francia falvak népét, az értelmiség legjobbjait, s az ifjúságot. „OAS ne passera past” — hangzott a három évtizedes an­tifasiszta jelszó új változata a párizsi utcákon: Az OAS nem törhet át, nem juthat diadalra! Aggasztó hírek érkeznek Franciaországból. Uj fasiszta puccs lehetőségéről szólnak, az OAS banditáinak újabb, meg újabb alávaló merényleteiről, orvtámadásairól tudósítanak, a degaulleista kormány szinte cinkos tétlenségéről és tehetet­lenségéről beszélnek. Egyre több jelentésből szűr­hetjük le, hogy az algériai ultrák és „anyaországi” fa­siszta bűntársaik, a hírhedt OAS, a „titkos fegyveres szer­vezet” csapásai a kommunis­tákra irányulnak. Csütörtökön este az FKP Központi Bizott­ságának székházára adtak le a fasiszta orgyilkosok géppisz- tolysortüzet, pénteken éjszaka Liliében robbant plasztikbom­ba a kommunista párt megyei székházának tövében, vasárnap­ra virradóra Marseille-ben kö­vettek el hasonlóan aljas me­rényletet a kommunista párt­ház ellen. Mit mutat az OAS-nak ez az , .offen zívája”? Egyértelműen azt bizonyítja, hogy a fasiszták tudván tudjákt sötét terveik megvalósítása elé igazában csak az ország első pártjának tömegei emelhetnek áthágha­tatlan akadályokat! A papíron halálra ítélt, de a gyakorlat­ban háborítatlanul és elfogha- tatlanul utazgató Sálán tábor­nok és fasiszta ezredesei, a hozzájuk sodródott szélsőjobb- oldali, poujadeista kalandorok., a gyarmati kiváltságokhoz ra­gaszkodó. s mindenre képes ultrák világosan látják, hogy ha nem állana a francia mun­kásosztály élén az erős kom­munista párt, megnyílhatnék előttük az út a hatalom átvé­telére. Ezért összpontosítják most támadásaikat a párt, a kommunista munkások ellen. Az OAS vezérkara így gon­dolkozik: A kommunistaelle- nes akcióban számíthatunk a degaulleista államapparátus fo- , kozott elnézésére, hiszen De „ Gaulle tábornoknak és korma- ; nyának kommunista-ellenessé- . ge közismert. Nem véletlen, j hogy a hivatalos Franciaorszá- ( got, az ország mai vezetőit : kommunistagyűlölet hatja át : — a degaulleista rendszer a > monopolkapitalisták rendsze- ‘ re. a tábornok-elnök mögött a , francia nagytőke urai állanak. ] Az OAS számításában aligha 1 tévedett: amikor a fasiszta * terrorlegények géppisztolyai- 1 bői gyilkos golyók süvítettek a párt székhazának védelmére ' felsorakozott munkások felé, a t közelben rendőri riadóautó I állt, de Frey belügyminiszter t A francia kommunisták harca a fasizmus ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom