Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-06 / 4. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1962. január 6. A tsz-clnök nevelői hivatásáról Kázsmárki üzenet Sajópetribe KUREK JÓZSEF, a kázs­márki Alkotmány Tsz elnöke a minap azzal fogadott, hogy leikor kerestük fel, mert már d maga akart tollat fogni, s le­velet írni szerkesztőségünk­nek. Lapunk karácsonyi szá­mában ő is olvasta a tsz-veze- tők véleményét a vezetékről, amely a Háromhután tartott tanácskozás summájaként lá­tott napvilágot. Személy sze­rint a sajópetri tsz elnökének, Holló Imrének igazát akarta bizonyítani és ahhoz hozzá­tenni több éves tapasztalatát. A sajópetri tsz elnöke Há­romhután azt fejtegette, hogy milyen nehéz és sokrétű a ter­melőszövetkezet vezetőinek feladata. Alakuló közgyűlésü­ket idézte, saját akkori felszó­lalását, amikor azt találta mondani, hogy elvállalja ugyan az elnökséget, azonban szíve­sebben lenne sertésgondozó. Aztán — az elnök felelősség- teljes munkáját bizonyítva — felsorolta: mi mindenhez kell értenie a jó tsz-veze tőnek. Legalább négy szakmában kell j otthonosnak lennie — mon- I dotta. A tsz-elnök legyen jó jo­gász — ismerje a rendeleteket, a tsz-tagok jogait és kötelessé­geit — mezőgazdász, közgaz­dász —, ellenőrizze szaksze­rűen a könyvelést, ismerje az árutermelés kérdéseit — és „lélekbúvárnak” is kell len­nie, ismerje jól az embereket. Józsi bácsi — 62 éves már a kázsmárki Alkotmány elnöke, így hát szólíthatjuk Józsi bá­csinak — mindezzel egyetért, de hozzáteszi: nagyon fontos, hogy az elnök pedagógus is legyen, jó nevelője a tsz tagsá­gának. Azt mondja: sohasem szabad szem elől' téveszteni, hogy a ma még j ól-rosszul dol­gozó tsz-tggokból szocialista embereket kell nevelni. Ahol erről nem feledkeznek meg, ott könnyebb és egyre köny- nyebb lesz a tsz-vezető dolga. A kázsmárki Alkotmány eredményei arról vallanak, hogy az elnök, a köztisztelet­nek örvendő Kurek Józsi bácsi többek között jó pedagógus is. Az Alkotmány-beliek munka­erkölcsét nem érheti rossz szó. Elérték, hogy az embereket Új folyóirat as ifjúságnak Január első napjaiban új, szép kivitelű, tartalmas, az if júság nevelődését, szórakozó sát szolgáló folyóirat került az ifjúság nyilvánossága elé: a Borsodi Fiatal. A cikkek és fotók Borsod-Abaúj-Zemplén megye ifjúságának minden- napjairól adnak számot. Ered menyek és hibák, a való élet tükörképe ez a díszes folyó­irat. A Borsodi Fiatal első számá­ban Bialis József, a Borsod megyei KlSZ-bizottság titkára irt vezércikket. Az új esztendő küszöbén az elmúlt év ered­ményeit elemzi, a szervezett és még kíszenkívüli fiatalok eredményekben gazdag, társa­dalmi tevékenységét örökíti meg. Fazekas Lászlóné megyei út­törőtitkár, az általános iskolá­sok, az úttörők tennivalóiról ír. Tartalmas cikk foglalkozik i,Apák és fiúk — együtt” cím­mel egy régből ittrekedt, az apák és fiúk, öregek és fiata­lok ellentétét „nemzedék- szemléletté”’ hamisító elmélet­tel, mely szerint a társadalmi fejlődés mozgató rugói nem a társadalmi törvények, hanem az öregek és fiatalok ellen­téte. Az ózdi Gagarin-brigád- ról, egy faluból városba kí­vánkozó fiatalról, középiskolái tanulók pályaválasztásáról és még sok másról adnak hírt a tudósítások, riportok, publi­cisztikai cikkek. Az ifjúság tetszetős. új folyóirata havonta jelenik rneg. írd, olvasd, szeresd ezt a lapot — szeresse és érezze minden tájékozódni, fejlődni akaró mai fiatal. A ti lapotok, a fiatalok lapja a megyei sajtó új hajtása, a Borsodi FiataL már nem kell hívni, agitálni: gyertek dolgozni — maguktól jönnek. Mi ennek a nyitja? Józsi bá­csi így válaszol: A vezetőnek elsősorban az a szerepe, hogy megértesse az emberekkel: mit, miért kell tennie. S te­gyük hozzá: legyen hitele a vezető szavának, szolgálja tisz­tességgel a közösség bizalmát Ne ígérjen többet, mint amennyit adni tud, és ne éljen vissza hatalmával, a nagyobb lehetőségekkeL A bizalomnak meg az a leg első feltétele, hogy legyen ér­téke a munkaegységnek. A tsz- tagság mindenekelőtt aszerint vélekedik elnökéről, hogy ügyesen gazdálkodik-e, vagy sem. A kázsmárki Alkotmány­ban az idei aszályos évben is 35—36 forintot fizet a szövet­kezet egy munkaegységre. A szorgalmas munka tehát a ne­hézségek ellenére is illő jöve­delmet biztosít. A JÖVÖ ÉVBEN még na­gyobb feladatok várnak a kázs­márki tsz-vezetőkre, az Alkot­mány és a Zrínyi vezetőire egyaránt. A kis községben ész- szerűtlen két termelőszövetke­zet, elhatározták hát, hogy egyesülnek. Ennek előkészíté­sében és megvalósításában nagy szükség lesz arra, hogy az elnök, a vezetőség — mint Kurek József mondja — jó nevelője legyen a megnöveke­dett számú tsz-tagságnak. (nagy z.) Borsodi képzőművészek alkotásai a iuyanói VII. nemzetközi grafikai kiállításon „Martinban” — rézkarc. „Fér­fi”, „Béke” — színes rézkar­cok, Kunt Ernő: „Csupasz fák”, „Vadgesztenye fák”, „Rügyező .’ fák” — színes linók és „Dom- j bős táj három borókával” —I linóhasítás. * Katangai zsoldos nóta Meri mi vagyunk a foltozott, Felbérelt Csombe-zsoldosok, Nem pengetünk ENSZ-nek lantot, S nem, tiszteljük mi U Thantot. Egyet tisztelünk, a zsoldot, S mert köpenyünk toldott- foldott. Kifordítjuk majd e dolgot; Ha Csőmbe kereket oldott. (H—p)------o-----­F elhívás a gépjármű tulajdonosokhoz A gépjárműadó fizetéssel kapcsolatban új rendelkezés jelent meg. Azok a gépjár­műtulajdonosok. akiknek bir­tokukban 125 köbcentiméter­nél nagyobb hengerűrtartal­mú, forgalmi engedéllyel el­látott gépjármű, vagy pótko­csi van, az adólapot 1962. március 31-ig cseréljék ki, a területileg illetékes pénzügy­őri szakaszon. A félévi gépjárműadót ka­mat- és bírságmentesen már­cius 31-ig lehet befizetni. Az adólapok kicserélése az adómentességet élvező jár­művekre is kötelező. Mivel a befizetési határidő március 31, ezé# kérjük a gépjárműtulajdonosokat, hogy a torlódások elkerülése végett ne januárban jelenjenek meg valamennyien, hiszen az adó­lapok kiadása folyamatos^ Megyei Pénzügyőri Parancsnokság Madarat tolláról QtLípizeleh Sátai lakodalmak Lakodalomra készülnek Sátán. Nem is egyre. Az ün­nepi asztalra sok-sok finom­ság kerül, kedvére a lakodal­mas népnek. Százan lesznek, vagy még többen? Minden­esetre a vőfély majd meg­jegyzi krónikájában... Szóval nagyon készülnek a nagy napokra. A minap is, amikor a helyi' földműves­szövetkezet taggyűlést tartott, többen felálltak és szóvátet- ték, hogy jó lenne már gon­dolni a lagzikra is. Mivel? Száz mély, száz lapostá­nyér beszerzésével, ugyan­annyi evőeszközzel és ivó­pohárral. De ne hiányozza­nak a szervizből a leveses tálak sem, az öblös fazekak meg olyan szükségesek, mint egy falat kenyér. A főtt tyú­kokhoz, a ropogósra sült ka­csákhoz meg asztalnagyságú tálak kellenek. Ne fokozzuk tovább a kí­váncsiságot, még mi sem tud­juk — talán a földművesszö­vetkezet tagsága sem —, ki­nél lesz az első leánykérés és lakodalom! Az előbb említett közgyűlé­sen a falu népe egyhangúlag kérte, hogy a részjegyekből vásároljanak kölcsönzésre százszemélyes lakodalomra elegendő főző, tálaló és ivó­eszközöket. S az ilyen gondok, vala­hogy — olyan örömteli gon­dok!... Verseny Visszatetsző, két egymással ellentétes mozgalom. ven­déglátóipari vállalatoknál számtalan esetben van ilyes­mi. A munkaverseny-mozgalom lényege a forgalom növelése volt. Az alkoholizmus elleni:, küzdelem egyik jelszava pe­dig: ne szolgálják ki az ittas embereket! A boltvezetők törhették aj fejüket, hogyan oldják meg: a gordiuszi csomót. Legtöbb­ször a könnyebb megoldást, választották, eltekintettek; á tilalomtól és a forgalom növelését választották. A pró-j miumrendszer is erre ösztö-: nözte őket. Voltak azonban, akik meg-! oldották a két mozgalom1! egyeztetését. Alberttelcpen, az egyik italbolt vezetője —• Kalus Imre —- versenyre szólította a vendéglátóípari boltvezetőket a sajátkészítésű ételek növelésére. Nem tagadta meg az italok árusítását. A bányászok, to­vábbra is megihatják a fél­decit vagy a pohár bort, de ha ínycsiklandozó vagdalttal, főtt kolbásszal kínálják őket — szívesen vásárolják azt is. A friss cukrászsüteményt —« ami már mindennapos az ál- berttelepi italboltban — szí­vesen fogyasztják a bányá­szok családtagjai is. A kazincbarcikai szülök! nem haragszanak — sőt örül­nek —, hogy a kisvendéglő vezetője, Vojcsik Ferenc minden nap friss, olcsó cuk­rászsüteményt visz az iskot lába, a csemetéknek. Tortá­ért és krémesért az asszo­nyok is szívesen elmennek a vendéglőbe — amely már nem dühöngő. Itt valóban nem szolgálják ki az ittas embereket. A tervteljesítés­ből nem hiányoznak a része­gek forintjai — mert magas az ételforgalom. S egy fillér prémiummal sem kapnak kevesebbet a boltvezetők. Sőt... Nem lehetne ezt mindenütt1 meghonosítani?... (pászíory) Az idén is folyósít gyorson visszatérő hiteleket a Magyar Beruházási Bank- Mit akarnak a tábornok űrtől? Csak azt, bogy dolgozzon nyu godtan, ránk számíthat? Áz elmúlt években jól be­váltak az önköltség-csökkentő beruházásokra nyújtott hite­lek, amelyeket a beruházás hasznából egy-két év alatt fi­zetnek vissza a vállalatok. 1957 óta a Magyar Beruházási (Bank 964,4 millió forint gyor­san visszatérülő hitelt nyúj­tott, s ebből 755 millió már ínegtérült, ezt az összeget már vissza is fizették a banknak. Az idén is nyújtanak hasonló kölcsönöket. A hitelek enge­délyezésénél figyelembe ve­szik az ország anyagkészleteit, e^ért kölcsönt nem építkezési célokra, hanem gépek beszer­zésére, üzemek korszerűsítésé­re, a szervezettség javítására nyújtanak. A takarékosság el­ve itt is érvényesül, általában legfeljebb félmillió forintos összegű hitelt igényelhetnek a vállalatok. Az idén ismét körülbelül 150 millió forint hitelezésére készült fel a Magyar Beruhá­zási Bank, s ettől a segítség­től további számos üzem mű­szaki Színvonalának javulását, a termelési költségek csökken­tését várják, l ------°-----­l Hegesztő szatsmernMzés ; kezdődik Miskolcon k A Nehézipari Műszaki Egyetem 'gépészmérnöki karán (Miskolc) ,1962. február 1-1 kezdettel hegesz­tő szakmérnöki képzés indul. Er­ire a szakra a művelődésügyi mi­niszter 102/1961. (M. K, 1.) M. M. [számú utasítása alapján jelentkez- ■ hetnek mindazok az okleveles gé­pészmérnökök, akik legalább két­éves mérnöki gyakorlattal rendel­keznek. Kivételesen jelentkezhet­nek más műszald egyetemi, vagy tudományegyetemi, természettudo­mányi karon szerzett oklevéllel rendelkezők is, ha legalább két évet a he Kés z tő-mérnöki szaknak megfelelő mérnöki munkakörben töltöttek el, és a jelenlegi munka­körük ellátásához a hegesztő szak­mérnöki oklevél megszerzésié kü­lönösen Indokolt. A képzés levelező oktatás formá­jában történik, melyet kiegészíte­nek az egyetem székhelyén tar­tandó kötelező foglalkozások. Az. oktatás időtartama négy egyetemi félév, amelynek befejezé­sével a hallgatók diplomatervet készítenek, s annak eredményes megvédése után hegesztő szak­mérnöki oklevelet nyernek. Felvételre jelentkezni az Illeté­kes minisztériumon. Illetőleg a munkahely országos főhatóságán keresztül a TU. 821. r. számú, sza­bályszerűen kitöltött nyomtatvá­nyon 1982. január 115-ig lehet- > nyomtatványon foglaltakon kívli mellékelni kell a kétéves mérnö­ki gyakorlatról szőlő Igazolást is. A felvétel eredményéről a jelent­kezők írásbeli értesítést knpnafc Részletesebb tájékoztatást. orz igyetem gépészmérnöki karának iékánj hivatala ad. (Qettentő Irta: Horváth József f&od nguez j XXVI. Kérem, kisasszony, ne le­gyen meggondolatlan! — szólt rá erétoesen Géza. — ügy? Rendreutasít en­gem? — kiáltotta a lány. — Juanita, kedves, legyen esze, és ne kiáltozzék! — fogta kérlelőre a hangját Géza. Et­től a hangtól a lány kissé meg- juhászodott. De a gyanú pör most már nem tágított mellőle: — Vallja be, hogy az a lány ,. . a kedvese! —- Ez nem igaz. — Hiába tagadja! Én érzem ezt! Engem nem lehet becsap­ni Hiszen amikor betoppan­tam a lakásba, az a lány úgy nézett rám, mintha félne, hogy elrabolom magát tőle! Ö, a bes­tia! — Juanita! — Igenis követelem, hogy beszéljen az apámmal, és tart­son velünk. — Késő, Juanita, amit elvál­laltam ... — Maga őrült! — sziszegte fojtott hangon a spanyol lány. —■ Tudja maga. mire vállalko­zott? Hát figyeljen ide! Ki van téve annak, hogy amikor az. ellenség elfoglalja a magyar fővárost, magát találják itt, mint a spanyol követség fele­lős kénviselőjét. Hát nem érti. mi vár itt magára? Az oroszok gyűlölnek benn unket, talán még jobban, mint a némete­ket! — Juanita — válaszolt hide­gen Géza —, rosszul teszi, ha ilyeneket mond nekem, holott bizonyos, hogy ezekre a közlé­sekre nincs felhatalmazása. Édesapja nagyon rossznéven venné, ha megtudná. Juanitából hisztérikus indu­latok lángja csapott ki: — Persze, maga már el is tervezte, hogy milyen szép ket­tesben éldegél majd itt ezzel a ... ringyóval! Géza fülig vörösődött a szé­gyenkezéstől. Megfordult, hogy azon nyomban otthagyja a spanyol lányt. De Juanita még egyszer belecsimpaszko­dott: — Rodriguez. bocsásson meg, ha megbántottam, ha nem igaz mindez... Értse meg, miért fáj nekem ez az egész... És ha magénak kényelmetlen megváltoztatnia az adott sza­vát, hát majd beszélek én az apámmal. Géza azonban hideg és érzé­ketlen maradt: — Senorita — mondta fa­gyosan —, ön azt tesz, amit akar, de én erre nem hatalma­zom fel önt. Megfordult és visszafelé in­dult a sétányon. Juanita só­bálvánnyá meredten nézett utána. Borzasztó düh fojtogat­ta. A lány hirtelen elhatározás­sal elindult a felső villába. El­határozta, hogy kierőszakolja akaratát apjánál. Amadn de Mendoza y Lucientes akár­hányszor engedett már a lá­nyának kis és nagy kérdések­ben. Juanita szeszélye szinte iránytű volt a követ családjá­ban. Most is. hogy Juanita elé­je toppant, a követ valósággal megrémült: — Mi történt, kislányom? — — kérdezte gyöngéden és aggo­dalmasan. — Most kérek valamit... Nem tagadhatod meg tőlem! Rodri­guez és Francisco azonnal cse­réljenek szerepet. Akarom! — sziszegte Juanita. A követ székbe roskadt a mecrienetéstől; — Mit jelentsen ez. Juanita? — Mit ielent. mit ielent — durcáskodott a lány. — Azt i cl er ri hogv Franriscót baavd itt. Podriruezt pedig vigyük ffiagtmkkal. — Juanita. 1 égv őszinte hoz­zám miért fontos ez neked? — kérdezte még inkább meg­lepetve a követ. — Isy akarom. Neked telje­sen mindegy. De nekem nem mindegy. A követ nem feleit azonnal. Hosszam tűnődött: mi lappang Juanita. váratlan kívánsága mögött? Lehet, hogy , tetszik neki ez a csinos magyar fiatal­ember? Eh, de hát mit tudja ez a lány, hogy miért éppen ezt. a furcsa megoldást válasz­totta, miért Rodriguezre bízza a spanyol házat? De Juanita kétségkívül apja szándékai mögé látott. Nem volt nehéz dolga: amikor délelőtt vállaló­ra fogta Franciscót, a titkár mindent elmondott neki. Igaz, hogy becsületszóra, de hát... most már mindegy. — Gyermekem — mondta hosszas hallgatás után a követ —, ez nem tréfa, és nem is al­kudozás kérdése. Tudnod kell, ha mindegy volna: Francisco vagy Jtodriguez. engednék kí­vánságodnak. De ez nem mind- egy. — Nem háti — pattogott Juanita. — Mit törődsz te az­zal. hogy mi lesz ezzel a sze­rencsétlennel. ha . .. Nem fejezte be a mondatot, mert Amado de Mendoza y Lucientes, talán életében elő­ször,, lányába fojtotta a szót. Felugrott, és mennydörögve kiáltotta: — Egy szót se! Megtiltom, hogy rrég effv szót szólj! — Azért talán még egy szót — mondta félie eúnvosan.' fé­lig kegyeden számítással Jua­nita. — Tudnod kell. hogy eggyel többen lakunk az épü­letben, mint ahányról magad is tudsz. — Hogyhogy? — Rodriguez úr egy nőt fej­teget a házban! — Miféle nőt? — Mit tudom én? Egy rtn- gyótt — Micsoda hangot hasz nálsz te, Juanita? — Kérdezd meg Rodrigue; urat. Az a nő az oka minden nek, miatta hajthatatlan a t< Rodriguezed! — Milyen az a nő? Hány éves? — Egy csitri. A követ finoman elmosolyo­dott: — Azt hiszem. Juanita, eh­hez nekünk semmi közünk Rodriguez érett férfi, és... — A nyomorult! — kiáltotta Juanita és szívettépően zoko­gott. De a kövei még kevésbé hatódott .meg. Sőt, megkemé­nyítette magát: — Gyermekem, őszintén szólva nem értem, miért ren­dezted te itt ezt a jelenetet. De mindegy, én nem kutatom. Hanem azt kereken megmon­dom, hogy most már elég volt. egy szót se többet az egészről. Holnap délután elutazunk. Francisco velünk jön, Rodri­guez itt marad. Azt ajánlom minden ostobaságot azonnal verj ki a fejedből! Most pedig menj. pekem még rengeteg dolgom van. Adios» Juanita gyűlölködő pillan­tást löirpljt arriára. F^vszerííen nem akarto elhinni, borrv ania, inogta ead ia tőle. amit kért; Erre még sohasem volt példa.. ! A megkergült düh szárnyán repült ki az ajtón. Egyenesen; szobájába futott, és keservesen zokogott. Finom, hosszú ujjai­val belemarkolt ágyának te-, rftőjébe, tépte, marcangolta, é~; végtelenül szerencsétlennek! érezte magát < (Folytatjuk.) A nemzetközi képzőművé­szeti élet érdeklődésének kö­zéppontjában álló, s immár hagyományossá vált luganói VII. nemzetközi grafikai kiál­lításon 1962-ben magyar mű­vészek is szerepelnek alkotá­saikkal. E kiállítás célja, hogy felhívja a nyilvánosság és. a kritika figyelmét a különböző országok ma élő grafikusmű­vészeire. Egy-egy országból mindössze négy olyan művész vehet részt, aki még sohasem szerepelt a luganói nemzetkö­zi kiállításon. A meghívott mű­vészek négy képpel nevezhet­nek be, s a zsűri — amelyben a legismertebb művészek fog­lalnak helyet — egy-egy alko­tótól két művet engedélyez a kiállításra. A legszebb alkotá­sokat jutalomban részesítik, a díjnyertes mű a város múzeu­mába kerül. A kiállításon három magyar művész a következő alkotások­kal vesz részt: Papp Gyula: „Tulipánok”, „Csendélet”, „Szoptató anya” — színes linó­metszetek, Lukovszky László:

Next

/
Oldalképek
Tartalom