Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-06 / 4. szám

Szombat, 1382. január 6. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Emberek a hegytetőn A baromfitelecen mosolyodik el. — De azért töb­bet ér egy nyár, mint száz tél — teszi hozzá. — Ez a brigád — jegyzi meg a bányamester — nemcsak ar­ról nevezetes, hogy igen jól I dolgozik, hanem arról is, hogy sógorságból, komaságból áll. Egy nyúlánk fiatalember. Molnár Lajos „helyesbít”. — Még nem egészen, mert. én nem tartozom a sógorság- hoz. Alig várom, hogy valaki­nek gyereke szülessen a bri­gádban és vállalhassam a ke resztapaságot. Nagy nevetés. Meggondolatlanul kérdezek — Zenével is foglalkoznak* A brigádvezető sértődötter mér végig. — Mi bányászok vagyunk — mondja önérzetesen. — Igaz — mosolyodik el kis idő múlva —. a népi zenéhes értünk valamit. A nyáron egy­szer úgy belemelegedtünk hall­gatásába. hogy elúszott néhánj darab százasunk. — Nem érezte meg a családi — Á — legyint Kalocsai — van miből. Mi megkeressük a napi száz forintunkat. Meg­isszuk. ami jólesik, de soha­sem többet. Részeges nem is maradhat meg köztünk. — Én most akarok venni egs televíziót — mondja bizonyí­tásul némi büszkeséggel Mol­nár Lajos. — Én meg egy házhelyei vettem tavaly 24 ezerért — jegyzi meg kalocsai — ebber az évben meg építkezni aka­rok. — OTP-kölcsönnel? — Nem ... anélkül szeret­ném. A beszélgetés lassan megsza­kad. előbb az egyik ércbá­nyász, aztán a másik nekilál a munkához. — Az idő parancsol most nekünk — mondja magyará­zatképpen Kalocsai. — És es nem tűr megállást. Á bányamester még elmond­ja, hogy a második ötéves terv­ben rohamosan fejlesztik, gé­pesítik a külszíni fejtést. A Böldkotiró Vállalat 200 emberrel vonul fel. Ők több mint fél­ezer, a földkotró pedig ebber az évben 1 millió köbmétei földet szed le az ércmezőről Jövőre mór mintegy 3 millic köbméter földet mozgatna! meg. Milyen kicsiny ércsziklák mellett. És paran­csára mégis hegyek mozdulna! me»._ «Cs. B.) ■* — -* _____■­forrói Uj Világ Termelőszövetkezet a közelmúltban adta át rendeltetésének az új, ezer férőhelyes ttojóházal. A törzsállományt Jakab Ferencné és Mózes Mártonná, kiváló baromfipondozók látják el. Foto: Szabados György AéVVVVVWVVVVVVS^r Egy tányér leves Tegnap beszaladtam egy tányér meleg levesre az Avas-ba. Időpont: háromne­gyed 12. Várni kell — mond­ja a pincér —, délben kezdő­dik az ebéd. Még most fő. Addig esetleg egy sertéspör­költet ... Nem. nem. mara­dok a levesnél! Túlságosam, nem vagyok éhes, de egész délelőtt kint szaladgáltam a ködös, hideg utcán, így a leves inkább melegítőnek kell. Egy ne­gyed óráig — amíg összeér a két óramutató — kibírom. S mintha csak hallanák érvelé­semet, a nagymutató szapo­rám lépked a kicsi után. A konyha és az étterem közöt - ti folyosó végén már fel is tűnik a fehérkabátos pincér, hozza a levesemet. No. ez frissen ment. egyenesen a tűzről szedték, jó forró lesz! De mégis — egyre gyanú- sabb nekem. Nem párolog. Sebaj! Amint a. pincér le­rakja elém. óvakodva merí­tek egy kanállal, s előbb csak a nyelnem hegyed nyúj­tom bele. A leves — hideg. Pedig csak most kezdődött az ebéd. 12 órh múlt másfél perccel. Vajon szibériai éghajlat van azon az átjáró folyosón? (O. M.) \ Miskolc ötéves tervéből A lakosság érdekében Miskolc ötéves tervében elő­kelő helyet foglal el a lakos­ság szolgáltatási igényeinek kielégítése, a szolgáltató ipar­ágak fejlesztése. A Festőipari Vállalat termelését például 33 százalékkal emelik, úgy, hogy termelési értéke 1965 végére elérje a 14 millió forintot. A vállalat tevékenységi körét új profillal bővítik: rátérnek a gépkocsik dukkózására. Így a festési, mázolási, üvegezési és gépkocsi dukkózási munkák, a szolgáltatások 181 százalék­kal való növelését jelentik. Az igények a Patyolat Vál­lalat termelési volumenének 122,5 százalékos növfekedését teszik szükségessé. Ez 6 mil­lió forintos termelési értéknek felel meg. Jelenleg még sok bosszúságot okoz a lakosság­nak a Patyolat lassú munkája. Ezt elsősorban a szűk vasalási kapacitás okozza. A tervek szerint 1963-ban felújítják a Patyolat Vállalat üzemépüle­tét. és gondoskodnak villamos- hálózatának teljes felújításáról is. Ez nagyban megjavítja majd a munkafeltételeket és jobbá, gyorsabbá teszi a Patyolat munkáját Jól kezdték az ű] évet a borsodnádasdi hengerészek A Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói jól kezdték az új évet. Az első munkanapon mind a hengerészek, mind a kikészí­tők túlteljesítették az esedékes tervet, jóllehet az nyolc száza­lékkal magasabb a tavalyinál. Így a tervük 101,8 százalékos teljesítésével egy napon 275 tonna lemezt állítottak elő. Ez a mennyiség öt tonnával több, mint amennyit 1862-ben a gyár üzembehelyezésének egész első évében termeltek* Feketehintlö Düsseldorfban Düsseldorf lakosságát egyre jobban nyugtalanítja a jár­ványveszély. amelyet Afriká­ból behurcolt feketehimlő idé­zett elő. Eddig kétszáz embert helyeztek vesztegzór alá — je­lenti az AP —, mert közvet­len vagy közvetett kapcsolatuk volt a feketéhimlőben megbe­tegedett három személlyel. — BÜKKARANYOS község új általános iskoláját 7-én, va­sárnap délelőtt 10 órakor ad­ják át rendeltetésének. Az Állami Biztosító hírei Borsod megyében az érvény­ben lévő életbiztosítások száma meghaladja a nyolcvanezret. Ezek alapján az elmúlt évben több mint ezer esetben fizet­tek ki haláleseti segélyt. A legeltetési biztosítás az egyik legnépszerűbb biztosítási forma a megyében. Ezek alap­ján az Állami Biztosító több mint egymillió forint kártérí­tést fizetett ki az állattartók­nak. * 1961 második felében több mint 20 ezer üzemi dolgozó kötött üzemi balesetbiztosítást. Ezt a biztosítási formát külö­nösen sokan vették igénybe az Özdi Kohászati Üzemeknél és a diósgyőri gyárakban. A termelőszövetkezeti tagok általános háztáji biztosítása alapján, amely magában fog­lalja a tűz, a jég, az állatel- hullás és az egyéb kockázato­kat is, ugyancsak egymillió forintot fizetett ki az Állami Biztosító. Magukra maradtak ni. Az előzőekben röviden összefoglaltuk a magukra maradt fiatalok legfontosabb problémáit és néhány megoldást is fel­vetettünk. Tudni kell azonban, hogy azzal a néhány intézke­déssel, dologi szükséglet kielégítésével még távolról sem oldódott meg maga a nagy kérdés: e fiatalok nevelése, mun­kába állítása, egész jövője. Márpedig ez több mint „érdekes” társadalmi jelenség. Nagyon égető, nagyon fontos probléma ez. Miért? Vegyük talán elsőnek ezt a belénkvésődött mondatot: „nálunk legfőbb érték az ember”, amely már kissé meg is kopott a használatban. Próbáljunk a szokásosnál mélyebbre hatolni ennek a humánus, meleg emberségű igazság jelenté­sébe. Legfőbb érték az ember — vagyis az ember többet ér minden anyagi javunknál. Nemcsak a rendelkezésre álló pénzösszegek elosztására gondolok, bár természetesen arra is. Nem is egyéb, félig-meddig anyagi kérdésre — bár természe­tesen arra is —, hanem sokkal inkább az erkölcsi és emberi összefogás hallatlan szükségességére, amely ebben a kérdés­ben egyedül meghozná a várva várt fordulatot, javulást Hadd mondjak el még egy-két bizonyító tényt a kérdés fontosságának igazolására. Tudjuk, hogy az utánunk követ­kező nemzedékeknek hatalmas feladatai lesznek: nagyobb, szokatlanabb, újszerűbb feladatai, amelyeket csak olyan emberek oldhatnak meg, akik felkészültebbek, jellemeseb- bek, magasabb •rkölcsiséget képviselnek, mint az előttük járó nemzedék. De éppen ezért: mi lesz azokkal a fiatalokkal, gye­rekekkel, akik ilyen rosszul indulnak? Akik lemaradtak kor­osztályuk fejlődésétől, akiknek erkölcsi ítélete hiányos, jel­leme kisiklott, akik — nem teljes értékű emberek. Terveink, sőt, a szocializmus tudománya is azt mondja,' hogy a fejlődés egy fokán a társadalomból eltűnik a bűnözés, a törvényszegés és az erkölcstelenség. Nekünk pedig siettet­nünk kell ennek elérését Dehát megteszünk-e ezért mindent? Nem. Sokkal többet tehetnénk ... És van még egy szempont: a termelő munka. Egész tár­sadalmunk, egész fejlődésünk alapja ez. Vajon ezek a fiata­lok kiveszik-e eléggé részüket a termelőmunkából? Sajnos, nem. Vagy azért nem, mert összeütközésbe kerülnek a tör­vénnyel és börtönbe kerülnek, vagy azért nem, mert nem sajátítják el a munkaerkölcsöt, a munkafegyelmet, a munka szeretetét. Ha nem segítünk időben, gondokat okozunk a jövő társadalmának azzal, hogy kerékkötőket, hátramozdítókat, gyönge és fertőző embereket hagyunk rá. Kinek kell ezt a feladatot megoldania? A gyámügyi hatóságok, a gyermekotthonok, a gyermek­védelmi felügyelők végzik e munkának hivatalos részét. A megoldáson fáradozik a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Munka- értekezlet is, amelyben tanácsi vezetők, ügyvédek, bírák, a rendőrség, a nőtanács, a KISZ stb. képviselői dolgoznak. Kü­lönleges feladat hárul a nőtanácára, amely — elsősorban a szülőkkel való foglalkozással — a megelőzésből vehetné ki sikerrel a részét. Nemkülönben fontos lenne az utógondozás, az állami gondozásból vagy éppen a börtönből kikerült fiata­lok segítése, patronálása. A megyei nőtanács úgy nyilatkozott, hogy a közeljövőben újabb kétfajta tevékenységhez kezd. Az egyik a nevelőszülő-hálózat kiterjesztése, a nevelőszülőkkel való rendszeres foglalkozás lesz, a másik pedig az állami gondozásból kikerültek patronálása. Azt akarják elérni, hogy ez utóbbi fiatalok egytől-egyig saját nevelőszülőt, patronáló szülőt kapjanak, akik aztán szeretettel, gondoskodással ven­nék körül a magukra maradt fiatalokat és segítenélek nekik megállni saját lábukon, megmaradni a becsületes úton. Mind­két cél nagyon szép, nagyon hasznos, s ha sikerül a terv, az rengeteget segít az ügynek. A másik, nemkevésbé fontos tény: a megyei KlSZ-bizott- ság mellett megalakult az ifjúsági érdekvédelmi tanács. Ez a szerv Budapesten már nagyon eredményesen működik. Fel­adata elsősorban az ifjúság keretében folyó nevelő munka. Éppen ezért nagyon fontos! Hatalmas területeket képes ez a szerv átfogni, ha a szervezés sikerrel jár. Lelkes, ügyes ak­tívái eljutnak az üzemekbe, a vállalatokhoz, a mezőgazdasági munkahelyekre, jóformán mindenhová, ahol fiatalok dolgoz­nak és megfordulnak. Az érdekvédelmi tanács munkaprog­ramja még nincs teljesen kidolgozva, de reméljük, hogy fő­feladatának e kérdés minél eredményesebb megoldását tekinti majd. Végül: bárhogyan is dolgozzanak az említett intézmények és szervek, önmaguk nem képesek mindent elvégezni. Itt az egész társadalom segítsége jelentheti az igazi megoldást. Min­denki tehet valamit: a felelős állásban lévők, az üzemekben dolgozók a maguk területén, a magányos háitaspárok azzal, hogy állami gondozott gyermeket vesznek magukhoz, a házi­asszonyok azzal, hogy részt vesznek a nőtanács munkájában, az érett és felvilágosodott fiatalok azzal, hogy bekapcsolód­nak az érdekvédelmi tanács tevékenységébe, és sokan má­sok azzal, hogv nyitott szemmel járnak a világban és mindig készek segíteni, meglátni, állást foglalni, legalábbis felhívni az illetékesek figyelmét valamely helvtelen jelenségre. Mindenki tehet valamit, és mindenkinek tennie is kell valamit. Ha ma még vannak is nálunk magukra maradt fia­talok, nem szabad, hogy maradjanak, meg kell fogni a kezü­ket és odavezetni a becsületes,. dolgos, alkotó-építő emberek széles országújára. Hallatna Erzsébet és dömper-kezelő lett, mimt, többéit között, a Forgács- és a Gőgös-brigád tagjai. — Milyen emfcérek az ércbá­nyászok? — Nagyon kemény, egyszerű, melegszívű emberek. Ki van­nak téve az időjárás viszontag­ságainak. nyáron a hőségnek, télen meg a hidegnek. De eze­ket elviseljük. Az eső a mi iga­zi ellenségünk. Esőben minden sáros, mocskos, csúszik. Az em­berek átáznak. A külszíni fejtés erősen megbolygatta a hegyvonula­tot. A domborulat helyén ki­csiny völgyek, katlanok húzód­nak szeszélyes kanyargással- Az érctömcgók erősen csipké- zettek, exkavátorok harapdál- ták le róluk a földréteget és dömperkaravánok szállították valahová messze. A „csipkézett”, és mestersé­ges katlanokkal teli hegyvonu­lat gigantikus emberi munká­ról tanúskodik. Hogy az érc­bányászok szeretik-e ezt a munkát? Forgács Lajos, az egyik 24 tagú brigád vezetője szinte költőien fejezi ki ma­gát. — Olyan itt — mondja —, mintha felhők között járna az ember. Pedig dehogy is felhő az — mosolyodik el —; barna- érc, ankerit. Forgács Lajos élete olyan, mint sok-sok bányászé. Apja már 12 éves korában ércbányá­ban dolgozott és ő is ezt a mes­terséget választotta (akár tet­szett, akár nem) 1939-ben. No, hogy gépesítették a bányát, 1953-ban megtanulta az exka­vátor kezelését és azóta gép­pel dolgozik. — Családos? — Igen. Van két gyerekünk. Feleségem egyébként Cseh­szlovákiából került ide. — Csehszlovákiából? No, ezt még én se tudtam eddig — jegyzi meg a bányamester. — pedig elég jól ismerem a bri­gádot. Ismerni is kell, mert a szocialista címért dolgozik. Igaz,'a brigád tagjai tavaly is nekikezdtek, de valahogy el­hanyagolták a tanulást és így kiestek a versenyből. A brigád vezető felvonja a szemöldökét. — De most nincs ránk pa­nasz ... — Majd meglátjuk az érté­kelésnél. Néhány percig figyeljük a brigád munkálkodását. Az exkavátor lomha mozdula­tokkal markol az érchalamba, a dömperek fürgén forognak, rohannak a kohók eledelével. Pufajkába öltözött fúróvájárok feszítik a légfúrót a sziklafal­nak. Újból robbantáshoz ké­szülnek. Visszafelé “Lí egy mesterséges völgy kiszö- gcllésében dolgozó brigádhoz' kalauzol. Hideg van, de a bri-í gád tagjai egészen könnyén « majdnem nyáriasan öltözköd-S nefc. ] — Nem fáznak? 5 Középmagas, vékony férfi ] fordul felénk. Kalocsai József-j nek hívják, ő a brigádvezető, j — Még melegünk is van — I »-■■■■ OQQ—.■■■- 1 Rudabányához mes"t™ a hegyekbe vezető ország­út mentén — szinte szo­borszerű mozdulatlanságban — egy 40—45 év körüli férfi áll botjára támaszkodva. Kíván­csian, érdeklődve figyeli köze­ledésünket. Anélkül, hogy bár­mit is kérdeznénk, egy kes­keny út felé invitál bennün­ket. — Erre jöjjenek élvtársak *— mondja barátságosan. — Ez az út vezet a külszíni fejtéshez. — Honnan tudja, hogy oda igyekszünk? — kérdezzük cso­dálkozva. Elneveti magát. — Folyami István bánya­mester vagyok — mutatkozik be. — Az igazgatóságtól szól­tak ki telefonon, hogy felke­resnek bennünket. Gondoltam, kijövök, nehogy eltévesszék az utat. Csendesen beszélgetve hala­dunk Jtci felé. — Régen dolgozik az ércbá­nyában? — 1936 óta. Mint „csatlós” kezdtem. Akkor még nem >itt volt a bánya, hanem amott, fent — mutat egy távolabbi hegygerincre. Akkor nehéz volt az ércbányászat, csak kézi termelés folyt. — És ma? — A kézi fejlJés lassan ki­megy a divatból. A munka 85 —88 százalékát már gépek végzik el. — S mi lett az ércbányá­szokkal? — Nagy részük exkavátor­) Kishomoki sertésgondozók mohó apróságok, nem nyom-? ják-e meg néhány órás kicsi-? nyeiket az anyakocák. Néhány < nap múlva további hét kocái malacozák; s ez így megy? egész esztendőben. $ Van hát munkájuk Kisho-? mokon a tiszakarádi sertésgon-\ dozóknak. Hiszen évente kö-> rülbelül 1000 malacot leválasz-c tani. 400—500 süldőt meghíz- i lalni, ugyanannyi árusüldőt? felnevelni; bizony, ez hozzáér-S téstí gondosságot kíván. Id. Ha-? lász József és Bertha Károly? szívesen, mondhatni szeretettel? foglalkozik afc Uj Élet jószá-< fiaival. Ifiaz. nem most kezd-> ték a „szakmát”, így nem kis? löszük van benne, hogy aS nagymúltú gazdaság sertésállo-? mánya évről-évre gyarapodik,? a belőle származó bevétel pe-? dig meghaladja az egymilliós forintot is. > Az elmúlt gazdasági évben? négy új, egyenként 120—120S férőhelyes hizlaldát és két? korszerű fiaztatót ónítettek sa-\ iát erőből, ezzel is kifejeztve.5 bogy a tiszakarádi Uj Életi Tsz gazdálkodásának alapiát aí lövőben még inkább az állat-? tartás képezi maid. és így a S kiváló sertésgondozók munká-? iára. szakértelmére az eddigi-? nél is nagyobb szükség lesz a? kishomoki majorban. * Mint a portás a gyárkapu­ban, úgy ült a sertésfiaztató be­járatánál, a takarmányelöké- szítőben id. Halász József, amikor Kishomok tanyán, az Uj Élet majorjában jártunk. Annyi volt a különbség, hogy ő nem előre, a kapu felé te- kintgetett, hanem hátra, az istálló belsejébe. De egy pilla­natig sem tudott nyugodtan ülni, fel-felugrott helyéről, két- szer-háromszor is végigment az állatok között, s hol a Ki­csihez, a Kontyoshoz, hol pe­dig a Szálkához, a Marosához szólt nyugtatgató, kedveskedő szóyal, mire a rengő hasú, ha­talmas kocák megelégedésük jeléül röffentettek egyet, és mitsem zavartatva ínagukat — emlőiken 10—12 habos szájú kismalaccal — aludtak tovább a száraz, tiszta almon. Mert éppen 16 fénylő sző­rű, fehér koca fialt egyszerre az új istállóban, ahol kifogás­talan a rend. a tisztaság. A pa­la közé ékelt üvegcserepeken beárad a napfény. Ilyenkor, ellés idején, bizony se éjjele, se nappala a két gondozónak. Halász Józsefnek és Bertha Károlynak. Ha visítás hallat­szik valamelyik kutricából már futnak is oda: nem ve­rik-e el egymást a szopástól a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom