Észak-Magyarország, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

Vasárnap, 1962. január 2*. PS7.AKMAGYARORS/AG 7 TASNÄDI VARGA ÉVA . Vers a XXII. Kongresszusról Milyen lesz akkor, mondd meg, ha eljött már a béke, 8 nem adnak többé fegyvert a gyilkosok kezébe? Habos tej ring békésen és hófehér a sajtár, más ize lesz a csóknak, a szónak, amit adtál. Milyen lesz akkor, mondd, ha atomtámaszpontok helyett új erdők nőnek, s fényt ringatnak a lombok? — ha ágyúk helyett otthont mutat a vonatablak, más fénye lesz a Holdnak, a messzi csillagoknak. Milyen lesz akkor, mondd, ha bátor lesz az ember, s örökké tartó kötés tartja össze a Renddel? Ha nincs már háború és dús a földek vetése, s kalács fonódik jelként az asszonyok kezére... Milyen lesz akkor, mondd, ha nincs már harc szivedben, ha megbékültél végleg és veled együtt minden épít, alkot és formáz. És akkor majd meglátod, hányán teremtik újból a vajúdó világot. 25 éves a Mojszejev Együttes A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese, amelynek Igor Mojszejev, a Szovjetunió nép­művésze a vezetője, 1937. feb­ruár 15-én alakult meg. Fenn­állásának 25 esztendejéből ösz- szesen nyolcat töltött úton, több mint 400 ezer kilométert tett meg, ötezer műsort adott, amelyet 10 millió ember tekin­tett meg. Az együttes fellépett Finnországban, Bulgáriában, Jugoszláviában, a Német Szö­vetségi Köztársaságban, Fran­ciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Svájc­ban, Belgiumban, Japánban, Mexikóban, Kubában és sok más országban. — 61 országból 2000 külföldi »diák tanul a moszkvai Lomo- noszov egyetemen. Uj világtörténelem Könyvkiadásunk ez évi első meglepetésével a Kossuth Ki­adó szolgál: 10 kötetben meg­jelenteti az emberiség, s egy­ben az egész világ történetét. Nem mindennapi vállalkozás ez. Mintegy 30 évvel ezelőtt je­lent meg utoljára magyar nyel­ven hasonló jellegű könyv. De b régi feldolgozások sem terje­delmüket, sem pedig tudomá­nyos színvonalukat illetően nem felelnek meg a kor köve­telményeinek. Ismerétes, hogy a polgári történetírók művei hemzsegnék az ellentmonda- eoktól. Az első, valóban szín­vonalas cs szubjektivizmustól mentes, marxista világtörténe­lem feldolgozás a szovjet tör­ténészek munkája. Tízkötetes munkájukból eddig 7 kötet je­lent már meg. A Kossuth Ki­adó ezt a sorozatot veszi át. Évenként két kötetet tesz köz­zé. kötetenként 20 ezer pél­dányban. Az első kötet nyomdai mun­kálatait Lengyel Lajos Kos­suth-díj as irányításával vég­zik- Az első kötet a történelem előtti korokról' tájékoztat az időszámításunk előtti VI. szá­zadig. E kötet azt tárja fel, má­ként élt a történelem előtti ko­rok embere. Milyen volt az Ókori Kelet, az Ókori Európa, India, Kína és a fáraók korá­nak társadalma. A kötetet több száz olyan fénykép, rajz, váz­lat és írásos emlék illusztrálja, amely az újabb kutatások ered­ménye. A művet színes térkép- nyomat egészíti ki. A második kötet az ókori Görögországgal kezdődik majd. A kirakatrendezőknél SÉTÁLUNK az utcán. Nézzük a kirakatokat. Az üvegtáblákon csillogó tükör­képünk mögött színes áruk öt­letesen elrendezett sokasága. Az áruk között és a háttérben élénk reklámok hirdetik: mi a legolcsóbb, mi a legjobb, a legdivatosabb. A reklámok, az áruk elrendezése, a kirakat dí­szítései csaknem havonta vál­toznak Miskolcon. Kik készítik a dekorációkat, kik rendezik a kirakatokat? Hol készülnek az újabbnál újabb kirakaldíszek és reklá­mok? A műhely olyan, mint egy színházi kelléktár. Színes pa­pírfigurák, élénkre festett disz- letfalak, új vonalú, állványok, temperás-tégelyek — bennük az ecsetek egész skálája — különböző nagyságú üveg- és műanyagtáblák. Ez a „beren­dezés”. És még egy hosszú asz-, tál, rajztáblával, rajzpapírok­kal. Ezek mellett dolgozik a két grafikus, Faragó Zoltán és Ur­ban Géza. — Ók mindig idebent dol­goznak. Mi azonban .;. Adri- enék már 8 órakor elmentek a játékbolthoz, Guszti az egyik illatszerbolt kirakatát rendezi és én is sietek utána, csak még ezt a szövetet kiva­salom .;. — Balogh Ádámné kirakatrendező már kapcsolja Gazdák a Tátra csúcsai alatt is be a vasalót. Elvégre a gyű­rött szövet senkin sem szép, a kirakat figuráin pedig feltűnő­en csúnya lenne. Erre különös gondot fordítanak, énnek a műhelynek, a Miskolci Kiske­reskedelmi Vállalat dekoráci­ós részlegének dolgozói is. — Milyen aktuális munkájuk van jelenleg? — Most a farsangra készü- i lünk. Farsangi díszbe „öltöz-1 tétjük” a kirakatokat — mond- I ja Lukács László, a részleg vezetője. — Nem kis dolog ám mindig új ötletekkel, eredeti dekorációkkal meglepni a kö­zönséget. mindig helyes irány­ba terelni érdeklődésüket, a legfontosabb dolgokra felhívni a figyelmüket.:. A mj mufi- kánk szellemi és fizikai mun­ka is. Kigondoljuk, eltervez­zük az új. (és lehetőleg egyre, jobb!) dekorációkat, reklámo­kat, azután fogjuk az ecsetet, az ollót, vagy a fűrészt és el­készítjük. Alkotó munka ez, s aki újat, eredetit, szépet, értékeset ad a munkájával — művész. A kirakatrendezés is egy kü­lön kis művészet. Színekkel, fényekkel, papírmasckkal és sok-sok áruféleséggel keveri érdekes munka. (Esztétikailag is nagy hatással van az embe­rekre. KÄR, HOGY ennek a mun­kának, ennek a mesterségnek a .csínját-binját”, a tudományát megyénkből aránylag kevés fiatal sajátítja el a budapesti kirakatrendezői főiskolán. így történhet meg, hogy például az említett dekorációs részlegnél a hozzájuk tartozó mintegy 250 kirakat havonkénti átren­dezését jelenleg mindössze 5 kirakatrendező végzi!. . . R. A. Az első reggel mindig kí­váncsian nézegetik egymást, mindegyikük más tájáról jött Csehszlovákiának, No, de a Volga üdülőház mély foteljei­ben, a társasjátékok és fi­nomabbnál finomabb ételek közelében megindulnak az első barátságok. Mily gyönyörű is a Magas Tálra, mikor a Nap elömleszti a csúcsokat sugaraival! A hó szikrázik szűz fehérségében, és a mélyzöld fenyőfák árnyé­kot vetnek a csörgedező kis hegyi patakok fantasztikus formájú köveire. Az örökzöld bokrok mögött meg-meglap- pang egy őzike, hogy kifino­mult hallásával felfogja a ne­tán közeledő ellenség léptei zaját. Dehát kinek is volna szíve itt rájuk lőni, mikor cso­portostul átszaladnak az er­dőn, vagy merészen megállnak a kacskaringé« út közepén? A nem mindennapi benyo­mást még sokan nem élték át a csehszlovák termelőszövet­kezeti tagok közül. Egy heti üdülés a jó munkáért sokszor legkedvesebb élményeikhez tartozik az életben. Sok fiatal tag kötött már itt életre- halálra szóló barátságot, amely­nek a lepecsételésénél az üdü­lő vezetője is részt vett — mint házassági tanú. De bi­zony az idősebbek is sok éven át leveleznek, emlékezve a legkedvesebb percekre, vagy megbeszélik, hogy mikor ta­lálkoznak újra a Magas Tát­rában. Nos, Barbora Kosko is egyi­ke az üdülőknek. Először éle­tében nem cseng az óra már bárom órakor reggel, hogy sürgesse a tehenekhez. Fél nyolckor nyájasan meghívják a kész reggelihez. Aztán séta A fiatalok mindenhol megtalálj ák a maguk helyét. Még följebb, a legmagasabb csúcsok árnyékába. az ember, s csak akikor muta­tott hajlandóságot a mozdulás­ra, amikor Józsi megbököd te a botjával. Aztán még kettőt elengedett. — Menjetek csak, bocikák. Ott van a jó széna. Marha a marha, de azért van magához való esze. Odaállt a három jószág a bekészített ta­karmányhoz, és mohón evés­nek látott. Akkor ébredeztek az éj te1’örök, amikor a tehenek már alóluk huzigálták a szé­nát, __ Ébredj, Miklós! — rán­totta le a télikabátot a frissebb társáról. — Elszabadultak a te­henek. M iklós bácsi felült, megdör­zsölte a szemét, aztán dühösen morogta: — Mi a fene! Ezek egymást kötötték el? Amikor helyre vasvillázták a teheneket, megintesak letele­pedtek a szénára, s úgy, de úgy húzta, csábította őket magához a puha, illatos széna, ha az el­nök fel nem magasodik a já­szol. mögül, ahol addig guggolt, bizony csak elnyomja őket a buzgóság: — Hát maguk így vigyáznak a nép vagyonára? Maguktól aztán akár az egész tehénállo­mányunkat elvihetnék. Volt magyarázkodás, a két öreg egymásra kente a hibát, hogy így, hogy úgy ... Józsi alaposan megmosta a két atyafi fejét, aztán „jó al- vászatot” kívánva, hazaindult. Alig kitette a lábát, Miklós bá­\ — Tiszabábolnáról ? Bizony sok min­dent lehetne írni. Főleg az új dolgok­ról. Már amióta a falu tsz-község. Igaz, hogy ez a cím több mint 10 éve érvé­nyes Tiszabábolnára, de az új mégiscsak attól az időtől kezdődik. Végtelen szor­galmas nép él itt. Meg is látszik ez a nagy szorgalom mindenütt Olyan házak épültek az új telepen, hogy a városnak is becsületére válnának. A lakásokról külön is nagyon sokat lehetne beszélni. Valamikor négy-öt család lakott egy ud­varban. Most már az egyéves házasok is építkeznek. Milyen érdekes és tanulsá­gos a kisablak-nagyablak vita! Régen Idsablakot tettek a lakásokra, hogy té­lén kevesebb tüzelő fogyjon. Egésr-ség- telenek voltak a levegő és világosság nélküli házacskák. Most természetesen mindenki nagyablakot csináltat. Jön a hideg? Majd veszünk szenet, — hangzik az ellenén’. Azt már.*mondtam, hogy nagyon szorgalmas nép? Es gazdag is. Lehet, hogy nem is hiszi el, de ha ne­kem most például 10 ezer forintra lenne szükségem, sok családhoz tudnék elmen­ni, ahonnan meg is kapnám ezt a pénzt Aztán itt vannak, a szülői értekezle­tek. Hány és hány érdekes problémáról beszélünk az asszonyokkal! Szívesen jönnek az értekezletre. Igaz, nem min­dig az iskolásfiú a téma, elmondanak az HELYZETKÉP asszonyok mindent. Az egyiknek selypít a gyereke. A másiké nem hízik, akármit ad neki. Ezekről is beszélünk. Féltíznél előbb soha nem tudjuk abbahagyni az értekezletet. Hiába, az asszonyoknak sok kisebb-nagyobb problémájuk van, és ha a pedagógus is asszony, akkor bi­zalmasabbak. És milyen őszinték! Ami­kor idekerültem, megyek az utcán és köszönök: Jónapot kívánok! Jéna pót, — fogadja a néni, de a hangsúlyból hatá­rozottan érzem a mdlékízt, a nemtet­szést. Meg is mondtam a néninek. Mir« ő: „Azt nem szeretem, ahogyan köszön”, ök ugyanis a .. D i csörtessék hez” voltak szokva. Ha a gyerekek „jónapottal” üd­vözölték őket, nekik is rögtön mondták: „Jaj, de dorogmaiasan köszönteik!” Én ugyanis dorogmai születésű vagyok. Aztán a gyerekek áttértek a „kezét csó- koloinra”. Ez már jobban tetszett nekik. Most már a „Jónapot” ellen sines kifo­gásuk. Iskolánknak egyébként nagyon jó á kapcsolata a termei ószövetkezettel, Min­den ősszel segítünk a betakarítási mun­kában. Nem pénzért, nem munkaegy­ségért, csak szívességből. Először «be­nézték: „A gyerekek csak tanuljanak’1 — mondták. Most mái- nem bánják. Es a tsz is segít bennünket. Amikor a Kü­lönös házasságot mentünk megnézni Miskolcra, a tsz autója vitt bennünket a mezőcsáti állomásra. Nyáron, a me­gyei kulturális szemlére szintén ezen az autón mentek táncosaink. A kulturális szemléről jut eszembe: nagyon szép művelődési otthonunk van. Most épült fél, csak még nincs teljesen nendbehoczva. A könyvtárunk is ott ka­pott helyet. Színjátszóink, táncosaink újra a seregszemlére készülnek. Nem­csak dolgos nép ez, hanem vígkedélyü is. Szeretnek énekelni, táncolni. A se­regszemlén újra fellép két szólóéneke­sünk is, Agóes Gizella és Bata Margit A táncosokat Zeled Endre, a színjátszó­kat. pedig HoKcskó József pedagógus tanítja. Szóval van itt sok érdekesség, hiszen váltósak a fáin, és a falu anyagi válto­zása meghatározza az emberek szellemi változását, fejlődését is. Hizsnyik Lászlómé, a tí&zabábollnaá ál­talános iskola igazgatója egy kis szüne­tet tart, majd folytatja: — Na, de eddig nem is hagytam szó­hoz jutni magát. Miben lehetek a segtft- séeéme? Mrről akar írni? Eriska esi elkezdte szapulni az elnö-j köt. *■ — Csak sose bántsd — szól t J rá a másik. — Igaza van. Jói elnök az, aki ilyen fiatalon ottj tudja hagyni az asszonyt, megy4 a közös után még éjszaka is.J Pirosnak ugyancsak megmc-J legedett a szívetája a dicséret-J re. Aztán leugrott a szekérről, j és futás Józsi után. Megvárta.i amíg átmegy Nagy ék udvarára 4 és szaladás haza. Mire hazaért, Józsi már az4 asztalnál ült, a vacsoramaradé-1 kot kanalazta: 4 — Hát te hol csavarogtál? 4 — Szomszéd oltani! — neve-1 tett Piros. — Ha neked szabad, 4 nekem se tilthatod meg. 4 — Nem kívánom ón neked 1 azt a szomszédolást! Most isi elkaptam az éjjeliőröket —3 aludtak, mint a bunda. Hara-] gusznak is rám egy da rabig,3 dehát micsináljak? Haragúd-] Innak csak, kibírom, de nem] fognak elaludni, az biztos, 4 — Lehet, hogy máris húzzák 3 a lóbőrt — kacagott Piros. 1 Igazad lehet, asszony, me-J gint meg kéne nézni őket. ] — Az kell neked! — ijedt] meg a menyecske. — Moss Iá-3 bat, aztán be az ágyba! 4 Józsi nem nagyon kérette 4 magát, s Piros azon az éjsza-1 kán olyan igen szépeket álmo-3 dott az ő elnök uráról, hogyl azt el se lehet mondani. 4 » Gulyás Mihály 3 marván ykék vize fölött ki­emelkedő sziklaóriásokra. most mór tizedik éwe a serté­sek körül forgolódik. Sol» Kormúcik bácsi a Nagymi- hályi Kamenica községből jött. Még soha életében nem volt a nem akart hallani sem arról, hogy csak egy napot valaki más helyettesítse. Hát igen — mondogatta — még elrontsák őket. De a vezetőség mégis rá­vette, hiszen a múlt. évben mindöl anyakocától elválasz­tott 18 malacot — megérdemli az öreg. Az a hatvan év, amely már a hátát kezdi Kormúcik bácsinak görbíteni, mégsem hátrálja abban, hogy részt ne vegyen . minden kiránduláson és különösen, ahol víg társa­ság van. ~ -------- •-**"­A fiatalok itt is kiveszd a részüket a jóból. Esténként nem nagyon üldögélnek, in­kább a gramofonlemezek rit­musára tanítják egymást: a tánc és a hozzá tartozó ked­ves együttlét titkaira. Nem csoda, hogy a fiatal Acenka, aki messze Csehországból jött, mint a kerületi tsz-ek leg­jobb számadója, nehezen fog tudni búcsúzni Jánostól, a cflazsdicei traktoristától... Estóntórtt, amikor a csúcsok beburkolóznak a felhők lep­lébe és a drótkötél vasút pihen a fogas vaskerekein, megszólal a zene az üdülőben, pereg a kép a televízió vásznán. Ma van a búcsúest Megszólalnak a szívek is és a kérges gazda- tenyerek meleg szorítással' ad­nak búcsút egymásnak. Az utolsó „Viszontlátásra’ ’ között már beférkőzik a szívükbe a munka híwá szava. A Ltplákova a Csorba tó felé, ahol véna a gyönyörű panoráma Mengu- sovoe völgyébe, vagy a tó Tátrában, hát hogy is jöhetett volna, mikor egész életét, le­szól gälte a nagygazdáknál és

Next

/
Oldalképek
Tartalom