Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-22 / 301. szám

ESZAKMAGTARORSZAG Péntek, 1961. «Seeember Ä Az USü különleges kikégzötákorajból megszökött magyar fiatalok beszámolója a kormány Tájékoziatási Hivatalának sajtóértekezletén j A kárraány . Tájékoztatási j Hivatala csütörtökön délután l hazai és külföldi újságírók jrészvételével sajtótájékoztatót ■ tartott, amelyen az Egyesült j Államok különleges katonai ,kiképzőtáboraiból megszökött Imagyar■ fiatalok számoltak be arról, hogyan képezték ki őket kémkedésre, gyilkolásra, rob­bantásokra, egyéb diverziós cselekményekre. Namértyi Géza, a kormány Tájékoztatási Hivatalának ve­zetője. bevezetőjében a követ­kezőket mondotta: Az úgynevezett magyar kér­dést az ENSZ most befejező­dött, ülésszakán napirendre tűzték, vita folyt és határoza­tot hoztak. Minden szemlélő •előtt teljesen világős, hogy ez az ' Egyesült Államok kormányá­nak kezdeményezésére, külön­böző _ módszerekkel kifejtett r^-’omásra történt így. Úgy Is fogalmazhatnánk •— egyértel­műbben —, hogy az Egyesült Államok ismét kierőszakolta e kérdés napirendre tűzését. Mi­ért kellett az ‘idén különöskép­pen a nyomás és az erőszako- lás eszközéhez nyúlnia? Azért, mert „magyar kérdés” egysze­rűen nincs, nem létezik. S ezt szerte a világon egyre többen felismerik olyanok is. akik ideig-óráig hittek a Magyar tatptt volna—, a hatóságoknál azonnál és önként jelentkezik, s a kémszervezettel való kap­csolatát teljes egészében feltár­ja”. Az új BTK-nak ez a rendel­kezése a mar eddig is sokszor alkalmazott gyakorlat törvény­be iktatását jelenti. Ezt alka1- mazták már Zsofka Ferenc, Kalmár István, Metzler OUó és' FülÖp János esetében is, akik hazatérésük után töredelmes megbánásról tanúskodó vallo­mást tettek. A magyar haza visszafogadta őket, megbocsá­tott nekik, s ma — a többi ál­lampolgárral azonos jogokat él­vezve — élnek, dolgoznak. Ezután a hazatért disszi- ' densek nyilatkozatot tettek, Népköztársaság és a magyái forradalmi, munkás-parasit kormán^ ellen megszervezett és megrendezett hadjárat tor­zításainak, hazugságainak, rá­galmainak. Ebben a hadjárat­ban resztvettek világszerte iá­mert, tekintélyes újságok is, s még egy-két évvel ezelőtt Is kígyót-békát kiáltottak orszá­gunkra cs kormányunkra. Nos, több igen tekintélyes nyugati láp és hírügynökség munka­társai Magyarországon jártak, s cikkeket írtak benyomásaik­ról. tapasztalataikról. ' Természetes, hogy ezekben a cikkekben vannak olyan ki­tételek. amelyekkel nem értünk egyet. Mégis azt az általános megállapítást vonhatjuk le be­lőlük, hogy íme: a tények ha­tása alól még azok az újság írók sem tudják kivonni ma­gukat, , akik cseppet sem konszenveznek velünk. Az Egyesült Államok kor­mánya azonban — noha hiva­talos megfigyelői itt vannak Mágyarországőn, s ők mindent Ugyanúgy láthatnák, mint az említett cikkek írói — nem hajlandó tudomásul venni a tényeket, s úgy tesz, mintha még az említett újságcikkeket és tudósításokat sem ismerné. Mi tehát mégis a magyará­zat, az igazi ok? Nyilvánvaló­an az, hogy as USA nagyhatalmi presztízsét félti, úgy gondolja, hogy ha az úgy­nevezett magyar kérdésben visszavonulót fújna, ez kudar­cának nyílt beismerését jelen tené. A magyar kormány már többször kinyilvánította, hogy külpolitikájának alapelve a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élése. Ennek jegyében — ahogyan ezt például legutóbb Kállai Gyula, kormányunk elnök­helyettese a nyugati újságírók részvételével tartott sajtó- konferencián kifejtette — he­lyesnek tartanánk, ha a Ma­gyar .Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti vi- —eeony megjavításának kérdé- : seit tárgyalások útján rendez­hetnénk. Hozzá kell azonban lennem: minthogy a magyar kormány ebben az irányban már nem egy ízben tett kezde­ményező lépéseket — most az .Egyesült Államok kormányán volna a sor. Ebből a szem­pontból — őszintén szólva — nem tartjuk túlságosan biztató előjelnek, hogy az Egyesült Államok kormánya ismét elő- • kotorta a lomtárból a mondva­csinált magyar ügyet. Mire jó ez? Csak arra, hogy szítsa a hidegháborús hangulatot, to­vább élezze az országaink kö- - zötti amúgysem rendezett vi­szonyt. Hozzá kell ehhez ten­nem: az Egyesült Államok kormányának magatartása a magyar nép irányában egyéb vonatkozásokban is ennek a hidegháborús szellemnek je­gyeit viseli magán. Mai sajtóértekezletünket ép­pen azért hivtuk össze, hogy ezt a tényt kézzelfoghatóan do­kumentáljuk. Sajtóértekezletünk részvevői meghallgatják néhány Nyuga­ton járt személy élménybeszá­molóját, amely megvilágítja, hogyan szerveznek be és ké­peznek ki az Egyesü't Álla­mokban az erre a, célra külön biztosított dollár százmilliókból kémeket, ügynököket, felforgató elemeket, miként küldik el őket a magyar nép békés építő munkájának meg­zavarására. Magától értetődő, hogy ké­mek, diverzánsok esetében az államhatalom a törvény teljes szigorával szokott lesújtani. Az ő esetükben ez mégsem követ­kezett be. Az új büntető tör­vénykönyv szerint „nem bün­tethető az a magyar állampol­gár, akit külföldi kémszervezet beszevezett, ha — mielőbb bár­milyen kémtevékenységet foly­majd részletesen válaszoltak a tudósítók kérdéseire. A 22 éves Zsofka Ferenc, a ságvári cukorgyár brigádveze­tője volt és az 1956-os ellenfor­radalom idején disszidált csa­ládjával együtt Sopronból. Ausztriából rövidesen az Egye­sült Államokba került. Tovább akart tanulni, erre azonban anyagi lehetőségei nem voltak. Hogy a szükséges összeget elő­teremtse. öt éves szolgálatra szóló szerződést írt alá az amerikai hadsereggel. Mivel angolul jól beszélt, tolmács­ként szolgált a magyar szár­mazású katonák közönséges és politikai bűnügyeinek tárgya­lásain. Jó eredményei alapján fc’figyeit rá az úgynevezett különleges hadviselési központ (Special Warfare Centre) és a 77-es számú különleges egységhez került, amely — mint megtudta — a CIA, a Központi Hírszerző Ügynökség hatáskörébe tarto- ,zik. Ennek az egységnek az a feladata, hogy diverzióra. az ellenséges hátországban szer­vezendő szabotázs-munka irá­nyítására képezze ki tagjait. Zsofkát és társait a világ kü­lönböző részén részesít ették sokoldalú kiképzésben. Megta­nították többek között dzsun­gel-harcra, titkos írásra, a mér­gek használatára, emberele meggyilkolásának 124 fajtájára stb., kiképzésüket egy Dél- Amerika ismeretlen részén le­folytatott páratlanul nehéz gyakorlat fejezte be: a hábo­rús viszonyoknak megfelelő körülmények között kellett az akadályokat leküzdeniök. s ha kudarcot vallottak, a katonai rendőrség különböző fizikai és lélektani kínzásai vártak rá­juk. A különleges egység ka­tonáinak túlnyomó többsége külföldi volt, akik ismerték a megfelelő nyelvet és elhagyott hazájuk szokásait. A kikénzés befejeztével Zsofka Nyugat- Németországba. a 30. amerikai gvaloghadosztály schweinfurti kiképző táborába került, a múlt év őszén, Itt a CIA em­berei közölték-: ideje, hogy most már a gyakorlatban is hasznosítsa tudását. Gondolko­dási időt kért. ennek leteltével ismét nyomást-gyakoroltak rá. s egy régebbi vétsége miatt hadbíróság elé állították és le­fokozták. Zsofka, amikor rá­ébredt, . mire akarják rábírni, összeköttetésbe lépett a párizsi magyar követséggel és hazaté­résé engedélyezését kérte. Si­került szabadságot kapnia és jelentkezett a bécsi magyar konzulátuson, majd hazatért. Kalmár István 1950. novem­berében kalandvágyból disszi­dált. ö is Fort Jackson-ban ka­pott kemény, gyakran brutális katonai kiképzést. Az amerikai hadsereg rossz bánásmódja és a honvágy szökésre bírta. Ma­gyarországon semmi bántódása nem történt, családot alapított és a Soproni Autóközlekedési Vállalatnál dolgozik. Fülöp János beszámolt töb­bek között arról, hogy ő is az amerikai hadsereg 77-es számú különleges diverziós egységé­ben teljesített szolgálatot A CIA őt is igyekezett hazájá el­len folytatandó diverziós te­vékenységre rábírni, ő azonban megszökött és hazatért. Metzler Ottó • 1958-ban, 20 éves korában disszidált. Az el­viselhetetlen ausztriai lágerélet elől tovább szökött Nyugat-Né- metországba, s jelentkezett az amerikai hadsereg Majna- Frankfurt-i toborzó irodájában- kiképezték hírszerzésre és töb­bek között az volt a feladata, hpgy megfigyelje a többi disz- szidenst, adatokat gyűjtsön ott­honi és jelenlegi körülménye­ikről. E munkakörében tanúja volt annak is, hogyan dolgozott az amerikai hírszerző szolgálat a Nyugat-Berlinből repülőgé­pen Frankfurtba érkezett ke­let-európai disszidensek között. Az arnerlkaiak ;végül polgári állásban helyezték el Frank­furtban és titkos telefonon kel­lett információit megbízóihoz továbbítani. Metzler, az ame­rikaiak megbízásúból a berlini magyar nagykövetségen keresz­tül kért és kapott hazatérési engedélyt, s az lett volna a fel­adata, hogy Magyarországon gyűjtött adatait titkosírással továbbítsa az amerikai hír­szerző szolgálatnak. A hegyes­halmi határállomáson azonban jelentkezett a magyar szervek­nél és kérte kihallgatását. Metzler Ottó, — akárcsak a sajtótájékoztatón szerepelt tár­sai —, büntetlenül visszatérhe­tett munkájúhoz. Agyúkirályek A ruhrvidéki Essénpen nemrégiben fényes ünnepség kereteben ülték meg a Krupp- oég fennállásának 150 éves jubileumát. Alfred Krupp, a dinasztia feje ez alkalombóil fogadta a bonni diplomáciai kar tisztelgését, s az egybe­gyűlt hazai előkelőségek jó­kívánságait. Az ünnep fényét azonban némileg befelhőzték bizonyos kellemetlen gondok. A szónokok kénytelenek vol­tak megemlékezni arról a sajnálatos momentumról, hogy a Krupp-birodalomnak — a szövetségesek háború utáni döntése értelmében — már régen nem szabadna lé­teznie. Persze a bonni szónokok mély együttérzésükről bizto­sították Kruppot. Erhard bonni gazdasági miniszter például, aki egyben Aden- auert is képviselte a jubile­umi ünnepségen, „a búcsú szellemét tükröző anakroniz­musnak’’ nevezte a szövetsé­gesek 16 év előtti döntését. De az igazi szenzációt egy Luther nevű úr beszéde kel­tette, aki felfedte annak okát, hogy a Szövetséges ren­delkezést miért nan hajtot­ták végre. Luther ugyanis ama bizottság nevében szó­lalt fel, amelyet a Krupp konszern felszámolására ala­pítottak egykoron. ,A- bizott­ság — mondotta sajnálkozva — évek óta hiába fáradozik azon, hogy vevőt találjon « sok milliárd márka értékű óriás-konszernre.” Ez már persze egészen más. Hogy Krupp annakidején felfegyverezte Hitlert, ez ugyebár még nem ok arra, hopv kártérítés nélkül lesze­reljék fegyvergyárait. Külö­nösen. amikor Krupp jelen­leg olyan nélkülözhetetlen szolgálatokat tesz a NATO- nak. Hiszen üzemei ma a NATO-t látják el katonai fel­szereléssel. És különben is... Heuss, volt nyugatnémet államelnök, az ünnepség hivatalos szóno­ka amúgy keresetlenül meg­mondta, hogy mi erről a do­logról a véleménye Bonnak: „Kruppot ágyúkirálynak ne­vezik? Lehet, és talán sajná­latos is. de erkölcsileg ez még nem elítélendő...” Szóból ért az ember. H. W. Ernst a karácsonyfa alatt Az egyik párizsi kiadócég a karácsonyi könyvpiacra rajzos regénysorozatában szí­nes füzetecskével lepte meg a gyerekeket. Izgalmas cím­lappal kelleti magát a kiad­vány a Champs Elysée kira­kataiban. A hírhedt zuhanó­bombázó, a stuka tör az ég felé, majd a füzetecske bel­sejében a cím: „A dicsőség ára”. A történetben a francia gyerekek új eszményképpel ismerkednek meg. Végigkö­vethetik Emst-nek, a Wehr­macht fiatal katonájának ka­landjait a szovjet fronton, amint „hősiesen szembeszáll a bolsevik harckocsikkal.” A Vörös Hadsereg támadásba Indul. Szétlövi a hitleri had­erő pán célelhárítóit, de „sze­rencsére a német bajtársak ágyúi válaszolnak” és elhá­rul a veszély Ernst feje felől. A francia Express felhá­borodott glosszával kommen­tálja az esetet. Hogyan — kérdi —, már itt tartunk, hogy abban az országba®, ahol az ellenállás egykori fe­je, De Gaulle tábornok az államfő, nyilvánosan dicső­íteni lehet Hitler tömegpusz­tító háborúját? Miért akkor a kiadványokat felülvizsgáló állami bizottság? És ráadásul gyerekek kezébe adják a Wehrmacht „dicsőségét” zen­gő füzetet! Az Express szemrehányá­sai teljesen jogtalanok. A cenzúra bizottság felel azért, hogy mi hagyja el a nyom­dát? Nem lett volna éssze­rűbb közvetlenül De Gaulle- hoz fordulni, aki gyakorló­tereket ad francia földön az új nád hadseregnek és aki­nek hadügyminisztere éppen két napja, az Atlanti Szövet­ség párizsi tanácsülésén tá­mogatta a bonni haderő xa- kétafélfegyverzését? Hiszen a kiadó nem tett egyebet, mint rajzos történettel támasztot­ta alá az V. Köztársaság hi­vatalos politikáját. r, t. Végétért Adoula és Csőmbe tárgyalása Csütörtökre virradó éjjel Adoula kongói miniszterelnök és Csőmbe, Katanga tartomány elnöke között végétért a ta­nácskozás az ENSZ kitonai tá­maszpontján. Az AP és a Reuter arról tu­dósítanak, hogy a két kongói zást tett, kiváló munkasikerek követték, s törlesztették az adósságot. A farkaslyuki bá­nyaüzem dolgozói a szén ön­költségének csökkentésére tet­tek ígéretet. Eredmény: októ­berben 7 forinttal csökkentet­ték a szén önköltségét. Ugyan­csak Farkaslyukon nagyter­melési hetet rendeztek, amely­re 28 csapat tett vállalást. Ha­sonló szép eredményekkel büszkélkedhetnek a mezőgaz­daságban is. A vezetőségvá­lasztás tiszteletére született egy vállalás: teljesíteni a vetéster­vet. Ez igen jelentős célkitűzés volt, mert a járás néhány év­ben nem teljesítette vetéster­vét — most pedig túlteljesí­tette. Minek köszönhető az ózdi járás pártalápszervezeteinek eredményes munkája? Rózsa elvtárs szerint — s ezzel egyet is lehet érteni — annak, hogy a pártvezetőségek újjáválasz- tása kollektív munka eredmé­nye volt a járásban. Mind a járási pártbizottság, mind az alapszérvezetek azért harcol­tak: eredményes legyen a párt- vezetőségek újjáválasztása. Annak köszönhető, hogy az alapszervezetek segítségével megbízott elvtársak — a me­gyétől heten, a járástól negy­venen — fáradságot nem is­merve látogatták az alapszer­vezeteket, segítettek a beszá­molók elkészítésében. Annak köszönhető, hogy az ózdi járás kommunistái megértették e fontos pártesemény lényegét, kommunista lelkesedéssel dol­goztak. Fodor László B pártvezetőségek újjáválasztása kollektív munka volt az ózdi járásban Az ózdi járásban is befeje- cődött a pártvezetöségek újjá- /álasztása. Sőt, már összegez­nék az eredményeket, a tapasz­otokat is, így Rózsa Miklós ílvtárs, az ózdi járási párt- jizottság osztályvezetője bő 'elvilágosítással szolgálhatott a jártélet e fontos eseményéről. — Járásunkban a pártveze- őségek újjáválasztása a járási jártbizottság ütemterve alap- árt történt — tájékoztatott tózsa elvtárs. —■ Az ütemterv iagy gonddal, körültekintő nunkával készült, amelyet clő- ;zör végrehajtó bizottsági, najd pártbizottsági ülésen be­ültünk meg. Az ütemterv negszabta mind a politikai, nind a gazdasági feladatokat, fő feladatként azt állította az ilapszervezetek élé, hogy olyan >lvtársak kerüljenek be a púrt- jezetőségekbe, akik a mai, idott helyzetben tudnak és ikarnak dolgozni. Olyan embe- •eket kell az új pártvezeto- iégbe választani, húzta alá áz Itemterv, okik bírják mind a párttagok, mind a tömegek bi­talmát Valamennyi vezetőségbe képzett eivtársak kerültek Hogy mennyire váltották valóra a járási pártbizottság ütemtervének e fontos pontját, azt az eredmények hűen tük­rözik. A járás 76 alapszerveze­tében választottak új pártveze­tőséget, s bátran elmondható, valamennyi vezetőségbe kép­zett, dolgozni tudó, az embe­rek bizalmát élvező elvtársak kerültek. Hogy mennyire helyt­álló e megállapítás, hadd em­lítsünk egy-két példát. Arlón nem választották meg újra a régi párttitkárt, mert dogma­tikus, szektás volt. Bizalmat­lan volt az elvtársakkal, mun­káját a kapkodás jellemezte. Ezért a tagság úgy döntött: legyen az új párttitkár- a volt KISZ-titkár, aki sokkal ráter­mettebb a funkció betöltésére. Domaházán hasonlóan véle­kedett a taggyűlés. Elítél­ték a párttitkárt a hozzá­szólók, elmondották, hogy nem méltó tovább a bizalomra, s ezért más titkárt választanak, olyat, aki jobban képviseli mind a párttagok, mind a pár- tonkívüliek ügyét. De nemcsak ezek az ered­mények jellemzik a járás alap­szervezeteinek taggyűlését, ha­nem az is: a vezetőséget újjá­választó taggyűlések fórumai voltak a párt helyes politikájá­nak. A beszámolók központi kérdése a párt politikájának magyarázása volt, az, hogy a VII. pártkongresszus irányel­veit figyelembe véve mi a párttagok és púrtonkívüliek tennivalói. Igen helyesen ma­gyarázták a taggyűléseken az elvtársak az ötéves tervből adódó feladatokat — különösen az ipari üzemekben. Éltek a bírálat, önbírálat fegyverével Előrelépés tapasztalható olyan szempontból is, hogy az elvtársak a vezetőségválasztó taggyűléseken éltek a bírálat, az önbírálat fegyverével. Farkaslyukon, a műhely tag­gyűlésén például keményen megbírálták Ambrus elvtársat, a műhely vezetőjét. Elmondot­ták, hogy nem tart fegyelmet, elnéz bizonyos dolgokat. Ugyancsak Farkaslyukon az egyik szocialista brigádvezető az' üzemvezető főmérnököt bí­rálta meg, s javasolta: ne vál­laljon olyan sokrétű munkát magára és akkor több ideje marad a bánya műszaki irá­nyítására. Jó volt az önkritika is a taggyűléseken. A cser- nelyi párttitkár élvtárs el­mondotta, hogy ő maga sem, és a vezetőségi tagok sem tettek meg mindent, hogy erősödjék a tsz-pártszervezet. A tsz-ben voltak olyan emberek, akik érettek arra, hogy párttagok legyenek, de a pártszervezet nem fordított rájuk figyelmet. Sok szó esett a taggyűlése­ken az SZKP XXII. kongresz- szusáról. A beszámolók részle­tesen szóltak az akkor ülésező óriási jelentőségű kongresszus­ról, arról, hogy a kristály­palota — ahol hatezer szovjet elvtárs, s több mint 80 ország küldötte tanácskozik — a béke fóruma, ott a békét óhajtó né­pek millióinak akaratát tol­mácsolják. Lénárddarócon egy idős veterán — Fürjes bácsi —• elmondotta, hogy nincs még egy olyan nép, amely ilyen nagy tettekre volna képes, mint a Szovjetunió népe. El­mondotta, ő úgy látja, hogy az SZKP XXII. kongresszusa az igazi ENSZ. A pártszervezetek erősödését jelentette az is, hogy a vezető­ségválasztó taggyűlésekre meg­hívták a pártonkívülieket. A Farkaslyuki Szolgáltató Válla­latnál a KISZ-titkárt hívták meg a taggyűlésre, aki fel is szólalt, s kérte a pártvezetösé- get, hogy a jövőben nyújtsa­nak több segítséget a KISZ- r.ek. Nekézsenyben szintén meghívtak egy pártonkfvülit, aki felszólalt és elmondotta, hogy egyes vezetők — mint például az iskolaigazgató — nem mutatnak jó példát. Jelentős termelési sikerek Az ózdi járási vezetőségvá­lasztó taggyűlések tapasztala­tait vizsgálva, Rózsa elvtárs eredményként említette, hogy tovább erősödött a párt és a tömegek kapcsolata, ami első­sorban abban mérhető le: több szén került a felszínre, időben földbe került a vetés. A Bor- sodnádasdi Lemezgyárnak a vezetőséeválasztások előtt 700 tonna adóssága volt. A pártta­gok kezdeményezésére a gvár kollektívája elhatározta: pótol­ja a lemaradást Az elhatároz politikus maratoni hosszúságú megbeszélése idején a tárgyaló- szoba közvetlen szomszédságá­ban amerikai és ENSZ-tisztvi- selők sürögtek-forogtak, s az alkudozások egyes szakaszaiba be is avatkoztak. Jellemző, hogy Adoula és Csőmbe he­lyett az ugyancsak jelenlévő ► Gullion leopoldvillei amerikai ►nagykövet tett nyilatkozatot. ► Kijelentette, hogy Adoula ért f Csőmbe között megegyezés jöt t: ► létre Katanga tartomány el ► szakadt helyzetének megszűn­őt éléséről-, mely szerint Csőmbe ► aláveti magát a kongói terve­in veknek. hozzájárul Kongó új­► raegvesítéséhez és elküldi kép- fviselőit a parlament új ülés­szakára. £ Az állítólagos megegyezés­iről a két érdekelt fél — nyu­► gati hírügynökségi jelentések ► szerint — hivatalos közle­► ménvt bocsát ki. ► Az utazóközönség figyelmébe A MÁV vezérigazgatóság feJ- t kéri az utazóközönséget, hogy Ja karácsonyi és újévi személy­► forgalom zavartalan lebonyo­► iítása érdekében menetjegyet ► elővételben váltsa meg azon a ► vasútállomáson, amelyikről őutazrii kíván. Az elővételért ►külön díjat nem kell fizetni, t Aki jegyét elővételben váltja ► meg, közölje a pénztárossal, Jhogy melyik napon kíván utaz­► ni. Minden nagyobb vidéki ál­domáson, valamint az IBUSZ ► menetjegyirodákban kapható ► elővételben menetjegy. ► A MÁV egyben felhívja az £ utazóközönség figyelmét, hogy ► a karácsonyi hármas ünnep ► alatt elsősorban december 25­► én, hétfőn, tekintettel a gyenge ► utasforgalomra, a hivatalos ► menetrendtől eltérően néhány ►személyszállító vonat közleke- ődése szünetel. Ezzel kapcsolat­iban részletes tájékoztatást áfc kalló masok nyújtanak. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom