Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-17 / 297. szám
ESZ AKM AGY ARORSZAO Vasárnap, 1961. december 11. Közönségszervezés a falusi ismeretterjesztő előadásokon Iparművészeti remekek seregszemléje A Képcsarnok Vállalat, amely euuig mar sok csenjen lanujeiet autói, nogy nem csak a műkereskedelem a célja, hanem a nagyközönség ízlés- fejleszLése, az uj otthonok ízléses berendezésének segítése is céljai közölt szerepei, most ismét ízléses bemutatóval segít a modern lakások korszerű berendezésében, díszítésében. A néhány alkalommal megrendezett képzőművészeti kamarakiállítás és több reprodukciós kiállítás után most iparművészeti bemutatót rendeztek, amelyen a magyar iparművészet legjobb mestereinek alkotásait — kerámiákat, ötvösmunkákat, kovácsoltvasmunkákat stb. ■— mutatják be — és természetesen egyben árusítják is. Szerdán, 13-án estefelé, amikor a bemutató még jóformán meg sem nyílt, máris számos kiállítási darabon rajta volt a cédula: „Eladva”. Ugyanis az érdeklődők már a kora délutáni órákban szinte még a rendezéssel egyidnben nézelődtek az ízléses darabok között és sokat már meg is vásároltak. A megvásárolt darabok is a tárlaton maradnak a bemutató végéig, december 24-ig. így talált gazdára már az első délutánon Csécsiné teáskészlete 235 forintért, Sándor teáskészlete 211 forintért, elkelt Mikus Sándor anyaszobra és még nagyon sok szép, értékes darab. Nem tudja a látogató, hogy a kis kiállításon miben gyönyörködjék előbb. Az ízléses kerámiákban, dohányzókészletekben, Berend Rózsi kézifestésű, virágdfszes kerámiáiban, Kertész Klára bohókásan kedves kis kecske-, vapv kutyakerámiáiban, Koszorúsné csodás, finom eizelláltságú, aranyozott kávés- és teáskészletei- ben, Bakosné vázáiban, Szabó Erzsi csiszolt üvegtárgyaiban, Tevan Margit gyönyörű ötvösmunkájú cigarettatartó- jában, serlegében, Sohr Tibor finomművű karkötőiben, Kovács Margit szobrában, E srhenbach vázáiban, Nagy Gabi korsóiban, a remek, hangulatos kovácsoltvas lámpákban, könyvtartókban, virágállványokban, érdekes megoldású kisbútorokban, Gádor István, vagy Gorka Géza virágtartóit csodálja-e. A bemutatott iparművészeti alkotások döntő többsége igen ízléses, valóban művészi alkotás, alig-alig láttunk olyan darabot, amelyet ne tettünk volna szíves-örömest lakásunk polcaira. Nagy az érdeklődés a bemutató iránt, nagy a kereslet is. Az érdeklődők, illetve a vásárlók a vitrinekből is szeretnék kivétetni és hazavinni az egyes darabokat. Sok szépet látunk a boltban, de o kínálat még így sem áll arányban a kereslettel. A Képcsarnok Vállalat bővebb árukészlettel láthatná el a miskolci boltját, mert a közönségigény napról-napra növekszik és mind többen választják saját lakásuk díszítésére, vagy mások megajándékozására a silány giccs, vagy az értéktelenebb bolti tucatáru hclvett az ízléses, értékes iparművészeti alkotásokat. (hm) Rettentő Irta: Horváth József a> odriguez j XIX. Szó nélkül, kínzó kétségektől gyötörve odébállt. Betért egy mellékutcába, s egy kisvendéglőt keresett. Amint elhaladt egy ház előtt, furcsa látványba botlott. A kapu előtt valaki a földhöz vágott egy nagy, bekeretezett sárga csillagot, s az üvegcserép százfelé fröccsent a járdán, meg az úttesten. A szomszédos ház homlokzatán viszont ott virított az üvegbe keretezett sárga csillag. Géza tovább bandukolt. Vajon csakugyan akadhatnak emberek, akjk nem örülnek jobban a felkínált békének, mint a háborús rémségeknek? Visszaemlékezett, micsoda ujjongó érzés kerítette őt hatalmába a vonaton, amikor a somosszilágyiaktól először hallotta: vége lesz, vagy vége lett a háborúnak... Hát van. akinek kell a háború? Megtorpant a keresett kisvendéglő előtt. Az éhség érzete most már elhatalmasodott rai- ta. Benyitott. Bonén üresen állt egv sarokasztal, a többi asztal mellett kettesével, hármasával üldögéltek az emberek, és halkan beszélgettek. Miközben letelepedett. Géza szemügyre vette a beszélőket. — Hozzon valami ételt — mondta Géza a pincérnek. — Akármit, de nincs nálam élelmiszerjegy. — Italt? — Ami van — hagyta rá ezt is Géza. Az egyik pincér a rádiókészülékkel babrált.-r- Na, mi van, Hanzi? — szolt erre a pincérre az egyik öblös hangú vendég. — Még mindig nem szól? Mintegy válaszul, a hangszóróból felbömbölt egy német katonainduló. •— Na nézd csak! — röffent egyet a kedélyes ábrázatú, öblös hangú vendég. — Ez meg a kedvenc indülónf! Es a rádiózenével együtt dúdolta a német indulót. A pincér szenvtelen képpel kiáltott neki oda: — Valami mégiscsak lesz, Guszti bácsi, mert idáig csupán katonanótát játszott a rádió. most meg német induló szól. Guszti bácsi derűsen mosolygott, és igent intett, de nem hagyta abba a dudorászást. Kövérkés ujjaival az asztal lapján verte a zenéhez a taktust. Már jócskán felöntött a garatra. Géza mohón falatozott. Nem érezte az étel ízét, azt sem tudta, mit kanalaz, csak étvágytalan falánksággal evett, s néha nagyot kortyintott hozzá. A szomszédos asztalnál hárman kártyáztak. Géza nem ismerte ezt a játékot, s nem értette műszavait: piros ulti, piros bettli ... A rádióban közben lemezt váltottak, német katonainduló hangja recsegett. A kártyások egy cseppet sem zavartatták magukat, mintha az égvilágon semmi sem történt volna ezen a napon Budapesten. A rádiókészülék hirtelen elhallgatott. Géza erősen Ügyelt, vajon mi következik? Amikor a bemondó megszólalt, hogy egy furcsa, sejtelmes közleményt olvasson be, nemcsak Géza, mindenki odakapta a fejét: „Beregffy Károly vezérezredes azonnal jöjjön Budapestre!” Ez volt a különös szöveg, s a bemondó még kétszer megismételte Géza nagyon csodálkozott. Nem sok szabályzatot, s még kevesebb haditudományt töltögettek a fejébe boldogult katonakorában, de azt tudta, hogy vezérezredeseket nem nyilvános rádióadásokban szoktak a hadvezetőséghez renuelni. A pincér zökkentette ki gondolataiból: — Hozhatok még valamit? Géza felemelte rá a tekintetét; —■ Mondja, nem tudja kicsoda ez a ... Beregffy Károly vezérezredes? A szenvtelen arcú pincér fennhangon átszólt az imént Guszti bácsi néven tisztelt, zsíros képű vendéghez: , — Guszti bácsi, a kedves vendég azt kérdezi, kicsoda ez a Beregffy Károly vezérezredes? — Hohó, fiacskám — csapott mosolyogva az asztalra Guszti bácsi — ő a mi emberünk! En személyesen ismerem, kicsikém. O Szálasi testvér jobb keze! Gézát mélységes undor fogta el, de türtőztette magát. Hát így állnak a dolgok ... Elhatározta, hogy kifizeti a fogyasztását, és elindul, el, akárhová. csak ne kelljen már itt üldögélnie, amikor kinyílt az ajtó és egy idős férfi nyitott be a vendéglőbe. Géza erősen szemügyre vette a jövevényt. Nem, nem lehet tévedés, ez nem más. mint Gulyás Jani bácsi, az ő volt évfolyamtársának, Gulyás Palinak az édesapja, földije és ismerőse! Nagy öröm hullámzott át az erein, de ezt hirtelen gyanakvás váltotta fel. Apja szavaira emlékezett; ,.Én cink a jóhiszeműségtől óvlak, fiam!” Valóban, ki tudja, kiben mi lakik ebben a megkergült világiban? No, de mindegy, itt áll tétován, fogalma sincs,) merre induljon innét, amikor' itt terem egy ismerős földi —j ezt az alkalmat nem szabad el-’ szalasztani. Legfeljebb majd: nagyon óvatos lesz. Felkelt, és az ismerőshöz lé-: pelt, aki a söntéspultnál állt és’ italt rendelt magának. — Jani bácsi. Gulyás Janii bácsi, megismer? — kérdezte, j miközben az idős férfi arcába í meredt. — Nahát, persze, tanár úr.... Majdnem az.t mondtam, hof£y. Gézuka, dehát hiszen, amikor! ón utoljára láttam a tanárurat, még Gézuka volt. Hogy-! ne -emlékeznék! — Hm ... Ráér egy félórács-! kát, Jani bácsi? — kérdezte- Géza reménykedve. ; — Persze, hiszen csak őgyébrek a városban, mondom.; m égi szók egy pohár italt, mert! nagyon megszórni fiztam. — Akkor hát jöjjön oda, ott! azj asztalom, egyedül vagyok.— Szives örömest, Gézuka.! izé, tanár űr. — Szólítson csak úgy, mint! légen, Jani bácsi — biztatta- mosolyogva Géza az öreget, s majd kibújt a bőréből a véletlen találkozás örömében. ; — Nahát, Pesten? Pesten? És mi járatban, Gézuka? —; kérdezte Gulyás, amint asz-- tálhoz ültek. — Hát bizony, nem is olyan- könnyű erre megfelelni. Jani! bácsi! Kezdjük azon, hogy éppen egy ilyen forró napon; szántam rá magamat az uta-! zásra... (FoIytaíjukJ Két TTI. b. osztályos kislány ■ lép a függöny elé. Kalydy Éva és Teleszky Ilona. Az egyik matrózban, a másik arabos öltözetben. Vitatkoznak: — Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul! ■— Igazad van, de ml éppen azt szeretnénk, hogy tudjunk egy kicsit arabusul, vágyis tudjunk valami keveset az arabokról, és a közönségnek is elmondjuk azt a keveset, t megtudtunk. így kezdődött. S a két ' sortközlő diákié ny vi tája keretébe illeszkedett bele arab mesevilág, az arab ti móny, az arab tö-rténelerr irodalom s végül az arab vészét ismertetése. Hallottunk az arabok é meiröl, a kémia, s az alg‘ tudományának megalapoz ban. — Közvetítették az < tudományát az újicornak Kelet tudományát a Nyit ínak, — hangzik az ismert fzáró mondata. Az év száz a ítávlatában milyen távol ú Imég eg-'mástól Kelet és l' ínat.1 S a történelmi haU (sodra ma micsoda erővel £ el a gátakat, sodorja el a X társorompókat! A misk fegyelemén ösztöndíjas < (diáko/c tanulnak. S cgyü * Abu Jcmil Husszein Zsasa tvid előadást tartott + UNESCO iskola arab must inépe törekvéseiről, és szál Xságvágyáről. Arab és mai fegy műsorban, egy dobo , egyazon iskolában, És a [■ gyár közönség hallgatja {arab költő: Abdurrahmar K— Khamiszi versét, aki ép: {ódat hevülettel dicsőíti a pbgdságot, mint Petőfi. Mai J|diáklány arab nyelven szí {[Büszkén csillog a szeme, i £ éppen ő ismerteti meg a 1 fcgatókat egy másik nép ny( ének zenéiével. Magyar sze {csodálják a kiállitószekri ¥ben n damaszkuszi mecset rpoTófát, az arabcszkekct £ festői arab öltözeteket, a d £ ratio ara b írást C — Megpróbáltunk a * ¥ életéből egy pár szót arab kkibetüzni, — mondja bei {zésül a műsorközlő Kai *Éva. * igen, a népek nagy ha2 {bóz ez alkalommal már a ¥szonegyedik néphez került Í zelebb a Zrínyi Ilona Lei gimnázium tanulóifjúsága. Í vább épül a népek barátsi nak épülete. Elismerés ér ¥TJl. b. osztálynak és a két • Jriező tanárnak: Szabó Jent és ár. Ficsor József ne nak. Arab műsor a miskolci Zrínyi Hona Leánygimnáziumban előadások szervezése nem pusztán a falusi népművelő leiadata. Általában az a gyakorlat. hogy a községi tanács a művelődési otthon program- tervezetének az elkészítésében segít, de tovább már nem foglalkozik ezzel. A terv készen van — általában a megyei tanács tervjavaslatának kivonata —, a többit pedig intézze el a népművelési ügyvezető. A népművelési ügyvezető rendszerint pedagógus, aki emellett hirtelenjében legalább nyolc-tíz funkciót tudna még felsorolni. Nem csoda, ha magára hagyatva nem tud szép eredményt elérni. Az a tapasztalat, hogy az ismeretterjesztést a tanácsok sok helyütt nem tartják valóban szívügyüknek. Még csak másodlagos feladatnak sem. Igenis, a szervezés munkájában is segíteni kell! És segítenie kell minden tömegszervezetnek. Annál is inkább, mivel á tö- negszervezetek vezetői az évad elején illetékes helyen ígéretet is tettek erre a segítségre. Nagyon helytelen, elítélendő az a szemlélet, amit Borsod megye egvik községének tanácselnöke így fogalmazott meg: „Közönségről gondoskodiék az előadó, ő kanja érte a pénzt.” Seeítség kell a nénművelési előadónak, nem pedig ilyen elutasítás. A falu kulturális életének irányítói sok mindenYajon hányon *“•« tik-e a termet, vagy csak néhány ember lézeng majd itt5 — Hányszor és hányszor gondol ezekre a szorongató kérdésekre a falusi népművelő egy-egy ismeretterjesztő előadás előtt! És kétségkívül az előadót is foglalkoztatják ezek a kérdések, amikor elmegy valamely faluba, hogy okos szóval beszéljen erről, vagy arról a témáról. Hányán lesznek? Lesznek-e egyáltalán? Természetes, hogy minden népművelő, akinek a közönségszervezés feladata — tegyük hozzá: nehéz, sokszor hálátlan - feladata — is jutott, arra törekszik, hogy minél többen •gyűljenek össze egy-egy rendezvényen. De hogyan szervezzen? A művelődési otthonok vezetői az ismeretterjesztő előadások témáját igyekeznek úgy összeállítani, hogy ezek a lehető legnagyobb érdeklődésre tartsanak számot. Az érdeklődést keltő előadások és a közönség nagy létszáma közé azonban mégsem lehet egyenlőségjelet tenni. Az emuereket mozgatni, szervezni kell. Az arra hivatottak sokféleképpen megpróbálkoztak már ezzel a mozgatással. Hol sikerrel, hol sikertelenül. Hol ízléses, elfogadható m.dszerekkel, hol kevésbé Ízlésesen, kevésbé elfogadhatóim. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a szocialista tudatformálás kialakításához még nem állnak rendelkezésünkre tökéletesen kidolgozott módszerek. Talán nem is lesznek soha ilyenek, hiszen az emberről van szó, „a világ dolgai között a jegcsodálatosabb- ról”, akinek mindig figyelembe kell venni ezernyi lélek- rezdülését. Keresnünk kell az utat, a közönségszervezés helyes, eredményhez vezető útját. " Az ismeretterjesztésben a közönségszervezés rendkívül fontos, lényeges. Nap mint nap tisztuló, lélektelen, kufár emberek üzelmeit legyőző szocialista eszmeiségünk őszinteséget • követel ebben a kérdésben is. Talán mindannyiunk előtt emlékezetesek még az éveikkel ezelőtti közönségszervezés rosszízű módszerei. A , kivezényeléseknek” napjainkban már nincs helye. Sakkal őszintébbek — és így következésképpen . eredményre ve- zetőbben — kell ezzel foglalkoznunk. Fegyverünk a meggyőzés, a felvilágosítás, az érdeklődéskeltés lehet. Kényes kérdés ez. A jó szándékú, de rossz módszerrel dolgozó népművelő többet árthat az ügynek, mint amennyit használni tud. Hadd hívjuk fel valamire a figyelmet: az ismeretterjesztő nel megpróbálkoznak. Az encsi járás egyik helységében például így hirdették az előadást: „Ma este a legnagyobb ellenségről hallanak!” Ezt közölte a hangos bemondó, ezt hirdették a plakátok. A plakátokra hatalmas kérdőjelet is rajzoltak, hogy így tegyék érdekesebbé, izgalmasabbá, főleg vonzóbbá az előadást. Azon az estén sokan összegyűltek a művelődési otthonban — kíváncsiságból — és meghallgatták, hogy mit kell tudni az alkoholról, a leg nagyobb ellenségről. Igen, sokan összegyűltek, de mégsem helyes ez a bulvár-módszer, mert ízléstelen. Mi a helyes módszer? Erre is tudunk példát hozni. Nagyon érdekes és egészséges módszerrel dolgoznak például Trizs községben. Az ismeretterjesztő előadások előtt a fiatalok rövid kultúrműsort adnak. A pedagógus főleg olyan fiatalokat választ erre a célra, akiknek szülei „nehezen mozgathatók”. Természetes. hogy a fiaikra kíváncsiak, és eljönnek megnézni. Belépődíjat is szednek: egy forintot. Ezen a pénzen könyveket vesznek és a könyveket az esten kisorsolják! Talán nincs is olyan este. amikor nem zsúfolt a nézőtér. Érdemes megfontolni ezt a módszert. Hasznos és kellemes is ícv az erte. Borsodszirákon szintén ehhez hasonló módszerrel szervezik a közönséget, csak ott nem sorsolnak könyvet, és nem kérnek belépődíjat. Ez sem jó — mondhatná valaki —, hiszen akit nem érdekel az előadás, az meghallgatja a kultúrműsort és odébbáll. En is ezt mondtam Borsod- szirákon Anlalóczi Margit ne- dagógusnak, mire ezt válaszolta: erre még nem volt példa. Akik a kultúrműsorra eljönnek, azok mindig meghallgatják az előadást is. Ezzel a rövid kultúrműsorral sok helyütt kísérleteznek. Talán nem tartozik szorosan ide, azonban — jogosságát, eredményességét bizonyítandó — mégis érdemes elmondani, hogy néhány faluban már a mozielőadások előtt is adnak kultúrműsort a fiatalok! És a közönség túlnyomó része szívesen fogadja. Persze rövid műsorról van szó. Néhány jól kiválasztott szavalat, rövid, nívós novella, vagy egy-egy ügyes, szellemes jelenet. Miskolcon artistaműsorban gyönyörködhetünk, vagy bosz- szankodhRtunk filmvetítés előtt. Néhány faluban irodalmi összeállítást adnak. Hangsúlyozni szeretnénk: a helyes közönségszervezésnek még nincs kitaposott útja. Az arra hivatott emberek most próbáltál*- me "keresni ezt az utat. Sok munkával jár. sok ötletes^évet követel, de megéri a fáradságot. Priska Tibor | Qccmzzte-k E Vadászgond ► , Bteonyára már a cím is elárulja az olvasónak, hóm C ennek a cikknek nincs „happy end ’-je. De azért mégis lesi benne egy kis „happy” — no, nem éppen boldogság, de egy ► üróm, néhány jo hír — mégpedig nyomban az elején t , efl azért bocsátjuk előre, hogy — akiknek hatáskörébe . tartozik ; a befejezést is mielőbb ilyen örvendetessé válk toztassak. ► Tehát kezdjük azzal: Magyarország igen sok nyulat es r més kisebb-nagyobb vadat exportál. Szép valuta-összeget b jelent ez az ország kasszájába. Ennek valamennyien örü*! f lünk, mert ebből a kasszából közös gondjaink csökkentésére ► a szükséges importgépek, könnyűipari cikkek, vagy például b déligyümölcsök megvételére — fordítják a pénzt. ► , Mi- borsodiak az örömön kívül még egy kis büszkeségei £ érzünk, ha a vad-exportról van szó, mert hiszen — hála ¥ 0 mi erdörengeleges Bükkünknek — ugyancsak szépen szál► Htjuk a MAVAD-nak (Magyar Vadkereskedelmi Vállalati a valutát érő nyulat, őzt, szarvast, muflont... Bizony nyw & godlan mondhatjuk, hogy megyénk hatvan vadásztársasága E szívügyének tekinti ezt ci feladatot. (A.ki nem hiszi, érdeké lödjün csak a mezőcsáti Dózsa, vagy a mezőkeresztesi Vörös v Csillag vadásztársaságnál: hány apróvadat lőttek már al ■, idén? Vagy a nagyvadak közül mennyit ejtett el például a z Putnoki Járási Tanács vadásztársasága? ...) ► De nézzük csak egyedül a „vadnyulak statisztikájátH t> Mintegy hatezer vadnyulat szállítottak el napjainkig ? megyénkből a MAVAD-nak. Ez azonban még csak a kezdet l Mint Kovács József, a MAVOSZ megyei titkára is hangi b súlyozta: a hideg időjárás most kedvez, a nagy vadász- í szezon ezen a vasárnapon indul meg. A vadászok most hajráznak tehát, hogy teljesítsék tér- 1 vüket. Mert kevesen tudják, hogy a vudásztársaságoknaH > tervük is van: j> Az idei szezonban — amely november 1-től február 1-ig £ tart — 32 ezer darab vadnyulat kell elejteniük, s ennek i. ötvenöt százalékát a MAVAD-nak elszállítaniuk. No már most: ezt a tervet megyénk vadászai készséggel b vállalták, sót a túlteljesítés sem lenne számukra nehez, hi- ? szén bőséges, gyönyörű, vadállomány van hegyeinkben, b de... — és itt jön az a kegyetlen kis „de”, amely mindig £ elrontja a „happy end”-et — töltény kellene. ► Nem jó a patrönellátás. Megyénk vadászai nem kaptak { elegendő töltényt. j| Kovács Józsefnek ugyan megígérték a budapesti Játék b Sport és Hangszer Nagykereskedelmi Vállalatnál, az egyet- > Zen ilyen árusító helyen, hogy legalább 10 ezer töltényt £ adnak a borsodiaknak, de csak 5 ezret küldtek. Állítólag b ebben a Székesfehérvári Vadásztöltény gyár is „ludas”. b A vadászoknak tehát ez a nagy gondjuk. A tervük tel- f jeSitéséhez körülbelül 90 ezer töltény kellene. ► A vadászgondon pedig még február előtt kellenei segí' { feni. A segítség — végső soron — a népgazdaság számári ► jelentené a több haszont. j t> (Ruttkay) ' __.... . ......--------
