Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-15 / 295. szám
4 ESZAKMAGYARORSZÁG Péntek, 1961. december 15. It Bán völgyében még ma is él az ősi népszokás: a hajnali égetés Borsod megye egyes vidékein még ma is találkozni népi hagyományokkal, tizeket az apáról-fiúra szálló — sok helyen már feledésbe merülő — népi értékeket: játékokat, táncokat és dalokat a miskolci Herman Oltó Múzeum néprajz- kutatói összegyűjtik, feldolgozzák és időközönként füzet alakban kiadják. Lajos Árpád néprajzkutató az elmúlt években érdekes ősi népszokással találkozott a Bán-, á Sajó- és a Hangony-völgy apró falvaiban. Ezeken a vidékeken a legények és lányok lakodalomkor, illetve farsangkor még ma is tartják az ősi szokást: a hajnali égetést. Lakodalom és mulatság alkalmával éjfél után, amikor a hajnal derengeni kezd, a férfiak nagy tüzet raknak az udvaron, amelyet a lányokkal körbe táncolnak, miközben régi népdalokat énekelnek. Ezt a népszokást még ma. is felelevenítik egy-egy lakodalomkor Dédes, Mályinka, Kissikátor, Tardona és Doma- háza községekben annyi változtatással, hogy a tűz körül az ősi tánc helyett csárdást járnak irodalmi színpadok, barátsági estek, író és olvasó találkozók az encsi művelődési otthon téli programiéban termel ős zö vetke ze ti énekkarok találkozóját és az irodalmi színpadok megyei fesztiválját. Ezen 8—10 község, köztük a sajószentpéteri bányászok és az ózdi kohászok irodalmi színpada ad műsort. A kultu-, ralis héten a járás fejlődését kiállításon mutatják he és •nagyszabású szövetkezeti könyvankétot tartanak. A különböző színjátszó csoportok, énekkarok és irodalmi színpa- dok már megkezdték a felkészülést az ünnepi napokra. Qe,g,ij,ze.te.li Postás hír Az én gyerekkoiomban a harmadik faluba vittük, vagy onnan hoztak a postát. Ahol körjegyzőség volt, ott posta is volt, így a postátlan falvak mindig gzt a helyet jelölték meg „u. p”-nak, amelyik körjegyzőséghez tartoztak. Mi< is ilyen faluban laktunk és nem egyszer nagy örömünkre szolgált, ha a gyerekhad elkísérhette a kisbí- rót. Még nagyobb öröm volt, ha a nagy postatáskát nyakunkba is akaszthattuk. Botladoztunk vele, mert az nekünk olyan nagy volt, hogy a bokánkat verte. Mily nagy volt örömünk, amikor a felszabadulás után a mi falunkban is létesítettek postahivatalt. Kezdetleges kis hivatal volt: egy konyhaasztalt tettek a szoba közepére, ezen bonyolítottak le mindent. Később aztán, amikor a tanács is megalakult, a földművesszövetkeze- tet is megszervezték — megszaporodtak a posta ' tennivalói. Bevezették a telefont és a posta ma már jelentős tényezőnek számít a faluban. A hajdani „u. p.” végleg eltűnt a borítékokról, és az otthoniak már el sem tudnák képzelni az életüket posta nélkül, amely egyszersmind összekötötte őket a világgal. Mindezt azért bocsátottam előre, mert olvasom, hogy a második ötéves terv során sok-sok millió, forint értékben tovább korszerűsödik a posta is. Sok helyütt bővítik a távbeszélőhálózatot, új postahivatalokat építenek, s a sorbanállások és várakozások elkerülésére tovább gépesítenek. Sokfelé szereinek fel levelezőlap-árusító automatákat, s jövőre „nyugdíjba” küldik az utolsó lovas postakocsit is. Helyettük az autó- közlekedési vállalatok menetrendszerű! járatokkal bonyolítják le a forgalmat. A- helyi, kisebb , szállításokra teher-motorikerékpárofcat állítanak be. s a külföldi légi- társaságokkal folytatott tárgyalások alapján, légi úton is szállítanak majd csomagokat. A technika korában élünk. S én hinni merem, htfev a hajdani ,,u. p”-s falvakba bevezetik majd a távolbalátó telefont is. S azqkon még én is fogok telefonálni... Változik a divat Szerencsére! — kiáltottam fel, amikor a tervezőknél láttam, milyen lesz jövőre a cipődivat. Bár a cipőboltok kirakataiban még csak most jelentek meg a téli lábbelik, •s a hócipők idénye is • csak ezután következik, az ipar és a kereskedelem szakemberei már az 1962-es újdonságokon törik a fejüket Jövőre alighanem a saru lesz a „sztár”. Többféle változatban készül, lapos és emelt sarokkal.' Elkezdték már a japan- sarkú női papucsok gyártását is, s jön az újdonság: a. panionett-szandáL Hogy miért pantonett? — ezt is sikerült kinyomoznom; azéríj mert csupán egy pánt rögzíti a lábhoz. Gondoltak a férfiakra is: nekik is gyártanak szandálokat fonott bőrből, likacsosat, ilyet is, olyat is. Szóval: szandál — papucs. Óriási tömegekben. Tűsarkú cipő — sehol- Dobhatjuk a sutba az egészet. Csak az emléke marad meg a villamosok hágcsóin, ahová annyi tűsarok müanyagvédője beragadt Jövőre a divat mindenkit papucsba kényszeríti S hogy mi ebben a szeren - cse? Az, hogy nemcsak a férjeket, de az asszonyokat is... (onodvári) A Borsod megyei Rendőrfő- kapitányság közlekedést endé- szeti csoportjánál statisztilcát állított össze kérésünkre Győri tiszt elvtárs, a csoport parancsnoka és Gáti tiszthelyettes elvtárs, a csoport párttitkára. Négy nap alatt a havas, fagyos, majd hirtelen esős úttesten 14 súlyos közlekedési baleset következett be. Ez a statisztika felülmúlja az elmúlt évek azonos időszakában bekövetkezett balesetek számát. A december 9-én beállott hirtelen fagy, majd az ezt követő hóesés, s a kedden bekövetkezett esőzés nagy erőpróbára tette a gépjárművezetőket. Többen, sajnos megfeledkeztek a legfontosabbról, az óvatosságról és a. megengedettnél jóval nagyobb sebességgel vezették a gondjaikra bízott gépkocsiitat. (Rettentő Irta: Horváth József ai odriguez j X. Ólomlábon járó órák cammogtak el fölötte, s a kupé utasai szüntelenül cserélődtek. Csak az a nagybeszédű u,tas horkolt rendületlenül a sarokban, aki reggel betéve tudta a menetrendi adatokat Szép, napsugaras vasárnap délelőtt volt, s amint Géza ki bámult a suhanó tájakra, valóban békességesnek tűnt előtte minden. Csak egy-egy félig, vagy földig lebombázott vasútállomás döbbentette rá, hogy a békesség egyelőre — illúzió. Fél kettő után néhány perccel Somosszilágy állomásra futott be a személyvonat. Géza órájára pillantott: még egy jó óra, és Budapestre érkezik. Tiaen-tizenöten tolongtak a vasúti kocsi lépcsője körül. új útitársakat. Nyomban feltűnt neki, hogv mindannyian nagyon izgatottak. Egyesek széles tagiöltésekkel magvaráz- tak valamit, mások dühös felhorkanással ellenkeztek. Tán a helyekért marakodnak már odalent? — gondolta Géza. — De hiszen van itt hely elegendő. A somosszí Iá gyi utasok benyomultak a kupéba. Ketten- hárman is egyszerre beszélteit. Géza mind feszültebben figyelt az elhangzott szavakra, Az encsi járásban is gazdag és változatos kulturális programot ,dolgoztak ki a téli és a tavaszi hónapokra. A járás kulturális központjában, az encsi művelődési otthonban a dolgozók kívánsága szerint, hetenként ismeretterjesztő előadásokat tártanak, amelyeket szellemi fejtörőkkel, filmvetítéssel és vidám műsorokkal egészítenek ki. A tél folyamán csehszlovák, szovjet, bolgár és kubai barátsági...estékre is sor kerül, és ezekre meghívják a műsorban szereplő országok budapesti nagykövetségeinek képviselőit. Januárban Darvas József és Szabó Pál Kossuth- díjas írók részvételével tartják meg az olvasók és írók találkozóját. Ezenkívül az encsi irodalmi színpad öt különböző műsort mutat be. Tavasszal rendezik meg — a felszabadulás óta először — az Encsi Kulturális Hetet. 'Erre márciusban a művelődési otthonban kerül sor. A kulturális héten, ifjúsági találkozó során, fellépnek a járás legjobb színjátszó csoportjai. Ekkor rendezik meg a megyei műsorpolitikáját. A sorozat első koncertje 16-án, szombaton este lesz, a bevezetőben már említett műsorral, a másodikat február első napjaiban tartják: Simándy József Kos- suth-díjas és Házy Erzsébet, az Állami Operaház tagjai ven- dégfelléptével népszerű operákból rendeznek hangversenyt. Március végén szovjet és klasszikus bécsi operettekr bői állítják ki műsorukat, míg május közepén — ismert, nagytehetségű énekművészek közreműködésével — keringőestet tartanak. A későbbiek során koncertet adnak az igazgatóság nagyobb szolgálati helyein is. A szünet véget ér. A zenészek hangolják hangszereiket, Kalmár Péter újra a karmesteri dobogóra áll. Amikor távozunk, az esti sötétben sokáig kúsznak utánunk Szirmai Albert fülbemászó melódiái. Készül, próbál a zenekar. A szombat esti koncert, a vizsgát jelentő erőpróba mutatja majd meg, mi az eddigi munka eredménye. Benedek Miklós geken szerepelt. Élt, dolgozod De dolgozni és fejlődni szere tett volna a szimfonikus zene kar is. Végre néhány hónappá ezelőtt, szeptember elejéi megjött a segítség: a Szakszer vezetek Országos Tanácsa en gedélyezte, hogy a szimfoniku. zenekar kiemelt együtteskén működjék a jövőben. Ez a ki' emelés — szakszervezeti önte vékeny zenekarok viszonylatában — igen jelentős segítség amely megteremti a jobb, szervezettebb munka, a .folyamatosabb felkészülés lehetőségeit Ez a segítség feltétlenül szükséges lenne a fúvós zenekai további jó munkájához, fejlődéséhez is. A segítséget aj előbbiekben vázolt, eddig társadalmi jelleggel végzett munkájukkal mindenképpen kiérdemlik. A SZOT segítségének birtokában felfrissült erővel láttak munkához, az újjászervezéshez. Az együttes társadalmi vezetősége felmérte a lehetőségeket, meghívta a zenekar művészeti vezetőjének Kalmár Pétert, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal, ambiciózus karmesterét, aki igen lelkesen kapcsolódott a szervezőmunkába, majd vezetésével megkezdték a próbákat, a felkészülést. Ma már a szimfonikus zenekar ötvenkét tagú, nagy zenei feladatok megoldására képes, jófelkészültségű együttes. Vezető karmestere Kalmár Péter, segédkarmestere Bencs Ferenc. A zenekar fejlődését, munkáját a szakmai vezetés is segíti: ár. Pásztor Pál elvtárs, a miskolci MÁV Igazgatóság vezetője személyesen is nagy támogatója az együttesnek. A Szakszervezetek Megyei Tanácsától ígéretet kaptak: 1962 januárjától az SZMT anyagilag is támogatja a zenekart, illetve segít a zenebarátok körének anyagi támogatását kipótolni. (Valami hasonló támogatás kellene a fúvósoknak is.) Az újjászervezett, mondhatnánk talpraállt zenekar most már tervszerűen dolgozik. Nemcsak egy-egy hangversenyre készülnek alkalomszerűen, hanem az egész évadra kidolgozták tervüket. Négy koncertből álló sorozatot tartanak az Erkel Ferenc Művelődési Otthonban, hogy a Martintelep és a Tiszai Pályaudvar környéke lakosságának nemesebb szórakozást biztosítsanak, közelebb vigyék hozzájuk az igazi művészetet, egyszersmind javítsák a művelődési otthon rk^rk-k-k-k-k-k-k-k-k-k-kirk-k-k-kirk-kA miskolci MÁV Igazgatóság nagy épülettömbje már Botét ablakokkal magasodott a Szemere utca végén a ködös decemberi estébe, amikor a minap ellátogattunk oda. Csak néhány ablak világított: a menetirányítók végezték munkájukat, kísérték figyelemmel az igazgatóság vonalain közlekedő szerelvények'útjáf A nagy udvar hátsó felében is világos volt néhány ahlak: a kultúrteremé. A szimfonikus zenekar tartotta itt próbáját, próbálta azt a műsort, amellyel december 16-án. szombaton este az Erkel Ferenc Művelődési Otthonban a nagyközönség elé lép. A vasutas szimfonikusokról már régen hallottunk, közel egy esztendeje adhattunk hírt egy koncertjükről. Talán már meg is feledkezett volna róla a nagyközönség, ha a másik vasutas zenei együttes, a fúvós zenekar gyakori szereplése nem emlékeztet a régen hallott szimfonikusokra. Most megjelentek az utcán a szombati, 16-f hangversenyt hirdető plakátok: „Legszebb magyar operett-melódiák”, Komlóssy • Teri és Szabadi József, a Miskolci Nemzeti Színház tagjainak közreműködésével, Kalmár Péter, a Miskolci Nemzeti Színház karnagya vezényletével. A koncert meghirdetése hívta fel újra figyelmünket a zenekarra és ezért kerestük fel az együttest A próba szünetében beszélgettünk az együttes társadalmi és művészeti vezetőivel, néhány tagjával. A zenekar múltja, mai állapota, tervei, gondjai kerültek szóba. ' i A hosszú, sok évtizedes múltra visszatekintő zenekar az elmúlt esztendőben bizony vegetált egy kicsit. Hiába volt a zenészek lelkesedése, hiába a vasutasok zenebarát körének igen jelentős támogatása, a munka mindúntalan akadozott, a fejlődésben stagnálás következett be, elkedvetlenedés mutatkozott a munkában. A fúvós zenekar munkája nem áUt meg, társadalmi munkában folyamatosan dolgozott, tanult, próbált, térzenéket adott a városban, termelőszövetkezeti patranálúsokon működött közre, temetéseken, nyilvános állami és társadalmi ünnepséMuzsikáló vasutasok között Szombaton koncertet ad a miskolci vasutas szimfonikus zenekar A balesetek mindegyike figyelmetlenségből, gyorshajtásból adódott. A figyelmetlenség okozta az utóbbi négy nap legsúlyosabb közlekedési- balesetét. is. Kazincbarcilcán december 10-én a késő esti órákban Kántor András MÁV-forgal- misla motorkerékpárjával beleszaladt az úttesten álló kivilágított autóbuszba. Kántor olyan szerencsétlenül ütközött I össze, hogy a kórházba számítás közben meghalt. J Dudás Ferenc — aki ittasan ^vezetett — az ináncsi Vörös Í Csillag Tsz vontatóvezetője. december 11-én Mislcolc és *Szikszó között s-úlyos szercn- j esetlenséget okozott. A tsz Ipótkocsis vontatójával a m-is- *kolc—sziksiói út legveszélye- Jsebb szakaszán nem figyelt árira, hogv az út jeges, csúszós, 1 így árokba vezette a pótkocsit, lamely felborult. A pótkocsin j három személy tartózkodott, imíndan/nyian súlyosan megsé- Irültek. I A gépkocsivezető vigydzal- jlanságának tudható be a. de- Jcember 9-én délelőtt Bitesen Ibekövetkezett baleset is. Len- Jcsés Lajos, a 31-es AKÖV gép- fkocsivezetője egy személygép- í kocsi mögött a követési távol- íságot nem tartotta be, hirte- Jlen fékezni nem tudott, így £beleszaladt az előtte szabályo- Jsatt haladó kocsiba. J A havas, megfagyott ország- fűtőn egyre veszélyesebb a közlekedés. Több gépkocsi- és »motórkerékpárvezetö ennek 'elÍ " lenére vigyázatlanul hajt. De- cember 9-én Varga Pál, Mis- d-kolc, IV. kerületi lakos motor- jkerékpárjával az Egyeiemvá- +ros és a vasgyár közötti úton dvioyázatlanul haladt. A jeges Júttesten körülbelül 70 fölömé- **cres sebességgel robogott: el- ^"osttette uralmát a mmorke- í~”^T>ár felett és felborult. J napon túl nnőgyulő sé- üléseket szenvedett. * A Megyei Rendörfőkapi- közlekedésrendészeti *csoportja elemezve az utóbbi J napok közlekedési baleseteidnek okait, fokozott figyelemre, jóvatosságra, körültelcintésre kéri a gépjárművezetőkéi. Felugrott a helyéről, s kíné zett a folyosóra. — Kalauz! Kérem,, jöjjöa ide! A kalauz nehezen szánta r. magát, hogy odaballagj or mert más somosszilágyi uta soktól éppen akkor értesült : legújabb fejleményekről. — Tessék kérem! — álltmei Gézáék fülkéje előtt. — Kalauz úr, ez a férfi gya lázatos módon sértegeti a kor mányzó úr őfőméltóságát. Ké rém, ön, mint hivatalos közeg azonnal teljesítse kötelességé! A kalauz, akinek gyakorta tában ilyesmi még aligha for dúlt elő, tanácstalanul tekint getett: széjjel. Mi az ördög le hét ilyenkor egy hivatalos kő zeg kötelessége? Nyilván egyet len értelmes gondolat sem for dúlhatott meg a fejében, mer nagy sután, félszegen így szól a nyilashoz: — Kérem, az államvasutal területén vagyunk, itt ne tes sók sértegetni a kormányai urat. Megértettük? A hivatalnok elképedt ékkő ra bárgyúság láttán és nag; dühösen visszaült a helyére. Géza agyában lázasan kér tetőztek a gondolatok. Mi le hét voltaképpen a kormányzó HáítVánvban? S ha valóban > háborúból való kiugrást ielm tette be a kormányzó, mi kö vetkezik most? Lehetséges hogy a németeket és a nyilas kereszteseket nem érle készü letlenül ez a lépés? Idáig iu tott gondolatban, amikor : nyilas ismét megszólalt, mint egy válaszolva Géza kétsé gcire: (Folytatjuk.) — Na ne mondja! IIonnét: tudja ilyen jól? — kérdezte gúnyosan. — Úgy? Hát kibújt a szög a zsákból, fiatalúr? — berzenkedett tovább a sarokban ülő utas. Qéza csak most nézte meg jobban magának. Vagy kupec lehetett, vagy valami újsütetű politikus, de hiszen ezt a két fajtát abban az időben roppant nehéz volt megkülönböztetni. A somosszilágyiak sem hagyták magukat: — Engeöelmet, már hogy volna ez mai’haság? Miféle beszéd ez? — kérdezte az idősebbik utas. — A saját fülemmel hallottam, amit a kormányzó beolvastatok a rádióban. Már csak nem találok ki magamtól ilyesmit! — Akkor gyalázatos árulás történt — fújt egy nagyot a kupec kinézésű, s most már senkinek sem volt kétsége, hogy egy cégéres nyilassal van dolguk. A hangja most már fenyegetővé vált: — Jó lesz nem bedőlni ennek a mocskos uszításnak, emberek, mert meg találják keserű lni! — Hallja, ne sértegesse a kormányzó urat! — mordult fel most egv hivatalnokféle férfi. — Maid meglátjuk. ki keserüli meg az efféle beszédet! — Ugyan! — torkolta le a nyilas a hivatalnok-félét — A németek és Szálasi testvér már rég gyanítják, hogy miben töri a fejét Horthy Miklós! — Nahát, ez aztán tűrhetetlen impertinencia! — tőrt ki a felháborodás a hivatalnokból. Mekkora jótétemény! Legszívesebben már a következő állomáson leszállt volna a vonatról, hogy a legközelebbi vonattal visszainduljon Vere-- bélyre. De a vonat egyhangú zakatolással fúrta magát előre a főváros felé. Megint a somosszilágyiakhoz fordult: — Más nem volt abban a kiáltványban? Hátha eszükbe jut... — Na meg az is tisztán kihangzott belőle — mondta a gyorsszavú, munkáskülsejű férfi —. hogy a németek elvesztették a háborút. Géza csak most vette észre, hogy az a férfi, aki reggel óta a sarokban alszik, már ébren van és minden szóra kivörösödve figyel. Élénken villog a szeme, nem tudja, mit is mondjon, de látszik, hogy az indulattól majdnem szétrobban. A somosszilásyi utas szavára pedig már nem állhatta tovább válasz nélkül: — Micsoda marhaságokat hordanak maguk itt össze? Németország már régen megnyerte a háborút! Még egy kis idő, és olyan csapást mér az oroszokra, meg az angolszász cimboráikra, hogy soha többé nem fogják kiheverni! Géza bosszúsan kapta oda a fejét: s megpróbálta kihámozni ér- ! telmüket. i Két férfi, egy idős, meg egy középkorú, a közvetlen közeié- : ben telepedtek Je. Géza az idős férfihez fordult: — Mi történt, bácsiként? — Álltunk az állomáson — mesélte hadarva az idős ember — egyszer, úgy egy óra tájban, megszólal a rádió, azt mondja, felolvassák a kor- , mányzó úr szózatát. — Nem szózatát, kiáltványát! — igazította helyre a beszélőt a tőszomszédja. — Mindegy az. kérem, elég az hozzá, hogy fel is olvasták. Géza nagyon izgatott lett. Sürgette volna az útitársat. — És mi volt abban a szózatban? — Bizony én nem tudnám éppúgy elmondani, mert régen : hallottunk mi már ilyesmit, kérem! —mondta fénylő szem- ' mel az idős ember. De a másik újonnan jött útitárs annál tömörebben megfogalmazta a kiáltvány lényegét: — Az volt annak a veleje, hogy elegünk volt a német sógorból, és békét kötünk az oroszokkal, meg az • angolokkal, szóval akikkel eddig háború- ban voltunk. Géza szíve nagyot dobbant. De hiszen akkor megvan a fordulat! Mekkora szerencse! nap alatt 14 súlyos kö*lekedésS baleset
