Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-02 / 284. szám

2 esZAKMAGYARORSZAG Szombat, 1961. december £, A Román Népköztársaságot a Biztonsága Tanács tagjává választották New York (MTI) Az ENSZ közgyűlésének pén­tek esti vitáján két napirendi pont szerepelt: a Biztonsági Ta­nács tagjainak megválasztása és a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának megvitatása. Mint a nyugati hírügynök­ségek jelentik, a.Román Nép­köztársaságot pénteken este a Biztonsági Tanács tagjává vá­lasztották. Románia 1962-ig tölti be e tisztséget, majd ezután át­adja helyét a Fülöp-szige- teknek, amely 1963-ig ma­rad a Biztonsági Tanács tagja. A Román Népköztársaság tagságára 75-en szavaztak. Co­lumbia, Olaszország és Japán ENSZ-küldöttsége ■ pénteken határozati javaslatot terjesz­tett a közgyűlés elé. A javaslat indítványozza, hogy a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságát nyilvánítsák „fontos kérdés­nek”. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének szabályzatai sze­rint „fontos kérdés” esetében ugyanis kétharmados többség­re van szükség. A közgyűlés vitája a pénte­ki esti óráikban folytatódott. U Thant, az ENSZ ügyveze­tő főtitkára pénteken, megvá* lasztása óta első ízben, sajtó- értekezletet tartott és ezen a kongói kérdéssel foglalkozott. U Thant hangoztatta, hogy Csőmbe, Katanga „elnöke” teljesen megbízhatatlan ember, akire nem lehet .számítani és aki „bármi­lyen nyilatkozatra képes”, úgy, ahogyan érdekei dik­tálják. Hangoztatta, hogy a jövő héten a kongói tanácsadó bi­zottság elé terjeszti a Bizton­sági Tanács . határozatainak végrehajtására irányuló terve­it U Thant kijelentette, nem tartja kizártnak a katonai lé­pések alkalm" 'sát sem. • Mihail Men/sikov, a Szov­jetunió washingtoni nagyköve­te pénteken este találkozott Dean Rusk amerikai külügy­miniszterrel. Menysikov a kül­ügyminiszternek átnyújtotta azt a szovjet nyilatkozatot, amely a nuk­leáris kísérleti • robbantá­sok azonnali beszünteté­sét indítványozza. A IV.-iől uz V. Szakszervezeti Világkongresszusig A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma Szófia (TASZSZ) A BTA Íiírügynökség jelen­tése szerint november 28-án és 29-én tartották meg a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának plénumát. A plénum munkájában részt vet­tek a párt Központi Bizottsá' gának tagjai és póttagjai, va­lamint a központi revíziós bi­zottság tagjai, Todor Zsivkov, a párt Központi Bizottságának első titkára, az SZKP XXII. kongresszusán részt vett bol gár küldöttség vezetője beszá­molót tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának kong­resszusáról. Iz Egyesült államok Kommunista Pártja főtitkárának nyilatkozata New York (PAP) Mint arról már beszámol­tunk, Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjá­nak főtitkára nyilatkozatot adott a PAP New York-i tu­dósítójának. Hall egyebek kö­zött a következőket mondotta; Uj és,igen kritikus szakasz­ba érkezett el hosszú liarcunk, melyet azért vívunk, hogy to­vábbra is törvényes politikai pártként működhessünk. A McCaman- és Smith-törvénvek irányvonala és közvetlen cél­ja, miként Hitler és Mussoli­ni egykori fasiszta törvényei­nek és rendeletéinek mintájá­ra készített, számos más kom- mynistaellenes. antidemokra­tikus törvényé is az, hogy meg­semmisítse az Egyesült Álla­IDÖJARAS• Várható időjárás ma estig: fel­hőátvonulások, kisebb esőkkel. Mérsékelt, sok helyen élénk dél­nyugati,. .nyugati - szél. Ma még enyhe marad az idő. Várható leg­alacsonyabb éjszakai • hőmérséklet plusz 2—6, legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 8—12 íok között. Távolabbi kilátások: vasárnaptól kezdve lehűlés, a hét elején erősö­det éjszakai fagyok. mok Kommunista Pártját. A támadás távolabbi célja azon­ban ennél sokkal messzeme­nőbb; A cél az, hogy elnémít­sanak az imperializmus és a háború politikája ellen szót epielő minden hangot. Lehetet­lenné 'tegyenek minden ellen­állást,, vagy ti|takozást „az ipar­ban mutatkozó egyre nagyobb hajsza és kizáakmanyoláe poli­tikájával szefnben. A kommunista párt világo­san tudtul adta, hogy nem re­gisztráltatja magát ezen ször­nyűséges törvény rendelkezé­seinek megfelelően. A párt ilyen értelmű döntését az ame­rikai nép széles tömegei igen kedvezően fogadták és soha nem látott erők mozdultak meg a kommunista párt vé­delmében. Bízunk benne, hogy e harcban győzelmet aratunk. A haladás hangját, a béke hangját, a szocializmus és a kommunizmus hangját nem le­het törvényen kívül helyezni, vagy bebörtönözni. Igen hálásak vagyunk azért a meleg és harcos támogatás­ért és megértésért, melyben az egész haladó emberiség része­sít bennünket. (MTI) A plénum egyöntetűen üd­vözölte a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának történelmi je­lentőségű kongresszusát és jó­váhagyta Todor Zsivkov be­számolóját a kongresszusról és a Bolgár Kommunista Párt te­vékenységére vonatkozó követ­keztetésekről, végül határoza­tot fogadott el. A plénum megállapította, hogy a párt Központi Bizott­ságának 1956 áprilisában meg­tartott plénuma történelmi je­lentőségű volt a párt és az or­szág fejlődése szempontjából. A Központi Bizottság tagjai és póttagjai felszólalásaikban megalapozott és elvszerű bírá­latnál! vetették alá Vlko Cser- venkov hibás és káros módsze­reit a személyi kultusz uralko­dásánál! időszakában, valamint 1956 áprilisa után tanúsított magatartását. A plénum megállapítja, hogy V. Cservenkov nem vonta le a szükséges következtetéseket saját tevékenységére vonatko­zólag a személyi kultusz fel­számolásából és mint a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja nem járult hozzá a személyi kultusz ártalmás következményeinek teljes meg7 szüntetéséhez. A plénum ügy határozott, hogy V. Cserven- kovot kizárja a Központi Bi­zottság Politikai Bizottsága tagjainak sorábóL Sztanko Todorovot és Mitko Grtgorovot a Politikai Bizott­ság tagjaivá választották. A. Canevet, V. Boevet, I. Prmo- vot, L. Avramovot és Sz. Szto- janovot, a Központi Bizottság póttagjait a Központi Bizott­ság rendes tagjává választot­ták. A plénum saját kérésére felmentette N. Popovot a Köz­ponti Bizottság ellenőrző bi zottságában végzett munkája alól. Helyére Sz. Abadzsijevet választották. A Központi Bizottság plé­numa úgy határozott, hogy 1962. augusztus 30-ra össze­hívja a Bolgár Kommunista Párt soron következő VIII. I kongresszusát. (MTI) Kiss Károly a Heves megyei Tanács ülésén A Heves megyei Tanács pén­teken Egerben kibővített ülést tartott, amelyen megvitatták és elfogadták a megye 1962. évi /"költségvetését. Részt vett és felszólalt a tanácsülésen Kiss Károly, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács titkára. A Magyar Vöröskereszt a dél-vietnami árvízsujtotta lakosságért Dél-Vietnamban a Meköng folyó áradása mintegy 0500 négyzetkilométeren borzalmas pusztítást okozott. Csaknem 200 000 ház rombadőlt, egymil lió ember hajléktalanná vált és 200 000 hektár rizsföld került víz alá. 25 tárgynyeremény megyénkben a lottó tárgysorsolásán A hittó nyerőszámai: 4, 31, 72, 62, 85 •A lottó 1961. december 1-én megtartott budapesti tárgy­nyeremény sorsolásán, ame­lyen a 44. játékhét szelvényéi vettek részt, megyénkbe 25 ér­tékes tárgynyercmcny került. A nyertes számok a követ­kezők: 5 200 442 karóra, 5 208 754 ajándékkosár, 5 209 151 rádió, 5 209 872 rádió, 5 216 138 reka- ntlé, 5 221 734 rádió, 5 223 752 porszívó, 5 224 053 vásárlási utalvány, 7 559 082 rádió, í 383 525 vásárlási utalvány, t 660 805 fényképezőgép, 7 670 953 vásárlási utalvány, 7 674 001 rádió, 7 675 701 rádió, 7 678143 rádió, 7 689 371 rádió, 7 715109 vásárlási utalvány, 7 745 986 televízió, 7 749 223 kerékpár, 7 754 483 étkészlet, 7 764 859 vásárlási utalvány, 9 200 356 vásárlási utalvány, 9 211 868 hűtőgép, 9 212 707 mosógép, 9 215 519 rádió. A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, így az esetleges számhibákért fele­lősséget nem vállalunk. A nyertes szelvényeket legkésőbb december 20-ig kell bemutatni a Sportfpgadási és Lottóigaz­gatóságon, az OTP-flókokban, vagy a totó—lottó kirendelt­ségeken. A Vietnami Demokratikus Köztársaság vöröskereszt tár­sasága segítséget akart nyúj­tani az árvízsujtotta lakosság­nak, a dél-vietnami hatóságok azonban nem fogadták el a fel­ajánlott segítséget, sőt, meg­torló intézkedésekkel sanyar­gatják az amúgy is 6okat szen­vedett tartomány lakóit. A dél­vietnami hatóságok terrorin tézkedéseinek eddig 137 halá­los és 153 súlyosan sebesült ál­dozata van, 155 embert letar­tóztattak és megkínoztak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság vöröskereszt bi­zottsága felhívással fordult a Vöröskereszt Nemzetközi Bi­zottságához, s az emberiesség nevében segítséget kért a dél­vietnami lakosságnak. A felhí­vás támogatására a Magyar Vöröskereszt levélben fordult a Vöröskereszt Nemzetközi Bi­zottságához, kérte, hogy a vö­röskereszt társaságok kor­mányzótanácsa ez évben Prá­gában tartott ülésén hozott határozat szellemében tegye meg a szükséges intézkedése­ket a dél-vietnami árvízsujtot­ta polgári lakosság ellen irá­nyuló bűnös cselekedetek megszüntetését«. I I inrcAhnn (Német Demokratikus Köz­li LlllCbeuiSll ^,.5.^.^) 1957 októberében megrendezett IV. Szakszervezeti Világkong­resszus határozatai alapján nemzetközi szerve­zetünk élénk tevékenységet fejtett ki. A IV. kongresszus megnövelte a bizalmat a Szak­szervezeti Világszövetség szervező képességé­ben. Bebizonyította, hogy valóban a dolgozók széles tömegeire támaszkodik. Bebizonyította, hogy szorosan résztvesz a nemzetközi proleta­riátus küzdelmeiben. Nyilvánvalóvá tette, hogy a Szakszervezeti Világszövetség nem elefántcsonttoronyban él, hanem ellenkezőleg, a nemzetközi politikai fejlemények és társa­dalmi helyzet alakulásának' középpontjában tevékenykedik. 1957 óta nagyfontosságú események történ­tek a nemzetközi életben. Ezek az események rányomják bélyegüket korunkra. Ugyanakkor azt is világosabban megmutatják, hogy milyen úton kell járnia a jövőben a nemzetközi mun­kásosztálynak és az egész emberiségnek. A IV. Szakszervezeti Világkongresszus óta korunk legfontosabb jelensége megszilárdult, nevezetesen a szocialista világrendszer — amelyben az uralomra jutott dolgozók a gazdái a termelés és az árucsere eszközeinek — az egész emberiség fejlődésének irányító és döntő, tényezőjévé vált. Ez a jelenség nem maradhatott befolyás nél­kül a nemzetközi szakszervezeti életre. Köz­vetlenül érezteti hatását mind a szocialista, mind a nem szocialista országokban működő országos szakszervezeti központok magatartá­sában. Természetesen nem azonos módon hat mindegyikre. De egyik sem tudja kivonni magát annak az alapvető fontosságú ténynek a befolyása alól, amelyet a szocialista világ- rendszer döntő szerepe jelent a népek életé­nek fejlődésében. A nagy tudományos vívmányok, a világűr meghódítása, a termelőeszközök modernizá­lása, . a termelékenység fokozása, magasabb színvonalú szakkáderek képzése — mindez újabb dicsőséget szerzett a Szovjetunió fizikai és szellemi dolgozóinak s egyben azt a köte­lezettséget rója az osztály.szervezetekre, *gy a Szakszervezeti Világszövetségre és az egész világ munkásainak szakszervezeteire, hogy tovább haladjanak előre ezen az úton. Mi a jellege ennek a kötelezettségnek? t ét világ: a szocializmus és a kapitalizmus ga között verseny folyik. Harmadik nincs, mert az emberi társadalomnak korunkban nincs harmadik formája. A szakszervezetek nem maradhatnak ki ebből a versenyből, amelyet békés eszközökkel kívánunk folytatni az ugyancsak békés együttélés viszonyai kö­zött, De választani kell. Ez a választás elke­rülhetetlen a dolgozók számára. S egyben szükséges:is. Az egyik világban,a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet a kapitalista monopóliumok kezében van. A másik világban azonban politikai élcsapata, szakszervezeti, szövetkezeti és kulturális szervezetei közvetí­tésével a nép gyakorolja a hatalmat. Hogyan maradhatnának éppen a szakszerve­zetek kívül ezen a valóságon? Ha demokra­tikus szervezettel rendelkeznek, függetlenítik nagukat a burzsoá kormányok befolyásától, el­kerülik a korporációs rendszert, a szakmai és egyéb frakciók kátyúit, a szakszervezetek — és az általuk képviselt dolgozók — a haladás útján járnak. Olyan programokat tűznek ma­guk elé, amelyek figyelembe veszik korunk jellemző vonásait. Széleskörű egységpolitikát folytatnak. Az imperializmusról azért beszél­nek, hogy megbélyegezzék azt és ennek meg­felelően cselekednek is. Szembefordulnak a gyarmati rendszerrel, bármilyen formában jelentkezzék is. Ezekből az alapeszmékből kiindulva a Szak- szervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizott­ságának 22. ülésszaka azzal bizta meg az el­nökséget, hogy készítse elő az V. Szakszerve­zeti Világkongresszus munkálatait egy külön dokumentum alapján. Az elnökség 40. ülésszakán (1961. Június 23— 26.) elfogadta a dolgozók érdekeinek és jogai­nak védelmében a történelem jelenlegi szaka­szában folytatandó szakszervezeti akció prog­ramtervezetét. Ez a programtervezet kimondja, hogy a nemzetközi munkásosztály az összes haladó erőkkel egyesülve meg tudja oldani az embe­riség jelenlegi problémáit Hiiolpnti h°£y a háború nem végzet­niieiBii " szerű: meg lehet akadályozni. Kijelenti, hogy a gyarmati rendszert teljesen fel kell számolni. Rámutat, hogy „a szabad dolgozók, akik sorsuk uraivá és boldog jövőjük formálóivá váltak, a világ legigazságosabb társadalmi rendszerének nagyszerű épületét emelik a föld felületének több mint negyedrészét kitevő hatalmas területen”. (Az akcióprogram 59. pontja.) Az akcióprogram meghatározza a szakszer­vezetek feladatait a dolgozók szociális és gazdasági követeléseiért, a kapitalista ki zsák-1 mányolás ellen, a szakszervezeti és demokra­tikus szabadságjogok megvédéséért és kibőví­téséért vívott küzdelemben. Végül helyesen mutat rá, hogy a hatékony nemzetközi egység és szolidaritás biztosítani fogja a munkásosztály győzelmét. Az V. Szákszervezeti Világkongresszus mun­kálatai alkalmából újból el kell gondolkoz­nunk azoknak az akadályoknak a természetén és jellegén, amelyek a dolgozók egységének útjában állnak. Szeretnénk ismét rámutatni a Szakszerve­zeti Világszövetség hivatásának mélyen egy­séges voltára. A dolgozók egységéért vívott csata a poli­tikai felvilágosítás és elemzések hosszú csaj tája a szakszervezetekben és a dolgozók köráJ ben. Nem haladhatunk előre az egység útján, ha: szemérmesen fátyolt borítunk az akcióegyséfl lemaradásának okaira, amikor lemaradásról! van szó, és a szakadás okaira, amikor szaka­dás következett be. Mégkevésbé haladhatunk előre, ha nem mu­tatunk rá világosan arra a szoros kapcsolatra* amely a szakszervezetek megosztására irá­nyuló törekvés, valamint a kapitalista mono-; póliumok uralmát elfogadó magatartás és a velük való együttműködés között ál) fenn'. Ugyanígy állandóan.meg kell magyaráznunk és meg kell világítanunk a dolgozók előtt azt a tényt, hogyan függenek a szakszervezetek közötti nemzetközi alccioegység leghevesebb ellenzői az imperialista politikától. De az egység kérdéseinek ez a megvilágí­tása sem lenne elegendő, ha nem egészítenénk ki az egység ügyét szolgáló, alkalmas időben előterjesztett és tárgyilagosan megokolt kez­deményezésekkel. Ez a nagy munka, amelyet az iparilag fejlett vagy gazdaságilag kevésbé fejlett kapitalista országokban kell elvégezni, sok őszinteséget követel a Szakszervezeti Világszövetségtől a dolgozók irányában. Az egység kérdésében nem lehet ravaszkodni. Száz százalékos őszin­teséget és becsületességet leéli tanúsítani a tö­megek irányában. Az őszinteség azt jelenti, meg kell magya­ráznunk, hogy a Szabad Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetségének vezető csoportja nem fogadhatja el a Szakszervezeti Világszövetség­nek az egység megteremtését célzó javaslatait. Ha elfogadná a jelenlegi körülmények között, elveszítené a burzsoá kormányok és különö­sen az Egyesült Államok kormányainak bizal­mát, amelyre szüksége van. Kénytelen lenne magyarázattal szolgálni a Szabad Szakszerve­zetek Nemzetközi Szövetségéhez csatlakozott nemzeti központok dolgozóinak; magyarázat- i tál azonban nem szolgálhat, mert a monopó­liumok politikája túlságosan is megegyezik e vezető csoport politikájával. Természetesen a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének vezető csoportja idöröl-időre szidalmakat szór a Szakszervezeti Világszövetségre, a kebelében tömörült szak- szervezetekre és különösen a szocialista orszá­gok szakszervezeteire. Ennek időpontja min­dig megegyezik azon kapitalista kormányok nehézségeinek időszakával, amelyek 1945 és 1949 között megszervezték, előkészítették és végső soron elhatározták a nemzetközi szak- szervezeti mozgalomban bekövetkezett sza­kadást. Ezekben a szidalmakban az az ellenállás és azok a mesterkedések jutnak kifejezésre, amelyekkel a Szabad Szakszervezetek Nemzet­közi Szövetségének vezetői a Szakszervezeti Világszövetségnek az egységet célzó javasla­taira válaszolnak. A Szakszervezett Világszövetség elnöksége által közzétett akcióprogramtervezet 115. pontjában kifejti, hogy „ezt az ellenállást és ezeket a meslerkédéseket csak a dolgozók és köztük az ezekhez a szervezetekhez (tudniillik a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövet­ségéhez csatlakozott szervezetekhez) tartozó dolgozók közbelépése révén lehet legyőzni és erre csak akkor kerülhet so)-, ha a dolgozók ismerik ennek az egységgel szemben tanúsított elkeseredett ellenkezésnek az okait”. . 1957 és 1961 között, azaz a IV. és az V. Szakszervezeti Világkongresszus közötti idő­szakban ezt az ellenállást és ezeket a mester­kedéseket olykor sikerült részben legyőzni, hála a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez és a Szakszervezeti Világszövet­séghez csatlakozott szervezetek közötti nem­zetközi kapcsolatok kedvező alakulásának. Az ideiglenesen elszakadt szakszervezeti szövetségek között újabb kapcsolatok létesül­tek. Üj, 1949-ben természetesen még ismeret­len helyzetek jöttek létre. Nagy erővel tört fel a szakszervezeti egységre irányuló akarat egyes földrészeken, így Afrikában, vagy hatal­mas területeken, így La tin-Amerikában a nyu­gati féltekén. hogy a Szakszervezeti Világ- szövetség tevékenyen részt- velt ezeknek az új fejleményeknek a kialaku­lásában, legalább is két dolgot bizonyít Először: azok, akik az 1949. évi szakadást előidézték, a világnak arra a földrajzilag kö­rülhatárolható részére akarták hvisszaszorí­tani” a Szakszervezeti Világszövetség tevé­kenységét és „korlátozni” befolyását, amelyen a szocialista országok helyezkednek el; az V. Szakszervezeti Világkongresszus elé terjesz­tendő beszámoló, amely megvonja a Szakszer­vezeti Világszövetség tevékenységének mérle­gét, rá fog mutatni kudarcukra és be fogja bizonyítani a Szakszervezeti Világszövetség egyetemes szerepét Másodszor: azok, akik erőfeszítéseket tesz­nek a dolgozók egyesítésére a világ valamely részén, még akkor is, ha a Szakszervezeti Világszövetséghez nem csatlakozott szerveze­tekről van szó, feltételektől mentes támoga­tást és segítséget kapnak a Szakszervezeti Világszövetségtől. így történt ez az összafrikai Szakszervezeti Szövetség megteremtésekor is. Világszövetség­nek az egység érdekében kifejtett tevékenysége új erőnek ad tápot a nemzetközi szakszervezeti mozgalom­ban, amelyek viszontJ a maguk részéről fel­tétlenül megszilárdítják a Szakszervezeti Világszövetség tekintélyét és biztosítják az egységre irányuló és a küzdelmeket szervező politikájának sikerét. Louis Saillant az SZVSZ főtíttfnl flz a tény, így a Szakszervezeti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom