Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-08 / 289. szám
4 I5SZAKMAGTARORSZAG Péntek, 1961. december 8. Ahol a kémények Szinte észre sem venni, mikor telnek meg az otthon termei. Az emberek együtt jön*, nek a délutáni szürkülettel. Mintha a sötétség elől jönnének ide. Először az idősebbek, majd a fiatalok — lányok, fiúk — nyitnak be az ajtón. Sokan közülük elegánsan, határozottan elegánsan. Az egyik teremben csattogni kezdenek a biliárdgolyók, a saklftáblákon felsorakoznak a figurák, néhá- nyan benéznek a könyvtárba •— nagyon szép, ízléses helyiség, kétezer kötettel, most rendezik — egy másik teremben a teleBodenlosz bácsi most a festő szakosztály legjobbjai közé tartozik. Már résztvett több kiTannl a fala Téliesre fordult az idő. S ha napközben néhány órára meg-inegenyhül néha, azért tél van mégis! Az ablaktól még csak ‘az imént ment el a Télapó és a kert sarkánál már az első hóval találkozott. Holnap talán még több esik, és holnaputánra fehérbe borul mindenütt a határ. A nagy mezőgazdasági munkák zöme befejeződött. A termelőszövetkezetek tagjai, az állami .gazdaságok dolgozói, ha csak tehetik, a földeken dolgoznak, hogy minél kevesebb tennivaló maradjon tavaszra, de azért ebben az évszakban már többet vannak bent, mint kint. Aki csak keveset is élt falun, emlékezik rá, hogy a parasztember mit csinált, ilyenkor; ellátta a jószágot, aztán beült — ahogy mondani szokás — a kuckóba és az ablakon keresztül nézte a zimankós időt; kukoricát morzsolt, vagy szerszámot javított, megfoltozta a gyerekek elnyűtt csizmáit, miközben számadást és tervet készített: mit, hogyan csináljon a következő évben. Korunkban nagyot változott, új tartalmat nyert a parasztemberek téli foglalkozása. A mezőgazdaság szocialista átszervezése azt is . jelenti, hogy tanulni, művelődni kell. Az a parasztember. aki apjától örökölt tudásával tegnap még jól boldogult a hat holdján — az új életközösségben holnap már tehetetlenül állna a félezer holdas tábla sarkánál. A tsz- tagok érzik ezt, tapasztalták már a közös gazdálkodás első esztendejének iskoláján és mennek az első hívó szóra, ott vannak mindenütt, ahol tanulni lehet. Mind nagyobb méreteket ölt az érdeklődés az új iránt, s aki egyszer belekóstol a tudás almájába, mind nagyobbakat akar harapná belőle. A mezőgazdasági technikumok levelező tagozata lassan már tömeges oktatási formának számít, látogatottak a TIT- előadások és olvasottak a szakkönyvek. Tanulnak a férfiak, a nők és a. gyerekek. Esténként éjfélig világítanak a művelődési otthonok ablakai, heves viták zajlanak le a klubokban, s a kuckóba húzódó parasztember portréja. aki éppen a gyerek csizmáját foltozza, csak a regényekben marad meg. Körvadás&at Hogy az imént a telet említettük, erről más is eszünkbe jutott: a körvadászat Bizonyosan sokan vannak. akik nemcsak elbeszélésekben hallott vadászkalandok, hanem személyes élményeik alapján is ismerik a hajnali portyák izgató, fantázia-dásító érzését; akik máris látják, amint a nyékládházi határban, vagy Olaszliszka környékén a műútról letérve, harapófogószerűen félkört íjnak le az emberek, szemük a barázdákat, a buckákat kémleli: amott süldőnyúl fut, csattan egy fegyver és a eél- bavett tapsifüles kalimpálva terül el. A minap közöltük a hírt, hogy a kazincbarcikai vadásztársaság tagjai félezer nyulat terítettek le utóbbi körvadásza tűkön. A szűkszavú hír olvasásakor talán eszébe sent jut az embernek, kik terítették le a félezer nyulat: munkások, parasztok, dolgozó emberek, akik sokáig csak álmaikban hódolhattak ennek a szenvedélynek; hogy azon a tájon: Nyéklád- háza és Szerencs, Olaszliszka és Tiszakarád körzetében valaha az Andrássyak, Károlyiak vadászgattak, s a mostani vadászoknak akkor legfeljebb a nyúlhajtás öröme jutott. Ködös téli reggeleken ma fegyverek csattogása veri fel a vasárnap csend jét megyénk mind a négy táján. Körök nyílnak és körök zárulnak: szaporodik a zsákmány. S amikor a halomba hordott tapsifülesek felett diadalt ülnek, jókedvűen nagyot húznak a kulacsba töltött vörösborból. Szemüket körülhor- dozzák az ismerős tájon, ahol már zöldell a ritka szálú rozs, s miközben eszükbe jut a múlt, látják a jövőt. Nini, ott fut még egy tapsifüles! Valaki a vállához emeli a fegyvert és belenéz az irányzókba. De le is ereszti nyomban. nem húzza meg a ravaszt. Hadd fusson. Meghagyja jövő vasárnapra. Hiszen az övé. (Önodvári) — Bámulatosan éles az eszed. fiam. De ha nem tudnád, én elárulhatom neked ennek az őrangyalnak a nevét is. Bélteky László m. kir. honvéd alezredes, kerületi kiegészítő parancsnok. — Nem is ismerem — kapta fel a fejét Géza. — Örömest megismerkednék vele, hiszen eszerint hálával tartozom neki. — Először is, Géza fiam, te ne akarj megismerkedni az őrangyaloddal, mert öt rossz neked, ha már egyszer majd ismeritek egymást. Másodszor pedig, ama régi törvény alapján, miszerint a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, ez az őrangyal nem együgyű hálára tart számot, hanem készpénzre. Te nem vagy neki adósa, mert ezt az adósságot én időről-időre leróvom az "alezredes úrnál. — Mit jelent ez? — képedt el Fodor Géza. — Szószerint azt jelenti, hogy három esztendő óta rendszeresen lekenyerezem a kiegészítő parancsnokot, hogy megmentsem a bőrödet a frontszolgálattól, édes fiam. Látom, elszömyedtél. Hidd él. én is elszörnyedtem ma, amikor ismét tízezer pengőt követelt, De rád gondoltam, és fizetek. És én nem tartok soknak semmi áldozatot érted. fiam. Csak azért mondtam el neked mindezt, hogy lásd, hiába búinál el a könyveid közé. ha nem volna, aki . oltalmazzon. Egyelőre van. De kérdés, hogy ha te a magad gondolkodása szerint indítod útnak a tanítványaidat. ii'■kik is lesz-e majd őrangyaluk? Fodor Géza felkelt az asztaltói- Az ebéd félbenmaradf. Fodorné megkövültén hallgatott, egyetlen szóval sem zavarta meg ezt az összecsapást. Kisvártatva Géza elindult a szobájába. De a kereskedő elébe állt, s a vállára tette a kezét: — Nem kell különösebben megdöbbenned, fiam. Ilyen az élet. Csak az volna jó, ha ezt végre felismernéd. És nagyon kérlek, ha nem akarsz akasztófára juttatni engem, meg magadat, akkor mélyen hallgass. Ezt az egyet most mindjárt ígérd meg nekem. Géza apjára emelte a tekintetét, és igent intett. Bódult fejjel rogyott 1c aztán a díványra, II. A tomboló háború már 1911 tavaszára fenekestül felforgatta Verebély életét, de mire megérkezett a nyár, újabb rémségek szakadtak a kisvárosra. Sztójay Döme hitlerista kormánya igyekezett beváltani berlini gazdáinak reményeit. Megkezdődött a ..totális háború” egyszersmind a „zsidókérdés megoldása.” A gondolkodó és jóérzéséi emberek előtt teljesen világos volt az összefüggés a „totális háború” és a faiüldöző intézkedések között. A totális háború újabb ínsérhullámot sodort a szenvedő emberek nyakába. Uinbb- megszorítások és nélkülözések jöttek, még több SAS-behívó. és még több gvászhfr a frontokról. A fajfil- dözés viszont lélegzetelállító látványosság, azzal a rendelt«» téssel. hogy vonja el n tömi* gek figyelmét a rájuk teker- gődzött nyomorúságról. ^folytatjuk.) I szakosztály legidősebb tagjának ümüvész segít. érti meg az ember, ha néhány percet beszélget velük. Bodenlosz Ede a vasgyárból ment nyugdíjba. Most itt a festő szakosztályban hódol régi, kedvenc szórakozásának, ami annak idején, ha a lehetőségek engedik, talán jóval több lett volna egyszerű szórakozásnál, kedvtelésnél: — Fiatal koromban a Váci út egyik üzemében dolgoztam. Csak úgy kedvtelésből lerajzol- gattam a munkatársaimat és a munkahelyet is. Munkavezetőnk meglátta és szólt a főnökünknek. Elég az hozzá, hogy rövid idő múlva a főiskola egyik tanára előtt álltam, akinek nagyon jó véleménye volt rajzaimról. Akkor már kél állításon is. Legszívesebben minden idejét az állvány mellett töltené. ... Közben egyre többen érkeznek az otthon kivilágított — És miből fog élni, ha intézetbe jár? — Majd eltartom magam alkalmi munkával — válaszoltam. — Ez nem megy így — mondta —, ide pontosan elkeli járni és nem jut ideje Bíró Gyula, a szobrász szakosztály legfiatalabb tagja munka közben. helyiségeibe, öregek, fiatalok. Mintha a sötétség elől jönnének. Priska Tibor ! semmi másra. — így aztán • visszamentem az üzembe dol- ; gozni. A felvételiből nem lett ; semmi. hónapja tartott az iskola, de azért lépéseket tett felvételem ügyében. Hirtelen ezt kérdezte: nem ezt keresik fel a legtöbben, hanem a szellemi fejtörőket. Ezeket általában havonta szoktuk rendezni, de az elmúlt hónapban is — éppen a nagy érdeklődésre való tekintettel — kettőt rendeztünk. Ezeket a rendezvényeket főleg a fiatalok látogatják. Igaz, hogy a szakkörökben is főleg ők tevékenykednek, de találkozunk itt olyan emberekkel is, akilcet — ha szabad így megfogalmazni — a szakkör fiatalít meg. Sokat, nagyon sokat jelent nekik ez az elfoglaltság. Hogy mennyit, azt csak akkor Bodenlosz Ede bácsinak, a festő s; Papp László festő vízió előtt foglalják el a szé- i keket, .amott pedig a színját- ; szók gyülekeznek. „Döntsd a tőkét, ne sírán- i kozz...” Az egyik ajtó mögül f szavalat hangzik. József Atti- 1 Iáról tartanak irodalmi estét. ; Nem, nem mindenki siet erre < az estére, de szép számú kö- 1 zönség gyűlt össze itt is. 1 — Mindig ilyen sokan gyűlnek itt össze? i — Nem — válaszolja Vich- < lanek Lajos igazgató. — Néha , többen. Attól függ, mikor hány , szakkörnek van elfoglaltsága. 1 Amit a fentebbi kép már ] sejttetett, azt néhány számadat ] beszédesen bizonyítja: a kör- < nyék lakói szeretik a Szinva- ; völgyi Művelődési Otthont, szí- : vesen járnak ide. Mindenki talál kedvére való szórakozást,*' hasznos elfoglaltságot. Az ott-j hon 1400 beiratkozott taggal* rendelkezik, de havonta körül-I belül 5000—6000 ember látó-} gatja. Szakköreit hozzáértő,!, neves emberek vezetik. A fes-} töket például Papp László fes-} tőművész, a színjátszókat Pol-} gár Géza színművész tanítja,* hogy csak néhányat említsünk, i. A szakkörök között találjuk a* város egyetlen pengetős zene-} karát is. Ha már a zenekarok- } nál tartunk, okvetlenül szólni 4 kell a két tánczenekarról is,} melynek tagjai pusztán kedv-* telésből, ha úgy tetszik, társa-} dalmi munkában állnak az ott-J hon rendelkezésére. } Az otthon vezetősége a ren-* dezvények gazdag programját} állítja össze minden hónapban.}' Havonta négy ismeretterjesztő* előadást tartanak, rendszeresen} vetítenek híradó filmeket, gya-I korta szerveznek szellemi fej-* törőkét, különféle tanfolyamo-I kát, és nem hiányzik természe- } tesen a tánc sem, hiszen az ott-} lion tagjainak körülbelül het-*- ven százaléka a fiatal genera-} cióhoz tartozik. A táncról ist' érdeme« főbbet beszélni. Azt* már mindenki természetesnek} veszi, hogy ezekre a rendezvé-* nyekre csak egyszínű ruhában} jönnek. A tánchoz kapcsolódik} egy érdekes kezdeményezés: az* ötórai tea TTol itt a kezdetné-* nyezés? - kérdezhetné bárki.! hiszen a város mulatóiban} mindenütt ezt reklámozzák.} Igen ám. csakhogy a Szinva-} völgyi Művelődési Otthonban* valóban teadélutánt tartanak} maid, melvet különféle társas-} Játékokkal színesítenek. } — Melyik a legnépszerűbb! rendezvény? } — A táncra gondol mindenki} — válaszolja az igazgató —, de l IV* [ — ügy gondolod, fiam, [■hogy valahogyan ... amint te [foglalkozol a filológiával...? f — Igen.- Az öreg Fodor szórakozottan tforgatta a kanalat. Kisvártatfva tétován megszólalt: [ — Pedig én azt mondom ne- [ked, fiam, hogy jobb lenne, ha [a. tanítványaid a való életré [készülnének inkább, r Fodor Géza fölényesein elmosolyodott. f — Hogy érted ezt, papa? r — ügy, hogy az életben [nemcsak filológia, és nemcsak [történelem, és nemcsak vegy- [tan, meg ilyesmi van, hanem [még sok minden más, édes fi- [sin. r — Igaz. bocsáss meg papa, [van kereskedelem, üzlet, haji-sza... l — Csak ne gúnyolódj, fiam! r— robbant ki az indulat Fodor [Aurélból. — Tudom, hogy te : kicsire nézed az én mestersé- .Hemet, meg azt a hajszát, ami [ezzel jár. Mindegy. Te légy [csak tudós ember. De akármi- hlyen hivatásnak szenteli magát [az ember, nem teheti meg, [hogy fittyet hány az életré, a [körülötte kavargó világra. [Mert hiába bújik el, az élet [piszka becsorog az ajtaja repedésein, vagy a kulcslyukon, és [ha éppen ahhoz az egyhez nem ért, hogyan kerekedjék felül ezen a piszkom, akikor ez a piszok elnyeli. Igen, fiam, az élet csupa buktató. csupa nyugtalanság, rafinéria, támadás és védekezés. Könyörtelen harc, egyik le akarja tiporni a másikat, és csak az menekül, aki legalább annyira rafinált, mint aki őt megtámadja. Te azt képzeled, hogy jófelé indítod útnak a tanítványaidat, pedig éppen, hogy lefegyver- zed őket! Kimennek az életbe, ott állnak majd védtelenül, és mire ráébrednek, hogy nekik nincs őrangyaluk, már le is terítették őket Fodor Géza még mindig szelíd mosollyal hallgatta apja dikcióit. — Én meg vagyak győződve arról, kedves papa. hogy ha valaki megkapaszkodik a maga hivatásában, hát semmiféle piszkos áradat nem tudja elsodorni. Azt hiszem, téged megrémít, és túlságosan meg is visel a háború, a sok rémsége« híradás. Dehát nézd ezt a családot: ha sokasodó gondok közepette is, mégiscsak megvagyunk, és ld bánt bennünket? A háború majd elmúlik, és... — A háború majd elmúlik, de mi lesz addig, fiam? — kérdezte sötéten Fodor Aurél — Nem tetszik nekem, hogy te a háborúról is, szóval erről az egész vészterhes világégésről úgy beszélsz, mintha semmi közöd sem lenne hozzá. — Miért, hát mi közöm hozzá? — rándított a vállán Géza. — Tanítok és tanulok. Slussz. Fodor Aurél szeme elé sűrű függönyt vont a pillanatnyi el- vakultság. Halkan, de meg- megremerő indulattal adta fel a kérdést: — Mondd csak, Géza fiam, neked még sohasem jutott eszedbe, hogy miért nem hívnak be téged katonának? Géza még mindig könnyedén válaszolt: — Nyilván tudják, hogy a hadsereg nem menne sokra velem. Hiszen csak hadapród- őrmesteri sarzsiig vittem, s még azt sem tudom, minek köszönhetem, mert, hogy enyhén szóljak, nem születtem katonának; Nincs rám szükségük. — ínségesek az idők, fiam. a katonaság nem is olyan finy- nyás, mint ahogyan, te képzeled. Magad korabeli fiatalt lámpással keresgélhetsz Vere- bélyem. De te mégis itthon vagy. Minek tulajdonítod ezt? Géza megpróbálta tréfára venni a dolgot: — Azt hiszem, papa, valahol. ahol a SAS-behívólcat kiállítják, ott süpdörög az őrangyalom, és elsikkasztja a kartotékomat! Fodor Aurél nyelt egv nagyot és dühösen folytatta} (Rettentő Horváth József