Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-01 / 283. szám
4 ESZAKMAGTARORSZÄÖ Péntek, 1961. december t. Nemcsak mi átázunk, hozzánk is jönnek A hozzánk érkező túristacsoportok programjáról A napokban a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házában jártam. A művészegyüttes jubileumi estjére készülődtek és a sok vendég kozott izgatottan várták az éppen Miskolcon tartózkodó szovjet turistacsoport látogatását. A mintegy hetven szovjet turista lelkesen végigtapsolta a Diósgyőri Vasas Művészeti Együttes nagyszerű műsorát és egy kellemes este emlékével távozott. Lám, gondoltam, az utaztatást, az idegenforgalmat intéző szervek kulturális programról is gondoskodnak. Ennek a feltevésnek azonban ellentmondani látszik az a tény, hogy az esti órákban rendszeresen. találkozunk Miskolc főútvonalain, jobbára a Széchenyi utcán, céltalanul sétálgató külföldi turistákkal, akik látszólag program híján, kira- katnézéAsel, le s fel sétálgatás- eal töltik szabadidejüket. Történik-e megfelelő mértékben gondoskodás I a külföldi turisták szabadidejének kitöltéséről, vagy bizonyos fokig a véletlenre bizzuk-e azt? Erre a kérdésre kerestük a választ, amikor a miskolci IBUSZ-iroda vezetőjéhez, Tózsa Istvánhoz bekopogtattunk. — Az ideérkező turisták programja, illetve idejüknek hasznos kitöltése nem a miskolci IBUSZ-iroda feladata — kapjuk a választ. — Mi azoknak a csoportoknak programjáról gondoskodunk, amelyeket mi indítunk Miskolcról, illetve a megye más részeiről akár belföldi, akár külföldi útra. Az ideérkező csoportok programjának intézése a csoportot indító IBUSZ-iroda, illetve külföldi csoport esetében a kül- fcföldi utazási szervezet és a vele szoros 1 kapcsolatban álló IBUSZ központi szervek íeladata; a program lebonyolítása, a kötött programon felüli szabadidőnek jó kitöltése pedig az Idegenforgalmi Hivatal leendői közé tartozik. Természetesen mi segítünk ebben a munkában a lehetőségeken belül. A miskolci IBUSZ-iroda milyen kulturális jellegű társa'sutazásokkal foglalkozik? — Borsod megye és Miskolc dolgozói ismereteinek bővítését, műveltségének emelését szolgálták az elmúlt nyáron o Szegedi Szabadtéri Játékokra szervezett társasutazások. Két lcülönvonattal. 1100, három kü- lönautóbusszal pedig 90 dolgozót vittünk el Szegedre, ahol részben a Hunyadi László, részben Az ember tragédiája, részben pedig a János vitéz előadásait tekintették meg. Természetesen megtekintették nnnnnnnnr,nnnnnnnnnnnr,n Szeged egyéb nevezetességeit is, sőt az autóbusz-túra részvevői több tiszántúli várossal is megismerkedtek. Ugyancsak a mi szervezésünkben indított Szegedre két különautóbuszt a Nevelők Háza. Sopronban az elmúlt nyáron 250 utas járt a mi segítségünkkel és egy kü- lönaütóbusszal tettünk egy nagyon szép észak-dunántúli túrát. Februárban szerveztünk egy kétnapos színházlátogatási kirándulást Budapestre, amelyen négyszáznyolcvarian vettek részt. A közelmúltban a Nagymiskolci Állami Gazdaság 90 dolgozóját vittük fel a fővárosba háromnapos kirándulásra, igen gazdag programmal. A közeljövőben újabb 90 dolgozót viszünk a gazdaságból Aggtelekre. A legnagyobb ér- deklődésre azonban a január 24—25—26-ra tervezett háromnapos budapesti különvonatunk tarthat számot. Mint említettem, tavasszal 480 dolgozót vittünk fel Budapestre, most háromszázzal többet viszünk. A háromnapos kirándulás alatt a résztvevők, megismerkednek a főváros legfontosabb nevezetességeivel, megtekinthetnek egy nagyüzemet, egy áruházat és megnézik az Állami Opera- ház. vagy valamelyik prózai színház előadását. Természetesen bőven jut idő egyéni programra is. —1 Miként látja Tózsa elvtárs; hogyan lehetne vendégeink programját jobbá tenni? — Szervezetebbé kellene tenni az ideérkező utasok programját Jöelőre ismernünk kellene a csoportok érkezési idejét, igényeit, esetleg az összetételét, illetve a csoport érdeklődési körét. Így előre lehetne gondoskodni a program biztosításáról, vonzóbbá lehetne tenni a megyét, illetve Miskolcot. Közvetlen Tapolca mellett van a Nehézipari Műszaki Egyetem. Nyáron üresen álló diákszállásainak felhasználásával meg lehetne szervezni egy borsodi nyári egyetemet, ami nagy idegenforgalmat biztosítana. Végül azt szeretném elmondani, hogy az IBUSZ miskolci irodája nagyon szívesen szervezne társasutazásokat a megye különböző pontjaira, de az illetékes szerveknek szervezni kellene olyan kulturális és egyéb jellegű megnyilvánulásokat, amelyek vonzzák is a közönséget. Ne csak a tokaji bor vonzereje domináljon, hanem használjuk ki a más lehetőségeket is. Legyenek nagyobb szabású dalostalálkozók, néptáncfesztiválok stb., amelyek már magas színvonaluknál fogva vonzók. Eredeti kérdésünkre az IBUSZNÁL nem kaphattuk meg a kielégítő választ, tovább mentünk az Idegenforgalmi Hivatalhoz. Dr. Szőllőssy Tibor az Idegenforgalmi Hivatal munkatársa egyetértett a Tózsa elvtárs által elmondottakkal és még hozzáfűzte: — Sajnálatosan rövid idő áll rendelkezésünkre az egyes csoportok programjának megszervezésénél. Van rá eset, hogy délelőtt 10 órakor, amikor a csoport megérkezik, halljuk először a kívánalmakat. Olyankor persze nehéz már akár színházjegyet biztosítani, akár az üzemi szervek segítségével baráti találkozót teremteni valamelyik üzem dolgozóival. Az ideérkező turisták számára igyekszünk minél szélesebb programot biztosítani, de hogy ezt még jobban elő tudjuk készíteni, néhány szervezeti intézkedés lenne szükséges. Korábban kellene ismernünk az érkező csoportokat és főleg a Kötött programon felül jelentkező igényeiket és akkor a hivatásos művészeti szervekkel, az üzemi művelődési otthonok csoportjaival és az egyéb kulturális intézményekkel karöltve, azok terveit jóelőre ismerve gazdagabb, változatosabb programról gondoskodhatnánk. * Történik tehát gondoskodás a hozzánk érkező turisták kötött programon felüli szabadidejének kitöltéséről, az IBUSZ helyi irodája is segít benne, az Idegenforgalmi Hivatal is gondoskodik a lehetőségeken belül, de jobbá lehetne tenni ezt a gondoskodást, részben ha az IBUSZ központja előre jelezné az érkező csoportokat, részben pedig a helyi tanácsi és társadalmi szervek — elsősorban a Hazafias Népfront — vonzó rendezvények szervezésében megnyilvánuló segítségével. Akkor az IBUSZ-iroda nemcsak azzal büszkélkedhetne, hogy akik Miskolcról elutaztak valahová, milyen jó program részesei voltak, hanem az ideérkezőket is jobban el tudnánk látni és nem hirtelen, ad hoc- szerűeifc kellene az Idegenforgalmi Hivatal munkatársainak gondoskodni az igények kielégítéséről, nem sétálgatnának az utcákon unatkozó vendégek. Tennünk kell e tekintetben valamit, mert nemcsak mi utazunk máshová és várjuk a jó programot, hanem hozzánk is jönnek. Benedek Miklós Ma kezdődik a Hennán Ottó gimnázium ünnepség-sorozata Mint már korábban hírül adtuk, a miskolci Herman Ottó leánygimnáziumban december 1-én, 2-án és 3-án iskolanapokat rendeznek. A november 21-e és 30-a között lebonyolított szavalóversenyek, latin nyelvi, orosz nyelvi társalgási versenyek után, ma, december 1-én délután tornaversenyre és a miskolci gimnáziumok ifjúságának bevonásával szellemi fejtörőre kerül sor. Holnap, december 2-án, szombaton kiállítások nyílnak az Iskolában, majd a megyei tanács dísztermében KISZ-an- két lesz, amelyen Koval Pál elvtárs, a városi pártbizottság első titkára tart előadást. Délután a végzett növendékek tartják találkozóikat, majd kultúrműsor, végül a végzős tanulók szalagavatója zárja a napot. Vasárnap ifjúsági napot tartanak, amelynek során a diáktanácsnak a kollégiumok és diákotthonok ön- kormányzati életében betöltött szerepét vitatják meg. Térképezik Miskolcot Az általános városrendezési terv időszerű tennivalói közé tartozik Miskolc város belterületi határainak módosítása is. Az új lakónegyedek kialakításával változik, és állandó változásban van a város: új utcák, terelf, létesülnek, s a mezőgazdaság szocialista átszervezésével másként alakul a város határa is. Ezért került sor a belsőség! területek felmérésére és feltérképezésére. Ez a munka most van folyamatban az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal, valamint az Építésügyi Minisztérium előírásainak megfelelően; Ez már nem türelem kérdése! Szegleth Mihály, nyugdíjas, miskolci lakos három hónapi \ várja téli tüzelőjét. A türelme már elfogyott. Nemcsak azért j mert huszonöt kilónként kell hazacipelnie a drágább szene! Nem is csak azért, mert immár az utolsó fillérig letörlés, tette a szén árát. Hanem mert (tessék csak figyelni!) edd pontosan tizenháromszor volt reklamálni és pontosan hatszd járt kint Mártabányán, ahonnan a szenet hozzák. Augusztus 25-én fizette ki Szegleth Mihály a szén szállik tási költségét az AKÖV fuvarvállaló irodáján. Azt mondták neki: szeptember közepén otthon lesz a tüzelő. Szeptember közepén elment megérdeklődni: miért nem hozzák. Akkoíj azt mondták, hogy három nap múlva viszik. Három nap múlva azt mondták: menjen csak haza, otthon lesz már a szén! És mi az, ami nem volt otthon Szeglethéknél, akkor se és azóta se? Hát persze, hogy a szén! Mondták egyszer azt is, hogy vitték ők, csak nem voltak otthon Szegletkők. Ez pedig lehetetlen. Mihály bácsi és it felesége augusztus 25. óta nem mernek együtt elmenni házul- ról, valamelyikük mindig otthon marad. Legutóbb egy egész napot kint töltött Szegleth Mihály Mártabányán, mert azt mondták neki, elveszett a cédulája> de sebaj, ott lesz biztosan, menjen csak ki. Estig kért, kő-, nyörgölt, rimánkodott, veszekedett a szénért — hiába. De miért hiába? Bizonyos Makó Pállal már sok dolgai volt a. reklamálónak. Makó Pál kezeli a szénutalványokat ott a vállalatnál. Igen, de mivel őt nem találta, ővele nem tudott boldogulni Szegleth Mihály, elment hát a fölöt lesekhez. Akik ezzel fizették ki az idős embert: „Makó Pál személy szerintj felelős ezekért a dolgokért, forduljon őhozzá...” Mondták még azt is a kitudjamelyik helyen, hagyja csak ott a saját példányát, úgy bizonyára hamarabb megtalálják azt az cl- vészéit cédulát... Szegleth Mihály nyugdíjas, és még talán ez a Szerencset mert így van ideje arra, hogy ennyiszer (összesen tizenkilencszer) járjon ügye után. Dehát talán éppen ez világít rá legjobban a hibára, amit az AKÖV elkövetett. Hogyan történhetett meg, hogy három hónapon keresztül Integettek egy embert, s hogyan történhetett meg, hogy elveszett az cl cédula? Tavaly ilyenkor foglalkoztunk több tüzelő szállítási problémával és akkor a TÜZEP és az AKÖV vezetői azt mondották, hogy ha a lakosság idejében igényel, nem lesz semmi fennakadás, semmi késedelem a kiszállításoknál. Ezek szerint azonban mégsem a lakosságon múlik. Szegleth Mihály csak elég idejében fizette ki a szállítási díjat?- Láttuk a nála maradt nyugtát a szállítási díj befizetéséről. Lassan szétfoszlik, elkopik az a papír a sok használatban. j Ne kerüljön erre sor. ne érleljék helyrehozhatatlanul súlyossá ezt az ügyet az AKÖV illetékesei — intézkedjenek! (Hallatna) A w Honvédelmi Magyar Sportszövetség megyei elnöksége a közelmúltban nagyszabású tanácskozásra hívta össze a tartalékos tiszt elvtársakat. A tanácskozáson megjelentek megyénk párt- és tömegszervezeteinek képviselői, a védelmi erők küldöttel, valamint a> MHS országos elnökségénél vezetői. A tanácskozáson Bokor József százados elvtárs, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöke ismertette a tartalékos tiszt elvtársak által elért eredményeket és vázolta a jövő feladatait. Bevezetőjében elmondotta, hogy most, amikor az imperialisták egy új háború kirobbantásán mesterkednek, fokozni kell a szocialista tábor honvédelmi erejét. A megyében élő tartalékos tisztek politikai önTanáeskostak megyénk tartalékos tisstjei tudatuktól, s a Magyar Néphadsereg iránt érzett szerete- t üktől. indíttatva 1961-ben jó eredményeket értek el a Magyar Honvédelmi Sportszövetség munkájának megjavításában; A tartalékos tiszt elvtársák egy része tevékenyen támogatja a Magyar Honvédelmi Sportszövetség különböző köreinek munkáját. Előadásokat tartanak a honvédelmi sportkörökben, segítenek a kiképzésben, gyakorlati muhkát végeznek az MHS különböző versenyeinek lebonyolításában. A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei, járási (és városi- bizottságai nagyra értékelik a tartalékos tiszt elv- társak politikai, szakmai segítségnyújtását. Több pártbizottság ^beszámoltatta az MHS elnökségeket a végzett munkáról, a tartalékos tiszt elvr társak foglalkoztatásáról, továbbképzéséről és neveléséről; A párt útmutatásai nyomán javult az MHS és a tartalékos tisztek kapcsolata a Kommunista Ifjúsági Szövetség alap- szervezeteivel, a szakszervezeti bizottságokkal és főleg a védelmi szervekkel. A kiegészítő parancsnokságok éppen a jó kapcsolat nyomán segítik a Magyar Honvédelmi Sportszövetség munkáját. Több olyan területem ahol még nincs függetlenített elnökség, a tartalékos tisztek és a kiegészítő parancsnokság közös erőfeszítésekkel irányítja az MHS munkáját; a tartalékos tiszt elvtársak kiképzését, a bevonuló fiatalok felkészítését, a leszerelt katonákkal való foglalkozást; . Az MHS megyei * 1961-ben jó munkát végzett, 3 mintegy 168 siázalékra telje- Ssítette kiképzési tervét. A sMiékolc városi, a miskolci já- 5rási, az ózdi járási, a mezőkö- űvesdi, a sátoraljaújhelyi, a -szerencsi és a mezőcsáti el- Jnökségek végeztek kiváló ^munkát a kiképzési tervek 3 teljesítésében. 2 Az elmúlt kiképzési év sodrán javult az agitációs és pro- Spagandamunka, .hisz a megyédben több mint 1650 előadás ^hangzott el az MHS alapszer- dvezeteknél, a legkülönbözőbb ^témákról. j A tartalékos tisztek hatékony támogatásával az MHS ^elnöksége 587 sportversenyt trendezett. =j A végzett munka értékelése tután Bokor százados elvtárs Jnéhány feladatra / hívta fel a 5tartalékos tisztek figyelmét; -Hangsúlyozta, hogy az elkö- 3vetkezendő időkben az eddigiénél több tartalékos tisztet jkell bevonni az MHS munkájába, minél több elvtárs to- i’vabbképzését kell biztosítani az MHS keretén belül, j A kiképzési munka megjavítása végett az MHS megyei ^elnöksége biztosítja, hogy nagyobb és tökéletesebb felkő JsziUtséggel rendelkező el<fc ’adók neveljék tovább a tarta- Slékos tiszteket és az MHS tagjait. > A tartalékos ikozásán számos elvtárs tett ^javaslatot a munka megjavítására, a kiképzés fokozására; (pásztor?) j feléje úszó gyenge és törékeny; szalmaszálba. Elrontott életére hivatkozott, amelyet tönkre-: tett az ital, a nagyra vágyás, a” pénz utáni hajsza. Nem tudta,; hogy mit csinál! Elvakította aí pénzszerzés lehetősége. j —- Mondja — a bíró szava' keményen hangzott —, boldo-j gította volna az a pénz, amely-j hez ártatlan emberek vére ta*: pad? Örült volna az egyéni si-j kernele, amelyet egy békés: életközösség alkotó munkájú-J nak romjain épit fel? Adott; volna ez boldogságot és nyu-t galmat? [ Lehorgasztotta a fejét. Az; Igazságos, kemény szavak szi-C vensújtották. [ A mellette álló lányon is? meglátszott, hogy az utóbbi na-; pókban keveset aludt. Szemei' vérbefutottak, ernyedten, - iá-'; tyolos hangon válaszolt a bíró kérdéseire. — Hány éves? — Huszonhárom. — És... soha nem gondolt^ arra, hogy tisztességesen é1ien?C Elpirult. Szeretett volna el-c lenségesen visszavágni, de nem f volt hozzá ereje. Hiszen a bí-£ rónak igaza volt és csak a nőit büszkesége tiltakozott ellene.^ Hiszen mennyit gondolt erre.c különösen az emlékezetes estefi éta, amikor Elza felkereste,g De a félelem nem engedte, C hogy ellenszegüljön. * S (Folytatjuk) azt csinálja, amit negyvennégy telén abbahagyott. Lehullt a lepel valamennyiről : horthysta tisztekről, csalókról, sikkasztókról, népnyúzó földbirtokosokról, akik, mint a sakktáblán a figurákat, müncheni és nyugat-berlini kémközpontokból tolják előre behálózott ügynökeiket. Törődött, hajlotthátú, negyvenes, szemüveges férfi állt a bírói pulpitus előtt. Csontkeretes szemüvegét időnként levette, zsebkendőjével megtö- rölgelte. Ilyenkor hunyorogva tekintett az emelvényre, összefolytak előtte az ablakok. Néhány nap alatt egészen megöregedett. Sápadt arca beesett, kiült a pofacsontja. Már nsrn remélt sokat. Fejére olvasták bűneit. Fuldokolva kapkodott levegő után, mint a vízbeesett ember, akinek minduntalan összecsapnak a feje fölött a hullámok. Megadta magút, fájdalmasan, mindenből kiábrándultán törődött bele elkerülhetetlen. megérdemelt sorsába. A bíró kérdéseire gépiesen felelt, nem titkolt, nem tagadott semmit. Elkopott idegei összerándultak minden neszre és ha a tárgyalás menete néhány perére megszakadt, leült, tenyerébe hajtotta fejét és érezte, hogy zuhan, zuhan le a feneketlen sötét semmibe. Néha azonban megcsapta az élét szele. Valami látvány. alig pislákoló reménykedés volh ez. a kétségbeesett fuldokló kapaszkodása a tért, estére itt is eltüntetik a lövedék becsapódások nyomait. A teremben csend volt és fülledt levegő. Hallani lehetett a jegyző tollának sercegését. Az elnök gondolkodott. A vallomások alapján fény derült az amerikai pénzzel fenntartott kémközpont újabb mesterkedéséire; kibontakozott, a maga meztelenségében mutatkozott meg a „patkány-akció”. Gyárakat rombolni, a termelést akadályozni, ellenséges közhangulatot szítani, a szocialista építést akadályozni,,, a népgazdaságot gyengíteni. Sorba kirajzolódott a háttérben állók arca: kapitalista monopóliumok, háborús uszítólc. fasiszták és véreskezű tömeg- gyilkosok. — Tudja cm, hogy kicsoda Gyarmathy Ferenc? — Nem tudom. — Hóhér! Tömeggyilkos, horthysta tiszt, később nyilasvezér, aki a háború utolsó ; napjaiban ■ kétszáz munkaszolgálatos katonával, megásatta sírjukat. A felelősségrevonás dói megszökött és most ugyan- > ven bemutatkozhassék önnek. Horváth mindjobban összeroppant. Egymást váltották benne a feltételezések és a találgatások. Eszerint Rose bukott le? Rose árulta el! Lám... ő meg akarta menteni!... Az őrnagy kitalálta a gondolatát. * — Még egy meglepetést tartogatok önnek. Azt hiszem, ez is érdekelni fogja. A lány nem halt meg. Önt odakint csúnyán rászedték. Simon Zsuzsa él és itthon van. k A testvére pedig azonos azzal a szerencsétlen fiúval, akit erre a gaztettre felbújtott. XVII. A titok kipattan Bírósági tárgyalás Budapesten ... Szombat délelőtt. A meleg, nájusi napfény beözönlik az iblakon. Kint orgona illatozik \z udvaron. Autók futkároz- rak, villamosok csilingelnek a ;zéles úttesten, a főváros lük- :ető,, zajos életét éli. A szem- íözti ház falát állványok bontják, kőművesek kopácsol- lak, lent gép kavarja a malLII. A z őrnagy váratlanul meg- kérdezte: — Milyen kapcsolata volt Schmidt Koséval? Horváth megszédült. Azt hitté, nem jól hallja ezt a nevet. — Lehetetlen! — lihegte. — Nem ismerem Schmidt Roset... Üveges őrnagy az íróasztalon heverő mappa alól kivette és átnyújtotta Horváthnak a távirati blankettát. — ön írta ezt? Újabb meglepetés. Hogyan jöttek erre rá? Tehát itt bukott lé, ezen a ponton? A távirat feladása óta figyelték? Kinek tűnt fel? — Igen. Ez kérem egy magánjellegű távirat, nőismerősömnek, Solti Rózsának küldtem Budapestre... —• Solti Rózsa megkapta a táviratot. íme! S a szabályszerűen kikézbesített táviratot megmutatta a megzavarodott diverzánsnak. — Solti Rózsa a hadnagy elv társ kíséretében el is jött ide, s most a másik szobában Várja, hogy Schmidt Rose né-