Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-05 / 286. szám

4 Északim ág Y arorszag Kedd, 1961. december 5. A miskolci Herman Ottó leánygimnáziumban — mint már korábban hírül adtuk — városunk felszabadulásának 17. évfordulója tiszteletére ünnep­ségsorozatot rendeztek. De­cember 1-én, pénteken délután tornaverseny és szellemi fejtö­rő volt. Ez utóbbi rendezvé­nyen valamennyi miskolci ál­talános gimnázium képviseltet­te magát egy-egy ötös csapat­tal. Hermán Ottó életéről és munkásságáról, a modem ma­gyar képzőművészetről, világ­hírű magyar természettudó­sokról, miskolci és borsodi iro­dalmi vonatkozásokról, vala­mint Miskolcnak és Borsodnak a felszabadulás óta elért fejlő­déséről kellett a versenyzők­nek számot adniok. A győztes a Zrínyi Ilona leánygimnázium csapata lett, mely egy ponttal előzte meg a 120 pontot szer­zett Herman Ottó gimnáziumi csapatot, harmadik a Földes Ferenc, negyedik pedig a Kos­suth gimnázium csapata lett. December 2-án reggel ünne­pélyesen nyitották meg az is­kola folyosóin elhelyezett kiál­lításokat, amelyek fényképek­ben! érdekes grafikonokban adtak számot az iskola életé­ről, a gyakorlati foglalkozáso­kon részvevő osztályok mun­kájáról, a tanulmányi eredmé­nyek emelkedéséről. Bemutat­ták a kiállításon azokat a leve­leket is, amelyeket az iskola növendékei rendszeresen kap­nak külföldi levelező saiktól, továbbá egész kis gyűjtemény került ki a ta­nulók képzőművészeti alkotá­saiból. Az ünnepség-sorozat közpon­ti eseménye pajta­csinos a szombaton délelőtt megrendezett KISZ-ankét volt, mányolt munkától szabadít amelyen részt vett Koxxil Pál elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, Tóth Mária elv­társ, a városi tanács művelő­désügyi osztályának vezetője, Amriskó Gusztáv elvtárs, a vá­rosi pártbizottság munkatársa, Nagy István elvtárs, a KISZ városi bizottságának titkára, Kovács Kálmánná elvtárs, a KISZ megyei bizottsága ágit. prop. osztályának vezetője, va­lamint az iskola KISZ-tagjain kívül más miskolci középisko­lák KISZ-szervezeieinek, több miskolci üzem KlSZ-szerveze- tének, továbbá a szerencsi gimnázium KISZ-szervezeté­nek küldöttsége. Varga Gábomé igazgató üd­vözlő szavai után Tóth Mária nyitotta meg az ankétot, majd Koval Pál elvtárs tartott előadást Koval elvtárs bevezetőjében elmondotta, hogy a mostani fiatalok, ennek az ankétnak részvevői döntő többségükben már a felszabadulás után szü­lettek és már a kommunizmus­ban fognak élni. Ez megszabja a rájuk váró feladatokat is. Döntően ez a generáció építi majd a kommunista társadal­mat és élvezi annak áldásait, -azonban nálunk ma még a szó- cializmus építéséről is beszél­nünk kell. A szocialista társa­dalom is nagytudású, művelt embereket igényel. Harcolni kell az ellen a téves illúzió ellen — emelte ki Koval elv­társ —, amely szerint a szocia­lizmus a munkától kívánja megszabadítani az embereiket, mert sokan vannak még — és köztük fiatalok is —, akik így gondolkoznak. Helytelen ez a felfogás, mert a szocializmus a rabszolgamunkától, a kizsák­meg, de nem általában a mun­kától. A munka tette az em­bert gondolkodó lénnyé és a munka teheti szebbé és job­bá a világot. Erre azonban csak a szocialista társadalom­ban végzett munka képes. A továbbiakban arról beszélt Koval elvtárs, hogy a szabad munka miként formálja az ember arculatát, erkölcsét, jel­lemét. Aki idegenkedik a mun­kától, az nem ismeri fel annak politikai, történelmi, erkölcsi jellemformáló erejét, akadá­lyozójává válik a szocialista építésnek és a kommunista társadalom megteremtésének. Beszélni kell erről a kérdésről, — mondta Koval elvtárs —, mert bár a munkaidő rövidül­ni fog és több idő jut tanulás­ra, szórakozásra, sportra, mun­ka lesz mindig, a kommunista társadalomban is. A mai fia­talok életében következik be majd, hogy a mai munkás technikussá, mérnökké lesz. Koval elvtárs a következők­ben az iskolai gyakorlati fog­lalkozásokról és az oktatási re­form szabta feladatokról szólt, majd arról beszélt, hogy a fej­lődés mind társadalmi, mind pedig egyéni érdekből megkö­veteli a tanulást, a több tu­dást. Ma, a szocializmus építé­se közben még döntően közre­játszanak egyéhi érdekek, a kereseti viszonyok, a jobb munkakörülmények. de ez mindinkább társadalmi érdek­ké válik. A KISZ I. kongresz- szusának jelmondatát — Tanu­lással és munkával a szocializ­musért! — elemezte ezután Koval elvtárs, majd felhívás­sal fordult a tanulókhoz, szü­lőkhöz, pedagógusokhoz és a gyakorlati oktatásban részt vevő üzemi dolgozókhoz, hogy tartsák szem előtt: a tanulás társadalmi érdek is, ismerjék meg az oktatási reform bonyo­lult feladatait, mert azt jól megvalósítani csak a társada­lom részvételével, a tanulóif­júság tudatos részvételével le­het. Elemezte az itt Jelentkező feladatokat, majd az iskolai és üzemi KISZ-szervezetek kap­csolatainak fejlesztéséről, egy­mást segítő munkájának fon­tosságáról szólt. Befejezésül felhívta a fiatalokat: tanulmá­nyozzák a XXII. kongresszus anyagát. A nagy tetszéssel fogadott előadói beszéd után elsőnek a Nehézipari Műszaki Egyetem KISZ vb titkára szólt arról, hogy mit kíván az egyetem az .érettségizett fiataloktól. A Pa­mutfonoda KISZ-titkára, vala­mint a Lenin Kohászati Müvek KISZ csúcs-titkára üzemék munkasikereiről és a fiatalok helytállásáról számolt be. A miskolci gimnáziumok KISZ- tit.kárai, illetve KISZ segítő ta­nárai felszólalásaikban az is­kolájukban folyó gyakorlati foglalkozások eredményeiről, jelentőségéről szóltak, a KISZ megyei bizottságának képvise­lője pedig a munka és a tanu­lás kapcsolatáról és a tanulás fontosságáról beszélt az ankét résztvevőinek. A rendező gim­názium KISZ tanácsadó taná­ra összegezte az ankét eredmé­nyét és a gyakorlati foglalko­zásoknál elért eredményeket. Az értékes, sok gondolatot támasztó ankét a DÍVSZ in­duló hangjaival ért véget. Szombaton a kora délutáni órákban a Herman Ottó leány- gimnázium korábban végzett növendékei találkoztak az is­kolában, majd öt órakor nagy­szabású kultúrműsorra került sor a megyé tanács dísztermében. A jólsikerült műsorban az is­kola és a műegyetem vegyes­kara — dr. Gergely Imréné ve­zetésévé —, az iskola vonós- zenekara és kamaraegyüttese, népi táncegyüttese, a szavaló- verseny győztesei, a KISZ fel­szabadulási emlékpályázatának győztesei, valamint az intézet tomacsapata működtek közre. A színvonalas műsor egyben bemutatkozása volt az iskola kamara-együttesének, amelyet Varga Gábomé igazgató te­remtett meg és patronál. Az esti órákban az érettségi előtt álló növendékek rendez­ték meg szalagavató ünnepsé­güket, vasárnap pedig Ifjúsági Napra került sor, amelyen a miskolci középiskolás kollégiu­mok diáktanácsai vitatták meg szerepüket a kollégiumok és diákotthonok önkormányzat! éetében. (btn) A Vili. VIT tárgysorsjáték húzása ! A Magyar Ifjúság Országos- Tanácsa vasárnap rendezte a' VIII. Világifjúsági Találkozó tárgysorsjátékának húzását a' MEDOSZ művelődési otthon­ban. Mikula József, a VIT sorsjáték szervező bizottságá­nak vezetője nyitotta meg az ünnepélyes tárgysorsjáték-hú- zást, majd utána megforgatták a szerencsekereket. A főnyereményt; a családi házat 200 négyszögöles telken a Moszkvics gépkocsival a IX. osztály 29677 számú sorsjegy! nyerte. A Skoda személygépkocsit az V. osztály 92 345 számú sorsjegy, a Trabant személy.; gépkocsit a XII. osztály 83 261, a Simson 250 köbcentis motor- kerékpárt a IX. osztály 56 573! számú, a kétszemélyes motor-' csónakot a - II. osztály 56 058,! az egyszemélyes kínai IBUSZ- utazást a II. osztály 73 106. a! 25 000 forintos lakberendezési utalványt a XX. osztály 33 203,! az Exakta fényképezőgépet a XI. osztály 33 694, a háztartási gépesítési utalványt (mosógép,, hűtőszekrény, . padlókefélő és porszívógépi a XXIV. osztály. 3367, a Danuvia 125 köbcentis motorkerékpárt a XXIII. ősz-! tály 78 682, a zeneszekrényt a­IX. osztály 11 060. számú sors-; jegy tulajdonosa nyerte. Ezen­kívül még több mint tízezer; különböző tárgyat és vásárlási! utalványt sorsoltak ki. A húzási lista gyorslista- alapján készült és ezért fele-! lősséget nem vállalunk.--------ooo------­A miért nem jár ü dicséret... Az elmúlt év májusában ad-', ták át rendeltetésének Gesztely] községben a miskolci járás] legszebb falusi művelődési ott-j honát. Aki belül is megtekintij ezt a külsőleg mutatós, szépi épületet, alig akarja elhinni,] hogy csupán másfél esztendő] és nem néhány évtized telt élj az ünnepélyes átadás óta. Aj klubterem ajtaja felett tenyér-\ nyi széles repedések, a szín-, háztercm padló;» to összerepe-] dezve — és sorolhatnánk to-] vább mindazt, ami nem igen] válik az építők dicséretére. Az\ építtetők, a község egész la-, kosságának panasza persze1 most már „eső után köpönyeg”. I de talán mégsem ártana, ha a kivitelező vállalat felelős ve­zetői egyszer megtekintenék ezt a felelőtlenül végzett mun­kát. Talán még ki lehetne kö­szörülj a csorbát. Vagy, ha úgy gondolják, hogy ez nem áll módjukban, aklcor helyez­zenek egy kis táblát a klub­szoba falára: „Építette a Bor­sod megyei Tatarozó Vállalat.” Kritika helyett a „Mátyás király juhásza" című gyermekdarabrSI A mai gyermekekből lesznek a későbbi évek felni színházlátogatói, tehát már most nevelni kell őket a szt pad, a színház szeretetére. A Miskolci N omzeti Színit évröl-évre megörvendezteti a legifjabb színházlátogatók egy-egy gyermekdarabbal. amit — a korábbi darabok látói tottsági statisztikái tanúsíthatják — igen szívesen fogadni a gyermekek és szülők egyaránt. A nagyon helyesen, vasi nap délelőttönként tartott gyermekelőadások mindig zsúfj nézőtér előtt folytak le és nemcsak egy kedves délelőttöt, D nem hosszú időre emlékezetes élményt adtak a kicsinyekig Vasárnap, december 3-án mutatták be az új gyerme darabot a Kamaraszínházban. Jékely Zoltán „Mátyás kira juhásza” című vére es mesejátékához Kocsár Miklós szerzi kedves muzsikát. A rendező: Gyuricza Ottó. A gyermeki általában nagy tetszéssel fogadták a bemutatót, s ez mór sej teti, hogy minden vasárnap délelőtt nemcsak megtelik, n nem hangos derűvel is telített lesz a nézőtér. Mégis meg ki jegyeznünk — az ünneprontás szándéka nélkül —, hogy ez darab nem áll annyira feladata magaslatán, mint korái) évekbeli elődei. Nem, mert elsősorban a 12—14 éves koros tályhoz szól és nem*a tíz éven aluliakhoz, akikkel a 6zül< megtöltik a széksorokat. Mert cselekménye nem annyira 1i ványosan fordulatos, mint azt a gyermekek várják és tói pedig — verses szövege kötöttségeiből adódóan — nincs! meg az eleven kapcsolat a színpad és a nézőtér között, mii az más gyermekdaraboknál megszokott és amikor a színész! és a gyerekek között folyik a játék, a gyerekek beleszólnak a ó rabba, aktív részeseivé válnak a játéknak, jobban leköti ŐK1 mindaz, ami lepereg előttük, jobban, markánsabban jelentkez igazságérzetük, szimpátiájuk, vagy ellenszenvük. Mindezt né a „Mátyás király juhásza” értékeinek kisebbítése célzatávi mondtuk el, mert jó ez a darab és sok örömöt szerez majd kicsinyeknek, hanem azért, mert a gyermekek inkább kA vélik az olyan játékot, amelynek részesei és nem csupán w zői lehetnek. És ha nemcsak szórakoztatásról, hanem a ms dani nézők neveléséről, a színházhoz kapcsolásáról besadün nem mellőzhető szempont ez sem. Guricza Ottó sok szeretettel rendezte az előadást. Satí niszlavszkij tanításait szem előtt tartva igyekezett mozga mássá, látványossá tenni azt (bár a második felvonást ö kicsit elnyújtotta), jól koreografált táncokkal színesített A Herédy Éva vezényelte zenekar szépen tolmácsolta a ml zsikát, különösen a nyitányokban remekelt Ütő Endre dis| létéi ízlésesek, kedvesek. A gyerekek bizonyára szívesen emlékeznek majd visíú Forgács Tibor méltóságteljesen igazságos Mátyás királyát Balogh Emese királynőién kimértre formált Beatrice-jói Bősze Péter igazán jólsikerült, pöffeszkedő, de végülis póni járt Burkus királyára és Lóránd Hanna, sole színnel megjel nített Kunigundájára. Biztosan a szívükhöz nőtt Gyarmati Ferenc becsületes juhásza, Dobránszky Zoltán mindig jl akaró udvari bolondja, Szabó Rózsa kedves Csuporkája. Ni gyón kedves emlék lesz Szabados Ambrus marcona vitéa Pákozdy János mulatságos ceremóniamestere, s mindig hi raggal fognak emlékezni Bánó Pál mesterien formált árul ezermesterére. Nem felejtik el Perczel József Vakáciusz vj tézét és Somló Mária anyóját sem, mint ahogy kedves emJe marad számukra Révész Gabriella, Matetics Éva, Túr ezt Sarolta ás Makár Zsuzsa tánca is. Már alaposan kinőttem a gyermekkorból, de — beva' lom — én is remekül szórakoztam. (benedek) (Rettentő Irta: Horváth József ^&odriguez ^ Még gazdagabb lesz a lállyai batár A világhírű borokat termő tállyai határ legnapsütöttebb része a kőbányával szemközti, 45 fokos lejtésű domboldal. Hosszú esztendőkig sok volt itt a parlagon heverő terület, mert a meredek lejtőn költsé­ges a telepítés, és nehéz szőlők művelése. A tally] hegyközség megalakulásávi azonban lehetőség nyílt enni a valóságos kincset érő téri letnek a hasznosítása. A m< redek lejtő nagy részét mi telepítés alá forgatták, s eí r részén az új szőlőtőkék is ó ^sorakoznak. A hegyközsé * tagjai közös erővel, minteg P 5000 méter teraszosítást is v< ggeztek már a néhány esztend [[múlva édes furmintot i Nászút termő domboldalon; A [[elmúlt esztendők jól bevó fc kísérletei alapján az idén j[ katasztrális holdon őszi telepi ftést létesítettek. A tállyai hs Már másik részén 5 hold őszij [[barackost és 6 holdas málnái ^telepítettek a tállyai hegyi [[község tagjai. Saját erőbé •«öntözéses szőlőoltvány iskolái [[is létesítenek, K ' 5 Színházi tv-közvetítés < Miskolcról * A Miskolci Nemzeti Színház i bari december utolsó napjai [ban — a már kifüggeszti [műsornaptártól eltérően - «műsorváltozás lesz: 30-án est< [nem Brecht művét, az Artúrt «Ui-t mutatják be, hanenj [Shakespeare: A Windsor! via I asszonyok című alkotását- [Kritikai Ottó, a színház igaz! «Katója arról tájékoztatott [hogy A windsori víg asszo' «nyok előadása iránt vidéked [is igen nagy az érdeklődés« cazonban ezt a produkciót «elsősorban szcenikai okok mi- ‘att — vidékre vinni nem le- [bet. A december 30-i előadás­iról a televízió helyszíni közve­títést ad és így nemcsak BoH hsod megye községeinek és vá- trosainak közönsége, de ad [egész ország láthatja a mis* 'kolci színház előadásai» szel a légy. Immár 1944 tava-- szát írjuk. Az ön fia, Fodor! úr... hogy is mondjam.. .- még nőm látott közelről lő-; vészárkot. — örökké hálás leszek ön-' nek én is, és a fiam is — re-! hegte megrendültén Fodor Aurél,, é» Bólleky láthatta,! hogy a kereskedő e néhány- perc alatt is szemlátomást! öregedett. — Szerényen bár,, de ami tőlem tellett, igyekez-' tem hálámat kifejezésre jut-! tatni, alezredes uram ... — Erről ne is beszéljünk —! szakította félbe Bélteky alez­redes. — Az idő halad, ked-; vés Fodor uram, s ami tavaly,. tavalyelőtt még lehetséges; volt, most már lehetetlen,! vagy legalábbis roppant nehéz. • Amióta mi először találkoz-1 tun-k, talán még emlékszik rá.J körülbelül tizenkétszer került; sor nagyarányú behívásokra.) Az ön fiának valamennyi év-j folyam társa kint van a fron-! ton, vagy legalábbis megjárta; a frontot. Márpedig etekben aj zord időkben — s az alezredes! itt különösképp megnyomta aj szót — így vagy amúgy min-j denkinek áldozatot kell hoznia.j A kereskedő reménykedvej kapta fel a fejét: — Alezredes uram, talán j nem veszi tiszteletlenségnek.] ha kijelentem, hogy ebben aj pillanatban is minden áldó-’ zatra készen állok! [ — ö, hát igazán olyan sokat» ér önnek a fia mentesítése,! Fodor úr? — mosolyodott el az» alezredes [ íFolytatjuk.) hosszú íróasztala mögött ült hanem fed s alá járkált a sző­nyegekkel borított parancsno­ki szobában. Amint Fodor be­lépett megtorpant, és a keres­kedő elé sietett. A kezét nyúj­totta és hellyel kínálta Fodort. A kereskedő megpróbált vala­mit leolvasni a törzstiszt ar­cáról. de ez az arc szinte de­rűs volt és nyugodt. — Eljöttem, alezredes -uram — motyogta Fodor és kérdőn bámult Bédtekyre. — Nagyon helyes. Fodor úr! — telepedett asztala mögé a' kiegészítő-parancsnok. —Rend­kívül fontos ügyben kértem önt ide. — A fiamról van szó? — sza­ladt ki a kereskedő száján. Bélteky alezredes mélyen bólintott. — Igen, a fiáról. Fodor úr. S hogy még kedvezőbb at­moszférát teremtsen ehhez a sóikat Ígérő beszélgetéshez, Bélteky alezredes felemelt asz­taláról egy iratrendezőt, fel­nyitotta, kivett belőle egy kar­totékot, s úgy tartotta .ujjal közt, hogy a kereskedő is jól olvashatta a nyomtatott be­tűkkel rárótt nevet: „FODOR GÉZA tart. hadapródőrmester”. — Kérem. Fodor úr — törte meg a csendet Bélteky —, amint tudja, két esztendő óta minden lehetséges alkalommal minden tőlem telhetőt megtet­tem ebben az ügyben. Talán szükségtelen vázolnom a tény­állást. Háború van, véres, ke­gyetlen háború, és — mit szé­pítsük — odakint a keleti fron­ton hullik a magyar, mint ősz­A kereskedő kapkodva-rend­be szedte öltözékét és elindult a katonai kiegészítő parancs­nokság felé. Vajon mit akar tőle Bélteky. ez az uniformis­ba bújt öi-dög? Persze, megint nyakára hágott a pénzének. Fodor is hallott aiTól. hogy vasárnap éjjel óriási kártya- csata zajlott le a kaszinóban, és az urak közül többen meg- kopasztra tántorogtak haza hajnal tájban. Nyilván Bélteky alezredes úr is ott hagyta a fo­gait ... De hiszen megígérte, hogy ... Bh, amit ezek az urak Ígérnek! — csapott dühösen a levegőbe a kereskedő. Tudta, hogy Bélteky megint megpumpolja. Talán ezer pen­gőt kér, talán kétezret, vagy ötezret... Most mégsem ez iz­gatta az idős embert, amint rogyadozó inakkal a parancs­nokság felé iparkodott. Hanem Géza... Ha Bélteky megint csak pénzt kér, az hagyján. Am nehogy más baj legyen. Nehogy a fia veszélyben fo­rogjon. A segédtiszt kurta fejbólin- tással üdvözölte Fodor Aurélt, és Bélteky alezredes ajtajára mutatott. Tehát az , alezredes mór nagyon várja őt. Benyi­tott. Bélteky alezredes most nem A bolt megszokott zsibomgá- sába kellemetlenül éles csen­getés hasított. Fodor felemelte a kagylót, s amikor a vonal . túlsó végén a hívó bemutatko­zott, a kereskedő szinte gé­piesen felemelkedett ültéből. : Megremegett a szája széle, és alázatos készséggel beszélt: — Alázatos szolgája, van ! szerencsém ... Ó, hogyne, alr ezredes uram... Hát... ami­kor parancsolni méltóztatik ... Most? Hm ... lehet, természe­tesen. Úgy hát negyedóra múl­va ott leszek. Görcsösen szorította a tele, fonkagylót, s fiad tan maga elé meredt. Csak néhány pillanat múlva tette a kagylót a helyé­re. — Komáromi űr! — szólt ki a boltba. — Legyen szíves ... Az idős segéd szolgálatké­szen főnökéhez sietett. — Segéd úr, most eJ kell mennem. Kérem, üljön be a kasszába. Közben szóljon fel a feleségemnek, hogy minél hamarabb jöjjön le. Talán másfél óra múlva én is itt le­szek. — Kérem — bólintott az idős segéd, aki maga is épp oly régi portéira volt ebben az - üzletben, mint a töredezett sze­gélyű, fényesre kopott pult. I. Fodor Aurél fűszer- és cse­megeboltja a kisváros legfor­galmasabb üzletei közé tarto­zott. A Horthy Miklós út és a; Erzsébet királyné utca sarki kétportálos kereskedés kori reggeltől késő estig tele voll vásárlókkal. Három segéd meg egy tanonc tüsténkedett a hosszú pultok mögött. Fodoi Aurél, az 53 éves korára meg­vénült, kopaszodó, görbéd t há­tú kereskedő a pénztárfülké­ben ült, egy hosszú ollóval az élelmiszer.! egyeket szabdalta es a naclonáilkassza fogantyú­ját tekergette. Az öreg min­den vevőjét személyesen is­merte, és nyájasan köszöntöt­te. Nem hiába díszlett a pati­nás felirat a bolt cégtábláján: „Alapíttatott 1888-ban”. Fodoi a bolttal együtt a vevőkört is apjától örökölte. A kisváros­ban mindenki tudta, hogy Fo­dor gazdag ember. Egyszer­smind páratlan szorgalmát és munkabírását is tisztelettel emlegették. Reggel hatkor sze­mélyesen megjelent a nyitás­nál, és este tíz óra tájban még ott gömyedezett a pénztárfül­kében, a lehúzott redőnyök mögött, számadásait tisztázta és megrendeléseket körmölt. Fiataljaink már a kommunizmusban fognak élni és ez megszabja feladataikat is hóval Pál elvtárs tartott előadást a Herman Ottó gimnázium ünnepségén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom