Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-03 / 285. szám
TasÉtuast, WSl. december % ftSZAKMAGTARORSZAG T A napokban nyerte el a »kiváló dolgozó" címet A Lenin Kohászati Müvek gépjavító üzemének esztergályosa, Nyulás/.i István, a napokban nyerte el a kiváló dolgozó címet és a vele járó pénzjutalmat. Képünkön: Nyulászi István csigaorsót készít a hengerde részére. Szoijei szakemberek a Miskolci Pamutíonóban Az elmúlt napokban szovjet szakemberek látogattak el a Miskolci Pamutfonó Vállalathoz: Gorin I. A. elvtárs építészmérnök és Rattel elvtárs technológus, valamint Gaszkcl elvtárs, épuletgépész-mérnök. Rattel elvtárs a gyár megtekintése után a következő nyilatkozatot adta: — Azért jöttünk Magyar- országra, hogy tanulmányozzuk a textilgyárakat, köztük a Miskolci Pamutfonót. Ez a gyár igen szép, modern, korszerű vállalat. A gyár létrehozásakor a legújabb építészeti eljárásokat alkalmazták: ez az üzem a holnap üzeme. Ablak nélküli, kondicionált levegővel ellátott. Ilyeneket kell a jövőben építeni mindenütt. — Nagyon jó benyomást tett ránk a gyár, jól dolgozó kollektívát ismertünk meg az itt töltött két nap alatt. A gyár kiváló termelési eredményei magasfokú szervezetlségröi tanúskodnak. A termelt fonal jó minőségű. A szovjet elvtársak más hazai fonodákat is megtekintenek. tációkkal ellátott tanulmányokat, amelyeket tapasztalt műszakiak bírálnak felül, rendszerint beépítik az üzem műszaki fejlesztési, illetve műszaki intézkedési tervébe. A tavalyi munkák közül például Gyöngyösi Géza tanulmányát hasznosítják majd az egyik hengersor termelékenységének növelésére. Hodnics Józsel modern porcelán csak olyan ajándéktárgy kerülhet forgalomba, amely előzőleg „vizsgázik” az Iparművészeti Tanácsnál, illetve a Képzőművészeti Alapnál. A rendelkezés nyomán máris so- ■ kát változott a boltok választéka. Több száz színvonal nélküli tárgy eltűnt az üzletekből, helyüket művészi figurák foglalják ed. Az év eleje óta a hollóházi, a herendi, a pécsi, a kőbányai és a budapesti porcelángyár új terméke: közül háromszázötvenet talált az Iparművészeti Tanács megfelelőnek. Ezek közül százötven féle figura sorozatgyártását már ,meg is kezdték. művezető sikerült dolgozata alapján a gépműhely egészségesebb fűtését és szellőztetését oldották már meg. Krajcsik Elemér technikus az iparvasút egyik szakaszán végzett mérési tanulmánya alapján szüntették meg a veszélyes, többször is kisiklást okozó kanyarokat. A gyár fiataljai az elkövetkező évben is fontos probléfl hűtő- és a baromfiipar, valamint több élelmiszeripari vállalat teljesítette már évi tervét Az Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatásö szerint, az élelmiszeripar évi (érvét előreláthatólag 4—5 százalékkal túl fogja teljesíteni. Nagyobb arányú többletre számítanak a konzerv-, a baromfi-, a hútő- és a söriparban, illetve a tésztagyárban. A baromfiipar évi felvásárlási és feldolgozási tervét már novemberben teljesítette. A minisztérium szerint a konzervipar mintegy 26. a baromfi 25, a hűtőipar pedig körülbelül 21 százalékkal termel többet, mint 1960-ban. így „javifhabaHan" társadalmi l munkás f A városi tanács ülésén egy mokany. fekete bajszos, so- ' vány férfi lépett a mikrofonhoz, mint első hozzászóló. Az it ötéves és a jövő évi tervről volt szó. A férfi azzal kezdte: F megmértem a tanács előre kibocsátott anyagát — harminc £ deka volt! Mindenki mosolygott, de a hozzászóló folytatta: F Iám, így is mennyit nyom, amit Miskolcon jövőre és azután E három évig építeni fogunk! Aztán elmondta ez a sovány, F fiatalos és lelkes tanácstag, hogy „segítenek majd az embe- F rck is, meglátják, hiszen ez a terv mindenkit fel kell, hogy k lelkesítsen!’’ — Ezt az első hozzászólót Obolányi Lászlónak hívták. se- C ültünk aztán később és arról kezdtem faggatni, mi a dolga, F mint tanácstagnak. E — Van dolog mindig — mosolygott. — 1954-ben, ami- k kor először .megválasztott a körzetem fa Dózsa György utca, r a Pallos, a Sánc és a Fábián utca), a kisebb utcákban nem k volt járda, víz és közvilágítás. Aztán lassanként meglett a F 18 villanyégö, világosak lettek az utcák. Építettünk járdái, k s ami pénzt erre a célra kapuink, abból 27 ezer forintot F megspóroltunk. Hogyan? Magunk végeztük el a munka nagy E részét. Ebből aztán megint lett 320 méter vízvezeték... Va- f lamikor 400 méter távolságról hordták a vizet a lakók, ma már majdnem minden házba bevezették a tüzet és nagyon sokan fürdőszobát építettek... Szóval — így szoktam év mondani — régen sár volt, de viz nem, ma sár nincs, de viz van. Elismerő megjegyzésemet félbeszakít ja. — Még fásítást és parkosítást tervezünk. Talán most télen kiássuk a gödröket a fáknak, s tavasszal ültetünk. A járdát már úgy építettük, hogy hagytunk szegélyt virágnak. fűnek. Aztán rendbe kell hozni az útburkolatot, el- tüntetné a hepe-hupákal... Szóval minden a legnagyobb rendben megy... Szó sincs róla. Akad nehézség és döcögős éppen elég. Különösen régebben volt sok baj. Például a szemedet ki- hordták az utcára vagy a Pecébe öntötték. Nehéz volt megértetni velük, hogy miért ne tegyék. De most már jóval könnyebb, tavaly újjáválasztották a lakóbizottságot, azzal nagyon jó a kapcsolatunk. Jól szerepeltünk a tisztasági versenyben, nálunk aztán a sertésólakat is megnézheti bárki. Persze, sokminden kellene még, de már ezt nem lehet társadalmi munkával megvalósítani. Borbélyüzletet és női fodrászatot szeretnénk. No, ez is elég gond olyan valaki számára, akinek a kenyérkereső foglalkozása építőipari brigádvezető. De még ezzel nem zárult le a sor. Mert Obolányi László, azonkívül, hogy városi tanácstag, szakszervezeti bizalmi és üzemi tanácstag a munkahelyén. — Több megbízatásom is volt — mosolyog —, de lemondtam őket. Hiába a tanácstegság egymagában is eleg munkát jelent, nem lehetett annyi mindent jól ellátni. — És talán nem elég, ami maradt? — Szerintem éppen elég. vagyis annyi, amennyivel meg tudok birkózni. Feleségem szerint azonban sok. Mert bizony a családra ennyivel kevesebb időt jut... A lányaim iskolások. ők is igényelnek maguknak egy kis időt az apjuktól... No. dohát mindenre jut, ha jól beosztja az ember. Esténként még elolvasom a napi sajtót is, meg a Tanácsok Lapját. Éneikül moccanni se tud a tanácstag. Lót-fut. intézkedik, vígasztal, maga vonul ki elsőnek a :• szerszámokkal, ha az utcában társadalmi munka készül, tanácsülésen felszólal, javasol, esténként a két kislánnyal tanulgat, újságot olvas, az üzemben kiválóan dolgozik, munkatársai- ügyeit is úgy intézi, ahogyan csak,tudja, olyan.jól._ Megkérdezem végül: meddig akarja ezt igy csinálni? — Ameddig kitüntetnek a bizalmukkal az emberek, de meg azután is. Valami munka, tennivaló mindig akad. No, és ha nyugdíjba megyek? Hát akkor sem kívánok csupán otthon ülni. Nem én! Megszoktam már ezt az életet. Így van az, ha valaki „javíthatatlan” társadalmi munkás ... (H. E.) 280 tánccsoport készül a Ságvári Endre kulturális seregszemlére Őszi üdülés a SZOT „Budapest99 üdülőhajóján kirandulohajrtk mar pihenőre tértek, lassanként leáll a személyhajó forralom is a > bcal',aiF nn-r kényelmes otthont nyu.it az fldülfl dolgozóknak, a na, n Odm« Mrtékt dolgozók megismerkednek Budapesttel, kisebh hajókirándulásokon vesznek részt ev kit tinóén szórakoznak a gózós jól Kirótt termeiben. Képünkön: az üdülök egy csoportja a kor. mányszerkeret működésével ism erkedik. Több mint kétszázhúsz feladatterv kidolgozását vállalták az ózdi kohászat fiatal műszaki dolgozói mák, több mint kétszázhúsz feladatterv megoldására, elkészítésére vállalkoztak. Így például Veréb Sándor mérnök és Petik István technikus az egyik új, 80 tonnás März- kemencében különleges acélfajták gyártási lehetőségeivel, módjaival kapcsolatban folytatnak tanulmányokat. Kakas Árpád technikus a durvahengermű triósorozata teljesítmény-növelésének lehetőségeit vizsgálja majd, hogy azon minél több szögacélt hengerelhessenek. Fritsch Sándor a fém- szórás kohászati alkalmazásának további módjait dolgozza ki tanulmányában. Többen — országos vonatkozásban is nagy jelentőségű — szakmai kérdés előadási anyagát készítik el. Horváth János mérnök például a kohók kombinált- levegő ellátásának alkalmazásáról, Halász József pedig az olajbeíúvatásos vasolvasztás eredményeiről értekezik majd. A fiatalok munkáját az « nataioK üzemek te_ pasztáit mérnökei rendszeresen segítik. Időnként beszámoltatják előrehaladásukról, tanácsokat adnak a szakirodalom, a forrásmunka felhasználására. Ebben a hasznos, egyéni módszerű, valamint a többi továbbképzési formában az űj oktatási évben a gyárnak több mint hatszáz műszaki dolgozója tanul, gyarapítja tovább tudását. Megyénkben 280 népi tánc- csooort kezdte meg felkészülését a Ságvári JEndre kulturális seregszemlére. A csoportok egyik fő feladatuknak tekintik, hogy táncaikban kiemeljék a béke és a barátság eszméjét. Ezért a saját gyűjtésű értékeiken kívül a szocializmust építő országok népeinek táncait is betanulják. Így például az Ózdi Kohászati Üzemek táncosai a baráti országok népi táncait gyűjtik csokorba és azt képes- könyv-szerűen mutatják be a közönségnek. Az erdöbényeiek a hires kádár-táncot próbálják. A tánctísoportok szakmai felkészülésének előkészítésére a járási művelődési otthonokban a szakkörvezeitök részére továbbképző tanfolyamokat szerveztek, amelyeken havonta több mint kétszázan vesznek részt. Ar ÓtHi Kohás330 Üae- HZ uzal mekben néhány éve igen jól bevált egyéni továbbképzési módszernek bizonyult, hogy a gyár fiatal mérnökei, technikusai, közgazdászai vállalkoznak az üzemrészek időszerű gyakorlati és távlati problémáit felölelő fel- adattervek kidolgozására. A szükséges rajzokkal, dokumenSzázötven újfajta, A Belikereskedelmi Minisztérium, az Építésügyi Minisztérium finomkerámiai igazgatósága és az Iparművészeti Tanács a napokban sajtótájékoztatót rendezett abból az alkalomból, hogy a porcelán- és kerámiagyárakban elkészüllek azok a legújabb ajándéktárgyak, amelyek december 1-től már kaphatók is. Mint a sajtó- tájékoztatón elmondották, évente átlagosan 40—60 százalékkal növekszik a porcelán- és ajándéküzletek forgalma. Az eladott porcelán- és kerámiatárgyak nagy része edejig giccses. színvonal nélküli alkotás volt. Az idén a Belkereskedelmi Minisztérium rendeletet hozott, amely kimondja: gásféle tolakodott valameny- nyiünk torkába, szivébe. Kél szép, emlékkel, élménnyel teli héttől búcsúztunk nehezen vissza-visszateltintve — mini gimnazista fiú szíve választottjától a kiskapuban. Bad Schandau ... Határállomás ... A gyorsvonat befut, a mozdony pöfögve megáll. Messzire tekintő szeme a határ, Csehszlovákia, Magyar- ország, Románia felé néz. A kis magyar csoportot elnyeli a hosszú szerelvény, alig telik meg velük három fülke ... A mozdony nekifohászkodik, a magyarok integetnek, a vonat mellett pedig ott fut ő — Gizella — egy ideig versenyezve a gyorsvonattal. Integet kedvesen és túlkiabálja a kerekek csattogását — Auf Wiedersehen! — aztán lassan elmarad, mivel a mozdonyba újabb lapát szenet dobott a jóerejú fűtő, hamarosan olyan lesz, mint egy gyerek, aztán még kisebb, végül eltűnik szemünk elől... Pedig nem tűnt el ... Mindenki emlékszik rá pontosan, tisztán és emlékezni fog nagyon sokáig..-. * P ortré? ... Igen. Vagy talán mégsem . .. Hiszen portrét csak azokról festhetünk, akiket jól ismerünk .. . márpedig néhány óra egy-egy emberi jellem, egy-egy lélek bonyolultságának megismeréséhez oly kevés!... Hát akkor? Ceruzarajz? ... Igen ... Néhány erőteljes vonás ... Ceru- aarajs... Becze Károly szólítsuk csak egyszerűen Gizellának. Megértő jóbarát, kedves cinkos lett. Amikor például Drezdában egyik vacsora után feketekávé került az asztalra, ő elnézően összevillantotta szemét a magyarokkal, a fekete „szakértőiver, aztán kijelentette: — Es ist Wasser .. i — és nevetett hozzá Vidáman, egészségesen. Természetesen kedvezőtlenül csak ő nyilatkozhatott. A mi ilyetén megjegyzéseinkre szenvedélyesen védte a közlekedést, a vendéglátóipart, a városgazdálkodást, sőt — a német feketéit is . .. Egyszer — bár nem beszélt róla — honnan, honnan nem, megtudtuk, hogy zenekonzervatóriumba jár, énekesnőnek készül. Ott. a buszban, azon nyomban megkértük, hogy énekeljen. Elpirult... Arca. mint a rózsa. Érdeklődött, honnan tudtuk meg —, de hiába. * Szétnézett. A busz simán futott az autóbáhnon, de a motor zaja ott zsongott a levegőben. az utasok füle mellett, mint egy nyugtalan darázs. Pillanatra elkedvetlenedett, de aztán felviduK. — Kérem, fáradjanak el egyszer a konzervatóriumba, ott nagyon szívesen énekelek majd önöknek... A napok szinte száguldottak — hiába próbálkoztunk belekapaszkodni üstökébe, vagy zakója sarkába. Elérkezett a tizenegyedik nap is, az utolsó. Valami szórónlokósont hamutartóval, zsugorított emberfej-díszekkel... És ez a szörnyeteg ma Nyugat- Németországban él.. Él... ötvenhat ezer ember pusztult el itt, de Ilse Koch él.., Hangja megcsukli’k... Itt szenvedett ő is a többiekkel, itt bujtatta a haláltábor Iegfi- atalabbját, a három és fél éves lengyel fiút a többiekkel együtt keménypapírba, civilruhák közé. kosárba, mikor hogy adódott. És százak és százak szívének melege megmentette az ártatlan csöppséget a hóhéroktól ... Itt élt... azok között, akik az ezer oldalról leselkedő veszély ellenére is szervezkedtek, a fegyvergyárban dolgozók puskákat, késeket szereztek, és 1945. április 11-én saját erejükből kiűzték a fasisztákat... Itt élt és itt van ma is ... Igaz, kissé megroggyant, megfáradt, az akkor itt töltött évek keresű barázdákat rovatkáltak arcára, de már nem riasztja éles sípszó, visszhangzó fegyverdörgés, vad röhögés ... Kalauzol, beszél... Hangját nem fűti izzó gyűlölet, szavainak nyugodtsága mégis olyan félelmetes ... • A csoport férfi tagjai vefc- fék először észxe, és megállapították, hogy csinos, pokolian csinos. Aztán a csoportunkban lévő nők is elismerték, hogy kedves, szolgálat- kész. Csilingelt a szava, szemei mosolyogtak, amikor közölte, hogy a Német Utazási Iroda megbízottjaként, egész utunkon végigkísér bennünket, és hogy
