Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-29 / 305. szám

ESKAKMÄGTARORSZÄG Péntek, 1061, december it!?­¥ FORROI HELYZETKÉP O tt voltain az alakuló köz­gyűlésükön is 1959 mar­éi utóban. Az iskola három termében vitatkoztak az embe­rek, kit állítsanak a kormány­rúdhoz, mi lesz, hogy lesz, nem kopik-e fel az álluk a ke­nősben? Egy köpcös, lassú be­szédű atyafi odajött hozzám a közgyűlés után. — Adnék én magának egy jo címet a cikkéhez — ragyog- tatta rám a szemét, láthatóan örvendezett, hogy eszébe ju­tott az ötlet és könnyíthet a dolgomon. — Megköszönném — kaptam .elő a jegyzettömbömet. — Uj Világon, Zöld Mezőben Aranykalász terem! No, jó lesz-e? Jó volt. Az öreg egymás mellé rakta a közös gazdálko­dás újszülötteinek, a liárom új termelőszövetkezetnek nevét és értelmes mondat kerekedett ki belőle — De úgy lesz-e? Valóban aranykalászt teremnek-e majd a forrói földek? Atyusnák volt már egy kicsi a fejében, mert szinte megne­heztelt rá. hogy ilyen kérdést bátorkodtam megereszteni. Di­csérte a forrói ember szorgal­mát, gazdálkodni tudását, egy­szóval szentül meg volt győ­ződve róla, hogy „megy itt majd minden, mint a karika- csapás”. Hát nem ment úgy, bizony nem, sőt, egészen rosszul ment nekik és most, a harmadik zárszámadás előtt sem dicse­kedhetnek. Pedig ez az eszten­dő eredménydúsabb volt az el­ső kettőnél. Firtkó András bá­csi, a Petőfi-brigád örökké si­ető, mozgékony vezetője sze­rint hatvanegyben már nem kellett annyit kilincselnie az emberék után, járni a nyakuk­ra, hogy jöjjenek dolgozni. De mit mond a munkaegység ki­mutatás a tagság szorgalmá­ról? Bizony még mindig van­nak vagy huszan-harmincan, akiknek egyetlen pontot sem jegyezhettek a nevűk után. Nem mentek dolgozni. — Hallom, más tsz-ben meg­követelik a munkát — mondja a növénytermesztési brigádé­rt«. — Hát minálunk még nincs ilyesmi. — Jövőre már nálunk is így lesz, biztos vagyok benne — a Herman Ottó Múzeum jAz Északmagyarország megírta ­teszi le a voksot a tagság meg- javulása mellett Tímár Árpád az új agronómus. Lajtos Mihály falufelelős, i Nehézszerszámgépgyár dolgo­zója összerántja szemöldökét Talán nem ért egyet az agro- nómussal? De, sőt, ő is amondó hogy az idei év eredményei bá­toríthatják az embert ilyen ki­jelentésekre. Lg ogy melyek ezek az ered­■* * menyek? Elöljáróban ta­lán a múltról, a két esztendő­ről. Az idén kétszer takarítot­tak be kukoricát, tudniillik a tavalyi termést januárban tör­ték le. Tavaly az András na­pot még a cukorrépában töl­tötték. Az őszi mélyszántás? Alig volt. Csak az eső volt a ludas benne? Aki rejtegetni akarja a nyilvánosság előtt fa­luja kirakatba éppen nem illő dolgait, csak az esőt hibáztatja. A csépléshez, az őszi betakarí­táshoz idegen munkaerő kel­lett, egy részük társadalmi munkában, csak a kosztért, de bizony az őszi betakarításnál segédkező mintegy száz kato­nának már fizetni is kellett. Ha mindent felszámolunk, mintegy 150 ezer forint ment ki erre. Nincs Forrón elegendő munkáskéz? Van, csak a kedv hiányzott a munkához, azt hit­ték, bosszút állnak valakin az­zal, ha pusztulni hagyják a földet, a termést. Nos, önma- gukon álltak bosszút. Kevés volt az egy munkaegységre ju­tó részesedés. Az idén a tagság szorgalmá­ban történt kis fejlődés is nagy eredményeikhez vezetett. A já­rásiak nevettek, amikor meg­hallották a forróiak elképzelé­seit: a vetnivaló jelentős ré­szét a fogatosok teszik a föld­be... Nem hittek a dolog si­kerében, aztán meg velük pél- dázódtak. Mert 450 holdat ló­val, háromszázat saját erőgép­nél vetettek él, s a gépállomás­ra még 150 holddal se szorul­tak. S mindezt időben, október végére. Az őszi mélyszántással maradéktalanul végeztek. Ered­mény ez? Bizony, eredmény, mégpedig nagy. mert a legöre­Pályázati felhívás külföldi kapcsolatai A miskolci Herman Ottó j Múzeum 3 éve kezdte meg a ( külföldi kapcsolatok kiépítését. J Az idén újabb 70 múzeummal, J régészeti és néprajzi intézettel került összeköttetésbe. Ma már J száznál több külföldi tudómé- i nyos intézménnyel tartanak ] rendszeres kapcsolatot. Igen szívélyes ez a kapcsolat ( a Szovjetunió, Lengyelország, ' Csehszlovákia intézményeivel. Csehszlovákiában például 20 1 különböző társlétesítménnyel, állnak összeköttetésben. Az í idén együttműködés jött létre több nyugati országgal, így i többek között Ausztriával, ] Franciaországgal és az északi i államokkal is. A miskolci Herman Ottó j Múzeum megküldi külföldi 1 partnereinek saját kiadványait, i múzeumi évkönyveit. Külföldi i partnereiktől ebben az évben több mint 200 kötetnyi tudó- j mányos könyv, valamint folyó- I irat érkezett cserepéldányként a múzeumnak. Ebből kézi-, könyvtárat szerveztek. Az első- ] sorban régészeti, kisebb rész­ben néprajzi és történeti tár- j gyű közlemények értékes segít­séget nyújtottak a múzeum munkatársainak tudományos | munkásságukhoz. Illetékes szerv válaszol Válasz az igricieknek Az Északmagyarország no­vember 24-i számában Dienes János igrici olvasónk szóvá- tette, hogy a községük hatá­rában lévő váróterem télen hideg, nincsen sem ajtaja, sem ablaka. Panaszára a MÁV Igazgatóság válaszolt. Értesítésük szerint az igrici megállóhelyen MÁV-alkal- mazott nem teljesít szolgála­tot. Az ottani nyitott váró­termet annak idején azért építették így, mert felügyelet nélkül van és ha ajtóval, ablakkal szerelnék fel, azt esetleg megrongálnák. Az igazgatóság területén több helyen van hasonló váróhe­lyiség, amely csupán azt a célt szolgálja, hogy azt a né­hány percet a vonat érkezé­séig fedél alatt töltsék el az utasok. Ha az állami gazda­ság fejlődése következtében az igrici megállóhely rakodó­hellyé épül ki, ott zárt és fűt­hető várótermet építenek. A kérés indokolt Lapunk december 10-1 szá­mában, a Kazincbarcikáról Ormosbányára járó dolgozók nevében Dienes József szóvá- tette, hogy Barrcikán nincs MAVAUT melegedő. A hi­deg, sáros, havas időben 20— 30 ember várakozik állan­dóan autóbuszra. Panasz a kazincbarcikai városi nácstól jött válasz. A tan megvizsgálta a panaszt megállapította, hogy a ké indokolt. Valóban nagy szi ség volna váróterem ép] sere, azonban ez nem a vál tanácson múlik, hanem szükséges pénzösszeg biz sítása miatt — a megyei nács tervosztályának hat körébe tartozik. A kirtíldi iskoláró December 15-én Patkó in tanár azt írta a királdi ál lános iskolából, hogy a dern, 4 tantermes, név« lakással ellátott épülfi még mindig nem vezették a villanyt A panaszra Északmagyarországi Ári szolgáltató Vállalat válasz Levele szerint a beruházó az Áramszolgáltató Váll« közötti munkát nem haní Iák jól össze, ezért húzód el a villany bekötése, tóvá! azért, mert a 16 kilowat teljesítményű energiaszolí tatási berendezések átals tása még nem történt n? Ez ügyben az illetékesek ü megtették a szükséges int kedéseket és — a válla levele szerint — a világít! problémát hamarosan ntf oldják. A Drezdai Képtár XIX—XX. századi festményeinek kiállítása A Drezdai Képtár régi képei­nek két évvel ezelőtti emléke­zetes és nagysikerű kiállítása után ezúttal gazdag és válto­zatos szemelvényt mutatunk be ugyané képtár modern, XIX— XX. századi anyagából. Ügy­szólván az első világháború óta nem nyílt oly kiállítás Magyar- országon, mely a német festé­szet nagymestereit ily változa­tosan bemutatta volna. A múlt század első felének kitűnő osztrák mestereit Wald- müller képviseli nagyigényú női arcképével. Egy igen ritka mestert, Caspar David Fried- rich-et is bemutatjuk, korai ro­mantikus kompozíciójával. A népszerű Spitzweg intim ké- pecskéi nyilván sok barátra találnak. A képtárunkban is szereplő Menzel egy sokalakos kompozíciója révén igen elő­nyös világításban szerepel. Táj- Ián soha nem került bemuta­tásra Marées képe Magyar- országon, ezt a hiányt egy arc­képe jól fogja pótolni. Ugyan­csak kevéssé ismert náiunk Thoma változatos, figurálist és tájképet egyaránt tartalmazó munkássága. A német impresz- szionizmus rövid korszakát a két főmester, Liebermann és Üj napközi öten! és bölcsődét adlak át Miskolcon / Miskolcon, a nagyobbrészt munkások lakta új városrész­ben, a több mint ezer lakásos Kilián északi-lakótelepen csü­törtökön új napközi otthont és bölcsödét adtak át rendelteté­sének. Az emeletes épületben korszerű fektetők, játszó-szo­bák, valamint gépekkel felszerelt konyha szolgálja majd a 60 bölcsödés és a 100 napközi otthonos gyermek kényelmét , és gondozását. A mintegy 4 millió forint költséggel épült, új napközi otthon és bölcsödé a jöyő év elején kezdi meg működését. Az új intézménnyel a Miskolcon működő bölcsődék száma 14-re, a napközi otthonoké pedig 22-re emelkedett Slevogt képviseli, az utói három képévei is. Nem szál. elfeledkezni az erőteljes (? rinth-ról, ki a modem toll vésekhez vezet át Nolde-W Purrmannhoz és Otto Dix-hj az utóbbi a két világháW között a valóság könyörül ábrázolója volt A Drezdai Képtár szí vés sói bői, mutatóba, néhány igen J tékes francia képpel is rr> örvendeztetjük a múzeum iá gatóit, így Manet késői ref kívül finoman festett rózsasí ruhás női képmásával, Mo kitűnő csendéletével és Del látcsöves nőjével. Ezt a t méltóan fejezi be a holla« francia Van Gogh élete utr előtti évében vad vehement val festett körtecsendélete. A kiállítás jelentőségét sokban hozzájárul az, h« nem egy mester ezúttal ke Magyarországon első ízben mutatásra. Köztük oly név mint Friedrich, Marées, Tt ma, Slevogt, Corinth, P Degas és Van Gogh. A kiállítás megtekinth* hétfő kivételével naponta 1* 18 óráig. nába, mintha a legkőzelel barátnőjét látogatta vo) meg. Géza aggodalmának ad hangot, de Juan' ‘ -< kedvei megnyugtatta őt: semmitől» kell tartania. Hiszem épf ezért sürgette ő ezt az átköl zést... — Ma este nem jöhetek — mondta könnyedén, amit elbúcsúzott a rövid látoga után —, de holnap okvetlef Fél kilenckor itt leszek... Géza szólni sem tudót meglepetéstől. Érezte, h< képtelen ellenállni Juanita lén yes akaratának. Másnap Juanita nem is sett. Éjfélig maradtak egy* Ezekben a napokban G1 vakmerő tettre szánta el 11 gát. Feladott egy táviratot ' rebélyre Fodor Aurélnak, apjának. A távirat így ha* zott: ..Fodor Aurél úrnak, | reskedő. Verebély. Erzsébet rálynő út 63. Örökösödési ii| ben azonnal keresse fel *; mélyesen Spanyolország b*1' pesti követségét. R odriéi' követség! titkár.” A keresi?*' amint a táviratot ki kézbesít' ték neki az üzletbe, nem 1 dott hová Iqnni a csodáikéi] tói. Egész nap tűnődött, hfi ugyan micsoda rokons^ea j] hét Snanyotországban? Ki J bet aki a tavára véerendcfrj zeit? De oem tétovázott. T nem másnap ha inaiban úíü kelt. S mée aznap délután Jj csengetett a sponvol követSu re. Hanem maidnem hanfj! vágódott a meglepetéstől. zA kor szemközt találta magát J Fiával. S amint végighal Irirí Géza történetét. miriöcfpj azt hitte, álmodik. (Folytat jickj Géza földbegyökerezett lá­bakkal állt az előszobában. VI. Néhány nap telt el azóta, hogy Amado de Mendoza y Lucientes a spanyol követség alkalmazásába fogadta Rodri- guezt, alias Fodor Gézát, ám ezek fölöttébb mozgalmas na­poknak bizonyultak Géza éle­tében. Géza — Franciscó útmutatá­sai szerint — elfoglalta hiva­talát. Sokféle teendője akadt. Például le kellett fordítania a magyar lapok legfőbb híreit a követ számára. Aztán néhány megrendelést kellett telefonon feladnia különböző kereske­dőknek. El kellett látnia a gaz­dasági. pénzügyi és könyvelői teendőket. De érdekesnek ta­lálta feladatát, amely koránt­sem volt számára megerőltető. Úgy, amint a követ — Juani­ta kisasszony kívánságára — rendelte, Géza kénytelen volt beköltözni a tanácsosi lakásba. Ez a háromszobás, összkomfor­tos appartement elfoglalta a kis épület teljes első — egy­ben legmagasabb — emeletét. Géza eleinte idegenül érezte magát ebben a környezetben, s főként azért aggódott, nem sértette-e meg. kedves, öreg barátját. Gulyás Jani bácsit? De kiderült, hogy az öreg Gu­lyást csak az első órákban bán­totta a különválás gondolata, azután ezen az érzésen gyorsan felülkerekedett a büszkeség és az öröm. Arról, hogy ez az átköltözés valóban Juanita kisasszony kí­vánsága volt. Fodor Géza ha­mar meggyőződhetett. Ugyan­is első látogatója Juanita kis­asszony volt. Olyan fesztelenül lépett be Rodriguez úr ottho­— Ugyan, ne beszéljen már! Nekem? Csengettek. Gulyás sietett aj­tót nyitni. Géza is leskelődött: ki lehet a késői jövevény? Róza volt, a mindenes. Géza tisztán hallotta a beszélgetést, amely az ajtóban lezajlott: — Mi újság. Róza lelkem? — Azt üzenik az úrék, hogy ha már ma nem is, de holnap Okvetlenül nyissa ki a tanácso­si lakást Rodriguez úrnak. Ugye, a Géza urat hívják így? — Minek az? — fortyant fel Gulyás. — Megférünk mi itt szépen! — Ez az utasítás. — Vagy úgy... — tűnődött elszomorodva Gulyás János. — Hát persze, Gézuka, most már... Nem lakhatunk együtt... Géza ellágyult, s hirtelen el­határozással kilépett az elő­szobába. — Jóestét, kedves néném. Hallottam, miről van szó. Maid én holnap lebeszélem a minisz­ter urat erről a szándékáróL — Jaj. Géza urfi. az bajos lesz. Hiszen ha csak a minisz­ter úr akarta volna... — Hát ki az ördög találta ezt ki? — kérdezte meglepet­ten Géza. — Hát a Juanita kisasszony! í Ő erőlködött rajta. S amit ő í erősem akar. az úgy is lesz. ; — A kisasszony? (7)ettentő — -----------(í?:r-------------------­l r(a: Horváth József f^^OClVl^UGZ hogy rengeteg értesülésre van most szükségem, és ha maga egy sereg adminisztrációs ten­nivaló súlya alól mentesítené Franiuscót, akkor ő többet tud­na segíteni nekem. Nos? Mi a véleménye? Géza most már csakugyan egyik ámulatból a másikba zu­hant. Váratlanul érte ez az ajánlat. Első gondolata az volt, hogy tiltakozik. De aztán meg­gondolandónak tartotta, miért ne lenne hasznos és jó számá­ra, ha megerősítené biztonsá­gát ez alkalmaztatás útján is? Azonkívül ez feltétlenül bizo­nyos 6alláriummal jár. nem kellene elfogadnia a követ szí­ves ajánlatát, amely mégiscsak alamizsna. Gulyás bácsinak sem lenne terhére. Végül félő, hogy nem fogja idegekkel bír­ni a semmittevést, s ha elfo­gadja a követ ajánlatát, leg­alább nem öli meg az unalom. A követ szerfölött őrült Gé­za elhatározásának. Tüstént plnkerftette Franciscót és kö­zölte vele a hírt. roeehaavván mit adion át munkaköréből a spanyol követség újdonsült tisztviselőiének. Gulvác János ugyancsak na- wot nézett, amikor Géza el­újságolta neki a változást. — Nahát, Gézuka, ez igazán jószerencse. — Mindent magának köszön­hetek, Jani bácsi! — ölelte át az «eget Géza. ♦ XX. ♦ Géza agyában felderengett ♦ Gulyás bácsi szavainak értel­emé, amelyeket a spanyol kö­♦ vétség élénk tevékenységéről, Í *s majd az utóbbi időkben be­következett lanyhulásáról meg­* jegyzett. Ez hát a magyarázat. ♦Az első napokban még gyak- Jran megfordultak előtte isme- ír rétién urak a spanyol házban, ♦ de amint az ablakból megjö­jj gyelte, ezek külföldi, vagy ♦ diplomáciai rendszámot viselő ♦gépkocsikon érkeztek. A nyi- ♦ las külügyminisztérium, úgy ♦látszik, még nem jutott el odá- Jig, hogy felvegye a tüzetesebb ♦diplomáciai érintkezést a kö- f vétségekkel. ♦ A követ barátságosan vere­nget te Géza vállát: ♦ — Különös, világ ez a mi­ránk. Rodriguez, ugye? A dip­lomácia világa ... Mondja — ♦ szólt nagyhirtelen a követ —, Énem volna kedve belekóstolni? ♦ Vagy legalábbis közelebb ke- Jrfiini hozzá? Van nekem egy ♦ ió ötletem, figyeljen ide! Ne­jt kém módomban áll magát ♦ tisztviselőként alkalmazni a ♦követségen. Persze, ez nem a ♦diplomáciai személyzethez va- ♦ ló tartozást jelenti, de együtt ♦dolgozhatnánk. Nekem nagyon ♦is elkelne a segítsége. Igaz. Chogy valami élénk diplomáciai ♦tevékenység nem várható, de nem is ez a lényeg, hanem az. A TI. Miskolci Diáknapok előkészítő bizottsága szépiro­dalmi pályázatot hirdet, no­vella, vers vagy művészi riport írására! A pályázatok a felsorolt mű­fajokban adjanak hangot az ifjúságot közvetlenül érintő kérdéseknek, problémáknak, foglalkozzanak az ifjúság béke­harcával, a fiataloknak a VIT- re való készülődésével, tükröz­zék azokat a változásokat, amelyek az ifjúság életében a felszabadulás óta végbe men­tek, dolgozzák fel művészi for­mában szűkebb közösségük részvételét az „ifjúság a szó-; cializmusért” mozgalomban,. vagy ötletes, élményszerű ri­port formájában mutassák bel egy-egy öntevékeny művészeti • csoport, vagy tudományos köri belső életét, munkáját, készü­lődését a diáknapokra. A pályázaton részt vehetnek! mindazok az egyetemi hallga­tók, középiskolai, technikumi; és ipari tanulók, akik tehetsé­get éreznek és szívesen foglal-' koznak írásmüvészettel. I A pályázatok benyújtásénak; határideje 1962. március 1. A; pályamunkákat az alábbi cím­re kell küldeni: Nehézipari; Műszaki Egyetem KISZ-bizott-j *ág, Miskolc-Egyetemváros. AJ pályázók névtelenül adják be , munkájukat, nevüket, valamint] pontos címüket egy zárt bori- j tékban mellékeljék. A külső bo- j rítékon tüntessék fel a „Pálya-j zat” szót -i Az eredményhirdetés alkal-lj mával az alábbi díjak kerül- ] nek kiosztásra: 1 Első helyezett: ,500 forint-) Második helyezett: 350forintj Harmadik helyezett: 150 forinth A kiváló pályamunkákat ok- j levéllel és emléklappal is ju-j talmazza a bíráló bizottság, s] egyben gondoskodik a legjobb! pályamunkák közléséről is. Eredményhirdetés a II. Mis­kolci Diáknapok megnyitóján, 1962. március 23-án lesz. A IJ. Miskolci Diáknapok előkészítő bizottsága ■ gebb ember sem emlékszik , Forrón arra, hogy el tudták volna végezni az őszi mély- t szántást U ersenyzett a három nö- : vénytermesztési brigád. Ilyen sem volt még Forrón. Ennek is része volt az idei - eredményekben, ha másra nem, arra jó volt, hogy ösztö­nözésre használják fel A bri- gédvezetők. „Gyerünk, embe­rek, a Petőfi elhagy minket!” A Rákóczi, a Kossuth brigád- tagjait a Petőfivel, a Petőfi- belieket meg a másik kettő eredményeivel noszogatták. Vannak bizony kiválók is. Ott van Nagy Pálné családtagjai­val, több mint ezer munkaegy­séget szerzett, Bodnár János egyedül 611 pontnál tartott de­cember elsején, Balogh Miklós, a kovács 817 munkaegységet kalapált össze. A tsz legszebb épülete az új, ezres tojóház. A kjét gondozó, Jakab Ferencné és Mózes Mártonné tanfolya- | mon tanulta a baromfitartás ■ tudományát, de lelkiismeretes- I sóéért nem kell iskolába men­niük. Vagy ott van a két trak­toros. Szakálas László és V. Tóth Lajos. Két műszakban dolgoztak, július 7-én meg­kezdték lánctalpasukkal a munkát és napi tíz-tíz érát dolgoztak mindaddig, amíg a teendő el nem fogyott. Négy lányt. Gergely Máriát. Kave- sánsziki Matildot, Pereszlai Margitot és Timik Irént min­dennap a közösben láthatták. P orrón az idei eredmények lényegében csak jövőre hoznak hasznot a közös kony­hájára. A tagok azt mondják a vetésekre: úgy elkészítettük neki a talajt, hogy a hagyma­ágynak se lehetne jobban. Be­fejeződött a nagyüzemi táblá- sítás, 50 holdas táblákat alakí­tottak ki, az elkészített tábla- törzskönyv vigyázza majd a korszerű vetésforgó alkalmazá­sát. Tímár elvtárssal kiváló szakembert nyert a termelő- szövetkezet, de a legtudósabb agronómus sem művelhet cso­dát egyedül, ha a tagság nem adja két keze munkáját az el­képzelésekhez. Forrón jövőre sem lesz bőséges zárszámadás. Még jobb munka kell ide! Ez évben már nem volt szükség idegen munkaerőre. S jövőre már talán arra sem lesz szük­ség. hogy a brigád vezetők ki­lincseljenek a tagok ütán — maguktól is mennek dolgozni, mert boldgoulni akarnak. Gulyás Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom