Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
Vasárnap, l<xrt. December 21. ESZAKMAGYARORSZAG Késő este volt már, amikor Rómába értünk. Az idegenforgalmi hivatal 2 társaskocsija a Termini pályaudvarról egyenesen szálláshelyünkre vitt. A szálloda halijában egy hatvan év körüli, eszes, pocakosodé, lila- öves espercsféle ugyancsak szemügyre vett bennünket, amikor megtudta, hogy Magyarországról érkeztünk, magyarok vagyunk. Hazánk nevének említése egykori emlékeit, és mai furcsa elképzeléseit kavargatta össze, amikor — keverve az olasz és a német nyelvei — szinte felkiáltott. — Ah! nngharia! Ich war schon in Ungarn, 1938 . . . Hortobágy, Tókai, Kecskemet... — bogy tudniillik ő volt már Magyarországon 1938-ban. Újdonsült „ismerősünk” áradozott a hortobágyi gulyásról, a balatoni halászléről és a túróscsu- száról. Nem kevésbé dicsérte a tokaji aszút és a kecskeméti barack- pálinkát . . . Viszont a mai Magyarországról és általában a szocialista országokról roppant furcsa elképzelései voltak. Mi titokban összemosolyogtunk, s csak amikor magunkra maradtunk. jegyeztük meg élénk derültség közepette: — Az öreg úr „nem szereti a hasát, — de legalább „ismeri” hazánkat. ^. Ez is a Palazzo Salviatt halijában történt. Második este városnézésről hazatérőben egy 24 év körüli, csinos, barna fiatalember várt rank. Mint egy konferanszié, aki a függöny elé lép, ügy állt elénk és már kezdte is a maga mondó- káját — magyarul; A A A. A A A A A A ♦*» A A A A A A •!*•£•» A l/ec&aMes-i tűUfoteeetn&en teremben, itt, ahol állok, vágj' arrább — mindegy! — I. Vilmost porosz császárrá kiáltották ki. S a „porosz pálya”, amelyet csaknem fél évszázadon át az monopóliumok, kok és diplomaták, akiknek minden hamis mozdulatát visz- szaverték itt a csillogó tükrök, a népek nyakára hozták a még borzalmasabb második világháborút. A Versailles-i palotában és a AZ ÉSZAKI FEHER VÁROS Egy délután a sauna-fürd5ben és egy éjszaka a városban • A háború és a béke terme ; övezi, űrt állnak mellette, le- . zárják, elhatárolják, mint az | aranyozott szegélyű kovácsolt I vaskerítés a hatalmas parkot, ’amelyben nem a francia elegancia, hanem valamifajta idetévedt porosz pedantéria húzott [ijesztően sivár geometriai for- . mákat a dús bokrokra, virágokra, s vezényszavaknak rendelte alá a szökőkutakat. Állok benne, a tükörteremben, ebben a 75 méter hosszú káprázatos csarnokban, amely a hideg márvány, a lenj’űgöző freskók, a csillogó tükrök, a pompa, a fényűzés orgiájában fogant. Igen, itt valóságos tort ült a minden mértéket és nemes egyszerűséget fitymálva félretoló, féktelen és gátlástalan művészi teremtő képzelet Minden négyzetméterre kisajtolták a gyönyörűséget, mint a hozzávaló pénzt a párizsi „ci- toyen”-ből és a bretagnei parasztból. A művészi élményeket tűl- harsogja a történelmi emlékezés. Párizsból, a njnizsgés és forgatag városából hozott ide bennünket a száguldó autóbusz — ide, a hideg csöndbe és a merev szépségek közé. Párizs és Versailles között alig félórányi az autótávolság, és mégis: valamikor mennyi vér folyt el. mennyi élet tört össze, hány esztendő tűnt el az idő mélységeiben, míg Párizs Ver- sailles-be ért, és népe úgy megrázta a palotát, hogy a Bastille után királyi fejek hulltak a porba. A Párizsi Kommün ... Ver- sailles ismét a nép kínzóit és pusztítóit fogadta és rejtette cikornyás falai közé. 1871. január 18: a tükörA Versailles-i kastély egy részlete a park felől. az árát, s a pénzt esekVENDÉGSÉGBEN ZSUKOV MÉRNÖKNÉL . ____________ _ 1 K issé szorongva tettem ujjam a csengőre. Ugyan, hogy fogadnak? . . . Újdonsült ismerősöm nem bánta-e meg, hogy meghívott?. Mit. szól a felesége?... Kevés orosz nyelvtudásommal hogyan értjük meg egymást? — villant' át agyamon a gondolat. A csengő éles berregése azonban — amely pontosan úgy szólt, mint az enyém odahaza —, elhessegette gondolataimat. Zsukov nyitott ajtót. Zsukov tervezőmérnök, qkit délelőtt Ismertem meg a moszkvai autógyárban. Az Ízlésesen berendezett szobában, ahová a házigazda bcinvitált, “tég egy nő és egy férfi volt. — Vengrie zsurnallszt — mutatott be a házigazda. *— Zinocska — mutatkozott be a fiatalasszony. — Kerekes László — nyújtott kezet a fiatalember. — S hogy ne sokáig találgasson, miért ilyen magyaros a nevem, s hol tanultam meg az ön nyelvét, elárulom: budapesti vagyok. Itt tanulok Moszkvában a műszaki egyetemen és Zsukov elvtárs kért fel egy kis tolmácsolásra, — nevetett, s szemével a házigazda felé intett. Zsukov, mint a csínytevésen ért gyerek, fülig pirult, s hogy leplezze zavarát, széket tolt alám. S azzal kezdetét vette a beszélgetés. A házigazda vitte a szót. .. _ — írja még meg az elvtárs, — tette hozzá, mintegy folytatva délelőtti beszélgetésünket —, hogy a moszkvai autógyár dolgozói nemhogy csak teljesítik a tervet, és napról napra több autót gyártanak, de új prototípusokat is kidolgoznak. Hamarosan olyan újtípusú autókat gyártunk, amelyeknek karosszériája műanyagból lesz, s egyáltalában nem engedi át a forgalom zaját. Zinocska — Zsukov elvtárs felesége —, egy üveg bort, s poharakat tett az asztalra, majd közbeszólt; — Vologyka. Úgy gondolom, ezt délelőtt is elmondtad a gyárban, most inkább arról beszélj az elvtársnak, hogyan élnek a szovjet emberek, hogyan élünk például mi, hadd írja meg azt is odahaza az újságba. — S nem is várta, hogy Zsukov elvtárs átvegye a beszéd fonalát, egyszerűen felszólított, hogy nézzek csak körül a szobában, s keressem meg a kályhát, vagy a fűtőtestet. — Valóban, itt mitől van meleg? — néztem körül. No, ugye, ez is érdekli az elvtársat — nevetett diadalmasan Zinocska, azzal máris magyarázta. Moszkva újonnan épülő lakónegyedében, a délnyugati városrészben, már olyan házakat építenek, amelyekben a fűtőtestek a falban vannak. Majd elmondotta, hogy ők a kétszoba összkomfortos lakásért, fűtésért, világításért, gázért, televízió használatért, telefonért 8—10 rubelt fizetnek havonta. S a külön- „ böző szolgáltátások díjának a befizetése sem úgy történik már, mint régen. Minden családnak van egy könyvecskéje, amibe befrja a gáz- és villanyfogyasztást, majd kiszámítja ken küldi be. Közben Zsukov elvtArs telctöltöttc poharunkat. — Igyunk a legújabb típusú személyautóra, amit gyárunk mér- nokkolloktivája most tervez. Koccintottunk, s ittunk, majd Zinocska kalandozott vissza az autógyárba. — Délelőtt elmondták, hogy férjem konstruálta az első népautót - a Szovjetunióban, amit sorozatban gyártanak, ö tervezte a Pobieda és a Volga karosszériáját is. ■— No, de Zinocska — szólt közbe most már Zsukov — ezt mind elmondtuk az elvtársnak a gyárban. Inkább arról beszélj, hogy milyen az élet nálatok, az óvodában. — Dolgozik az elvtársnő is? — kaptam az újabb feljegyezni való témán. Zinocska egy bölcsödés óvodának a vezetője Moszkvában, a délnyugati városrészben. Negyven gyermek van gondjaiva bízva. Olyan szép életük van, — az építőipari munkások külön gonddal készítették mint egy kacsalábon forgó palota. — Hát még a jövő! — ábrándozott el Zsukov elvtárs. — Az éttermekben már most sem kell fizetni a kenyérért, s én még azt is megérem, hogy a menüért sem kell fizetni. A troli, a villamos, a földalatti ingyen szállítja majd a dolgozókat. Hamarosan a lakbért is kihúzzuk szótárunkból. Bevezetjük a 6—7 órás munkaidőt. Minden család szép, új lakásba költözködik. — Csak béke legyen — sóhajt Zinocska. — Igen, hogy a Zsukov-család, s valamennyi moszkvai és mi magyarok is még jobban élhessünk, béke kell. Mint ahogy Zinocska mondta: világbéke. — A békére igyunk. — nyúlt pohara után Zsukov elvtárs. « A békére és a szovjet—magyar barátságra. Iszunk, s tovább beszélgetünk. A múlt, a jelen és a jövő fonalát gombolyftgatjuk, még ezt is, azt is elmondjuk cgvmásnak. Kerekes Laci alig győzi fordítani. Zsukov papírt, ceruzát vesz elő: Yengria. Miskolc, — írja. Fn meg azt: Moszkva, Délnyugati városrész. Levelezni fogunk, — ígérjük meg egymásnak. — Mit szólnátok egy autókiránduláshoz? *— Nagyon örülnénk, feleltük valamennyien. A Volga autómasinka méltóságteljesen gurult utcáról-utcára. Megkerüljük a Lomonoszov Egyetemet. A hatalmas, temérdek nblakű épület teljes kivilágításban pompázik. — Tetszik? — kérdezi Zsukov. Zinocska fékez, hogy tovább gyönyörködhessünk az impozáns alkotásban. majd gázt ad, s hamarosan jobbról a Lenin Mauzóleum tűnik fel. Pár pere múlva pedig mar a Metropol Szálloda elé kanyarodunk, szálláshelyemre, összcölelkezünk, s még egyszer megígérjük; írunk egymásnak. Fodor László az „eisenkanzJer” brutális szelleme és menetelő csizmák sze- gélyeztek — egy szörnyű öldöklés után ide kanyarodott vissza. íme, itt a hírhedt asztal, amelyen az első világháború után aláírták a béke- szerződést, hogy elrendezzék Európa sorsát. Az idegenvezető az asztal történetét, eredetét és stílusát magyarázza, közben arra gondolok, hogy persze, valóban milyen jól elrendezték: — a halottakat épp, hogy elföldelték, a milliók jóformán lélegzetet se vehettek, s a tábomoHölgyeim és uraim, jó estét kívánok. Ugye, — önök csodálkoz- . nak, hogy én is magyar vagyok, bár nem együtt jöttünk és most nem igen tudnak hová rakni . . . ’ Megkönnyítem a helyzetüket, 1956 óta élek itt, Budapesten a Zeno- . művészeti Főiskola hallgatója vol■ tam, most pedig a vatikáni zcnc- I konzervatórium ösztöndíjas növendéke vagyok . . . i Mondta a nevét is, és még na- . gyón sok furcsa és zavaros dolog- - ról beszélt több, mint másfél órán át. Járíf Nyugat-Némctországban, Franciaországba és Svájcban, ola- i szül, spanyolul és németül beszél ... A furcsa históriáknál töb■ bet csak tudúi szeretett volna egy- i kori hazájáról, amelyhez 1956-ban hűtlen lett. Amíg a Palozzo Salvi- atiban lakt'unk, úgyszólván min- . dig a nyomunkban őgyelgett, s valamiféle magyarországi rendszer- , vátozásról ábrándozott. Természetesen, minden kérdésére válaszoltunk, őszintén és néha szá- ’ mára ekeserítően. Amikor pedig üt-* jalnk elváltak, megjegyeztük: becs-] , télén szerepére még nem képez-« ték ki egészen jól. * : Rómában nagyon rokonszenves,* előzékeny és udvarias idegenvezc-. tőnk volt. Francesca Ferrarának. hívták. Ez a húsz év körüli ro-. konszenves szenyorita még a gon-, dolatainkat is leste. Megtudta, hogy« ; szeretnénk látni a tengert és fü-* i rödni is benne, ha ez belefér a' ; programba. Szombaton, ebéd után* már elő is állt az autóbusz és; irány; a Tirrén-tenger ... J <♦ ♦:••:♦«£•*!* *:* ♦><••> •> *!♦❖♦> <♦❖♦> •>❖❖ Oda és vissza jókedvünkben ma-' gyár nótákat és mozgalmi indulókat énekeltünk. Talán este szállt leg-, inkább szivünkből a dal a Tiber is partján, amikor szállodánk előtt kiszálltunk az autóbuszból. Körénk sereglettek a járókelők és az utcán rögtönzött magyar „kórus- hangversenynek” sok kíváncsi hall. gatója támadt. Mi pedig, vagy negyvenen énekeltük szívből, igazán; Nem lesz a tőke úr mirajtunk...' — Vörös Csepel, vezesd a harcot'. . ., — Avanti Popoló . . . Az utóbbit a hallgatósággal együtt. Magyar és olasz munkások, értelmiségiek ba- . rátkoztalc ... A Vörös Csepel és az Avanti Po-' póló dallamai úgy ölelkeztek ezen a forró nyári estén, mintha a Duna kék hullámai találkoztak volna a Tibcris haragos-zöld, fodros vizével. Csépányl Lajos Kövér barátunk és a Reisebüro megbízottja egymás tenyerébe csaptak. Aztán a csinos kislány — a megbízott — félre fordult és kuncogott: már szinte lelki szemei előtt látta a dülöngélő kövén. és kacagott azon, hogy az ebéd után következő kiadós autóúton bizonyára kilométerenként kell majd megállítani az autóbuszt, hogy ... Ha-ha-ha ... Elérkezett az ebéd. A kis magyar csoport minden tagja a kövérnek szurkolt. Asztalra került az első, a másodiJc, a harmadik pohár sör. Ez hamarosan eltűnt barátunk feneketlen gyomrába. Aztán ... eltűnt a tizennegyedik is. A kislánynak majd kiesett a szeme. Kövér még csak ki sem engedte nadrágszíját (igaz. nem is volt neki), hanem felállt és egyenesen, határozottan elindult az autóbusz felé. A több mint 70 rkilométeres úton békésen szundikált a többiekkel együtt, és amikor a kocsi megérkezett Naumburgba, azonnal azt kereste, hol lehet sört inni... A kislány porig volt sújtva. Hiába. Nem ismerhette egy igazi sörkedvelő kapacitását... * Belevaló gyerek lehetett ez az Erős Ágoston, szász választófejedelem! Hetven nőtől 364 gyereke volt, ujjaival kettéhaj- ' Utoita a pénzt, ha a vaskoriéira csapott, ökle helyén behor:adt a vas. Fia. esküvőjére négymillió tallért fordított. (Ezen egyébként tíz falut felépíthetett volna). Szóval gavaU , lér volt. erős volt, gáláns | volt... Mai kifejezéssel élve amolyan „belevaló gyerek” le- . heteti. j Dagadt a férfi hallgatóság mell?, ..............._________., P ilnitzben aztán láttuk ázT'a kastélyt, amelyet egyik szerelmének, Koséi grófnőnek. > adományozott Ágoston. És láttuk azt a lépcsőt is, amelyen a nagy fejedelem térdelt, néha fél éjszakán át. Koséi kegyeiért könyörögve... A nagy uralkodó olykor porig alázta magát a hölgy elölt.. . A csoport nőtagjai felkuncogták, a. férfiak fülig pirultak. A férfi hallgatóság nevében: ejnyc-ejnye Ágoston!... * Az NDK egyik városában láttuk: kisgyerekes mama gyerekkocsival várt a villamos- megállóban. Amikor a szerelvény befutott — mi az, káprá- zik a szemünk? — a. kalauz leszállt., és a kismama segítségével feltette a gyerekkocsit a peronra. örültünk is a látványnak, de egyben szánkat is tátották, mert arra gondoltunk: mit szólnának a mi kalauzaink, utasaink, ha ezt a szokást ná- I lünk is bevezetnék?... Becze Károly ’ »:• •> tükörteremben sok jó nem született az emberiségnek. A háború terme minden bizonnyal hozzátartozik, de a béke szobája — csúfondáros nyelvöltö- getés, akárcsak a hatalmas park egyik részében egykor Mária Teréziának unaloműzésre felépített falusi kúria. A sötét múltat tükröző tükörterem, a Versailles-i kastélycsoda csöndjét immár csak szépségekre áhitozó, kiváncsi turisták léptei zavarják. De a kastély árnyai még ráborulnak Párizsra ... Sárközi Andor radt... Hehehe ... Itt meg az a német kislány... Aztán elkomorodom, Apróságok ezek. Talán nem is. méltók a megörökítésre .... De talán... Engedjék meg oh>asóin.k, hogy mégis elmondjak egyet-kettőt közülük. • Kövér barátunknak nem Ízlett a német koszt. Hiába no, ő a jó magyar konyhá-t. kedvelte, a paprikás szalonnától, a füstölt kolbásztól, a kitűnő töltöttkáposztától gyarapodott súlya százegynéhány kilóra. Szóval — nem kedvelte a sápadt német ételeket. Mivel viszont a sört nagyon szerette (talán ennek is köze van mo- lettségéhez), egyszer egész ebédjét elcserélte sörre. Pontosan kiszámították, mennyi az ebéd ellenértéke, s ezért menynyi „folyékony kenyér” jár. Pontosan 14 pohár jött ki. {• Előttem képes albumok, £ amelyeket a. szives vendéglá- f lók bocsátottak rendelkezé- tsünkre, hogy tanulmányozzuk, fismerjük meg városukat, gon- r dőljünk rá jó szívvel, őrizzük tmeg emlékét. Nézzük találom- r ra az egyiket. Kék-piros tábla- f! jú füzet. Címlapján az a felvirat olvasható: Drezden. £ Ez itt Lipcsét mutatja be. Ez £ Erfurtot ismerteti meg. ez itt Va Szász-Svájc-i feledhetetlen 