Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-22 / 301. szám

4 BSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1!X51. december 8í. Gyermekklub a Lenin Kohászati Müvek Művelődési Házában A Lenin Kohászati Művek újdiósgyőri Bartók Béla Mű­velődési Házában a vasgyári általános iskolák felső tagoza­tos tanulói részére gyermek­Hélatanya gondfa A MŰVELŐDÉSI AUTÖ rendszeresen felkeresi a sátor­aljaújhelyi járás egyik kis te­lepülését, Bélatanyát is. A te­lep lakói között nincs szükség különösebb szervezésre, mert amint az autó megérkezik, a hír gyorsan bejárja a házakat. A tanyasiak, hónuk alatt négy­öt könyvvel elindulnak hazul­ról, hogy kicseréljék a kötete­ket, meghallgassanak egy-egy ismeretterjesztő előadást, me­lyet minden esetben filmvetí­tés követ. Az említett estén 68 kötet könyvet kölcsönöztek ki az előadást pedig 63 ember hallgatta meg. A Megyei Könyvtár egyik munkatársa az időszerű nem­zetközi eseményekről tartott tájékoztatót Az emberek ér­deklődéssel hallgatták az elő­adó szavait, majd előhozakod­tak gondjaikkal, panaszaikkal. Elmondották, hogy a termelő- szövetkezet istállójába már ré­gen bevezették a villanyt, de a telepen még ma is 14 család lakásában pislog a petróleum- lámpa. A szerelőmunkákat 3 éve elvégezték, de az áramot nem kötötték- be, pedig a lakók a pénzt is befizették. Az em­berek jogosan bosszankodnak, mert az elmúlt évben is elő­fordult, hogy hónapokig nem jutottak petróleumhoz, és így amint beestelodett, kénytele­nek voltak lefeküdni. Hiába sürgették eddig a villany be­kötését, süket fülekre találtak. Már társadalmi munkát is fel­ajánlottak, de hasztalan. KÉRTÉK az ottani dolgozók, adjunk hangot panaszuknak, hátha sikerül az illetékesek figyelmét Bélatanya gondjára irányítani. Serfőző János klubot létesítenek. A gyerme­kek kézügyességének fejleszté­sére bevezetik az úgynevezett technikai foglalkoztatásokat, amelyeken játékok, különféle ajándéktárgyak, kézimunkák készítésére tanítják meg őket. Ezenkívül különféle társas­játékok között is válogathat­nak, vers- és mesemondó dél­utánokon, rendezvényeken szórakozhatnak a klub tagjai. A művelődési ház vezetősége diafilmvetítő berendezést is ad a klubnak, hogy minél színesebb, változatosabb idő­töltést biztosítson a gyerme­keknek. A gyermekek heti két alkalommal, kétórás klubfog­lalkoztatását hivatásos peda­gógus irányítja majd. Miskolc első gyermekklubjának meg­nyitására a jövő hónapban kerül sor; Egy Mcrrseille-i édesanya megrázó tragédiája Egy Marseille-i fiatalasszony hősi haláláról adnak hírt a francia lapok. A harminchá­rom éves Anne Montebruno, öt kisgyermekével egy ház el­ső emeletén lévő lakásában tartózkodott, amikor a föld­szinten tűz ütött ki. A lángok csakhamar az emeletre is át­csaptak. Az anya az ablakot elzáró Vasrács fölött egyenként átemelte gyermekeit és segély- kiáltásaira odasereglett szom­szédok karjaiba dobta. <5 ma­ga azonban nem tudott a nyí­láson átbújni. Mire a tűzoltók behatoltak a lakásba, az anyá­nak már csak összeégett holt­testét találták, —«mualunii.iniim,u„1IM!lmii!UuuuuiumíllUllflilllilliimiiUUIHilllUlllllíIlininilltflTllíin!IIU^ Ügyeljenek jobban a hús- és * ieiszálliiú kocsik lisziaságára j A Mindnyájan öröjnmel néze- J gettük az új hússzállító és a i szép tejszállitó autókat, öröm- 1 mcl nézegettük egészen addig, * amíg a következő szomorú lát- j ványnak nem lettünk tanúi: 4 FB 92-3S rendszámmal fehér, < higiénikus külsejű hússzállító } kocsi érkezett az egyik üzlet 4 elé december 16-án. A gép-< kocsi kísérője kinyitotta a < hátsó ajtót és így láthattuk, 4 hogyan sétál végig piszkos ba- } kanosában a kocsi belsején és 4 ■ hogyan dobálja az össze járt, } sáros részre a húst. < A tejet szállító kocsikon } pedig a következőket figyeltük 4 meg: a feltöltő csövet gyakran < a kocsi tetején, vagy a félig- telt tartályban hagyják, a tar- < tályt pedig nem zárják le. } Ilyenkor aztán, szállítás köz- ■> ben az út pora, szennye le- } rakódik a tartályba és a töltő- 4 csövekre. A Szikszóról csecse- j mötejjel érkező kocsikon is 4 láttunk ilyen gondatlanságot. 4 Jó lenne, ha e fontos élelmi- 4 szereket szállító vállalatoknál * fokozottabban ügyelnének a < tisztaságra, s ezáltal emberek < százainak egészségére. _ } Nagy László 4 Miskolc * 0O0 , J 4 Jövőre 10 új művelődési < otthon építését kezdik meg < megyénkben < Megyénkben a jövő eszten­dőben is nagy gondot fordí- tanak új művelődési otthonok ♦ építésére. Erre a célra a köz-* ségfejlesztési alapból 4 millió } 600 ezer forintot irányoztak £ elő. A művelődési otthonok } építésének meggyorsítását a » lakosság 638 ezer forint értékű J társadalmi munkával és 295 * ezer forint értékű helyi anyag- » gal segíti. » A jelentős összegből, a dől-♦ gozók segítségével 10 korszerű,} új művelődési otthon építését» kezdik meg. Így például új} művelődési otthonokkal gazda-} godik majd Kazincbarcika, Ti-» szapalkonya és Ózd. Ózdon millió 100 ezer forintos költ­séggel szélesvásznú mozihelyi- ^ séggel ellátott művelődési há-* zat építenek. Ezenkívül gon-} doskodtak arról is, hogy a vas-* útállomástól távol eső közsé-» gekben is megfelelő művelő- ♦ dési otthonok álljanak a dől- * gozók rendelkezésére. Több » helyen — így Deteken, Fuló-} kércsen, Homrogdon — a köz- « ségfejlesztési alapból készül-* nek az új művelődési otthonok ♦ tervei, amelyek építését jövőre} kezdik meg. 1962-ben jelentős} állami hozzájárulással új —} COO férőhelyes színházterem-} mel felszerelt — művelődési» ház alapozásához fognak „Ma-} tyóország” fővárosában, Mező-« kövesden is. i „Már ott is jó könyvtár van...“ A miskolci drótgyárban járva az üzemi könyvtáros­sal beszélgettünk. Nagyon szereti a könyveket, és ter­mészetesen szereti azokat is, akik gyakori vendégei a könyvtárnak.; j Mégis, az olvasók miatt panaszkodott. De .. t olyan panaszkodás volt ez, amelyet szívesen hall az ember. A drótgyár üzemi könyv­tárának anyaga aránylag bőséges. Az olvasók száma azonban nem valami sok. Éspedig azért nem sok, mert a drótgyári dolgozók túl­nyomó része bejáró. Ezek nem iratkoznak be a könyv­tárba. „Nem iratkoznak be hozzánk — mondta a könyv­táros — mert ma már ott is jó könyvtár van, ahol lak­nak. A községek könyvtárai­ban is megtalálják mindazt, amit nálunk”) Valóban így van. A könyv­tár ma már elválaszthatat­lanul hozzátartozik a falu­hoz: szinte a községek, fal­vak kulturális életének egyik fokmérője. Hódít a könyv. Nem hiányzik már a falusi emberek Télapójának putto­nyából sem, és bizonyára nem hiányzik majd a kará­csonyfa alól sem. A miskolci könyvesboltokban egyre gyakoribb vendégek a nagy- kendős nénik, a bekecses, kucsmás bácsik. Otthon nem­csak a Kincses Kalendárium található a. szekrény tetején, ma már polcokon sorakoz­nak a kötetek. Régen valamelyik írónk egy paraszlháznál szállt meg. Szívesen fogadták,' minden­nel ellátták. Írónknak azon­ban volt egy szokása: csak akkor tudott elaludni, ha le­fekvés előtt olvasott valamit. Mindegy, hogy mit, csak könyv legyen. Olvasnivalót kért házigazdájától is. Fel­kutatták a ládafiát, a kam­rát, a padlást, de az egy adókönyvön kívül semmi más nem került elő. Hány könyv között válo­gathatna ma már a paraszt­háznál! Csak győzné. Mert nemcsak a falunak van könyvtára, hanem sok csa­lád is valóságos kis könyv­tárral dicsekedhet. És a drótgyár könyvtárosa jól eltalálta: a falusi embe­rek már otthon, a községek­ben is megtalálják azokat a < köteteket, amelyeket itt az ' üzemi könyvtárban meg- kaphatnak) < <p«> : Erkölcsösség — amerikai módra — Négereiknek tilos! — ■ hány és hány helyen olvas- ! ható ez a két szó Ameriká- ; ban. Szórakozóhelyek, temp- 1 lomok, éttermek ajtaján, egyes közlekedési eszközö­kön. még iskolák kapuján is. Négereknek tilos! — Ez a két szó bevésődik már. az amerikai gyerek agyába is, amikor tanulgatja a betű­vetést és kíváncsian bogoz- gatni kezdi a legszembetű­nőbb felírásokat. Megjegyzi ezeket a szavakat az ameri­kai gyerek, akinek sötét a bőre és megjegyzi a tejfehér arcú is. Az egyiknek az ön­érzetét marja ez a két szó —• a másiknak éppen az önér­zetét pöffeszti. S mikorra felnőtt, érett em­ber lesz mind a két gyerekből, az egyik összeszorított fogak- ; kai tűri a másik pöffeszke- ■ dését és legfeljebb így mo- rajlil: fel: — Utálatos dolog ez, de már nem kínos nekem. Már régóta vágyóik néger... Szó szerint ennyit mon­dott Carl Rowant is, aki ugyan külugyminiszterhe- lyettes a Kexinedy-kormány- ban, de akit mégsem akar­tak kiszolgálni Kansas City etnöv éjszakai klubjában, ahová vacsorázni tért be. Carl Rowant ugyanis néger. Az említett éjszakai mula­tóhelyen — ahol mint min­den ilyen amerikai ,might club”-ban, a legzüllöttebb felnőtt társaságban, lerésze- gedett fiatalok, még félig- gyerek korban lévő prostitu­áltak vonaglanak a A tapsuk vad ritmusára — nos, itt éberen vigyáznak a „tiszta, erkölcsökre”. Aki kételked­ne ebben, annak egy táblát mutatnak az ajtón: — Négereknek tilos* Valóban csodálatos mora­litás! De vajon nem lenne tisztább és emberibb, ha ki­cserélnék az ilyen táblákat egy más feliratra — példáid arra: 18 évein aluliaknak tí- R. A. loe! (^Qettentö Irta: Horváth József (Qod riguez j XVI. De Franciscónak nem is kel­lett mozdulnia. Róza éppen ki­lépett a lakásból a teraszra, egy poharat helyezett Géza elé és a jeges vödörben kicse­rélte a frissítővel telt üvege}. Géza tisztelettudóan megha­jolt Róza felé, de az asszony érzéketlen maradt. Persze —- jutott Géza eszébe —, a követ vendégével a cselédség nem parolázhat... A követ egészen lefoglalta magának Gézát: — Beszéljen barátom, ho­gyan jutott eszébe, hogy ilyen tökéletesein megtanul spanyo­lul? — Nyelvész vagyok, nyelv­szakos tanár és irodalmár is, kegyelmes uram ■— felelte Gé­za. — A román nyelvcsaláddal foglalkozom, néhány dolgoza­tomat az Akadémia is publi­kálta. És a román nyelvek kö­zött is kedvencem a spanyol nyelv, a spanyol irodalom pe­dig csaknem olyan közel fek­szik a szívemhez, mint saját nemzetem irodalma. — Vaya sorpresa! Mekkora meglepetés! — ismételte több­ször is a követ. Géza szerényen lehajtotta a fejét. — No, és mit tud közelebb­ről a mi irodalmunkról? — faggatta a követ Gézát. — Hát... elsőként talán a Poéma del Cíd-efc említhet­ném, kegyelmes uram, amely a XI. századnak talán legszebb irodalmi remekműve. — Excelente! — kiáltott he­vesen a követ. — Folytassa! Géza csak most kapott ész­be, immár egy vizsgázó diák szerepében érezhette magát. De nem azért volt tanár, hogy ne lelje kedvét ebben a vizs­ga-játékban. Ezenkívül tuda­tosan iparkodott a követ leg­mélyebb bizalmába férkőzni. — Ismerem a Cronica rima- da del Cid-et is... — Hányadik századból való? — kérdezte tanárosan a követ. — Tizennegyedik század — vágta rá derűsen Géza, mint egy eminens diák. — És máris neveket mondott, amelyek fel- ragyogtatták a követ szemét, kiváltották őszinte elismerését: — Rodrigo Diaz de Bivar ... Carlos Quinto... Lope de Ve- ea... Juan Ruiz de Alarcon... Pedro Calderon de la Barca... És aztón a rasy Cervantes... — Kitűrő! No és újabbkori irodalmunk? Kiket ismer kö­zülük? — Benito Perez Galdos, Ar­mando Palacio Valdes. Juan Valera. Viconte Blasco Tbanez, Francisco Martinez de la Ro­sa. És a költők közül: Jósé de Esprenceda, Ramon de Cam- poamor. Antonio Machado, Fe­derico Garcia Lorca... Gáza nem is folytathatta volna, mert a bolondos öregúr magához szorította, megölelte. A követ felesége, Juanita és a titkár csakúgy elbámult a fia­tal magyar tanár tudományán, mint maga a követ. — Istenem, mennyire örülök, kedves barátom ... A követ hirtelen elkomolyo­dott: — Én tudom, érzem, hogy maga, barátocskám — spanyol származék! Igen, bizony,», hogy nem csalódom. Kutatta már a családfáját? Géza csaknem elmosolyo­dott, de aztán meggondolta magát. Derűs, mégis komoly­kodó maradt: — Nem, kegyelmes uram. Nem néztem még őseim után, ámbár nem hiszem, hogy az ön kedvére való felfedezéssel kecsegtetne. — 'Dehogynem, dehogynem! — kiáltott a követ. — Meggyő­ződésem. hogy maga spanyol származék! Várjon csak. Talán a maguk Bánk bánjának só­gorai alkotják az ősi családfa gyökerét... — Melinda fivéreire gondol kegyelmességed? — képedt el Géza. — Igen, miért ne? Nos? Nos? Géza nem is tudta, mit ille­ne felelnie. Hiszen ez csak­ugyan rögeszme. De miért fosztaná meg ezt a kedves öregurat hiedelmétől? Diplo­matikusan válaszolt: — Kegyelmes uram, megígé­rem, hogy alkalmasint komo­lyan megvizsgálom a családfá­mat ... Sajnos, a mostani idők nem nagyon alkalmasak az ilyesmire. A követ szinte a homlokára csapott: — Nahált... igaz. Csaknem megfeledkeztem arról, hogy ebben a városban ma különös dolgok történnek. Francoise, menj fiam a városba, nézz széjjel. Egy óra múlva vissza­várlak. Én pedig rohanok te­lefonálni. Ejnye ... maga med­dig is marad Juan bácsinál? Géza csaknem zavarba jött, nem készült el a kérdésre. De hirtelen mentőötlete támadt: — Még ném tudom, kegyel­mes uram. Ugyanig idáig Bé­kés megyében tanítottam, azonban a tiszántúli vidékeket már megszállták az oroszok. Onnét menekültem a fővá­rosba. — Ö. persze, persze — ko­morul! el a követ. — Úgy hát meglehet, hogy hoszabb ideig eev födél alatt fogunk lakni.- Várjon csak... elférnek ma­guk Juan bácri lakásában? — Természetesen! — bólin­tott Géza. — Mert ha egy kicsit ké­nyelmetlen. utasítást adok Ju­an bácsinak, hogy nyissa ki valamelyik vendégszobánkat. Sőt. akár a tanácsosi lakást is. Belátható időn belül senkit sem várok Madridból. — Hálásan köszönöm, de azt hiszem, kegyelmes uram. egy­előre jól megférünk kettesben. Maga sem tudta, miért A mondta így: ^egyelőre”, de aj követ kapott a szón: 3 — Nagyon helyes, ezt majdj később is megtehetjük, ha 3 szükség lesz rá. Ki tudja, med-3 dig kényszerül itt maradni?3 Ejnye. Francisco, még mindig]} itt vagy? * — Indulok! 3 Géza búcsút vett a családtól.J Utoljára Juanita kezéért nyúlt,3 hogy megcsókolja. Ekkor Jua-3 nita begörbítette az ujjait, és 3 erősen megszorította Géza ke-3 zét. * A fiatalember szinte felián-jj golt, mint egy izzó zsarátnok. J és megrészegülten hagyta el aj teraszt.- " 3 V. j Az öreg Gulyás vacsorát fő-3 zött a konyhában. Amikor Gé-* za belépett, tüstént feléje for-3 dúlt és kíváncsian fürkészte aj tanár arcát: j — Mit szól a gazdáimhoz,]} Gézuka? — kérdezte. * De Géza kissé gondterhelt-3 nek látszott. Lassan felelt: A — Nem tudom. Jani bácsi.]} hányadán is vagyok én velük...X Hiszen éppen azért, mert tű'-3 ságosan is kedvesek, barátsá-3 gosak... £ — MeséHen csak, hnrv volt A mint volt. én adfiis ménfőtök j Nem tudóm unván. «urcretl-e 34 N'T) ff ’ V rn 1 í énénél ^ * — Hnpv szere^em-e? Dot mennvire! Viszont az nem jó. J hogy Jani bácsi főzőcskézíkj rám . . J — Ugyan! Hát nem mindegy I az. hogy egy tányérral, vágyj kettővel főz az ember? Már! én mindig így szoktam. Ezen-J túl majd kettőnkre főzök. Na.3 beszélje el hát, mi volt. * (Folytatjuk.) A Katonazene című Film sikere Berlinben ! A Magyar Népköztársaság berlini nagykövetsége bemu­tatta a Katonazene című ma­gyar játékfilmet a karlshorst: központi klub filmszínházá­ban. A meghívott vendégek nagy tetszéssel fogadták az új ma­gyar filmet. R Tűzrendészet! Hatáság Elhívása ' A hidegebbre forduló idöjárá« miatt, a fokozott fűtés következ­tében elszaporodtak a lakóházi tüzesetek, melyfck nemcsak anyagi javainkat, de az emberi életet is veszélyeztetik.- Ezért felhívjuk a lakosság figyel­mét, hogy fokozottabban tartsa be a megelőző tűzrendészet! szabályo­kat 1. A fűtőtestek közelében 1 mé­teren belül semmiféle könnyen gyúló anyagot elhelyezni nem sza­bad. 2. A füstcsöveket mind egy­másba, mind a kéménybe hézag­mentesen Illesszük be, és győződ­jünk meg róla, hogy a füstcsü nyílások, kéménytisztító és korom­kiszedő ajtók jól zárnak-e. ' 3. A tűzgyújtást ne bízzuk gyer­mekekre, és gyermekeink előtt ne hagyjunk iűzgyúltó eszközöket. 4. A tűzgyújtást, élesztőst tűzve­szélyes, vagy robbanásveszélyei anyaggal ne végezzük. 5. sertésnerzseléseket csak szói mentes időben, könnyen gyúlé anyagok, vagy pnha fedésű épüle­tektől megfelelő távolságra végez­zük. fi. A húst rsnk tűzbiztosán meg­épített húsfüstölőben lehet füs­tölni. 7. Az ünnepeken a feldíszített fe­nyőfán a gyertya és a csillagsze­rek meggyújtását ne bízzuk gyer­mekekre. de a felnőttek is nagy gondossággal végezzék, mert köny- nyen lakástűz keletkezhet. A megelőző tűzrendésze" szabályok betartásával védjük o*' honunkat és családunk éleiéi. I. fokú Tű/.reníiés-zeU Hatóság, Miskolc. cember 27-én pedig bábelő­adással szórakoztatják a fia­talokat. A szünet ideje alatt itt tartja próbáit a Malinovszkij utcai általános iskola művé­szeti csoportja, mely hamaro­san egész estét betöltő műsor­ral lép majd a közönség elé. A megyében minden faluban felkészültek a téli vakáció idejének helyes ki­használására. Az ünnepek alatt általában filmvetítéssel szóra­koztatják majd a fiatalokat, a többi napokon pedig részben az iskolában, részben a műve­lődési otthonban tartott ren­dezvényeken. Alberttelepen, Ózdon, Rudabányán, általában a központi helyeken hetenként kétázer-háromszor mesedél­utánt, vagy különféle társasjá­tékokat szerveznek. Sátoralja­újhelyen ez már eddig is rend­szeres volt, most Szikszón, Mezőcsáton és még más helye­ken is rendszeressé teszik. A kisebb falvak tanulói részére az iskoláikban rendeznek ^najd dyen mese- és játékdélutáno­kat ár 7-én. vasárnap délelőtt me­sefilmeket vetítenek. Az SZMT Művelődési Otthonában minden vasárnap délelőtt sok gyerek nézi a televízió film- előadását. Az otthon vezetői a vakáció ideje alatt is szívesen látják a gyerekeket. A látoga­tottság most valószínűleg méginkább emelkedik maj^. Ebben az otthonban december 22-én rendezik a fenyöfaünne- pélyt. Még egy érdekes ese­mény lesz a vakáció alatt; az otthon balettiskolás növendé­keinek vizsgaelőadása. Erre 26-án délelőtt kerül sor a Mis­kolci Nemzeti Színházban. Az Erkel Ferenc Művelődési Otthon vezetősége is gondoskodott a gyerekek szórakoztatásáról, a hasznos elfoglaltság biztosítá­sáról. Pedagógus irányításával szellemi fejtörőt szerveznek az általános iskolás tanulók ré­szére. A győzteseket jutalom­ban részesítik. Itt is megren­dezik a fenyőfaünnepélyt, de­Itt a téli vakáció! Már nem hangosak az isko­lák: elkezdődött a téli vaká­ció. A könyvek, füzetek, az ijesztő számtanpéldák hosszú ideig magukra hagyatva bó­biskolhatnak. Nehéz napok kö­vetkeznek viszont a kiélezett korcsolyára és — ha a hó is nagyobb lesz — a könnyen fu­tó ródlira. Itt a vakáció, a csí­pőskedvű tél sok-sok örömé­vel. A gyerekek szórakoztatásá­ról azonban nemcsak a hóbun- dás télapó gondoskodik. Fel­adatuknak tartják ezt a mű­velődési otthonok, az iskolák is. Mert a jólfűtött termekben hasznosan él lehet tölteni az időt, és a diákok minden bi­zonnyal élnek is majd a lehe­tőséggel. A művelődési ottho­nok is készülnek a téli vaká­cióra. Hogyan? A Bartók Béla Művelődési Házban színes programot állítottak össze a vakáció idejére. De­cember 22-én a Kilián Gimná­zium tanulód adnak kultúrmű­sort A következő napon tart­ják a műsoros fenyőfaünne- pélyt az általános iskolások részére. Kedden, 26-án délelőtt a Bambi című filmet vetítik. A vakáció vége felé — talán, hogy „helyre zökkentsék” a diákokat — egy előadást is tar­tanak, Legfontosabb kötelessé­günk a tanulás címmel. Janu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom