Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

Világ proletárjai, egyesültetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVll. évfolyam, 2115. «>ám Ara: 70 fillér r 1961. december 3, ramnrnop ft XXII. kongresszus termékenyítő szelleme (3. oldal) Tudományos élet Borsod megyében (4. oldal) Arcok, emlékek... (6. oldal) A sárga dosszié (4. oldal) J Egész pártunk fenntartás nélkül és teljes mértékben egyetért a XXII. kongresszus irányvonalával, a kongresszuson elfogadott új pártprogrammal Kádár János elvtárs beszéde a csepeli dolgozók pénteki 11 a jygyűlésén Mint már jelentettük, Kádár János Élvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken látogatást tett a Csepel Vas- és Fémmüvekben, ahol délután nagygyűlésen találkozott a dolgozókkal. Az alábbiakban ismertetjük Ká­dár elvtársnak a nagygyűlésen elhangzott beszédét. Kádár elvtárs beszédének elején beszámolt gorkiji láto­gatásáról és átadta a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói­nak a dicső forradalmi hagyományokra visszatekintő gorkiji Vörös Szormovo Gyár munkásainak testvéri üdvözletét és ajándékait: egy vörös zászlót és a gyárukban készült egyik hajó modelljét. A szocializmus* és a béke erői hatalmasabbak, mint a háború erői Kádár János elvtárs ezután a nemzetközi helyzetről be­szélt. A jelenlegi nemzetközi helyzetet — mondotta — a két társadalmi rendszer: a születő új, a szocialista társadalmi rendszer és a halódó régi, a kapitalista társadalmi rendszer harca határozza meg. Ma a nemzetközi helyzet fö jellemzője: a szocializ­mus, a béke erőinek harca az imperializmussal, a há­ború erőivel. A szocializmus ma már a vi­lágesemények alakulásának döntő, meghatározó tényezője. A szocializmus és a béke erői ma már hatalmasabbak, mint az imperializmus és a háború erői. Az imperializmus azon­ban még létezik, s ezért fenn­áll a háború veszélye is. Ez a nemzetközi helyzet fő jellem­zője. Ezután az utóbbi időszak jelentősebb nemzetközi esemé­nyéről, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXXI. kong­resszusáról beszélt: — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, egész pártunk fenntartás nélkül és teljes mértékben egyetért a XXII. kongresszus irány­vonalával, a kongresszuson elfogadott új pártprog­rammal. Szilárd meggyőződésünk, hogy pártunk, kormányzatunk a marxizmus—Ieninizmus szelle­mében dolgozik, s tevékenysé­gét immár több mint öt eszten­deje áthatják azok a forradal­mi elvek, amelyeket a: Szov­jetunió Kommunista, Pártjá­nak XX. kongresszusa állapí­tott meg, továbbfejleszt­ve ezzel a marxizmust—leni- nizmust. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXII. kong­resszusa a XX. kongresszus irányvonalát követi és fejlesz­ti tovább. Következésképpen az a meggyőződésünk hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt politikájának fő irányát ez a kongresszus is megerősí­tette. Az SZKP új program fa a kommunizmus megvalósításának terve A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszu­sán a központi kérdés az új pártprogram, a kommunizmus felépítésének elvi és gyakor­lati programja volt. Az yff é pártprogram meg­valósításával a kommunista társadalom nem ábránd többé, nem utópista elképzelés, ha­nem az élet valóságává válik. A Szovjetunióban húsz eszten­dő múlva kommunista társa­dalom lesz! A kommunizmus, a kommunista társadalom azonban nemcsak a szovjet nép jövőjét mutatja; a kom­munizmus az egész emberi társadalom fejlődésének útja. A kommunista társadalom ^^megvalósítja az emberek és népek igazi egyenlősé­gét, testvériségét, a béke és a boldogság világát a dolgozó ember számáfa: kialakul az a társadalom, amelyben mindenki képessé­gei szerint dolgozik és az anyagi javakból szükséglete szerint részesül; — A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának új programja, a kommunizmus megvalósítá­sának terve, útmutatás a mi népünknek is. A magyar nép befejezi a szocialista társada­lom alapjainak lerakását és a szocializmus építésének fej­lettebb szakaszába lép. Ez a mi jelenlegi feladatunk lénye­ge. A jövőhöz pedig hozzá­tartozik az, amit Hruscsov elvtárs éppen itt, Csepelen mondott először ország-világ számára: ha mi, a szocialista táborban élő és dolgozó népek helyesen hasznosítjuk a köl­csönös testvéri együttműkö­désben, segítségnyújtásban, munkamegosztásban rejlő le­hetőségeket, akkor népeink történelmileg azonos időszak­ban jutnak el a dolgozó em­ber új társadalmába, a kom­munista társadalomba. Ez a kongresszus legfontosabb mon­danivalója a népeknek! A kommunizmus, a béke világméretekben győzni fog — A kongresszus másik leg­fontosabb mondanivalója a népek számára a béke volt — folytatta Kádár János. Ezen a kongresszuson ismét megerő­sítették, még szilárdabban megalapozták a Szovjetunió és a szocialista országok béke­politikáját. Messzehangzóan, az egész emberiség számára mondották, hogy a Szovjetunió politikája a békés egymás mellett élés, ameiy a szocia­lista és a kapitalista tábor között békés versenyt hirdet, és a vitás nemzetközi kérdések megoldásának fő eszközét a tárgyalásokban látja. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXII. kong­resszusa ismét meghirdette, hogy a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és a szovjet ál­lam állhatatosan és lanka­datlanul harcol a fegyve­rek és háborúk nélküli vi­lágért, az általános és tel­jes leszerelésért. (Nagy tapsi. A kongresszus hangsúlyozta az éberség és a készenlét szükségességét is, azt, hogy békepolitikánkat megfelelő erővel is alá kell támasztanunk, olyan erővel, amely biztosítja, hogy a há­borús kalandokat kedvelő imperialisták ne merészelje­nek fegyverrel támadni a szo­cialista világra. Ezt szolgálják a honvédelem fejlesztésére tett intézkedések is. Önök tudják, hogy a Szovjetunió a legutóbbi hónapokban atomfegyver­kísérleteket hajtott végre. A szovjet kormány — amikor bejelentette elhatározását — megmondotta, hogy az impe­rialisták által kiélezett nem­zetközi helyzet kényszeríti er­re a lépésre. A kísérletekkel egyidejűleg leszögezte: soha sem fog elsőnek atomfegyvert alkalmazni és — más atom­hatalmakkal közösen — bár­mikor kész az összes fegyvere­ket a tenger fenekére sül­lyeszteni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt — mint mondottam — teljes mértékben 'egyetért a XXII. kongresszus irányvona­lával. Egyetértünk a Szovjet­unió békepolitikájával, annál is inkább, mert ugyanez a mi népünk, a mi országunk poli­tikája is. A Magyar Népköz- társaság kormánya arra tö­rekszik, — s ezzel a magyar nép egyetért — hogy orszá­gunk a világ minden népével békében éljen, s a világ min­den országával normális vi­szonyt alakítson ki. Őszintén óhatjuk és kíván­juk, hogy a világ minden országának népe — az Egyesült Államok és Nyu- gat-Némctország népe is — békében éljen, dolgozzék és boldoguljon. Minden nép olyan társadalmi rendszerben éljen, amilyenben akar. Meggyőződésünk, hogy a kommunizmus világmére­tekben győzni fog, de azt vall­juk, hogy az új társadalmi rend kivívása és megteremté­se minden nép saját feladata. Normális viszonyt akarunk a nagy tőkés országokkal is és békét kívánunk az ott dolgozó embe/vkhdtt, ' A gyarmati népek kivívják függetlenségüket Teljes szívünkből szolidári­sak vagyunk az imperialista iga lerázásáért küzdő népek­kel, s bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy Algéria s Kongó népe kivívja teljes független­ségét és szabadságát. Kíván­juk, hogy mielőbb lerázzák az imperialisták igáját. — Az imperialisták — foly­tatta Kádár János — olyan helyzetben vannak, hogy fél­nek a szocialista világrend­szerrel folytatott békés ver­senytől. És természetesen fél­nek a szocialista tábor fegyve­res erejétől is. Minden erejü­ket arra összpontosítják, hogy megakadályozzák a társadalmi fejlődés törvényszerű menetét. Az imperializmus gyarmati rendszere a felbomlás álla­potában van. Azok a né­pek, amelyek már felsza­badultak az imperializmus igája alól, a társadalmi fejlődés útjára leptek. Az imperialisták fenekednek Kuba népére, amely lerázta az Egyesült Államok igáját, s a szabadság, a társadalmi fejlő­dés útját választotta. Az Egye­sült Államoknak az sem tet­szik, hogy.Laosz semleges lett, ezért beavatkozott Laosz bel- ügyeibe. Dél-Vietnamba tisz­teket és fegyvereket küldenek, mert félnek a reakciós dél­vietnami rendszer összeomlá­sától és attól, hogy ott tért hódit a kommunizmus. Ök persze kommunizmusnak ne­veznek minden olyan lépést, amellyel az elnyomott népek függetlenségüket akarják ki­vívni. De még az említett kis népekkel sem boldogulnak, hiszen ma már nem cseleked­hetnek a világban kényük- kedvük szerint, mert ’létezik a Szovjetunió, létezik a szoci­alista világ, léteznek a függet­len, szabad népek, s ezek szo­lidárisak a szabadságukért harcoló népekkel, Gátat emelünk a német imperiplizmus terjeszkedése elé — megkötjük a német békeszerződést De az imperialisták nem nyugszanak, ők folytatják a fegyverkezést. Nyugat-Német- országban talpra állították és fel fegyvereztek egy olyan álla­mot, amely Hitler fasiszta har­madik birodalmától örökölte a militarizmust és a revansiz- must, külpolitikája ellenséges a szocialista országokkal szem­ben, s a második világháború eredményeként kialakult ál­lamhatárok erőszakos megvál­toztatására törekszik. Ezért ta­lán a legbonyolultabb nemzet­közi kérdés ma a német kér­dés, mert ütközőpontot jelent az imperialista hatalmak és a szocialista világ között. Az imperialisták előretolt hadállásuknak szánják Nyu- gat-Némctországot, a szoci­alista országok, a békét óhajtó emberiség pedig a nyugatnémet imperializ­mus kordában tartását kí­vánják. Bennünket magyarokat rendkívül közelről érint a né­met kérdés — állapította meg Kádár János, majd hangsú­lyozta, hogy- a magyar nép tör­ténelme során rendkívül sokat harcolt a német imperializ­mussal. A Szovjetuniónak és a varsói szerződés többi tagállamának — köztük a ’ Magyar Népköz- társrt ígnak is — eltökélt elha­tárol a, hogy a német kér­désbe meg kell oldani azt, ami halaszthatatlan. Fel kell szá­molni a nyugat-berlini hábo­rús tűzfészket és gátat kell emelni a német imperializmus terjeszkedése elé. A legjobb megoldás az, ha a nyugat-ber­lini kérdésben normális hely­zetet teremtünk és megkötjük a német békeszerződést, amely biztosítja a második világhá­ború után Európában kialakult államhatárokat. A XXII. kongresszuson Hruscsov elvtárs erről szólva azt mondta, hogy bár mi eltö­kéltük, hogy aláírjuk a német békeszerződést, ennek határ­ideje nem feltétlenül decem­ber 31-e kell hogy legyen. Eb­ben a kijelentésben bizonyos elemek belekapaszkodtak és meséket fűztek hozzá. Szeret­nék mindenkit megnyugtatni kedves elvtársak, azokat is, akik óhajtják art, hogy Euró­pában a német kérdésben és Nyugat-Beriinben is rend le­gyen, meg azokat is, akik a hidegháborút jobban szeretik, hogy ha a német békeszerző­dést december 31-én nem ír­juk alá és a határidő valaki­nek is gondot okozna, hogy mikor írják alá, jegyezze meg mindenki a következőket: a nyugat-berlini kérdést rendezik, a német béke- szerződést aláírják a leg­megfelelőbb időpontbán. Hadseregünk kész megvédeni szociálista vívmáttjainkat Kádár János elvtárs hangsú­lyozta: A magyar nép teljes mértékben helyesli azt a kül­politikai vonalat, amelyet a XXII. kongresszus ismételten deklarált. Mi a békés egymás- mellett élést akarjuk,* a béké­ért harcolunk. Ugyanakkor kö- telességszerűen fejlesztjük és erősítjük országunk honvédel­mi képességét. Ha a szocialista tábor országainak honvédelmi ereje gyenge volna, az impe­rialistákkal nem lehetne békés úton tárgyalni^ mert az im­perialisták az erőpolitika hí­vei. — Elvtársak! Mi fáradságot, munkát, s pénzt áldozunk ar­ra, hogy honvédségünket kor­szerű színvonalon tartsuk. Re­méljük, hogy megérjük art az időt, amikor népünk munká­ja eredményeinek egy részét már nem kell ilyen célokra fordítani. De ma még olyan a helyzet, hogy korszerű honvéd­ségre van szükség. Ezért hon­védségünket felszereltük a leg­modernebb repülőgépekkel és rakétafegyverekkel. A mi or­szágunk nem átjáróház az im­perialisták repülőgépei szá­mára már most sem és a jövő­ben még kevésbé lesz az! (Taps.) Honvédségünk szelle­me megfelelő. Erre többféle közvetlen tapasztalatunk is van. A közelmúltban részt vettem, például néphadsere­günk hadgyakorlatán. Katonáink nemcsak erköl­csileg készültek lél népünk szocialista vívmányainak és békéjének védelmére, hanem katonai tudás te­kintetében is. Nagyon nehéz és nagyon kor­szerű gyakorlatokat hajtottak végre — kitűnő eredménnyel. (Nagy taps.) Kádár János ezután a sze­mélyi kultusszal összefüggő kérdésekről beszélt Mi felszámoltuk a személyi kultisszt, s mindig is meg fogjuk gátolni annak visszatérését — Á Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXII. kong­resszusa ismételten és határo­zottan elítélte a személyi kul­tuszt — mondotta. — Ha a Szovjetunió Kommunista Párt­ja kellő időben nem küzdötte volna le a személyi kultuszt akkor a XXII. kongresszus nem határozta volna el a kom­munista társadalom húsz év alatti felépítését, s nem tehe­tett volna hitet olyan határo­zottsággal a békés egymás mellett élés politikája mellett. A személyi kultusz — és minden, ami abból követ­kezik: az elmélet dogma­tikus eltorzítása, a szekta- riánizmus, az önkényeske- dcs a pártban, az állami életben, a szocialista törvé­nyesség megsértése — fé­kezi, akadályozza a szocia­lista, kommunista fejlő­dést, bomlasztja a pártot, rontja a párt és a tömegek kapcsolatát. Aligha tudjuk teljes mérték­ben felbecsülni, milyen érde­meket szerzett a Hruscsov elv­társ vezette Központi Bizott­ság, amely 1953 óta harcol a személyi kultusz teljes és gyö­keres felszámolásáért. Ezzel — mint ismeretes — nem min­denki ért egyet, önök tudják, hogy az albán vezetők, Enwer Hodzsa és Mehmet Shehu nem értenek egyet Sztálin személyi kultuszának elítélésével, s ál­talában a személyi kultusz el­ítélésével. Elsősorban azért nem értenek egyet, mert náluk jelenleg is virul a személyi kultusz és mindaz, ami vele jár. Hogy a személyi kultusz mit jelent egy párt és egy nép életében, azt önöknek nem ecsetelem, hiszen az ötvenes évek elején saját maguk is láthatták, s ítéletet alkothat­tak róla. Az albán vezetők­nek nem tetszik a , személyi kultusz elítélése, de a nemzet­közi kommunista és munkás­mozgalom egyetértett a Szov­jetunióval, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottságával, amikor -az albán vezetőket nyilvánosan megbí­rálta és elítélte, mert nem tudtak megszabadulni a sze­mélyi kultusztól. Meg kell em­líteni azt is, hogy a kongi-esz- szuson részt vett 80 küldöttség között volt egy, a kínai test­vérpárt küldöttsége, amely szerint nem volt helyes nyil­vánosan megbírálni az albán vezetőket. — Mi, "magyar kommunisták, s a nemzetközi kommunista mozgalom óriási többsége, a testvérpártok majd mind­egyike azt az álláspontot kép­viselte, hogy igenis szükség volt a nyilvános bírálatra. — Pártunk Központi Bizott­sága nevében mondhatom, hogy párttagságunk, a magyar kommunisták, miként az egész magyar nép, már megismerte a személyi kultuszt, s abból nem kér többet! Az embereknek teljesen elegük volt a párton belüli önkényből, s abból az álla­mi életben is lábrakapott gyakorlatból, amely nem tisztelte és nem tartotta be a törvényeket. Mi a sze­mélyi kultuszt felszámol­tuk. A pártban és az állami élet­ben egyaránt normálisan men­nek a dolgok. Art hiszem, nt önök riiindnyájan érzik és tud- (Foly tatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom