Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-14 / 268. szám

4

ESZAKMAGYARORSZAG

Kedd, 1961. november M.

Felavatták a sáteraliaftjhelyi leánykollégiumot

Tokaj-hegyaljai antológia készül

A szerencsi járási tanács művelődésügyi . osztályának kezdeményezésére néhány hónappal ezelőtt megalakult a tokaj-hegyaljai írói munkacsoport. A szerencsi járás községeiben élő írogató emberek azóta tevékeny munkát végeznek. Az írói munkacsoport tagjainak zöme falusi pedagógus, de van közöttük termelőszövetkezeti dolgozó és háziasz- szony is. Hamarosan sor kerül a kis írói munkacsoport nyilvános bemutatkozására is. Tokaj-hegyaljai antológiát állítottak össze, amelynek kéziratait már lektorálják. Az antológiában versek, elbeszélések, karcolatok és regényrészlet mutatja be Tokaj-Hegyalja életét, napjaink problémáit.

Az írói munkacsoport, amely egyelőre csak a szerencsi járás íróit tömöríti, a közeljövőben Tokaj-Hegyalja összes íróit, így a sátoraljaújhelyi és a sárospataki írókat is be akarja vonni munkájába. Segítséget kérnek munkájukhoz Hustáczi Sándor sárospataki írótól, a bodrogközi munkásmozgalom ismert krónikásától is.

Jubilál a Borsod megyei Nőtanács képzőművészeti szakköre

Négy évvel ezelőtt — a Borsod megyei Nőtanács kezdeményezésére — hat tehetséges és lelkes asszony megalakította a megye első női képzőművészeti szakkörét. Az asszonyok a miskolci festőművészek irányításával nagy szorgalommal végezték munkájukat és alkotásaikból minden évben kiállítást rendeznek. A női képzőművészeti szakkör létszáma négy év alatt húszra emelkedett. így például az idei őszön két — termelőszövetkezetben dolgozó — asszony határozta el, hogy szabad idejében rajzolással és festészettel foglalkozik. A szakkörben tevékenykedők fejlődésének meggyorsítására, szakemberek részvételével havonta különböző témájú, nagyobbrészt művészettörténettel foglalkozó előadásokat rendeznek, hetenként pedig a miskolci festőművészek irányításával gyakorlatokat tartanak. A képzőművészeti szakkör tagjai már a jövő év március 8-i kiállításra készülnek, amelyen az asszonyok megváltozott életét mutatják majd be képeiken.

kozatosan kiépülő diákotthonokban;

— A felszabadulás előtt a

régi urak a munkás- és parasztszármazású gyermekeknek azt a sorsot szánták — mondotta beszédében Kiss elvtárs —, hogy maradjanak a guzsaly és a rokka mellett. A hazánkban végbement forradalom azonban elsöpörte- ezeket az urakat, s azóta ifjúságunk bevette a tudás várát. Ti már az új világ gyermekei vagytok, semmit sem ismertek a régi nyomorúságból. És ez így van jól, erről álmodoztak, ezért harcoltak apáitok, nagyapáitok. Ti már gazdái vagytok ennek az országnak. De a jogokkal együtt érezzétek a kötelességeket is. Dolgozzatok. tanuljatok szorgalmasan. Ez a vörös zászló, s rajta a sok szép szalag azt jelenti, hogy nagyon szeretünk benneteket, de még többet várunk tőletek, hogy még ragyogóbb. még boldogabb legyen a holnapunk. Ehhez mi, idősebbek csak az első köveket rakjuk le, de ti építsétek fel azt bevehetetlen várrá.

Hetényi György elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője a megyei tanács végrehajtó bizottságának köszöntését tolmácsolta, hangsúlyozva, hogy ez a gyönyörű ünnepély is azt bizonyítja; Sátoraljaújhelyen, ahol a múlt mindig a haladás élvonalába állította a város nagy fiait, minden feltétele megvan annak hogy az itt tanuló ifjúság mielőbb kommunista ifjúsággá váljék.

Az ünnepi alkalomból Naán József elvtárs, a járási és a városi pártbizottság, Dudás Miklós elvtárs, a járási és a városi KISZ végrehajtó bizottság, Vékony Sándor elvtárs. a városi tanács, Deme Andorné elvtárs, a járási és a városi nőtanács. Simonits Sándor elvtárs pedig a Hazafias Népfront városi szervezete nevében üdvözölte a város új középiskolai kollégiumát. A kitüntetésért és az üdvözlő szavakért dr. Jászay Miklósné kollégiumi igazgató mondott megilletődött hangon köszönetét;

A kollégium gSfn

előkészített, színvonalas műsorszámokkal járult hozzá a kitűnően sikerült ünnepély fényének emeléséhez. Különösen nagy sikert aratott a tánccsoport, amely Ureczky Csaba testnevelő tanár betanításában pompás népi táncokat mutatott be. Hasonlóképpen lelkes tapssal fogadta a nagyszámú közönség a kollégium énekkarának számait, továbbá Kántor Piroska, Zombori Valéria, Farkas Mária, Körösi Katalin, Kovács Margit és Lukács Mária szereplését;

Hegyi József

Oj név egy serlegen

»»

A KIOSZ kultúrcsoportjai között néhány éve egy díszes kivitelezésű serleg „vándoror’. A serleg — melyet Pásztor Béláról neveztek el — odaítélésénél nemcsak a kultúrcsoport tevékenységét, hanem az egész kultúrmunkát veszik figyelembe. A KIOSZ elnöksége minden hatodik hónap után értékeli a vállalatok kulturális munkájának eredményeit. A serleg természetesen a legjobb vállalathoz kerül, ahol belevésik a város nevét is. Utoljára Miskolc nevét vésték bele. A miskolciak őrzik hat hónapig.

A miskolciak körülbelül egy évvel ezelőtt választottak új vezetőséget. Azóta sok szép eredményt mondhatnak magukénak. A szavalókör, az énekkar, a színjátszócsoport a legtöbb kulturális seregszemlén részt vett. De a legfontosabbnak nem is a művészeti csoportok munkáját tartották. Különösen arra fordítottak nagy gondot, hogy minél több embert bekapcsoljanak a kultúr- munkába. Az ismeretierjesztésben és főleg az olvasómozgalomban értek el szép eredményeket. Az olvasómozgalom szélesítését most is legfontosabb feladatként tartják számon. Újjászervezik az ismeret- terjesztést. amelyben természetesen politikai jellegű előadások is szerepelnek. A könyvtárat állandóan fejlesztik. Minden hónapban szaporítják a kötetek számát.

A Pásztor Béla emlékserleget tehát most a miskolciak őrzik. Hová vándorol majd a következő hat hónap múltával? Gruber Kálmán elnök és Csorba János kúltúrfelelős szerint nem vándorol sehová. Itt marad náluk.

LEVELEZŐINK írják II Putnoki Mezőgazdasási Teclmikom kollégiumáról

• sén például 500 órán át segítettünk. A napokban kosárlabda-pálya építését kezdtük el.

Kedves meglepetés volt számunkra a pogonypusztai tangazdaság ajándéka: a két kosárlabda-palánk és a gyűrűi

A kollégiumban vasárnaponként sajtóvitákat is rendezünk. Ezeken megbeszéljük a legfontosabb kül- és belpolitikai eseményeket. Tervbe vettük, hogy az egyik sajtóvitára meghívjuk Németh Imre elvtársat is, a putnoki járás országgyűlési képviselőjét Vida Béla a Putnoki

Mezőgazdasági Technikum lakója

A MI KOLLÉG HÍMÜNK valóban második otthonunk; Néhány évvel ezelőtt — sajnos — ezt még nem mondhattuk el, _ de azóta Kulyosa Bálint igazgató és Schaffer Ferenc nevelőtanár irányításával sok mindent megváltoztattunk.

A hálószobáink ma már szépek, barátságosak, a mosdók tiszták, a tanulási lehetőség biztosított számukra.

Tanulás után a kollégiumban szórakozunk. Szerveztünk rnár tánciskolát, a diákotthoni alapból ingyenes színház- és mozilátogatásokat.

A kollégisták társadalmi munkában is szívesen dolgoznak, Községünk pártházépítéMiérl m lehel gépalkatrészt kapni?

teljesíteni: A vezető elvtárs ígérte, hogy segítenek rajtunk. Még aznap este útbaindítot- tam egy tsz-tagot Budapestre, aki másnap estére meghozta a gépalkatrészeket. Ez az ember meghatottan beszélt a* ott látottakról. Mondta, hog? van ott minden; ElgondolkozJ tam rajta: ha ott minden ah katrész van, mi akadályozza meg, hogy a vidéki kirendelt' ségekhez is szállítsanak? AS őszi munkák mielőbbi elvég' zése végett sürgősen meg kell nézni, hogy hol, kiben van < hiba! Mert ha az ember szé pen rimánkodik és felutazik ! falujától 200 kilométerre lév^ Budapestre — hozzájut; Ezt éf így nem látom jónak. Gondos kódjának róla az illetékesek hogy vidéken is beszerezheí' sük a hiányzó gépalkatrésze két, mert csak így tuduni többet termelni, időben szán1 tani és vetni*

Kozma hajóm Bocs

thon Bekecsen

hont talált az eddig hajlék nélkül működő könyvtárunk és «•' Orosz Sándor vezetésével mól sok szép sikert elért kultúr- csoportunk, de hamarosan otthona lesz a filme löadásoknaé is.

Az épület tervét Gulyás

László, diósgyőri építészmérnök készítette el társadalrflf munkával. Zilahi Sándor kőműves és Antal Ferenc ács munkáján kívül a KISZ-szet- vezet lelkes fiataljai és az általános iskolások is igen soí alkalommal segédkeztek d. építkezésnél. Köszönetét mondunk még Csontos Józsefi Nyigu János és Megyeri Istvái cukorgyári dolgozóknak, valamint Horváth Józsefnek, a Híj za.fias Népfront-bizottság helií elnökének, akik éveken át, fáradhatatlanul élen jártak < társadalmi munkákban.

A további fejlődés iránt igény ezzel még nem ért véget. A községi tanács és a Hilf \most egy uszoda megépítésé itervezi. Az itt fakadó forrásai gyógyvize kínálja ezt a lehe ,tőséget.

i Angyal László

I Bekecs

Tsz-akadémiák ; a szerencsi járásban

! A szerencsi járás 5 községé ben: Szerencsen, Tiszalúcoij Csobajon, Megyaszón és Takt» harkányban megkezdődnek ] termelőszövetkezeti akadémj ők: Az ismeretterjesztés t| formájaként kezdődő oktatás nagy körültekintéssel szervei ték meg a tsz-ekben; Az aki démiákon három évig tanú, nak majd a beiratkozott tsí tagok. Az öt községben mini; egy 300 tsz-tag iratkozott bí Az akadémiákon a járás lei jobb előadói tartanak előad! sokat, ezeket minden esetbí; szemléltetés kíséri dia-, vaí mozgófilmek vetítésével, ? Irodalmi Színpad és az önti vékeny művészeti csoporté' közreműködésével. A tél V lyamán 16 előadást tartan/ majd, de a tavasszal és nyáron is lesznek foglalkozó sok. Üzemlátogatások, hátát szemlék, bemutatók, kiállít! sok teszik változatossá az aki démiák programját. Az akf íémiák megnyitására nővér! bér 21-én és 23-án kerül sof amelyeket mindenütt szfrű Kultúrműsor követ.

Szddeczky István Szerencs

I

Ha úgy dolgoznak, mint az elmúlt hat hónap alatt, akkor minden bizonnyal így is lesz.

A BVK kiszeseinek tapasztalatcsere látogatására!

Több mint egyhetes tapasztalatcsere látogatásra utazik szerdán az NDK-ba a Borsodi Vegyikombinát 5 KlSZ-fiatal- ja. A biszeseket egy Lipcse környéki festékgyár hivta meg.

— November 12-től vegyésznapokat tartanak az NDK- ban. Ez bennünket különösen érdekel. Reméljük, sok hasznos tapasztalattal térünk majd haza — mondotta Szabó Gyula, a BVK KISZ-tilkára.

A tervek szerint a német fiatalok is viszonozzák majd a látogatást, ők valószínűleg 1962. április 4-ére érkeznek a Borsodi Vegyikombinátba.

Naov bai hogy nem lc~

iyagy doj, het az MTZ

traktorhoz és a T 28-ashoz szivattyúelemet és fejszelepet kapni; Pedig ma már a legtöbb termelőszövetkezetben van ilyen gép és ha a szivaty- tyúelem, vagy a fejszelep elromlik, le kell állni, mert nincsen utánpótlás. Ez történt a mi termelőszövetkezetünkben is. Elvittük gépünket a zsolcai gépállomásra, ahol megállapították a hibát, de mivel nekik sem volt alkatrészük, azt ajánlották, x próbáljuk megszerezni a miskolci FÖMÁV-nál. Ott is azt felelték, nincsen. Felhívtuk a debreceni FÖMÁV-ot Ott is azt a választ kaptuk, hogy nincsen. Mindkét helyen tanácsot kértünk; hol lehetne beszerezni az alkatrészeket, de a válasz: sehol:;?

Felhívtuk a budapesti 26. számú telepet, mondtuk, hogy még nem végeztük el a vetést, állnak a gépek, pedig nagyon szeretnénk tervünket mielőbb

Művelődési otthon Bekecsen

Az egykori zsellér-falu lakói, akik valamikor a nagybirtokosok summásai, kommandós cselédei voltak — ma azzal dicsekedhetnek, hogy saját erejükből, három évi szorgalmas munkával felépítették a község művelődési otthonát. Az avató ünnepségre november 6-án került sor. A szép, új művelődési otthont zsúfolásig megtöltötte a község apraja-nagyja. Jelen volt mindenki, aki társadalmi munkával segített az épület létrehozásában. Az avató ünnepségen Csopák Ferenc, a szerencsi járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője mondott beszédet. Megható jelenet volt, amikor az épület kulcsát átadta Galambosi Bertalan általános iskolai tanárnak. a művelődési otthon igazgatójának.

Az új épületben, amelynek anyagát a 6 km-re lévő Csillagpusztáról szállították be, ott30000000000000000000000

tesen józan volt, csak megtörte arca, véres szemei mutatták* az éjszakai lumpolást — Éno meg korábban jöttem ... O

— Van valami jó híre szá-O

mámra? — kérdezte Horváth,« és meg sem várta a fiú vóla-O szát — megiszunk egy konya-ö kot? o

— Sajnos — mondta Simon® —, semmi újat nem tudok.O Többektől is érdeklődtem, de-0 hát egy ilyen nagy gyárban .. ,ö

. — Hányán dolgoznak össze-C sen az erdőslaki kohászati mű-fj vekben? — kérdezte hirteíenc Horváth, és intett a pincérnek,ß miközben észrevétlen mozdu-g1 lattal bekapcsolta a belső zse-p bébe rejtett parányi magneto-g font. Oi

A fiú gyanútlanul válaszolt:*}

— Körülbelül harmincezren.®;

— Óriási! — Horváth ámul-6]

dozott. — Valóban ^hatalmasig. Egy egész gyárváros. EkkoraO- üzemben és ennyi ember kö-g, zött nehéz mesterség lesz meg-Cj találni az én unokaöcsémet. doO] ugy-e, maga azért nem adja felO a reményt és továbbra is se-g gít nekem? 2

— Természetesen. RemélemOj

meg is találjuk... gí

— Nagyon köszönöm; erregt

megiszunk egy konyakot! Nemoc volna kedved — tegezte le hir-Ql télén, amikor poharukat össze-gs koccintották — a vacsoránál isOl velem tartani? R

(Folytatjuk,) Q

Egész éjjel töprengett, forgolódott az ágyon. Hol a fiú, majd Rose. Elza és Kömer jelentek meg előtte. Tervezett, gondolkodott, kidolgozott lépés- ről-lépésre mindent. Kimondhatatlanul soká jött el a reggel és örökkévalóságnak tűnt, amíg este lett. Egész nap ki sem mozdult a szállodából, nem evett, nem ivott, csak szívta az erős cigarettákat, az egyiket eldobta, a másikat meggyuj tóttá. Hat óra után néhány perccel határtalan izgalommal ment le a bárba. Az is egy évtizednek tűnt, amíg a harmadik emeletről a földszintre ért. Hátha nem lesz ott a fiú! Vagy, még ami rosszabb: talál egy Szabó Zoltán nevű, vele egykorú fiatalembert, s esetleg magával hozza ... Természetesen, tovább kell magyarázkodnia, újabb akadály, amely tervei útjába kerülhet. Számolt mindennel. reszketett a keze, amikor a kilincsre tette.

Benyitott.

Simon István már oft ült. Egyedül. Látszott rajta, hogy idegesen várakozik. Horváth hozzá sietett, mind a két kezét nyújtotta.

— Bocsásson meg! Néhány percet késtem. Váratlanul akadt egy kis dolgom. Ugy-e, nem várakozik régóta? Hat órában egyeztünk meg.

— Negyedórája vagyok itt — mondta a fiú, most tökélemaradt fedetlen fővel jó sokáig. Nézte a csillagokat, meg- részegülve járkált fel s alá a Büikk-hotel előtt. Álomszerűnek tűnt előtte minden. Üjra, meg újra lepergette emlékezetében az eseményeket. Kedve lett volna nyomban a postára rohanni, táviratozni Rosenak, jöjjön azonnal, segítsen kidolgozni a végrehajtási tervet, mert az eszköz már megvan.

— Nem! — Felrohant a szobájába. — Magam hajtom végre! Megmutatom Rosenak és Kömemek, hogy mire vagyok képes! Ez a fiú az én szerzeményem. Kizárólagosan jó megfigyelő készségemnek tudható be, hogy felfedeztem. Ugyanígy végrehajtom majd a többit is. Magam alá gyűröm, a hatalmamba kerítem, rabszolgámmá teszem és alkkor majd azt csinál, amit én parancsolok neki. Elhelyezi a pokolgépet a kohó falában. Megteszi. Eeészen biztos, hogy megteszi. Tudatlanul is meg fogja tenni és * dicsőség az enyém lesz. Tízezer dollár . . j Svájci klinika! Istenem! .Ál <

Ebben a pillanatban mindenét odaadta volna, ha kéri tőle a fiú. Boldog volt, a2 örömtől sugárzott az arca, hogy ez ilyen nagyszerűen sikerült. Jobban, mint álmában is gondolni merte volna. Kohókőműves. Éppen annál a kohónál, amelyet neki fel kell robbantania. Remek. Ez a sors keze, amely figyelmezteti: „Itt van az alkalom, ne szalaszd el! Fogd meg ezt a fiút és állítsd céljaid szolgálatába!”

— Iszik még valamit?

— Köszönöm. Most már igazán nem.

— Egy konyakocskát még...

— Jó. De igazán csak

egyet!

Azt is elfogyasztották, a fiú támolyogva kelt fel az asztaltól.

— Be sem mutatkoztam: Simon István a nevem.

— örvendek. Tehát holnap!...

— Igen. Délután hat órakor.

— Nagyszerű! Akkor meg is vacsorázhatunk.

Kikisértc az utcára, « kint is

XXXVII.

IJ olnap benézhetne ide a bárba. Este itt lennék. Örömmel (megvendégelném. Hiszen ... nem sértődik meg, ugy-e... ez a legkevesebb, amit viszonzásként... ugye, adhatok a fáradságáért.

— Semmiség az egész! — tiltakozott a fiú — csak annyi- . ból áll, hogy megkérdezem. Igazán nem fáradság. Bejövök szívesen. Mikor lenne a legaL ! kalmasabb?

— Délután háromkor megfelel. Délután én sem dolgozom,

■* zárva vannak a hivatalok. j

— Kiküldetésben van itt. Erdőslakon?

— I... igen. Huzamosabb időre. A Képzőművészeti Alap- e nál dolgozom.

— Festő?

— Nem! — monda Horváth t és elpirult. — Ügynök vagyok.

A festők munkáira keresek 1 megrendeléseket. Meg ... szó van arról, hogy egy kiállítást i is rendeznénk itt. . . Ha eljön holnap és érdekli, szívesen 1 megmutatom a kollekciót. Vannak közte remek pikáns \ képek ks... ____________

n

ek szüleiknek, szocialista társadalmunknak. Lebegjen előttük példaképül kollégiumuk névadója, Zója, a hős komszomolista lány, aki életét áldozta hazájáért a fasizmus elleni harcban. Zója méltó utódaiként váljanak hazájukat, népüket szerető, igaz kommunista ifjakká.

Ezután a KISZ Központi Bizottságának ajándékaként vörös selyemzászlót nyújtott át a Zója Leánykollégium ifjúságának, rajta a KISZ jelmondatával: „Hűség a néphez, hűség a párthoz!” A zászlót Farkas Mária, a kollégiumi diáktanács elnöke vette át, ígérve, hogy a zászlóra hímzett eszméhez mindig hűek maradnak. A helybeli iskolák, üzemek KISZ-szervezetein, az úttörők küldöttein kívül a sárospataki, az ózdi, a tokaji, a mezőkövesdi középiskolák, kollégiumok és diákotthonok képviselői díszes szalagokat kötöttek a gyönyörű selyemzászlóra.

Az új kollégium működési okmányát Kiss László elvtárs, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója adta át, aki 10 évvel ezelőtt éppen Sátoraljaújhelyen igazgatója volt az első diákotthonnak. Felidézve a régi emlékeket, ismertette azokat a nehézségeket, amelyekkel egy évtizeddel ezelőtt még meg kellett küzdeniük a tanulóknak, a foVnrnc nemzetiszínű

roros zászlók koszorújában nagyméretű kép nézett a diszemelvény vendégeire és távolabb, a termet zsúfolásig megtöltő ifjúságra. A nyilt tekintet, a szerény, kedves arc szeretetet, nyugalmat, nemes emberi tulajdonságokat sugárzott. Zója Koszmogyem- janszkája képe volt; őt választották példaképüknek és róla nevezték el kollégiumukat Sátoraljaújhely középiskolás leánytanulói. Borsod megye húsz diákotthona közül ez mar a nyolcadik, amely a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottság kitüntetése alapján kollégiumi rangra emelkedett.

Vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel a szülők, tanulók, nevelők és a város lakosainak nagy érdeklődésétől kísérve tartották Sátoraljaújhelyen a kollégiumi avató- és névadó ünnepséget a Kossuth Lajos Gimnázium dísztermében. Az ünnepi beszédet a KISZ Központi Bizottsága nevében Szá- deczky László elvtárs, a megyei KISZ-bizottság előadója mondotta. Hangsúlyozta, hogy a diákotthon tanulói kemény munkával, szorgalmas tanulással érdemelték ki a kollégiumi rangot. Lelkűkre kötötte: ismerjék meg és szeressék a munkásosztályt, a dolgozó embereket. Sose felejtsék el, honnan jöttek, mit köszönhet-