Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-10 / 265. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1981. nevemfeer í*. r'fj 4 Művelődési feladatok Mezőkövesden y CÉLi a balesetmentes közlekedési A közlekedési balesetekkel kapcsolatos ankétot rendezett az elmúlt hét két napján a megyei ügyészség. Csütörtökön vasúti dolgozók, pénteken pe dig gépkocsivezetők százai gyűltek össze a vasutasok Er­kel Ferenc Művelődési Ottho­nában, hogy meghallgassák az előadást, s hogy elmondják tapasztalataikat, javaslataikat. Védjük a társadalmi tulajdont — mindnyájunk tulajdonát! — A társadalmi tulajdon az egész nép, vagyonát jelenti, ezért védelme minden állam­polgárnak érdeke. Alkotmá­nyunk 59. paragrafusa értel­mében: kötelessége — kezdte beszámolóját az ankéton dr. Bojtos Ottó, a megyei ügyész­ség közlekedési ügyésze. — A közlekedés területén melyek a társadalmi tulajdo­nok? A vonatok, a vállalati gépjárművek, az utak, a vilá­gító berendezések... Tehát ezeknek a védelme is kötelességünk. S hogy ezt új­ra és újra hangoztatni kell, annak igen fontos oka van; az elmúlt időben egyre többen el­feledkeztek ezek védelméről. Dr. Bojtos Ottó ezt adatok­kal bizonyítja: Országunkban 1959-ben 14 millió forint, 1960-ban 16 mil­lió forint értékű kár keletke­zett a társadalmi tulajdonban — közlekedési balesetek kö­vetkeztében. Megyei viszonylatban is emelkedő tendenciát mutat például a gépkocsivezetők ál­tal okozott kár is: 1960 első felében 315 ezer forint, máso­dik felében 351 ezer fox-int, eb­ben az évben pedig egyetlen negyedévben (a harmadik ne­gyedben) 379 ezer forint! Növekedett a társadalmi tu­lajdonban okozott kár. — nö­vekedett a közlekedési balese­tek száma. Mi ennek az oka? Ittas vezetés — gyorshajtás — szabálytalan előzés — „fekete” fuvar Az elmúlt hónkpban Hollós­tető és Lillafüred között a 31. AKÖV egyik gépkocsivezetője szabálytalanul, az úttest bal­oldalán haladt. A kanyarban beleszaladt az egri ÉMÁSZ egy szembe jövő tehergépko­csijába, amelyen három transz­formátor volt. A gépkocsik és a rakományok megrongálód­tak, — a kár több mint 100 ezer forint. A vizsgálat megállapította: a 31. AKÖV gépkocsivezetője it­tasan közlekedett. És ittas vezetés miatt követ­kezett be az elmúlt negyedév­ben megyénkben még 43 bal­eset. Ezeken kívül gyorshajtás miatt 34, szabálytalan előzés miatt 15 baleset történhetett meg. De akad ilyen es<^t is: Októbei-ben a sajószentpéte- ri úton a TEFU egyik gépko­csivezetője engedély nélkül •— „feketén” — szállította egyik nőismerősét. A kocsit „brávu- roskodva”, olyan sebességgel vezette, hogy a fékutat nem látta be, nekiment egy álló ÉPFU teherautónak és a kocsi alatt szerelő vezetőt halálra gázolta. Balogh János elvtárs, a 31. ÁKÖV igazgatója erre a pél­dára utalva megjegyezte: — A gépkocsivezetőknek a társadalmi tulajdon védelmén kívül embei'tái'saik testi épsé­gére is ügyelniük kell. S. aki ezt nem érzi át, az ne válassza hivatásául ezt a foglalkozást! Hogy elkerülhessük a baleseteket! Az ankéton igen sok felszó­lalás hangzott el. Dr. Soós Gyula, a megyei bí­róság képviselője megemlítet­te, hogy az elmúlt hónapban legalább 15 balesetet tárgyalt a bíróság, amely azért követ­kezett be, mert a gépkocsive­zetők a világossághoz képest gyorsan hajtottak. — A sötétben a gyalogos sexn szalad, csak tapogatózik, pedig az csak saját magára vi­gyáz ... , A jelenlévő gépkocsivezetők közül is sokan elmondták problémáikat, véleményeiket, javaslataikat. Mikola Sándor gépkocsivezető például hang­súlyozta, hogy a bányászjára­tokon nemcsak közlekedési baleset veszélye áll fenn. — Ormosbányára például naponta 3500 bányászt szállí­tunk. ök mindnyájan tudják ugyan, hogy az autóba nem szabad felvinni 20 centinél hosszabb tüsköt, vagy védő- burkolat nélküli baltát, fű­részt, csákányt, karbidlámpát, mégis megteszik. Egy hirtelen fékezésnél a szerszámok rá­juk esnek és kész a baleset... Körtvély Imre elmondotta, milyen kellemetlen a gépkocsi- vezetőknek. ha este vagy éj­szaka klvilágítatlan szekér bukkan fel előttük. Győri Lajos ellenőr a gyalo­gosokról beszélt: — A gyalogosan közlekedők igen sokszor letérnek a járdá­ról és az úttesten sétálgatnak. Elfelejtik, hogy a gépjármű­vek nem mehetnek a gyalogjá­rón ... Szóba kerültek a gépkocsi- vezetők körében élő.. úgyneve­zett íratlan szabályok is. — Ha az országúton, példá­ul egy kanyar mögött, ellenőr­zés van — szólalt fel Székes János —, gyakran megtörténik, hogy a szembe jövő kollégá­nak kiintünk: „lassabban paj­tás!” De ha ugyanott síkos az út. vagy egy gödör van,"akkor bizony nem figyelmeztetjük az ismeretlen társunkat! Pedig ez is hasznos lenne. Erre nin­csen szabály, de ez is segítene, hogy elkerülhessük a balesete­ket ... Ősszel, télen — óvatosabb vezetést! — Nyáron hamar megszom­jazik a gépkocsivezető, meg­iszik néhány pohár sört. Pedig a sör is szeszesital! — figyel« meztette az egybegyűlteket Kubasi doktor, a mentőszolgá­lat orvosa. — Ősszel, télen hi­deg van, a munkába indulás előtt jól esik egy-két féldeci. De ne felejtsék el; a szeszes­italnak az elfogyasztás után 3, 4, 5 órával a legkárosabb a hatása! Ezért tiltja a KRESZ is a közvetlen munkakezdés előtti italozást! Kubasi doktor még egy „italt” nem ajánl a gépkocsi- vezetőnek: a feketekávét. A kávéban lévő koffein ká­rosan befolyásolja a gyors kon­centrációt! A fáradtság meg­előzése: a pihenés és a rend­szeres alvás. Áz ősz, a tél fokozottabb éberséget követel gép jármű­vezetőinktől. Különösen me­gyénkben lejtősek, kanyargó-' sak az utak. Ködös időkben rosszak a látási viszonyok, az úttest síkossá, nyúlóssá válik,- csúsznak a kocsik. — A gépkocsik ápolása, kar­bantartása ősszel és télen fo­kozottabb gondot, igényel, — erxe tfigyelmeztetett Nagy Ist­ván forgalmi osztályvezető is. Dr. Harangozó József, a Leg­főbb Ügyészség közlekedési ügyésze pedig azt hangsúlyoz­ta. hogy most a KRESZ utasí­tásait fokozottabban tartsák be a gépjárművezetők. Külö­nösen a 39. paragrafus rendel­kezését ne feledjék: a síkos út­testen ne lépjék túl a megen­gedett 15 kilométeres sebessé­gi határt. Inkább egy órával később érjen a vezető és min­den utasa a családjához, mint soha. S ha a közlekedési szabályo­kat mindig és minden gépjár­művezető betartja, akkor — mint dr. Szabó Sándor mon­dotta — a balesetek száma a minimálisra csöltkenthető, sőt nem elképzelhetetlen a bal­esetmentes közlekedés sem. S elekor sok millió forintot taka­rítunk meg a népgazdaságnak, s ebből az összegből, sok új lé­tesítmény épülhet mindannyi- unk örömére. Munkásakadémiák Sátoraljaújhelyen Az új népművelési évadban Sátoraljaújhelyen jelentős mértékben emelkedik a mun­kásakadémiák száma. Az el­múlt évadban csak egy mun­kásakadémiát szerveztek, most pedig hat ilyen akadémia lesz. Ezeket, a munkahelyeknek megfelelően szervezik. A MAV-nál például közlekedési, a kórháznál egészségügyi, a Szerencs és Környéke Kiske­reskedelmi Vállalatnál belke­reskedelmi tárgyú mukásaka- démiákat tartanak. A többi vállalatnál is a profilnak meg­felelő előadásokat hallhatnak az érdeklődők. ÓNODVÁRI MIKLÓS szőr tartanak vasárnap dél­előtti gyermekfoglalkoztatást, folyamatos a fotókör és az or­szágosan is a legjobbak közé számító méhész szakkör mun­kája. Most akarnak tánckart, kórust és szimfonikus zene­kart szervezni. A klubélet fel­lendítésére tsz-klubot, nyug­díjas-klubot szerveznek; kér­dezz—felelek játékok, fejtörők tarkítják majd a klubéletet. A község ( művelődési képé­hez tartozik' a Matyóház nép­rajzi csoportjának tevékeny­sége, a földművesszövetkezeti tánccsoport alkalomszerű sze- repelgetése, a helyi írócsoport elég zárt jellegű működése, egyes szövetkezetek, intézmé­nyek alkalomszerűen létrejövő és tiszavirág életű csoportjai­nak ténykedése. Általában a jövő évi kulturális seregszem­lékre való készülődés áll a munka tengelyében a művelő­dési klub szakköreinél és a még eddig nem említett KISZ Ifjúsági Ház csoportjainál is, ahol nagyjában a művelődési klubéval megegyező munka folyik. Nagyobb lendületet, ‘ nagyobb érdeklődést! Elégséges lehet-e ez a műve­lődési munka 1961 végén Me­zőkövesden, a mintegy huszon­ötezer lakosú községben? Aligha. Szocialista kultúrfor- radalmunk győzelemre vitele többet kíván Mezőkövesdtől is. Nagyobb lendületet, nagyobb érdeklődést, több összefogást, a művészet különböző ágaza­tainak a szocialista emberfor­málás szolgálatába való állítá­sát. Nem elégséges a szocia­lista világnézeti formáláshoz a néhány ismeretterjesztő elő­adás, ha a közvetve ható, ne­velő módszer, a művészetek útján való nevelés nem támo­gatja. Többet kell tenni Mező­kövesden és többet is lehet tenni. Győzedelmeskedni lehet az „objektív nehézségeken”. A mezőkövesdi kultúrmunkások nem egyszer megmutatták, hogy van bennük tehetség és erő. Megmutatták az egyes al­kalmi társulásokkor, megmu­tatták a kitüntetés elnyei'ése- kor. Egy erős, jó felkészültségű együttes létrehozása kell, hogy közeli feladat legyen. Olyan együttesé, amely a község nagyságához, népművészetével elért világhírnevéhez méltóan tudja képviselni Mezőkövesdet a megyében és az országban, továbbá képes arra, hogy a szocialista kultúrforradalom művészeti és emberformáló feladatait jól ellássa. Meg le­het és meg kell teremteni az együttest! Lehet és kell meg­felelő vezetőt találni és min­den mezőkövesdi szervnek, amelynek kulturális alap áll rendelkezésére, amelynek kul- túrmunkára alkalmas munka- vállalói vannak. Szocialista építésünkhöz szex-vesen hozzátartozik a szo- cilista kultúrforradalom meg­vívása — még akkor is, ha az időnként gondot is ad, nehéz feladatot is jelent. Benedek Miklósi' vészi módon ápolja és meg­felelő irányítással a ma művé­szetét is tudta volna szolgálni. Azt mondottuk, hogy a - vá­rossal történt szorosabb kap­csolat kihatott a község kultu­rális életére. Igen, a bejáró munkások sok jó tapasztalatot szereztek, amely talán serken­tőleg hathat az otthoni kultu­rális tevékenységre, de jelent­kezett a hazai kultúréletnek bizonyos fokű lebecsülése és a fejlettebb városival való hely­telen összemérése is. Mezőkövesd ma már egysé­gesen a szocialista mezőgazda­ság útján halad, nem mező- gazdasági foglalkozású dolgo­zói is szocialista üzemekben, szövetkezetekben dolgoznak, tehát valójában mindenkinek megváltoztak. az életkörülmé­nyei. mindenki többet kíván a kultúrából is. Mezőkövesd kul- túrélete mégis elmarad sokkal kisebb községek mellett Nem kielégítőek a tárgyi feltételek sem Mi van ma Mezőkövesden, mi az, ami az iskolán kívüli művelődést, a kulturált szóra­kozást biztosítja? Ragadjunk ki néliányat. Van egy körül­belül ötszáz személyt befogadó szélesvásznú mozija. Üj léte­sítmény a szeptemberben meg­indult zeneiskola, amely öt tanszakon — szolfézs, zongora, ütős, fúvós és vonós1— össze­sen hat tanerővel oktatja a mezőkövesdi fiatalokat a zene ismeretére és művelésére. Erre nagyon nagy szükség is van, mert a komoly zene iránti ér­deklődés hihetetlenül csekély. Szimfonikus zenekaxi hangver­seny nagyon régen volt a köz­ségben. Nem azért, meid a Filharmónia nem í-endezne szí­vesen, hanem mert nincsen érdeklődés, üi-ök probléma, hogy mit, hol rendezzenek, mert ennek a nagy községnek még ma sincs művelődési ott­hona. A két meglévő, ilyen jellegű épület — az Ifjúsági Ház és a községi művelődési klub — sokkal kisebb faluban sem felelne meg ennek a cél­nak. Jövőre talán már meg­kezdik a régi községháza he­lyén az új művelődési otthon építését. Van még egy művelődési klub, amely a néhány héttel ezelőtt kapott új vezetővel most próbál új életet kezdeni, illetve próbálja feléleszteni a korábbi kezdeményezéseket. Itt működik egy színjátszó szak­kör, amely a környékbeli köz­ségekben szokott szerepelni tarka műsorokkal és most Carlo Nicodemi Tacskó című színművét próbálja. Működik egy irodalmi szakkör, amely ballada-esteket tartott és a ké­sőbb kialakítandó irodalmi színpad rnagvát képezi. Az iro­dalmi színpadot e helyi író­csoporttal közösen kívánják megszervezni. A képzőművé­szeti szakkör rendszeresen megtartja foglalkozásait, éven­te két tárlatot rendez. Tagjai közül többen kerültek a Kép­zőművészeti Főiskolára. A báb­játszó szakkör a gyermekek­nek szerez sok örömet, több­•» M AMA MAMA A A A A A A AA /AA A megye legnagyobb lélek­számú községe, Mezőkövese sok mindennel dicsekedhet Gazdasági vonatkozásban ií vannak nagyszerű eredménye: és van olyan gazdasági ered­ménye is, amely világszerte híressé, elismertté teszi és ez e gazdasági eredmény alapjában kulturális tényezőből, a község messze földön hires népművé­szetéből fakad. Az ősi matyó hímzések a mezőkövesdi nép művészeti hajlamait tükrözik, az egyszerű emberek dús kép- zcletvilágáról, művészi alkotó- készségéről tanúskodnak. Ta­núsítják azt, hogy a szép, a művészi szeretete a nép lelké­ben él, évszázadok óta .öröklő­dik. E tény ismeretében nem érdektelen azt vizsgálnunk, hogy annak -a népnek a fiai, amely a matyó hímzéseket vi­lághíressé telte és azok az utódok, akik közül sokan ma is híven ápolják ezeket a mű­vészi hagyományokat, miként állnak a művelődési élet más megnyilvánulásaival, milyen talaja van Mezőkövesden a kul­turális életnek, hol tart a köz­ségben a szocialista kultúrfor- radaiom. A kép, amely vizsgálódása­ink során bontakozik ki előt­tünk, nem egységes.' Mezőkö­vesden már a felszabadulás előtt is volt elég élénk öntevé­keny művészeti élet, amely az akkori polgári ízlést próbálta követni és volt törekvés népi táncjátékok bemutatására, a matyó hagyományok feldolgo­zására, de azon is érződött részben a szomszédos Szentist- ván mű-népi gyöngyösbokré­tájának hatása, részben pedig olyan törekvés, hogy magyar népi „érdekességet” szolgáltas­son a környéken járó külföldi előkelőségeknek és egyéb pén­zes utazóknak. A felszabadulás természete­sen gyökeres változást hozott Mezőkövesd életében is. Meg­változtak a társadalmi viszo­nyok, az életkörülmények is. A nagy zömmel summásságból élők részben maguk gazdáivá lettek, részben pedig gyári munkássá. Naponta mintegy ötezer ember jár be Mezőkö­vesdről Miskolcra és Diósgyőr­be különböző üzemekbe. A vá­rossal való kapcsolat kihatott a kulturális fejlődésre is, ha nem is mindig a legegészsége­sebb irányban. Az utazás sok időt elvett az emberektől, a színjátszásból lassan ki-kiöre- gednek a veterán színjátszók, a fiatalokat nehezebb összefogni abban a nagy községben, amely lélekszámra, kiterjedés­re nagy ugyan, de kulturális lehetőségei nem állnak arány­ban nagyságával és a felvetődő jogos kívánalmakkal. Jó kezdés után ellanyhulás Az öntevékeny művészeti életben éveken keresztül a népi játékok és a népi hagyo­mányokat feldolgozó drámák domináltak. Sok ügyes és hasznos kezdeményezéssel ta­lálkoztunk ebber) a vonatko­zásban. Két helyi szerző, dr. Kiss Gyula és Vai’ga István több olyan 'népballadát, népi mesét dolgozott fel drámai formában, amely a matyó nép száján élt és apáról fiúra szállL — Sereg András balladája,; Farkas Juli balladája, a Matyó: rózsa stb. — és alkotott belőle* színpadi előadásra alkalmas,; többségében sikeres játékot.* Egy-egy ilyen mű bemutató- ( sára össze is Verődött egy-egy j együttes, sikerre vitt egy-egy | produkciót — volt olyan is,< amelyet a rádió is felvett és* közvetített —, sőt egy alkalom-; mai a Szocialista kultúráért* kitüntetéssel jutalmazta műve-; íődésügyi kormányzatunk az* együttes munkáját, de az együt-, tes gyenge alapon állt és ma: már elmondhatjuk, hogy a Ma-j tyó Együttes valójában csak; egy-egy bemutatóra.történő al-* kalmi tömörülés volt. így most; van Mezőkövesden egy kitün-* tetős és nincsen viselője. ; Nem volt egy alkalommal: sem megfelelő gazdája az; . együttesnek. Személyi széthú-c zás, az együttes tagjait mun-) káltató intézmények közötti; vállalati sovinizmus és az eb-* bői fakadó anyagi nehézségek; gyengítették, végülis meghiusí-i tották az erős együttes meg-' teremtésének lehetőségét. Az; együttes tagjai most szétszó-í ródva működnek a KISZ, a< járási és községi művelődési: klub csoportjaiban,- de az; ■jayüttes valójában nem funk-t cionál. Kár érte, mert volt; benne erő és tehetség, hogy ac gazdag néphagyományokat mű-í a háborúban. Egy öccse van, ö is a kohászatnál dolgozik. Kohókőműves. Az öreg is az vt>lt. Ez minden, amit tudok. — Hány éves? — Huszonegy. Az öccse? — Tizenkilenc. — Szóval... szereted! — Igen, őrnagy elvtárs, ezt akartam önnek elmondani. S most a tanácsát kérem: ítélje meg ezt úgy is, mint a pa­rancsnokom és úgy is, mintha az apám lenne, hiszen én önt nagyon szeretem. — Köszönöm, fiam! — mondta Üveges meghatottam és sokáig elgondolkodott. A fiatal hadnagy már a har­madik cigarettát szívta mel­lette. — Nézd! — kezdte az őrnagy —, most hangosan gondolko­dom. Te elhárító tiszt vagy, becsületes fiú, bízunk benned. Egyhangú szavazással nyilvá­nítottunk az elmúlt héten párt­taggá. Én külön is nagyon sze­retlek, mert tetszenek a verse­id és az apád ... hát az apád a legjobb barátom. Szóval; mindent egybevetve: az a lány viszont disszidált. Megértesz, ugye? Te éppen azon a posz­ton dolgozol, ahöl disszidens magyarokból átképzett kémek­kel találkozol... (Folytatjuk.) annyiszor észrevettem már rajta, hirtelen valamiért elko- morodik. Ki tudja, kire, vagy mire gondol ilyenkor? Nem tudom megfej teni, milyen ször­nyű emlék nyomja a lelkét, amely időről-időre visszatér. Őrnagy elvtárs, segítsen meg­fejteni! 9 Üveges őrnagy előredőlt, fi­gyelmesen megfogta a fiú ke­zét. — ,Gondolod, hogy... ő is szeret téged? — Bizonyosan! — mondta hevesen a fiú —, de mégis ... ez a lány, mintha félne tőlem. Látom, hogy küzd magával, fájdalmat okoz neki, de igyek­szik ezt az érzést legyőzni. Mintha .,. attól tartana, hogy újra csalódni fog, s akkor ezt már nem tudná elviselni. A múltkor arra kért, hogy ne ta­lálkozzunk többet. Hiába fag­gattam, nem mondta, miért, könnyes volt a szeme. — Mondd csak! — kérdezte hirtelen az őrnagy —, mennyi ideig tartózkodott odakint a lány? — Nem egészen két hónapig. — Te mikör ismerted meg? — Pár hónappal később, hogy hazajött. Mondom, a far­sangi bálon. — Kik a hozzátartozói? — Az édesapja a kohászati müvekben dolgozott Meghalt tem, hogy úgy reszket a keze, amikor a búcsúzásnál kezet- foglunk, mintha egy riadt ga­lamb vergődött volna a tenye­remben. Attól kezdve érdekel­ni kezdett, egyre többet gon­doltam rá és... éreztem, hogy ő is énrám ... A fiatal hadnagy elhallga­tott, idegesen cigarettára gyúj­tott, Üveges őrnagy elgondol­kozva hallgatta. A csillagokat nézte az égen. vagy talán könny csillogott a szemében? Hátradőlt a pádon: — Folytasd! — Megint hetekig nem ta­lálkoztunk. Éreztem, hogy hi­ányzik, s bárhová mentem, ösztönösen mindenütt őt ke­restem. Felhívtam a postán, telefonon kértem, hogy jöjjön el velem egy feketére. Meg­ígérte. Én már félórával a munkaideje letelte előtt a pos^ ta előtt, a téren ólálkodtam. ' Meglepődött, de láttam az ar­cán. hogy boldog volt, örül nekem. Később mégis, azóta is : — Ez a lány disszidált... — Miért? — Ha tudnám! Csak sejteni, de olyan bizonytalan vagyok. Egyszer már szeretett valakit. Vele ment. Vakon követte. De ott kiábrándultak egymásból. A fiú elhagyta és ő visszajött. — No és? — Megismerkedtünk. A pos­tán dolgozik. A farsangi bálon ismertem meg. Ez a lány a ba­rátom menyasszonyának ba­rátnője. Táncoltunk, beszélget­tünk, elmesélte nekem a szo­morú kalandot. — Aztán? — Akkor csak beszélgettünk és nem is láttam hónapokig. Elfelejtettem, mint azt a báli estét. Később a cukrászdában pillantottam meg újra. Akkor is a barátommal voltam. Ott ült a menyasszonnyal, s hogy engem meglátott, elpirult. Tá­vozni akart, de ott tartottam. Hát... azon az estén, őrnagy elvtárs.., már elkísértem a viUaimnsraegálióig és... érez­XXXIV. ) |L erekes kis idő múlva ! megszólalt: > — Őrnagy elvtársi A taná- jcsát kérem. Mondom, úgy be­szélek most önnel, mint az (apámmal. Hiszen ismeri az ^édesapámat, a családomat: or­vostanhallgató bátyámat, a hú- jgamat és... ismerte az édes­anyámat. Szeretem az apámat, |de ebben a kérdésben mégis jenre számítok a legjobban. (Még ha az édesanyám élne jszegény ... ) — Mondd csak ... I — Szeretek egy lányt, őr- ;nagy elvtárs! > — Komolyan? J — Komolyan! ) — Hozzád illő? > — Azt hiszem. De hiszen éP- ’pen ezért... > — Vedd él és éljetek boldo- jgan! > — De őrnagy elvtárs! Hi- Jszen ... jaj, ez olyan nehéz!... )Hogy is mondjam? > ~ Monddl » — — ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom