Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-04 / 261. szám

V MIS* Világ proletárjai, egyesűlfofekl Oi kötélpálya mmmmmrm ;>•: **r- *.v • í; A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVII. évfolyam, 261. ««óm Ara: 50 fillér 1961. november 4, »vomhat Kádár János elvtárs látogatása a kupavnai fi nőm posztó gyárban Kupavna (MTI) Az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Kádár János elvtárs. az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, a magygr forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke pénteken dél­után ellátogatott a Moszkvá­tól hatvan kilométerre fekvő kupavnai finomposztó gyárba. A gyár kapujában V. Jero- fejev igazgató fogadta a ma­gyar vendégeket. Elmondta, hogy az üzem egész munkás­gárdája a Szovjet—Magyar Baráti Társaság kollektív tag­ja, s igen sok dolgozójuk járt Magyarországon is. Kádár Já­nosnak bemutatták a gyár egyik munkásnőjét, Marija Rozsnyovát, a szocialista mun­ka hősét, a XXII. kongresz- szus küldöttét, aki kétszer is járt hazánkban. Az igazgatói irodán a baráti beszélgetés során elmondták Kádár Jánosnak, hogy négyezer dolgozó közül jelenleg háromszázan folytatnak középiskolai, technikumi, illetve főisko­lai tanulmányokat a ter­melőmunka mellett. Az egész gyárat igen gyorsan és hatékonyan korszerűsítik, s jelenleg a Szovjetunió egyik legmodernebb textilgyára. . Kádár János és kísérete ez­után megtekintette a nagy­üzem műhelyeit, részlegeit. A gyapjúelőkészítő műhelyben Nyina Jevsztyignyejeva mun­kásnő virággal kedveskedett az MSZMP első titkárénak. Kádár János megjegyezte, mi­lyen sok fénykép és plakát szól itt Magyarországról: Szin­te minden műhelyben állandó kis magyar kiállítás van. Az egyik munkásnő elmondotta, hogy a fényképkiállítást aj moszkvai magyar nagykövet-* ség és az SZMBT segítségévelj rendszeresen felfrissítik. * Irina Vetluzsszkih, az üzemj szakszervezeti bizottságának* elnöke megkérte Kádár Já-J nőst, tolmácsolja a dolgozók- szívélyes üdvözletét a Csepeli Posztógyár, a győri Richards; és a Soproni Textilgyár mun­kásainak. Ömaga több munkatársával.* együtt élvezte Magyarországon * az említett három üzem ven-.* dégszeretetét. A kitűnően gépesített fonó­műhelyben Kádár elvtársnak feltűnt, milyen sok munkásnőj áll a gépek mellett. Marija-* Rozsnyóvá nevetve válaszolt* Kádár János megjegyzésére: J 4,Most megsértik a dolgozók aj munkafegyelmet és minden-.* honnan összesereglenek a mű-j helybe, mert az asszonyok lót- J rü akarják kedves vendégün-* két”. j Kádár elvtárs ezután megte-* kintette a szövőműhelyt. J Itt Eleonora Podoprigora * munkásnö virággal, a mű- i hely többi dolgozói lelkes j tapssal és hurrával kö- í szöntötték a magyar ven- j degeket. * A dolgozók eldicsekedtek vele, j hogy üzemük termékei ezüst* érmet vívtak ki a brüsszeli vi lágkiállításon, s a gyár kollek­tívája most is állandóan harcol a jobb minőségért. A kikészítő műhelyben Ká­dár Jánost ismét körülvették a munkásnők. Kádár elvtára ka- ronfogta Vera Csepeljova mű­vezetőnőt és a fényképezőgép lencséje elé invitálta. A mű­hely leányai, asszonyai azon-' nai összesereglettek és megille- tődötten fényképezkedtek a ba­ráti magyar nép vezetőjével. A vendégek és a házigaz-; *ák elbeszélgettek a közös problémákról. Szóba került a Jegyzetek a Sátoraljaújhelyi Közgazdasági Technikumról Megyénkben szá­mos technikum neve­li az ipari, mezőgazda­sági, kereskedelmi szakembereket. Időn­ként ezek közül a tech­nikumok közül felke­resünk egyet-egyet és bemutatjuk olvasóink­nak. Beszámolunk az iskola éleiéről, ered­ményeiről, gondjairól, térveiről. Úgy tűnik, mintha a Sátoraljaúj­helyi Közgazdasági T echnikummal eddig keveset foglalkoztunk volna. Nemrégiben fel­kerestük ezt az intéze­tet is, ahol Simonies Sándor igazgató sok érdekes dologról adott tájékoztatást. Zsúfoltság Ha. egy idegen kere­si az intézetet, annak valóban keresnie kell. Nem a városban, ha­nem az épületben. Mert sok iskola van itt még, és a körfolyosó­kon csak nehezen bukkan elő a keresett cím. De a zsúfoltság nemcsak ebben nyil­vánul meg, és nem is erről, hanem egy más­féle zsúfoltságról aka­runk beszélni. örvendetesen sokam jelentkeznek ide. Min­den évben körülbelül háromszor annyian, mint ahányat fel tud­nak venni. Figyelembe kell vennünk, hogy ez az iskola mezőgazda- sági képesítést ad. Aki gyakran jár a termelő- szövetkezetekben, az tudja: mennyire vár­ják oda a szakembere­ket. De a felnőtt tago­zat is zsúfolt. Ide a jelentkezőknek körül­belül a felét tudják felvenni, mert kevés a pedagógus. Tizennyolc nevelőre lenne szük­ség, de csak tizenné­gyen vannak. így a pe­dagógusokra bizony nehéz feladat hárul. Gond így is írhattuk vol­na: a legnagyobb gond. Mert kétségtelen, hogy most leginkább az iskolareform foglal­koztatja az intézet ne­velői karát. Miért gond ez? Az iskolareform — mint az köztudomású, előírja a gyakorlati életre váló nevelést, a közvetlenebb kapcso­latokat a termeléssel. Középiskoláinkban át­térnek az 5 plusz 1 -es és a 4 plusz 2-es taní­tási formákra. A diá­kokat az üzemekbe, gyá­rakba, vagy az állami gazdaságokba, termelő- szövetkezetekbe viszik, hogy a gépek mellett, vagy a földeken - is dolgozzanak, Említet­tük már, hogy ez a technikum mezőgazda- sági képzést ad növen­dékeinek. Az első éve­sek, akik már 5 plusz 1-es formában tanul­nak, a tsz-be járnak dolgozni. Ezzel az év­folyammal nincs sem­mi probléma. A má­sodéveseket üzemi gyakorlatra szeretnék vinni, de az elhelye­zéssel itt már több baj akad. A legna­gyobb gondot pedig a harmadikosok okozzák, akiknek számviteli gyakorlatra kell jár­mok. De hová? Egy­előre még nem tudják. Igaz, harmadik osztály tulajdonképpen nem létezik, mert a mosta­niakat még a régi ok­tatási forma szerint bocsátják útjukra. Az idő azonban halad. De talán mégis sikerül időre valami megol­dást, azaz megfelelő helyet találni. Vagy a pincegazdaságban, vagy másutt. Ünnep Az intézet az elmúlt évben ünnepelte fenn­állásának ötvenedik évfordulóját. A KISZ az évforduló tisztele­tére merész elhatáro­zásra jutott: a kisze- sek felajánlották, hogy se ünnepi évben nem lesz bukott tanuló. Egyénén egy sem. Ko­rán hozzáláttak ígére­tük beváltásához. Se­gítették a gyengébbe­ket, ha kellett, közö­sen tanulták, általában mindent megtettek, hogy ve maradjanak szégyenben. Mert ter­mészetes, hogy a ne ve­lők az osztályzásban nem lehettek liberáli­sak. És amit a KISZ- fiatalok vállaltak, azt teljesítették is. Nem volt bukott tanuló egyetlen egy sem. Jo­gosan büszkék még most is rá A nevelőknek azon­ban eszükbe jutott valami. Ha az egyik érben a diákok tudtak úgy tanulni, hogy nem bukott meg senki, mi­ért ne tudnák ezt meg­ismételni a másik év­ben is? Most aztán a fiataloknak állniok kell a sarat. Úgy kell tanulhiok, mintha most is ünnepi év lenne. Si­kerül? Majd elválik. Büszkeség A technikum diák­jai a mezőgazdasági munkákban sokat se­gítettek a termelőszö­vetkezeteknek, állami gazdaságoknak. Az összesítésnél kiderült, hogy megyei iHszony- latban — 27 munka­órás átlaggal — a má­sodik helyen „végez­tek”. Egyedül csak a kertészeti technikum tanulói előzték meg őket, akiknek viszont „illett is” így dolgoz- ni ok. Az erkölcsi elisme­résen kívül természe­tesen anyagiakban is kamatozott ez a mun­ka. Nemrég vettek egy 7000 forintos televíziót. Nyilván ehhez is köze van a második hely. nek. Terv Sátoraljaújhelyen a helybeli középiskolá­sokból egy városi kö­zépiskolai tánccsopor­tot akarnak szervezni. Ennek magvát a Köz- gazdasági Technikum tánccsoportja alkotná. A csoport vezetője is Ureczky Csaba lenne, a Közgazdasági Tech­nikum tanára. így te­hát a tervhez sok köze van a technikumnak. És mivel sok köze van házzá, valószínűleg si­kerül is majd megva­lósítania. Csak néhány vonás­sal rajzoltuk meg a technikum életét, ahonnan még sok ilyen „rajzolnivalót” lehetne összegyűjteni. Priska Tibor A gyár megtekintése után körülbelül kétezer dolgozó fergeteges tapssal és él­jenzéssel fogadta a kikészítő műhely nagycsarnokában meg­jelenő magyar vendégeket. „Éljen a szovjet és a ma­gyar nép örök, megbont­hatatlan barátsága!” — ez a hibátlan magyar nyelvű felirat díszítette a csarnok boltíves mennyezetét. Kádár Jánost az üzem párt­titkára, Arkagyij Novikov üd­vözölte. A gyári zenekar elját­szotta a magyar és a szovjet himnuszt, majd Marija Rozs­nyóvá, Marija Gyementyeva és Ivan Jevgenyev, az üzem mun­kásai köszöntötték a vendége­ket. Valamennyien hangoztat­ták, milyen nagy öröm szá­mukra, az SZMBT ajapító tag­jai számára, hogy saját gyá­rukban üdvözölhetik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar kormány világszerte ismert vezetőjét. A gyárigaz­gató beszéde után szűnni nem akaró taps közepette Kádár János emelkedett szólásra. Kedves Elvtársak! Először állunk itt szemtöl-szembe egy­mással, de mégsem érzem ide­genül magamat — kezdte be­szédét. — Sokat hallottam gyá. rukról, s tudom például, hogy az önök képviselői nálun n jártak Magyarországon, vala­mennyien tagjai a baráti tár­saságnak, s küldöttük velem szemben ült az SZKP XXII kongresszusán. Ezért örömmel elfogadtam meghívásukat. Kádár János az SZKP XXII. kongresszusának nagy nemzet­közi jelentőségéről beszélt, majd tolmácsolta a magyar dolgozó nép szívből jövő üd­vözletét és jókívánságait, gra­tulált ahhoz, hogy a gyár munkásgárdája elsők közötl nyerte el a kommunista mun­ka kollektívájának megtiszte­lő címét. Kádár János részletesen is­mertette a Magyar Népköztár­saság mai helyzetét, majd le­jelentette: — A magyar—szovjet ba­rátság a mi számunkra szent dolog, szorosan ösz- szefügg mindazzal, amit a magyar dolgozó nép kiví­vott, összefügg népünk jö­vőbe vetett legszebb re­ményeivel. Befejezésül ismét jókíván­Nagygyülés a gyárban szovjet nép életszínvonalának emelkedése is. Kádár János megjegyezte, hogy amikor 1948-ban először járt a Szov­jetunióban, feltűnt neki, hogy a jó anyagokból milyen gyen­ge szabású ruhák készültek. „Ma már ezen a területen is óriási haladást látunk, sokkal elegánsabbak, ízlésesebben öl­tözködnek a szovjet emberek” — mondotta. Abramov, a moszkvai terü­leti pártbizottság első titkára elmondotta, hogy nemsokára zajtalan, vetélő nélküli szövő­gépeken dolgozhatnak majd a gyár szövőnői. Ez valóságos forradalom lesz a szövőipar­ban — tette hozzá az egyik dolgozó. ságail fejezte ki a gyár dolgo zóinak, majd éltette a Szov­jetunió lenini Kommuniste Pártját, a szovjet népet, s megbonthatatlan szovjet—ma­gyar barátságot. A nagy tapssal fogadott be­széd után a kupavnai bentla­kásos iskola úttörői piros nyakkendőt kötöttek a magyar vendégek nyakába, virággal és díszes albummal kedves­kedtek Kádár Jánosnak. A forró hangulatú nagygyűlés az Intemacionnlé hangjaival ért véget. Már sötét este volt, amikor Kádár János és kísérete kilé­pett a gyár kapuján, hogy ko­csiba szállva, visszainduljon Moszkvába. Kupavna község apraja-nagyja azonban órákig türelmesen várt a gyárkapu előtt, hogy megláthassa a ked­ves vendéget. Amikor Kádár János ki­lépett a kapun, a tömeg lelkes üdvrivalgással fo­gadta. Az MSZMP első titkára rövid, közvetlen hangú beszédben köszönte meg a szívélyes fo­gadtatást, majd a sok-sok kis­gyerekre mutatott: —Neveljék gyermekeiket jó kommunis­tává ... A mi népünk mindig azon lesz, hogy a szovjet—ma­gyar barátság örök és elszakít­hatatlan legyen! A község lakosai nagy sze­retettel búcsúztatták Kádár Já­nost A tömegből kiáltás hang­zott fel: „Kádár Jánosnak hur­rá!” Viharos taps és hosszan­tartó üdvrivalgás volt a válasz. A helyi dolgozók még sokáig integetlek a távozó vendégek után. (MTI) A líercníe és Lyukó-kondó között megépült, mintegy 14 h kilométeres kötélpályán ma már mintegy 800 csille sze- f net továbbítanak naponta. ********************************iirfc**-*-***->**-4 Hazaérkezett az SZKP XXII. toigresszgjsáfi részt vett magyar pártküfdstiség jKádár János elvi ár s részt vesz Moszkva ban a november 7-i ünnepségeken Marosán György és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai, akik a Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttségének tágjaiként részt vettek a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán, pénteken dél­előtt visszaérkeztek Budapest­re. Fogadásukra a Nyugati Pá­lyaudvaron megjelent Biszku Béla, Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor és Szirmai Ist­ván, a Politikai Bizottság pót­tagjai, Sándor József, a Köz­ponti Bizottság tagja. Hollai Imié, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője. Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter, Pap Já­nos belügyminiszter. Ott volt a fogadtatásnál M. A. Popov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője, s a nagykövetség több tagja. A küldöttség vezetője. Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Minisztertanács elnöke a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága elnök­ségének és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának meghívásá­ra Moszkvában maradt és ott részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. év­fordulójának ünnepségein. Vasárnap fél 3 órakor kezdődik a miskolci ünnepi nagygyűlés Mint közöltük, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója alkalmából az MSZMP Borsod megyei es Miskolc városi Bizottsága no­vember 5-én, vasárnap dél­után fél 3 órakor a diósgyőr- : vasgyári moziban ünnepi 1 nagygyűlést rendez. Ünnepi [beszédet mond Cseterki Lajos t elvtáre, az MSZMP Központi [Bizottságának tagja, a Borsod t megyei Pártbizottság első tát» [ kára. ' November 6-án, hétfőn este [7 órai kezdettel a Miskolci i Nemzeti Színházban ünnepi [művészi estet rendeznek. Köz- (reműködik a Diósgyőri Vasas [Művészegyüttes vegyeskara és c szimfonikus - zenekara Forrni <■ István vezényletével, a Diós- [ győri Vasas Művészegyüttes t tánckara és népi zenekara, a [Bartók Béla Művelődési Ház tszimfónikus zenekara dr. [ Bánhegyi László vezényleté­vel, a Miskolci Központi Kó- [rus és a Bartók Béla Zenemű- (veszeti Szakiskola zenekara; t vezényel Horváth Kiss László; [továbbá Ruttkai Ottó, a Mis- tkolci Nemzeti Színház igazga­tója, Szekeres Ilona, Szabadi c József, Virágh Elemér, a szín- [ház művészei, Pekker Zsuzsan- :na énekmüvésznő, Papp Zol­tán zongoraművész. Külpolitikai vita [ az angol alsóiiázban London (TASZSZ) : D. M. Foot angol független [ munkáspárti képviselő a ki­rálynő trónbeszédére vála- •szolva elítélte az angol és ame­rikai vezető politikusok ala­koskodását, akik nagy zajt [vernek a szovjet nukleáris [fegyverkísérletek felújítása ko- •rül. A munkáspárti képviselő ■rámutatott, hogy „amikor az [amerikaiak az oroszokénál hét- [szerte nagyobb rádióaktív -szennyeződést okoztak a lég­körben. akkor az angol kor­mány nem mondott semmit”

Next

/
Oldalképek
Tartalom