Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-15 / 244. szám
6 BSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, »«1. nlctőber HL ŐSZI SETA Reggelenként már ködbeburkolózott hegyekre világit a bágyadt napsugár. A Iíámori-tó vize fölött megül az őszi pára. A levelek színét egyre sötétíti egy láthatatlan kéz: sárgából narancsba, pirosból rozsdabarnába megy át a lombok színe. A vastag, rőt avarszőnyegből fázósan nyúlik ki a fák csupasz törzse, tetején a megkopott koronával. Elindultunk az ősz nyomában, Lillafüreden és a hegyek között. Előttünk simán kanyargóit az út, vártak a tarkán pompázó hegyoldalak, a pirosló som és a vörösgyűrű, a csacsogó széncinkék és a vörösbegyek. Besétáltunk ebbe a színes birodalomba, amelyben emberre, madárra, fákra és tavakra egyformán ragyog az ősz halk, sugaras fénye. A sétányok \ varázslója í — Kérem, én szállító ember (voltam a durvahengerdében. ! Negyven évet, meg négy hó- ; napot dolgoztam ott... És (amikor 57-ben nyugdíjaztak... ! szóval nehéz volt megszokni a ..semmittevést”. Ezért találtam ezt ki... — és Nics Imre bácsi néhányszor végighúz cirok- .prőjével a sétány homokján. Hatalmas a seprő. Egészen kicsinek tűnik mellette az idős, zömök ember. Törpe. Mesebeli varázsló — valami ilyesmi jut eszembe róla. És (alán nem is csodálkoznék, ha megszólalna: „Hipp-hopp... én mindent széppé varázsolok, itt minden az enyém ...” És azt mondja: — Most egy pár nyugdíjassal együtt ón i& itt szépítge- tem a sétányokat. Miénk a függőkért a Palota mellett, a tóparti sétány, az utak a Puskaporoson, meg a szerpentinek az országút felé. A Szánva két partján most fákat ültetünk. Szép fasor lesz. Csupa ezüst- juhar ... Mégiscsak varázsló. Hiszen a keze nyomán sokminden szebHa a Palota teraszáról lepillantunk a tóra. — bé változik. Erdőtűz..; Rex, az őr Miskolcon megalakult a Magyar Földtani lársolat északmagyarországi csoportja Budapest után az ország harmadik vidéki szervezeteként Miskolcon megalakult a Magyar Földtani Társulat északmagyarországi csoportja: a szén- és vasérc-, valamint a vegyesásvány-bányászatban, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem különböző tanszékein, továbbá a mélyfúróiparban dolgozó geológusok összefogására, akik eddig egymástól függetlenül végezték tudományos tevékenységüket. Az alakuló közgyűlésen a csaknem száz geológuson kívül megielent többek között dr. Benkő Ferenc, az Országos Földtani Főigazgatóság vezetőié, Fazekas László, a Miskolc városi Tanács elnökhelyettese. Gyulai Zoltán egyetemi tanár, a Miskolci Nehézipari Műszaki F/gyetem bányászati karának jelenlegi dékánja. Kertai György, a Magyar Földtani Társulat országos elnöke megnyitójában mutatott rá. hogy az egyesület feladata lesz az ország egyik geológiaiját? legielertősebb vidékén, az Alföld és a hegyvidék találkozása folvtán rendkívül változatos földtani viszonyok között dolgozó geológusok tudományos munkáiénak összefogása. s a gyakorlatban adódó kérdések vizsgálata. Megnyitó szavai után Poj- ják Tibor, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető docense, a szervező- bizottság elnöke jelentette be a Földtani Társulat északma- gyarországi csoportjának 88 taggal való megalakulását, majd megválasztották a csoport vezetőségét. Elnök lett Monos János, a Borsodi Szén- bányászati Tröszt igazgatója. Zavartalanul dolgozik a Szerencsi Cukorgyár Gönczi Ferenc elvtárstól, a Szerencsi Cukorgyár tervosztályának vezetőjétől tudjuk meg, hogy a Szerencsi Cukorgyár munkája a kampánykezdés óta egyenletes. Szeptember 4-én kezdődött el a cukorrépa feldolgozása, s azóta az eltelt napok során rendszeresen napi hogy az egyenletes munkában nagy része van a nyáron felszerelt két új mosógépnek, a 9 darab új centrifugának, melyek Kelet-Németországból érkeztek. Borsod megye keleti részéből, Szabolcs-Szatmár és Hajdú megye egy .részéből érkezik Egymás után érkeznek a Szerencsi Cukorgyárba a répával megrakott vontatók. Képünkön a megyaszói Ilúzakalásx Tsz kirakja szállítmányát. Gépkocsi száguld a kanyargó hegyi úton. Utasai egykedvűen hajítják ki ablakán a parázsló cigarettacsonkokat. * . Zz... zz... A hűvös őszi szél belekavar a levéirétegbe Zizeg az avar. S a szárazon csörgő levelek között íelpa- ráaslik valami. Mintha egy kis piros lámpa gyulladna ki a Garadna-völgyi út mentén. Esteledik. Aztán ahogy egyre feketébb lesz az ég, egyre titokzatosabban zúgnak az évszázados bükkfák a hegyoldalon — egyre erősebben világít az a lets piros fény az erdők áljában. Már nem is piros — élénksárgán lobog az éjszakában. És nem is lámpa — valami szüntelenül áradó lángfo- lyam. Riccs ... reccs ... roppannak a száraz ágacskák. — Tűz van! Emberek, tűz van!... A hazatérő favágók elfelejtik az egész napi fáradtságot. — Vödröket!... Gyorsan ... Hívjátok a többieket a faluból. A tűz nem érheti el az erdőt... Simon Kálmán, az erdész „láncba” állítja az embereket. Szinte szaladnak a vödrök a kezek között. Loccs... csurr... Rád ömlött a viz? Majd megszárad. Még szerencse, hogy itt közel van a patak ... De három hete — fenn a csúcson, Heteméren — négy napig hordták Szentlélekről a tűzre a vizet... Egy elejtett gyufaszál, néhány papírdarab — milliós károk ... * Gépkocsi száguld a kanyargó hegyi úton. Utasai egykedvűen hajítják ki ablakán a parázsló cigarettacsonkokat... S egy kis falu minden lakója munkában tölti az éjszakát. Mentenek... Rex dolga a pisztrángok őrzése. Furcsa kapcsolat van közöttük: barátság is, mert Rex készséggel ugrik be a pisztrángok közé az elhajított fadarab után, s a nálánál jóval idősebb halak figyelem,mel bámulják a fiatal farkaskutya fürgeségét. De másmilyen kapcsolat is van köztük: nemsokára, amikor megkezdődik a pisztrángok mesterséges megtermékenyítése és ahány ezer van, azt mind, egyenként „kézbe kell venni”, akkor Rex segít kihalászni őket a tóból. Nagy most a Rex gondja, nemsokára kqgdődik az őszt munka. Gazdáival együtt már előre fázik: kilenc fokos vízben kell majd kergetni azokat a bolond pisziró.ngokat, mert úgy rugdosnak, menekülnének ám, hogy Rex alaposan beleizzad. mire kifogják valamennyit. És amikor kijönnek a vízből olyanok, mint a jégből-zuzmarából készült szobrok. Rex, az őr — most játszik. Még néhány hét, és kezdődik a nagy hajrá. Addig is csinál munkát az ősz, a lehullott lombok eldugaszolják a lefolyókat, állandóan tisztítani, kotorni kell, hogy meglegyen a pisztrángoknak a vízáramlás. Aztán meg a felső tavakból jókora vizesedényekben le kell hordani 11 ezer pisztrángot, mert télen csak az alsókban tanyázhatnak. Noshát, amíg nem kerül sor az őszi nagy munkára, Rex vírgonckodik és fiatalos hévvel ugrik a vízbedobott fadarab után. Csak nem törődik a gondokkal, amíg nem muszáj?. — i * Ősz és pusztulás. .. Már fűtenek... Már fűtenek a Palota Szállóban. De azért naponta kirándulnak az üdülők. A hangulat cseppet sem „őszies”. Az ősz itt máson mérhető le. Mégpedig: az étrendben megjelentek a mirelit-áruk. A télne 4000 mázsa kokszot tároltak az üdülő raktáraiban. És ... Hol üdülnek azok, akik egész nyáron mások üdülését tették kényelmessé? Egy felszolgáló a feleségével („a változatosság kedvéért’’ — nevettek a szálló^ beliek) Galyatetőn, három pim- cérkíslány az NDK-ban, a kul- túrfelelős Moszkvában, egy fűtő a feleségével Budapesten, a főportás pedig Hajdúszobosz- fón tölti ezeket a napokat összeszorult torokkal léptünk a százéves, óriási fenyők aiá, amelyek türelmesen és allhatatosan őrzik Herman Ottó dtilcdező lakóházát. A két hosszú gerendával megtámasztott faion még ott porosodik egy régi koszorú: a magyar ornitológia atyamesterének áldoztak itt a tisztelő utódok. De valamiféle tisztelet kifejezése az a két gerenda is, amellyel a III. kerületi tanács megtámasztotta a különben már talán nem is álló falakat... Nem rá tartozik, nincsen pénze, de mégis megtette, s elkészíttetett egy táblát: „Az épület életveszélyes, benne tartózkodni tilos!” Mire a hosszú-hosszú vitának, huzavonának és felelősségáthárításnak vége lesz, talán már azt a táblát is körülfonja a vadszőlő. ügyvezető társelnök pedig Poj- ják Tibor és Kovács László tanszékvezető egyetemi docensek. A csoport munkásságát 8 tagú vezetőség irányítja. A munkaprogram szerint különböző borsodi vonatkozású bányászati és földtani, kérdéseket dolgoznak fel, valamint megszervezik á' geológusok to- vábbképzését, s 230 vagon répát dolgozott M az üzem; Voltak olyan időszakok, amikor ezt a mennyiséget jelentősen túl is szárnyalták.- Az egyenletes, üzembiztos termelésnek az eredménye az, hogy naponta átlagosan 38 vagon cukor kerül a raktárakba: Gönczi elvtárs elmondta még; f sak egy rövid sétát tettünk az Őszben. Utunkat cinkék • ^ éneke, százados fenyők bólogató figyelme kísérte. Rőt • lombok száraz leveleit, tavak vizének hűvösét, halk, bágyadt napsugarat hoztunk magunkkal erről a sétáról. Meg egy képet. Nagyszerű, nem felejthető képet: emberek az őszi tájban. Serény, munkás, tüzet oltó, verejtékező és kacagni tudó emberek, akik az őszben nem az elmúlást látják, hanem új tavasz, új élet pompázó színeit. Hogy becsúsztak kicsit sötétébb színek is a többi köze? Mi sem hagyhattuk ki: csak így teljes a kép. írták: Hallania Erzsébet Ruttkay Anna Fényképezte: Szabados György A gonoszkodó kislányok, tizénöt-tizenhatévesek, akikről azt tartják az elfogult férfiembereit, hogy nem is lehetnek csúnyák, mert mi lehetne csúnya egy tizenhatéves kislányban? Ha mennek az utcán, hegyesen, hónuk alá vágott, hasasra tömött, sokát sejtető aktatáskájukkal, egyen- köpenyben, vagy matrózbluz- ban, az embernek megmelegedik a szive tája: de szépek! Mondom, azt tartják róluk, hogy nem is lehetnek csúnyák, s amikor teremtődtek, galambepével kerültek ki alkotójuk kezéből. Aztán amikor hazajön szülői látogatásra az elsős diáklány és édesanyja megkérdezi tőle: hogy érzed magad abban a nagy faluban, a lányka elpvtyergi magát és belefúrja fejét édesanyja ölébe: rosszul, édesanyám. A család felkapja a fejét. Hogy-hoon rosszul? Senki sem kényszerített, hogy tanulásra add a fejed, sóit, inkább próbáltunk lebeszélni róla. Te persze erre azt hajtogattad, hogy igen, mert sajnálják a tanulásra válót. Hát azt hit- , hogy diadalmenet lesz a tanulásod, s minden különösebb fáradozás nélkül bevehe- ted a tudomány várát? Tévedtél, gyermekem, tévedtél! Mi nem sajnáljuk érted a forintokat, de beláthatod, hogy nem tanulhatjuk meg helyetted a leckét. A lányka még mindig sir dogál, majd. csendes szipog ássál előadja fájdalmát. Kicsúfolják a leánycimborák. A minap is így sürgette egyik pajtását: gyere mán. Így tanulta otthon, a falujában: mán és nem már. Nosza, felkapták a szót a szobatársak és másnap, iskolába menet köréje röppentek: gyere mááánnn! Meg amikor egyest kapott történelemből, mert a tanár úr olyasmit talált kérdezni tőle; amit falusi iskolában nem tanítanak, egyszerre nekiálltak: ez nem kapa. drágám. Meg amikor televíziót mennek nézni, így siettetik: gyere, bocikám, gyere, csudáid mea ezt. az újkapuit, mert te Uyet még úgyse láttál. Pedig látott már televíziót, náluk is van a kul- túrházban. Az egyesekért megrója a család a lánykát, de ami a mán-t, meg a bocizást illeti, arra nem tudnak orvosságot adni. Édesanya simogatja a gesztenyebarna fürtöket, csi- titgatja szipogó galambfiókáját a táj, az istenhátamögötti- nek mondott falu nyelvével: — Ha mán így áll a dolog, szedd a cókmókodat, oszt gyere haza, Jcisjányom. , , — Azt nem lehet, édesanyám — törli ki a könnyet a szeméből a lányka. — Mit szólna hozzá a falu? Csakugyan. A falu nem vette jó néven, hogy itthagytad, mondta is: nézd mán te, mán mindenki urat akar a köjki- bül... Húznának, gúnyolnának, ha megfutamodnál a város gonoszkodó lányai elöl. Mi az, kevésnek bizonyult a süt- nivalód, csak parasztnak vagy jó? Nem tanultál te itt köztünk irodalmi nyelvezetet, csak olyat, amilyet a családod beszél. De ne hagyd el magad. Van magadhoz való eszed. Majd megbarátkoznak veled a szobatársaid. A tanár urak ugyanúgy szeretnek téged is, mint a többit, s hogy jobban szeressenek, tanulj jobban, mint a többi. Hogy gonoszkodnak a pajtásaid? Fütyülj rájuk, majd megunják, ha látják, hogy fel se veszed. És majd rájössz, hogy nem is olyan rosszak, gonoszkodók azok a városi lányok, majd segíteni is fognak neked tanú- nulásodban. Ok műveltebbek talán, de nem okosabbak. Miért lennének okosabbak? Neked többet kell tanulnod, de maid. behozod ókét, és eljön talán még az az idő is, hogy ide a répa: X száHftáscftnáJ nem tapasztalható semmi fennakadás, a termelőszövetkezetek a megbeszélt időpontban küldik a répát: Előreláthatólag január 7-én fejeződik be az üzem idénymunkája, 8 addig még sok vagon kristály, mokka és csomagolt picok> készül et a kéti-smerettenü egyenlet neked már a kisujjad bon, nekik még a fejükben sem lesz. Csak rajta, fel a fejjel, hiszen nem vagy te már gyerek. A lányka ennivalóval és jé tanácsokkal megrakodva tér vissza a kollégiumba. Egyes lányok azzal fogadják, hogy drága a tojás, s ez azért van, mert nem akarózik dolgozni apádnak, meg anyádnak. A kislány nagyon szereti a szüleit, s tudja róluk, hogy minden idejüket a közösben töltik, Vérig sértve támad rájuk: — Haggyatok a szüleimnek békét, amíg jókedvemben vagyok! Annyit dolgoznak, majd megszakadnak, de a szárazság mindent elöl. Háromszor kapálták meg a kukoricát, de egyszerse fognak róla tömi, a krum.pli olyan, mint a gubics, a cukorrépa is kevesebb lett. Minden kevés lett, de mégis dolgoznak, nem adják fel a reményt, jövőre majd jobb lesz a termés. Különben is, miért sértegettek állandóan, mért nem hagytok nekem békét? Mit vétettem én neked, Mancika, hogy folyton szurkolsz? Mancika nagy, kék szeme tágra nyílik, szinte ijedten, segítségért esedezve hordozza körül tekintetét a lányokon. De azok lehorgasztják fejüket, nem mennek segítségére. Erre aztán a kis falusi lány leül az asztalhoz, a könyökére hajtja a fejét és csendesen elsírja magát: — El alcartok üldözni a városból, az iskolából?! Hát hogy fogok én a szüleim szemébe nézni, mit szólok majd, ha az otthoniak megkérdik, mért mentem haza? Itt akarok maradni, tanulni akarok! Segítsetek inkább, ti többet tudtok. ■— Jól van, jól, ne sírj azért — lép hozzá az egyi-k harmadikos. — Gonoszkodtunk veled. leányok! — teszi csípőre a kezét. — Elég volt a rosszalkodódból. No, ríj* sírj, fel a fai- jel. nem haragszunk, mi rád. (G. M.)