Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-01 / 232. szám
▼»«£map, 19*1. október 1. ——Ill I I l| I I II IIIIHllllll■lll■■IIM■il^llll■■ *> Súlytalan burzsoá elméletek a történelem mérlegén Gondolatok az SZKP-programtervezet tanulmányozása közben Az SZKP közelgő kongresszusának programtervezete az egész emberiség jelenét és jövőjét érinti. Nem véletlen, hogy százmilliók olvassák és tanulmányozzák, szerte a világon. Százmilliók, akik rátértek a szocializmus útjára és százmilliók, akiié még ezután térnek rá. Az értelmes emberek akaratlanul Jb arra gondolnak, amire a program- tervezet oly plasztikus tömörséggel utal: mekkora fejlődést ért el a társadalom s maga az emberi szellem a munkásmozgalom kicsirázásától a Kommunista Kiáltványig, a Kiáltványtól a mai szocialista világrendszer kialakulásáig. Mi is történt a világban azóta, amikor a szocializmus tanításai még csak százakhoz, ezrekhez juthattak el, — napjainkig, amikor a marxizmus-leninizmus fáklyafénye már elhatol a világ minden tájára és behatol a dolgozó milliók tudatába. Korunk sajátos jelensége, hogy a szocialdz- mus világméretű előretörésével, csodálatos eredményeinek kibontakozásával párhuzamosan világviszonylatban is kezd átértékelődni az általános műveltség fogalomköre. Elég talán Fanfani olasz miniszterelnöknek egy korábbi nyilatkozatára emlékeztetnünk, amely szerint a mai műveltség nélkülözhetetlen követelménye a marxizmus-lcniniz- mns ismerete, még azok számára is, akik e.zt nem teszik magukévá. Nyilvánvaló tehát, hogy a programtervezet többszáz millió olvasója nemcsak barátaink közül kerül ki. A tőlünk távolálló, a burzsoá ideológiák emlőin táplált, antikommunista propagandától félrevezetett tömegeket, intellektuális elemekei éppenúgy izgatja, mint minden kapitalista ország valamennyire is jelentős politikusait. Egyikük sincs ma abban a kényelmes helyzetben, hogy ne kényszerülne megismerhetni, vagy hogy úgy mondjuk, ismeretkörét és lel- kúsmeretét „megfertőzni” a marxizmus-leni- nizmus eszmevilágával, a történelmi valóság tudomásulvételével, a kommunizmus programjának, — a nemzetközi proletariátus Programjának tanulmányozásával. Kényszerülnek, ha másért nem, azért is, mert a szocializmus világméretű előretörésével szeműin agresszív „védelemre” tömörült imperialista szövetségeken belül minduntalan kirobbanó érdekellentétek a világ burzsoáziája számára nyugtalanítóan igazolják, hogy „a jelenkori kapitalista gazdaság fejlődésének cpész menete szertefoszlatta a „válságnél- Küli” és az „irányított” kapitalizmusról költött burzsoá elméleteket." Meggyőzően igazolódik, hogy korunk tudományos-műszaki forradalmának az egész társadalom javára gyümölcsöző megvívására a kapitalizmus termelési viszonyai szűkek- r*©k bizonyulnak, s csak a szocializmus' biztosíthatja a tudomány, a kultúra minden vívmányának az emberiség javára való hasznosítását. Egyre világosabbá válik a népek előtt, hogy a kapitalizmus a fegyverkezési hajszában, a háborús légkör szításában keresi a válságaiból kivezető utat. Jogos tehát a programtervezetnek az a megállapítása, hogy a burzsoázia politikája és ideológiája egyaránt súlyos válságban van. Minden burzsoá ideológiának, a jobboldali szociáldemokrata reformista ideológiának is az a célja, hogy mentőövet dobjon a bűneiben fuldokló, végzete felé sodródó kapitalizmusnak, a tőkés rendnek s mivel „a burzsoázia számára egyre nehezebbé válik az egyen♦ Tapasztalatcserét f tartottak a putnoki ^ járás könyvtárosai ♦ Az ősz beköszöntévél meg- Qnövekszik a könyvtárak for- ' galma falun és városon egyaránt. A putnoki járás tapasztalatcseréje azt a célt szolgálta, hogy a községi könyvtárak fellcészülten fogadják ezt a megnövekedett forgalmat, hogy felkészítse a könyvtárosokat az elkövetkező évek feladataira. Dr. Kiss Lászlóné, a járási könyvtár vezetője ismertette a községek eddigi eredményeit és nagyon érdekesen, szemléletesen vázolta a könyvtárosok teendőit. Előadása azt bizonyította, hogy ismeri a járást, pontosan tudja hol, mit kell tenni, hogy az őszi-téli évadban zökkenőmentes és eredményes legyen a könyvtári munka. Fő- feladatként az olvasók számának és a kölcsönzések, valamint a propagandamunka színvonalának további emelését jelölte meg. A községi könyvtárosok is beszámoltak terveikről. Sok hozzászólás bizonyította, hogy lelkiismeretesen végzik munkájukat és arra törekednek, hogy a községben minél több ember kezébe juttassák el a könyvet, a tudás, a művelődés forrását. Trizs és Zádorfalva könyvtárosai író-olvasó találkozót terveznek. A tapasztalatcsere jó ás eredményes volt. Felhívta a figyelmet a soronlévö feladatokra és reméljük, ezek a feladatok, tervek, a tél folyamán valóra is válnak. Sotkó Józsefné megyei instruktor Az Alekszandrov- együttes nagy sikere Kanadában A Szovjet Hadsereg Vörös Zászlórenddel kitüntetett Énekés Táncegyüttese befejezte kanadai vendégszereplését. A negyvennapos turné alatt az együttes 13 városban 34 hangversenyt adott, művészetében több mint 200 ezer ember gyönyörködött, népszerűsége a fellépések számával együtt növekedett lőség és szabadság hirdetése”, az imperializmus intellektuális uszályhordozói nem szűnnek meg új teóriákat, „modernebb” mentőöveket kieszelni. Ám bármily nagy dobot vernek is e mondvacsinált új ideológiák mellett, a dolgozó tömegeket már nem lehet efélékkel félrevezetni. A különféle légibb és újabb burzsoá ideológiák ugyanis úgy viszonyának a tudományos szocializmus igazságaihoz, mint annak idején a „mozdulatlan Föld” teóriája viszonylott Kopernikusz, illetve Galilei tudományos felfedezéseihez. Ahogv akkor a mozdulatlan Föld teóriájában érdekelt egyházi és világi hatalmasságok és szellemi lakájaik hatalmi szóval, fegyverrel, terrorral és ellen teóriákkal próbálták a felfedezők, az úttörők torkára forrasztani a tudomány szavát, úgy hadakozik ma az imperializmus, a burzsoázia a társadalom mozgási törvényeinek meghazudtolásáért. Az igazság mégis az, hogy a Föld kering a Nap körül; hogy az emberiség egyharmada már a tudományos szocializmus zászlaja alatt építi az új életet s mialatt a szocialista világ folyton szélesedik, a kapitalista világ mindinkább összezsugorodik. Mert ez a társadalom fejlődésének objektív törvénye. „A Törvény” — igen, így nevezik korunk költői is azt a tudományos igazságot, amelyet Marx és Engels ismert fel és századunkban a munkásmozgalom forradalmi tapasztalatai alap-, ján Lenin lángelméje korszerűsített a nemzetközi proletariátus győzelmes fegyverévé. A kapitalizmus élettartamának meghosszab-1 bítására, a kizsákmányolás, a népek elnyomása nyílt vagy burkolt formáinak fenntar-, fására kiagyalt minden burzsoá elmélet hatástalannak, fából vaskarikának bizonyul a társadalom mozgástörvényeit a mai törté-1 nelmi helyzetben is fényesen igazoló marxi-1 lenini elmélettel szemben. < A népek életpatakjainak folyását, a történelmi események sodrát figyelő értelmes embereket nem téveszti meg a holtágak álló vizeibe, mocsaraiba rekedt békák ősidőktől egynótájú kuruttyolása egy mozdulatlan mocsárvilág — a halódó kapitalizmus mocsár-1 világának idilli örömeiről. Az emberek, akik, maguk is benne élnek az események sodrában, azt látják, hogy minden patak és folyó a fejlődés törvényei, szerint a szocializmus nagy folyama felé tart. A nagy folyam felé, amely az SZKP új programtervezetének tanúsága szerint a kommunizmus óceánjába, a béke, az örömmé nemesedett munka, a bőség, a kultúra, a szabadság és egyenlőség boldog világába torkollik. A marxizmus-leninizmusnak, mint elengedhetetlen mai műveltségi követelménynek világméretű térhódítása, a kultúra egész területére való behatolása olyan hatalmas ősz * szefogó erő, amely, mint napról-nápra tapasztaljuk, minden országban mozgósítja az öntudatos dolgozókat a béke védelmére, a békés egymás mellett élés lenini elvének diadalra juttatásáért folyó harcra. A materialista történetszemlélet rohamos terjedése így válik egyik biztosítékává annak, hogy az emberiség évezredek óta felhalmozott kulturális kincsei, a tudományos-műszaki forradalom vívmányai nem váinaik háborús kalandorok kísérleteinek martalékává, hanem a szocializmus félé haladó emberiség közikincsévé lesznek. Hajdú Béla Másodviróttzás korv®A (EOkatlanuI hosszú nyár hatására másodszor la virágba borait a gesztenyefa a Petőfi téren. Foto: Szabados György Őszi vásár Mezőkövesden Teljes ütemben folynak a mezőkövesdi őszi vásár előkészületei. Roskadásig megtelt teherautók, vasúti kocsik szállítják a temérdek árut az október 3-án, 4-én és 5-én sorrakerülő mezőkövesdi őszi vásárra. Az őszi vásár az eddigi szokásoktól eltérően nem utcai pavilonokban kerül megrendezésre, hanem a szövetkezeti áruházban és a szaküzlctek- ben. A MÉSZÖV az őszi vásár keretében ruházati és iparcikk-kiállításokat rendez. A háziasszonyok megtanulják a szakszerű és könnyű ruhamosást, bemutatókon ismerhetik meg a különböző mosószerek használatát. A szövetkezett áruházban többször divatbemutatóval teszik érdekessé az őszi vásárt. A gyermekek legnagyobb örömére a Szerencsi Csokoládégyár egyik nagykapacitású gépét munka közben is bemutatják a vásárlóknak. Szlovák favágók között CSONTOS IMRÉVEL is birkózott az álom. Szálas testéből, erős tagjaiból kirángatta az erőt a balta, a fűrész. Hajnaltól estig volt talpon s benn a kalibában, ahonnan a gally tüze kiszorította az éjszaka hűvösségét, több cimborájával bújt össze. Az álom dzsinnje lassankint leragasztotta a szemeket. A füst sötét oszlopban emelkedett ki a kunyhó nyitott tetején. Aludtak a favágók. Késő éj volt s talán a vaddisznók portyára indultak, amikor fájdalmas jajtól, álmos hangzavartól lett hangos a korommal bélelt kis erdei hajlék. A hosszú favágónak átégette a parázs a bakancsát, s ahogy a lábához ért, felnyögött fájdalmában .;: Nehéz élete volt akkor a favágónak. Hetekig éltek külön a családtól s éjjel összebújtak a kalibában. Az örökké éledő és elhaló erdő táplálta reményeiket, ez nyújtott kenyeret. Ha közel volt a munka a kis hegyi községhez, Répáshutához, esténkint hazajárlak s a lámpa világánál faragtak új baltanyelet, hogy holnap a cincogó bérért elhaljon rajta izmos karjuk ereje. S ezzel a sorssal talán meg is bé- kültek volna, mert az erdő, a hegy fiai, neveltjei ők. De vadvirágjai is voltak az életnek. A tótozó sovinizmus bántotta a lelkeket, az önérzetet. Igen fájdalmas volt, mert hazugság volt az egész. Mindez a múlté. Közben a láng alábbhagy a tűzön. Nógrádi bácsi akkurátusán elbíbelődik a kupakos pipával. Régi szokás szerint, ragad egy parázsló végű fát s azzal gyújt rá. Szóval ebben különbözik régi cimborájától, Csontos Imrétől: Lassan sze- delőzködnek, ki a baltáért, ki pedig a fűrészmasináért nyúl; Két vaskalapot is látok, fénylőt. talán ilyet viseltek egykor a római légiósok. Szívós Béla brigádvezető észreveszi rajtam az érdeklődést: — Fadöntésnél használjuk.Később, amikor a döntősre is sor kerül, ott látom a fején: S nem is „muszájból” visel» Egyszer már megmentette az életét, azóta ragaszkodik hozzá. Ha nincs vas a feje fölött, akkor a lezuhanó száraz gally nemcsak a lapockáját repeszti meg, hanem a fejét is szétcsapja. A Nap már a fejünk fölé emelkedik. Sovány hegyi lovak, gallyfával megrakott szekérrel ereszkednek le a lejtőkről. Nógrádi bácsi, a legidősebb favágó szlovák leány nevét kiabálja hangosan: — Albina! — s már szalad is az ivó kannával egy főkötős lány» — Látja — szól nekem az öreg — ez nem nagy dolog, de régen ez sem volt:«« ELNÉZEM még őket, ügyes* kimért mozdulataikat. Szombat -van, s gondolatuk most Répáshuta felé száll, hol egy heti távoliét után szíves szóval várja őket az asszony, a család ti« Garami Ernő Hűvös a hajnal lehelete, mikor Bükkszentlászló után a Bagoly-hegy új irtásán haladok a favágók felé. Itt-ott a fák között már bekacsint fényes szemével a Nap s megcsillan egy-egy felemelt baltán. Kidőlt fatörzsek feküsznek a földön, megadással, hogy elvégezze dolgát a motoros fűrész, az éles fejsze. A Keletbükki Erdőgazdasághoz tartozik ez a terület. S hogy elébe ne vágjak a továbbiaknak, bizonyítom én is a közmondás igazát. Ki korán kel, aranyat :.; Szakmámbelinek pedig arany, ha érdekes, sorstanította emberekkel beszélhet zavartalanul. És most erre nyílik is alkalom. Eljött a reggeli ideje s a pattogó tüzet körülülik a favágók. Előkerülnek a táskák, belőle a főtt krumpli, a szalonna, a nyársak. S míg megpirul a botra szúrt kenyér, a szlovák nyelvet szívesen cserélik fel magyarra. így folyik tovább beszélgetésünk; Mind a heten, a brigád valamennyi tagja szlovák származású. Itt tudom meg tőlük az esetet Csontos Imréről, aki szintén itt van, csakhogy már átadta a baltát másnak. Hosz- toló lett, vagyis ő adja tud- tulfra a favágóknak, hogy hol kell elfűrészelni a fatörzseket, miből lesz tüzelő, miből gyártanak lemezt, stb. Szóval elöljáró. Izig-vérig erdei ember. Ha valaki cigarettára gyújt az erdőben, egy órával később is tudja, hogy dohányos járt a közelben, Ö a dohányzást Bokflg Mtiés Nógrádi József sorolja a favágók egykori életét. Még gyerekemberek, 12—13 évesek, mikor indulniok kellett az erdőre: Kaliba, sok gyaloglás, soviniszta éle, ebben a sorsban osztoztak; S most? Ha messzekerülnek otthonuktól, autó szállítja őket A legközelebbi községben munkásszállás várja őket esténkint; Otthon az iskolában szlovákul is tanulnak a gyerekek, sőt a nyelvet szívesen sajátítják el a magyarok is; Hosszabb idejük nincs a beszélgetésre, így csak felsorolásszerűen beszélnek. Fizetés? Szőkehajú, kékszemű fiatalember, Novak József, a legfiatalabb favágó válaszol: — 1500—1600 forint, no meg, hogy hozzátegyem, kapunk évenkint ingyen 10 űrméter fát, ugyanannyit térítésért, s többen kisebb háztáji földet is használnak; S igen, a munka:: * Még megvannak a balták, de a kézi keresztvágó fűrész már nyugdíjba került. Csak azért tartanak egyet-kettőt belőle, hogy szükség esetén kéznél legyen. Szovjet, csehszlovák fűrészgépek vették át a munka legnehezebbjét. A brigádból hárman szakmunkásképző iskolán is voltak. Ezt is a fiatal Novák árulja el, mert ő is egyike a vizsgázott erdészmunkásoknak. Kicsit büszke te i* itt az ezerillatű és pompájú természetben szentségtörésnek tartja. Már hallotta az első szarvasbőgéseket, s látta a nászért verekedő hímeket. Ö, s a legidősebb favágó,