Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-07 / 237. szám

eszakmagyarorszag Szombati 19C1. október 7. A Miskolci Fotóklub munkájáról Kilencvenhat külföldi klubbal tartanak kapcsolatot — Október 27-én: Országos Fotókiállítás CSAKNEM TÍZ éve már annak, hogy megalakult a Mis­kolci Fotóklub. A felszabadu­lás után hazánkban ez a klub az elsők között tömörítette a fotóamatőröket. Az országos kiállítással megelőzték a vi­dék összes városait. Amikor az ország más városaiban is sor került a fotóklubok szer­vezésére, akkor ott elsősorban a miskolci sémát vették figye­lembe, és az itteni tapasztala­tok alapján láttak munkához. Mindezt nem azért mondtuk el, hogy bemutassuk a Miskol­ci Fotóklubot. Megtették ezt már saját maguk elégszer, és hírnevük jóval túljutott a vá­ros határán. Jelenleg 96 kül­földi klubbal tartják a kap­csolatot. Leveleznek, képeket Könyvespolc Kehien a sok közül Pagonyi Antal regénye a Kossuth Könyvkiadó kiadósában Sokan írtak már az első világháború utáni Oroszország­ról, a még csak kezdeti lépéseit tevő szovjet államról, a for­radalmi időket élő orosz emberek és a háború folytán oda­szakadt egyéb nemzetiségűek életéről. Sokan, sokféleképpen, de mégis keveset. Pogonyi Antal regénye most új oldaláról közeliti meg ennek a korszaknak hű ábrázolását. Két magyar hadifogoly — egyikük parasztfiú, a másik városi, ipari mun­kás — életén keresztül mutatja be az öntudatos magyar hadi- fwlyok életét, sorsát. A regény olvasása közben úgy érezzük, a két főszereplő hadifogoly közül az egyik feltétlenül maga a szerző. Hiszen ismerjük jól Pogonyi Antalt, tudjuk, maga is részese volt a regényben ábrázolt eseményeknek, személyes élményeinek egyik-másikát is felismerni véljük a regény egyik-másik epizódjában, vagy hosszabb rész-történetében. Ezek a szemé­lyes élmények és azoknak közvetlen visszaadása biztosítják a mű hitelességét és kölcsönöznek a regénynek bizonyosfokú napló-jelleget. Jóllehet a regény fő vonala, a magyar hadifoglyok for­radalmi szervezkedése a hadifogolytáborokban és hősi harcaik a Vörös Hadseregben, valamint a nemzetközi brigádokban, már tudományos és más írásokból, élménybeszámolókból is­mert, Pogonyi regénye mégis újat ad. Ennyire emberközel­ségbe hozva még nem láttuk a hadifogoly magyar katonákat, ennyire mélyen még nem tekintettünk bele a fogolytáborok életébe, regényben ennyire még nem láttuk a reakció mes­terkedéseit. Az apró részletesség mellett kellő súlyt kapnak a nagy összefüggések és a két katona sorsfordulata mögött mindvégig élesen kirajzolódik a történelmi háttér. A regény igaz történetet ölel fel, hűen ragaszkodik a tör­ténelmi tényékhez, a szerző mégis megtalálta a regényesség hangját. Bajtársiasság, tgaz barátság és igaz szerelem szálai szövik át a rendkívül fordulatos, szerkesztésében is igen szerencsés regényt. Már az első oldalakon drámai feszültséget érzünk és ezt sikerült a szerzőnek mindvégig egyenletesen biztosítania. Izgalommal olvassuk végig a könyvet, a két hős sorsa magával ragad, izgat a fordulatos, érdekes cselekmény és miközben aggódó figyelemmel kísérjük hőseink sorsát, a drámai történet mellett a proletár internacionalizmus eszméje gyakorlati megvalósulásának legszebb példáit is megtanul­hatjuk, megismerhetjük. A témaválasztáson és a mindvégig lebilincselő, közvetlen nyelvezeten kívül talán legfőbb érdeme a műnek, várható sikerének egyik alapvető biztosítéka, hogy a szerző nem akarja hőseit emberfölötti hősökké emelni. Nem ruházza fel őket különleges tulajdonságokkal. Csak ketten a sok közül, kelten a sok ezernyi magyar hadifogoly közül, akik hazájuk­tól távol harcoltak, hullatták vérüket az orosz forradalomért, Lenin igazságának győzelméért, magyar hazájuk, a magyar dolgozó nép sorsának jobbra fordításáért. Nem iskolázott hősök, nem képzett marxisták ezek a hadifoglyok, hanem egyszerű emberek, akik a maguk proletárszive diktálta parancsra harcohiak. Bevezetőben azt írtuk, sokan írtak erről a korszakról, de mégis keveset. Igen, tudni kell erről, ismerni kell ezt a kor­szakot mind jobban — ilyen fordulatos regényekből is. Ezért üdvözöljük örömmel Pogonyi Antal nagyszerű művét. Benedek Miklós A legközelebbi feladatunk pedig az október 27-én sorra- kerülő Országos Fotókiállítás megrendezése és a következő év jubileumi kiállításának szervezése. — Hányán vesznek részt az országos kiállításon? — Pontosan ezt még nem tudjuk megmondani, de előre­láthatólag körülbelül 200 ké­pet helyezünk el a városi ta­nács dísztermében. A zsűri mintegy 1000 képből válogat­ja ki a legmegfelelőbbeket. A kiállításra meghívjuk azokat a külföldieket is, akikkel szo­ros kapcsolatot tartunk. A MINTEGY 60 tagot szám­láló Miskolci Fotóklub magá­ba tömöríti a város legjobb amatőrfényképészeit. Sokat segítenek az üzemek, vállala­tok fotóköreinek. Az eddigi szép eredményekhez sok köze van a városi tanácsnak is, ahonnan a klub messzemenő támogatást kap. Minden re­mény megvan ahhoz, hogy a jövőben 10 éves jubileumát ünneplő fotóklub az elkövet­kező időkben is az eddigiek­hez hasonló sikerrel szerepel. (Pt) cserélnek és ilymódon kölcsö­nösen tanulnak egymástól Időnként egy-egy túra alkal­mával személyesen is talál­koznak külföldi barátaikkal, Ilyen túrát minden évben szerveznek. 1959-ben például az NDK-ban jártak, a múlt évben a lengyeleket keresték fel, ez évben pedig újra Len­gyelországba látogattak. Ami­kor arra alkalom nyílik, ter­mészetesen a külföldi klubok kisebb-nagyobb csoportja is felkeresi a miskolciakat. — Ennek a kapcsolatnak mi nagyon örülünk — mondja Tárcái Béla, a klub ügyvezető titkára. — Ügy érezzük, hogy ilymódon is sok barátot sze­reztünk magunknak és Ma­gyarországnak is. — Melyek a legfontosabb és legközelebbi feladatok? — A mi legfontosabb fel­adatunk, hogy kiállításainkkal neveljük a közönség ízlését. Ehhez elengedhetetlen, hogy elsősorban mi magunk áll­junk a megfelelő fokon. Ép­pen ezért rendszeresen ve­szünk részt továbbképző tan­folyamokon, ahol általános esztétikai kérdésekről tanu­lunk, Külső szerv 71 A népi ellenőrzési bizottsá­gok létrehozásáról szóló tör­vény kimondja, hogy az a személy, aki a népi ellenőrö­ket munkájukban gátolja, té­ves adatszolgáltatással félre­vezeti, vagy az adatszolgálta­tást megtagadja, egy évig ter­jedhető börtönbüntetéssel sújt­ható. Megyénk üzemeiben, vállalatainknál, intézménye­inknél mindenütt szívesen fo­gadják a népi ellenőröket, akik vizsgálataik során nem egy rejtett hibára hívták már fel a figyelmet, s arra eddig még nem volt példa, hogy va­laki az adatszolgáltatást meg tagadta volna. Az MSZMP Központi Bizott­sága határozata alapján, a munkásosztály helyzetének javítása érdekében a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság munkaprogramja szerint szé­leskörű vizsgálatot folytatott az üzemek munkásszállásain ahol többek között az ellátást az elhelyezést, a különböző beruházásokat stb. vizsgálták. Az ózdi járási Népi Ellenőrző si Bizottság két ellenőre: Hor­váth István és Barta Cs. István, az Ózdi Kohászati Üzemek ke zclésében lévő, de az ÉM. Bor­sod megyei Mélyépítő Válla­lat által bérelt munkásszállás helyzetének megvizsgálására W V Évadnyitó az Értelmiségi Klubban A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Borsod me­gyei elnöksége ma este hét Nagysikerű őszi vásárok Borsodban Megyénk dolgozó parasztsá­ga több évtizedes hagyomány szerint októberben szokta be­szerezni a téli szükségleteit. A megye termelőszövetkezete­inek több mint hetven százalé­ka a terménybetakarítás után a tagságnak munkaegység-elő­leget fizetett, s így igen népe­sek, látogatottak a MESZÜV által rendezett őszi vásárok és az országos vásárok is. A MÉSZÖV 18 nagyobb he­lyen, mint többek között Me­zőkövesden, Szendrőn, Gön­cön rendez őszi vásárt. A há­romnapos mezőkövesdi őszi vásár csütörtökön ért véget, s az országos viszonylatban is egyedülálló földművesszövet- kezetí áruházban csaknem öt­millió forint értékű ruházati, háztartási és kultúrcikket vá­sároltak a dél-bükki és a ma- tyóföldl községek dolgozó pa­rasztjai. A vásárlások „sláge­re” a televízió volt. Több mint 20 készülék talált gaz­dára. Nagyszabású országos vásár zajlott le szerdán Sárospata­kon, ahol több kilométernyi hosszan állította fel sátrait az állami kereskedelem, a helyi­ipar és a ktsz-ek. Hegyaljáin a közeledő szüretre való tekin­tettel igen sokan keresték a hordókat és a szüreteléshez szükséges különböző felszere­léseket. Hegyalja községein kí­vül a hegyközi községek dol­gozói is megjelentek a vásá­ron, amelyen csaknem tízez­ren vettek részt. órakor tartja 1961—62. évi ismeretterjesztő évadnyitó ün­nepélyét a társulat Értelmiségi Klubjában (Miskolc, Széchenyi u. 16.). Az évadnyitó keretében dr. Balogh Sándor Icandidá- tus, az MSZMP Központi Bi­zottsága Tudományos és Kul­turális Osztályának egyetemi alosztályvezetője „Az értelmi­ség soronlévő feladatai” cím­mel tart előadást. A TIT Or­szágos Elnöksége nevében fel­szólal dr. Nagy László kandi­dátus, a TIT főtitkára. A meg­nyitást műsoros est követi. kapott megbízatást. Itt törtéi az a példa nélkül álló eset amely tanulságul kell, hog! szolgáljon mindazoknak, akii a NEB munkáját nem becsül' ve. az adatszolnál tatás meg tagadásával, egyéni viselkedő síikkel akadályozzák gazdasá­gi életünk őreit megbízatásul elvégzésében. A népi eile*' őrök megvizsgálták a mun kasszáitól, voltak a lakótele*1 gondnokságon, összegyűjtöttél az adatokat, s már a jcgyzfr könyv megírásához fogtál­aimkor Ráczkevy Sándor fé' építésvezető benyitott az irfl' dába. Az természetes, hog! Ráczkevy Sándor megkérdez­te: ml járatban vannak a né­pi ellenőrök és mi célból ké­szül a jegyzőkönyv. A két né­pi ellenőr felmutatta igazol­ványát és megbízólevelét. d< hogy a főépítésvezető mind­ehhez még a vállalatvezetéséi engedélyét kérte, miszerint * vizsgálat csak akkor folytat­ható, ha ehhez az éppen vizs­gálat alatt lévő ÉM. Borsod megyei Mélyépítő Vállalat ve­zetősége is hozzájárul, enyhén szólva tájékozatlanságra vall; Az ügy folytatása: a két népi ellenőr megkísérelte jobb be­látásra bírni Ráczkevy Sán­dort, s elmondták, hogy mi­után megbízólevéllel rendel­keznek, nincs szükség külön vállalati hozzájárulásra. A fő- építésvezető továbbra is azo* az állásponton maradt, hogf vállalati engedély nélkül kül­ső (1) szervnek semmilyen adatot nem szolgáltat ki és utasította a jegyzőkönyvet gé­pelő vállalati alkalmazottat) hogy vegye ki a papírokat » gépből. A vizsgálat tehát fél­beszakadt. törvénysértés tör­tént. Ráczkevy Sándornak) beosztásánál fogva, illett vol­na ismernie a népi ellenőrzé­si munka fontosságát, s Is­mernie, hogy a NEB neW .külső” szerv, hanem a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának ellenőrzési hatósága. Az esetről jegyzőkönyv is készült és a felelősségrevonáS sem maradt el. O. M. Éves terviilr, felajánlásuk teljesítésén munkálkodnak, az új gazdasági évre készülnek a Bnrsodnádasdi Lemezgyár dolgozói 1961 NEGYEDIK negyed­évébe értünk. Megsokasodtak a gondok. Nemcsak eredmé­nyesen kell befejezni az évet, hanem fel kell készülni 1962- re is. Számvetést kell végezni az eddig elvégzett munkáról, pótolni kell az esetleges le­maradást, számításokat kell végezni, milyen erők állnak rendelkezésre, mit kell tenni, hogy a második ötéves terv második éve 1961-nél is ered­ményesebb legyen. Ilyen gon­dokkal törődnek — mint sok más üzemben, vállalatnál — a Borsodnádasdi Lemezgyárban is. Gyárfás János elvtárs, a gyár igazgatója ezt mondja: — Jóleső érzéssel tekintünk vissza. Gyárunk ebben az év­ben több mint háromszorta termelt többet, mint 1938-ban. Terveinket eddig sikeresen teljesítettük. A harmadik ne­gyedévben sok nehézséggel küzdöttünk — nagy volt a meleg, kevés a víz, meghibá­sodott egy 650 lóerős villany­motorunk és emiatt két hétig állt egy sorozat, mégis —, a nehézségek ellenére, a jó mű­szaki szervezés, a fizikai és műszaki dolgozók együttmű­ködése eredményeképpen tel­jesítettük tervünket. Jelenték­telen eltéréssel, jól alakult a programszerűség is. Különö­sen nagy figyelmet fordítot­tunk a minőségi munkára) Szeptemberben például minő­ségi hónapot tartottunk, amelynek eredményeképpen tovább javult a minőség, je­lentősen csökkent a selejti Több műszaki intézkedést tet­tünk a minőség javításáért. — Sikerül-e az éves tervet teljesíteniük? 3 — Az első napok igen biz­■itttóak. És mi nemcsak a ter­§vet akarjuk teljesíteni. Az év ([utolsó negyedében, terven fe­liül mintegy 1500 tonna lemezt Sakarunk termelni. Ügy látom, gézt a célkitűzésünket sikerül nis megvalósítani. Ö — Hogyan készülnek 1962- . QfC? O — A gyár műszaki vezetői gmár elkészítették jövő évi tér- Övünket. A tervjavaslatot tag­gyűléseken megvitattuk a gyár ^kommunistáival. A javaslat ^szerint 1962-ben mintegy 11— 312 százalékkal növeljük a ter- 2melést, 78 százalékban a tér- ^melékenység, 22 százalékban Da létszám növelésével. 5 — Végeznek-e nagyobb be- Sruházásokat? — A BERUHÁZÁS nagysá­gát a termelés növekedése ?szabja meg. Építünk többek Sközött egy új lágyító kemen­ce-ét. Ezt a munkát még ebben 5az évben elvégezzük, hogy a ijövő év januárjában a kemen- Jee már működhessen. A na- Jpokban kapunk a DIMÁVAG- stól — mintegy egymillió forint -értékű — új daraboló ollóti )Az olló nemcsak darabolja, ihanem egyúttal egyengeti is ]az anyagot. Segítségével nem- icsalc az ózdi finom platinát^ hanem a sztálinvárosi durvább lemez.t is felhasználhatjuk. Ez az olló a sztálinvárosi lemezt egyengeti és darabolja a szük­séges méret szerint. Építünk ezenkívül darupályákat, fel­újítjuk a közúti kocsiparkot) ,Ez annál Is inkább szükséges, mert a nagyobb termelés na­gyobb szállítási követelmé­nyekkel lép fel« ÓNQDVÁRI MIKLÓS mit, valami fontosat, de az utolsó pillanatban mindig visszafojtotta. összerezzent, félénken tekintgetett körül a legkisebb zajra: nagy kék sze­mének riadt tekintete mögött valami titkolt félelem rejtő­zött. Az orvos szerette volna a kezét megfogni, simogatni és, a kezében tartani, hogy el ne illanhasson mellőle, de nem] merte. Elza Idegessége lassan-i ként átragadt őrá is. ] — Láthatom karácsony es-] te? I — Talán ... — felelte el gon-] dolkozva Elza, s a hangja] most is olyan bánatosan meg-< remegett —, talán igen. ( — Akkor nyolc órakor a Ro-Í yalban. C — Jó. A Royalban — isme-]] telte gépiesen a lány, s megint! megrándult, mintha kimonda-- ná végre, ami nyomja, de nem; szólt, csak mélyen, bánatosan; az orvos szemébe nézett. Ha olvasni tudott volna eb-C bői a tekintetből... Izgalommal, tervezgetve; várta a karácsonyt. Elzának: arany nyakláncot vett aján­dékba, de még nem tudta, ho­gyan adja át, mit fog monda­ni. Ezt még ki kellett eszel­nie (Folytatjuk^ váth már az osztrák főváros­ban volt, ahol egy nyári dél­után véletlenül ismét találko­zott a Royalban Elzával. Ezt a találkozót soha nem felejti el. Elza Is meglepődött, felugrott, felkiáltott örömé­ben. — Nohát, hogy kerül ide? Horváth részletesen beszá­molt az utóbbi hónapok ese­ményeiről, s a szerencsétlenül járt magyar lányról, aki vi­szont az ő szerencséjét alapoz­ta meg. — S mi történt végül is a lánnyal? — kérdezte felélén­külve Elza. — Segítettem rajta. Ez a legtöbb, amit tehettem érte... — Ez szép — felelte a lány s enyhén megremegett a hang­ja —, de... nem gondolja, hogy veszélyes vállalkozás volt? — Ugyan, nem az első! Horváth elgondolkodott. Szeretett volna már másról beszélni. — Nézze: orvos vagyok ... A találkozások ettől kezdve gyakran megismétlődtek. Elza tapintatos volt; soha többé nem érdeklődött a magyar lány felől, átadták magukat a szórakozásnak, a féktelen pénzköltésnek. Elmúlt a nyár, az ősz, közeledett a karácsony. Legutóbb két hete találkoztak. Do Elza ideges, ingerült volt, hiába faggatta, nem mondta meg, hogy mi bántja? Egész idő alatt ott tükröződött az ar­cán, hogy mondani akar vala­— Nem valami szabályosan járt el, de... rendben van. Mától kezdve, amíg helyet nem találunk önnek, itt dol­gozhat mellettem. Most azon­nal feküdjék le. Pihenje ki magát. A betegről majd én gondoskodom. Horváth távozni készült, Helmut egy pillanatra még visszatartotta. íróasztalából két poharat és egy üveg kecs­keméti barackpálinkát szedett elő. Töltött, s minden ellen­szenv nélkül, de mélyen az or­vos szemébe nézve megkér­dezte: — Mondja, milyen világ van ott, ahol ilyen pálinkát főz­nek? Horváth erre megrándult. Mereven nézte az üveget, nem válaszolt. Helmut csak most kapott észhez, máris megbán­ta tapintatlanságát. — Pardon, bocsásson meg! Majd máskor beszélgetünk, most menjen aludni! Helmut doktor állta a sza­vát. Még aznap telefonált bé­csi főorvos ismerősének és fi­gyelmébe ajánlotta a magyar kollégát. Két hét múlva Hor­tor másnap már útközben ér­tesült az éjszakai eseményről. Természetesen csak azokról a részletekről tájékoztatták, amelyek a rendelőn kívül tör­téntek. A hirtelen harag és a jóin­dulat egyszerre fogta el. Egy- szer-kétszer már találkoztak, félig-meddig tehát ismerte a lágerban tartózkodó Horváth doktort, s ez a beavatkozás, még ha az ő távollétében tör­tént Is, kissé idegesítette. Meg­gyorsította lépteit Horváth az alvó beteg ágya szélén ült, amikor Helmut be­lépett. Arcát tenyerébe hajtot­ta, a fáradtság végül őt is el­nyomta, s csak az ajtó nyikor­gására ébredt fel. Zavartan sietett a belépő osztrák orvos elé. — Kérem... sürgős ... gyógyszermérgezése volt. Min­den felelősséget vállalok! Helmut az alvó lányhoz lé­pett, óráján a másodperceket számolva, vizsgálta a beteg egyenletes pulzusát, s némileg megnyugodva fordult a mel­lette álló magyar orvoshoz, VI. A lány szemét újból elön- tötték a könnyek és a párnába fúrta az arcát. Hor­váth tanácstalanul ácsorgóit felette: sajnálta is, nem is. Közömbös arccal nézte a sí­rástól reszkető lányt, és köz­ben Elzára gondolt. Elzára gondolt, s gyöngédség lett úrrá rajta. Megtelt vele szíve, s máris nem gondolt az­zal, hogy mi lesz az ágyban zokogó lánnyal: ismét a régi volt, már nem látta a szeren­csétlenül járt gyerekben a be­teget; eszköz volt csupán, amely visszavezeti régi életé­be. A pénz jutott eszébe, amely valami úton-módon most ismét megcsillant előtte, a csörgését is hallotta; ara- 7 nyak muzsikáló csengése zsongott a fülében, a pénz, s az úri élet, amelyért lesüllyedt, s annyiszor eladta már magát. — Doktor úr, én úgyis meg­halok! — Próbáljon megnyugodni, aztán majd meglátjuk... alud­jék! * A lágerorvos, Helmut dók-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom