Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-06 / 236. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1961. október 6. Újjáépítik Herman Ottó lillafüredi lakóházát Herman Ottó, a nagy ma­gyar természettudós 1892-ben lakóházat építtetett Lillafüre­den, amelynek telkét hat évi részletfizetésre vásárolta. A nagy tudós kedvelt munkahe­lye lett ez a ház, ahol 20 éven át, tavasztól késő őszig dolgo­zott. A halála óta eltelt évti­zedekben a ház tönkrement és mar összcdiiléssel fenyegetett. Az elmúlt években a Haza­fias Népfront kezdeményezésé­re elhatározták, hogy a lakó­házat rendbehozzák, és abban Herman Ottó emlékmúzeumot rendeznek be. Az épület újjá­építési tervét a Miskolci Ter­vező Vállalat mérnökei a na­pokban készítették el, s így rö­videsen hozzáfognak a regi ház lebontásához. Az újjáépí­tett Herman Ottó ház — amely 1962. őszére készül el —. pin­céjében a Bükk élővilágát be­mutató kiállítást, az eredeti állapotban felépülő lakószo­bákban pedig a nagy tudós emlékeit helyezik el. A lakó­ház kertjét a Bükk ritka nö­vényeivel díszítik. Elképzelni is nehéz oda- illőbb, mutatósabb iskolát, mint amilyet a tiszaszederké- nyi új város modern házai kö­zé építettek. Ha idegen ember toppan ide, nemigen tudja megállni elismerő szó, és leg­alább néhány perces nézelő­dés nélkül. Mi is így jártunk. Mielőtt rászántuk magunkat, hogy belépünk a tágas elő­csarnokba, hosszú Ideig lép­deltünk az új általános iskola előtt, legeltetve szemünket a szép látványon, és mindezt olyan büszkén tettük, mintha mi építettük volna, és nem a 31-esek. Az iskola belülről is nagyon szép. Szépítéséhez — ízléses bútorokkal a TVK is hozzá­járult. Tizenkét tanterem és négy terem — természettudo­mányi előadó, ifjúsági szoba, ebédlő, napközi — alkotja a kombinát „gerincét”. Két „politechnikás” terem — kü­lön a lányoknak és külön a fiúknak — is a tanulók ren­delkezésére áll. A tanulók rendelkezésére, akik jelenleg 16 nevelővel 326-an birtokol­ják öröküket. Most már egé­szen otthonosan mozognak a hatalmas épületben, nem lát­A Kosenberg-házaspár tragédiája dokumentumfilmen KORÁBBAN HIRT adtunk róla, hogy a New York-i Co­lumbia Rádió televíziós háló­zatának megbízásából filmet forgatnak, amely bármely te­levíziós adásnál nagyobb ér­deklődést kelt máris és fel­szítja a kedélyeket. A Sácco és Vanzetti elleni Justizmord már időben messze van, úgy, hogy hellyel-közzel szót lehet ejteni róla Amerikában. De a Rosen berg-házaspár tragédiájá­ra még mindenki jól emlékszik, az amerikai nyilvánosság előtt nem szabad beszélni róla, ez a téma „tabu” maradt. A téma megragadta David Susskindet és Dale Wassermannt megbíz­ta a film forgatókönyvének előkészítésével. A film termé­szetesen magasállású szemé­lyiségeket kellemetlenül fog érinteni. A Rosenberg-házas- pár perének idején Truman volt az elnök és tragédiájukra Eisenhower tette rá a pontot. A legutolsó kegyelmi kérvé­nyen, amelyet a házaspár be­nyújtott, e szavak állnak Eisenhower kezeírásával. „Visz- szautasítva” és „Elvetemült”. A házaspár meggyilkolásánál is szennyesebb volt a hallga­tás összeesküvése a „Rosen- berg-ügy”-ről. Még gyermeke­ik is csak azzal a feltétellel maradhattak a nagyanyjuk­nál, hogy soha többé nem nyi­latkoznak. Ethel Rosenberg híres írásai, „Levelek a halot­tas kamrából”, mindenütt megjelenhettek, csak az USA- ban nem. Ha a film elkészül, az amerikai nép talán most először szerez majd tudomást róla, miért kellett meghalnia Ethelnek és Júliusnak. — Ez­zel a tervvel merész ripor- tázst akarok alkotni — mond­ta Dale Wassermann, amikor a sajtót tájékoztatta filmje el­készítéséről. Remélhető, hogy Susskind- nak és Wassermannak meg­van a bátorsága ahhoz, hogy az igazságot mondja ki. Megjelenik Sik Endre, Afrika-történetének első kötete Az Akadémiai Kiadó gon­dozásában most került ki a sajtó alól dr. Sík Endre Feke- te-Afrika története című, há­romkötetes munkájának első kötete. Sik Endre nagyszabású monográfiája az első olyan munka, amely a kontinens történetét Afrika népeinek szemszögéből vizsgálva tár­gyalja és az ókortól egészen napjainkig felöleli. A kiadó, tekintettel a mű nemzetközi jelentőségére, tervbe vette, hogy a mostani, francia nyelvű kiadós után a többi világnyel­ven is közreadja dr. Sik End­re munkáját. ez azonban nagyobbrészt ter­mészetes velejárója egy-egj építkezésnek. Magától értető­dő, hogy elsősorban és méf másodsorban is az öröm töli el mindenkit, aki meglát égj ilyen épületet, még az idege­neket is, nemcsak azokat, akit a régi „iskolában” tanítottak tanultak, vagy bármilyen mó­don is közük volt hozzá. Bű­zös, szűk folyosó, néhány zsú­folt tanterem. Ez volt a rég: iskola. Sikeres munkát itt na­gyon nehezen lehetett produ­kálni. Egy alkalommal példá­ul, amikor ott jártunk, a fe­gyelmezés egyik „módszere­ként” az egész osztály a padot mellett térdepelt. Még erre a módszerre is sor került. Most már e nagyszerű — mert az előbbi negatívumok ellenére Is nagyszerű! — körülmények között nyilván nem lesz ilyes­mire szükség, természetszerű­leg javul a fegyelem és nő a tanulmányi eredmény is. A fegyelem a szülőkön is múlik A fegyelem persze minde­nütt nehéz kérdés, de itt talán nehezebb, mint másütt. Hi­szen a városban még nincsen kiforrott törzsgárda, sokféle helyről kerültek ide az embe­rek. A szülők sem gondolkod­nak mindig helyesen. Ott- jártunkkor például az egyik gyereket akarták elkérni — szüretre. Az igazgató termé­szetesen nem engedte el, hi­szen ennek nem lett volna sok értelme. Még nem komplett ez az iskola. Sorra jártuk a szertá­rakat, tantermeket, valóban nem teljes a felszerelés, nem sok a szemléltető eszköz. Ezek azonban olyan kérdések, ame­lyek nyilván hamarosan meg­oldódnak. Egy 10 millió forin­tos épületben is elképzelhető néhány kisebb hiba. De még­iscsak gazdagodtunk újra egy szép létesítménnyel. Olyan lé­tesítménnyel, amelyre nem­csak az új város lakói, hanem mindannyian büszkék lehe­tünk. Priska Tibor Miskolcon is bemutatták Manzari: Ó, mai gyerekek c. vígjátékát A Miskolci Kamaraszínház­ban csütörtökön este tartották meg az új évad első bemuta­tóját. Nyilassy Judit rendezé­sében Nicola Manzari olasz író Ó, mai gyerekek című víg­játékót adták elő nagy siker­rel. A vígjátékot a miskolci bemutató előtt 15 tájelőadá­son láthatta a falusi közönség. A darab szerepeit Máthé Éva, Csiszár András, Vass Mari, Verdes Tamás, Lengyel János és Becze Ida alakította. Szovjet filmek az SZKP XXII. Konjresszusónak tiszteletére A Moszfiim Stúdió egyik alkotó csoportja nagy lelkest déssel dolgozik Galina Nyikolajevna Útközben című regényt nek filmváltozatán. A kétrészes filmet Vlagyimir Bászo rendezi. Bahirjev szerepét Uljanov, a Vahtangov színház mi vésze játsza. Egy kolhozfaluról fest képet a Közös barátun című film, amelyet Ivan Pirjev rendez. A szovjet mezőgazda ság dolgozóinak szenteltek még egy filmet, címe: Aljonkl A film Antonova elbeszélése nyomán készült, rendezőjl Borisz Barnet. A történet a szűzföldek művelőiről szól, hői egy kis iskolás lány, aki a nyári vakációban meglátogatj szüleit. A kislányt Natasa Ovodova, a felnőtt hősöket Krjuc! kov és Zarubina alakítja. A film külső felvételeit a szül földeken forgatták. A Lenfilm Stúdióban készült Srebelj Atlantisziak cint filmje, amelynek hősei nem a görög mitológia alakjai, hí r.em a mi generációnk, szovjet emberek, akik meghódítjá1 a kozmoszt és termővé teszik a szűzföldeket. A film főszeret lője egy mérnök: Tolkunov alakítja, aki először áll a felvevó gép elé. A női főszerepet a hazánkban is ismert ZavljaloV játssza. A kijevi Dovzsenko Stúdióban Makarenko rendező bt fejezte A vér nem válik vízzé című filmtrilógia II. részé' Estrin rendező Selyemház címmel a selyemipar dolgozóirí készít filmet. Az Üzbekfilm Stúdió az Üt a láthatár mögt című filmmel ünnepli a pártkongresszust. A film egy kolhoí falu lakóiról szól, hősnője az üzbek nép kiváló lánya, a ország egyik híres mechanikusa. A rigai filmstúdióban két játékfilm forgatását fejeztél be. A virágzik a szürke barka az igazság és hazugság prob lámáját tárgyalja a művészetben, a szerelemben és az élet ben. A másik film címe: ördögi tucat, rendezője: Armand, é a szereplők között több ismert szovjet színésszel talál koz hatunk, többek között Bermesszel, Tyeleginával és Filip povvaL A VÁSÁRBAN MILYEN lesz a vásárfia? — kérdeztük lépten-nyomon ma­tyóföldön, az őszi vásárok al­kalmából. Gazdag! — felelték mindenütt. A földművesszövetkezeti nagyáruházban Mezőkövesden reggel 9 órakor szinte talp­alatnyi hely sem volt szabad. Kerékpárokon, motorkerékpá­rokon, autóbuszokon érkeztek a környékbeliek, hogy a jó munka után megvehessék a vásárfiáit. Figyeltük az embe­reket. A földszinten, —■ ahol a motorkerékpárok, televíziók, mosógépek, háztartási gépek, rádiók rendben sorakoz­tak — volt a legnagyobb tö­meg. A zománcozott kályhák egymás után keltek el, úgy látszik, sok falusi házban vet­ték tervbe, hogy az ősszel bú­csút intenek a búbosnak, he­lyette inkább a szerény, de lágy meleget adó salgótarjáni kályhákat állítják be. Az emeleten a nylon-áruk voltak a legkelendőbbek, ügy látszik, a habselyem már a múlté. Perion, szilán ingek, alsó fehérneműk kerültek a vastag csomagokba. A bőrdíszmű osztályon a régimódi háti iskolatáskák már mutatóba sem kellenek, helyettük a finom aktatáská­kat vették vásárfiaként a fej­kendős asszonyok és bajuszos apák. Az áruházzal szemben, rög­tönzött kis pavilonban, most si bemutatót tartottak. Át egy nagy hibát elkövettek 1 rendezők. Egymás után mtt‘ tattálc be, hogy a különböző elnevezésű és minőségű mO sószerek hogyan tisztítják 1 ruhákat. Mindenki elismerés sei nyilatkozott a látottakról de valaki megjegyezte: — Mi ért nem hoztak ki több mosó gépet is? Mert ugye, fillérti vásárfiával — mosóporral - nem illik ma már hazatérni. k mosógép ... azzal igen! A rendező bizottság meg hívta a vásárra a megye járói földmüvesszövetkezeteinek vt zetőit is. A cukrászdákban, 1 hütővitrinekben sorakoztak 1 félkész ételek. A vendégel meg is jegyezték nyomban no, ennek nem nagy siker* lesz Kövesden, de még v'tdé ken sem. Tíz óra után, amikor a ris sárlóközönség megtekintette l cukrászati kiállítást, s a fél' kész étel bemutatót, egymóí után vásárolták az ebédhez 1 rántanivaló szeletet, az előr' csomagolt gulyásleves betété két, s a többi innycsi/clandl falatokat. A cukrászati bemutatón né zelődve, egy matyó asszon! fontoskodására figyeltünk fel Valószínűleg anyjától, v>a0 nagyanyjától örökölte, a pin' gálás művészetét, mert szak szerűen magyarázta a körié lőtte állóknak, hogy az egyik csokoládé torta a matyó mi' vészét remekműve. Úgy lát' szik, Orosz József cukrász' mester tíz esztendő alatt amióta Mezőkövesden él — sokat tanult az ügyeskezű kő- vesdi asszonyoktól. Ugyancsak a vásári epésé' dók közé tartozik a következő eset. A KISZ-házban — K& vesden így hívják az Ifjúsáp Művelődési Házat — a Szeren> esi Csokoládégyár bemutatta < szaloncukor és a gyógydrazsl csomagolást. Az egyik kisfiú aki nagy áhítattal leste az ott dolgozó lányok, asszonyok mozdulatait, így szólt az egyik technikushoz: bácsi, hogy le­hetne elintézni, hogy a mező­kövesdi gyerekek a Szerencsi Csokoládégyárban vegyenek részt politechnikai oktatásond VASÁRFIÁÉRT mentem 4 matyóvárosba. Telt jegyzet- füzettel, sok-sok gazdag él­ménnyel tértem haza. Egt csokorra valót ezennel áv nyújtottam... Pásztory Alajos II gépkocsivezetők védelmében Felső-Ausztriában ősztől rezdve érdekes kísérletet ve- cetnek be a gépkocsivezetői* védelmében. A széljárásnaK 'eginkább kitett útvonalakon évelőre próbaképpen, a repü' éterekhez hasonlóan szélzsá' rókát alkalmaznak. A négf ■néter magasságban elhelyezett izélzsákok már messziről jeV dk a szél irányát. Különösen i fagyveszély beálltával foiv ;os a magasan fekvő útvona' akon, hogy a gépkocsivezetői» óelőre számoljanak a szél rápyávaL ÓNODVÁR! MIKLÓS v. A bevett nagy adag gyógy­** szer már felszívódott a lány vérében, aligha sikerül életre kelteni az amúgyis le­gyengült szervezetet. Pedig most ettől függött sorsának további alakulása. Ha meg­gyógyítja a lányt, az esetnek híre terjed: reménye lehet, hogy elismerik és állást kap valamelyik kórháznál. Ez ép­pen egybevágna terveivel. De ha a beteg állapota súlyosbo­dik ... esetleg menthetetlen — s a keze között hal meg — börtönbe kerülhet itt is. Most döbbent rá a vállalkozás mö­gött leselkedő veszélyekre. Megtorpant, pár pillanatig el­gondolkodva ácsorgott a ren­delő közepén. A női barakk lakói, s az odasereglett férfiak idegesen várakoztak az ajtó előtt. Hall­gatóztak: csend. Félénken ko­pogtak. Horváth megnyugtatta őket. Azonban érezte, hogy maga is bátorításra szorul. Kí­nos, örökkévalóságnak tűnő óra telt el. Feszültségtől, izga­lomtól túlfűtött volt az orvosi rendelő levegője. Horváth ingujjra vetkőzve, halálos kimerültségtől küzdve ült a beteg lány ágya szélén, tekin­tetét egy pillanatra sem fordí­totta el róla. Homlokán ve­rejték gyöngyözött, nem volt hozzá ereje, hogy letörölje, nagy cseppekben gurult végig arcán. Bőre megfeszült, majd szétpattant: mintha elektro­mos áramot vezettek volna bele, s ha ellenpólushoz ér, menten szikrát vet. Tíz esztendővel ezelőtt, első operációján kerítették hatal­mukba hasonló érzések. A be­teget — emlékszik; tizenkét éves fiú volt — hajnal felé, mentőautóval szállították be. Az anyja jött vele, kezeit tör­delve rohangált fel s alá a kórház folyosóján. Az osztá­lyos orvos durván ráripako- dott, hogy ne zavarja a bete­geket. Gyakorlott, folyton ve­szekedő orvos volt. Az asz- szony siránkozása nem hatot­ta meg. ezret látott már ilyet. — Vakbélműtét lesz — mon­dotta szárazon, szinte unat- korva, mérgesen, amiatt, hogy felkeltették. — Műtse meg, kisdoktor. Ez utóbbi neki szőtt. Első éjszakáját töltötte fehér kö­penyben a kórházban. Mennyi izgalommal, mennyi idegességgel járt az első ön­álló műtét, ahol újra vizs­gáznia kellett. Vizsgáznia kellett külön-külön az ápolók előtt, még a kiállhatatlan mo­dorú műtősnő előtt is. Máig visszacsengenek fülébe az öreg kórházbagoly szavai, amikor az éterrel kábított friss beteget az ápolóknak ki­adta: — Az új doktor műtötte. Rajta legyen a szemeteki Hány súlyos beteget adott ki azóta a műtő ajtaján, s mégis valamennyit elfelejtet­te. De az első műtét örökké emlékezetes marad, amíg él. Most, hogy az áléit lányt nézte, feltámadtak benne ezek az emlékek, elmélázott raj­tuk. Csakhogy a fehérfityu- lás ápolónők helyett az össze- sereglett menekültek ácsorog- tak odakint az udvaron ... Kinyitotta az ajtót, rájuk szólt: — Miért nem fekszenek le? Az emberek nem mozdul­tak, nem is válaszoltak. Kér­dő tekintettel meredtek az ar­— Mit beszél! Miért akar meghalni? Beszéljen! Az életbe visszahozott ön-i gyilkos jelölt összefüggéstelen; szavaiból kibontakozott a! nagy tragédia. 1 — Valakit szerettem ... na-! gyón szerettem ... Vele jöt­tem, otthagyva mindenkit. Anyámat... szegény beteg anyámat és öcséimet, özvegy! anyámat... Otthagytam min-1 dent, mert azt mondta, hogy! Nyugaton jobban tud érvé­nyesülni és ... itt majd dől hozzánk a pénz... és nekem csak annyi dolgom lesz, hogy... Oh, doktor úr, miért nem ha­gyott meghalni!? Horváth ingerült lett. A lány siránkozását afféle szen­timentális nyavalygásnak tar­totta. „Buta lotyó! Beleszédült az első jött-ment karjaiba, lefe­küdt neki, mert megígérte, hogy elveszi. Hány ilyen lány­nyal találkozott már! S itt van most ez is... tárt karokkal szalad bele a halálba ... Jól meg kellene botozni!’’ De mindezt csak végiggon­dolta. A lánynak azt mondta­— Biztosan elveszi magát.. A lány újra felemelkedett zavaros tekintetét az orvosra emelte. — Itt hagyott! Amerikába ment. Sose jön vissza. S ne­kem ... nekem ... gyerekem lesz tőle. Hagyjon meghalni, hagyjon meghalni! Sose sze- tett. Csak addig kellettem ne­ki, addig... íFolytatjuk.) e á k íc n n u P Cl o ei li ú Bt 1 fí 99 c ába, mindegyikből azt ol­vasta ki: „Mi lesz?” Becsuk­ta az ajtót, visszaült az ágy 6zélére. Éjfélkor megmozdult a lány szederjes ajka. Kinyitotta a szemét. Csak egy leheletnyi, rezdülésnyi ideig tartott mind­ez, de kétségtelenül az élet jele volt. Felkiáltott örömében. — Él! Megmentettem! Odakint meghallották az emberek. Egymásnak adták a hírt. — Él. Hallottátok? Él! Feltépte az ajtót, kirohant a hűs, csillagfényes éjszakába. Az emberek addigra megfo­gyatkoztak, de azok, akik ott­maradtak, már tudták, meg­hallották, amikor felkiáltott. Valaki, nem is tudta kicsoda, megfogta kezét és megszorí­totta. Felbecsülhetetlen bol­dogság áradt szét rajta: lám, innia sem kellett ahhoz, hogy ez a nap részegséggel végződ­jék! Amikor visszament, be­hunyta szemét, támolygott a szobában; szeme nem bírta el a nagy fényt, ezt a nagy bol­dogságot. Reggelig őrködött felette. Már nem érzett fáradtságot, ébren tartotta az izgalom. A lázas beteg lassan magához tért, tekintetét kábán, bam­bán hordozta körbe a hófehér bútorokon. Aztán hirtelen fel­ült és eltorzult arccal kiáltoz­ni kezdett. Az orvos majd kővé meredt. — Miért nem hagyott meg­halni! Gazdagodtunk egy iskolával ni rajtuk semmiféle megille- tődöttséget, amikor belépnek az üvegezett ajtón és felsza­ladnak az emeletre, vagy szétszóródnak a földszinten, Nem is csoda ez, hiszen a múlt év novemberében köl­töztek ide. A falon ott függ már egy tabló is. Az első eb­ben az iskolában, és minden bizonnyal egy hosszú sor meg­nyitója. Nagyszerű lehetőségek Amiről még külön is érde­mes szólni: a tornaterem. Húsz méter hosszú, 18 méter széles, 15 méter magas épít­mény. Ide nemcsak az iskola tanulói, hanem az üzemek fi­atalsága is eljár majd. Ezt az épületet — mert nyugodtan nevezhetjük annak, — még nem adták át, de hamarosan sor kerül erre is. Egy problé­ma azonban van a tornate­remmel, pontosabban a torná­val. Félő, hogy ezt a gyönyö­rű termet nem tudják majd kellő módon kihasználni, mi­vel az iskolának egyelőre nincs szakosított testnevelő tanára. Pedig itt igazán nagy szükség lenne rá. Nemcsak a tanulók, hanem a már emlí­tett üzemi fiatalság miatt is. Jó lenne, ha az iskolába egy olyan tettrekész, szívvel-lélek- kel dolgozó testnevelő tanár kerülne, aki a város fiatalsá­gának nevelésében is segítene, és jól ki tudná használni azo­kat a lehetőségeket, amelyeket ez a tornaterem nyújt. Hiszen megyénkben nem sok helyen dicsekedhetnek ilyennel. Itt kell megemlítenünk, hogy a szakos ellátottsággal sajnos még van egy kis baj. Az em­lített testnevelő tanáron kívül hiányzik egy ének- és egy orosz-szakos nevelő is, Panaszkodnivaló is akad... Az iskolának főleg ez okoz gondot: a szakos ellátottság hiánya. Igaz, hogy Bodnár Elemér igazgató több mindent elsorol még — negatívumként» Például, hogy a fizika- és a ké­mia-szertárban kevés a felsze­relés (körülbelül 25 ezer fo­rint értékű). A szemléltető eszközökkel nem állnak a leg­jobban. A betűkkel, különféle ábrákkal teli falitáblákat a nevelők festik. Az ablakokat nem lehet kitisztítani, kevés az iskola évi költségvetése (106 ezer forint), nem minden ablak zár rendesen és a rése­ken beesik az eső (tavaly pél­dául a fizika-szertárból több mint 10 vödör vizet mertek ki), a hangosbemondó még mindig nincs felszerelve és így az igazgatónak, ha közölni akar valamit, minden alka­lommal sorra kell járnia az osztályokat, végül nincs az iskolának orvosa. Ezek a negatívumok. Mind­OOOOOOOOO OOOOOOOOOOOOC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom