Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-29 / 256. szám
2 ESZAKMAGAARORSZAG Vasárnap, 1961. október 29. Kozlov elvtárs beszámolója az SZKP szervezeti szabályzatának módosításáról (Folytatás az 1. oldalról.) A szabályzat-tervezetnek ez a rendelkezése mutatja, hogy milyen igényes pártunk azokkal szemben, akiket harcos lenini vezérkarának soraiba állít — mondotta Kozlov. A demokratikus centralizmus biztosítja a párt akaratának és cselekvésének egységét Kozlov hangsúlyozta, hogy „a centralizmus nem mond ellent a pártonbelüli demokráciának. feltételezi a helyi kezdeményezés és építő munka minden eszközzel való fejlesztését és a fenkölt, öntudatos fegyelmet. A demokratikus centralizmus biztosítja a párt akaratának és cselekvésének egységét: mozgékonnyá teszi, képessé arra, hogy a helyzet változásának megfelelően átszervezze sorait, s az egész párt erőfeszítéseit a kommunizmus építésének történelmi jelentőségű feladataira összpontosítsa”. A pártélet normája a véleményszabadság, a politikai és gyakorlati párt-tevékenység bármely kérdésének szabad megvitatása. Az eszmecsere során alakul ki az egységes, helyes álláspont, amelyet a mindenkire nézve kötelező párt- határozatban rögzítenek. A szervezeti szabályzat tervezete előirányozza „a pártpolitika kérdéseinek szabad és érdemleges megvitatását, a tisztázatlan, vagy nem elég világos kérdések egyes szervezetekben, vagy a párt egészében való megvitatását” — mutatott rá a továbbiakban Kozlov. „Természetesen nem engedhető meg, hogy ellentmondásokba keveredett, vagy éretlen emberek valamilyen kis csoportjának szeszélye folytán a párt meddő vitába merüljön, hogy egyes pártellenes elemek a párt egységének aláásásához vezető akciókat indíthassanak.” „A pártnak nincs joga, hogy fegyvertárából kiiktassa azokat az eszközöket, amelyekkel tömött sorainak eszmei és szervezeti egységéért harcol” — jelentette ki Kozlov. „A szervezeti szabályzat biztosítékokat nyújt a jelentéktelen kisebbség olyan próbálkozásai ellen, hogy ráerőszakolja akaratát a többségre, valamint a frakciós csoportosulások alakítására és a pártszakadás előidézésére irányuló kísérletek ellen” — mondotta Kozlov. A szervezeti szabályzat tervezetének megvitatása során — közölte Kozlov — ilyen kérdések vetődtek fel: Nem zárja-e ki az SZKP, az egész szovjet társadalom egyöntetű egysége mindenféle szakadár tevékenység lehetőségét a párt soraiban? Szükség van-e a jelenlegi körülmények között a szervezeti szabályzatban bármiféle formális biztosítékokra a frakciózás és csoport szellem ellen? „Igen* elvtársak, ilyen biztosítékokra szükség van” — hangsúlyozta Kozlov. „A szovjet társadalomban nem maradt olyan társadalmi bázis, amely bármiféle opportunista irányzatokat táplálna a pártban. De egyes személyek vagy csoportok eszmei ingadozásának forrásait még nem küszöböltük ki teljesen”. 4 pártéi lenes csoport tagjai hűtlenné váltak a pártélet lenini elvéhez A XX: pártkongresszuson kitűzött lenini irányvonal megvalósításával szemben elkeseredett ellenállást tanúsított a frakciós, pártellenes csoport: Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulga- nyin, Pervuhin, Szaburov és Sepilov — jelentette ki az előadó. „E csoport tagjai hűtlenné váltak a pártélet lenini elveihez. Mindenáron igyekeztek érvényre juttatni pártellenes elgondolásaikat, s odáig süly- lyedtek, hogy titkos összejöveteleket rendeztek, terveket koholtak a párt és az ország vezetésének kezükbe ragadására, a párt politikájának megváltoztatására. Molotov és a többiek visz- sza akarták hozni azokat a pártunkra és hazánkra nézve oly nehéz időket, amikor a személyi kultusz bűnös módszerei és eljárásai uralkodtak, amikor senki sem volt biztonságban az önkénnyel és a megtorlással szemben. A csoport tagjai nem számoltak azzal, hogy pártunk lenini irányvonalát, amelyet a XX. kongresszus elfogadott, lelkesen helyeselte az egész párt, az egész szovjet nép és a marxista—leninista testvérpártok”. Kozlov azt mondotta: „Teljesen egyetértek N. Sz. Hruscsov elvtárssal abban, hogy ha ezek az árulók felülkerekedtek volna, aljas céljaik érdekében nem riadtak volna , vissza semmitől; elbántak volna a becsületes és teljesen ártatlan emberekkel. Nagy szerencsénk, elvtársak, hogy ártalmatlanná tettük a pártellenes csoportot és szigorúan ragaszkodva a lenini irányvonalhoz, megvalósíthattuk hazánk hatalmas átalakulását, példátlanul magasra emelhettük pártunk és a szovjet állam tekintélyét a nemzetközi küzdőtéren”. A tények azt mutatják — jelentette ki Frol Kozlov —, hogy a pártellenes csoport szervezői még mindig megpróbálják védeni helytelen nézeteiket. Különös makacsság tapasztalható e tekintetben Molotov esetében. Ö odáig jutott, hogy még az SZKP új programját is úgy jellemzi, mint szellemében forradalomellenes dokumentumot. Molotov mit sem törődik azzal, hogy a program, az egész nép között történő megvitatása idején a párt és a nép, valamint a testvéri marxista—leninista pártok általános jóváhagyásával találkozott, s hogy a föld minden becsületes embere nagy korunk kommunista kiáltványának nevezi; „Molotovnak ez a megnyilatkozása lényegében kihívás pártunkkal és az SZKP XXII. kongresszusával szemben, amely egyhangúlag jóváhagyta pártunk új programját” — jelentette ki Kozlov, majd hozzátette: „Osztom az itt felszólaló küldötteknek azt a véleményét, hogy Molotovnak, Kaganovicsnak és Malenkov- nak a párt előtt és a nép előtt szigorú felelősséget kell viselnie egész páílellenes és bűnös tevékenységéért”. Beszámolójában Kozlov foglalkozott az Albán Munkapárt vezetőinek tevékenységével, akik az SZKP-hez, a Szovjetunióhoz és a más szocialista országokhoz fűződő kapcsolataik éles megrontásának útjára léptek. Az albán vezetők bűnös politikájáról „Az Albán Munkapárt vezetőinek, és mindenekelőtt Mehmet Shehunak, valamint Envpr Hodzsának a tevékenysége szemléltetően mutatja, hova vezethetnek a személyi kultuszhoz való visszakanyarodá- sok, a pártvezetés lenini normáinak megsértése, az antidemokratikus rendszer bevezetése a pártban és az országban” — mondotta Kozlov. „Az albán vezetők — folytatta Kozlov — elfeledkeztek arról, mit jelentett országuknak a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége és támogatása. Álszent módon továbbra is a szovjet—albán barátságról beszélnek, a valóságban azonban megbontják ezt a barátságot, üldözik a Szovjetunió igaz barátait. Az albán vezetők cselekedeteikben olyan messzire mennek, hogy nyíltan támadják pártunkat és annak lenini Központi Bizottságát, a szocialista országok testvéri pártjainak vezetőségét. Az Albán Munkapárt vezetői önmagukat viszont szinte úgy tüntetik fel, mintha egyes- egycdül ők lennének következetes marxisták—leninisták.” „Az albán vezetők bűnös politikája oda vezethet, hogy Albánia elszakad a szocialista tábortól, s az Albán Munkapárt politikailag elszigetelődik a nemzetközi kommunista mozgalom soraitól. Ez az anti- leninista út egyszersmind súlyos kórt tehet Albániában a szocializmus építése ügyének, amely az ország hős népének oly sok erőfeszítésébe és munkájába került, rosszabbíthatja Albánia helyzetét a nemzetközi porondon.” A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960. novemberi moszkvai értekezletén elfogadott történelmi nyilatkozaton — mint ismeretes — ott áll az Albán Munkapárt, aláírása is — hangsúlyozta az előadó. De'az utóbbi időben az Albán Munkapárt vezetőinek minden cselekedete arról tanúskodik, hogy „a kor legfontosabb kérdéseit illetően távolodni kezdtek a nemzetközi kommunista mozgalom közös, összehangolt iránvveoatátől”. „Sőt. mi több. az Albán Munkapárt vezetősége elutasította az SZKP Köznonti Bizottságának, s a többi testvéri pártnak a legfőbb nézeteltérések leküzdése érdiében több ízben tett lépéseit.” „Mit kellett tennie a Központi Bizottságnak olyan körülmények között, amikor hiábavalónak bizonyult a számtalan kísérlet, hogv meggyőzzék az albán vezetőséget, — mondion le szektás cselekményeiről. s amikor e vezetőség hibáiéból a orolet.árnem- zetköziség elveitől való elszakadás veszélyes útjára történt lépésük eszmei ellenfeleink előtt is köztudottá vált? Nyilvánvaló. hogy ilven helyzetben az albán vezetők leninista- ellenes magatartásának elvi elítélése, a felmerült eltérések leküzdéséhez vezető utak megkeresésére szólító felhívás volt e kérdés egyedül helves, valóban marxista—leninista megközelítése” — jelentette ki Kozlov. „N. Sz. Hruscsov elvtárs beszélt azokról a tényekről, amelyek megmutatják, hogy Mehmet Shehu, Enver Hodzsa és más albán vezetők a legutóbbi napokban, már a XXII. kongresszus ülésezésének idején, olyan tevékenységet folytattak, amely azt bizonyítja, hogy e vezetők még jobban belekeveredtek a nacionalizmusba és a szektarianizmusba, s még inkább eltávolodnak a nemzetközi kommunista mozgalom összeegyeztetett irányvonalától; hogy az SZKP és Központi Bizottsága nyílt rágalmazásának, saját pártjuk és népük becsapásának útjára léptek. S ez, elvtársak, szégyen; szégyen, hogy az albán vezetők mindenkit ellenségüknek tekintenek, aki ma a Szovjetunióval való barátság mellett száll síkra!” „Kötelesek vagyunk erélyesen kijelenteni, hogy a testvéri kommunista és munkáspártok igazi egysége csak a marxizmus—leninizmus elvi alapján lehetséges és nem oly módon, ha elhallgatjuk az albán vezetés helytelen vonalát. A hallgatás álláspontjára helyezkedni adott esetben azt jelentené, hogy ezeket az embereket helytelen, antileninista tevékenységük folytatására buzdítjuk. A mi pártunk nem léphet ilyen útra.” „Mi, szovjet kommunisták, a jövőben is erélyesen le fogunk leplezni mindenkit, aki eltávolodik a leninizmustól, minden revizionistát és dogmatikust” — hangsúlyozta Kozlov. Kozlov beszámolójának következő részében kitért a helyi pártszervezetek és vezető szervek fő kötelességeinek jellemzésére, úgy, ahogyan azok a szervezeti szabályzat tervezetében foglaltatnak. Mint mondotta, e kötelességek közül legfontosabb s,az ipari és mezőgazdasági termelés minden eszközzel való fejlesztése, gondoskodás a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedéséről”, A párt-káderek kiválasztásáról és beosztásáról szólva közölte, hogy a vezető pártszervek állományában évről-évre nő a mérnökök, a közgazdászok, az agronómusok, a zoo- technikusok és más szakemberek száma. Az SZKP új szervezeti szabályzata megköveteli a pártszervektől, hogy tovább javítsák a káder-munkát, fokozzák funkcionáriusaik felelősségét a párttal és a néppel szemben és javítsák a párt vezetésének módszereit. Kétségtelenül megnőtt a pártszervezetek felelőssége — mutatott rá az előadó a továbbiakban. — „De ez nem azt jelenti, hogy a pártbizottságoknak a szovjet és gazdasági szervek helyébe kell lépniük, s magukra venni azoknak — őket meg nem illető — funkcióit.” Kozlov kiemelte, milyen nagy jelentőségű a helyi pártszervezetek tevékenységének megjavítása szempontjából a pártmunka társadalmi alapjainak kibővítése. „Arra van szükség — hangsúlyozta —, hogy a pártszervek apparátusa csökkenjen, s a pártaktíva sorai növekedjenek.” A pártnak jelenleg körülbelül 300 000 alapszervezete van, — mondotta Kozlov, — „s az alapszervezetekről szóló fejezetet az SZKP programjában kitűzött feladatok fényénél jelentősen átdolgozták a szervezeti szabályzat tervezetében”. Az SZKP szervezeti szabályzata tervezetének megvitatásában az egész párt. minden kommunista résztvett Kozlov hangsúlyozta, hogy „a párt csak akkor teljesítheti nagy feladatait, ha minden párttagot és minden szovjet embert a kommunista erkölcs, a magasszinvonalu öntudatosság és eszmeiség, a munkaszeretet és fegyelem, a közérdek iránti odaadás szellemében fog nevelni. Ebben óriási szerepe lesz a kommunizmus építői erkölcsi kódexének, amelyet az SZKP programja fogalmazott meg és amely a szervezeti szabályzatba is bekerült. Ez a kódex lesz a párttagok magatartásának normája, az a hangvilla, amelynek alapján a párttag és a pártszervezet érzékeli, ellenőrzi és értékeli elvtársainak erkölcsi tulajdonságait”. Kozlov beszámolt arról, hogy a Szovjetunió kommunistái széleskörűen megvitatták a szervezeti szabályzat tervezetét. A megvitatásban több mint 9 millió kommunista vett részt. „Teljes joggal mondhatjuk, hogy az SZKP szervezeti szabályzata tervezetének megvitatásában az egész párt, minden kommunista résztvett. A szervezeti szabályzat tervezetét kivétel nélkül minden taggyűlésen, pártkonferencián és1 pártkongresszuson egyhangúlag jóváhagyták”. Az előadó a továbbiakban a kommunistáknak az SZKP szervezeti szabályzata tervezetére vonatkozó egyes javaslataival és észrevételeivel foglalkozott. A Központi Bizottság gondosan tanulmányozta mindazokat a javaslatokat, amelyek kiegészítik, vagy továbbfejlesztik a szervezeti szabályzat tervezetének egyik, vagy másik tételét — mutatott rá Kozlov — és a szervezeti szabályzat tervezetének a küldöttek közt szétosztott szövegébe általánosított formában megfelelő kiegészítéseket és szabatosabb meghatározásokat eszközöltek. Belevették többek között azt a tételt, hogy „minden kommunista kötelessége mindenképpen hozzájárulni a Szovjetunió védelmi erejének erősítéséhez és fáradhatatlanul harcolni a békéért.” A szónok azt a javaslatot, hogy a pártszervekben a választásokat ne titkos, hanem nyílt szavazással bonyolítsák le, úgy jellemezte, hogy ezzel hátrafelé lépnének a pártdemokrácia fejlesztésének útján. Ez azt jelentené — mondotta —, hogy „szűkülne és korlátozódnék a párttagnak az a joga. hogy teljesen szabadon és függetlenül nyilváníthassa akaratát”. Mint Kozlov rámutatott, voltak olyan javaslatok is, hogy a szervezeti szabályzat állítsa helyre az időnkérit végrehajtandó tisztogatást a pártban. „Ilyen intézkedésre nincs szükség — mondotta Kbzlov. — A párt eszmeileg és szervezetileg annyira szilárd, hogy tisztogatás nélkül is képes megszabadítani sorait az olyan személyektől, akik megsértik a programot és a szervezeti szabályzatot.” Beszámolójának befejező részében Kozlov hangsúlyozta, az alkotó energiának és kezdeményezésnek abban a hatalmas lendületében, amellyel a szovjet emberek nevezetessé tették az SZKP XXII. kongresz- szusa előkészítésének időszakát, visszatükröződik a népnek az a készsége, hogy a párt vezetésével sikeresen valósítsa meg az életben az SZKP programja által kitűzött nagy terveket. A beszámolót gyakran hosz- szantartó taps szakította meg. A küldöttek fergeteges lelkesedéssel fogadták Kozlov befejező szavait: „Közel van már az az idő, amikor a párt vezetésével, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt a szovjet ncp felépíti a kommunista társadalmat, s megvalósul a nagyszerű elv — „mindenki képessége szerint, mindenkinek szükségletei szerirat”, amikor a kommunizmus napja felragyog Földünk felett. A kommunizrüus az egész világon meghonosítja a békét, a munkát, a szabadságot, az egyenlőséget, a testvériséget és minden nép boldogságát”. Ezután a kongresszust a külföldi országok kommunista és munkáspártjainak képviselői üdvözölték. A svéd, a brazil és a szudáni kommunista párt vezetői üdvözli k a kongresszust Hilding Hagberg, a Svéd Kommunista Párt elnöke elmondotta, milyen örömmel fogadták hazája dolgozói azokat a grandiózus győzelmeket, amelyeket a Szovjetunió a történelmi jelentőségű XX. pártkongresszus után aratott. Kijelentette, hogy . a Szovjetunió tekintélye a nemzetközi porondon mérhetetlenül megnőtt. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták Svédország semlegességét követelik, mert a semleges irányvonal nemcsak a svéd nép érdekeit, hanem az egyetemes béke ügyét is szolgálja. Az SZKP új programja felbecsülhetetlen segítséget nyújt harcunkban, mondotta a Svéd Kommunista Párt elnöke. E program eszméi mindenkit lelkesítenek, mindenkinek megmutatják az előrehaladás útját. Giraldo Rodriguez — a Brazil Kommunista Párt országos vezetőségének tagja — megállapította, hogy Nyikita Hruscsov kongresszusi beszámolói és az SZKP programja a tudományos marxista—leninista gondolkodás nagyszerű dokumentumai. Szolidárisak vagyunk a szovjet elvtársakkal — mondotta —, akik megerősítették hűségüket a XX. kongresszushoz. Ez a kongresszus történelmi jelentőségű a személyi kultusz és következményei ellen, a revizionizmus és a domatizmus ellen, a proletárnemzetköziség elveinek további megszilárdításáért vívott harcban. Teljes mértékben támogatjuk az SZKP álláspontját az Albán Munkapárt vezetőivel szemben, — jelentette ki Giraldo Rodriguez. A továbbiakban hangsúlyozta: A legutóbbi brazillal államcsíny kísérletét az amerikai imperialisták sugalmazták. Giraldo Rodriguez felolvasta a brazíliai kommunistáknak az SZKP XXII. kongresszusához intézett üzenetét, amelyet Luis Carlos Prestes írt alá. A Szudáni Kommunista Párt és a dolgozó tömegek fényes jövendőjük mintaképét látják a Szovjetunióban — jelentette ki Ibrahim Musztafa, a Szudáni Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Vezetőségének tagja. A XXXI. kongresszus üdvözlésekor kifejezte azt a meggyőződését, hogy megvalósítják a kommunizmus felépítésének az SZKP programjában előírt tervét. Az SZKP programja és Nyikita Hruscsov beszámolója „legmagasztosabb példája a marxizmus—leninizmus alkolo szellemű megvalósításának korunkban” — hangsúlyozta Ibrahim Musztafa. Bírálta az Albán Munkapárt vezetőit, akiknek elpártolása az SZKP XX, kongresszusának eszméitől „káros a szocializmus, a szocialista tábor egysége és mindenek előtt az albán nép érdekeire”. A szónok kijelentette, hogy Szudán függetlenségét a szudáni nép sem egyedül vívta ki* az „mindenek előtt a szocialista tábor létének eredménye”. Hozzátette, hogy a szocialista táborral való együttműködés e függetlenség megszilárdításának alapvető feltétele. Az SZKP programja — állapította meg Ibrahim Musz- tnfa — megmutatja a népeknek a függetlenség kivívásához, a haladáshoz vezető utat. A Costarica! és a perui küldöttek felszólalása Oscar Vargas, a Costarica! „Népi Élcsapat” Párt országos bizottságának titkára kijelentette, hogy a costaricaiak számára „ihlető ösztönző erő és felbecsülhetetlen értékű segítség’’ az SZKP új programja. Kijelentette, hogy közeleg az óra, amikor Közép-Amerika ősidőktől fogva elmaradott és elnyomott országai elszánt forradalmi harcra kelnek. Jorge del Prado, a Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára kijelentette, hogy ) a Szovjetunió Kommunista Pártja cs a szovjet nép a legigazságosabb társadalmat adta az emberiségnek. A perui dolgozók nehéz helyzetéről szólva Del Prado elmondotta, hogy hazájában kibontakozik a népi mozgalom a szocialisia országokkal való kapcsolatok megteremtéséért, a földreformért és a nép érdekeit szolgáló más reformok megvalósításáért. A Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára hangoztatta, hogy pártja megingathatatlanul hűséges a marxizmus—leninizmus elveihez és elítélte azokat, akik a* Albán Munkapárt vezetőibe* hasonlóan meg akarják bontani a nemzetközi kommunista (Folylalás a J. Maion.)
