Észak-Magyarország, 1961. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-03 / 233. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1961. október 3. Tudósítás helvett Csak meg ne tagadd, őrizd ezt a dalt — « ilyen nyáresténk sok lesz még: Már megvolt az első előadás, lezajlott az első gyakorlat az új tanévben. Egyetemünkön mégis, ha KISZ-vezetők összetalálkoznak, újra meg újra szóbakerül Kácsjürdö neve. És­pedig nemcsak néhány emlékszel” erejéig ... Egy táborozás nem változtatja meg a vilá­got, mégis, úgy gondoljuk, Kácson megtalál­tuk azt az utat, amelyen a jövőben járnunk kell, ha azt akarjuk, hogy necsak műszaki tu­dásban, de emberségben, hitünkkel is lépest tarthassunk századunkkal és világunkkal, ha valóban mérnökei akarunk lenni az emberkéz és elme nagyobb alkotásának. Egyhetes kácsfürdői történetünkben talán csak az volt a rendkívüli: nem is akartuk, hogy ott valami rendkívüli dolog történjék. Mit csináltunk Kácsfürdőn? — Beszélget­tünk, játszottunk és nagyon sokat énekeltünk. Beszélgettünk, a szó legszorosabb értelmé­ben. Ügy, ahogy csak akkor tudunk, ha akkor, arról és annyit beszelünk, amennyit akarunk. Szó esett például arról, hogy miért is vállalja az ember az aránytalanul nagyobb terhet a társadalomért, hogy ki, hogyan került koráb­ban, vagy most egy kisebb, vagy nagyobb cso­port élére. Hogyan segíti át az embert mun­kája értelmébe vetett hite a csüggedéscn, az olykor előálló elkeseredésen. Lehetséges-e és hogyan lehetséges, hogy mindnyájan, külön­böző emberi hibáinkkal vezetői lehessünk tár­sainknak, hogy hogyan igazit el bennünket kommunista meggyőződésünk, lelkiismeretünk és közösségünk bölcsessége, hogy durva hibát ne kövessünk el, vagy, ha mégis megesett, legyen erőnk és józanságunk belátni és ki­javítani azokat. Sokat beszélgettünk aztán egyetemi dol­gainkról; hogyan javíthatnánk a politikai tá­jékozódás iránti igényt s a tájékoztatás szín­vonalát, hogy tudományos színvonalon álló érveink legyenek s ne csak azt tudjuk mon­dani, hogy a munkások ebben, vagy abban a kapitalista országban „a tőkések igájában nyögnek”. A követelést az ötletek egész sora kísérte, hogy a KISZ-élet legkisebb közösségeiben va­lóban élet folyjék, fiatalosan, diákosan, sza­badon, hogy csökkentsük a szervezeti bürok­ráciát, a központi utasításokat és adjunk he­lyet, támogatást és főleg a szervezeti naptár­ban szabad időt — a réginél lényegesen töb­bet — a KISZ-csoportok kezdeményezéseinek. Szóba került, hogy tulajdonképpen miért is van KISZ, mit nyújt szövetségünk a kiszisták- nak, a KISZ-en kívülieknek. Sok megfontolt, megalapozott válasz elhangzott. Valaki így fogta meg ezt a kérdést, hogy mi is lenne, ki­hez fordulnánk, ha az egyetemen nem lenne KISZ? S olyan jól esett ezt hallani, ezen el­gondolkozni azoknak, akik 1957 tavaszán a KISZ-t szervezték ... Aztán itt volt az „Ifjúság a szocializmusért1” mozgalom. Jónéhány alapszervezet úgy kép­zelte el, hogy van politikai, tanulmányi, kul­turális, sport... stb. munka és van „Ifjúság a szocializmusért” munka. Megbeszéltük, hogy az I. SZ. nem egy újabb teher a csoportok, nyakán, olyan ez a KISZ-munkában, mint a középiskola a műveltségnél. Lehet egy ember művelt középiskola nélkül is, mégis, az iskola keretet teremt a művelődéshez, szervezetté teszi azt, felhívja a figyelmet s biztosítja a rnindenirányú fejlődés lehetőségét. Mit vállal az, aki részt vesz ebben a mozgalomban? Azt, hogy munkálkodik a saját és a közvetlen kör­nyezetének fejlődése érdekében. Az I. SZ. mozgalomban való részvétel jelenti még, hogy a résztvevő elismeri, hogy vannak hiányos­ságai, a közösségnek pedig joga van erre a figyelmét felhívni s kérni, ha úgy tetszik kö­vetelni, hogy képességeihez mérten javítson ezeken. — Végsősoron pedig a szocializmus tudatos építését, II. 5 éves tervünk célkitűzé­seinek mielőbbi megvalósítását jelenti. Ilyen megvilágításban az Ifjúság a szocia­lizmusért az alapszervezetek és a csoportok legjobb segítőjévé válik, lehetőségévé, kere­tévé a hatékonyabb, emberhez szólóbb, hasz­nosabb és élettel telibb — egyszóval a jobb KISZ-munka számára. A művészet szerepéről az ember életében, s a KISZ-vezető szellemi fegyvertárában is — nagyon sok vita volt. Arról, hogy az ember szerepe választja el a művészetet attól, ami giccs, ami ponyva, hogy alig félévszázados történetében a szocialista művészetnek mi­lyen alkotásai és nehézségei voltak, hogy az ember tudatának lassú formálása a művészet eszközeivel történik, s hamarosan elérjük a kort, amikor az ember 5—6 órát dolgozik, s mit teszünk akkor, ha értetlenül és idegen­kedve állunk a művészettel szemben? Előadás mindössze kettő volt, ezekre nagyon sokáig fogunk emlékezni. Kukucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára a kom­munizmus programjáról, Valkó Márton elv­társ, a Lenin Kohászati Művek igazgatója pedig a kommunista mérnökről, mint szak­emberről és mint emberről beszélt. Bensőséges, nagy öröm volt ez a két elő­adás. Nagyon, nagyon jól éreztük magunkat. Játékban senkinek nem volt kegyelem, a kü­lönböző versenyeken s a jutalomüvegek ki­ürítésekor is világbajnoki volt a hangulat. Sok emlékkel — melyeket folytatásokban a jövő táborig sem tudnánk itt közölni — sok régi és új dallal, régi és új baráttal mondtunk búcsút táborhelyünknek, rekedt torkunk utolsó erejével énekeltük s hittel — hogy ilyen nyáresténk sok lesz még... Mártonhegyi Ferenc, Miskolc, Nehézipari Műszaki Egyetem Kilenc hónapja várunk A Bajcsy-Zsilinszky utca 10. szám alatti bérház harmadik emeletén még januárban, etry éjszaka folyamán kigyulladt a lépcsőházi gázóra. A tűz kö­vetkeztében a lépcsőház fala kiégett, az előszobaajtók is megégtek, megvetemedtek, az ajtók ablakai és a lépcsőház világitó ablakai a nagy hő­mérséklet hatására kitörtek. A gázgyártól az annak ide­jén kiszállt felülvizsgáló em­berek azt a megnyugtató vá­laszt adták, hogy az okozott kárt egy héten belül kijavít­ják. Későbbi sürgetéskor meg­tudtuk, hogy a munkát át­adták a MIK-nek, amely ja­nuár óta a kár rendbehozása érdekében semmit sem tett. Számtalan kérdésünkre azt fe­lelték, hogy nincs teljesen ki­vizsgálva, kit terhel a felelős­ség. Augusztusban azt a vá­laszt kaptuk, hogy az ügyet ugyan kivizsgálták de még nincs aláírva az utasítás, hogy a javítási munkákat megkezd­hessék. Ősz van és közeleg a tél. Meddig kell még vámunk? Bíró Dénes, Miskolc -----oOo—— C seppkőbarlangra bukkantak Bódvarákó határában A szentandrási kőbánya Bód­varákó határában lévő egysé­gében a folyamatos kiterme­lést megelőző szennyeződött anyagok eltávolítása során pénteken egy cseppkőbarlang- részre bukkantak. A mintegy 25 köbmétert kitevő térfogatú barlangrészben a szivárvány színeiben tündöklő cseppköve­ket találtak, a. bányamunkások azonban tovább folytatták a munkát. így bukkantak rá tegnap délelőtt a második fo­kozatban lévő barlangrészre, amelynek, térfogata körülbelül 40 köbméterre becsülhető. Császár János jelenti, hogy ez alatt még egy harmadik loko­zat is található, amelynek térfogatát még nem sikerült felbecsülni. Minthogy a folya­matos kitermelés érdekében itt robbantásokra kerül sor, ajánlatos lenne, hooy a bar­langkutató szakembereink megvizsgálják a bódvarákói földalatti labirintust. Újabb kísérlet a Mount Everest megmászására Norman G. Dyhrenfurth, nemzetközileg ismert alpinista közölte, hogy engedélyt kapott a nepáli kormánytól a világ legmagasabb csúcsának meg­mászására. Expedíciójában csak amerikaiak vesznek részt, ezért most tárgyal az amerikai kormánnyal az expedíció fi­nanszírozásáról. Dyhrenfxirth elmondotta, hogy Amerikában kiváló hegymászók élnek, de nemzetközi viszonylatban is­táknak a saját zsebükből kell fedezniük minden expedíciót. Dyhrenfurth egyébként re­méli, hogy a 173 ezer dolláros költség nagyobbik részét most meg fogja kapni a kormánytól. Egyébként azt tervezi, hogy nemcsak a Mount Everestet másszák meg, hanem annak testvérhegyét, a Lhotse-csűcsot is. Dyhrenfurth tagja volt an­nak a svájci expedíciónak, amely 1952-ben megmászta a Mount Everestet. Űj kalapszalon nyílik Miskolcon Miskolcon, a Széchenyi utca Bükkábrányi Vegyesipari Ktsí 27. szám alatt rendezi be a Miskolci Ruházati Ktsz új ka­lapszalonját. A kalapszalon helyiségeit tegnap műszalcilag feülvizsgálták és hivatalosan átvették a Diósgyőri Lakás- karbantartó Ktsz-töl. Az üzlet újvonalú, szép berendezését a készítette. A vásárlóközönség számára csütörtökön nyiUk meg az új kalapszalon. Ebben az üzlet­ben női kalapok árusításán kí­vül női és férfi kalapok át­alakítását, javítását és tisztítá­sát is végzik majd. Majd ha fagy? Idejében készüljünk fel a télre az üzemekben AZ ÜZEMEK vezetőinek már jóelőre gondoskodniok kel] a téli egészségvédő intéz­kedésekről, hogy ezzel sok bajnak, betegségnek, hiányzás­nak vegyék elejét. De ismerni kell ezeket a feladatokat az üzemek dolgozóinak is. Az üzemekben a téli felké­szülésnek legkésőbb november közepéig már be kell fejeződ­nie. A munkásszállókban és szállásokon sokszor tapasztal­juk, hogy az ajtók, ablakok rosszul zárnak, megvetemed­nek, a kilincsek hiányoznak stb. Ha pedig még a kályhák füstcsöve is rossz és ráadásul olyan vaskályháról van szó, amely csak addig sugározza a meleget, amíg fűtik — akkor 300000000000 OOOOOOOOOC öh, mennél jobban ismerem,£ annál jobban látom, hogy mi-c lyen keveset tudok róla. Ezek a gondolatok nemi hagyták nyugodni. Újra, megc újra visszatértek. Észre sémi vette, hogy egy távolabbi asz-c tálhoz két férfi ült le és min-* den mozdulatát figyelik. Mós-} kor is megfigyelték már. Azt* sem vette észre. } Két hónap óta tervszerűen^ követik, számontartják és va-< lahol egy sárgafedelű dosszié-^ ba bejegyzik minden lépéséi.c Emberek hajolnak a dossziéi fölé, tanulmányozzák, vizsgál-} ják egyéniségét, vitatkoznak* fölötte. Valaki már nagyon < sürgeti, hogy közelebb kerül-« jön a megoldáshoz és eldönt-} sék végre, érdemes-e vele fog-« lalkozni, lehet-e''rá számítani?* Másvalaki viszont igyekszik ( ezt n\egakadályozni. Kicsoda* az egyik és mit akar a másik?« Ezt sem tudja! Minderről } semmit nem tud; ebben a vi-< lágvárosi rengetegben, a mil-j liós tömegben sokkal elveszet-< tebbnek hitte magát, álmodni < sem merte, hogy valahol szá-j montartják, féltő gonddal vi ( gyáznak rő. Eszébe sem ju* tott, hogy az amerikai hírszer- ( ző központ titkos ügynökei hó-! lózzák körül, s csak az alkal-( más pillanatra várnak, hogy* mint a polip, feléje nyújtsák} csápjaikat és megmarkolják. < (Folytatjuk.) * huzamosabb téli tartózkodásra a szállás alkalmatlan, ha a hi­bák, hiányosságok nincsenek javítva, illetve pótolva. Fel kell készíteni télre az üzemi öltözőket, mosdókat és » fürdőket is. A fűtött öltöző lé­nyeges kérdés. Ha rosszul fű­tött, vagy éppen hideg, s meghűlés majdnem biztos. Legnehezebb feladat a mun­kahelyek téli előkészítése. A műhelyek jóformán átfűthetet- lenek, nemcsak tágasságuk, hanem a nagy ajtók miatt is. Ezeknek a nagyméretű ajtók­nak ponyvával történő elfüg- gönyzése, bár akadályozza a külső hideg levegő beáramlá­sát, ugyanakkor akadályozza az anyagmozgatást is. Jó szer­vezéssel azonban el lehet érni, hogy a téli két-három hónapra á nagy műhelyeknek csupán egyik oldalán közlekedjenek, ott hordják be az anyagot. Gondoskodni kell arról is. hogy a szellőző berendezések ,által kívülről beszívott friss 'levegő előzetes felmelegítés [után jusson a műhelybe. Tehát 'nem szabad megfeledkezni a [kaloriferek felszereléséről, karbantartásáról. Helyes, ha [ilyenkor a szellőző berendezé­seket — megfelelő mérés útján [—, abból a szempontból is fe­lülvizsgáljuk, hogy az általuk [biztosított légcsere eléggé ha­tásos, nem elégtelen, vagy ép­pen nem túlméretezett-e. [ A téli melegítő italról is jó 'időben gondoskodni kell. Ép- [pen ezért helyes, ha a vállalat 'munkásellátási osztálya időben [megrendeli azt a hazai teafé- ileséget, amelyet plusz 4 Celsi- [us fok alatt már biztosítani i kel 1 a dolgozók részére. Erre a [célra legjobb a csipkebogyó [tea, amelynek íze kellemes éí 'a dolgozók szívesen fogyaszt­ják. Időben meg kell lenni a ítea kiosztását végző dolgozók [egészségűire! vizsgálatának is. ! MINDENT ÖSSZEVETVE, [ha az üzemi bizottság, az öze­im 1 egészségügyi szolgálat, a ''Tiroskereszt-aktívák, az üzem i gazdasági vezetésével együtt, 'megfelelő terv alapion elvég- |zik a szükséges teendőket, ak­ikor csakhamar a mephüléses [betegségek számának feltűnő l-sökkenésében mutatkoafk Imeg munkájuk eredménye. hozták Szentistván életét, újabb lendületet és jó példát adtak a népművelési munká­nak. Egyébként a hódmezővásár­helyi művésztelep kiállítását, a különböző előadó esteket, az Állami Operaház művészeinek hangversenyét, majd a matyó­földi énekkarok és táncegyüt­tesek bemutatóját az irodalmi est közönségével együtt 3 és félezer dolgozó hallgatta, il­letve tekintette meg a 4 ezer lakosú községben. )OOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOCX agyában, mint gátjait vesz­tett zúgó folyam habjai. Az ital mámoros kábulatba ejtet­te, keze ökölbe szorult, más­kor egész teste elernyedt azok­tól a gondolatoktól, amelyek nem hagyták nyugodni, s ame­lyek egymással versengve szin­te kiabáltak agyában; „énrám hallgass, énrám hallgass!”... Tekintetével Elzát kereste. Sejtette, hogy nem jön el és meghiúsul az ábrándosán ki­színezett randevú. De titkon, a szíve mélyén mégis remény­kedett; hátha eljön! Délután felhívta. Elza lakása nem fe­lelt. Csigalassúsággal telt el az idő estig. Az utcákat rótta. Az éráját ötpercenkint megnézte, s újra meg úira összerakosgat­ta a legutóbbi találkozás em­lékeit. Más gondolatok viszont azt sugallták, hogy jobb lenne, ha felállna és elfutna innen, amíg nem késő. Hiszen azt sem tud­ja, voltaképpen ki ez a lány és mi rejlik Elza közvetlensége és barátsága mögött. — Nincs pénzem, reményte­len a jövőm. Mint az űzött vad, úgy futkosok a világban, menekült orvos vagyok, alig néhány schillinggel a zsebem­ben. Mit akarhatok én Elzától, ettől a titokzatos nőtől, akinek pénze, autója, egzisztenciája van, akinek olyan sok barátja van... S mit kaphat tőlem Elza? Mit akarhat hát? Ki ő? eszébe, hogy hálóját az orvos- , ra is kivesse... A könnyűvé- [ rű nőcske sokkal pénzesebb ; férfiakra vadászott, s amikor a szemüveges orvos egyvonai- ; ba ért vele, csak egy közömbös [ pillantást vetett feléje. — Pá, kicsikém — súgta j halkan, gunyorosan kuncogva , ás tekintetét ismét a franciára , fordította. Hátha ... ami nem sikerült Annának, sikerül ta- ■ Ián neki. Az orvos nem hallotta a Iá- , nyok beszélgetését. A recsegő Wurlitzer és a tiroliak okozta ] hangzavarban amúgy is nehéz colt eligazodni. Egy üreg sa­rokasztalhoz ült, kopott velúr kalapját hanyag mozdulattal ' a székre dobta, a pincértől gint rendelt, egyhajtásra ki­itta és elgondolkozva bámult az üres pohárba. Arckifejezé­séről ítélve olyannak tűnt, mint aki embert ölt, vagy most készül erre a lépésre. A körü­lötte zajló kávéházi életről nem vett tudomást, gondola­taival volt elfoglalva, amelyek úgy kergették, űzték egymást már nem értékeli sokra a disz- < szidált orvost. i Valóban: amikor a nickels- ' dorfi lágerban futólag talál- ‘ koztak, régi ismerősként üd- £ vözölték egymást. Az orvos * sokat csevegett Klárival, s a i női barakk lakói között hama­rosan elindult körútra egy fi- 1 nőm kis pletyka a disszidált t lányról és a disszidált orvos- 1 ról. A pletyka körbejárta a Iá- f gert; itt elvettek belőle, ott 1 hozzátettek, mindenki tovább színezte saját fantáziája sze- i rint. Mire az orvos fülébe el- 1 jutott, kerek kis mese lett be- 1 lőle, de ügyet sem vetett rá, ' nevetve legyintett. Klári köz­ben Bécsbe került, lokálokban, éjjeli mulatókban keresett, s ; talált is szerencsét. Amikor pe- I dig egy véletlen találkozás itt i is összesodorta őket és Hor- ; váth doktor beszámolt a láger­ban költött meséről, mindkét- i ten jót mulattak. Ez a történet épp olyan messze állt az igaz- I ságtól, mint amilyen távol áll­tak ők egymástól. Klárinak azóta ás, egy percig sem jutott n. C zöszi Annához hajolva ^ megjegyezte: — Nézd, milyen snájdig ma a doki. — Ismered? — kérdezte megélénkülve Anna. — A lágerben mindenki is­merte. Orvos. Nőgyógyász. Ha valakinek kellemetlensége tá­madt, a dokihoz fordult és minden rendbejött. Olcsó és specialista... Egy szuszra hadarta el. De Anna arcára kétkedés ült. Szö- szi tovább sorolta, hogy bizo­nyítsa jólértesültségét. — Otthon becsukták miatta. A lágerban is ráfizetett egy asszony, aki nem várta meg, amíg a doki teljesen kijózano- dik... — Te mióta ismered? — Volt már vele dolgom ... még otthon — válaszolta Klári és felhajtotta a maradék Coca Colát. Mozdulata elárulta, hogy A sxentistváni hét sikere Vasárnap az Uj írás folyó­irat irodalmi estjével befeje­ződött a matyóföldi Szentist­ván községben rendezett kul­turális hét. Szabó Pál, Rideg Sándor Kossuth-díjasok, Vá- czi Mihály, Jobbágy Károly, Gerelyes Endre, Moldvay Győző olvastak fel műveikből az esten, majd záróbeszédében Dobó József megbízott ta­nácselnök foglalkozott az ün­nepi hét jelentőségével. Rá­mutatott arra, hogy a hét kul­turális eseményei pezsgésbe 3000000000OOOOOOOQOOOO« Az elmúlt napokban volt az Országos Filharmónia által rendezett — öt hangverseny­ből álló — bérletsorozat meg­nyitó hangversenye Sátoralja­újhelyen. Ez a hangverseny- sorozat a város 700. évfordu­lójának kulturális programjá­ba illeszkedik. A megnyitó hangverseny túlnőtt a városi ünnepségek keretén, s mond­hatni, hogy egész Borsod me­gye kiemelkedő eseményévé vált. A budapesti MÁV Szimfóni- kus Zenekart Ujj Viktor Géza karnagy, a Sátoraljaújhelyi Állami Zeneiskola igazgatója vezényelte. Az est folyamán Weber: Oberon nyitánya, Liszt: Esz- dur zongoraversenye és Bee­thoven: VII, szimfóniája hang­zott el. A zongoraverseny szó­listája Ujj Viktor Gézáné, a helyi zeneiskola tanára volt. Ujj Viktor Géza karmesteri tevékenysége nem ismeretlen. A negyedik éve működő zene­iskolában már egy kis szim­fonikus zenekart is létrehozott, melynek hangversenyei min­dig érdeklődést keltenek. Nagyzenekar élén, sajnos rit­kán szerepel. Tavaly mutatko­zott be a debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar élén, s akkor is, és most is olyan mű vészi teljesítményt és élmény nyújtott, mellyel a zenekaroi tagjait, s a koncerten megjej lent szakembereket egyarán meggyőzte rendkívüli fel ke szültségéről (a teljes koncert« két partitúra nélkül, hibátia nul vezényli!), elmélyült mu zikalitásáröl és kiváló kar mesteri tehetségéről. Szeren esés város Sátoraljaújhely hogy ilyen művészi kézbe! van a zenei műveltség irányi tása! Ujj Viktor Gézáné mélt: partnernek bizonyult már ta1 vaiy is Grieg zongoraversenyé nek, most pedié Liszt briliáns versenyművének tolmácsolás» val. Virtuóz technikai bizton­sága mellett, rendkívül mély érzésű muzikalitásról tett bi­zonyságot a versenymű lass« részének poét.ikus előadásával- Ugyanerről tanúskodott az í Penseroso című Liszt-mű —■ mely ráadásként hangzott é — megrázó előadása is. Jó lenne, ha a Filharmónia gyakrabban foglalkoztatná t kiváló művész-házaspárt, kik­nek hangversenyét és a buda­pesti kiváló zenekart hossza­san ünnepelte a sátoraljaújhe­lyi színháztermet megtöltő közönség. Bartus András Évadnyitó hangverseny Sátorai] aúj hely en

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom