Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
4 ESZAKMAGYARÖRSZAG Péntek, 1961. szeptember 1. SZÁZ PIROS PUHA Kékek a falak, az ágytakarók, a másikban pedig minden rózsaszín. Az ágyakon apró függönyök, a padlón hosszú szőnyegek. Az ágyak alatt is szőnyegek futnak. El sem hinnék, hogy a raktárakban hány rend ruha sorakozik. Viharkabátok, tréningruhák, bőrkabátok, hálóruhák... de felsorolni mindent nagyon nehéz lenne. Ide van készítve az a puha, rózsaszín köpenyke is, amit csak a betegek vehetnek fel. Mikor meglátták ezt a köpenyt, mindenki beteg akart lenni. A társalgóban „pingpong” asztal, filmvetítő, könyvek, lemezjátszó és rengeteg operalemez. A gyerekek felismerik, hogy hallották-e már azt a számot és melyik operából való. Kinn a kertben meteorológiai állomást építettek. A nagyobbak megtanulják, hogy mit, és hogyan olvassanak le onnan. A kertben mezőgazdasági jellegű politechnikát is tanulnak. De hoznak majd Qeqíjzeteh Azokat is, akik „szurkolva* hajolnak a társasjáték fölé, azokat is. akik kipirult arccal repülnek a hintán, azokat is, akik a zöld gyepen fogócskáznak. Mennyi kedves arc, mennyi okosan csillogó szempár! Vajon mennyit, láttak azok az okosan csillogó szemek az eredeti otthonból? Vajon, mennyit raktároztak el magukban- azok a simogatásra való szőke fürtös, fejecskék a szülőkről? Remélhetőleg' nagyon keveset, vagy semmit. „Er-! kölcsi”>-vagy „szociális okok”. Ez a hivatalos magyarázat ittlétükre. Lát-! tak-e valamit azokból az erkölcsi- okokból? Tudják-e, hogy ahonnan! el kellett jönniük, az fertőzött, lélek-- ölő hely, ahol a szülök vagy a szülő! viselkedésére a felelőtlenség kifeje-- zés csak éppen megközelíti a lénye-! get? A nevelők úgy mondják: egy-- egy külön tanulmány minden kis-! lány, akire vigyázni kell, akinek lé-Az otthon lakói,soha nem fogynak ki a játékból. A zöld gyepű, tágas szinte állandóan hangos nevetésüktől, éneküktől. ide nyuszit, csirkét, kacsát, és ezeket is ők gondozzák. Nyaralni is eljárnak, úgy, mint a többi úttörő pajtás. Az egyik csoport nemrégiben jött haza Hűvösvölgyből. Haza, ide az otthonba. Itt számolnak be sok kedves élményükről azoknak, akik értük dolgoznak. Akik jobban kiérdemelték szeretetüket, mint a messze élő, vérszerinti szülők. És tőlük kérdezik meg azt is, hogy a keresztrejtvényben mi lehet az erdei állat két betűvel, hozzájuk szaladnak megmutatni a szépen felöltöztetett babát, tőlük várják este jóviselkedésükért a csokoládét, hozzájuk siet panaszkodni, akit „igazságtalanság” ért. Szívből, igazán megszeretik őket. Az otthonnal sokan leveleznek akkor is, ha már elkerültek innen. Sokan vissza is jönnek látogatóba. Ügy, mint ott az a kékruhás fiatal lány, aki talán legszívesebben egyszerre ölelné magához minden kispajtását. A sátoraljaújhelyi irodalmi pályázat eredménye Sátoraljaújhely 700 éves jubileuma alkalmából a városi tanács vb. irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdetett. Az irodalmi pályázatra érkezett műveket a napokban értékelték. A több mint száz beküldött írás közül az első díjat Fülöp László Történelmi visszapillantás, a második dijat Lovas Sándor Köszön- telek városom, a harmadik dijat pedig Bujdos János Kertemben című műve nyerte. Fülöp László már eddig is több pályázaton szerepelt sikerrel. Mostani díjnyertes művét a városi tanács 1000 példányszámban adja ki, Sokféle kenyér van. Azt mondják, az idegen országokban élőké keserű. Az itthoni finom, ízletes. Illata a legcsodálatosabb. Milyen jó bemenni egy boltba, ahová frissen érkezett a ropogóspirosra sült puha kenyér! Amit a pékek sütnek, az hosszúkás alakú. Amit otthon, a kemencében; az hatalmas, kerek. És fehér, foszlós. Talán ez a legjobb mégis. A kenyérsütés mindig ünnepi. Anyánk megemelgeti — milyen domború! —, fehér asztalkendőt tesz rá, és beviszi. Ha felvágjuk, pá- párolgó és lika- csos. „Egy betyár is ellakhatna a likacsaiban” szokta volt mondani minden alkalommal apánk. „Szép Irenkc „néni” Vá- ^ a kenyér?” _ radi Évikével, az kérdezik át a egyik jó kislánnyal. szomszédok. Aztán jönnek megnézni. „Nagyon szép. ’ És ez finom, nagyon finom kenyer. De sokféle kenyér van. Az is másféle kenyér, amit tiszta, nagy konyhákban szeletelnek fel, kistányérokra rakják, és fehérköpenyes, kedves nénik viszik ki a fehérpettyes, píros- íuhás kislányok asztalára. A kislányok köves, nagy ebédlőben ülnek. Szőke hajúak, barna fürtűek, vidam- szeműek és szomorú szeműek is. Némelyik csöppség előtt fehér kötény van, fehér kendő a fején, és a találásnál segédkezik. Naposok. Sokan élnek itt ilyen fehér pettyes, piros- ruhás kislányok. Éppen százan. Az a kenyér is szép, amit ők esznek, ls szívesen is adják. ízlik nekik? Vajon érzik-e benne azokat a finom ízeket, amiket a nagylikacsos, melegen párolgó kenyér rejteget? Külön kis ország ez itt Göncön, az Állami Leánynevelő Otthon feliratú tábla mögött. Lakói a szőke hajú, barna fürtű kislányok, vezetői melegszívű, gondoskezű pedagógusok, akikről beszélve frázis nélkül használhatjuk a „hivatás” szót. Olyan emberek dolgoznak itt, mint Balogh Ká- rolyné, vagy mint Kiss István és felesége, de sorolni is felesleges. Nehéz munkát vállaltak az itteni pedagó- sok: egységes otthont teremteni száz kislánynak, megadni nekik minden szépet, jót, amit a velük egykorú gyerekek könnyen elérhetnek, és olyan nevelésben részesíteni őket, hogy hasznos, értékes emberekké váljanak. Bármennyire lelkiismeretesen végzik is azonban nagyszerű munkájukat, egyedül nem tudnák sikerre vinni elgondolásaikat. De nincsenek egyedül. A Borsodi Szén- bányászati Tröszt dolgozói, a Sajó- szentpéteri Üveggyár nőtanácsa, a miskolci nőtanács segíti őket. Babákat, mackókat hoznak, hintákat készítenek, és leveleket küldenek a gyerekeknek. Milyen szép ez a kis „ország”! Építéséből lakói is kivették részüket. Még a legkisebbek is megpakolták kosárkáikat földdel és vitték, hogy segíthessenek. Jövőre mindenütt parkok díszlenek itt. Furcsa érzés keríti hatalmába az embert, ahogy sorra járja a hálókat, tanulószobákat, raktárakat. Megilletődöttség. Talán ez a legjobb kifejezés. Rövid idő alatt is ezernyi apró jel halmozódik fel a látogatóban, mely erre készteti. Féltő fegyelemről, gondosságról tanúskodik minden. „Csak jó legyen a gyerekeknek!” Az egyik hálónak kék a színe.---------oOo--------A Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem közleménye Ezúton értesítjük az Esti Egyelem faajigatóit évfolyamaink első tanítási napjáról: II. ért. Miskolc: szept. 8-án 16.30«ól. II. évf. Özd: szept. 11-én lS.30-tól. III. évf. Miskolc: szept. 6-án 16.30tól. III. évf. Ózd: szept. 11-én 15.30-tól. Kérjük, hogy a tanítási napon pontosan és a jegyzeteléshez szükséges felszereléssel jelenjenek meg hallgatóink. Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem XVII. A torkom kiszáradt, a nyelvem letapadt, a szívem íullasztóan dobolt. Megdöbbentem, hogy hajszál híján apám sorsára jutottam. Hogy majdnem pontosan olyan végem lett, mint neki. Hogy éppien oda jutottam, amiért egy év híján húsz esztendeje őt halálra ítéltük és megöltük. A literes üveg félig volt. egy hajtásra kiittarn. Az 4tal kábító szesze és a gyűlölet mérge egyszerre áradt szét bennem, és felbojdult agyamban a jóvátehetetlenül elrontott életem. Megrándult a testem, mintha csuk- lanék, s kiszakadt belőlem a sírás. Vinnyogva sírtam, tenyerembe temetve könnytől csatakos arcomat. Nem szégyelltem Pista bácsi előtt, ismerte életem minden titkát, két esztendeje az egyetlen ember volt, akivel bánatomról elbeszélgethettem. Sírórohamom kissé megcsendesült. Fölnéztem, Pista bácsi nem volt mellettem. Az ebéd maradványait, a poharakat, üveget behordta a pinceházba. Hasravágtam magam, a hatalmas diófa alatt is langyosra fölmelegedett a föld. Még sírtam egy sort, akkor az öreg visszatelepedett mellém. Azért kissé röstellkedve törölgettem arcomat. — Sose szégyellje, gazduram! — mondta az öreg. — A könny tisztára mossa az ember lelkét!... Mert aki férfi sírni tud. annak lelke van! Magának van, rég tudom ... Nem is közéjük való maga. — Hát kik közé? — Van magának szépséges asszonya, derék, nagy fia, azokhoz... ©közéjük! Ettől fogva nem ettem Panni főzt- jéből, mert féltem, megmérgez. Pékkenyéren, és szalonnán, kolbászon, hentesárun, tojáson, tejen éltem. Megmondtam, miért. Esküdözött ég- re-földre, tagadott, de nem hittem neki. Én is becsuktam ezután éjszakára az ajtót, ablakokat. Fuldokoltam a fülledt levegőjű, zárt szobában, mint a börtöncellámban egykor, így éltünk hát; egy fedél alatt, egy házban, de egymásra leselkedő két fenevad. Leszü relel tünk, betakarítottuk a termést. Eljött november vége. A megyénkben is megkezdődött a téesz-szerve- zés. Az újság egymás után .írta, hogy ez a falu, meg amaz is termelőszövetkezeti község lett. Egy vasárnap nálunk is megkezdték. Sokan jöttek a járástól, a megyétől, és sorra járták kettesével, hármasával a házakat. Hozzánk hárman jöttek, Lehotai Béni, volt iskolatársam, a tanácselnök, meg ketten a járási tanácstól. Harangoztak, Templomba hívtak a harangok, de én már meg se hallottam. Ünneplőbe öltöztem azért, tudtam, engem ki nem hagynak. Reggelire bevágtam a hat tojásból magam sütötte rántottat, és megittam rá egv liter bort. Szóval' volt bennem két; légkör, de az ital engem inkább meg-juhászít, nem tesz’garázdává, kötekedővé. Panni se ment templomba, érezte a vesztét a szuka. Ebédet főzött a konyhában, mert magának és Pista bácsinak naponta főzött. Beinvitáltam az agitátorokat a szobámba, az első házba, leültettem őket, és telj töltöttem a poharakat. Mert a poharak az asztalon várakoztak. Éppen három vendégpoharat készítettem ki. Ittunk, dícsérgették a tavalyi boromat, aztán összekacsintottak, mintha értekeznének, no kezdjük, s hogy melyiké legyen az első szó. De én kezdjem. — Béni!... Azt mondjátok meg nekem legelsőnek is. hogy a mi falunk is téesz-község lesz? Az egyik járási küldött érdeklődéssel végignézett, s elnevette magát. — Az majd elválik, mennyire érett a gyümölcs!... Maguktól függ, hogy l>elépnek-e mind! Mi senkit sem erőltetünk! ... — De azt szeretnék, ugye, hogy mi is téesz-község legyünk? — Mi így látjuk helyesnek, ezt őszintén megmondjuk!... Kezdettől megmondtuk, mi a véleményünk a mezőgazdaság... — Akkor jó, nekem ezt tudnom kellett!... No. Béni, ide azt a belépési nyilatkozatot! Háttal ültem az ajtónak, hallottam. hogy Panni sietve betipeg, és megáll a közelemben. — Máris aláírod? — kérdezte Le- hotaí. — Ennek igazán őrülünk! — mondta a másik járási küldött. — Magáról sokat beszéltek a tanácsházan. Azt mondták, ha maga belép, köny- nyű dolgunk lesz, mert maga után többen is aláírják!... És mi nagyon örülünk az ilyen jól gazdálkodó embereknek! Béni letette elém a papírlapot, bele se olvastam, kisimítottam a tenyeremmel, és hátradőltem a széken. — Most pedig beszéljetek! — Beszéljünk? — értetlenkedett Lehotai. — Azt hittem, hogy ...! — ,Te csak ne higyj semmit, majd ha látod! Miféle kommunista vagy te? ... Beszéljetek csak! Agitáljatok!... Hallani akarom, miért lesz az nekem jobb, ha belépek! Beszéltek. Kerek két órán át. A közös munka előnyeiről, a gépi mű-, velésről, a szaktudásról. Szóval mindenről. Egy kukkot közbe nem avatkoztam, nem is kérdeztem. Csak kínálgattam őket szalonnával, sonkával, borral. A negyedik litert hozta be Panni, és Pista bácsi is köztünk ült már, mert bekefgette a kíváncsiság. Ha megálltak pihenni)- akkor mindjárt rájuk szóltam, de csak annyit: — No, folytassák még! összenéztek, és rakták le tovább az érveiket. Elmúlt dél. — Akkor adjanak egy tollat! —> mondtam végre. Hármat Is kaptam. Kiválasztottam a legszebbiket, és aláírtam a nyilatkozatot. Felálltunk, a kezembe csaptak. — Alaposan megdolgoztattál bennünket, Bálint! — nevetett a tanácselnök. — Te Is tudod: nincs szép termés jó munka nélkül! (Folytatjuk.' c Demográfiai tanulságok : Csöndesen munkálkodó szakemberek a demográfusok. A népmozgalom adatait gyűjtik, tanulmányozzák és vonnak le belőle következtetéseket. Sok minden érdekli őket: a születések, halálozások alakulása, a népsűrűség, a települési viszonyok, a csecsemőhalandóság, a betegségekről ;és okaikról valló statisztikák, az idegenforgalom, miegyéb. A demográfia tudománya nem számít a széles közvélemény érdeklődésére, de vizsgálódási eredményei igen sok területet érintenek. Kihatnak a gazdasági tervezésre, a lakásépítkezésekre. a kommunális beruházásokra és foglalkoztatják mindazokat — intézmények és szervek vezetőit —, akiknek feladatkörébe vág a tömegek erkölcsének, gondolkodásának, szemléletének formálása. íme, itt van előttünk a Központi Statisztikai Hivatalnál dolgozó demográfusok és statisztikusok jelentése az 1960. évi főbb népmozgalmi adatokról. Beszédes adatok ezek, és ha nem is lehet levonni belőlük törvényszerű következtetéseket — ahhoz sok más tényező, jelenség és elemzés fi gyelembe vétele is szükséges —, hasznos, fontos és értékes tanulságokkal szolgálnak. Az elmúlt esztendőben csaknem 90 ezer házasságot kötöttek hazánkban, valamivel kevesebbet, mint az előző esztendőkben, viszont több mint 5 ezerre] csökkent a válások száma. Ezek az adatok világosan szólnak ar- ról, hogy nálunk a családalapításhoz biztonságos viszonyok uralkodnak, egészséges a családi morál. Mindemellett fel kell figyelni arra, hogy a csökkenés ellenére is 16117 esetben bontottak fel házasságot a bíróságok. Sokrétű, bonyolult háttere van ennek a számadatnak. Sokan hallatták már róla véleményüket, számos vita hullámzott körülötte, sokfajta társadalmi, pszichológiai, morális jelenséget tár fel; mindenesetre: társadalmi méretű problémával állunk szemben, ennélfogva a társadalmi érők igénybevételére van szükség ^megoldásához. Kedvező képet mutatnak a csecse- ;mőhalaridóságról készült statisztikai kimutatások. 1951-ben a halandóság : arányszám a még 8,39 volt, a következő években ez fokozatosan csökkent, s a grafikon a múlt évben miniden eddiginél alacsonyabbra, 4,7-re iesett, A világstatisztikában ig előkelő helyet foglal el országunk ebben « vonatkozásban. Kell-e hatásosabb bizonyíték a szocialista egészségvédelem állandó fejlődéséről. Különösen, ha meggondoljuk, hogy a halandóság nemcsak a csecsemőknél, hanem minden életkorban csökkent, és ez áll az úgynevezett produktív ko- rúakra és az öregekre egyaránt. Á halált okozó betegségek közül változatlanul a szív különböző megbetegedései, s a rosszindulatú daganatok vannak az első helyen. Említésre; méltó, hogy a tüdőgyulladás mintegy kétszer annyi halálesetet okozott); mint a gümőkór, amelynek leküzdésében ugyancsak kimagasló sikereket értünk eh és nagyon figyelmeztető az a sajnálatos körülmény, hogy baleset miatt kb. ugyanannyian vesztették életüket, mint valamilyen tbc-s megbetegedés miatt. Megszoktuk és várjuk a Központi Statisztikai Hivatal féléves jelentéseit népgazdasági terveink teljesítéséről. Demográfiai tájékoztatója most más nézőpontból, más oldalról világítja meg hazánk erősödését, fejlődését. Hangos Újság Ez is megszületett. A technika újdonsága és talán a sajtó új korszakának kezdete. Ritter Aladár, az Esti Hírlap tördelő-szerkesztöje mutatta be az újfajta újság első számát. Két évig dolgozott rajta. Az első szánt beszél, zenél, énekel; hűen adja visz- sza a legkülönbözőbb hangokat. A tartalomjegyzék igen érdekes; kon- feransz, humoreszk, előadás az ifjúság problémáiról, riport egy házi jhangversenyről, tájékoztató anyagok, Ritter Aladárnak, mint Icijelenlet- te, először is az újságírás új műfaját kellett megtalálnia; olyan technikát> hogy ugyanazon a papíron a szöveg mellett ott legyen a hang is. A Hangos Újság elolvasásához jó szemi megszólaltatásához viszont lemezjáU szó kell. Auditív és vizuális élmény együtt jelentleezik. Az újfajta újság nem öncélú kísérlet eredménye — szellemes, szemléletes eszköz a szórakoztatásra, tájékoztatásra és nevelésre. Ami a sajtómunka, hagyományos módszereit, s az újságírókat illeti, alighanem egy fontos következtetést le keU vonnunk abból a tényböh hogy megszületett a. beszélő újság! hagyományos eszközökkel is beszédes újságot kell készítenünk, — a. tájékoztatás, a felvilágosítás, a nevelés hatékony eszközét. (s. a.) lekrezdülését a leggondosabban- ügyelni kell, hogy feloldódjanak,! megnemesedjenek ebben a közösség-- ben. Olyan jó gondtalanoknak, vidá-! maknak látni őket. De talán jöhetnek olyan percek, vagy órák is, ami-! kor valamelyik pettyes ruhás kislánynem örül a barna mackónak, a ne-! vető babának, a repülő hintának, a mesélő mozinak sem, és akkor az! itteni „anyukáknak”, „apukáknak” nehéz segíteni a bajon. De segítenek. Mindig tudnak segíteni, mert szeretik ezeket a csöppségeket, akikért annyit fáradoznak. És sokan jönnek még segíteni. Jönnek a melegszívű bányászok, a simogató kezű asszonyok Sajószentpéterről és Miskolcról is. Jönnek, hogy óvják, vigyázzák a szőke hajú, barna fürtű, pettyes ruhás kislányokat, akiknek az asztalához fehérköpenyes nénik viszik a kenyeret." ízlik? Mindent megteszünk, hogy ízletes legyen. Priska Tibor GERGELY MIHÁLY: A SÁTÁN
