Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-23 / 225. szám

ESZAKM AGY ARORSZ AG Szombat, 19(51. szeptember *3. Filmjegyzet Hocco és fivérei Olasz film Meg akartam mutatni, amit egyesek nem akarnak látni —. mondta az Humaníté Dimanche című francia lap munka­társának adott interjújában Visconti, a Miskolcon most be­mutatott „Rocco és fivérei” című film rendezője. Meg akarta mutatni annak a nagypolgárságnak, amely Milánót gazda­sági csodának nevezi, hogy nagy szómban élnek Milánóban olyan emberek is, akiket ez a gazdasági csoda nem érint. Meg akarta bolygatni a szép villákban élő nagypolgárok nyugalmát és lelkiismeretét, hogy vegyék észre az őket körül­vevő világot, amelyet eddig nem akartak észrevenni. A film, amely egyébként az elmúlt évi velencei filmfesztivál legki­magaslóbb alkotása volt, nagy botrányokat kavart Milánóban és más olasz városokban. A nagypolgárság s az annak befo­lyása alatt álló hatóság mindenáron meg akarta akadályozni a film maradéktalan bemutatását, üres kifogásokkal le akar­ták vétetni a mozik műsoráról. Az olasz nagypolgárságnak nem volt ínyére az a filmalkotás, amely megmutatta, hogy az általuk prédikált milánói jólét mennyi nyomort, emberi tra­gédiát takar. Beváltotta-e Visconti filmje a hozzáfűzött reményeket, megvalósította-e a maga kitűzte célt? Feltétlenül! Egy család életén keresztül leplezi le a gazdasági csodának nevezett világ ellentmondásosságát, hazugságait. A film egy anya és öt fia története. Calabriai falujuk szorongató nyomora .elől menekülve kerülnek Milánóba — egy jobb éiet reményében. Az öt testvér nevét viselik a film egyes tételei, életkor szerint kísérve végig az öt fivér élet­útját s az egyes fivérek központi szerepeltetésével ábrázolják a kegyetlen valóságot. Megismerjük a legidősebb fiút, Vin- cenziót, aki igyekszik magát távoltartani az élet zajától, fele­sége és gyerekei körében próbálja a nyugalmas kispolgári életet megteremteni magának. Megismerjük Simonét, aki professzionista boxoló lesz, elkényeztetett sportprimadonna, végül teljesen lezüllik és mint szeretője gyilkosától búcsú­zunk el tőle a film végén. A harmadik fiú Rocco, aki nem szereti a boxolást, de mégis vállalja, hivatásos ökölvívó lesz, hogy családján és elsősorban lezüllött bátyján segítsen. Ö áll valójában a történet előterében, mert szinte a jóság és áldo­zatvállalás, a tiszta ember jelképe ez a nehéz életű, minden­kin segíteni kész és jóságáért csak sebeket kapó fiú. A negye­dik fiú, Ciro, az Alfa-Romeo autógyár szakmunkása lesz, a józan mérték, az osztályára talált s onnan erőt merítő mun­kásfiatal megszemélyesítője. Ö hagyja örökül a film végén a még gyermek ötödik testvérnek, Lucának a film tulajdon­képpeni mondanivalóját: a világnak meg kell változnia és ezért harcolni kell. A család sorsában, illetve sorsuknak a filmben ábrázolt szakaszában viharos szenvedélyek csapnak össze, amelyek belemarkolnak a nézőbe és kényszerítik az igazság felisme­résére. A rendező az olasz élet s egy kicsit talán az egész XX. századi lét fő kérdéseit vette művészi bonckése alá. Megértjük, hogy az olasz nagypolgárság miért tüntetett a film és alkotója ellen. Visconti nem andalító szórakozást kíván nyújtani, nem elkendőzni akarja a bajokat, hanem balzsam-hintés helyett feltépi a sebeket és pontos diagnózis­ban állapítja meg a kapitalista társadalom bajait. A szereplők játéka méltó volt az alkotói elképzelésekhez és a rendezéshez. Ugyanezt mondhatjuk az operatőri munká­ról is. A film magyar szinkronjával nem lehetünk maradék­talanul elégedettek. Nem egyszer, különösen a szenvedélye­sebb jeleneteknél a szinkron az érthetőséget erősen zavarta. Kár, mert a közel négyórás filmet jobb lenne bosszantó hal­lási hibák nélkül végigélvezni. <bm) Szüreti hangversenyt rendeznek Tokaj -Hegyalján A borsodi dalosok az idén is szép eredményekkel dicse­kedhetnek. A megyében ed­dig hat helyen rendeztek nagyszabású dalostalálkozókat, amelyeken 78 felnőtt kórus 3500 taggal vett részt. Ezek kö­zül kiemelkedett a kazincbar­cikai új k&rusmüvek bemuta­tója, valamint a hagyományos Drexda pusztulása filmen A lodzi RYTM filmforgató vállalat filmet készített Drez­da pusztulásáról. Mint isme­retes, szövetséges bombázóra­jok 1945. február 13-án szinte a földdel egyenlővé tették Drezdát. A lengyelek „Drezda, az eltűnt város” címmel fil­met készítettek n borzalmas éjszakáról. A filmet Nyugaton is bemutatják. Münícásafejídéiiífók a nagvüz'mcHben Megyénkben igen nagy gon­dot fordítanak arra, hogy az ipari dolgozók szakmai kép­zésük mellett általános mű­veltségre is szert tegyenek. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a szakszervezetekkel és a tömegszervezetekkel együttesen az elmúlt évben 79 munkásakadémiát szervezett, amelyeket több mint 10 ezer ipari dolgozó látogatott. Az idén — figyelembe Véve az ipari dolgozók nagy érdek­lődését — úgy határoztak, hogy minden nagy- és közép­üzemben munkásakadémiákat indítanak ket-három tagozat­tal. így a diósgyőri és az Özdi Kohászati Üzemekben, a bor­sodi bányákban, a gépgyárak­ban és az építőiparban a meg­nyíló munkásakadémiák szá­ma meghaladja a százat. A három évig tartó akadémiák tagozatainak 40 százaléka mű­szaki kérdésekkel foglalkozik, de igen sok idegen nyelvű és általános műveltséget nyújtó tagozatot is szerveznek. A munkásakadémiákon október­ben kezdik meg a tanítást Tanulmányi kirándulásodon gyarapítják ismereteiket a diósgyőri kohászat szocialista brigádjai A Lenin Kohászati Művek kultúmevelési szervei idei munkatervükben egyik leg­fontosabb célul a dolgozók, s ezen belül is elsősorban a szo­cialista címért vetélkedők kul­turális vállalásainak szerve­zett támogatását tűzték ki. Er­re egyik legalkalmasabb mód­szernek a tanulmányi kirán­dulások nagyobb arányú szer­vezése kínálkozott — a dolgo­zókkal történt előzetes megbe­szélések, tájékozódás után. Az üzemok műheiybizottságaiban működő kultúrfelelősök a ver­senyben résztvevő brigádok­kal együtt esetről-esetre álla­podnak meg, a verseny szerző­désekhez igazodva, hová rán- duljanak ki, miket tekintse­nek meg. Az idén eddig — a korábbi éveknél lényegesen több — már hatvan tanulmányi kirán­dulást szerveztek a megye és az ország nevezetes helyeire. Így a gyár több mint három­ezer, legnagyobbrészt a szo­cialista brigádversenyben résztvevő dolgozója ismerke­dett meg Miskolc és Borsod megye, valamint az ország szá­mos, fontos ipari üzemével, természeti szépségekben, tör­ténelmi nevézetességck'ben gazdag vidékeivel, helyeivel. Sokszázan tekintették meg a Szegedi Szabadtéri Játékokat, a Nemzeti Galériát, az Ország­házat, s a 600 éves Debrecent, Pécset, Egert. A kirándulások mindegyikén képzett vezetők adtak kimerítő tájékoztatást, s így azon hasznos módon gya­rapították a résztvevők törté­nelmi, földrajzi, szakmai1 is­mereteiket. tokaj-hegyaljai dalostalálkozó. A hangversenyek műsora igen változatos volt. Az énekkarok többsége Bartók, Kodály és a baráti országok zeneszerzőinek műveiből adott elő. A dalos­találkozók hatására a megyé­ben már tíz új énekkar ala­kult. A megyei tanács művelődés­ügyi osztálya a kórusmozga- lom továbbszélesítése érdeké­ben most elhatározta, hogy november első felében szüreti hangversenyeket rendez To- kaj-Hegyalján. Ezekre az or­szág legjobb énekkarait, így a debreceni Kodály-kórust, a munkásőrség központi ének­karát, a miskolci Bartók Béla leánykórust, a budapesti MA. VÁG Acélhang-dalárdát és a váci Vox Humanát hívják meg. A különböző énekkarok önálló hangversenyeket adnak Hegyalja legjobb bortermő vi­dékein: Mádon, Tokajban, Er- döbényén, Abaújszántún és Szerencsen, majd Tarcalon da­lostalálkozót rendeznek. A találkozóra a másfél millió fo­rintos költséggel felépült tar- cali művelődési otthonban ke­rül sor. Ezen a hangversenyen az ország legjobb kórusai együttesen éneklik el Erkel: Napköszöntő bordalát. A Kom Sós-tetői munkásnegyed Zakóinak kérése A Komlóstető évekkel ez­előtt csak félig megművelt, le­gelőkkel tarkított, kopár domboldal volt. A vasgyári munkások részére a Lenin Kohászati Művek igazgatósága úgy döntött, hogy itt alakítják ki az egyik új munkás-lakó­negyedet. Aki vállalkozott, hogy ezer órát dolgozik az építkezése­ken, jogosan tarthatott számot az épülő lakások egyikére. Az új családi otthonok felépültek, már több mint kétezer lelket számlál a település. Nemso­kára újabb harminc család költözését segítik, s üdvözlik a régi lakók. Komlóstető egyre jobban épül, fejlődik. Gyarapodnak a családok is. Már több mint 120 gyermek veszi reggel és délben hátitáslcáját, s indul a hosszú gyalogúdon a vasgyári iskola felé. A munkások szin­tén gyalogszerrel mennek a gyárba. A háziasszonyok a piacról jövet gyakran panasz­kodnak, hogy a sok gyaloglás­tól fáj a lábuk. Elkelne itt egy autóbuszjá­rat. A Miskolci Közlekedési Vállalathoz fordultak segítsé­gért a telep munkáslakói. Ha sikerülne a komlóstetői laká­sokhoz autóbuszjáratot indíta­ni, egycsapásra megoldód!» * vasgyári kórházhoz a betegek* a látogatók szállítása is. A2 útviszonyok nem a legrosszab­bak. Sok borsodi község örül­ne, ha ilyen útja lenne, mini a vasgyári Komlóstetőnek. A Miskolci Közlekedési Vál­lalatnak tolmácsoljuk a szer­kesztőségünkben járt néped küldöttség kérését. Bíznak * K omlástetőn lakó munkások abban, hogy kérésük meghall­gatásra talál, s hamarosan új autóbuszjárattal gazdagodik városunk. A napenergia hasznosítása Sanghaj több mint nyolcvna gyárában készítenek ma mái olyan eszközöket, amelyek te- gítségével hasznosítani lehet a Nap energiáját. Egyebek kö­zött olyan eszközöket készít(“ nek, amelyekkel főzésre és fű­tésre lehet felhasználni a nap­sugarakat. Sok sanghaji gyár­ban ma már rendszeresen használnak ilyen szerkezeteket vízmelegítésre. Úgy. hogy <* munkások a Nap sugarai áltál felmelegítétt vizet használhat­ják az üzemi fürdőkben. Annyit egyék, amennyit érdemel;;; Alacsony ember, de sze­memben felmagasodott, ahogy hallgattam, ö a szendrői tsz elnöke, vagyis övé a község legtöbb munkát kívánó hiva­tala. Az aszályról, a termés­ről beszélgettünk, amikor be­robbant az irodába egy fiatal­ember. Kötényes, idősebb ma­gyar követi — az apja. Nem tudom, köszönt-e, de szemé­ben annyi harag viliódzott, hogy ha villámként elszaba­dul, jaj az elnöknek, Czipa Andrásnak. — Hogy gondolod, Bandi?! — csattant rá. — Mit? *—í Mit?... A szalmát, azt a ■ ■. — Bernai Bálintot nem lehat megállítani, pedig hát nem is ő, hanem az apja a tsz-tag. ö bányába jár. Csak az öregnek nem forog úgy a nyelve, hogy az elnököt le tudná főzni, s ezért hozta az „erősítést”. Szóval, miért eszik a ló szalmát, elgyengül tőle, elcsapja a hasát — ez táplál­ja a vita lángját. Hallgattam a fiatal Bernait. s néha megdöb­bentett szavaival, mert ugyan­csak nem válogatta azokat. Ha az elnök olykor helyesel, más­kor határozottan szól, megér­tem, hogy nemcsak lóügyről van szó, hanem komoly; ősi ragaszkodásról a jámbor iga­vonó iránt, ragaszkodásról, amelyet századok alakítottak ki a parasztemberben. Az elnök nem sértődik meg. a csípős, olykor méltánytalan szavakon. O tudja mit akar, Bernai Bálinté^. és a tagság egy része még nem. A tsz megalakulásával nem hódít tért azonnal a nagyüzemi szemlélet. Az igazság: sok a ló a tsz-ben! Ez az, amit nem nagyon értenek sokan. 27 ló­val van több, mint ami szük­séges. Ennyi jószág pedig 27 hízóökör elől eszi fel a takar­mányt. Komoly pénzért har­col tehát az elnök. S később, a beszélgetésbe kapcsolódó párttitkár, Szanyi Gábor, s a vezetőség előretekintő tagjai. 27 ökröt lehetne meghizlalni, s ezért 200—250 ezer forint dukál a tsz-nek. Így aztán ért­hető, ha Czipa elvtárs a követ­kezőképpen zárja le a vitát: — Csak annyit egyen a ló, amennyit megérdemel! Az aszály erre is kimutatta a „foga fehérjét”. Elorozott 12 vagon takarmányt, s a kuko­rica egyrészét. S ha a silózás­ra, minden ehető takarmány megmentésére, a felesleges lo­vak eladására gondolnak a ve­zetők, teljesen meg lehet őket érteni. És a gépekre lehet át­ruházni a munlca jelentős ré­szét, s így az év további hó­napjaiban, s a jövő év elején sem számítanak mind a 90 ló­nak a munkájára. Istállóban tartani, drága takarmánnyal etetni nagy luxus lenne. A gond. ötleteket, intézkedé­seket szül, s így most bevezet­ték a termelőszövetkezetben a takarmány-kiutalást. Ez azt jelenti, hogy naponta csak annyi abrakot, takarmányt kaphat egy ló, amennyit szá­mára előírnak és ezt utalvány ellenében lehet felvenni. A ló széretete mellett persze eZ is fűti a szenvedélyeket. A ve­zetőség igy elejét tudja venni a pocsékolásnak, na meg más­nak is: a fekete fuvaroknak. Mert mi tűrés-tagadás, ez is előfordult olykor-máskor Szertáron, s kinek a takarmá­nyát ette a ló, mint a közösét. Czipa Andrásnak, a vezető­ség más tagjainak is sokat kell most vitatkozni ezekben a na­pokban, ettől azonban nem félnek: tudják, hogy jó ügyért teszik ezt, előre tekintenek, d jövőre gondolnak. Ha most hagynák csákiszalmájaként kezelni a takarmányt, télen cl kellene pocsékolniuk a jószá­gok egy részét, igy viszont aZ átteleltetést meg tudják olda­ni. Az elnök is szereti a lovat, hiszen gazdaember. De most már egy nagy gazdaságra gon­dol akkor, amikor kijelenti: — Csak annyit egyen a ló, amennyit érdemel... — Neki van igaza, az idő igazolja majd. Garami Fm5 GRAND HOTEL HUNGÁRIA" u Balia Ödön és Baktai Ferenc riportregénye XVL A hajó süllyed Odalent pedig végleg felbo­rult a maradék rend is. A vö­dör-lánc is szakadozik már, de néha még önvédelemből egy- egy asszony beáll a sorba. Hanem az a néhány tüzér.... Az a néhány tüzér megtalál­ta az itairaktár ajtaját. A Hotel Hungária italraktá­ráét. Amelyet most csak egyetlen ember véd. Feri londiener. Nem a nyilas-karszalag mi­att. A vég iránti hűségből. A cég — örök, — gondolja Feri. akinek az apja is itt volt sze­gény liftes, szegény, félkarú hadirokkant. — Ide nem lehet bemenni — mondja kétségbeesett buz­galommal — Takarodj innen! — üvöl­ti egy csapzottha.iú, az oltástól félig kormos tizedes —, azt akarod, hogy inkább égjen? Kinek őrződ, mi? És félrelökik Ferit, mintha Ott sem volna. És letörik a lakat. És egy negyedóra múlva ko­nyak, gin és badacsonyi illata lengi be a sárga-sötét, nyava­lyás villanyfényben vergődő pincét. Isznak. És esznek is, mert a raktár tele van elsőosztályú konzerv- csemegékkel, a dobozos sonká­tól a libamájpástétomokig. — Jól éltek itt — mondja szakértő csettintéssél a tize­des. A katona, akihez szavait in­tézi, nem felel, mert nagyon elfoglalja egy rekeszes láda cipelése. Húsz üveg Törley- pezsgő. Törley-reservé. Hadd folyjon! A lépcsőn egy csupa-szakáll kis katona ül és rohamkésével szakavatott módon bont fel egy teknősbékaleves-konzer- vet. — Elég vacak — mondja közönyösen az első korty után. Mások más kemzervet bon­togatnak. Csak az valamivel nagyobb. A safe. A ..széf”, a portásfülke eddig zöld füg­gönnyel diszkréten eltakart „Szezámja”. De a Szezám nem nyílik. Hát neki a géppisztoly- lyal. Kik bontogatják? Ott áll Padlizsán, ott áll Arany Dénes, ott tördeli a ke­zét Radocsay és Winkler (ő csak azt akarja, hogy kinyis­sák, de sosem fogott még fegy­vert semmiért. Még a saját aranyáért sem.) És pattognak a sorozatok. Odafenn, az égen suhannak a vadászgépeik és gépágyúik tüzével szórják be a partot. Idelent felelget a géppisz­toly. Makacsul, következetes kattogással. — Nem birtok vele? — kér­di egy gúnyos hang a füstben, pokoli pernyében. Mintha ennek a kis helyi pokolnak a főördöge rebbent volna elő valamelyik mélye­désből: senki sem tudja hon­nan, váratlanul Ismét itt van — részegen és fegyverrel — Petneházy. Miért jött? Pénzért. Közben elfeledkezik arról, hogy pálin- kagőaöB agyában az imént még Marika képe ködlött fel (meg­menteni, vagy kinyírni!) — mert csak a páncélszekrény marad az ideál, a mentenivaló, a szerelem. És az ő géppisztolya is be­áll a többi közé. Magasan, a téli ég szürke­ségétől élesen elütő, széles, fe­kete szárnyakon szállnak a re­pülők. A hidakon pattognak a gép­puskagolyók. Nyilas-karszalagos utóvédek rohannak a hidak felé. Pestről menekül a régi Ma­gyarország. A hidakon csattogó bakanes- és csizmatalpak valaminek a végét jelzik riadt morze-jele- ikkel. S-O-S . .. Süllyedünk . . . Pattognak a csizmaszögek és hullák nyúlnak el a Lánchíd kövein — csattogó zászlóval üldözi őket a halál. De maradlak még az innen­ső parton is. Maradtak és igyekeznek mindent magukkal vinni. Min­dent és minden áron. (Folytatjuk) Könyvespolc Uj könyvekről — röviden Rcmenyik Zsigmond: AZ ATYAI HÄZ Olyan jellegzetes hangú, egyéni írónak, mint amilyen Remenyik Zsigmond, a szín­darabjai is abból az anyagból vannak gyúrva, mint regényei és elbeszélései, az 6 hangját visszhangozzák, s teljes egy­séget alkotnak más műfajban írt műveivel. Most kiadott kö­tete a három legjelentősebb színpadi alkotását közli. A „Hotel Vén Európa” egzotikus tájon játszódik, a „Kard és kocka”, amelyből film is ké­szült, kuruckori anekdota — a szerző megfogalmazása sze­rint —, míg a harmadik, a címadó, „Az atyai ház”, a dzsentri-világ széthullását, a távolba szakadt magyarok viszontagságait rajzolja meg. (Szépirodalmi Könyvkiadó). Szinnyei Júlia: NYOLC LATOGAT0 Nyolc lakásnéző látogatóval ismerkedünk meg egymás után Szinnyei Júlia új, színe­sen és tartalmasán megírt mai regényében. A látogatók apróhirdetésre érkeznek, és beszélnek magukról, életük­ről, körülményeikről, s amit ők nem mondanak el* azt ele mondja érdekes történetek keretében a regény. A törté­netek sokfélék: egyik egy portrévázlat, a másik hosz- szabban, fordulatosabban ki­bontakozó elbeszélés. Egyik komoly hangnehiű, drámai színezetű, a másik meg mu­latságosan groteszk, vagy ép­pen anekdotikus. (Szépirodal­mi Könyvkiadó). három földrész ORSZÁGAIBAN A magyar szakszervezetek jelenleg 76 ország szakszerve­zeteivel tartanak hivatalos kapcsolatot. A Három föld­rész országaiban című kötet­ben a külföldön járt magyar szakszervezeti delegációk egyes tagjainak néhány élmé­nyét, tapasztalatát találjuk,- Az egyes fejezetek szerzői ar­ra törekedtek, hogy bemutas­sák az általuk megismert or­szágokat, azok szakszervezeti mozgalmát, munkásosztályá­nak harcait, törekvéseit. AZ összeállításban Varga György, Vas János, Szilágyi Sándor, Verők Istvánná, Kulcsár Ödön, Baranyai Tibor, Dan- csó Ödön, Bognár Ferenc, Beckl Sándor, Horn Dezad írásait olvashatjuk, (Táncsicd Könyvkiadók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom