Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-26 / 227. szám
4 ESZAKMAGYARORSZAO Kedd, 1961. szeptember f*. Útmutató népűnk műveltségének emeléséhez A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 1961 — 62. évi terveiről Kulturforradalmunk a könyv terjesztés tükrében A megyei pártbizottság mellett működő művelődési tanács 1961/62. évi népművelési irányelveinek 1. sz. mellékleteként nemrég jelent meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat „Űtmutató”-ja az 1961/62. évi tudományos ismeretterjesztő munkához. Az „Üt- mutató”-t a Művelődésügyi Minisztérium, a SZOT, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a TIT, az MSZBT és a SZÖVOSZ közös irányelvei alapján a TIT Borsod megyei elnökségének operatív bizottsága dolgozta ki és minden bizonnyal jó segítséget nyújt majd a megnövekedett feladatok eredményes megoldásához. Az új ismeretterjesztő évadban a korábbi éveknél nagyobb feladatok hárulnak a népművelésben munkát vállaló, abban aktív tevékenységet kifejtő, áldozatkész népművelőkre. A megyei ismeretterjesztő munka eddigi eredményei azonban — a jelenleg még meglévő fogyatékosságok ellenére is — biztos alapul szolgálnak a tudományos ismeretterjesztő munka továbbfejlesztéséhez, népünk műveltségének emeléséhez, a kultúrforradalom célkitűzéseinek megvalósításához. Az Útmutató általános elvi célkitűzései «italnak arra, hogy a ’ gazdasági és a társadalmi életünkben végbement forradalmi változások kedvező hatással voltak az ismeretterjesztő munkára is. Óriási mértékben megnövekedett az érdeklődők száma és fokozódott az ismeretterjesztő munka hatékonysága is. Megnövekedett feladatainknak csak úgy tudunk a jövőben eleget tenni, ha a tudományos ismeretterjesztő munka és a kulturális élet minden területén uralkodóvá tesszük a marxizmus—leninizmus eszméit és a kulturális nevelőmunka hatékonyságának fokozásával az eddigieknél is jobban segítjük a szocializmus építésének gyakorlatát, a második ötéves terv időszakában soron következő gazdasági, politikai és ideológiai feladatokat. Ezért társulatunk az objektív ismeretanyag közlésén kívül a sokoldalú nevelőhatás biztosítását, az általános műveltség színvonalának emelését, a természettudományos ismeretek fokozottabb terjesztését, a dolgozók szakmai és politikai műveltségének emelését tekinti legfontosabb célkitűzéseinek. A munkások között végzett- ismeretterjesztés területén továbbra is a munkásakadémiák szervezésére kell a legnagyobb gondot fordítani. Az üzemi munkásság körében ez a forma vált be a legjobban, ez elégíti ki leginkább a jelentkezők érdeklődési körét. A munkás- akadémiák komplex felépítésűek: egy, vagy több szakmai tagozat melleit üzemgazdasági, idegen nyelvi, vagy más tagozatok is működnek. A munkásakadémiákon belül a KISZ és a nőtanács szervezi meg az ifjúsági-, illetve a nőakadémiákat. A munkásakadémiákon kívül továbbra is működnek majd az ismeretterjesztés más, változatos formái. így a jövőben is lesznek szak- szervezeti bizalmi akadémiák, előadássorozatok és más ismeretterjesztő rendezvények. Különös gondot fordítunk a szocialista munkabrigádok kulturális nevelésére. A brigádok tagjai legtöbb helyen a munkásakadémia előadásain vesznek részt. Beiratkozásukat már most célszerű megszervezni az üzemekben. Nagy gondot fordítunk az úgynevezett szakmásító tanfolyamokra is, ezeken — éppen az érdeklődésre való tekintettel — rendszeressé tesszük a világnézeti és az általános műveltség emelését szolgáló előadásokat. Miskolcon és Borsodban sok dolgozó lakik munkásszállásokon. Számukra alapismereteket nyújtó témákból célszerű előadássorozatokat összeállítani. Néhány munkásszálláson már megvan a lehetőség munkásakadémiák szervezésére is. A vidékről bejáró munkások közötti ismeretterjesztés legcélravezetőbb módjának a lakóhelyen szervezett előadások bizonyultak. A nagy- és középüzemeknek a munkások lakóhelyén szervezett ismeretterjesztő tevékenységét célszerű patronálni könyvkölcsönzéssel, filmvetítéssel és az egyes községekben szervezett különböző előadásokkal. A szakr szervezeti művelődési otthonok akkor nyújtanak nagy segítséget e probléma megoldásához, ha nemcsak az adott üzem, hanem a terület kulturális igényeit is igyekszenek maximálisan kielégíteni. A Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Háza, az Ózdi Kohászati Üzemek Liszt Ferenc Művelődési Háza és más művelődési otthonok már korábban is mutattak jól példát a' környező községek kulturális életének patronálását illetően. Megvan a lehetősége, hogy ezirányú tevékenységüket a jövőben továbbfejlesszék. Az Útmutató külön fejezete foglalkozik a falun folyó ismeretterjesztő munka feladataival. Ezt a következő ismeretterjesztő évadban már alapvetően új viszonyok között végezhetjük, mivel mezőgazdaságunkban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Ebből eredően alapvető feladatunk: az ismeretterjesztés sajátos eszközeivel segíteni a termelőszövetkezetek megszilárdítását, gazdálkodásuk fejlesztését, az egységes szocialista paraszti osztály kialakítását. Segítenünk kell a termelőszövetkezeti vezetők és tagok •agyüzemi szemléletének kialakítását is. Fokozottabb mértékben kell ismertetnünk a mezőgazdasági termelés tudományos alapjait. A szocialista termelési viszonyok megszilárdítása és az egységes, szocialista, paraszti osztály kialakítása végett az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a parasztsá, világnézeti nevelésére, a falu általános műveltségének és kulturális színvonalának emelésére. A falun folyó ismeretterjesztő munka fő formájaként ki kell alakítanunk a termelőszövetkezeti akadémiák sokoldalú és széleskörű hálózatát. Ezeken az akadémiákon állandó beiratkozott hallgatóság vesz majd részt, és az első években az alábbi tagozató! működnél:: alapismereti tagozatok, amelyeken üzemgazdasági-, műszaki-, természet- és társadalomtudományi előadások lesznek. A korábbi ifjúsági és nők akadémiája helyett a tsz-akadémiák rendszerében működnek majd ifjúsági és női tagozatok. Az elkövetkező ismeretterjesztő évadban a termelőszövetkezeti akadémiák lesznek a falusi ismeretterjesztő munka alapvető formái. Az előző évek tapasztalatai alapján azonban továbbra is megmaradnak az úgynevezett művelődési estek, amelyeken az érdeklődéstől függően természet- tudományi, szakmai és társadalomtudományi előadások szerepelnek majd. Az ifjúság körében végzett ismeretterjesztésről szólva az „Útmutató” hangsúlyozza, hogy a társadalom erkölcsi fejlődésén belül az ifjúság morális nevelésének különleges jelentősége van. Különösen a szocialista hazaszeretet sokrétű fejlesztésére kell nagy gondot fordítani ifjúságunk körében. Az ifjúság körében végzett ismeretterjesztés alapvető formája a munkás-, illetve termelőszövetkezeti akadémiák ifjúsági tagozata lesz. Továbbra is célszerűnek mutatkozik ifjúsági előadássorozatok szervezése ott, ahol akadémiák létrehozására nincs lehetőség. Az új ismeretterjesztő évadban a népművelési szervek és a TIT nagyobb gondot fordít majd ismeretterjesztő és művészeti szakkörök létesítésére, illetve patronálá- sára is. A városok, járási székhelyek és ipari centrumok ismeretterjesztő munkájával az „Útmutató” külön fejezete foglalkozik. Utal arra, hogy ezeken a helyeken — a kivételektől eltekintve — általában nem volt a kívánalmaknak megfelelő rendszeres, széleskörű módszerében is hatásos ismeretterjesztés. A következő ismeretterjesztő évadban minden vonatkozásban hatékonyabbá kell tenni az Ismeretterjesztést e területeken. Ennek alapvető feltétele, hogy az egyes városok és járások nagyobb gondot fordítsanak a népművelési munka koordinálására, hogy megvalósítsák az ismeretterjesztő tevékenység harmonikus egybehangoltságát Az „Útmutató” végül a tudományos ismeretterjesztés hatékonyságának fokozására irányuló feladatainkkal foglalkozik. Részletesen elemzi az előadók segítésének módjait. Felhívja a figyelmünket az előadói konferenciák, vitaestek, módszertani megbeszélések jelentőségére. Az írásos ismeretterjesztésről szólva meg; állapítja, hogy a Borsodi Szemlét méginkább megyei vonatkozású, népszerű tudományos ismeretterjesztő fórummá kell fejleszteni, melynek egyben megyénk tudományos életének serkentőjévé is kell válnia. Az „Útmutató” javasolja, hogy megyei pártsajtónk, az Észak- magyarország is rendszeresebben jelentessen meg tudományos ismeretterjesztő írásokat — elsősorban a megye politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életével cftszcíüggő népszerű, tudományos cikkeket. Az „Útmutató” befejező része módszerbeli problémákkal foglalkozik. Utal arra, hogy a TIT a megyei tanács művelődésügyi osztályán működő módszertani tanácsadóval együttműködve három módszertani szakbizottságot hoz létre, mely a munkások, parasztok és az ifjúság körében folytatott ismeretterjesztő munka helyzetét, az országos és megyei tapasztalatokat fogja tanulmányozni és javaslatokat dolgoz majd ki az ismeretterjesztő munka módszereinek fejlesztésére. Felhívja a figyelmet az „Útmutató” arra is, hogy a Megyei Módszertani Tanácsadó kezelésében nemrég megalakult Szemléltető Eszközök Tára szolgáltatásait máris célszerű minél inkább igénybe venni. Felhívja továbbá a népművelők figyelmét arra is, hogy a szemléltetés korszerűsítésére a legkülönbözőbb formák és hatásos módszerek alkalmazására helyileg is nagyobb gondot kell fordítani. Az előadásos propagandán kívül bátran kell alkalmazni egyéb, kötetlenebb formákat is. mint pl. gyárlátogatások, tanulmányi kirándulások, bemutatók, tapasztalatcserék. múzeumlátogatások, tárlat- vezetések, barátsági estek, író—olvasó találkozók. A megvei pártbizottság mellett működő művelődési tanács meg van győződve róla, hogy a megyében folyó tudományos ismeret- terjesztésben résztvevő valamennyi állami- és tömegszervezet éppúgy, mint a TIT-ben tömörülő értelmiségi szakemberek, ezután is tettre készen és kellő felelősséggel veszik ki részüket népünk műveltségének szakadatlan emeléséből. Kiss András, a TIT társadalomtudományi szaktitkára. fc... Hódmezővásárhely az én könyveim számára nemlétező terület... Debrecenben is legfeljebb egyet vesznek, Szegeden kettőt: a többit Budapesten kell eladni. Kisújszállásra még a híre sem jut el az uj könyveknek. Kabára még az a hír sem, hogy van könyv a világon. Ellenben Miskolcon el lehet adni ötven példányt A magyar kultúráról Móricz Zsigmond írta e keserű sorokat 1923. szeptemberében A múltban a könyvek magas ára elzárta a dolgozó embert a tudás, az olvasás elől másrészt az elnyomás eszközeihez tartozott a szellemi rabság. A könyv fegyver volt — az értéktelen detektív, kém és gengszter „irodalom” a tudatos népbutítás fegyvere. Az igazi irodalomtól félt az uralkodó osztály, ahogy Adv Endre mondta: „ ..; A kastély únja a betűt, retteg a könyvtől...” A könyvkiadás és a terjesztés annyiban volt érdekük, ameny- nyiben növelte a hasznukat és politikai érdekeiket szolgálta. Kicsi volt azoknak a munkásoknak, parasztoknak a száma, akikhez eljutott az igazi irodalom. Merőben megváltozott a könyvkiadás és a könyvterjesztés a felszabadulás után. A könyv fegyver lett a párt vezette munkásosztály kezében — a tömegek felvilágosításának, műveltségi színvonalának emelését szolgáló fegyver. A könyvkiadásnak elválaszthatatlan része a terjesztés, vagyis a megjelent kiadványok időben való eljuttatása az olvasókhoz. A szocialista könyvterjesztés ugyanolyan fontos politikai munkává vált a fel- szabadulás után, mint a szocialista, a dolgozó nép szellemi igényeinek kielégítését szolgáló könyvkiadás. Sem az egyik, sem a másik nem ment magától, harcot kellett folytatni mindkettőért. Ennek a harcnak fontosabb állomásai a nyomdák államosítása, s a kiadás és terjesztés új formáinak, módszereinek megszervezése a kapitalizmustól ránk maradt profithajhúszó, népet becsapó formák, módszerek helyett. Az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak jelenleg nyolc könyvesboltja működik városunkban — pár napon belül a Bajcsy-Zsilinszky utcán is megnyílik egy. Miskolcon boltja működik a Magyar Könyv Kereskedelmi Vállalatnak is. A boltokra az egyenletes fejlődés jellemző. Ez részben azzal magyarázható, hogy a magyar könyvkiadás egyre javul, — mind több hasznos, tartalmas, szép kiállítású könyv lát napvilágot —, részben pedig aszal, hogy szépülnek a boltok, fejlődnek a könyvterjesztés dolgozói, — munkájukat mindinkább fontos kultúrpolitikai és nem egyszerűen kereskedelmi tevékenységnek tekintik. Állandóan nő a boltok vásárlóközönsége. 1961 első félévében félmillió forint értékkel több könyvet vásároltak a nyolc boltból, mint a múlt év azonos időszakában, örvendetes jelenség, hogy a könyvvásárlók összetétele mindinkább újjáalakul, eltolódik az üzemi munkások javára. Ezt bizonyítják az üzemi terjesztés adatai: az 1957. évi egymillió négyszázezerről a kétszeresénél is többel növekszik az üzemi könyvterjesztéssel foglalkozó boltjaink forgalma ez év végéig. Egyes kiadványok napok alatt elfogynak a boltok polcairól. Az a biztató, hogy helyüket szebb és jobb könyvek foglalják el. A könyvbarátok megvásárolnak minden hasznos könyvet, akár klasszikus, akár ma élő szovjet, nyugati. vagy magyar író * xrxsmSje, Móricz Zsigmond „Ez a magyar kultúra” címmel egészen mást írna manapság, mint pár évtizeddel ezelőtt. Megsokszorozódott a szakirodalom kiadása és olvasóinak száma. A szakirodalomból talán nem is lehetne eleget nyomtatni, kiadni. Ez érthető. Egy-egy bolthoz állandóan szélesedő törzsvásárló gárda tömőiül, — a vásárlók és a könyvterjesztő dolgozói között így közvetlen munka-kapcsolat alakul ki. A vevőkkel mind kultúráltabban, udvariasabban foglalkoznak a „könyvesek”, beszereznek kiadványokat ha már elfogyott, vagy mást ajánlanak helyette, ahogyan ez méltó a szocialista könyvterjesztés dolgozóihoz. A könyvek .kiszolgálásakor a pultnál; a polcok mellett munkájukkal idézik Kölcsey szavait: „... Itt az írás, forgassátok érett ésszel, józanon ,. — mert tudják, hogy a könyv- vásárló könyvbarát érett, Józan ember, olvasott olvasó —* vagy a kultúrforradalom előbb-utóbb azzá neveli; Cs. Bartók László Romeo, Julia és a gépesítés Veronában sok évtizedes szolgálat után nyugdíjba ment Ettore Solimani, Julia sírjának őrzője, aki nem egyszer kapott levelet a „veronai Júlia magántitkára” címzéssel. A megható szerelmi történetről a jövőben egy automata ad ismertetést, amely a megfelelő érme bedobása ellenében, kívánság szerint németül, angolul vagy franciául mondja el Romeo és Julia szerelmének történetét Amikor a zene láthatóvá válik Az Automatizálási én Távirányítási Kutató Intézet bemutatóteremmé átalakított laboratóriumában vagyunk. A falakat és a mennyezetet fekete drapéria borítja. A lágy, ezüstös fényű ernyőn egy hegedűművész sziluettje látható. „Figyelem! Kezdjük!” — adja ki az utasítást Konsztan- tyin Leontyev mérnök. Meglendül a Vonó, felcsendül a zene, s a vetítőemyő életre kel. Egymást érik a színek csodálatosan összefonódó hullámai, s úgy tűnik, mintha a dallamok drágakövekkel téli, gyönyörű ékszerdobozt nyitottak volna meg előttünk. Több mint félezer értékes régiség Alig két éve nyílt meg Hejőkeéesztúrban. a tájműzeum. A múzeum anyagának gyarapítását szívügyüknek tekintik nemcsak a helybeli iskola nevelői, tanulói, hanem a falubeli dolgozók, hivatalos szervek, a szomszédos községek pedagógusai £s a Hazafias Népfront mezőcsáti járási vezetősége is. A rövid idő alatt több mint ötszáz értékes anyag gyűlt: ösz- sze s ma már Hejőkeresztúrban van a megye leggazdagabb és legtöbb régiséget őrző tájmúzeuma. Szép számmal találhatók benne szkita korabeli edények, harci eszközök, továbbá tatárjáráskori lándzsák, buzogányok, nyílhegyek, törökhódoltsági színes kancsók, néprajzi vonatkozású különféle tárgyak, régi munkaeszközök, az 1048-as szabadságharc idejéből puskák, osztrák zsandársisakok, kardok, korábbi korszakból orrszarvú lábszárcsontok, mammutagyar-töredékek. Viszonylag gazdag anyag emlékeztet a Tanácsköztársaság idejére is. Az egykorú plakátokon, hirdetményeken, falragaszokon kívül Itt található a helybeli direktórium megalakulásának eredeti jegyzőkönyve, falubeli veterán harcosok érdekes levelei Oroszországból. A gazdag anyagú múzeumot gyakran keresik fel a környékbeli, de az ország távolabbi helyeiről az érdeklődők. Ózd és környéke vízellátásáról Felszabadulásunk előtt Rimamurány-Salgótar.ián hajdani urai vajmi keveset törődtek az északi gyárvárosok jogos szociális érdekeivel. Ózd- nak például egész napjainkig nem volt szennyvízcsatorna hálózata, sőt Ivóvízellátását sem biztosították teljes mértékben. Nem véletlen, hogy országos átlagban Ózdon aratott legkegyetlenebb módon a tífusz, de egész napjainkig Ózd volt a gyomor- és bélbántal- mak fő fészke. A felszabadulás után sok mulasztást pótoltunk, és nemrégiben már megkezdték az ózdi csatornamű derítőjének építését is. Ez lesz az ország egyik legmodernebb derítője. Mintegy 40 millió forint költséggel épül. A város csatornázását már az elmúlt évben megkezdték. A derítő a jövő év végére, a város csatornázása pedig az egész települést behálózó gerincvezetékkel együtt 1935. végére készül el. Tölib mint 100 millió forint költséget igényel ez az építkezés. A város ivó- és ipari vízigényét egyelőre a Sajó partjának kavicsrétesén megszűrt vízzel, hosszú kútsorok létesítésével kívánják megoldani. E kutak vizét az ózdi völgyből fővezetéken át, a környező dombtetőkön épülő nagy tárolómedencékbe nyomják fel. Innen a víz gravitációs úton kerül majd a hálózatba. Ózd Ivóvízellátása körül azonban ezúttal élénk vita kerekedett. Egyes szakemberek véleménye szerint ugyanis mindenképpen helyesebb és gazdaságosabb volna Ózd vízellátását a Sajó helyett az aggteleki cseppkőbarlang kihasználatlan, gazdag és kristálytiszta karsztvizére építeni. Meggyőző példa erre, hogy csehszlovák barátaink Rozsnyó és Rimaszombat vízellátását a barlang túlsó oldalán jelentkező bőséges karsztvízkészletből oldották meg. Köztudomású ugyanis, hogy a karsztvíz a legüdítőbb és a legcsiramentesebb ivóvíz. Igaz, hogy az emberi szervezet számára fontos néhány vegyianyagot (pl. jódot) nem tartalmaz kellő mennyiségben, de ennek pótlását a vízmű köny- nyűszerrel megoldhatja. A barlang magyar oldalának bővizű folyói Ózd, sőt egyidejűleg Putnok és esetleg más, kisebb települések ivóvízellátását is biztosíthatnák. Mivel azonban az egyik folyó egymagában is 60 ezer köbméter vizet szállít 24 óránként, a másik két folyó vízhozama egyelőre nélkülözhető volna Ózd és az említett községek vízigényének kielégítésében. Kétségtelen, hogy ózd és Jósvaíő környékének domborzati viszonyai a fővezeték építésének nem túlságosan kedveznek. Alapos becslés szerint a fővezeték megépítés« mintegy 70 millió forintba kerülne. Köztudomású azonban, hogy a fővezeték építése a Sajó partján is jelentős összegbe kerül. Ha pedig az aggteleki távvezeték ez idő szerint jóval többe is kerülne, előnye számos szempontból vitathatatlan. Mindenekelőtt jobb, több és tisztább vizet ad, egyidejűleg több fontos település vízigénye is megoldható, a Sajó vízkészletét pedig alsóbb folyása mentén települő újabb iparvállalatok, vagy növekvő lélekszámú települések részére tehermen tesíthetnénk. Az aggteleki folyóinak hasznosítását ezúttal vitaindító szándékkal vetem fel. Mindenesetre érdemes volna a javaslatot alapos fontolóra vennünk, mert a vízellátás kérdése iparunk, mező- gazdaságunk fejlődésével arányban — mint világszerte — nálunk is egyre fontosabb kérdésként jelentkezik. S ha ez így van, helyesebb a két^ dést nem a mai, hanem a távlati szükségletek jegyében megoldanunk. Vincze Oszkár
