Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

Vasárnap, 1961. szeptember 11.

fiRZAKMAGYARORSZÄG

3

Koval Pál elvlárs a határőröknél

Kovái Pál elvtárs, a miskolci városi pártbizottság első titkára csütörtökön az ózdi járásban volt országgyűlési képviselői látogatáson. Susa és Hangony községben felkereste a határőröket, akikkel szívélyes eszmecserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdésekről, munkájukról és feladataikról.---------oOo--------Közgyűlést tartottak a Mis oici Kárpitos Kisz-ben

A Miskolci Kárpitos Ktsz dolgozói, vezetői, közgyűlést tartottak. Kluger László elvtárs, a szövetkezet elnöke, beszámolójában elmondotta, hogy ez év nyolc hónapjában, mintegy 5 millió forint értékű munkát végeztek el, új ülőbútorokat gyártottak, illetve javításokat végeztek. Ez év első felében igen jó eredménnyel dolgozlak, tervüket 103 százalékban túlteljesítették. Július és augusztus hónapban némi visszaesés mutatkozik, aminek egyik okozója, hogy 110 Voltról 220 Voltra tértek át, s így valamennyi villanymotorukat át kellett tekercselni.

Az eredményesebb munka, a termelékenység növelése érdekében átszervezést végeznek. Az eddigi kettő helyett, például három kárpitos brigádot szerveznek. Most, hogy leözeleg a nagy ülőbútorvásárlási szezon, gazdag választékkal, új bútortípusok egész sorával várják a vevőket.

Szocialista brigádvezetdk értekezlete

a Lenin Kohászati Művekben

Az újdiósgyőri Bartók Béla Művelődési Házban a Lenin Kohászati Művek szocialista brigádvezetői értekezletet tartottak. Solti András, a szakszervezeti bizottság titkára üdvözölte az összejövetel több mint négyszáz résztvevőjét, köztük a gyár mozgalmi, társadalmi, műszaki és gazdasági vezetőit, méltatta az értekezlet jelentőségét, majd Nemeskéri János, a nagyüzemi pártbizottság titkára mondott beszámolót. Visszapillantást vetett a szocialista brigádverseny múltjára, eddigi eredményeire. Megállapította, hogy a mozgalom egyre népszerűbb lesz a dolgozók körében, biztatóan erősödik, terebélyesedik. A gyárban az idén újabb 42 munkacsapat csatlakozott a vetélkedőkhöz s velük együtt ma már 552 munkabrigád, mintegy 4600 tagja versenyez a megtisztelő címért. A továbbiakban rámutatott az új versenyfajtának a szocializmus építésében és meggyorsításában betöltött és betöltendő fontos szerepére, embernevelő hatására. Hangsúlyozta a politikai felvilágosító munka, valamint a tanulás fontosságát, a versenyben résztvevők kölcsönös támogatásának szükségességét és jelentőségét. Végül a gyár előtt álló legfontosabb feladatok megvalósítására, az abban való tevékeny közreműködésre hívta fel a résztvevők figyelmét.

Az előadást felszólalások követték.

Aranykalász

... egy hété annak, hogy

Mindössze Barcsa Sándor kollégám lapunk hasábjain három miértre adott válaszok sorozatában állította elénk a mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet helyzetet, eredményeit. S ha most az olvaso ismét ennek a közösségnek nevével találkozik, joggal veti fel a kérdést, miért favorizálják annyira? Tálán az újsággal is valamiféle szerződést kötött a tsz, nemcsak az Állatforgalmi Vállalattal?! Alkalmasint kibérelt magának néhány vasárnapi hasábot, mint valamilyen „karámot,” _ ahova rendszeresen „beterelik” a dicsőítés és ajnározás csillogó szavait?!

No, persze nincs ez így, bár úgy tűnik, nem is járnánk rosszul, ha ilyesféle egyességre lépnénk a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz-el. Róla írván, mindig „friss, jó árut” szállíthatnánk olvasóinknak.

Szóval úgy esett, hogy jó sorsunk megint arra vetett bennünket, és a jószomszédnak, akárhányszor is találkozunk vele, mindig megemeli az ember a kalapját, sőt többször is betér hozzá egy kis tereferére.

, Köszöntem is szerettük volna a termelőszövetkezet vezetőit és dolgozóit, akiknek jó hírét szerte a megyében szétröpítik a mindenfelől érkező küldöttségek, — gratulálni nekik, hogy a termelőszövetkezetek nagy nyári versenyében megszerezték a megyei pártbizottság zászlaját. Szerdán jártunk arrafelé, és pénteken este tartották meg az ünnepi közgyűlést, amelyen a megyei pártbizottság megbízásából Csege Géza elvtárs nyújtotta át az elsőséget hirdető és elismerő zászlót.

Ünnepi készülődésre, ®zz^‘

együtt járó ünnepi hangulatra számítottunk, de ennék nyomát se találtuk. (Pedig néhanapján ott is ünnepi semmitevés áhítatával találkozik az ember, ahol igazán nincs mit ünnepelni.)

Azt hiszem, itt mindjárt „el lehet kapni” az Aranykalász sikereinek titkát. Ez pedig: a mezőgazdasági termelésben olyannyira fontos idő állandó és alapos kihasználása, a hétköznapok tisztelete, a kitűnő időbeosztás, a szervezettség és fegyelem. Ha ez mind együtt van, a szaktudás és hozzáértés számára biztosítva van az egészséges atmoszféra.

Az esti órákban az irodán együtt láttuk a brigádvezetőket, akik nagyon figyelmesen, körültekintően, alapos vitában kikristályosítva beszélték meg a másnapi programot, a munkacsapatokig, az emberekig lebontott tennivalókat.

— így van ez mindig, újságolta már korábban Pintér Ferenc főkönyvelő. Kiss Bertalan elnök tévollété- ben 6 volt szíves tájékoztatni mindazokról a nagyszerű eredményekről, amelyek a szép zászlót „összehozták”.

A főkönyvelő számokkal dolgozik, így érthető, hogy a termelőszövetkezet többesztondős előrehaladását számokkal világította meg. Kivételeden szeretem a számokat. Főleg, ha

A Dankó Pista utcában

Kímélet csak annyi volt, hogy a két nemet elkülönítették. Férfiakat, nőket bezártak két helyiségbe, s mezítelenül, szégyenkezve nézték az ablakon át, mint kerülnek be ruháik a gőzölgő kazán torkába. Majd a nullásgépek kezdtek csattogni, s földre hullottak a göndör fürtök, s

velük együtt sok-sok könny__ Ez

v

olt a cigánysors, valamikor Hídvég- ardón. A faji gyűlölködés, na, meg az öntespedés akasztotta nyakukba a másik sorsot. Ha a korai télben felsírtak a hízók a parasztportákon, kéregetve sorra járták az udvarokat. S ami nem jöhetett jószerével, annak lába kelt. Betűt nem ismertek, s ha a lánynak tetszett a legény, összeálltak, ha úgy tetszett, szétmentek. Ügy éltek, mint a vadrózsák. Régen volt.

S ha most visszafordulunk egy kicsit a tegnaphoz, próbáljuk az emlékeket felidézni, valami fájdalmas

minden épkézláb ember dolgozik, az OTP kölcsönt adott. Hízót még minden télen vágtak, tehenük is van, s éppen most adtak el nemrégen egyet. Mire megy a pénz? Ez már télre kell, mert van két gyerek, télikabá- tot kell venni, meg itt van az iskolázás is. Csemerék is úgy éltek valamikor, mint a többi cigányok. Jártak egyik községből a másikba. Itt azonban véglegesen gyökeret eresztettek.

Száva Ádárnék a Dankó Pista utca 7. szám alatt laknak. A házuk ugyanolyan, mint Csemeréké, a férj már évek óta Ormosbányán dolgozik. A lakás itt is rendes. A család nagy, 7 gyerek van. Az 1500—1600 forintos fizetésből mégis több mindenre futja. Villannyal világítanak, a konyhában rádió szól. Nagy a család, sok pénzre van szükség, de a fiatalasszony takarékos, rendesen fizetik a havi 160 forintos OTP törlesztést S tudják azt is, hogy a télen disznót vágnak. Aprójószágot, de

A képen a Dankó Pista utca házai láthatók.

nagyobbat is, valamennyi porián lehet látni.

Azt mondják, nincsen olyan vasárnap, hogy ne főznének húst az ardói cigányok, no persze, gyakran hétköznap is. A faluban ők vásárolják a legtöbb baromfit. Csak frisset egészségeset. A közeli moziban gyakran látni őket s nem húzódozik mellőlük senki, mert a ruhájuk rendes, tiszta, a fiataloké meg divatos. Biztos megélhetése van valamennyi cigánycsaládnak, mert nem félnek a munkától, s ez átalakította őket Egyrészük a közeli állami gazdaságban, másrészük Ormosbányán dolgozik. Napközben csak asszonyokat, gyerekeket vagy legfeljebb öregeket lehet otthon találni.

a jól végzett munka tudatából fakadó jogos büszkeség csendül bennük. Ahogy ez Pintér elvtárs tájékoztatójából is kihallatszott

És még valami: ezeknek a számoknak tükrében, amelyeket a tájékoztatót követő látogatások, közvetlen élmények, a valóságról szerzett benyomások olyannyira hitelesítettek, szóval ezeknek a számoknak összességében kibontakozott, kirajzolódott a nagyüzemi gazdálkodás ereje, előnyei és hadd mondjam így: szépsége.

Idézzünk hát ?-',hany . tétéit a

főkönyvi lapokról! 1200 holdon termesztettek kalászosokat. Ezeknek 80 százalékát kombájnnal aratták és csépelték el. A tervezett tíz vagon helyett 14 vagon kenyérgabonát, — búzaföldadóval, cséplőrésszel együtt összesen 36 vagonnal — adtak át az államnak. Az idén 100 holdon, jövőre 323 holdon termesztik a Bezosztáját, a nagyhozamú szovjet búzafajtát

A tsz-nek 400 szarvasmarhája van, ebből 105 fejőstehén. Ezidén is tartják a 12,2 literes istállóátlagot. Már 165 hízott marhát adtak át. 700 darab sértésükből 120 anyakoca, 400 hízott, 105 tenyészkocát már rendelkezésre bocsátottak. Juhállományuk 3900 darabból áH. Az új szaporulattal év végéig kétezer anyajuhuk lesz. Különösen pompás eredményekkel dicsekedhetnek a baromfi tenyésztésben. Az idén 22 ezer darabot neveltek fel, mindössze hat százalékos elhullással. 250 ezer darab tojást adtak át eddig, ebből 140 ezret keltetésre, 110 ezret fogyasztásra.

Kiterjedt, nagy állattenyésztésükhöz és továbbfejlesztéséhez istállókra, szálláshelyekre van szükségük. Ez évben negyven férőhelyes sertés- fiaztatót, 350 férőhelyes süldőszállást építettek, 700 férőhelyes juhhodályt alakítottak át, 50 férőhelyes lóistállót és ugyanilyen befogadóképességű tehénistállót is építettek. Hozzá kell még fűzni: saját brigádjaikkal, n maguk erejéből. Jövő évi terveik között szerepel egy 300 férőhelyes süldőszállás megteremtése.

Bár a múltkor már jeleztük, hogy a tervezett 46 forintos munkaegység-értékre jó reményekkel lehet számítani. Most ismét felvetettük ezt a kérdést. Pintér elvtárs óvatoskodott: 40 forint körül lesz — úgymond. (Főkönyvelők szívesen használják az ilyen finom fenntartást: : „körülbelül”.) Mindenesetre: 40 fo- . rintot említett, s ezzel már van mit büszkélkedni, lesz mit a tejbe is aprítani. 1

i

Akivel csak találkozik

az ember az Aranykalász Tsz-ben,

— mosolyog, derűs, kiegyensúlyozott’ ió szívvel és csillogó tekintettel szól a tervekről, a holnapról, a további alőrehaladás nagyszerű távlatairól. £

Igen, a szorgos munka, a magas- ? :okú szervezettség eredményeként 6 iránnyá váltak a kalászok az Arany- t kalászban. I r

Sárközi Andor e

Csemer Antal nyugdíjasnak mír nincsenek gondjai öreg napjaira.

ták. Havonta rendszeresen hozza a postás az 530 forintot Ha ez nem is sok pénz, de feleségével, a két lányával meg tudnak élni, mert a nagyobbik lány az állami gazdaságban dolgozik, aztán a tsz-től is vállalnak kapálást s ha a földművesszövetkezeti boltban akad egy kis alkalmi munka, Antal bácsira mindig gondolnak, néhány forint itt is megakad. A községtől vásárolt egy kisebb épületet Átalakították, csak még a simító vakolás hiányzik. Na, de erre is sor kerül. Talán éppen a disznó árából, mert van egy anyakocájuk, s négy süldőnek való. Kettőt majd eladnak, a másik kettőt meg meghizlalják. Tavaly is 180 kilós disznót vágtak.

Csemer Antal régen sem félt a munkától, dolgozott tehetősebb gazdáknál, ebből azonban nem sokra futotta. Kapott egy évben 12 mázsa búzát, kenyeret. — Ez volt a járandóság.

így élnek, s telnek napjaik az ardói cigányembereknek. Az évek, a munka megváltoztatta gondolkozásukat, életcéljaikat. Gondjaik, örömeik olyanok, mint minden emberé. A szép, új házak mellett van még putri is, hevenyészett, összetákolt kis hajlék. Ezekben azonban többnyire öregek laknak, s ahol dolgoznak a gyerekek, ott már megvannak a tervek is arra, hogy kicserélik. A szépen kiépülő Dankó Pista meg a Cinka Panna utca lakóinak életmódja igen vonzó, törekvésre, igyekvés- re sarkall sokakat.

Megvallom, kellemes csalódás volt ez a hídvégardói látogatás. Egy nép emelkedik itt föl az ember szemelát- tára. Egy nép, melyet annyira semmibe vettek, akiket a megvetés, a gúny kisért, akiknek nem volt oltal- mazójuk. Természetesen itt sem ment máról holnapra az átalakulás, de voltak emberek, akik szívükön viselték a cigányok sorsát, nemcsak szavakban, de cselekedetekben is tettek értük. Megtanították őket dolgozni, s a munka szeretetére, hogy örülni tudjanak mindannak, ami ebből származik. A tanács fáradhatatlan. Gyakran eljönnek a három utcába beszélgetni a cigányokkal. Beszélnek a világ dolgáról, s ha lehet, segítenek minden apróságban. A falu is egyre megértőbb. Van, aki már beköltözik. Két család már a községben vásárolt házat. Ugyanezt már mások is tervezik. Nem vadrózsái ezek az emberek már az életnek. A fiatalok törvényes házasságot kötnek. A napokban érdekes esemény zajlott le a tanácsházán. Az 1692-ben született Berki Ferenc, az 55 éves Makó Rozáliával lépett törvényes házasságra. Húsz évig éltek együtt, most már ezt az együttélést törvényesen is megpecsételték.

S ahogy előrejutnak, úgy omlik le minden válaszfal. Farkas élvtárs természetesen . újságolja, hogy az ő kislánya is cigány lány mellett ül az iskolában. Ez itt már természetes, De az is, hogy a kis nebulók jól tanulnak. Tavaly csak egyetlen egynek kellett osz- tálytismételnie. Az iskolából senki se marad ki. Hídvégardón megváltozott életű emberek utcáiban jártam. Jó volt köztük lenni, az életek, sorsok jobb- raxordulását látni.

Garami EraS

érzés ül ezeknek a cigányoknak a: arcára. Szemükből ezt olvasom:

— Ne bántsál, kíváncsi idegen ezért mi megszenvedtünk, elég, h; mi tudjuk. De felderülnek, moso lyuk szinte átölel, ha a mostan hogylétükről, hát még ha terveikről kérdezem őket. Az elmúlt tizenegy- néhány esztendő az 6 életükben égj századnak számít. Történelmi forgószél támadt itt, mely messze űzte < maradiságot, a sötétséget Járva * Dankó Pista, a Malom, a Cinka Panna utcákat, ahol az ardói cigányod élnek, lépten-nyomon tapasztalom t történelem kezének formáló, alakító munkáját. Farkas Jánost, a tanács vb. titkárát megvallom kezdetber egy kissé hitetlenkedve hallgattam amikor róluk beszélt. Most már értem tartózkodó mosolyát amikoi mondta, hogy itt nincsen péró, többnyire rendes házban laknak az emberek, a lopás, a munkakerülés s múlté. Itt az ő utcájukban lehet ezt igazán érteni. Igen, ezek az utcák rendes közigazgatási területek. A házak falán ott a számtábla, ahogy azt máshol is megszoktuk. Ügyes, formás kis típusházak. A tetőn ott a villanydúc. A kis telkeken gyümölcs érik, csirke kapirgál, síró malac követelődzik.

Hogyan lett mindez, hogyan jutottak idáig? Az állam tett velük kivételt? Nem! A kis házak lakói adják meg a választ. Csemer Balázsék- hoz kopogtatunk be először. A fiatal- asszony a konyhában tevékenykedik. A váratlan látogatás meglepi, de csakhamar feltalálja magát, 6 a szobába tessékel bennünket Ahogy látja, megakadt tekintetünk a fényezett új szekrényen, toalett-tükrön, a szépen vetett ágyon, felereszkedik.

— Most csináltatjuk a szobabútort. Csak úgy, apránként, ahogy az uram fizetéséből futja.

— Hol dolgozik a férje?

— Az állami gazdaságban ... már nyolc éve.

A fizetésből futotta a bútorra, meg ibból az illetményföldből, amit a ’azdaságtól kaptak. Ebből építették i házat is, aminek terveit az akkori anácstitkár dolgozta ki. A terv negtetszett sok embernek, és mivel ;bben a községben a 187 cigányból

Csemer Antaf, a 64 éves nyugdíjas háza előtt üldögél, cigarettázva, öreg napjait már nem nyugtalanítja a bizonytalanság. A község szolgálatában volt hosszú éveken át, mint mezőőr, majd pásztor, és nyugdíjaz-