Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-15 / 218. szám
ESTÄKMACiYAROnSJrÄO Péntek. 1961. s*eptember 15. HATVAN EV MUNKÁBAN A virág a kedvességnek, mindig valami ünnepnek, vágy ünneplésnek a kifejezője. Ezzel köszöntik a diákok tanáraikat, ezt viszi a fiú Neki, de fölösleges és hosszadalmas is lenne sorolni. Megbecsülés, tisztelet, szeretet, mind-mind elfér néhány szál virágban. Az ilyen őszinte érzéseket szimbolizáló csokornak kár elhervadnia. Aki kapta, az azt szeretné, ha mindig frissen, üdén virítana. Bizonyára jó érzés ránézni a rózsákra, vagy szegfűkre és tudni: én ezt azért kaptam, mert szeretnek, mert megbecsülik a munkámat. Talán ezért hagj^la a vázában id. Fekete László bácsi is a piros szegfűket. Pedig már hervadoznak. Ö mindig olyan szépnek fogja látni, olyan pirosnak, vöröslőnek, mint amilyennek kapta. Munkában eltöltött hatvanadik évét ünnepelték vele. Nem a hatvanadik születésnapot, hiszen már a hetvenen is túl van, hanem hatvan munkás évet. Ezért kedves ez a csokor. Tegyünk hozzá mi is még egy szálat... Nehéz kiválasztani a legillőbbet, a legszebbet. Hogyan szólhatnánk egy emberről legmegfelelőbben, aki — szó szerint — végigdolgozza az életét. Vasakarattal, törhetetlenül. Pihenés? Fáradság? Mintha nem is ismerné ezeket a fogalmakat. „Tudja, az ilyen magamfajta öregember már csak az emlékeiből él” — mondja mosolyogva, miközben szedegeti elő ezeket az emlékeket. Elismerő oklevél a Szegedi Kereskedelmi és Ipari Kamarától. Tizenptéves volt akkor. Különféle feljegyzések. 1913-ban került Miskolcra, a Gépipari Szakiskolába oktatónak. Fényképek kerülnek elő Németországból, Pozsonyból, ahol kiállítást szervezett. Majd egy török vízipipa. Ez Konstantinápolyból való. Mert ott is élt csaknem egy évig. Mennyi kedves élmény! Mennyi elmesélni való epizód az effendikről! Meséli is. Vidáman, nagy megjelenítő erővel. Beszél másról is. Sokat tanult. Tizenegy bizonyítványt szerzett, házassága után még tíz évig birkózott a könyvekkel. Győzelmesen. És mesél Kölnről, Pozsonyról, Kon- stantinápolyról, a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregéről, melynek kiképző tisztje volt, és az ember szinte szurkol: csak abba ne hagyja, mert akkor bizonyára ez következik: „Hej, régen volt ez, akkor még fiatal voltam, erős, bírtam a munkát.” De nem ezt mondja akkor sem, amikor végigfut az elmúlt évtizedek egy- egy nagyobb állomásán. Hátrasimítja ősz haját és kacsintva egyet szemüvege mögül, mondja: „Most kérem, KISZ-tag vagyok az egyetemen. Ügy bizony. Tiszteletbeli KISZ-tag. ly! ért 1955 óta a Miskolci Nehézipari Műszaki Egye1 temen dolgozik Műhelyvezető. Pár évvel ezelőtt szervezte meg a „Tanulj jobban” mozgalmat. Mintegy 30 tanulócsoport nevezett a versenybe. Serleget készített, melyet a legjobb tanulócsoportnak adnak oda. ..Éppen ma tisztítottam meg, hadd csillogjon nekik. Üjra szükség lesz rá, hiszen kezdődik a tanév.” Itt az egyetemen most már hajdani tanítványainak nemcsak a fiaival, hanem unokáival is találkozik. A harmadik generációt is tanítja. Mert dehogyis él az emlékeinek! Dolgozik most is, rendületlenül, úgy mint eddig. Nem is tudná enélkül elképzelni az életet. — Hány embert tanított már eddig? — Nehéz lenne utánaszámolni. Legalább nyolctízezret. Ezek közül sokan már nagyapák, nyugdíjasok. Én még nem vagyok az. — Nagyapa sem? — Dehogynem. Három lányom, egy fiam van, tizenegy unokám és két dédunokám. Csak nyugdíjas nem vagyok. Minek? TI etven évnél több múlt el fölötte. Az egyetemen 11 megünnepelték munkával eltöltött életét. A szegfűk ott piroslanak a vázában, az asztal közepén. Egy kicsit hervadtan ugyan, de ott vannak. Hadd tegyünk közéjük egy szálat mi is. Megbecsülésünk, tiszteletünk virágát. Priska Tibor I Jártamban—keltemben [j]— --------------------------------—wwwMeHMeeer. A falusi emberekről való gondoskodás jegyében' AZ ÉV ELEJÉN alakultak megyénk termelőszövetkezeteiben az első biztosítási és önsegélyező csoportok. A csoportnak az a célja, hogy a havonta rendszeresen fizetett 10 forintos tagsági díj ellenében számos szociális juttatást nyújtson a dolgozó parasztoknak. A csoport megszervezi a tsz-tagok üdültetését és segélyeket utal ki. Az év elején megalakult a Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási és önsegélyező Csoportjának ideiglenes intézőbizottsága. A napokban a megyei tanácson tanácskozásra jöttek össze az ideiglenes intéző- bizottság tagjai, vezetői, nagyobbrészt tsz-elnökök, könyvelők. Ott voltak a tanácskozáson az Állami Biztosító képviselői is, többek között Fövenyesi József, a biztosító megyei igazgatója. Béres István elvtárs, az ideiglenes intézőbizottság elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottja értékelte az év eleje óta végzett munkát. Megállapította, hogy az önsegélyező csoportoknak eddig 2574 tagja van. A szervezésben különösen jó munkát végeztek a mezőkövesdi, sátoraljaújhelyi s a miskolci járások. Eddig közel 3 ezer forintot osztottak szét a csoport tagjai között, segélyezés címén. Igen jelentősnek ígérkezik az a Hires külföldi karmesterek bemutatása Érdekes hangverseny-sorozatot indított Budapesten az Országos Filharmónia. Híres külföldi karmestereket hív meg vendégszereplésre és — mivel azok mindegyikét nem tudja vidéki koncertre is lekötni, részben időhiány, részben pedig a zenekarok utaztatási nehézségei miatt — a vidéki közönség részére külön koncerteket szervez. Ezek a koncertek vasárnap délelőtt lesznek Budapesten, a Zeneakadémián, hogy a vidéki zenekedvelők könnyebben felutazhassanak. Csoportos utazásokat a vidéki Filharmónia kirendeltségek szerveznek és azokra — megfelelő számú jelentkezés esetén — a MÁV menetkedvezményt nyújt. Az első ilyen koncert szeptember 24-én, vasárnap délelőtt fél 12-Kor lesz a budapesti Zeneakadémián és azon a Magyar Állami Hangverseny- zenekart Emest Ansermet svájci karmester vezényli. Közreműködik Bacher Mihály. A koncert műsorán Beethoven Egmont nyitánya, Liszt Les Preludesje és Haláltánca, valamint Bartók: Zene húros-, ütőhangszerekre és celesztái'a című alkotása szerepel. Az olcsó helyárakkal rendezendő hangversenysorozat a vidéki zenekedvelők, elsősorban az ifjúság körében nagy érdeklődésre tarthat számot. Díjnyertes tludva A kelet-angliai Roughamban rendezett virágkiállításon első ízben fordult elő, hogy a legerősebb és legvadabban ourjánzó gyomnövényt is díjazták. A „díjnyertes gaz” 1,5 méter magas növény, melynek súlya 15 kg. A rendezőség azzal az indoklással létesítette a „gyom-díjat”, hogy a kiállításra szóló meghívást a környék kertészkedői visszautasították, mondván, hogy „náluk csak gaz terem!’5 terv, melyet az ideiglenes intézőbizottság dolgozott ki. A havi 10 forintos tagsági díjaknak ugyanis 25 százalékával az intézőbizottság rendelkezik. Ebből az összegből hamarosan megindul a tsz-tagok üdültetése Kékeden és Miskolc-Tapolcán. Jövőre már Hévízre és a Balaton-kömyé- ki üdülőkbe is eljutnak a falusi dolgozók. Októberben a csoportban résztvevők közül mintegy 100 főnyi tsz-tag látogat kétnapos városnézésre Budapestre s megtekintik a város nevezetességeit. Még az idén számítani lehet arra, hogy egy háromszor 45 főből álló csoport tapasztalatcsere látogatásra indul az ország nagyobb állami gazdaságaiba, termelőszövet-1 kezeteibe. Az ideiglenes intézőbizottság arról is tárgyalt, hogy a jövőben állandó üdülőt építenek Miskolc- Tapolcán a tsz-tagok részére. [} A Földművelésügyi Minisztériumi és a megyei tanács támogatja a tsz- * dolgozók önsegélyező csoportját. A tsz-eket képviselő vezetők és az ideiglenes intézőbizottság tagjai beszámoltak arról, hogy az eddig segélyben részesített tsz-tagok a mezőkövesdi Búzakalászból, a bogácsi Űj Élet Tsz-ből, az ároktői Vörös Csillagból, s a kenézlői Dózsából igen elégedettek a segélycsoportok munkájával. Az a cél, hogy a falusi dolgozók minél nagyobb számban vállalják a tagságot, mert ebben az esetben egyre nagyobb az az összeg, amelyet az intézőbizottság különböző szociális, üdültetési célokra fel tud használni. BÉRES ELVTÁRS beszámolójában még elmondotta, hogy sor kerül a végleges intézőbizottság megválasztására. Az intézőbizottságot a tagok által választott küldöttek jelölik ki véglegesen. — garami —* Örömmel hallgatom elég gyakran [az egyik miskolci vendéglátó üzemben, hogy a pincér, akinek munkája ellen csak rosszakarattal emelhetnénk bánni kifogást is, a pár fillér- nyi vagy éppen egy forintos borra- I valót „köszönettel vettem”~el nyug- Itázza. De ugyan így köszöni meg a 1 fizetésnél kapott pénzt akkor is, ha ]nem kap egy fillér borravalót sem. Lám, lám — gondoltam magamban — nem szabad általánosítani. |Nem kell mindig rossz általános vé- jleményt formálni a vendéglátóiparról és a pincérekről, hiszen ez a ma- j gatartás kifogástalan. Erre gondoltam a minap is. amikor baráti körben az egyik vidéki ven- jdéglőben ebédeltem. A kiszolgálás nem volt éppen a legmintaszerűbb, [de sebaj, jóllaktunk, s fizettünk. Először társaságunk egy másik tagja fi- ] zetett. 17 forint 20 fillér volt a számlája. Én ugyanazt fogyasztottam, mint ő. A pincér, mielőtt megvárta volna, hogy fogyasztásomat bediktáljam, rámmordult: — Maga is adjon tizenhéthuszat! És miután ijedtemben valamivel többet adtain, megszámolta a differenciát, zsebrevágta és csak ennyit mondott: — Jól van. Lám, lám — nem szabad általánosítani. * A miskolci Bajcsy-Zsilinszky utca új házsoraiban üzlethelyiségek ragyogó sora húzódik. Közel két év \ után az egyikben megnyílt egy biztosítási iroda, remény van egy ke- j nyérbolt, egy gyermekruhabolt és ygy halszaküzlet közeli megnyitására. iA minap gyulladt fel a fény először \a 16. számú ház zöldségboltnak kélszült, kétméter magasságig csempéivel burkolt üzlethelyiségében: könyvesboltot rendeztek be. Ide költözik '.a Hunyadi utcából az Állami Könyv- '.terjesztő Vállalat 193. számú boltja. A környék lakói érdeklődéssel néz- ' ték a rakodást, kicsit csodálkoztak I ugyan, hogy élelmicikk helyett szel- 1 lemi táplálékot árusító bolt nyílik a I napokban a fehércsempés falak között. De ez már nem az ő dolguk. I mondták, ha már könyvbolt, legyen \könyvbolt, az is elfér a környéken, |van itt bolthelyiség bőven. A bolt dolgozói bizakodva jöttek j erre a környékre, hiszik, hogy nem- icsaic a költözködésnél találkoztak a I környék lakóinak érdeklődésével, hanem mint vevők, mint a könyvek barátai is mind gyakrabban benyit- \nak az ízléses kiállítású, nagyvá- ! lasztékú boltba. Azért azt sem bánnák a lakók, ha az élelmiszereket és egyéb közszükségleti cikkeket árusító boltok is megnyílnának végre a Bajcsy-Zsilinszky utca elején. * Néhány héttel ezelőtt ebben a rovatban megdicsértünk egy tridéki cukrászdát, mert nemcsak jó arukat adott, hanem az udvarias kiszolgáló külön kérés nélkül is friss vizet hozott a fekete és a sütemény mellé. Mint értesültünk, jegyzetünk megjelenése után nem sokkal, abbahagy- ták ezt a helyes gyakorlatot. A rossz nyelvek szerint azért, mert nem akartak „rossz példát” szolgáltatni a többi vendéglátóipari egységeknek, ahol hallani sem akarnak ennek a semmibe nem kerülő, pusztán csak egy kis figyelmességet kívánó szokásnak a bevezetéséről. Szép a kollegialitás, szép a szakmai szolidaritás, de úgy véljük, helyesebb lett volna, ha más egységek követik a jó példát és nem a jó példát törlik el az egységesítés szent ürügyén. * Egy ismerős család elemista kislánya énekből nem valami jól áll. Hármasokat hozott haza sűrűn, ritkaság volt a négyes, az ötös pedig mint a fehér holló. A család baráti köréhez tartozik többek között egy énektanárnő. A családi barátság alapján, főleg pedig a gyerek énekkari ismereteinek növelése végett, foglalkozni kezdett a gyermekkel. A rendszeres korrepetálás meg is hozta az eredményt. Egy hét után újra felelt énekből a gyerek — kettesre. A korrepetálás tovább folyik. A család izgatottan totózik minden énekóra előtt: ha felszólítják a gyereket, vajon mi lesz az eredmény? 2? 1? X ugyanis nem lehet (legfeljebb. ha nem szólítják fel), de ha négyes vagy ötös lenne, legalább úgy örülnének neki, mint a lottózók. Legjobban talán az énektanárnő örülne, mert eddig — jószándékától függetlenül — ő vizsgázott gyenge eredménnyel. * Egyetlen kérdés: Felkészült-e már a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei székházának belső kapuját készítő ipari vállalat valamilyen jubileumi ünnepségre, különös tekintettel arra* hogy az említett kapu készítési ideje oly soká húzódik, hogy abba jóné- hány hetes, hónapos, negyedéves ju- bilálás bőven belefér? (bm) Sportkénysser A sport — egészség. Ép testben ép lélek. Stb. E tömör igazságok jegyében próbáltam magyarázni a jelenséget, amely városunk kies utcácskáját, a majdani csodás, metropoliszba illő sugárutat, a Szemerét jellemzi. Nem mindenki veszi lei ugyanis részét a testet-lelket edző foglalatosságból, nemcsak világbajnoki, de még MHK- szinten sem. Számos fiatal, vagy fiatalnak mondható egyén szaladgál a világban, mindkét nembeli, aki még a Kilián-próba örömeiben sem részesíti magát. Nos, rájuk gondolhattak azok a vezetők, szakemberek és sportbarátok, akiknek nevéhez fűződik a Szemere X. Müller testvér eltűnik öt perc múlva Bondi Zsuzsa sápadtan, de egyre lassabban lélegezve ott fekszik Marika ágyában és Béla bácsi — aki Homoródi doktorhoz irányította Pétert — elgondolkodva nézi a kislány lassan emelkedő-süly- lyedö paplanát. Még egy védence van immár. — Hanem látta magát valaki, mérnök úr? — adja fel a régóta kikívánkozó kérdést a szerelő. — Látott, sajnos. — Kicsoda? — Müller. A nyilas. Tegnap este itt volt a m-ilatáson, az a szélhámos kis ürge, Mihalkovics vagy hogy hívják, az hozta ide. Megkérdezte, nem zsidó a kislány? Otthagytam azzal, hogy az utcán találtam láblövéssel, eltévedt golyó ... — No, ez baj — mondja a foga közt Béla —, de majd csak segítünk rajta. Van pisztolya, mérnök úr? Müller testvér ezalatt sétálgat a folyosón és a fogát szívja. Nem stim- jTStl valami itt... Agyában nemcsak ez a gyanús sebesült ügy cirkál. Müller testvér agya nem fog gyorsan, Müller testvér sohasem számított a lángelmék közé a maga pártszervezetében, mindig csak nyalókák falraragasztására küldték ki, olyasmiket ragasztgat- tak, hogy „Rebeka ki a Várból!”, meg „Ki nem hiszi, nem vallja — nem lehet magyar fajta”, aztán néha — már október 15 után — résztvett néhány piszkosabb munkában is és most tessék, ezek itt ebben a szállodában gúnyt űznek belőle. El lehet hinni, hogy tán még zsidót is rejtegetnének! Ez a szőke mérnök is milyen szemtelenül odébbállt azzal a lánnyal. Hogy emberéletről van szó. Hát aztán, hány emberéletről van szó mostanában, aki után a kutya sem ugat! Nem ártana a körmére nézni ennek a bandának. Odakint megint felhördülnek az ágyúk, s a havas Dunaparton végigszánt a tűz első acélsöprűje. Aknák sivítanak — dong, zeng az ég és a víz tükrén csattanva szalad tovább a visszhang. Itt figyelni kell! Ki kell nyitni a szemet. Lám, most is nyílik egy ajtó. Áh, semmi, nem lényeges, az a fűtő vagy kicsoda, már látta egyszer. Valami Béla. Inkább valamelyik zsidórejtegető jönne. No, de ezzel az emberrel lehetne beszélni. — Álljon csak meg, barátom — mondja éles, népgyűlési hangon. — Tessék, kérem — mondja Béla bácsi udvariasan. — Jöjjön csak ide. — Hiszen itt vagyok, kérem. — No, szóval... figyeljen rám, testvér. Jó magyar ember maga? — Vagyok olyan, mint akárki más. — Valamire meg szeretném kérni. — Azt meglehet. — Segíteni kellene. — Már miért ne, emberek vagyunk, segíthetünk, attól függ, miben. — Ez fontos, nemzeti ügy, testvér. A népünk megrontására törő zsidóság ügynökeinek, a bolsevista-plutokrata kűtmérgezőknek a megfékezéséről van szó. Érti? — Hogyne érteném. — No látja. Szóval itt van valami mérnök, olyan szőke fiatalember. Lehet, hogy valami zsidólányt rejteget itt a környéken, az alagsorban. Nézzen utána, érti? Egy óránként jelentse, itt van-e még a házban. Aztán én este intézkedem, szólok Ni- dosi testvérnek és elintézzük az egész társaságot. No, érti? — Minden világos. Én akkor mennék is, kérem. — Ez igen — állapítja meg önnön szervezőkészségének magas színvonalát Müller testvér. És egész nap elégedett. Mert valóban kapja a jelentést: megvannak, még a házban vannak. Béla bácsi komoran, suttogóra fogja a hangját, mint valami színpadi összeesküvő, ügy közli a híreket Müllerrel. Délután négykor újra jön. Kihívta a „testvért” s izgatottan suttogja fülébe: — Jó lenne, ha most kijönne velem az utcára... Mondanék valamit, de nem itt... Müller izgatottan indul. A sötét, néptelen utcán néha egy-egy kései akna suhog végig. Mint valami temető. — No, szóval mit akar mondani? A szerelő a zsebébe nyúl — de mi az? Pisztoly? Pisztoly. Egyetlen egyet dörren. Ki törődik egy pisztolylövéssel Budapesten? — Köszönöm, mérnök úr — teszi vissza a kékes acélfénnyel csillogó jószágot Péter éjjeliszekrényére Béla bácsi. — Látta azt a kislányt más is „Müller testvéren" kívül? — Nem hinném... — Hát akkor már nincs tanú — mondja a másik. Péter felkapja a fejét — idegenül, megütődött pillantással néz rá. Az megérti a pillantást is. — Ja, mérnök, úr, háború van — mondja csendesen és kiballag a szobából. (Folytatjuk.) utca mai képe. Ha nem sportolsz jószántadból — sportolsz majd kényszerből! — így az említett személyiségek, s e gondolatot tett követte, Kő-, homok-, föld-, kavics- és malterhegyeket helyeztek el akadály gyanánt. Távgyaloglás, vagy turisztika? Mindkettő, Azután árkokat készítettek. Akadályfutók, vagy távolugrók kiképzése céljából? Ez is, az is.. Aztán vehetnénk még az egyensúlyérzék, a bátorság, a találékonyság, az éles szem, a bokaerősités, aZ éber figyelem — és más fontos tulajdonság kifejlesztésére szolgáló gyakorlatokat, amelyeket az itt keresztülhaladóknak akarx>a-nem akarva el kell végezniük. Minden, ami fejlődés, kockázattal jár. Az említett tulajdonságok elsajátítása, a sportolók táborának ez a (kissé ugyan erőszakos) növelése is kockázattal jár. Egy-két boka-, avagy nyaktöréssel. Teszem azt, ott, a középső szakaszon, ahol egy mélységes mély lyuk közepéből vastag, élesvégű cső állt felfelé, hívogatva á bátralcat: csak egy lépés a járdától, s kiváló ugró-teljesítményre nyílik lehetőség... Ha valaki egy ilyen lyukba bele találna pottyanni, a kiálló csövön bizonyára összezúzódna. Dehát miért kellene átjáróhelyeket hagyni, a homok- stb. hegyek közötti miért kellene itt-ott elkeríteni a veszélyesebb pontokat, miért kellene deszkát fektetni néhol az árkok fölé — miért, miért, ha egyszer sportkényszerről van szó? Csakhogy tegnap megingott ez <* szilárd meggyőződésem. Egy ősz- öregasszonyt, egy nyolcvanon felüli hajlott nénikét láttam elhagyottan ennek a hatalmas MHK-pályának <t kellős közepén. Húsz percbe telt, amíg az útvesztőkön, árkokon, hegyeken és völgyeken keresztül átjutott az utca másik oldalára. ÉletveJ szély és egyebek. Sportkényszer. De mi szüksége van egy ilyen idős embernek a sportra?? Kedves építők, n»to kellene oda mégis néhány életf mentő intézkedés?... CH. E.) . „GRAND HOTEL HUNGÁRIA" Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye