Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-15 / 218. szám

Féntek, 1961. szeptember IS. ESZAKMAGYARORSZAG 3 SOMSÁLYI MOZAIK ^Pintér Lajos Prágába megy..? A somsályi bányaüzemben éppen műszakváltáshoz készülődnek. A vil­lanyvonat a kicsi kupékkal indulásra készen áll. A bányászok szótlanul foglalnak helyet az üléseken. Mintha valami bántaná őket. De vajon mi? A kérdésekre szíves szóval, s barátsá­gosan válaszolgatnak, de ha az üzem termelése kerül szóba, begubóznak. — Mi csak a brigád eredményeit ismerjük — mormogják kitérően. A versenyfelelős, egy fiatal kiszes — Varga Lajos — aztán némi kerülge­tés után elmondja, hogy a bánya az első félévben párszáz tonnával adós mai-adt. A párttitkár elvtárs beszél őszintén, kertelés nélkül a gondokról, bajokról. A bányában — mint isme­retes — rosszak a geológiai viszo­nyok. Sok gondot okoz a víz s még inkább a tűz.. A múlt hónapban is gondatlanságból — felütötte fejét a tűz, s ez tovább növelte az adós­ságot. Ügy látszik, már a nehézségen túljutottak. Szeptember elején elér­ték a 106 százalékot. Igen bizako­dóak. A Il-es ereszkében egy új, két- szárnyú, gépesített frontot készítet­tek elő. Itt már meg is kezdték a ter­melést. A jelek azt mutatják, hogy ez kicsit előrerántja a termelés szeke­rét. A somsályiak most ugyancsak küzdenek, hogy teljesítsék napi fel­adatukat s behozzák a lemaradást. * Mint minden üzemben, bányában, itt is több brigád tűzte célul, hogy szocialista emberként dolgozik, él. Nagy Szilveszter, Zöldi János, Jánosi Lajos, Jambrik István, László János brigádjának tagjai küzdenek e célért. Valamennyien jó eredménnyel dol­goznak, mégis László János brigádja érdemel egy kicsivel több figyelmet, j László János s brigádjának tagjai borsodszentgyörgyiek. A KISZ oszlo­pos tagjai. Igaz. a 12 tagú fejtési bri­gád csak áprilisban alakult, de máris -'ó nevet vívott ki magának. Igen re­mekül dolgoznak. Havi teljesítmé­nyük 115—120 százalék között inga­dozik. Volt rá eset, hogy feladatukat dupla eredménnyel teljesítették. Minden jel azt mutatja, hogy az ifi­brigád gyakran szerepel majd a ver­senytáblán az elsők között. * A fiatalok pompás dolgokat mű­velnek. Van egy kedvenc mozgal­muk: a társadalmi munka. Ebbe ki­meríthetetlen energiával vetik bele magukat. Tavasszal részt vettek a fásításban, megtisztították a hegyről az esők által lesodort homoktól az is­kola udvarát. Részt vettek a 100-as front szerelésében. A szerelés egy héten át tartott, ötven ifi segédke­zett társadalmi munkában. A mun­káért kapott pénzből berendezést vá­sároltak a KISZ-klubba. A bányász­nap előtt két vasárnap ócskavasat gyűjtöttek. Eredmény: 480 mázsa vas. Tervbe vették egy használaton kí­vüli gépnek a bányából való kihoza­talát, s a jövő vasárnap — fiúk. lá­nyok bevonásával — a fatelepen akarnak rendet csinálni. s A várttitkár elvtárs egy jelentésfé­lét diktál. Ilyesféleképpen: „szep­tember 16-án megrendezzük a KISZ- fiatal házasok találkozóját...” — Ez érdekes lehet — jegyezzük meg. — A bányászfiatalok között — mondja — mind több fiatal köt KISZ-esküvöt, Meghatározott időben összehívjuk őket, beszélgetünk örö­mökről, gondokról, bajokról, tanácsot adunk, s ha tudunk, segítünk a fiata­lok gondjainak megoldásában. — Hány fiatal házas vesz részt? — Ügy 25—20 párra számítunk. Ez nagyon okos gondolat. Jó lenne, ha mindenütt hasonlóképpen törőd­nének a fiatal házasok ügyeivel, gondjaival. Cs. B. — Mutasd a munkakönyvedet, megmondom ki vagy. Ez a szólásmondás járja az Alsó- vadászi Gépállomáson, Szó se róla, egy ember milyenségét, munkához és-oOo­Ki«ségfe|lesütési hozzájárulásból épült fel tavaly a halmaji tűzoltó­szertár. Az idén összesen 168 000 fo­rintot használt fel a község fejlesz­tési célokra. A tanács tervei alapján négy utcának a kövezetét javítják ki, illetve újítják fel, mintegy 2—2 és fél kilométer hosszúságban. A munkálatokban segít a helyi ter­melőszövetkezet fogatosbrigádja is. Arra még nem jut pénz, hogy a Felszabadulás utcába köves utat építsenek, azonban az egy méteres gyalogjáró elkészültével itt is keve sebb sarat kell majd taposni az ősz­szel. Az említett összegből még zú­zottkövei hintik fel az iskolaudvart, s kisebb építkezéseket hajtanak végre. a társadalomhoz való viszonyát a munkakönyvé alapján is meg lehet ítélni. S ha valaki belekukkant Pin­tér Lajos munkakönyvébe, bizony megcsóválja a fejét. Valamikor na­gyon szerethette a „változatosságot”, mert egy esztendő alatt három he­lyen is megfordult, néhány „önké­nyes” kilépésről is vall a munka­könyv. 1954-ben meg kereken meg­mondták neki, hogy kívül tágasabb, útilaput kötöttek a talpára, viselt dolgaiért. Vagy egy esztendeig há­nyódott a világban, aztán csak visz- szahúzta a szive. így mondja, a szíve hozta vissza a traktorra. Akkor az­tán elővették a gépállomás vezetői. „Nézd csak, barátom, ez így nem megy tovább. A gépállomás nem át­járóház, néhányszor már kitelt ná­lunk a becsületed, mindenre van eszed, csak a munkára nem. Már túl­vagy a húsz esztendőn, benőhetett a fejed lágya, meg megkóstoltad a bi­zonytalan, össze-vissza életet. Visz- szaveszünk, de „ez az utolsó eset. Ha még egyszer...” Pintér Lajos szemlesütve hallgat­va a szidalomnak is beillő intelme­ket, megígérte, hogy megváltozik. Nem szószátyárkodott, nem verte a mellét, hogy majd meglátják... Elfo­gadta a feléje nyújtott kezet, aztán még ivott egyet a kocsmában, és bú­csút mondott régi életének- Meg is nősült, s a családalapítás megkomo- lyította. Jöttek a gyerekek, kenyér kellett nekik — s ma Pintér Lajos az Alsóvadászi Gépállomás egyik leg­többet emlegetett traktorosa. A jó munkájáért, szerénységéért emlege­tik. S akik valamikor megszidták rosszalkodásaiért, ma kitüntetésekre javasolják, dicsérik szorgalmáért. Nevekkel, számokkal telegépelt pa­pírt böngészünk a gépállomás igaz­gatói irodájában. Első helyen Pintér Lajos neve áll. Augusztus 10-ig 964 normálholdnyi teljesítményt írtak a neve után. — Azóta már egy kicsit még sze­reztem hozzá — mondja mosolyogva, s egy papirfecnit kotor elő nadrágja zsebéből. — Ez is valami, 125 nor­málhold. Mennyi is az? Gyorsan összeadják az augusztusi teljesítménnyel, felül van az ezren, s az ő éves terve 966 normálhold. 1961. szeptember 11-ig Pintér Lajos traktoros 112 százalékra teljesítette éves tervét. S a munka minőségére sincs panasz. Kombájnjával a hejő- papi Petőfi Tsz-ben aratott egy ideig. Csábítgatták a tsz vezetői, fordítson hátat a gépállomásnak, menjen hoz­zájuk, szívesen látnák- ö csak neve­tett a dolgon. Megszokott már a gép­állomáson, az ottaniak faragtak be­lőle tisztességtudó, szorgalmas em­bert, nem lenne szép, ha elpártolna tőlük. Meg van ő elégedve a sorsá­val. Szeretik, becsülik, s a kereset­tel meg igazán ... No, de mit dicse­kedjen. más is megkeresheti azt a havi háromezret, ha szeret dolgozni. Aratás előtt versenyre szólították a traktorosokat, pontosabban a kom- bájnosokat: aki háromszáz holdon fe­lül legtöbbet teljesít, az jutalomüdü­lésre megy Prágába. Pintér Lajos most nagy izgalom­ban van, készülődik a prágai útra. SZK—3-as kombájnjával kereken 499 hold gabonát takarított be. Kellemes üdülést. Pintér Lajos, megérdemled. G. M. Szocialista szerződést kötöttek egymással a csehszlovákiai Lietovszka-Lucskai Cementgyár és a Hejőcsabai Cement- és Mészmű dolgozói A csehszlovákiai Lietovszka-Lucs­kai Cementgyár és a Hejőcsabai Ce­ment- és Mészmű vezetői, dolgozói között már több éve baráti kapcso­lat alakult ki. Egymást több alka­lommal is felkeresték, hogy vala­mely fontosabb műszaki kérdést tisz­tázzanak. A két gyár ugyanis hason­ló berendezésű, s adottságaik is nagy­ban hasonlatosak. Az eddigi alkalomszerű kapcsolat elmélyítésére és az együttműködés szervezettebb formában való megva­lósítására a két gyár vezetői szocia­lista szerződést kötöttek. így többek között megállapodtak a fontosabb újítások, technológiai módosítások cseréjében. A jelentősebb időszerű műszaki, termelési kérdéseket együt­tesen beszélik meg, egymást kölcsö­nösen felkeresik. Megszervezik a két gyár dolgozóinak tapasztalatcsere- látogatását. Az együttműködés máris eredmé­nyes. A lucskaiak már megküldték például az aknakemencék üzemvite­lére vonatkozó tapasztalataikat- A Hejőcsabai Cement- és Mészmű veze­tői pedig a biztonság-technikai eljá­rásokról, a bevált baleset- és üzetn- zavar-elhárító módszerekről tájékoz­tatták a lucskaiakat A hejőcsabai gyár dolgozóinak egy csoportja az elmúlt napokban tanul­mányozta a csehszlovák gyár munká­ját. Palkonyai hétköznapok — Az Északmagyarország azt kö­zölte, hogy a csónakházunkat — amelyet ráadásul halászcsárdának kereszteltek el — a Borsodi Vendég­látóipari Vállalat építtette. Itt most persze dühösek a fiatalok, akiknek majd egy évi társadalmi munkájuk fekszik benne. A vendéglátónak sem­mi köze az építéshez ... Mit mondjak? Rém kellemetlen história. No, de nem kellett különö­sebb utánajárás, hogy kiderítsük, mi is volt az oka az építkezés és a csó- nakház-halászcsárda „eltulajdoní­tásának.” A fiatalok ugyanis nem verték nagydobra tettüket, pedig megérdemelték volna a nagy nyilvá­nosságot. A Borsodi Vendéglátóipar pedig valószínű úgy gondolta, hogy jól jön, a fiatalok által felépített csó­nakházban valóban berendezett ha­lászcsárdának egy kis ingyen rek­lám. Hogy idegen tollal ékítették ma­gukat? Ugyan kérem! A tény — az tény. Ott a halászcsárda... Kétezer társadalmi munka óra A csónakház felépítésének hiteles története és statisztikája ez: A hőerőmű KISZ-fiataljai több mint kétszázan, elhatározták, hogy ha már itt a Tisza, s ha már olyan sokan szeretik a vízi életet, építenek a folyó partjára egy kis csónakhá­zat. Amikor az ötlet felvetődött, csu­pán egy szerény, de takaros kis házi­kóra gondoltak. Hanem az egész annyira tetszett szerte a városban, hogy egyre több felől érkezett a tá­mogatás. Elsőnek a hőerőmű veze­tősége ajánlott fel rá 35 ezer forin­tot. Aztán az iparág adta a másik 35 ezret. Az MTST is felajánlott 20 ez­rét. Igen ám, de ez még mindig ke­vés volt. Akkor kitalálták, hogy ki­emelik a Tiszából az ottlévő uszály roncsát, a vasat eladják a MÉH-nek, s az érte kapott összeggel egészítik ki a meglévő pénzt. Summa-summárum, a pénz úgy összejött, hogy már merészebb ter­vet is kibírt a fiatalok ötlete. Ami­kor meg a kivitelezésre került a sor, szinte valamennyi palkonyai fiatal részt kért az építő munkából. Persze az élen az erőmű kiszesei állnak, ők közel kétezer társadalmi munka­órát dolgoztak le. Aztán a szállítási osztály dolgozói vagy 1300-at, a vil­lamosüzem dolgozói is vagy 1000— 1200-at, az irodaháziak, az iparita­nulók, a garázs ifjai, a víziszakkör minden tagja, de még csak a labda­rúgók is besegítettek. S a csónakház most ott áll készen, szépen, emele­tesen, közel félmillió forintos értékre becsülve. (Ebben már benne van a földszinti teraszon lévő halászcsár­da is!) S ha valakinek netán horgászásra szottyan kedve, kiülhet a csónak­ház teraszára, s bedobhatja horgát kényelmesen « vízbe. Mert, hogy lá­bai előtt épp ott hömpölyög barnán — a szőke Tisza ... A leendő KISZ-klubért Eddig már rendben is volna. A csónakház kész, s használják is egészséggel- Heuiem csak az a baj, hogy nem csupán' nyárból áll egy esztendő. Mi lesz a téli hónapokban, hogy ütik agyon a hosszú téli es­téket? Most már aztán égetővé vált a probléma. Tenni kellett valamit — Csináljunk egy KISZ-klubot — hangzott az ismét okos javaslat. Persze helyiséget találni, s még hozzá megfelelőt — az legalább olyan nehéz, mint Kazincbarcikán. Hanem azért a fiatalok csak addig kutattak, kerestek, amíg megtalálták a nekik való épületet. A régi iskola helyisége ugyanis felszabadult, mi­vel most már az új, s tegyük hozzá, csodálatosan szép iskolában tanul­nak Palkonya jövendő kiszesei. A régi iskola ugyan egy felvonulási épület, de egy kis átalakítással iga­zán nagyszerű klubbá alakítható. A fiataloknak tehát ismét van min dolgozni, van miért izgulni. Hogy szép legyen, jó legyen, meg minden benne legyen, ami csak elképzelhető. Már nagyban folyik a tervezgetés: a 22-es Építőipari vállalat készíti majd el, s az erőmű;’ a festékgyár és az újvárosi fiatalok közösen, társa­dalmi munkával festik, hengerelik le. S hogy a felszerelés is mind meglegyen, a megyei KlSZ-bizott- ság a berendezést ígérte meg, a tele­víziót az erőmű, a társasjátékokat pedig a festékgyár. — Ahogy tervezzük — mondták — a nagyteremben majd táncolni is le­het ... S ahogy én megismertem őket, gondolom, mire a klub elkészül, megalakítják a „tiszaszederkényi if­júsági jazz-zeneksrt”... Radványí Év» c V. t Meg kell vallani őszintén, hogy bi- Jzony a szórakozási lehetőség Tisza- t palkonyán egyelőre még igen cse- | kély. Ilyen szempontból Kazincbar­cika, az idősebb testvér, jóval előbb­ire van. Palkonyának ugyanis jelen­leg még nincsen művelődési haza. cNéhány klub, televízió, néhanapján | filmvetítés, könyvtár. Slusz. Na igen, ;és az új csónakház. De erről majd | később. Ha a fiatalság táncolni akar, cmeg kell elégednie a vendéglátóipar [egyetlen zenés helyiségével, amelyet [ — bár tiszta, rendes — mégis csak ! inkább csúfolni lehet étteremnek. A ; helybelieknek van is annyi önkriti­kájuk, hogy kocsmának nevezik. ■ A palkonyai fiatalok mégis türel- ímesek. Türelmesek és bizakodóak, i — Még nincs. Majd lesz! Lesz min- [ den bizonnyal, s hozzá rövidesen — : így beszélnek, ha a szórakozás, mint : „hiánycikk” kerül szóba. Ki az úr a „csárdában“? ; Persze, ölhetett kézzel nem ülnek ad- I dig sem. összefognak, ha kell több- : százan is, s addig-addig törik a fejü- J két, amíg ki nem gondolnak valami c okosat, ilyen fejtörésnek az eredmé- ' nyeképpen jött létre a Tisza part- [ ján felépített gyönyörű csónakház is. J Hanem itt álljunk meg egy pilla- 'natra! [ Látogatásunk alkalmával a KISZ- j bizottságon erős szemrehányással fo- (gadtak bennünket; . A külföldi műtrágyaüzemek a por- • alakú nitrogénműtrágyán kívül mind több folyékony nitrogénműtrágyát gyártanak. Az Amerikai Egyesült Államok nitrogénműtrágya-termelé­sének mintegy a fele cseppfolyós halmazállapotú, a Szovjetunióban is mind több ilyenfajta terméket állíta­nak elő. A folyékony műtrágyagyár­tás terjedésének oka az, hogy önkölt­sége 20—25, bizonyos esetekben 30 százalékkal is kisebb, mint a por-. alakú műtrágyáé. Nálunk 1959-ben a Péti Nitrogén- . művek kezdett kísérletezni folyó-; kony műtrágya előállításával. Ebben! Reprezentatív szépségű virágbolt nyílt: Miskolcon A Miskolci Kertészeti Vállalat ?■' számú boltja a Széchenyi utca 9.! sz. alatt hosszú évekig elhanyagoltan■ állt. Igaz, árusítás folyt benne, azon-" ban külsőleg, s belsőleg minden szép-i séget nélkülözött. j A vállalat igazgatósága 70 ezer /o-H rintos költséggel most újjáalakította] és fővárosi nívóval vetekedő belsői berendezéssel látta el az üzletet.1 Márvány pultok, művészi kivitelűj csillárok, képzőművészek által készi-] tett kerámia-virágcserepek kellemes-t összhangot varázsolnak a sokszínű,] tarka virágokkal. H A bolt tegnap déli megnyitásán] Gráf Antal elvtárs, a vállalat főmér nöke elmondotta, hogy e pompás] bolt megnyitásához hihetetlen mér-] tékben segítséget adtak a vállalat] építő dolgozói. Lechner Sándor, Ku-J binyi Márton, Takács István szak-] munkások. Tóth József elvtárs, a rál-j lelát beruházási előadója éjjelét,] nappalát egybetoldotta, hogy rövid­két hét alatt, temérdek építészeti nc-\ kézséggel küzdve, átadják a vásárló-[ közönségnek az üzletet. A bolt dolgozói, amikor birtokuk ba vették az új, átépített helyiséget,, ígérték, hogy különös gonddal vi-] gyáznak a vállalat legszebb boltjára.. az évben már ezer tonna folyékony műtrágyát állítottak elő, nagyobb ré­szét átadták a mezőgazdaságnak. A sikeres nagyüzemi kísérletek után jövőre már nagyobb mennyiségű folyékony műtrágyát állítanak elő s mezőgazdaság kívánsága szerint. A gyártásba bekapcsolják a Borsod: Vegyikombinátot is. A terv szerin! 1965-re évi 30 ezer tonnára növelik a gyártást. Jövőre a Borsodi Vegyikombinát is állít elő cseppfolyós műtrágyát Budák Albcrtnc, a DIMAVAG üzemi konyháján dolgozik, mint éttermi fel­szolgáló Udvariasságával» lelkiismeretes munkájával kiérdemelte a gyár dolgo­zóinak tiszteletét, szereidét. Foto: Kardos Csaknem százmillió forint beruházásra Jelentős összeg jutott munkavédel­mi célokra is. Ebből már csaknem ötezer bányászt láttak el szén- monoxid ellen védőkészülékkel. El­készítették az alberttelepi bánya­üzemnél a vasúti vágányok fölötti felüljárót, negyedmillió forintos be­ruházással. Munkásjóléti célokra eddig csak­nem 10 millió forintot fordítottak. Ebből készült el többek között a 200 férőhelyes ormosi munkásszálló, a nagybarcai bányaüzemnél épített fel­olvasó helyiség és a perecesi bánya­telepen épített 30 új bányászlakás is. A Borsodi Szénbányászati Tröszt az idén már csaknem százmillió fo­rintot fordított a bányák fejlesztése­re. A jelentős összegből befejezték többek között Észak-Magyarország, üzemeltetésre már átadott, legna­gyobb kötélpályáját, amely három bányaüzem termelését szállítja Lyu­kótól a Berentei Központi Szénosztá­lyozóba. A hatalmas létesítmény be­fejezésére 51 millió forintot fordítot­tak. Ugyancsak a termelést szolgálja a lyukól bányaüzem szkip-aknájának víztelenítése is. A víz útját bentonit tömítéssel zárták el, s erre a célra egymillió forintot költöttek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom