Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
TasSmap, t96I. September Tft. «STAKMAOTAIWmS?!AO T * r IRODALOM —MŰVÉSZÉT Evad-eleji beszélgetések >.V *j léről, a főrendező feladatairól, majd az új évad közvetlen feladatairól beszélgettünk. — Ruttkai elvtárs tájékoztatóját kiegészítve, vagy inkább folytatva, a művészi törzsgárda kialakításáról szeretnék szólni, amelyet az általa vázolt célkitűzések megvalósítása egyik legfontosabb alapfeltételének tartunk. — Miskolcon már kialakulóban van a művészi törzsgárda. Az erős mag mindenesetre már megvan, amire támaszkodni lehet. Az elmúlt év végén, illetve most, az évad elején végrehajtott személyi változások is ezt a célt szolgálják. Viszonylag kevés az az utánpótlás, amit a főiskoláról kapunk, ezért igyekszünk más módon is fejleszteni, művészileg javítani személyi viszonyainkat. Részben másfelé kutatunk fiatal, tehetséges színészek után, részben pedig a magunk erejére támaszkodunk, belső nevelő munkával, stúdió szervezésével segítjük fiatal tagjaink művészi fejlődését. A jó művészi munka alapja és terveink megvalósításának egyik előfeltétele, az alapos felkészülés. Ezt az évadot ilyen szempontból igen jól kezdjük. Több darab próbái folynak már hetek óta, esténként rendszeresen tartunk tájelőadásokat. Minden darabhoz jóelőre biztosítva van a megfelelő felkészülési idő. Augusztus közepén kezdtük az évadot, de mindjárt belevágtunk a munka sűrűjébe. Azt hiszem, bemutatóink tanúsítják majd a hosszú és gondos felkészüléseket. Nagy bizakodással látok új munkámhoz, bízom a színház művészkollektivájában. Hogyan látják Miskolcot, miskolci feladataikat a színház új tagjai Közülük kerestünk fel hármat Gyuricza Ottó nem egészen ismeretlen előttünk. Vendégrendezőként és koreográfusként ismerhettük meg korábban. Egerből jött most hozzánk színészi, rendezői és koreog- rafusi munkakörbe. Gyermekszínészként kezdte, majd 1946 óta több fővárosi színháznak volt tagja, 1956 óta pedig vidéki színházaknál dolgozott. Szerepelt a Petőfi Színházban a Gimnazisták-ban, a Pál utcai fiúkban, a volt Fővárosi Vígszínház egy sor zenés vígjátékában, operettjében, I Bár a Miskolci Nemzeti Színház nézőtere esténként még nem népesül be, még közel három hét van hátra az első bemutatóig, a színházban igen serény munka folyik. Több darab próbái folynak párhuzamosan, esténként tájelőadásokra járnak az egyes Oegyüttesek, teljes kapacitással dol- 5 goznak a műhelyek, serény készülő- Odés látszik mindenfelé. A színház Qműsorterve már ismert a nagyközön- Oség előtt, az évadnyitó társulati ülés ö kapcsán hírt adtunk a személyi vál- Otozásokról is. Most a színház néhány Qúj tagját, illetve új beosztásba került gvezetőit kerestük fel és velük beszél- O gettünk. o A színház új igazgatója, O Ruttkai Ottó Jászai-díjas művész ta- Ovaly is itt volt már, igazgatóhelyet- gtesi minőségben. Az elmúlt évad si- Qkereiben — mint művészeti vezetődnek és mint művésznek egyaránt je- Ölentős része van. Mit érez főfelada- Qtának új beosztásában? — ezzel a okérdéssel fordultunk hozzá. — Nagyon röviden is összefoglalható célkitűzésem, illetve a vezetésem alatt álló művész-kollektíva célkitűzése, — Miskolcot az ország második városaként szoktuk emlegetni. Arra kell törekednünk, hogy színházkultúrában is felnőjjünk ehhez a megtisztelő országos ranghoz. Szeretnénk mielőbb valóraváltani azt az elgondolást. hogy kialakítsuk a sajátos miskolci játékstílust, kialakítsuk a sajátos miskolci műsorpolitikát, általá- O ban olyan színházat teremtsünk, ame- 5>yet jó jellemzői megkülönböztetnek az O ország minden más színházától, és gamelyet majd úgy emlegethetnek or- Őszágosan, hogy „miskolci színház”. gldei műsortervünk is már ennek a Otörekvésnek jegyében született. Tudóik azt, hogy Miskolcon új színház- ölátogató közönség van felnövőben, Oamelynek ízlése, igénye még nem teljesen kialakult. Nagyon sokan szeretik az egyértelmű, nem összetett műfajú és főleg a cselekményes műveket. Bizonyos fokig ennek a közönségrétegnek az igényeit is ki akarjuk elégíteni a legmagasabb művészi színvonalon, de természetesen nem mondunk le az igényesebb közönségnek a kielégítéséről sem, és ezért szerepelnek műsortervünkben olyan alkotások is, mint például Brecht .,Állítsátok map Arturo Vitr című alkotása. A magunk elé tűzött feladatok nem könnyűek és nem is máról-hol- 1 napra megoldhatók, de hiszem, hogy' a most kezdődött évad igen jelentős ! mértékben visz majd előre a szocia- ' lista színházzá válás útján, és ezzel 1 párhuzamosan színházunk sajátos < profiljának kialakításában. j A beszélgetésbe bekapcsolódott < Orosz György Jászai-díjas művész, az új főrendező j is. Orosz Györgyöt aligha kell a miskolci közönségnek bemutatnunk A tizenegyedik évadot kezdi színhá- < zunknál, itt kezdte pályáját, végig itt í dolgozott, művészi fejlődésének vala- ( mennyien tanúi lehettünk és mintegy j ötven rendezéséből meggyőződhettünk róla: nem méltatlanul került a I főrendezői beosztásba. Uj munkakö- t (FÜZES LÁSZLÓ: ("Portré egij tírudí (Tettét nem gyónta papnak meg soha, } 6s nem volt hős, és nem volt ostoba, j hitt, — nem istent és olcsó szenteket, > volt asszonya, kit nagyon szeretett. ) Keménykötésű kun legény volt, $ kihasítva a Tiszahótból, j gondjai őrlő malmai közt | mindég csak mindig meritláboH. | fis nem alkudott, és nem osztozott; ? már az egészhez formázott jogot, > tanult, agitált, sztrájkot szervezett, j>mégse védte meg a szakszervezet. í fis mert részt kért az új világból, ) kivégezték az utca végen, Sitt temették el lopva, csendben, j czcrkilcncszáznegyvennégyben. BIHARI SÁNDOR: Ablak mögött volt Péter az Ilyen nagy szerelemben, Posztó Barnabás a Három szegény szabólegény-ben, Ottó a Bánk bán-ban, hosszú lenne felsorolni klasszikus szerepeit. Feleségével, Szobó Rózsával jött most hozzánk, akit énekes szerepekben ismerhetünk majd meg. — Először rendezői és koreografusi minőségemben mutatkozom be — mondja. — A Kamaraszínház második darabját, a Szeress belém-et rendezem és koreografálom. Célom? A musical comedy meghonosítása nálunk is. Nagyon érdekel ez a műfaj, amelyben a szórakoztató, de tartalmas darabok fejlődésének útját látom. Érdekel azért is, mert sokoldalúságot kíván: a darab mondanivalóját nemcsak szövegben, hanem énekben, táncban, mozgásban is tükrözni kell. A Szeress belém rendezésénél ez a koncepció vezet, örömmel jöttem Miskolcra, úgy érzem, ez a színház alkalmas arra. hogy sok szépet és művészit, haladót adjon a közönségének. Csupa lelkesedés, rajongás a színház másik új tagja, a szinte még újonc Komáromi Éva. Szolnokról jött, ahol egy évig működött, jobbára énekes szerepekben. Például a Cigánybáró-ban játszotta Szaffit és Arzénét. Primadonna és szubrett szerepkörre szerződtették. — Nagy öröm fiatal színésznek ilyen nagy létszámú társulathoz, ilyen gyönyörű színházba szerződni — mondja. — Fiatal színész vagyok és úgy érzem, itt sok fejlődési lehetőség áll előttem. Nagyon jólesett a régi kollégák részéről a baráti fogadtatás, a segítőszándék, általában kellemes az a légkör, amely a színháznál minket, újakat körülvesz. A Szeress belém egyik főszerepében mutatkozom majd be a miskolci közönségnek. Ez a szerep azért is érdekes feladat számomra, mert mai tárgyú zenés vígjátékban még nem játszottam és ez a szerepem jelentősen eltér az eddig játszott romantikus szerepektől. A mozivászonról ismerős a harmadik új színész: Sztankay István, A Színház- és Filmművészeti Főiskoláról szerződött Miskolcra, első működési helyére. — Nem frázist akarok hangoztatni, őszintén beszélek: szívesen jöttem Miskolcra — mondja. — A fiatal színésznek a főiskola sokat ad, sokat tanul ott, de a színpadon élni, a tanultakat a gyakorlati életben valóraváltani, színésszé válni csak a színpadon lehet. A vidéki játék erre sokkal alkalmasabb a fővárosinál, mert örömmel karolják fel, segítik a fiatalokat, bíznak bennük, feladatokat adnak nekik és kevésbé fenyeget a beskatulyázódás veszélye. Én máris játszom az Ö, mai gyerekek című vígjátékban, egyelőre tájon. Miskolcon a Windsori víg asszonyok-ban mutatkozom be, majd később Brecht drámájának egyik főszerepében. Ügy érzem, a miskolci színpad az, ahol a főiskolai tanulmányaimat mintegy a gyakorlati színjátszásban folytatva, színésszé fejlődhetek. Röviden summáztuk az új tagokkal folytatott beszélgetéseket. Bővebben beszélnek majd minden interjú helyett, amikor a lámpák fényében a közönség elé lépnek. (Benedek) (Daliam h inéi'ték Citerát, citerát hallottam én pengeni minden vasárnap délután, mikor jöttek a hívek, kéttemplom után; zenélt a kőrakáson Piros, a süket lány; táncoltak a szappanszagú fiatalok, míg jött a csorda, zengett a délután. S egy furulya, egy furulya is sír a keres Etetőben. tízévesen hallgatom az elalvásig; ahogy fújja Guru, a vályogos cigány. Citera, furulya. S még a tücsköket hallgatom cséplés után a tömött búzazsákokon, ráhajtom egy illatos csücsökre a homlokom. Hát ide gondolok vissza még, ide, versemmel is a gyerekkor primitiv zenétre, de felszabdalja, kiméri már gondolatom, az eszméken, városokon köszörült logika« de ez a zene és ez a kővidék, melyre lélekben ráépült a parasztivadék. Állva a Kécskcháton, visszanézek rá, s mintha a szív még azt a zenét hallaná« és akkor! — de összedördül az idő felette, mint két villámos felhő, az eseményeknek nagy sodrása keletkezik; mely megráz, feldob és megpenderít. S ma ez a pillanat nyugodtan szétteklnttot; szemeim érzik a tájra suhogó jövőt, a látomások hosszán tündöklőt. Ha akarnék sem térhetnék vissza oda; ahova ez a föld sem tér vissza soha, szikla-repedésekben pengő dallamaiba; / ott kell megállnom, ahova feldobott az időzített Föld, őértük kell meghajtanom, akkor is, ha csillagok súrolják homlokom, mert jönnek ők is, mint a szabadult, nem hunyt ki mögöttem a fényporos út, hozzák a világot, mit a szivem megtanult. Nem vész el semmi, mit az életbe sejtenek, s világra sír a furulya, peng a citera, s miért szól bennem is a nosztalgia, a felserkent gondolatok dallamos lépéseivel mérhetem a világot, és mérni kell, lehet a jelző-kövem akár a Jupiter, de legyen a mérték a szív, legyen az agy; és a közelség, mit embertől emberig cselekvéseik a Főidnek megvallanak. ANNE MATISSE: Hívogató (Chant d’appel) Kedvesem, értünk sóhajt már a rét, fehér kalapját lengeti a nyíló niargarét. Madárdal szárnyal szcrteszéjjcl s a pázsit is vár bársonyfénnyel . . . Zsályák dalolnak illaténckct s harangvirág harangoz Neked! Úgy várja, hogy lássa szép szemed, mint én suhanó léptedet. . . Jöjj, mert leszáll a nap, s az alkonyat mindent elűz, csak néma árnyat ad; előbb fürödjünk meg a fényben, a virágruhás, tarka réten és ha majd minden csendben elpihen: szived is nyugszik szivemen .. . (Fordította: Iván GézaJ JUHASZ JÓZSEF: A csikó Ismerkedik a cifra világgal. Őzlábain nyugtalanság vibrál, tipeg-topog az aszfalt-út síkján. Nyakát anyja szügyéhez nyomja, s nagyratágult, kerek szemével — az égig-érő forgalomba — rácsodálkozik a traktorokra. A parkban Szabados Gxörsy fetoéMfe
