Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

Vasárnap, 1901. szeptember Hk BSIAKMAGYARORSZAO 5 Feltörik az ugar, formálódik az ember... Az életmű kiteljesedése Az Üj barázdál szánt az eke első orosz kiadása 1932-ben jelent meg. Folytatása, a Feltört ugar csaknem harminc év elteltével, 1900-ban. Az idei ünnepi könyvhéten magyar nyelven is kezünkbe vehettük, Ma­kai Imre művészi színvonalú, gon­dos és pontos fordításában. S ezzel számunkra is teljessé vált a' Solo- hov-i életmű, melyben a hatalmas palotasorok és a linóm mívű kis épü­letek szomszédságában egy csonka torony is volt eddig: a falu szocia­lista átalakulásának regénye. Ez az eddig csonka torony is tetőt kapott immár. A Feltört ugar — melynek első része annak idején a világtörté­nelem egy új jelenségéről adott mű­vészi képet azon melegében — im­már befejezett, kész mű. S a kétré­szes regény mindörökre sugározza Is magából az első művészi híradás bá­torságának és frisseségének dicsősé­gét, megrázó és felemelő hatását. Elgondolkoztató és figyelmeztető tény, hogy lapjaink, folyóirataink irodalmi és kritikai rovata — ezek a bizonyos müvekre, jelenségekre, problémákra és álproblémákra oly gyorsan és oly készségesen reagáló rovatok máig sem, a magyar kiadás megjelenése után három hónappal1 sem találtak elegendő helyet és eléggé meleg szavakat a Feltört ugar méltatására, elemzésére. Ez a regény pedig még akkor is érdemes lenne tüzetes és forró méltatásunkra, ha a közelmúltban nem szántott volna az egész magyar mezőgazdaságban is új barázdát az eke, ha nem láthatnám* a hajnali tűz fényénél a magyar pa­raszti jövendő egyre biztonságosabb, szebb körvonalait, jelenné válását! .. . Ámde a magyar Ugar (hogy Ady emlékezetes szimbólumát idézzük) szintén feltört ugar immár, s rajta nagy változásokat, él meg, jormáló- dik az ember!... Mondom, ha ez a nagy, talán min­den eddiginél megrázóbb és talpra- allítóbb fordulat nem történik meg nazénkban is a dolgozó parasztság­gal, még akkor is sűrűbb és szívhez szólóbb visszhangját hallathatná iro­dalmunk annak az örvendetes tény­nek, hogy a világ ma élő egyik leg­nagyobb írója, Solohov — csendes, szerény, igényes alkotó munkával, példaadó műgonddal — tető alá hozta a Csendes Don melletti legna­gyobb művészi vállalkozását, a Fel­tört ugar-1, mely nem méltatlan a Csendes Don-hoz, s ezzel együtt kényszeríti térdre a szocialista esz­tétika ellenségeit és meghamisítóit isi Szerénytelenség lenne azzal kér- sednünk, hogy e kis cikk szűk kere­tei között mi pótoljuk mindazt, amit országosan mulasztott az eddigi gyér és kényszeredett visszhang. Csupán annyira vállalkozhatunk, amennyit ennek az írásnak alcímében ígér­tünk: néhány gondolat felvetésére. Azok számára, akik már olvasták a regényt, emlékeztetőül, akik pedig nem ismerik, azoknak — kedvébresz- tésül... A »nagy jelenetek" regénye Az olvasók többségét a regények­ből szinte kizárólagosan csupán a cselekmény, a „mese” érdekli. Pedig a regényeknek — kivétel talán a detektívregény — általában nem a cselekmény a lényege. Nem a mese- szövés a legfontosabb elem a kétré­szes Feltört ugar-ban sem. Inkább: az elbeszélés módja, az emberalakok megjelenítése, összecsapásaik egy­mással és önmagukkal. Ezek ered­ményeként úgy érezzük; a „nagy ielenetek” regényét olvassuk. Több­nyire nem méreteik miatt, hanem izemléletességük, hatásosságuk, lég­körük, távlataik, az olvasót tudato­sító, gondolkodásra késztető és egy­ben gyönyörködtető megjelenítésük ■évén nagyok e jelenetek, íme néhány belőlük, jószerint csak ímszerű felsorolásban: Jakuv Lukics, a házába befészke- ődött ellenforradalmárok, volt cári iszlek bábja, eszköze — egyébként kolhozba befurakodott .jó szakem- cr”: gazdasági vezető — éhen- zomjan halalja anyját, hogy el ne árjon a szája ... Davidovot, az egy­kori matróz és vasmunkás kolhoz­elnököt szeretettel fogadja a földön — munkahelyén — a brigád ... Varja ííarlnmova tiszta, édes-bánatos — egyelőre reménytelen — szerelme Davidov iránt... Nyeszlyerenkonak, a kerületi pártbizottság titkárának kemény és emberséges tanácsadó — ellenőrző látogatása Davidovnál... Salijnak, a kolhoz csöndes, erős. szi­lárd meggyőződésű öreg kovácsának helyes észrevételei és jó nyomon járó gyanúi, hol van. ki lehet minden baj oka... Az a jelenetsor. amellyel az író elbeszéli, miként csalta lépre és ölte meg Nagulnov. a périselt titkára a szovjethatolom elszánt ellenségét, a kitelepített, de visszaszivárgott Tyimofej Kvanijt, volt felesége sze­retőjét egyébként. ... Az új tagokat felvevő, első ünnepélyes nyilvános párttaggyűlés Gremjacsij Log-ban. ... Hogyan akadnak nyomára a falu­ban elásott fegyverek egyrészének ... Razmjotnov, a községi szovjet elnöke, igen jó megfigyelő képességgel észre­veszi, hogy a „begyűjtők" — nem azok, s valóban: a GPU derék mun­katársai, akik helyes „szakmai ösz­tönnel” gyanítják, hogy valahol e faluban lappang Polovcev (a Jakov Lukicsnál rejtőzködő cári tiszt, egy készülő ellenforradalmi kísérlet nem jelentéktelen láncszeme). . . . Davidov és Nagulnov hősi halála ... A regény zsúfolt jelenetsorai vol­taképpen tipikus helyzetek, életdaia- bok egymásutánjai. — Nem szövőd­nek egységes cselekménnyé, csak a változó életet érzékeltetik, a falunak a látszólagos eseménytelenségben is előrehaladó mozgását, szinte észre­vétlen átalakulását. Nagy idői sem ölelnek fel: az I. rész 1930 januárjá­nak egyik estéjével kezdődik, s ugyanazon év késő őszének egyik éjszakáján a II. rész is lezárul. De e tíz-tizenegy hónap alatt a gremja- csij-logi kozákokkal s általában a Szovjetunió parasztjaival nagyot for­dult a világ! Megváltoztak az embe­rek, s akik az új útra vezették, for­málták őket, formálódtak közben maguk is... Formálódó és formáló emberek Nézzünk meg közülük néhányat „rivaldafényben”. Ne a töretlenül egyenletes fejlődésű, logikus éietútú Davidovot. Razmjotnovot és az ér­telmes, becsületes, munkaszerető, melegszívű középparasztot, Kondrat Majdanyikovot — bár az ő egyéni­ségük elemzése sem lenne híjával a tanulságoknak —, hanem á „proble­matikusukat”: Nagulnovot, Scsukar apót, Jakov Lukicsot, Luskát. Gondoltuk volna-c NagulnoVról. a polgárháború viharában idegessé, türelmetlenné, s bizony: gyanakvóvá és merevvé is vált sejttitkárról, hogy mosolyogni is tud?! S örül annak, hogy észreveszik boldog mosolyát?! Nem, Nagulnov említett hibáival sem u korlátoltság, a primitív makacsság, a merev dogmatizmus képviselője. Már az I. részben is ő, ez a zárkó­zott, bizalmatlan ember biztatta — s mily meleg, gyöngéd szavakkal — Majdanyikovot, hogy kérje felvételét a pártba, szívesen lesz ajánlója. S a II. részben szinte önmaga fölé emel­kedve üdvözli őt, az új tagjelöltet: ,.Elvtársam! Cimborám! Gratulálok! Mi, kommunisták, reméljük, mind­nyájan reméljük, hogy példás bolse­vik leszel. De hát ez veled nem is történhet másképp!” S ugyanakkor, talán még meghatóbban, magához öleli az öreg kovácsot is: ,,No, Ippolit bácsi, ez derékul sikerült! Teljes szí­vemből gratulálok! És a többi fiú. a többi kommunista is gratulál. Élj erőben — egészségben, és kalapálj a pörölyöddel száz esztendeig a szov­jethatalom és a mi kolhozunk javára. Élj sokáig, öreg . .. csak ezt mondha­tom! A te hosszú életedből csakis kellciAcsség származik jir emberek­nek, semmi más — ezt határozottan mondom, neked!” És a szószátyár, habókos Scsukar apó?! öreg gyermekként ragaszkodik, még évődéseiben is, Davidovhoz. Na- gulnovhoz, Razmjotnovhoz. Barátko­zik velük. Érzi — végiggondolni nem igen tudja —, hogy az a rend, mely­nek ezek az emberek a helyi vezetői, ez a rend tette őt emberré, biztosítja neki. a nyomorult szegény öregnek, a riaszli) gondok nélküli megélhetést hátralévő kis Idejére. Fel is szólal mindig a gyűléseken, bár többnyire nem a tárgyról, hanem mellé beszél — mert tudja, s ki is mondja: a szo­cialista társadalmi rendben neki is lehet szava. Ez a nagyon alulról jött ember messzire jut az átformálódás­ban a regény végére. Solohov 1 az ő összetörtségével, fájdalmával érzé­kelteti, mit jelentett Davidov és Na- gulnov a szocialista faluközösségnek: ____én már egészen elnyüttem. le­vert a lábamról MakarUska meg Da­vidov esete, úgyhogy allg-alig élek . . Ha ők életben maradtak volna, talán még én is élnék egy-két esztendőt, de ővélkiilUk valahogy utálok már isten szép világán lézengeni... — m ondta szomorúan Scsukar apó. és ócska lélekmelegitöiénck felsejével megtörölte a szemét.” Jakov Lukics dolgos, szorgalmas, takarékos jó gazda volna. Még a kol­hozban is, ahová félelemmel és gyű­lölettel ment, szereti a szép. hasznos, tartalékokat, is képező munkát. — De nem tud szabadulni egykori felette­seinek, az ellenforradalmár tisztek­nek sugalmaiiól. Davidovot mind­végig megtéveszti, ki látssza. Erősebb benne a múlt, az ellenséges elemek befolyása. Értékes tulajdonságaiból, jó képességeiből így kártevés, bom- lasztás fakad — bár feldereng előtte is, hol lenne a helye, hogy vesztett ügyet támogat egy — már a történe­lem által halálra ítélt — „jobb jövő” reményében. Luska alakjának is van történelmi szerepe, eszmei jelentése. Olyan asz- szony ő, aki fogékony az újra. Valaki, mint nő. Élni akar a felszabadult nők jogaival. De szellemileg és jel­lemében felkészületlen, hát csak visszaél velük, rosszul értelmezi azo­kat. A régi környezetből máshová plántálódnia s keményen dolgoznia is kell előbb, hogy lusta, önző. kacér, hiú kis önmagán némileg túlnőjön. Soíohov humanizmusa Solohov „visszafogott lírával”: tár­gyilagos, nyugodt hangon, harmadik személyben beszóló epikus. Első sze- mélyű megnyilatkozása csupán egy van a Feltört ugar-ban, a vezetők halála után: „Hát nem énekelnek többet a doni fülemülék az én szi­vemnek oly kedves Davidov és Na­gulnov örömére, nem zúg többé ne­kik az érlelődő búzatábla, vem cso­bog többé kövein az a névtelen pa­tak, amely valahonnan a Gremjacsij horhos felső végénél folyik... Ennyi az egész!” „Ennyi az egész”, igen! Az élet megy tovább, Davidov helyébe Maj- danyikov lép, Razmjotnov átveszi Nagulnov funkcióját, Komszomol- tifkár is kerül a faluba. — Van, aki­nek énekeljenek tovább a doni füle­mülék, zúgjanak az érlelődő búza­táblák, csobogjon a névtelen pa­tak ... Az elpusztíthatatlan élet sze- retete, a becsületes, a dolgozó embe­rek iránti szeretet, a jelenségeket helyükre tevő és helyükön látó böl­csesség, melynek forrása a szilárd szocialista meggyőződés — Solohov humanizmusa teszi „naggyá”, feled­hetetlenné, valóságossá és tanulsá­gossá a gremjacsij-logiak egy eszten­dejének egyszerű, de egy egész tör­ténelmi szakaszt sűrítő történetét. — Nem véletlenül szólal meg „első sze­mélyben” az egyrészt önhibájuk miatt is elpusztult két önfeláldozó hős mellett!... Humor és optimizmus Szenvedélyek lobognak, indulatok csapnak össze, gyilkosságok esnek, ítélkezés is történik — s mégsem érződik tragédiák komorsága a re­gényben. Ellenkezőleg! A humor napfénye aranyozza be, a szocialista forradalmár író optimizmusa lengi át az élet reálisan, érthetően ábrá­zolt tükörképét a Feltört ugar lap­jain Miből ered — különösen a II. rész­nek — ez a hatása és varázsa? Nyil- vJh abból, hogy mire Solohov a rá jellemző lassú munkamódszerrel be­fejezte, átdolgozta, - kicsiszolta és napvilágra bocsátotta 28 évvel az­előtti regénye folytatását, a harc már régen eldőlt. Nemcsak a szocialista építés fejeződött be. hanem győzel­mesen a Nagy Honvédő Háború is, a háború utáni újjáépítés is. A grem* jacsij-logiak „modelljei” is átélték a lenini módszerekhez való visszaté­rést. immár 61c is kortársai a kom­munizmus előkészítésének, a világűr meghódításának, az imperializmus és a gyarmati rendszer végső általá­nos válságának, és annak, hogy a szocializmus és a béke erői világ­táborrá szélesedtek. — S bár a re­gény cselekménye az 1930-as esz­tendő eseményeit folytatja, mégis abban, ahogyan e csaknem három évtizeddel azelőtti jeleneteket Solo­hov művészileg megalkotja, abban benne van az elszállt szebb évek történelmi tapasztalata, tudatformáló hatása, az újabb nagy győzelmek visszfénye, a népével mindig együtt élő, érző és alkotó Solohov harminc évi fejlődése is ... „A magyar Ugaron” Hol a krónikás, aki Darvas József lélekbemarkoló, igaz és szép, de mű­faji okokból szűkszavú drámája, a Hajnali tűz után immár epikus szé­lességgel, Solohov-i eszmei és mű­vészi szinten beszéli el, hogy nem elvadult táj immár a magyar Ugar sem, az ős, buja föld nem vad mező, lenyestük a dudvát, a muhart, az cgig-nyúló egykori giz-gazokat. fel­ébredt a Föld alvó lelke, vannak vi­rágok és nyílnak is — felszínre tör­tek a paraszti tehetségek?!... Hol a krónikás, mikor alkotja meg a nagy Műt. mikor teszi le az Írást az ország asztalára?! Harminc évbe került Solohovnak is? — Csak a folytatás és befejezés! A magában is egész kezdetet a nagy átalakulással egyidejűleg írta. még a Csendes Don záró részét is félretette, ideiglenesen, miatta. Forgószél volt akkor hazájában, de íróasztala — nem „billegett”, sohasem!... Gyárfás Imre Európa szívében Bemutatkozott Miskolcon a Prágai jégrevü PÉNTEKEN ESTE mutatta be mű­sorát a miskolci Béke téren felállí­tott jégszínházban a Prágai- Jégrevü. A nagyhírű együttes most jár először hazánkban, s örömmel fogadtuk, hogy a fővárost megelőzve, nálunk, Miskolcon mutatkozik be először. Műsoruk címe: Európa szivében, Ha­zájukról kívánnak a kétrészes, 14 képből álló csillogó revüben képet ad­ni, némi ízelítőt nyújtani Prága, va­lamint Csehszlovákia más festői tá­jainak szépségéből, vidám, felszaba­dult életéből. Mindezt sok-sok vi­dámsággal, lánccal, zenével, — és ami a jég rév üknél újszerű; helyen­kénti filmvetítéssel. Ez volt az első. ami szokatlan volt a magyar közönség számára. A ve­títővásznon mozgó képek Csehszlová­kiát idézik és mintegy a vetített ké­pek folytatásait láttuk megelevened­ni a jégszínpadon. Nagyon érdekes ötlet, hathatósan segít a nézőnek ab­ban, hogy a tánc mögé a földrajzi képet asszociálja, azonban nem min­den számnál volt szerencsés, hogy a filmvetítés még akkor is folyt, ami­kor már a jégtáncosok gyönyörköd­tettek, és így a néző kénytelen volt figyelmét megosztani. A műsor maga tulajdonképpen egv képzelt utazás. Az indító képben nagyméretű repülőgép érkezik a prá­gai repülőtérre. A világ különböző részéből érkeznek utasok, akik aztán a későbbi képekben Csehszlovákia különböző helyein tűnnek fel és gyö­nyörködtetnek minket produkcióik­kal. A repülőtérről az első út a Nemzeti Színházba vezet, ahol gyö­nyörű Csajkovszkij-balettet látunk. Részesei lehetünk a „Prágai tavasz” műsorának, Mozart egykori lakásán felhangzik a Kis éji zene. s gyönyörű koreográfia, káprázatos táncok egé­szítik ki az élvezetet. Karlovy-Vary- ba visz következő utunk. A -világhí­rű fürdőhely az utóbbi években egy­ben filmfesztiválok helye is. Gyönyö­rű táncképekben elevenedik meg előttünk a város gyógyfürdő és film­művész találkozó jellege. Újabb kép­hez érünk, Pilzen be megyünk, a vi­lághírű sör hazájába. Pilzeni táncok, a sörösüvegek remek tánca, Hasek híres figurája: Svejk kel életre előt­tünk több példányban is. hogv remek tánckompozícióban érzékeltesse Pil- zennek, a „mámor forrásának” han­gulatát. Megelevenedő kirakatok s az eletrekeló hangszerek és hangjegyek csillogó kavalkádja zárja a mű-or első részét. A második részben egy nemzetközi szálloda forgataga után a szabad természetbe kerülünk, a lepke gyönyörű táncát látjuk, ezt né­pi tánc követi, majd Karlstein közép­kori várába kalauzolja el a revű a nézőt, ahol a Vár kísérlete s a mo­dern lány káprázatos tánca gyönyör­ködtet. Megelevenedik a varban egy bíborszínben csillogó gyöngyszem is, végül pedig az Üvegmesét láthatjuk. Remekül koreograíált, hosszú időre emlékezetes forgalagú finálé zárja a műsort. Az egyes számok rendkívül ötlete­sek. Fordulatos az egész műsor. Gyönyörködtető képek váltják egy­mást. és közben a csehszlovák jég­művészek szebbnél-szebb produkciói ejtenek egyik bámulatból a másikba. A műsor ötletességéért az írót, Oló­ri eh Kautskyt. a gyors pergéséért. Antonin Moskalyk rendezőt, a nagy­szerű táncokért Boris Milec koreo­gráfust. a szép jelmezekért Miroslav Wattért dicsérjük. NAGYSZERŰ jégmüvészekkel is­merkedtünk meg a műsorban. Első­ként kell említenünk a világhírű Su- hanlcova—Dolezal többszörös Európa- ba.inok, világbajnok és olimpiai baj­nok párost, akiket együtt sajnos csak az Üvegmesében láttunk, de ez a kel­tős is felejthetetlen marad a koreso- lyaművészet kedvelői számára. Dole- zalt sok számban láttuk, mindenkór méltó volt bajnoki hírnevéhez. A leg­magasabb fokú dicséret hangján kell említenünk Hanotisková-t.. a japán tán­cosnő megjelenítőjét, Kreicint. aki a mexikói karmester figuráját állította elénk. Hutznvát nngvszerü lepketán­cáért és más táncaiért. Kyjánkovái több számban nyújtott kimagasló művészetet tükröző produkcióiért. Kladrvbskát elsősorban a csillogó gyöngyszem táncáért, nemkülönben Knapest, Sbylikct, Hodant. Dicséret illeti az együttes valamennyi szólis­táját, s a remek női és férfi tánc- kart. A műsorhoz gépzenét alkalmaznák. Nincs zenekar, az egyes számok ze­nekíséretét éi az összekötószöveget magnetofonszalagról halljuk. Ráadá­sul olyan hangerővel, hogy az zavar­ja a táncprodukciók vizuális élveze­tét is. Ezen túl is helytelennek tart­juk a gépzene-kíséretet — többek kör.ött azért is — mert egyes számok végén a művésznek ideje sincs meg­köszönni a közönség vastapssit. nemhogy ismételni tudna, mert a lé­lektelen gép szalagja könyörtelenül tovább halad. (Erre a bemutatón nem egy példa volt.) Meggondolan­dó. nem jobb-e zenekar alkalmazása a revüműsorhozl? Véleményünk sze­rint közvetlenebbé, élménvszerűbbé teszi az egész előadást. Egészében a Prágai Jégrevü műso­ra szép. gyönyörködtető, művészi, hosszú időre emlékezetes. Méltán ér­demli meg a sikert. Benedek Miklós Ünnep élőit a 700 éves városban Sátoraljaújhely soha nem fogadott még annyi látogatót, mint napjaink­ban. Gépkocsikaravánok jönnek a megye, az ország minden részéből, Segítséget hoznak a vezetőszervek küldöttei a város nagy ünnepének előkészítéséhez. Vékony Sándor elv­társsal. a városi tanács vb. elnökhe­lyettesével és Fülöp László elvtárssal, a Kossuth Lajos Művelődési Ház igazgatójával most csak távirati stí­lusban értekezhetnek az idegenből jöttek. A Magyar Televízió kisfümet készít a 70(1 éves városról, a sajtó képviselői szinte egymásnak adják a kilincset, hogy megismerkedjenek a város történelmével, nevezetességei­vel, fejlődésével és érdeklődjenek; hogyan készítik elő a kétnapos jubi­leumi ünnepségsorozatol? A Kossuth Lajos Művelődési Ház­ban egyszerre több kiállítást rendez­nek. A város fejlődését dokumentáló tárlat anyaga már együtt van. Az egész város megmozdult, hogy e kiál­lítás sikeres legyen. Idősek és fiata­lok hangyaszorgalommal kutatták, keresték, milyen dokumentumokat, ereklyéket ajánlhatnak fel a Ka­zinczy Levéltárnak, a Kossuth Lajos Művelődési Háznak. A népmozga­lommá vált dokumentumgyűjtés si­kerrel zárult, s temérdek Rákóczi, Kossuth, Kazinczy korabeli írásos emlék, tárgyi ereklye került a ren­dezőbizottsághoz. Ebben a munkában a Kossuth Lajos Művelődési Ház honismereti szakköre, s a lelkes pe­dagógusgárda nyújtott igen sok se­gítséget. A városi tanács által meg­hirdetett pályázatra számos sátor­aljaújhelyi és környékbeli képzőmű­vész küldte el alkotásait. Már szétküldték az ország minden részébe a művészi kivitelű prospek­tust cs a közeli napokban hagyja el a nyomdát a Fülöp László által ösz- sz.együjtött gazdag történelmi doku­mentumanyag is. Társadalmi munkában csinosítják | a lakóházakat, építőbrigádok tataroz­zák a középületeket, a műemlékeket. Délutánonként a város lakossága az utcára vonuL hogy gondozza a par­kokat. A Szabó Ktsz tagjai társa­dalmi munkában vállalták, hogy el­készítik a város lobogóit, a sárga­piros zászlókat. Már elkészült az ünnepség gazdag programja. Szombaton, szeptember 16-án délelőtt a városi tanács végre­hajtó bizottsága ünnepi tanácsülésen emlékezik meg a várossá nyilvání­tás 700 éves évfordulójáról. Az ün­nepi tanácsülésen a Hazafias Nép­front városi bizottságának javaslata­ra utcákat és intézményeket nevez­nek el a város történelmének nagy­jairól. a munkásmozgalom legkivá­lóbb harcosairól. Az ünnepi tanács­ülés keretében nyújtják át a kitünte­téseket azoknak, akik legtöbbet tel­tek a jubileumi ünnepségek előké­szítésében. A fejlődéstörténeti kiál­lítást a kora délutáni órákban nyit­ják meg. A képzőművészeti kiállí­tást ugyanezen a napon mutatják be a látogatóknak. Este a Sátorhegyen kuruckori da­lok kelpek szárnyra a tárogatósok hangszerein. Ezt követően tábortűz és tűzijáték adja majd tudtul Hegy­alja lakosságának, hogy 700 éves év­fordulóját ünnepli Sátoraljaújhely. Másnap, szeptember 17-én zenés ébresztőre ébred a város, majd ün­nepi nagygyűlésen találkoznak a vá­ros lakói s a meghívott vendégek. Aczél György elvtárs. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a mű­velődésügyi miniszter első helyettese szól majd az évforduló alkalmából az ünneplőkhöz. A délutáni órákban művészi műsorok, sportrendezvények teszik majd feledhetetlenné az ünne­pet. Sátoraljaújhely lakói és vezetői örömmel készülnek a jubileumi év­fordulóra. Sok-sok kedves meglepe­tést tartogatnak mindazok számára, akik e napon a város vendégei lem­nek. Tászfory Alajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom