Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-08 / 212. szám
4 t BSRAKMAGYARORSJSÄQ Péntek, 1961. szeptembe* 8. — Az a baj, hogy nincs megfelelő helyiségünk. Azért nem tud jönni hozzánk a színház sem, és ezért kell minden gyűlést, meg ismeretterjesztő előadást az iskolában tartani. Demeter Józsefné pedagógussal, Celej „kul- túrfelelősével” beszélgetünk a tanácsházán. Egy energikus mozgású, szőke férfi is ott van velünk: a tanácstitkár. Így ketten próbálják elmondani, hogy mi is van, és mi kellene még Gelejre. — Könyvtárunk is van, de az is az iskolában, — folytatja a pedagógusnő. — A KISZ-nek a tsz adott egy helyiséget, de ez sem nagy. összejövetelekhez jó. Sajnos, az iskolánk is kicsi, mindössze három tantermes, de ebből is az egyik szükségtanteHár man az asztalnál rém. — A tanács nem tud segíteni ? — De segít. Az iskola is sok mindent kapott már a tanácstól. Sport- felszereléseket, játékokat ... — És a KISZ? — A KlSZ-szerveze- tet is segíti. A tanács nemrégiben adott a fiataloknak egy magnetofont, egy nagy, világvevő rádiót és lemezjátszót is adott már, sőt egy televíziót is. — És a fiatalok tudnak-e adni valamit cserébe? — Elég jó az ifjúsági szervezetünk. Szívesen vesznek részt a kultúr- csoport munkájában, nem kell nógatni őket. A múlt évben a Virágzik a hárs című darabot mutattuk be, most meg még nem is tudom, hogy mit tanulunk meg. Én szeretném a Különleges világnapot, de ez sem biztos még. Az egyik csoporttól láttam egyszer a Mágnás Miskát... — Az nem falusi színjátszóknak való! — szól közbe a titkár. — Nem, nem. Nekem sem tetszett. Valami más témájú művet kell bemutatnunk. — Milyen lesz az új népművelési évad? — Minden héten tartunk most is ismeretterjesztő előadásokat — veszi át a szót a titkár. — A múlt évben is ott volt minden előadáson legalább 50—60 ember. Szeretnénk mezőgazdasági szakképzést is szervezni. — Kik tartják az ismeretterjesztő előadásokat? — Főleg a pedagógusok. A politikai és mezőgazdasági jellegűeket pedig Majoros József, a tanácselnök. , — Igen, a tanács sokat segít nekünk — folytatja újra a pedagógusnő. — Sokat tesz a falu kulturális életéért. — Akkor „ki tudnak jönni” a tanáccsal? — Ki... — és ránevet a szőke férfire. — Különösen a titkár elvtárssal. — És a titkár elvtárs sem panaszkodik a kul- túrfelelősre? — Nem, nem panasz- kodhatom Demeter Jó- zsefnére. — De ... bocsásson meg titkár elvtárs. a nevét még nem is tudom... 1— Az enyém? Demeter József. (pt) Nyolcezer bérlettulajdonos NEMSOKÁRA újra felgördül a Miskolci Nemzeti Színház nehéz bársonyfüggönye, újra megtelnek a széksorok estéről estére. Már az elmúlt évadban is kiemelkedően magas volt azoknak a nézőknek a száma, akik minden előadást megnéztek — mindig azonos napon és mindig ugyanarról a helyről. Bérlettulaj- donosok ezek, akik örömmel fogadták, hogy a színház, az átépítés befejeztével, visszatért a bérleti rendszerre. Sok előnnyel is jár a bérlet valójában: nem kell a pénztárnál sorakozni az egyes előadások jegyeiért, biztosítva van minden darab megtekintése, mindig a hét azonos napján és sohasem okozhat gondot, hogy vajon hová kapok majd jegyet, mert a bérlettulajdonos az egész évad alatt azonos helyen élvezheti a produkciókat. Az elmúlt évadban — az ifjúsági bérletekkel együtt — mintegy hatezer volt a színház bérletes nézőinek száma, azonban a gyakorlat bebizonyította, hogy ez a szám kevés. Sokkal több az állandó színházlátogató, sokkal többen igénylik a bérleti lehetőségeket. Mindez a nagyközönség, elsősorban a nagyüzemi dolgozók érdeklődésének fokozódását tükrözi, bizonyítva kultúrforradalmunk szélesedését. Az idei bérletezés után érdeklődtünk a színházban. Papp Miklós, a színház üzemigazgatója az alábbiakban tájékoztatott: A tavalyi érdeklődést figyelembe- véve, meghallgatva az üzemi közönségszervezők tapasztalatait, felettes szerveink hozzájárulásával jelentősen kibővítettük bérleti rendszerünket. Míg tavaly az ifjúsági bérleteken kívül tizenhárom bérleti előadást tartottunk, az idén egy teljes héttel, hat előadással többet rendezünk a bérletes közönség részére. így a bérlettulajdonosok tizenkilenc bérleti előadáson, illetve azok valamelyikén tekinthetik meg az egyes darabokat. A bérletrendszer alapjában a tavalyi marad, most is az egyes bérletek a hét azonos napjára és azonos helyre szólnak. Az előadások számának növelésével, terméOrszágos fotókiállítás Miskolcon A magyar művészfényképészek évente egyszer, minden alkalommal más városban rendezik meg országos seregszemléjüket. Ebben az évben a Magyar Fotóművészek Szövetsége a Miskolci Fotoklubot kérte fel a hivatásos és amatőríotósok reprezentatív kiállításának megrendezésére. A kiállítás, amelyet a városi tanács végrehajtó bizottságának támogatásával rendeznek, a tanácsháza dísztermében október 28 és november 7-e között fogja bemutatni a magyar fotóművészek legújabb munkáinak színejavát. A rendező fotoklub az eddigi szokásoknak megfelelően kívánja bemutatni azoknak a külföldi fotokluboknak képeit is, amelyekkel évek óta baráti kapcsolatokat tart fenn. így a miskolci közönség nemcsak a hazai fotóművészek munkáiban gyönyörködhetik, hanem meglsmerked- hetik néhány nemzetközileg is kiemelkedő külföldi fotoklub munkájának eredményeivel. A kiállítás előkészületeiből és az iránta megnyilvánuló érdeklődésből arra lehet következtetni, hogy az 1961-es Miskolci Országos Fotókiállítás nemcsak külsőségeiben, hanem művészi tartalmával is felül fogja múlni az eddigi hasonló miskolci rendezvényeket, egyben színvonalas előkészítője lesz a Miskolci Fotoklub 10 éves fennállása alkalmából 1962-re tervezett nagy nemzetközi kiállításnak. szetszerűleg megemeltük a kiadandó bérletek számát és a tavalyi hatezer bérlettel szemben nyolcezer bérletet bocsátunk forgalomba. Ebből kettőezer ifjúsági bérlet. Leszámítva a később kiadandó ifjúsági bérleteket, a felnőtt közönség részére kiadandó bérletekből viszonylag nagyon kevés van már a kezünkben és előreláthatóan egy-két napon belül minden bérlet gazdára talál. — Hogyan alakul a bérletes közönség összetétele? — A mór említett ifjúsági bérleteket leszámítva, elsősorban a nagyüzemek dolgozóira számítunk. Várakozásunkban nem is csalódtunk. Például a Lenin Kohászati Művekben már ezren felül van a bérletesek száma. Háromszorosára növekedett az ipari tanuló bérlettulajdonosok száma a tavalyihoz képest. Most mintegy 1600 ipari tanuló fog rendszeresen színházba járni. A szervezési osztály munkáját jelentősen segítették az üzemi közönségszervezők legjobbjai, azonban sajnos még nem egy helyen a közönségszervező felelőtlensége, vagy az üzemvezetés meg nem értése miatt, nem látják kellően a színházi bérletezésben rejlő kultúrpolitikai feladatot. Mint érdekes, hasznos és követendő példát említem a szocialista brigádok színházlátogatását. A Lenin Kohászati Művekben eddig százötven bérletet vásároltak a szocialista munkabrigádok tagjai, akik a munka frontján való helytállás mellett, a művelődést, a színházkultúra jobb megismerését is célul tűzték ki. — Milyen érdekességet tud még mondani az évad színház—közönség gazdasági jellegű kapcsolatairól? — NFM TARTOZIK szorosan a bérlet kérdéséhez, de megemlítem. Felettes hatóságaink — a fővárosban korábban bevezetett rendszerhez hasonlóan — a vidéki színházakban is. így nálunk is, megszüntettek minden szabadjegyet, belépőt, hogy ezzel az e téren tapasztalt visszásságoknak elejét vegyék. 0»m) Épül az ózdi II. kohó Az Ózdi Kohászati üzemekben az I. és III. kohó között — a régi II. kohó helyén — egy születő kohóóriás vasvázai nyúlnak a magasba. A kohóépítést 16—20 kisebb-na- gyobb vállalat,, ktsz, végzi. Legtöbb emberrel és legjobb ütemben a Ganz-MÁVAG dolgozik. Már az első pillantás megmutatja, hogy a má- vagisták uralják a terepet, derűs hangulatban, jó ütemben dolgoznak, munkálkodnak. A Ganz-MÁVAG- nak mintegy 75—80 embere dolgozik itt. Noha, csaknem minden ember, minden csoport jó munkát végez, mégis elsősorban a Horváth Zoltán és a Szabó Károly brigádját kell említenünk. Horváth Zoltán brigádja nagyon jól dolgozik, a munkákat pontosan határidőre, vagy határidő előtt végzi el, Szabó Károly brigádja a martin építésénél is kitett magáért, onnan jöttek ide. Úgy' emlegetik őket, mint olyanokat, akikre mindig, minden körülmények között számítani lehet. A brigádnak nagy tekintélye van az építkezésnél, elismeréssel beszélnek munkájukról. Igaz, jól dolgoznak a mávagisták, s a többi vállalat dolgozói is a maguk részéről megteszik, amit megtehetnek, de a behemót vasgyomor építésénél kevés egy vállalat, illetve több vállalat pár emberének iparkodása. Valamennyi építő vállalat erejére, összefogására lenne szükség. Az építést végző és irányító emberekkel való beszélgetéskor már az első mondatoknál kiderül, hogy elég akadozott ütemben halad a kohó építése. Kiss Antal, a nagyolvasztó karbantartó részlegének helyettes vezetője, akit a rekonstrukció ellenőrzésével bíztak meg, ezt mondja: — Az eredeti terv szerint ez év júliusában már el kellett volna készülni a kohóépítéssel. A tervet módosítani kellett. Dehát... A munkák határideje! különböző okok miatt mindig csúsznak. Horváth János, a nagyolvasztómű helyettes vezetője így nyilatkozik: — A II. kohó mielőbbi üzembeállítása népgazdasági szempontból nagyon fontos. Gyors ütemben épülnek a Marz-kemencék, kell a nyersvas. Éves tervünkben már számítottunk a II. kohó termelésére, dehát úgy látszik, csak valamikor október végén kapjuk meg a kohót A II. kohó átépítését több dolog tette szükségessé. A martinban új, nagyteljesítményű kemencéket építenek, amelyek sok nyersvasat kívánnak. A régi kohó kicsi, elavult volt. A 339 köbméteres régi helyett az átépítés során 487 köbméteres új kohó illeszkedik majd a nagyolvasztók sorába. E kohó építésével tulajdonképpen egy nagyszabású átépítés vette kezdetét. E mű felépítése után megkezdik a III. kohó átépítését, ugyanakkor kisebb átalakítást hajtanak végre az I. kohón. Az I. kohón történő átalakítással párhuzamosan megkezdik az elegytér átépítését, gépesítését, a kohók további modernizálását, automatizálását Jelenleg ugyanis a Skip-aknákhoz emberi erővel, kiskocsikon viszik az alapanyagot, ez nemcsak körülményes és lassú, hanem egyúttal nagyon nehéz munka is. Az elegytér átépítésékor a felvonó fölé új bunkersort építenek* és az emberi munkát gépek, s automaták váltják fel. Korszerűsítik a* öntőcsamokokat is. Az öntőcsamo- kokba darukat állítanak be, hogy ne kézierővel kelljen ide, vagy oda szállítani különféle javítási anyagot. A Ganz-MÁVAG több hónapi késéssel kezdett a munkához. Mi ennek az oka? Zsigmond Béla, a MÁVAG építésvezetője ezt mondja: — Bennünk megvolt az igyekezet A ferde felvonó alapjait átépítésre ez év februárja helyett még a múlt év októberébe átadtuk a Borsodi Mélyépítő Vállalatnak. Nem a mi hibánk, hogy későn kezdhettünk a szereléshez. A MÁVAG azt vállalta, hogy a vasszerkezet szerelését négy hónap alatt elvégzik. Igonám, de a Borsodi Mélyépítő Vállalat késett az alapozással, így a MÁVAG május 1 helyett csak július 12-én kezdhette meg a szerelést. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a Dunai Vasmű késve szállítja a gépészeti berendezéseket (itt-ott selejt is akad), most pedig a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat munkája akadt meg. A ,.vasgyomort‘, lehetne falazni, dehát a VKV még alig végzett valamit. No igaz, hogy váratlanul befutó egyéb munkák, Sztálinvárosban és Ózd on — elvonják az erejét, de ez a lényegen nem változtat: a kohó nem épül megfelelő ütemben. — Bennünket — mondja Zsigmond Béla — két dologban hátráltat a VKV: mivel egyéb munkái lekötik a munkaerejének a felét, így késnek az állványozással, emiatt vannak munkák, amiben megakadunk, amit állványozás nélkül nem tudunk végezni, a másik, amiben hátráltatnak, hogy ‘késve adják be az anyagot. — Sajnos — teszi hozzá Kiss Antal — a VKV-nak nincs elegendő számú műszaki gárdája sem és ea hatással van a munkára, a munkaszervezésre. Elhúzódik a BMV munkája is. Ä mélyépítők, a ferde felvonó saru- alapjait kivéve, ma sem adták át a Skip-aknát. A saru alapjait a MÁVAG e hónap elején átvette, meg » kezdte a felvonó szerelését Dehát szüksége lenne arra. hogy a mélyépítők mielőbb elvégeznék a hátralévő munkát A sok nehézség, ezer gond, baj ellenére a mávagisták nagyon bizakodók. Zsigmond Béla igen határozottan jelenti ki: — Ha megkapjuk a szükséges se-; gítséget, munkaterületet, akkor október 12-ig elkészülünk a vasszerkezeti munkával. Ha [gy gondolkoznának és ilyen felelősséget éreznének a kohót építő vállalatok vezetői, akkor nem határidő csúszásról, hanem, éppen úgy. mint a martinacélmű építésénél határidő előtt befejezett munkákról lehetne írni, számot adni. Az idő sürget, s azt kívánja, hogy a kohóépítést végző vállalatok jobban együttműködve, nagyobb felelősségei érezve, lelkiismeretesebben végezzék munkájukat. fCs. B.) IV. Fejadag: hét lövedék Nem szól már a szaxofon a Neg- rescoban. Az üvegajtó elé — légen ripittyára ment — odahajtották a vaslemezeket. Lakat fityeg rajtuk, láncon. Az utca: csupa törmelék, üvegcserép. Buda felől pedig a szovjet tüzérség ágyúi szólnak és végig-végig- pásztázzák a Dunapartot. Ha egyszer megkezdődik a tüzelés: szinte mértani pontossággal ki lehet számítani, mikor, hová vágódnak a következő gránátok. Péter ragyogó téli délelőtt napfényében áll az ablaknál, a kezében borotvapamacs, az ablakpárkányon egy nagy tubus Savolin. Miért borotválkozik? Inkább olyan magamegnyugtatására, hogy minden a normális mederben folyik, hogy ki ne zökkenjen a megszokott tempóból. Az ajtón kopognak, s Péter az ivóvizes kancsóban maradt csöppnyi vízzel éppen csak leöblíti az arcán maradt habot. — 'Bocsánat, uram — mondja egy csendes, nyugodt hang. Péter erre a nyugodt hangra figyel fel. Sokkal figyelemreméltóbb hang, mintha valaki segítségért kiabálna — mert most a segítségért kiabálás a természetes. Ez a nyugodt hang nem. Az ajtóban szürkenadrágos, kékköpenyes férfi áll. Okos, barna szem, magas homlok. Körülpillant a szobában és felméri a helyzetet, akár valami javítanivaló munkadarabot. Az ablak: sehol, oda fumérlemez kell. A kis mosdó fölötti tükör megrepedt, azt meg kell ragasztani. Ezt jelenti be és már szöszmötöl is, kalapál, szöggel a foga közt morogja: — Tessék odébb menni egy kicsit —, Péter nézi és úgy érzi magát, mint gyerekkorában, ha valami mesterember járt a háznál és anyu megengedte, hogy nézze a bácsit. Ez is olyan bácsi. Még dudorász is a foga közt, egy távoli gépágyúsorozattól sem zavartatva magát. — Mert, tudja kérem — néz aztán fel, mikor a fumérlemez már a helyén van —, azért megfagyni mégse kell... Ugyan a nóta azt mondja, egy nap a világ, no de hátha nem mindenkinek egy nap? Péter leül az ágy szélére, úgy hallgatja a bamaszemű férfi monológját. Illetve hallgatná, mert bátortalanul kopognak az ajtón és gesztenye- barna hajú, kékszemű, fürdőköpenye fölé kisbundát borított lány lép be. Gyorsan beszél, sietősen. — Legyen szíves átjönni ide. a 215- ösbe is... Láttam, hogy ide jött be ... Bocsánat a zavarásért. Jaj de jó. hogy itt találom, nálam is törött az ablak és úgy fúj a szél. A víz se jón. Legyen szíves ... néz most először a férfi arcára és hirtelen elsápad és szemei tágranyílnak a meglepetéstől. A szerelő pedig úgy néz rá, mint ahogy a tilosba tévedt gyerekre néz a szigorú apa és szinte reccsen a hangja: — Hogy kerülsz te ide, Marika? Ezek közé? S van a hangjában valami, amire Soós Péter felkapja a fejét. A hölgy pedig, a lány, a 215-ös vendége (értem már. kap észbe Péter, értem már a mozdonyvezető papát!) — lehajtja a fejét és vértelenné vált ajakkal suttogja: — Hosszú lenne azt elmondani, Béla bácsi... Itt most — tétova mozdulattal int Péter felé — nem alkalmas, érti... Majd beszélünk ... És már ki is surrant az ajtón, mint valami megriasztott őz. A kékköpenyes férfi áll a szoba közepén, kezében a kalapács, néz az éppen becsukódó ajtóra és valami sóhajfélével együtt tör ki a torkából a mondat: — Tudja. uram. milyen rendes szülei vannak ennek a lánynak! Csak tudnám, hogyan került ide... Most Péter adhat információt. Ad is... A másik befejezi a szögelést, s amikor egy újabb, erősödő motorbúgással kísért öombarobbanás-hullám közeledik, megfogja a 216-os úr karját: — Tessék most lejönni a pincébe. Azt hiszem: a dolog most komoly. Nem érdemes fennmaradni. Vagy életúnt? És Péter követi, engedelmesen. Maga se tudja, miért. A Hungária néhány napja új. kettős arculatot kapott. Az éttermet és a bárt — a Duna felöli oldalon — már aprófává lőtték. A dunai oldalon légvédelmi ágyú áll, körülötte néhány homokzsák. A gyerekes szülők leköltöztek a pincébe, ahol másokkal együtt az egy szál ágyú tüzérei is laknak. A tüzérekből vagy hat-nyolc most is a szalmazsákokon, matracokon heverészik, fergeteges kártyázást űznek. S az ajtóban — éppen, amikor Péter és a szerelő leérkezik — feltűnik egy másik csoport katona is. Béla bácsi, a szerelő, aki mindenkit ismer a szállodában, persze a katonákat Is ismeri. S még ugratásra is van kedve. — Hát tik, komám? Most gyüttök le? Hisz most vóna érdemes fennmaradnotok, a repülő most jön! — Felőlem gyű hét — ad rövid katonai tájékoztatást egy pirosparolis tizedes. Gyuhet, mert mink a napi adagot kilőttük. Egy napra hét lövedék, oszt kész. Azt kilőjjük. ha valami zörög a levegőben. A többi már nem az én dolgom. (Folytatjuk.) Fokozott vatfkáreíliáritás — 111 termés! Nyár végén, ősz elején egyes területeken eléggé gyakoriak a nagyvad — különösen a vaddisznó — által okozott kisebb-nagyóbb mezőgazda- sági kártételek, A vadászok népes tábora mindent megtesz, hogy a károkozásokat megelőzze, illetve csoki kentse. Emellett vadászati jogszabályunk is előírja, hogy amennyiben a termelő és a vadász közös igyekezete sem tudná elhárítani a károkozást, a termelő kárpótlást kap. A gyakorlat azt mutatja, hogy olyan területeken, ahol a termelők és a, vadászok között jó a kapcsolat, és összefogva, jól dolgoznak, észrevehetően csökken s vadkárveszély, s ezzel a kártétel. Az elhárítás magától értetődően feltételezi, hogy a termelők minden rendelkezésre álló eszközzel — így őrzéssel, kolompszórxtl, tűzrakással, kutyával, továbbá ríasztószerek «*?- kalmazásával — igyekeznek megri előzni a kártételt. Rendkívül fontos, hogy a termo- lök és a vadászok egyaránt résen legyenek a szeptemberi kritikus időben, Figyelmeztessék egymást a tennivalókra, közös megegyezéssel osz- szák fel a védendő területeket és védelmi tennivalókat. Népgazdaságunknak és valamennyiünknek érdeke, hogy mezőgazdaságunk termelvényel minél hiánytalanabbul kerüljenek betakarításra. Ehhez pedig lényeges mértékben hozzájárul a vadkárösi- tások megelőzése, illetve lehető csők* hentese. „GRAND HOTEL HUNGÁRIA" Balta Ödön és Baktai Ferenc riportregénye
