Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-07 / 211. szám
4 " B^AiWfÄüTÄirowsiins Csütörtök, 1961. szeptember T FELVÉTELIN — Adják a tételt, vagy húzni kell? — Húzni? Vajon én mit húzok? — Nehezeket kérdez a tanárnő? — És aki a minisztériumból jött, az is kérdez? Ilyen és ehhez hasonló rövid — és hozzátehetjük; izgatott — kérdéseket, párbeszédet lehet hallani a Kilián Gimnázium emeleti folyosóján. Az egyik ajtó előtt legalább 15—20 ember várja, hogy rákerüljön a sor, hogy beléphessen a terembe, ahol most éppen matematikából „szóbeliz- nek”. Nyílik az ajtó és kilép az egyik fiatalember, aki már „túlesett” ezen az akadályon. — Sikeriilt? — Ügy érzem, hogy olyan közepesre. Habár meg voltam lepődve. — „Lámpaláz”? — Igen. Hiába akartam nyugodt maradni, egyszerűen nem ment. De remélem mégis, hogy sikerült. Nem is mernék hazamenni, ha nem így lenne. Aki még ilyen melegében beszélt a felvételi vizsgáról: Borbély István, a kazincbarcikai 112-es Iparitanuló Intézet oktatója. Mert felvételi vizsgára várakoznak itt a folyosón. A leendő diákok bizony már mindahányan kinőttek valamelyest ebből a korból. A legtöbben már családosok, meglett férfiak, vagy asszonyok, akik el akarják végezni a Közlekedési és Építőipari Technikum valamely tagozatát. A technikum mintegy tíz éves múlttal rendelkezik. Igaz, a kezdeti években nem sokan látogatták, később azonban egyre inkább teret hódított. Körülbelül 5—6 évvel ezelőtt az esti tagozat mellé már levelező tagozatot is szerveztek. Az intézetnek most már mélyépítő, magasépítő tagozata is van, ebben az évben pedig az autóközlekedési tagozattal bővítik. összesen mintegy 300 ember tanul itt. Oktatóik gimnáziumi tanárok és rátermett mérnökök, akik nagyszerűen beleilleszkednek a pedagógus szerepébe is. Mindezt Palumby Gyula, a technikum igazgatója mondja el. — Sok a jelentkező? — Nagyon sok. Most már eljutottunk oda, hogy bizonyos munkakörökben dolgozó emberek nem tölthetik be helyüket megfelelő iskolai végzettség nélkül. Ebben az évben 120-an jelentkeztek ide. Sajnos, nem Megalakult az Északmagyarországi Vízgazdálkodási Keretterv Bizottság A kormány a vízzel való gazdálkodásnak a természeti feltételekkel, valamint a szocialista társadalom anyagi és kulturális fejlődésével összhangban álló tervszerű fejlesztése érdekében vízgazdálkodási keretterv készítését rendelte el. A vízgazdálkodási keretterv több, úgynevezett területi vízgazdálkodási kerettervből és egy országos vízgazdálkodási kerettervből áll majd. A területi tervek elkészítéséhez az országot tizenhárom vízgazdálkodási egységre bontották. Köztük egyik az úgynevezett Északmagyarországi Vízgazdálkodási Egység, amely Borsod—Abauj —Zemplén megyét és Nagymiskolcöt teljesen, továbbá Heves megye egy részét foglalja magában. A területi vízgazdálkodási kerettervek elkészítése az illetékes vízügyi igazgatóságok feladata. A vízgazdálkodási keretterveket a lehető legszélesebb társadalmi alapokra szándékoznak felépíteni. Ennek érdekében a pártbizottságok, a tanácsok, intézetek és egyesületek képviselőiből területi vízgazdálkodási keretterv bizottságokat szerveznek. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság augusztus 24-re hívta össze Borsod—Abauj—Zemplén és Heves megye, valamint Miskolc város felsorolt szerveinek vezetőit. A megjelenteknek ismertették a vízgazdálkodási keretterv jelentőségét, a tervezést lebonyolító szervezeteket, a vízgazdálkodási egységeket, a vízgazdálkodási keretterv felépítését és tematikáját. Majd Észak-Magyar- ország egységes vízgazdálkodási adatait feltüntető vízkészlet, vízfelhasználás, vízmérleg-táblák alapján mutattak rá a jelenlegi és a távlati vízgazdálkodási helyzetre, az így mutatkozó feladatokra. Á jólsikerült bizottsági alakuló ülésen négy vízgazdálkodási szak- bizottságot: mezőgazdasági, ipari, kommunális és egészségügyi, végül árvédelmi és vízrendezési szakbizottságot alakítottak. tuäunk csak 40-et felvenni, hiszen a mi kereteink is kötöttek. — Mikor kezdődik a tanítás? — Nálunk szeptember 15-én. Addigra végzünk a felvételi vizsgákkal, és kiválogatjuk a legrátermettebb tanulókat. Benn, a vizsgáztató teremben pedig egyre inkább fogynak a tételek. Egyre több ember esik át a próbán. Ki magabiztosan, ki elszántan, ki pedig bizonytalankodva lép a fekete tábla elé, hogy elkészítse feladatát. Az asztalnál Hlatky Károly, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium oktatási osztályának vezetője figyeli a felvételizőket, akik most bármenynyire felnőttek is, rövid időre, amíg a tábla előtt állnak, újra diákokká változtak. És bizony, ha elakad a kréta, ijedten néznek a vizsgáztatóra, az egyik, kiváló, gyorsan, biztosan ítélő matematikusra. Rndics Erzsébetre, hogy vajon mit jegyez be a nevük mellé. De ezt is idejében megtudja mindenki. (pt) Növényi eredetű vérpótló Égéskor, vérvesztéskor, egyes vesebetegségekben nagy gond az elvesztett fehérje pótlása. Ez eddig csak emberi vérből készült kivonatokkal sikerült. Most Depp és Snamenskaja lenin- grádi tudósok növényi eredetű — általuk Aminorastinnak nevezett — fehérjekivonatot készítettek, ötvenhárom betegüknek adtak ilyen fehérjekivonatot — sikerrel. Az eddigi kísérleti eredmények alapján ez az olcsón előállítható növényi fehérje alkalmasnak bizonyult az emberi vérfehérjék pótlására. Mi van az új tankönyvekben? (Foto: Orosz Mihály» Megérkeztek Miskolcra a prágai jégművészek 280 ezer forint értékű társadalmi munka A szerencsi járásban az idén több mint 6 millió forintot irányoztak elő a községek fejlesztésére és szépítésére. A lakosság is több mint 260 ezer forint értékű társadalmi munka elvégzését vállalta. A községfejlesztési alap felhasználásával és a dolgozók társadalmi összefogásával már számos új létesítményt adtak át a járásban. így — többek között — elkészültek az elmúlt években megkezdett tar- cali, mádi és erdöbényei művelődési otthonok. Tokaj-Hegy alja korszerű, új művelődési otthonainak építésére összesen 4 millió 300 ezer forintot költöttek. A lakosság Tarcalban 120 ezer. Mádon pedig 70 ezer forint értékű társadalmi munkával gyorsította meg az új otthonok átadását. Az idén ugyancsak a községfcjlesztési alap felhasználásával és a dolgozók több mint 1 millió forintos hozzájárulásával Taktakenézen, Prügyön és Sóstófalván cserélték fel a petróleumlámpát villanyégőkkel. Ezzel a járás községeinek villamosítása befejeződött. A községfejlesztési alapból Tisza- Iúcon szabadtéri színpaddal, tekepályával, gyermekjátszótérrel felszerelt népkertet létesítettek, amit az idén adtak át a dolgozóknak. Ugyancsak ebben a községben a lakosság társadalmi összefogásával bárom törpe- vízműt építettek és több mint 3 ezer méter hosszú vízvezetéket fektettek le. A szerencsi járásban eddig a lakosság 280 ezer forint értékű társadalmi munkával segítette a községek fejlesztését és szépítését. Ezen a nyáron immár harmadszor emelkedik sátorváros a miskolci Béke téren. Érdekesség, hogy mind- háromszor külföldi együttesnek nyújtott fellépési lehetőséget. Először a Prága Cirkuszt, majd a Braziliana Együttest láthattuk, most pedig a nagyhírű Prágai Jégrevű vendégszerepei a jégszínházzá alakított sátoróriásban. Már az elmúlt hét végén megérkeztek a Népstadion, illetve a Magyar Jégrevű műszaki dolgozói, hozzákezdtek az építési munkákhoz és a hét végén már az ég felé feszült a „sápitól”, a sátorkupola, javában folytak a műszaki munkálatok, készült a jégszínpad. Kedden, szeptember 5-én estefelé megérkezett az ötvennégy tagú művészegyüttes is. Első útjuk a Béke térre vezetett, ahol a friss jégen próbát tartottak, szerdán egész napon át próbáltak és ma is több órás próbát tartanak, hogy pénteken este, amikor bemutatkozó díszelőadásukat tartják, simán, zökkenő nélkül pereghessen a műsor. Érdekessége ennek a bemutatónak, hogy egyben «magyarországi ősbemutató is lesz a miskolci péntek esti szereplés. A Prágai Jégrevű vendégszereplése iránt igen nagy az érdeklődés éá bizonyára érdeklődést kelt a közönség soraiban, az is, hogy — a plakáton hirdetett művészeken felül — ad együttessel jött Suhankova is, a vi-* iághírű Suhankova—Dolezal kettős másik tagja. (Dolezal eredetileg is szerepelt a programban.) így a miskolci közönségnek módja lesz a sok) nagyszerűnek ígérkező szám között* neves csehszlovákiai és Európa-baj-j nokok mellett, az olimpiai bajnok* kétszeres Európa-bajnok és többszörös világbajnok Suhankova—Dolezal páros produkcióit is élvezni. A mű-j sor egyébként, mint arról előre érte-* sültünk, vidám, látványos „utazás’’ keretében Csehszlovákia szépségeit* népének felszabadult, vidám életét kívánja bemutatni — sok-sok tánc-* cal, vidámsággal. A csehszlovák jégművészek vendégszereplésével egyidőben a Magyal* Jégrevű Csehszlovákiában vendég-: szerepel. A napokban utazott el á magyar együttes, hogy több csehszlovák városban adjon számot a magyar jégművészet fejlettségéről* majd egy hónap múltén Lengyel- ország több városában vendégszerepei. fbrrrt A vasárnapi KRESZ-verseny eredményei Kedden, az esti órákban tartották meg a vasárnap lezajlott KRESZ- verseny értékelését. A rendőrség és a Magyar Honvédelmi Sportszövetm. — Nem, csak sokáig éltem ottan én — mondja kedves törtséggel a lány. Tamás elneveti magát. — Ne add már a nagyot, kedves. Baráttal beszélsz. Mondd meg nyugodtan, hogy lengyel vagy. Elvégre — van lengyel—magyar barátság is, nem? Újabb dörgés. Mély, összefüggő sorozatok rengetik a levegőt. Azután a beálló, csak még halálosabbnak tűnő csendben átmuzsikál a szomszédból a rádiócska hangja, cémavékony gyerekhangok éneklik: — Békesség földön az embernek... Egy lányt megütnek Kopogás. Az ajtóban harminc év körüli, jólöltözött férfi áll, széles mozdulatokkal hajlik meg Bessy előtt, még meg is lengeti a kalapját, mint valami spanyol grand, s mosolyogva fog kezet a két férfivel. Aztán ledobja magát a díványra és elgondolkozva hin- táztatja magát a rúgókon. — Mi újság, Jenő? — fordul feléje a házigazda. — Semmi — mondja az új vendég —, Pestet körülzárták az oroszok. Itt nálatok semmi? Zsugátok van. gyerekek? Olyan csend van a szobában, mintha bevágott volna egy gránát. Aztán Tamás meghökkenésén felülkerekedik a humor. — Nem vagy te egy kicsit hazudós. Jenő? Radocsay-Schwartz Jenő, a mindenütt bennfentes Radocsay, mosolyog. — Pajtikám, most jöttem Winckel- manntól, egy tétel árut vittem neki, a rádiósai úgy szaladgálnak, mint a bolond. Az orosz tankok elvágták az összes utat nyugat felé. Hát ez van. De Radocsay-Schwartznak nem szokás hinni. Radocsay-Schwartz, akinek szép kettős nevéből csak a Schwartz igaz és a Radocsayt némi iratgyártási machinációkkal szerezte, mindenütt benfentes, mindenkinek szállít és mindent szállít. Mindig tele van pénzzel. Most is azért érdekli a ..zsuga”. Hanem a társaság elgondolkodik a híren. És kint szólnak az ágyúk. De ez a karácsohyeste, úgy látszik, a váratlan vendégek karácsonya. Az ajtót most feltépik és katonaruhában, hadnagyi csillaggal a paroliján, revolvertáskával és halálsá- padtan berobban rajta egy magas, hullámoshajú, szemmelláthatóan részeg férfi. — Vége, komám, vége. Nem tudtam átjutni. Adjatok valamit inni, de hamar. Hamar, az istenit. Konyakos üveg dugójával vesződik Bessy, az újonnan jött kikapja a kezéből az üveget, nyakát eltöri az asz- tál peremén és mohón, nagy kortyokban iszik. Kissé már tántorog, úgy mondja: — Na, édes öregeim, jóéiszakát mindannyiunknak. Itt döglünk, értitek? S már csattan mögötte az ajtó. — Hát ez ki volt? — töri meg a csendet Péter. — Ez, kérlek, báró Petneházy Lexi. Ha ez mondja a körülzárást, elhiszem. Ez nem mesél a levegőbe. Az élete kész regény ... — Mi lesz most, Tomy? — vibrál a levegőben a lány hangja. — Mi? Ugyan drágám, hát mit vártál egyebet? Engem nem lepett meg — gyújt nyugodtan cigarettára Tamás. Kívülről széles hullámokban ömlik az ágyúdörgés. Bessy a sarokban áll, a légó-papírokkal födött, elfüggönyözött ablak előtt. A vállai idegesen meg-megrándulnak. — Megyek — kel föl Péter. Nem tartóztatják. Gépiesen kíván mégegyszer boldog ünnepeket az ajtóban, észre sem véve, milyen bizarr a kívánság. A folyosón, a lépcsőn anyák, gyerekek sietnek, kis bőrönddel, takarókkal az óvóhely felé. Péter fekszik az ágyon. Nyitott szemmel, álmatlanuL Hát lehet aludni itt? Az ágyúdörgés, a távoli morajlások, a közeledő és ismét távolodó zaj nyitvatartja a szemét. Csattanás. De most nem a messzi égbolt alól — hanem egészen közelről. Ugylátszik, a szomszéd szobába érkeztek meg a vendégek. Valaki ordít. Rondán, részeg, bőgő hangon, akár valami hótt-részeg lump, akit a felesége a régi vicclapok karikatúráin sodrófával fogad. Valahogy ilyen hang ez, mély, bőgő, aztán hirtelen mégis felrikoltó hang. — Miattad maradtunk le! Régen Bécsben lennénk, te hülye cafat! De neked az apádhoz kellett mászkálnod, hogy így nem látod többet, úgy nem látod többet! Hát aztán, nem láttad volna! így se látod, mert megöllek, az úristenedet! Kié ez a hang? Sohase hallotta — így vélné az egyik percben. A másikban már úgy tűnik: nagyon is ismerős. Most ismét csend a vékony fal túlsó oldaláról. Aztán a férfihang újra elcsukló, lészeg bizonytalansággal: — Hazamenni, hülye! Mit keresel te otthon? Azt hiszed, az anyád visszafogad az egyszoba-konyhába? És nem is akartál visszamenni azelőtt! Persze ... akkor még volt miért ... Én csináltam belőled valakit... Lányhang, síró, keserű, de csupa indulat lányhang. — Valakit? Mit csináltál belőlem? Mit adtál? Krajcáros statisztából pengős statisztát? Mi lettem? Óriási rang! Hölgyeim és uraim, figyelem, következik báró Petneházy Alex elsőszámú szeretője! Péter felpillant az akaratlan hallgatózás sötét, süket csendjében. Hát persze! Ezért volt olyan ismerős ez a falon túlról jött hang. Ugyanez a hang mondta egy órával ezelőtt Tamás szobájában: „Jóéjszakát mindannyiunknak. Itt döglünk, értitek...” Petneházy... ö beszél odaát, a falon túl megint. — Miért? Hát mi lehettél volna, drágám? Nem mondanád meg? Takarítónő a rákospalotai pályaudvaron! Vagy esetleg fűtőné, a papád fűtőjének a nagyságos neje. — Az apámat hagyd, te! A körme alatt a piszok többet ér, mint az egész mocskos életed! Nagyon vékonyak a falak a Hungáriában. Péter az áthallatszó halk csattanásból világosan következteti a jelenet befejezését; a báró pofonütötte a lányt. Az most sír. Vagy nem is sír? Csend van a 215-ösben. S a távolból valószínűtlen, magas hangon aknák vijjognak... (Folytatjuk.) ség rendezésében lebonyolított ver-* seny szép eredménnyel zárult. Aj négy kategóriában összesen 106 induló volt, 34 személygépkocsi, 49 tehergépkocsi, 11 autóbusz és 12 mcé torkerókpár. A versenybizottság döntése alapján a következők szerint értékeltek) a megtett időhöz 1—1 hibapontért 3 —2 percet, 1 KRESZ-kérdés nemtudásáért 5 percet, két KRESZ-kérdéá nemtudásáért 10 percet adtait. Azt* aki egy kérdésre sem tudott válaszolni, vagy aki az 1. számú ellenőrző ponton nem jelentkezett, a versenyből kizárták. A 12 pályabíró jelentése, az össz»- sítés alapján a következő eredmények születtek: . Személygépkocsi: 1. 19 rajtszám: Soltész Endrs (Miskolci Rádió) 31 perc (hibapont nélkül). 2. 13 rsz.: Jakő Ferenc (magán) 3t perc, (1 hp.). Autóbusz: 1. 25 rsz.: Bencze József (Miskolci Közi. V.) 38 p. 2. 21 rsz.: Szemersziki Mihályi (MKV) 40 p. Tehergépkocsi: 1. 57. rsz.: Karaba Tibor (BM) i<? perc. 2. 42 rsz.: Mádi István (Borsod na. Áll. Építőip. V.) 47 p. Motorkerékpár: 1. 5 rsz.: Udvari József (Perecee) 38 p. 2. 9 rsz.: Dancsó Béla (Miskolc) 44 p. A versenyt hét résztvevő teljesítette hibapont nélkül: a 17, 19, 89 rajtszámú személygépkocsi, a 25 rsz. autóbusz, a 48 és 66-os rajtszámú tehergépkocsi és az 5. rajtszámú rmy torkerékpár. Ezek közül azonbaii csak hái^nan értek el helyezést mert a többi ideje lényegesen gyengébb volt. A BM. Közlekedésrendészeti Alosztálya az első és a második helyezetteket díjazza, akik szeptember 9-éri reggel 8 órakor a Városi Kapitányság épületében, (Rudas László u. 10.) vehetik át az értékes jutalomtárgyakat „GRAND HOTEL HUNGÁRIA" Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye
