Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
Péntek, 1961. szeptember 1. ESZAKMAGTARöRSZAG 3 Kilencszáz hold őszi vetés... A szikszói Béke Termelőszövetkezet nevét már évekkel ezelőtt megismerte a környék. Nemcsak a megyében, hanem országos viszonylatban is híressé vált, szép díjakat, oklevelet nyert a közösség szarvasmarha törzs-tenyészete. Azonban soha nem szégyenkeztek akkor sem. ha nem a tehenészetről, nem a növendéknevelésről, hanem a búza, árpa, vagy éppen a kukorica termesztéséről volt szó. S bár az utóbbi időben kevesebb szó esett a szikszóiakról, bátran odaállhatnak és oda is állnak most is a közvélemény elé, noha az ő számításaikat is megnyirbálta kissé az idei mostoha időjárás. — Bizony, az idő nem azt akarta, amit mi, — törölgeti izzadó homlokát Bányai László elvtárs, a termelőszövetkezet elnökhelyettese. — Éppen a napokban számoltuk ki szakemberekkel, hogy az idén több mint más- félmillió forintot vitt el tőlünk az aszály. — Nem volt ezt nehéz kiszámítani. Hiszen az elmúlt évek termésátlagát, no, meg a fejlődést véve alapul, tizennyolc mázsás kukorica- termésre számítottak — májusi mor- zsoltban — egy-egy hold földről. S mostani állapotában csupán 7—8 mázsát Ígér. Magábanvéve tehát, csak a közel négyszáz holdnyi kukoricavetésben esett aszálykár több százezer forint. „Megfogni“, amit lehet! Lényegesen kevesebb lett a vártnál a szálastakarmány hozama is. És bár az őszi kalászosok jól fizettek, — 12,5 mázsa búza, 12 mázsa árpa termett egy-egy holdon —, a veszteség így is jelentős. Különösen, ha azt számoljuk, hogy a szemestakar- mányban esett kár miatt nem hizlalhatnak meg annyi sertést, amennyit terveztek. S így máris duplának számítható a kukoricatermésben esett kár. Hiszen komoly hasznot jelent a közösnek mindenkor maga a sertés- és a sőrehizlalás is. — Persze, törtük és törjük a fejünket, hogyan ragadhatnánk meg minél több fillért, hogy legalább megközelíthessük a tervezett 44,50 forintos munkaegységet, — sorolják az irodán, s erről beszél a több mint ötszáz termelőszövetkezeti tag is lépten nyomon. Bányai elv társ szerint, ha nem is sokat, valameny- nyit már sikerült lefaragni az „objektiv kárból”. — Ha már sertéshúst nem adhatunk annyit, amennyit szerettünk volna, adunk baromfit. Nemrégiben Egy hasznos újítás A vásárlók eddig sokszor hasztalan keresték az ízléses irhabundákat. Sajnos, a kereskedelem nem tudta az igényeket közel sem kielégíteni, mert az irha külföldről való beszerzése, devizanehézségekbe ütközött. Budapesten hosszabb ideje kísérleteznek az irhabőrhöz hasonló minőségű magyar prém előállításával. A kísérletek befejeződtek, s Dermo- prém néven újszerű szűcsipari terméket hoztak forgalomba. A kísérleti gyártás már megindult. Miskolcon a Szűcs Ktsz dolgozói kaptak először néhány négyzetméternyi Dermo-prémet. Mint a ktsz vezetői és dolgozói elmondották, alapanyaga jobb, mint az irháé. Báránybőrből készül, s mégis olcsóbb, tartósabb az eddig ismert szőrmefaj- táknáL Az irhabundának volt egy nagy hátránya. Esőben, sárban változott a bőr színe, s hamar piszkolódott. A Dermo-prém színtartó, s emellett mosható. A Miskolci Szűcs Ktsz már eddig is több megrendelést kapott Dermo-prém bundákra. Most már azon fő a ktsz vezetőinek feje, hogyan elégítsék ki az igényeket. Budapestről azonban ígéretet kaptak, hogy mivel a Miskolci Szűcs Ktsz vállalkozott először az újdonság for- galombahozatalára, megfelelő meny- nyiségű Dermo-prémet bocsátanak a miskolciak rendelkezésére. A szerencse rámosolygott Hejöszalontán, ■ ebben a kis, borsodi községben emberemlékezet óta ez volt a legnagyobb szerencse. Mondogatják is sűrűn a falubeliek, hogy az idegenből jött asszony, Tóth Barnabásné alaposan megfogta a szerencse lábát. Pedig Tóthné sem gondolta volna, hogy valamikor őt fogják a falubeliek a legszerencsésebbnek tartani. 1957-ben vásárolta először az első lottószelvényt. Aztán minden héten négyet-négyet. A szerencse eddig elég fukar volt hozzá, mert két találatnál soha nem vitte többre. Egy párszor gondolta is Tóthné, hogy abbahagyja a lottózást, ám amikor eljött a hét eleje, újból és újból megvásárolta a szelvényeket. A 33. fogadási héten igencsak ráhibázott a számokra. 800 531 számú lottószelvényével négy találatot ért el. Izgatottan figyelte másnap a rádió híradásait. Vajon mennyit kap a négytalálatos szelvényre? Még a fülének sem akart hinni, amikor meghallotta: több mint másfélszázezer forint a nyeremény. Este, amikor a férj hazatért a munkából — jegyvizsgáló a MÁV- nál — összeült a család, hogy elkészítse a költségvetést. Egyhangúlag amellett döntöttek, hogy takarékban hagyják az összeget, s alkalomadtán Miskolcon vásárolnak egy családi házat. Mcgúnták talán a falut? Dehogy. Csak a két gyerek miatt választják a várost. Szeretnék majd iskoláztatni őket. A nagyabbikat már most Miskolcra íratták az általános iskola ötödik osztályába. A másikat is akarták, dehát nehéz lett volna megválni egyszerre mindkettőtől. No meg aztán költség is lett volna a két fiú után fizetni a lakbért, a kasztot, meg ki tudja mi mindent? Most aztán Fortmia megoldotta az anyagi gondokat, mert négytalálattal ajándékozta meg a családot. Tóth Barnabásné tegnapelőtt örömmel nyújtotta be négytalálatos szelvényét kifizetésre. Pénz helyett takarékbetétkönyvet kért, amelybe 120 ezer forintot jegyeztek be betétként. Háromezer forintot vett csak kézhez, hogy a két gyereknek új ruhát, cipőt, meg tanszereket vásároljon. VE TES r forrói Újvilág Termelőszövetkezetben megkezdték az ősziek vetését. Jelen- le« a 31 holdnyi őszi takarmánykeveréket vetik a tsz fugatosal. rendeltünk újabb tízezer darabot Persze, ezt már a terven felül. Ami haszon a csirkéken, annyival kevesebb lesz a kár. — Rövid számolgatás, s kiderül, hogy ha minden jól megy, azaz a számítások szerint, akkor 34—35 forintot fizethetnek egy- egy munkaegységre. De az is előfordulhat, hogy többet. Hiszen az eddig átadott továbbtenyésztésre nevelt nö- vendéküszökért többet kaptak a vártnál, s a java még hátra van. 0 „Ha kevés van, készülj a többre“ — így számlálgatjuk a hasznot, — sorolják mosolyogva. Mert ne liigy- je valaki is, hogy a Béke tagsága most elkeseredett. Aki a föld rabja volt hosszú évtizedeken át, megszokta, hogy a föld nem fizet egyformán, s éppen az időjárás miatt nem. Meg is jegyezzük: — No, de eljön még az idő, »mikor akkor lesz eső, amikor akarjuk, s ha parancsoljuk, megáll. Meghozza még ezt a tudomány. — Mert ha nem is ér 45 forintot a munkaegység, azért a harmincöt is valami. Hiányt meg eddig nem éreztek, hiszen minden hónapban kifizette a közös a 20 forint munkaegységelőleget. így azután még a haszonsajnálásnál is több szó esik arról, hogyan bánnak el a jövő esztendőben a mai viszontagságos időjárás okozta nehézségekkel, melyek nyilván még akkor is éreztetik majd hatásukat. — Tavaly megtanultuk, mit kell tennünk, hogy túljárjunk az idő „eszén”, — mondja Bányai elvtárs. — Későn kezdtünk az elmúlt évben a talaj előkészítéséhez, s későn kezdtek különösen az egyéniek. Mert a termelőszövetkezeti tagság háromnegyed része tavaly még egyéni gazda volt. A tél folyamán csatlakoztak hozzánk. így azután csak kevés őszi kalászost vetettünk. Az idén nem így lesz. Valóban nem „így van” Szikszón. Hét traktor szántja állandóan a Béke tarlóját, öt gép nyújtott műszakban, kettő pedig, — a termelőszövetkezet két saját erőgépe —, két műszakban szántja a földet. Szaporodik, nő a nyári mélyszántott terület, egyre több a vetőszántás. Eddig már elvégezték a vetőszántás jó egyhar- madát. — Készen a vetőmag, — újságolják örömmel, — s szeptember 4-én megkezdjük az őszi árpa vetését. Ez őszön kilencszáz holdnyi őszi búzát és őszi árpát vetnek Szikszón S a búza egy része bőventermő, szovjet búza. — Nagyon megtetszett a tagságnak. — mondja Bányai elvtárs. Vetünk hát. amennyit csak tudunk. Hadd legyen jövőre olyan és annyi termésünk, mint még soha. Be kell hozni, amit az idén elvett tőlünk az aszály, no. meg az elmúlt ősz rendkívül sok esője... ... így éldegélnek, terveznek, dolgoznak ma a szikszói Béke Termelő- szövetkezetben. Becsülettel. Nincs csak egy is a tagság köréből, aki ne dolgozna szíwel-lélekkel azért, hogy holnap több legyen, jövőre több teremjen, mint az idén. Barcsa Sándor Omlasztás A szuhakallói Il-cs aknában lévő „vasas’ hoz. fronton előkészülnek az omlasztás- Foto: Paulovits Csaknem százezer általános- és középiskolás diák kezdi az új tanévet Ma minden iskolában megtartják a tanévnyitó ünnepségeket, holnap pedig már kezdődik a munka. Az,új tanévről beszélgetünk Madarász Györggyel, a megyei tanács művelődésügyi osztályának iskolai csoportvezetőjével. — Megyénkben — Miskolcon kívül— 447 általános iskolában 88 777 diák kezdi meg a tanulást A nevelők létszáma 3448. A Művelődésügyi Minisztérium szaktárcájához tartozó nyolc középiskolába 4175 tanuló iratkozott be. A középiskolás diákok 65,4 százaléka munkásszái-mazású. Az említett nyolc középiskolán kívül három mezőgazdasági és egy vegyipari technikum is van a megyében. — Hány osztályban lesz politechnikai oktatás? — Huszonkét osztályban tanítanak „5 plusz I”-es és két osztályban „4 plusz 2”-es formában. — Milyen a pedagógus-ellátás? — Erről sajnos nem a legjobbakat mondhatom. Az általános iskolákban mintegy 300 pedagógusra lenne még szükségünk. A nevelőhiánynak több oka van. Harmadik esztendeje már, hogy a tanítóképzőkből nem kapunk újonnan végzetteket. A sárospataki Felsőfokú Tanítóképző is csak jövőre bocsátja útjára első neveltjeit. Második ok, hogy a pedagógus-ellátottság nem tartott párhuzamot az általános iskolások létszámának nagy arányú emelkedésével. Az utóbbi három év alatt az általános iskolások létszáma mintegy nyolcezerrel szaporodott, a pedagógus-létszám viszont nem emelkedett az ehhez szükséges mértékben. Harmadik okként a következőket említem. Megyénk gazdasági és kulturális fejlődése nem egyenletes. A gyengébb anyagi és kulturális lehetőségeket nyújtó falvakból valósággal szöknek a névelők. Több súlyos problémánk van, amit sajnos nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Ilyen például a lakáskérdés, vagy a bölcsődének, óvodának a kérdése. A hiányzó pfe- dagógusokat képesítés nélküli nevelőkkel pótoljuk. Ez persze nem végleges megoldás, de egyelőre nem tudunk mást tenni. A középiskoláknál már nem ilyen súlyos a helyzet, ott főleg egyes szakokon belül van pedagógushiány. Az új tanév feladatai minden pedagógus előtt ismertek: lelkiismeretesen dolgozni az iskolareform szellemében. Az akna főmérnöke FIATALEMBER. A bányásznapon tölti be harmincadik esztendejét Lényén vaiami kedves, kamaszos vonás uralkodik. Bár ezt szinte majdnem állandó komolyságával mintha leplezni, takarni szeretné. Szemét nagyra kerekíti, s kisfiúsán kíváncsi pillantásokkal figyeli, ha valaki hozzá intézi a szót. S aztán, ha éppen róla, az életéről kérdezgetik, belepirul a válaszadásba, és sima, szőke haja alatt magas homloka is gyöngyözik. Csak akkor válik teljesen zavarmentessé, ha másról, az aknáról beszélhet. Arról aztán hosszan, részletesen, szakszerűen és mégis rendkívül könnyedén, i’ilágosan beszél. Nem tudom miért, kicsit talán idősebbnek, zömökebbnek képzeltem Konyha Gyulát, a szénbányászat kiváló dolgozóját, az Alberttelepi Bányaüzem Il-es aknájának főmérnökét. Érthető hát meglepetésem, s ez egy kissé vontatottá is tette a beszélgetést a kezdet kezdetén. Ahogy elmondom kíváncsiskodásom célját, okát, nem érti. — Úgy gondolja, hogy mondjam el az életrajzomat? — s csodálkozik. No nem, nem egészen így, de mégis... csak talán élőbben, színesebben, ne úgy, mint ahogy hivatalból szokás. Gondolkodik. Aztán, mint aki nem tudja, hol fogjon hozzá, sóhajjal kezdi. — Mi négyen vagyunk testvérek. Négy fiú. És mind a négyen bányászok. Apánk is az volt — ő nyugdíjas. Ormoson dolgozott. S talán, mert ő is' nagyon szerette a bányát, megszerettük mindannyian. így lettünk mi is a bánya szerelmesei. Jómagam tizenegy évvel ezelőtt kerültem először bányába, csillésfiúnak, Kuri- tyánba. István, a bátyám ekkor már szénfalnál dolgozott ott. Családos volt, két gyerekkel. Idősebbik fia most már szintén vájárnak készül. Vájártanuló. Tizenhét éves a gyerek, s érzéke, bányaszeretete van hozzá... Kizökkentem a beszédből. Ö is észreveszi, hogy — hát igen — nem magáról beszélt. — Elmondom előbb röviden, jó? Aztán, ha még kíváncsi valamire, majd kérdezzen részleteket. Szóval csillés lettem Kurityánban. De ez nem tartott sokáig, mindössze három hónapig. Akkor István, a bátyám maga mellé vett a szénfalhoz. Csapatba. Persze ehhez letettem a vájárvizsgát. Aztán akkoriban szó volt arról, hogy jelentkezni lehet szak- érettségire Miskolcon. A bátyám rábeszélt. Meg aztán ... nekem is volt kedvem. A szakérettségit Pécsett szereztem meg 52-ben. Tudja ott, a volt Pius-nevelde mellett volt az iskolánk. A szakérettségit akkoriban, ha jó volt a tanulmányi eredménye valakinek, egyúttal egyetemi felvételi vizsgának is tekintették. S az enyém jól sikerült. Miskolcra kerültem, a műszaki egyetem bányamérnöki karára. Az utolsó'három évfolyam akkor még Sopronban volt. Ott szereztem meg a bányamérnöki diplomát... Eltűnődik, s végre halvány, kamaszos mosoly bukkan elő szája szegletén. — Hű, micsoda diplomatervet kellett kidolgoznom. Ha így utólag visszagondolok... Hálátlan feladat volt. Fekete-völgy I-es akna feltárásának és külszíni koncentrációs szállításának tervét, no meg a gazdasági tervezetét. Akkor ott még jóformán csak lyuk volt. Nem bánya! Aztán 1957. május 4-én sikerült megvédenem a diplomám. Május 20-án pedig visszamentem Kurityánba. Oda visz- szavártak. Akkoriban kezdett ott működni a külszíni fejtés. Annak lettem a vezető mérnöke. Egy év után áthelyeztek ide, Alberttelepré. Itt aztán voltam beosztott mérnök az I-es aknán, egy évig, aztán üzemmérnök egy évig, és tavaly szeptember 1-től vagyok a II-es akna főmérnöke. KEREM, beszéljen még. Ha már a négy fiúval kezdte, mondja el azt is, mi van a többiekkel. — István, a bátyám itt vájár nálunk, — s nem kis büszkeséggel jegyzi meg: — Neki már van kocsi- iá! — s ahogy ezt mondja, megint elpirul. — Karcsi, az öcsém bányaipari technikus Szuhakálló I-es aknán. A kisebbik öcsém, László pedig szintén vájár a Fekete-völgyi aknán. Mit mondjak még?... Igen, megnősültem. Hogy úgy mondjam, gyerekkori szerelem ... egy kislányunk van. A terveim? Meg akarom szerezni a gépészmérnöki diplomát is. Tudja, ami bányánkat tel jesen gépesíteni akarjuk. De meg a rohamos fejlődés is megköveteli. Leteszem a különbözeti vizsgákat, aztán ... ennek is sikerülnie kell! (radványi)
