Észak-Magyarország, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

XVII. évfolyam, 208. szám 1961. szeptember 3, vasárnap .(? Vtt<3g prCTerettTcrf, egyes-GTí etefcf A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A román párt- és kormányküldöttség látogatása Sztálinvárosban és a Dunai Vasműben Szombaton 18 <5ra előtt néhány perccel érkezett Sztálinvárosba a ha­zánkban tartózkodó román pórt- és kormányküldöttség. Szocialista vá­rosunk ünnepi díszben várta a ked­ves vendégeket. A városi tanács épü­lete előtt nagy tömeg gyűlt össze a roiSSn államférfiak fogadtatására. - • GTieorghe Gheorghiu-Djvjt, a Ro­mán Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkárát, a Román Nép- köztársaság Államtanácsának elnö­két, a küldöttség vezetőjét és a kül­döttség tagjait megérkezésükkor for­ró szeretettel fogadták a sztálinváro- siak. A gépkocsiból kilépő vendégeknek az úttörők virágcsokrokat nyújtottak át, majd a megye és a város vezetői üdvözölték a román párt- és kor­mányküldöttség tagjait, valamint a társaságukban érkezett magyar ál­lamférfiakat. Kiss Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bi- zottság titkárát, Kristóf Istvánt, az Elnöki Tanács titkárát, Púja Frigyes külügyminiszterhelyettest és Hollai Imrét, az MSZMP Központi Bizottsá­ga külügyi osztályának vezetőjét. Az üdvözlés után a városi tanács tanácstermében Tapolczai Jenő, a végrehajtó bizottság elnöke tájékoz­tatta a város vendégeit Sztálinváros építéséről, első szocialista városunk fejlődéséről, lakóinak életéről és is­mertette a Dunai Vasmű munkáját, jelentőségét — Legyen népeink barátsága oly szilárd — mondotta végül —, mint első szocialista városunkban öntött acél! Nagy tetszéssel fogadott szavai után Borovszki Ambrus a Dunai Vas­mű fejlődéséről tájékoztatta a testvé­ri román nép képviselőit. Gheorghe Gheorghiu-Dej, a román párt- és kor­mányküldöttség vezetője számos részlet után érdeklődött, s közvetlen hangú, baráti beszélgetés alakult ki a vasmű munkájáról. A tájékoztató után a román párt­ós kormányküldöttség elhagyta a ta­nácsháza épületét. Az épület előtt még mindig nagy tömeg várakozott és forró szeretettel köszöntötte a vá­ros vendégeit, akik ezután a magyar államférfiak és a város vezetőinek társaságában megtekintették a Dunai Vasművet. A román párt- és kormányküldött­ség először a meleghengerművet te­kintette meg. A hengermű munkásai nagy szeretettel vették körül, kedves vendégeiket, akik jelvényeket adtak több munkásnak és szívélyesen elbe­szélgettek velük. A román államfér­fiak nagy érdeklődéssel szemlélték a meleghengermű egyik érdekes beren­dezését, az úgynevezett repülő ollót, amely automatikusan darabolja meg­felelő méretűre a lemezeket. A küldöttség útja ezután a hen­germű szívébe, a gépterembe veze­tett, ahol Gheorghe Gheorghiu-Dej nagy elismeréssel nyilatkozott a kor­szerű berendezésekről. A martinacélműben éppen csapo­láshoz készülődtek, amikor odaérke­zett a román párt- és kormánykül­döttség. A munkások virágcsokrok­kal köszöntötték a román államfér­fiakat. Előkerült a vendégkönyv' is, amelybe Gheorghe Gheorghiu-Dej a következőket írta: „Testvéri üdvöz­let a sztálinvárosi öntő elvtársaknak. További sok sikert kívánunk mun­kájukhoz”. Ezután szívélyesen elbe­szélgetett a martinászokkal. A tájé­koztatás után a vendégek az úgyne­vezett öntőpódiumról végignézték a 2-es számú martinkemencének mint­egy tíz percig tartó csapolását. A lá­togatás végén Gheorghe Gheorghiu- Dej a következőket mondottam — Nagyon tetszett az üzem szerve­zettsége, s kevés ország büszkélked- hetik ilyen jól működő martinacél­művel. A vendégek ezután gépkocsival folytatták útjukat, s megtekintették a kokszoló-üzemet. A Dunai Vasműben tett látogatás után a román párt- és kormánykül­döttség a sztálinvárosi Arany Csil­lag Szállóba hajtatott. A szálloda előtt a sztálinvárosi dolgozók forró szeretettel köszöntötték a város ked­ves vendégeit,' akiknek' tiszteletére az Arany Csillag Szállóban díszvacsorát rendeztek. Foto; Paulovits Ágoston Megkezdődtek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Munkáspárt küldöttségeinek tárgyalásai Szombaton az MSZMP Központi Bizottságának székházában megkez­dődtek a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Román Munkáspárt kül­döttségeinek tárgyalásai. Az elvtársi, baráti légkörben le­folyt tárgyaláson román részről résztvett Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Ion Ghe­orghe Maurer, Emil Bodnaras, Mogyo­rós Sándor, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagjai, Alexandra Bir- ladeanu és Mihail Rosianu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagjai és Corneliu Manescu külügy­miniszter; magyar részről: Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Apró Antal, Kál­lai Gyula, Kiss Károly, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Dobi István és dr. Sik Endre, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai és Némety Béla, a Magyar Népköztár­saság bukaresti nagykövete. A tárgyaláson jelen voltak a kül­döttségek szakértői, A megbeszélések után az MSZMP Központi Bizottsága díszebédet adott a román küldöttség tiszteletére. Az ebéd szívélyes, baráti légkörben zaj­lott le. (MTI) Gheprghe. Gheorghíú-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Román Népköz- samig. Államtanácsának elnöke, a hazánkban tartózkodó román párt- és kormányküldöttség vezetője és MSZMP KB. első titkára vezetésével megkezdődtek szeptember 2-án, szombaton a ro­mán—magyar pártközi tárgyalások a Pártközpontban. MTI-fote — Vtgovszki Ferenc (ebi, A bányásznapra Ismét ünnepre ébredtek a széncsa­ták dolgozói. Tizenegyedszer ünne­peljük a bányásznapot. Első szavunk a kegyelet szava. Meghajtjuk a hálás emlékezés zászlaját azok előtt a hős mártírok előtt, akik — mint az 1919. szeptember 6-án Tatabányán jogai­kat követelő bányászok — bátran fölkeltek szabadságukért, embersé­ges életükért. A nemzetközi munkás- mozgalom sok bányász hősére és azokra a munkásokra is gondolunk, akik niég ma is tőkés, gyarmati vi­szonyok között küzdenek jogaikért. Őrön} tölti el szivünket, hogy a magyar üángászsúg immár 16 észten., deje felszabadult népünk államában alkothat, élvezheti az élet: örömét; szépségét. Hogy ez az idő elérkezhes- sék, azért derék bányászaink sokat tettek a Horlhy-e.llenforradg.lom 25, esztendeje alatt. Élen jártak a fel- szabadulás után is. Az elsők között álltak munkához, hogy az ország. vérkeringése ismét meginduljon. Emlékezhetünk azokra a nélkülözé­sekre, amelyek között győztesen vív­ták meg a széncsatát; nagy mérték­ben ennek kimenetelétől függött az, hogy megindulhasson az élet romok­kal borított, sok sebből vérző ha­zánkban. Helytálltak a bányászok az 1956-os ellenforradalomban is. ekkor újból megmutatták, hogy népünk legdere­kabb fiai közé tartoznak. Megyénk bányászai akkoriban 10 hónap alatt elértek a régi termelési szintet. A régi tettek mellett méltán sora­koznak a \közelmúlt s a jelen sikerei, amelyek, szintúgy arról vallanak, joggal beszélhetünk via már hazánk­ban szocialista bányászatról, szocia­lista bányászokról. Emlékezhetünk rá, hogy az 1959-es kongresszusi ver­senyben megyénk bányászai egy esz­tendővel hamarabb érték el a három­éves terv végére megszabott terme­lési szintet. A VII. pártkongresszus tiszteletére indított szocialista mun­kaversenyben 174 bányászbrigád ver­senyzett megyénkben a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnye­réséért. Számuk 1961 első félévének végéig 243-ra emelkedett, és ma már 113 brigád viseli is a jó munkával kiérdemelt címet. Igen szép eredmények születtek 1961 első felében is. Nemcsak telje­sítették tervüket bányászaink, ha­nem 67 ezer 106 tonnával túl is szárnyalták azt, és ezzel egyidejűleg csökkent az egy tonnára jutó költség. Vasércbányászatunk is kitett magá­ért: 1961 első félévében az előző évi eredményekhez viszonyítva 17—18 százalékkal növelte termelését. Ás­ványbányászatunk egyenletesen ter­mel és eleget tesz exportkötelezettsé­gének is. Mindezek az eredmények bányá­szaink helytállása, szorgalma mellett a jó polítikaj,és gazdasági-szervező munkának is köszönhető. Ezért já­rási pártbizottságainknak, üzemi pártszervezeteinknek, szakszervezeti •és KI SZ-szer veinknek jár elismerés^ Bányászaink, jő munkájuk ered­ményeként és elismeréseként, kultú­rált körülmények közölt élnek. Mun­kájukból hazamenet, korszerű ottho­nok várják őket. Egyre újabb bá­nyászházak épülnek. Ez évben újabb 322 lakást adnak át részükre. Merő­ben megváltozott, könnyebbé vált maga a munka is. Egyre nagyobb tért hódít a gép. A bányászok felszaba­dulnak a nehéz fizikai munka alól. Ez év első hat hónapjában a Bor­sodi Szénbányászati Trösztnél 2 és félszeresére nőtt az előző év első félévéhez képest a géppel jövesztett szén mennyisége. Jóval nagyobb ará­nyúvá vált a gépi rakodás is, ez a ta­valyi szinthez képest meg kétszere­ződött, Ez azonban csak a kezdet, hisp ntásódik ötéves tervünk végére él kell érnünk, hogy megyénk szén- bányászatában a széntermelést 35—40 százalékkal géppel rakjuk fel és a géppel jövesztett szén arányának is jelentősen emelkednie .kell, különö­sen vékonytelepű bányáinkban, ahol legnehezebb a munka. Értékes ered­mény az is, hogy összes nyitott vága­tainknak csaknem a fele s az összes fronthomlok hosszaknak egyötöde, il­letve egyharmada korszerűen bizto­sítva van. A mennyiségi tervek teljesítése mellett most mindinkább arra kell törekedniök bányászainknak, hogy olcsóbb, jobb minőségű szenet ter­meljenek. Műszaki vezetőinknek na­gyobb gondot kell forditardok a mű­szaki fejlesztésre, ebben párt- és tö­meg szerv ezeteinknekis hathatós támo­gatást kell nyüjtaniok. Nagyobb ka­pacitású üzemeket kell létrehozni, amelyekben a minőség és a gazdasá­gossági mutatók . javításába, fő cél. Ugyanakkor kellő műszaki megala­pozással tágabb lehetőségeket kell teremteni a régi gépek kihasználásá­ra és az újonnan érkezők beállítá­sára. Nagyobb előrelátással készítsük elő az 1962. évi terveket. Minden akna sajátos helyzetének mérlegelése alapján lehet csak meghatározni a konkrét feladatokat. Ki kell küszöJ bölni azt, hogy egyes bányák tervtel­jesítésének alsó és felső határa kö­zött oly nagy különbségek mutatkoz­zanak. Nagyobb szorgalommal kell munkálkodni a fővágathajtási tervek végrehajtásán, különben a további tervek teljesítése kerülhet veszélybe. Van tehát szép feladat bőven, hi­szen népgazdaságunk, hazánk fejlő­dése bányászainktól is egyre igénye­sebb, színvonalasabb munkát követel. Biztosak vagyunk abban, hogy a ma­gyar bányászság — benne a borsodi bányászok ezrei — ezután is meg fog felelni a vele szemben támasz­tott követelményeknek. Ehhez kívá. nunk minden borsodi bányásznak erőt, egészséget. Sok szeretettel kö­szöntjük őket a XI. Bányásznapon. Váci László a Borsod megyei pártbizottság munkatársa ■ „ 4-v-*-

Next

/
Oldalképek
Tartalom