Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-16 / 192. szám

Szerda; 1961. angnsztus M.

esz AKM AGY ARORSZ AQ

3

A hegyvidéki gazdálkodás problémáiról

n.

a Uícírlofi — bemutató gazda- M Kiserieu súgóknak sok tisztázatlan problémát kell még megvilágítaniuk a hegyvidékeken gazdálkodó termelőszövetkezetek előtt. Ezek röviden a következők:

A vízszintes művelés bevezetésének lehetősége, a táblásítás, a szalagos művelés, az okszerű növényi elhelyezés problémái.

Addig, amíg ezen talajok termőereje nem változik megfelelőbben, a jövedelmezően termelhető növénytermékek előállítási lehetőségéhez kellene hangolni az árutermelés volumenét és választékát. A szervesanyag pótlás sokrétű kérdései közül üzemtípuson belül kell tanáccsal szolgálni arra vonatkozólag, hogy milyen mértékben gazdaságos az istállótrágya előállítása és annak szállítása. A feudalists Magyarországon amíg az erdőt legeltetni lehetett a trágyaigényes erdei talajnak az erdő volt az „anyja”. Ma ezt nem tehetjük, mert az erdőt védeni kell és ha az okszerű legeltetést meg is kell engedni, a nagyobb arányú kiterjesztésére nincs lehetőség,

Merészen és új módon kell alkalmaznunk a zöldtrágyázást, amellyel kapcsolatban közel sem használjuk ki a lehetőségeket. A zöldtrágyázásra alkalmas növényekkel és módszerekkel kapcsolatban már vannak tapasztalataink, de ezt közre kellene adni.

A műtrágyázás kérdésében is sok olyan kérdésre kaphatnánk feleletet, amely még homályos és nincs kizárva, hogy a foszfor és a káli tartalmú műtrágya alkalmazásának gazdaságosságáról új képet nyerünk.

A kis terjedelmű nagy hatékonyságú talajkondicionáló szerek alkalmazása is kikísérletezendő, mert a szállítási nehézségek miatt itt ezeknek a szereknek nagyobb a jelentősége, mint a sík területeken.

Az altalaj lazítás, a vakkondréne- zés, a talajvíz elvezetés mind kísérleti témák, illetve bevezetendő eljárások.

Az állattenyésztéssel kapcsolatban különösen az állatfajok egymáshoz való arányát kell tisztázni. Az eddig alkalmazott, nagyarányú szarvas- marha hizlalás — például azokban az állami gazdaságokban, amelyekben a jó minőségű, olcsó tömegtakarmányt, a szalmát nem tudják olcsón megtermelni — sokszor költséges és még akkor is kétséges az alkalmazása, ha az istállótrágya termelés szempontjából nézzük a kérdést. A juhászkodás és a növendékszarvasmarha nevelés módjaira egyes üzemeink már tudnak példával is szolgálni, de ezt általánosságban kellene alkalmazni. A juhászkodás kiterjesztésénél viszont szem előtt kell tartani azt. hogy a juh okszerűtlen legeltetésével az erózió forrását növeljük.

II borsodi nagyüzemek 250 szakembert képeznek ki a Berentei Vegyiművek részére

Az elmúlt évben kezdték meg a Berentei Vegyiművek építését. Az új gyárat előreláthatólag 30 hónap alatt építik fel és az a nyugatnémet, valamint a francia gyártmányú berendezésekkel 1962. decemberében kezdi meg a próbaüzemelést. A drága és bonyolult külföldi gépek kezeléséhez jól képzett szakemberek szükségesek. Ennek biztosítására újszerű kezdeményezést valósít meg az MSZMP Borsod megyei Bizottsága. Javaslatára a borsodi nagyüzemekben egyelőre 250 szakembert — közöttük villamos és gépészmérnököket, technikusokat, lakatosokat, villanyszerelőket képeznek át.

A megyei pártbizottság a fontos munkával kapcsolatos feladatokat értekezleten beszélte meg a gyárak vezetőivel. A tanácskozás igen eredményes volt Az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója például bejelentette, hogy a kértnél több szakembert tud átengedni a vegyiműveknek. A lakásgondok figyelembe vételével a jelentkezők közül azokat választották ki, akiknek családjában legalább két szakmunkás van. A Borsodi Vegyikombinát igazgatója elmondotta, hogy a szakemberek átképzésén kívül, 132 lakás építését kezdték meg és ennek kétharmadát az új üzem

dolgozóinak adják át. A DIMÁVAG főmérnöke közölte, hogy a gépgyárból 30 éven aluli, jól képzett dolgozókat helyeznek át, önkéntes jelentkezés alapján a vegyiművekbe.

így a Berentei Vegyiművek üzemeléséhez a borsodi nagyüzemek már most biztosították a szükséges létszámot.

Alsődobszán is befejezték a cséplést

As alsódobszai Búzakalász Termelőszövetkezet — csatlakozva a csengj eri és a tlszalöki járás termelőszövetkezeteinek felhívásához — vállalta, hogy augusztus 20 előtt, már augusztus 14-re végeznek valamennyi csé- pelnivalóval. Időközben az egyik gép elromlott, 8 ez bizonytalanná tette az elhatározás valóraváltását. Az alsódobszaiak mégsem hátráltak meg, s az elmúlt vasárnap, augusztus 13-án befejezték az egyik legnagyobb nyári munkát, a cséplést. A termelőszövetkezet a gép mellől teljesítette az állam iránti szerződéses kötelezettségét és szétosztotta a tagság részére tervezett búzamennyiséget, tárolta a következő esztendei vetőmagot.

A lótartás ezeken a területeken még évek múlva is nagyobb jelentőséggel bír majd, mint a síkterületű gazdaságokban. A betakarítási, a talajművelési munkák időbeni elvégzése, csapadékos időben a gépek számára járhatatlan utak miatt nincs lehetőség arra, hogy olyan arányú lótalanításra gondoljunk, mint másütt. Erre a tavalyi időjárás is figyelmeztetett bennünket. Ha viszont a lovak megvannak, azok fokozottabb kihasználására is gondolnunk kell, de arra van is lehetőség, mint ahogy azt már az előzőekben említettük.

A pénesítést tekintve sok> széP

H gepesuest eredményről számolhatunk be. Van jó lánctalpas traktorunk és világviszonylatban is elismert UE 28-as, négy kerékmeghajtású univerzál gépünk. Megoldásra váró feladat még a jó minőségű, váltva forgató eke, amely a barázda szeletet elfogadható módon fordítja a lejtőn felfelé is. Az eddig gyártott altalaj lazítóval kapcsolatban is különbözők a vélemények és annak szilárdabb megkonstruálására van szükség.

A kulturált művelési módok, eljárás levezetése, alkalmazása, kikísérletezése nagy feladat elé állítja a vezetőket, dolgozókat, kutatókat. A népgazdaság ezen területén dolgozó szerveinek, intézményeinek szoros kapcsolatot kell kiépíteni.

Az erdészeteknek, a vízügyi hatóságoknak, a kultúrtechnikusoknak, mérnököknek arra a kollektív együttműködésére van szükség, amely szocialista rendszerünk lényegéből fakad.

A kérdéskomplexumot részleteiben már több helyen tárgyalták. A Keszthelyi Kutató Intézet például már jelentős tapasztalatokról tud beszámolni dunántúli viszonylatban. Az Agrártudományi Egyetem Továbbképző Intézete ilyen irányú tanfolyamot is szervezett már, de nem lehetünk megelégedve azoknak az egyszerű eljárásoknak a bevezetésével, elterjedésével, amit különösebb beruházás nélkül meg lehetne valósítani. Ilyen eljárások például a vízszintes művelés, a zöldtrágyázás okszerű alkalmazása, az erózió vájta mélyedések megkötése, a legszükségesebb művelési ág változások bevezetése stb.

A szocialista nagyüzem

létrejötte megteremtette az alapját annak, hogy új módon gondolkodjunk és gazdálkodjunk, de ha valahol erre szükség van, úgy az erdei talajokon alakult üzemekben feltétlenül. A maradlság felszámolása végett szívós felvilágosító munkára, a kijelölt üzemekben dolgozók megfeszített kísérletezési munkájára van szükség, ha azt akarjuk, hogy a hegyvidék tsz-parasztsága is jól jövedelmező nagyüzemi gazdaságnak legyen a tulajdonosa.

Kiss Béla mg. mérnök

Pártnapok

az SZKP új programtervezetéről

Megyénk dolgozói változatlanul nagy érdeklődéssel tanulmányozzak az SZKP programtervezetét. A nagy- jelentőségű programdokumentum főbb gondolatait a legtöbb pártbizottságon, KISZ- és szakszervezeti bizottságon, továbbá állami intézményekben megvitatták. Számos járási székhelyen és nagyüzemben, szabad pártnapon többszáz dolgozó előtt ismertették a programtervezet óriási jelentőségét és legfontosabb célkitűzéseit.

Ezen a héten is több helyen tartanak szabad pártnapokat a kommunizmus megvalósításának programtervezetéről.

Ma, augusztus 16-án, a kazincbarcikai BVK-ban és a tiszaszederkényi 31. sz. É. M. Vállalatnál, holnap, augusztus 17-én pedig Ózdon és Ede- iényben lesznek szabad pártnapok. Az ózdi pártnap előadója Kukucska János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára lesz. Edelcnyben pedig Papp Károly elvtárs, ugyancsak a megyei pártbizottság titkára tart előadást. Augusztus 18-án Csege Géza elvtársnak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének előadására kerül sor Mezőcsáton.

Megyénk két szép bányászlétesítménye

Perecesen épült fel az egyik legszebb vidéki vájártanuló Intézet. Itt neveBfc jó szakmunkásokká a vájártanulókat. A korszerű, minden kényelemmel ellátott iskolában vidáman élnek a fiatalok, már készülnek a XII. Bányásznap méltó megünneplésére.

Ormosbánya- nem Is olyan régen új kultürotthont kapott. A* épületben nagy szinháztercin, társalgó, könyvtár és szórakozóhelyiségek állnak a bányászok rendelkezésére. Az ormosiak büszkék a gyönyörű épületre, melyet jó munkájukért kaptak. Most, a XII. Bányásznap tiszteletére indított versenyben Is nagyszerű termelési sikereket érnek el az ormost szénvágók. A képen: a ktd- túrház egy része az utca felöl.

(Foto: Szegedi VJ

A Iberttelepen, a hosszú üzletháa" zal szemben van egy szép ikerház. A déli felében lakik Loy Árpád Kossuth-díjas bányamester. A lakás szépen berendezett, az udvaron, s a ház ablakaiban virágok. Gyakran járunk a bányatelepre, ilyenkor be-be- csöngetünk a kertes ház ajtaján. Loy Árpáddal hosszú ideig nem sikerült találkoznunk. Többnyire felesége nyitott ajtót és sajnálattal közölte:

— Férjem ma Pesten van ... Ma a járási pártbizottság megbízásából... Ma...

Ha a frontmesterrel nem Is, de az i5 és brigádja nevével annál sűrűbben találkoztunk. E név gyakran szerepel a versenyeredmények között, ott van a versenyszerződésekben.

Az elmúlt héten újból becsengettünk. Azt mondja Loyné:

— öt perccel ezelőtt ment el Di- vinszki elvtárssal Miskolcra. Tizenegyre itthon lesznek.

Az elfoglalt ember egyóra tájban érkezett meg. Van néhány éve, hogy nem találkoztunk, de ez a pár év álig látszik meg Loy Árpádon. A nyúlánk, markáns arcélű ember ma is olyan temperamentumos, csupa tettvágy, örök nyugtalanság, mint pár éve, nagy szereplése idején.

Már többször kerestük.

— Hiába — tárja szét karját —, Véletlen, ha itthon vagyok. A közért Is dolgozom, fin még bírom... Most is volt két balesetünk. Az egyik bal- esetes Károlyi Emil brigádtag. Rendes, szorgalmas ember. Szomorú eset. Egy kilónyi széndarab esett a fejére. Eéloldala megbénult. A bányában volt egy metánképződés. A másik dolgozó ott égett meg. Megnéztük őket. Jól esett nekik is, meg a családnak is.

BEERETT A VETÉS...

Beszélgetés Loy Árpád Kossuth-díjas frontmesterrel

— Hány tagú a brigád?

— Huszonhat volt, most hetvennyolc.

— Hogy-hogy?

— Nálunk csapatonként! bérezés volt. Május 1-én áttértünk a kollektív bérezésre. A három csapat egy nagy brigád lett.

— Van-e verseny?

— De még milyen! Megyek kifelé, azt mondják: „Hej, Árpi bá\ ma gyengén mentek!” Ha meg a másik brigád dolgozik gyengébben, akkor meg én szólok nekik.

— Érvényesül-e még a ^Termelj ma többet, mint tegnap” jelszó?

— Persze — bólint. — Mondhatunk-e ma is mást? Ma persze jobbak a körülmények, jobbak a viszonyok. Ma sokkal jobb a bányásznak. Reálisabb a normamegállapftás. Ez a normarendezés azt hozta be, amivel tartoztunk. Fejlődik a technika, fejlődnek az emberek. Az élet követeli meg, hogy minél többet termeljünk.

— Milyen emberek a brigádtagok?

—■ A brigád (már az én műszakomra gondolok), nagy részben 13—14 éve dolgozik együtt. Itt van például Zsámoly József, Molnár István, Ta- rucz Lajos, Berkes József, K. Tóth Sándor, ők már a brigád veteránjai. Vannak fiatalabbak is. Gergely Péter mint katona dolgozott a bányában. Leszerelt, utána visszajött. Tóth Péter és József testvérek. Hat-hét éve jöttek a bányába. Kijelentették, ők csak úgy jönnek ide, ha a Loy- brigádban dolgozhatnak. Beváltak a

gyerekek. Ha valamiért csökkenteni kellett a brigád létszámát bármikor is, hiába mondtam: no, fiúk, ki megy el önként? — jelentkező sohasem akadt. Sorsot kellett húzni. Olyan emberekből meg, aki jönne, mindig van 10—15.

— Miért szeretnek az emberek a brigádban dolgozni?

Megvonja vállát.

— Ezt talán tőlük kellene megkérdezni.

— No azért ebben része van a brigádvezetőnek is.

Beleegyezően bólint.

— Az emberek nevelésében — mondja — abból indulok ki, hogy minden emberben van jó és rossz tulajdonság, de a jó a több. A nevelésben a jót kell erősíteni és elsorvasztani a rosszat. S ahány ember, any- nyiféle bánásmódra van szükség. Van ember, akinek elég azt mondani, ha hibát követ el: „ej, te!” és el- szégyelli magát, máskor nem csinálja. Van, akit kétszer, háromszor, tízszer kell figyelmeztetni, amíg használ az intés. Nagy türelem kell az emberneveléshez. Van egy brigádtagunk, jő munkásember, nagyszerűen dolgozik, de nem tudja elnézni szó nélkül a legapróbb hibát sem. Egyszer átment egy másik brigádba. Nem tudott a közösséggel kijönni. Három-négy hónapig csellengett ösz- sze-vissza. Aztán visszakerült Itt nincs vele semmi baj. Ismerem a szokásait. Velem is vitázik. Ez rendben van. Bírálatot mondani joga van. Amikor látom, hogy kezd tobepörögni”, rászólok: Most már elég, majd holnap folytatod! — Meghökken, elhallgat és dolgozik tovább. Van egy tagunk, aki iszik. Munkája aranyat ér. öt-hat évig nem igen lehetett vele bimi. Ivott, nem törődött semmivel. Hosszú évek kellettek hozzá, hogy valamennyire is átformáljuk. És a nevelésnek még nincs vége. El kell jutni az emberek leikéig, meg kell találni a bajok rugóit, hogy segíthessünk.

— Ezek szerint a brigád olyan, mint egy nagy család.

— Igen, de ebben a családban szigorú fegyelem uralkodik. Mi soha nem hívunk senkit a brigádba, önként jönnek az emberek. Ennek nagy előnye van. Aki önként jelentkezik, önként vállalja a brigád Íratlan törvényeit.

— Mondja Loy elvtárs, de őszintén, ml az oka, nogy az utóbbi időben ritkábban szerepel a brigád a nyilvánosság előtt?

Loy derűsen mosolyog.

— Beért a vetés ... Mi ma sem dolgozunk gyengébben, mint régebben. A szerződésben 115 százalékot vállaltunk, s 18 havi átlagban 132 százalékot értünk el. Igaz, most nem nagyon dicsekedhetünk az eredménynyel, mert néhány hét óta nagyon nehéz geológiai viszonyok között dolgozunk, de remélem, egy-két hét, s megszűnnek a vetődések.

— Nem értem ezt a „vetést”.

— Mondom, pár éve mi voltunk a legjobb brigád. Eredményeink ma is jók. Azóta sok jó szakember nevelődött ki. Van a brigádban két harmadvezető. A Sziráczki Zoliból például nagyon jó frontmester lesz. Ami a brigádot illeti... Az utóbbi évben igen sokat fejlődött többek között a Szabados Mihály brigádja. Univerzális emberek, ismerik a modern bá- r.yaépítés technikáját. Aztán ott van Soltész István brigádja. Fiatalok, jobb felkészültségűek mindenben, mint mi. Ezek már túlszárnyalnak minket. Ez a brigád egyébként örök vetélytársunk. A napokban az alkotmány ünnepe és a bányásznap tiszteletére felelevenítettük a versenyt.

\f egkapó, ahogyan a Szabados-, s különösen a Soltész-brigádról beszél. Valahogy úgy, mint bölcs tanitómester kedvenc tanítványairól, akik a mestert is túlszárnyalva szereznek hírnevet a szakmának, fis ő örül a sikernek.

— Ötvenöt éves vagyok — mondja. — Már nyugdíjba mehetnék, ügy érzem, megtettem, amit egy bányász megtehetett. De még jól bírom. Néhány évig. S különben is ez a verseny! Nem lesz könnyű dolgunk. Kemény az ellenfél...

Csupa tűz, lángolás, ambíció. Tekintete a nehéz munkát végző, meg- edzett ember acélos pillantása, most ellágyul. A családjáról beszél.

— Mutasd csak a képieket — kéri asszonyát. Az halk, suhanó léptekkel egy halom fényképet hoz az asztalhoz.

— Ez a fiam — mutat egy képre —, kohásztechnikus Sztálinvárosban. Ez a lányom, férje szintén kohásztechnikus Miskolcon.

Három unokája.van. Róluk beszél, a nagyapa lágy piilantásával, a nagyapa meleg hangján ...

Csorba Barnabás