Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-13 / 190. szám

Vasárnap, 1961. augusztus 13. ESZAKMAGTARORSZAG Szakszervezeti Táncfesztivál, Várpalota, 1961 III. Néhány gondolat a fesztivál után gozott, nagy felkészülésről, gondosságról tanúskodó produkciót láttunk a fesztiválon, de feltárta a talál­kozó a mozgalomban jelentkező hibákat is. Egyik alapvető fogyatékosságnak tartjuk, hogy tematikus táncokat nem láttunk, — kivéve a csehszlo­vák vendégegyüttes két kis táncjátékát, azoknak is igen rövid, vérszegény volt a cselekménye. A magyar együttesek tartózkodtak a cselekményes táncjátékok­Egészen röviden ezt a néhány gondolatot kívántuk a várpalotai táncfesztiválról írt beszámolónkhoz hozzá­fűzni. Ismételten hangsúlyozni szeretnénk, hogy a fesztivál, fogyatékosságaival együtt is néptáncmozgal­munk diadalmas seregszemléje volt, és a két borsodi együttes jó szereplése ismét jelentősen öregbítette Borsod megye munkás kultúréletének jóhírét. Benedek Miklós A nyári éjszakában '• döbenetesen szép a nagykohó fénypompá­ja. Állunk a hegyoldal­ban, szinte elvarázsolva a látvány fenségétől, moszkvaiak, uráliak, le- ningrádiak és mi, ma­gyarok. Talán mindegyi­künk fogalmazza már magában az élményből születő riport kezdő so­rait. Raktározzuk, sze­lektáljuk a benyomáso­kat, hogy e percből né­hány hét múlva kibon­takozzék az átélt való­ság lerögzitése. A tár­saság mindegyike új­ságíró. a Szovjetunió különböző területéről lá­togattak hozzánk. És ek­kor, ebben a pillanatban még nem tudtam, hogy a leggazdagabb téma kettőnknek kínálkozik. Alekszej Gurcsenkó lapszerkesztő, nyugalma­zott ezredes szólaft meg. — Most látom másod­szor Miskolc fényeit. Ez­előtt tizenhét évvel pil­lantottam. meg először a táiat. Fentről. maga­sabbról: repülőgépről. Ez a városnév akkor katonai objektumot je­lentett.. Számomra pa­rancsot a felderítésre. Most látom másodszor Miskolc fényeit... Az egyik fiatal újságíró kolléga, Vlagyimir Ogo- roh megkérdezi: — Mire gondolt akkor? A tapasztaltabb új­ságíró, az egykori kato­na elmosolyodik. — Gondolni? Nos, Vo- logya, bármennyire is szeretnéd azt a választ hallani, hogy a mára, mégsem mondhatom. Katona voltam. Paran­csot teljesítettem. Senki sem hinné el, ha azt mondanám, hogy a hol­napról, a jelenlegi Mis­kolcról álmodoztam. Va­dászgépen nem lehetett álmodozni. A Messzer- schmidtek észak felől búgtak. A nácik hadállá­sait kellett felderítenünk. Arra pedig nem kellett külön gondolnunk, hogy a miskolci népért, harco­lunk, hiszen ez a tudat olyan egyértelmű és ter­mészetes volt. Hadbavo- nulásunk pillanatától kezebve a népek szabad­ságáért harcoltunk lé­gyen az szovjet, román vagy magyar. E nnyit mondott ak­kor, ott a hegyte­tőn Gurcsenkó ezredes. Beszámolójának mégsem ért végére, inkább akkor kezdte. A mában. A mai Miskolcon. Mert ettől kezdve minden látoga­tásunk kiindulópontja szavak nélkül is a tizen­hét évvel előtti, háború­tépett Miskolc volt. A Benin Kohásszati Műveknél beszélgettünk munkásokkal, mérnökök­kel, idősekkel, fiatalok­kal, orosz és magyar szavakkal, de egy nyel­ven, értve a közös célt, tudva a ránk váró fela­datot. Az éjjeli szanatórium­ban szót váltottunk az ott pihenő kohászokkal. A máról, a holnapról. A múltat nem is emleget­tük, de mindannyian éreztük, hogy nem sétál­hatnának ezen a gyönyö­rű helyen a diósgyőri martinászok, ha. akkor Gurcsenkó és a többiek vadászgépe nem pásztáz­za Miskolc felett a leve­gő birodalmát, ha nem űzik el onnan örökre a fasisztákat. C s amikor Kukuc.ska elvtárs beszélt a szovjet újságíró dele­gáció tagjainak Mis­kolc jövőjéről, a mis­kolciak előtt álló ha­talmas feladatokról, az elért eredményekről, előttem akkor is felvil­lant a nagykohó éjjeli színpompája és Gurcsen­kó lapszerkesztő helyett én Gurcsenkó ezredest láttam, a Szovjetunió hősét, a „Magyarország felszabadításáért” ér­demérem tulajdonosát, aki vadászgépén kémleli a távolból búgó Messzer- schmidteket. Az a pa­rancs. A cél: megsemmi­síteni. a lét: élet vagy halál. Gurcsenkónak az élet jutott, a megbecsülés. Es az a nagy ajándék, ahogy ő mondta: civil emberként sétálni Mis­kolcon. feljegyezni a ma eredményeit, a jövő ter­veit és beszámolni róla otthon az olvasóknak. A máról, a holnapról, az áldott békéről. Károlyi Mária Foto: Szegedi E» Az első félévben a tavalyinál harminc százalékkal több műalkotást vásároltak Hazánkban az utóbbi években je­lentősen megnövekedett az érdeklő- üdés a képzőművészet iránt és ezen ] bel ül is fokozódott a figyelem az élő [jművészek alkotásai iránt. A Képcsarnok Vállalat ma már [[Budapesten és több vidéki városban [[mintegy tizenegy állandó jellegű ki- Jállitóteremben rendez tárlatokat, [[amelyeket egyre nagyobb számban [llátogatnak munkások és parasztok ~is. Igen eredményesnek bizonyult azj a kezdeményezés is, amely szerint . helyi művészcsoportok alkotásaibó negyedévenként két-három képző- művészeti kiállítást is rendeznek. Az elmúlt negyedévben nagy sikert ara­tott a miskolci művészek kiállítása Szegeden. A jövőben Szegeden, Mis­kolcon, Pécsett és Debrecenben ren­deznek délalföldi, tiszántúli és más tájjellegű _ festészeti kiállításokat, ezeken művészettörténészek előadá­sokat is tartanak. (Kiküldött munkatársunktól.) A fesztivál rendezői sajnálatos módon megfeled­keztek arról, hogy a bemutató után módot nyújtsanak a látott produkciók megvitatására, értékelésére. Ez bizony hiányzott. Az egyes csoportok vezetői, a fesz­Diósgyőri táncosok a felvonuláson. tiválon részt vett országos kulturális vezetők és a tán­cosok között azonban folytak ilyen értékelő beszél­getések és a sokfelé folytatott beszélgetésből, a bemu­tatók tapasztalataiból vázlatosan kibontakozott az a kép, amelyet az egész ország néptáncmozgalma tükré­nek fogadhatunk el, mivel az országnak szinte minden része képviseltette magát ezen a fesztiválon. Alábbiak­ban néptáncmozgalmunk helyzetéről szeretnénk néhány szót szólni. A találkozón szereplő külföldi csoportokról ez alkalommal nem adunk értékelést. A fesztivál általában sikeres, szép volt. Bizonyí­totta, hogy mai munkáskultúránkban igen jelentős helyet foglal el a néptánc, mind több és több fiatal csatlakozik a kiöregedők pótlására az egyes csopor­tokhoz, a fesztivál látogatottsága, a megnyilvánult országos érdeklődés pedig azt bizonyítja, hogy az ön­képzésen, önművelésen túl, mint szórakoztató művé­szeti ág is igen jelentős. Nagyon sok szép, jól kidől­Elégszer mond-c prédikációt a prépost erről, ha a padokból rátekintenek a hinnitudók? Költő! Szavaid megkapják-e hát a lángok hevét, ha a hályogos szemek golyói kétségeikkel tódulnak eléd? Parasztjaink a tornyos kazalban, zsinór-végekre ráficánkoló sügér pikkelyén a horgász szeme megpillantja-e míg végez vele, hogy a küzdelem maga a béke? Kereskedő a sárga barackban, gumibotjában a rendőr, mikor sétáját teszi hangos mulatók ajtaja előtt, vagy fehér kesztyűs kezét szögletre állítja az út keresztezésen, hogy a forgalom zavartalanul rendről beszéljen?! Mályi felől a cementpor ködén — míg felszippantja a Bükk lankája ~ megízlelik-e biztonságukat az autóbuszon erre száguldó kémia tanár és a szegedi víg kiránduló? Forgácsoló tűz-SZikrájában jövőjének szép csillogását benne látja-e az esztergályos? Szerencs alatt a cukorgyári lány a répáthozó teherkocsikból aszfaltra csurgó olajcseppekbcn megérzi-e már háborítatlan mézédcsségét a menyasszonyok nagy szerelmének? Étkező kocsi ablakaiból kitekintőben az utas, mikor fényesen fut a budapesti gyors, tudja-e, hogy a búza-keresztek nem a halálnak jel-keresztjei? Tudjátok meg, hogy mit jelent élni! Mint ahogy tudták azok is, akik Gyóni éjszakáját bőrük alatt érezték égni! S bosszúra hívjuk a tetveket is, hogy pusztítsák el a féreg-embert, ha nem fogja fel szív-antennája: mit teremtünk mi, s nekünk a béke! (1961.) Folyik a barátkozás: magyar táncoslány a svéd táncos­nak a Pravda szélére írja fel a címét. Avasi utcarészlet Tudjátok-e, hogy élni mit jelent? — Az elitéltet kérdezzétek csak! Kinek hajnalra kettétörik a nyakcsigolyáit! És tudjátok-e, hogy milliókat ítélnek így el hibbant fejűek, eszelős, tömött nagyratörtetők, ha ereinkben megpattan a hit és eiernyed a jóra törekvés! Postás a sürgős borítékokban, dísztávirat vagy a fekete gyászjelentések sietségében felisme'ri-e való élete szépségeit vagy nyugalmát éppen? Koporsószegben békét lát az agg? Vagy az anyatej izével ennek áldását szíjjá magába a kis csecsszopó gyermek? Es frontfejtők a nyirkos föld alatt, csillék sorának nyikorgásában; Csendes nagymamák a játszóterek derűjében — míg a hajóhinták széles lengéssel át meg átszelik háttérben a kész toronyházak zöld erkélyeit, ha hintáztatják az unokákat — érzik-e, hogy ez, ez csak a béke?! A görög Beloiannis tánccsoport a menetben Zömmel üzemi csoportok vettek részt a találkozón. Mégis, érdeklődésük a jól kitaposott utak felé fordult (ezt bizonyítja a sok pásztortánc-jellegű produkció) és csak halvány kísérletei fedezhetők fel a munkáshagyo­mány feldolgozásának, mint például a diósgyőriek Borsodi szvitjében a miskolc-diósgyőri munkásoktól származó rac-nak bedolgozása a szvit zárótételébe. Ügy véljük, népi tánc együtteseinknek nagyobb figyel­met kellene fordítaniuk a munkáséletre, a múltbeli s a mai munkáséletre a paraszti-népi hagyományok jó ápolásán kívül, a munkáskultúrót a néptáncban is fej­leszteni, annak abban megfelelő helyet biztosítani. Tudjuk, hogy ez nehéz feladat, de koreográfusainknak, akik annyi széppel ajándékozták meg a néptáncok kedvelőit, meg kell találmok a megoldás útját. Tük­röződjék néptáncunkban is a ma élete, legyen az akár tematikus tánc, akár lazább cselekményű vagy cselek­mény nélküli tánckompozíció. * tói. Ezzel szemben nagyon sok pásztortáncot, pásztor- tánc-motívumokra épített egyéb tánckompozíciót lát­tunk, és nagy számban találtunk a műsorban olyan táncokat, amelyeket — bár helyi gyűjtésből származó­nak jelentettek be — az ország minden részén fel­találunk, motívumai mindenhol ismertek. Kevés volt az olyan, valóban helyi jelleget sugárzó, jó produkció, mint a diósgyőriek ismert Borsodi szvitje, vagy a somogyiak Somogyi táncok című kompozíciója, vagy akár a debreceni járműjavító Kunmadarasi sarkantyús tánca. Találkoztunk szép, tetszetős, kidolgozott tánc- kompozóciókkal, azonban ezek nem mondhatók táj- jellegűeknek, és az egyes tételek között sem volt vilá­gosan érthető kapcsolat. Általános hibaként róhatjuk fel azt is, hogy több együttes végigénekeltette tagjaival az egész számot és az iskolázatlan hangokból össze­tett éneklés, a tánc okozta fizikai fáradtságból eredő elerőtlenedés erősen rontotta a produkció összképét. Álmatlan éjek kínzó gyötrelme összeárkolja arcom tábláit jaj, kegyetlenül! De tudom, hogy a pipacs szirom is gyűrött, amikor kiiép a bimbó szoritásából és fényre terül. Nyugalom nincsen soha semmiben: Felment-e majd az utókor engem, hogy megtettem, mi telhetett tőlem? Vagy, ha utolszor még a józanság vers-szirénáján feljajong az ész: Hogy a békesség nyergébe szálljon a világ — értitek-e majd, hogy szebb lesz életünk, mint sok álmodott álom? Vagy hústalan csontok védelmén az öröklét bárkája leszek, mit parthoz verdes az átkok szele? mert megfoghattuk volna a veszett agy s becstelenség bátorságait?! Nőhetett volna irgalmatlanság szivünkben hamis humánum helyett: hogy vaskos bokák inszalagjain minden tartást átalmetsszenek, mik e földzsírhoz kötözték őket. JUHASZ JÓZSEF! Gondolatok a békéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom