Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-13 / 190. szám

Vasárnap, 1961. augusztus 13. GSZAKMAGYARORSZAG KÁNIKULA- 3 Amiről a Szinva mesél . . AT apók óta tart a hőség. Szellő sem mozdul, levél Z ’ sem rezdül, perzsel a nyári nap melege, át­2 forrósodik tőle az aszfalt. Az emberek tikkadtan, bá­I gyadtan, „esővárón” néznek az égre, de egy szemernyi felhő sincs, amelyből hűsítő cseppek érnének a szomjas földre. Porosak a fák levelei, fonnyadoznak a kertek­ben a virágok — egyszóval: igazi kánikula van. Aki csak teheti, a strandokra igyekszik (már aki befér), kirándul, árnyas fák alá az erdők mélyére, csör- ? gedezö hús patakok mellé. A villamosokon hiába kö- f vyörög a kalauz, hogy „kerüljünk kérem beljebb!” — az emberek lehetőleg a peronon maradnak, ahol fris­sebb a levegő; a miskolci autóbuszok talán soha nem • szállítottak még annyi embert Tapolca és Lillafüred • felé, mint ezekben a napokban. Meleg van. De a munka azért egy percre sem áll meg. A gyá­rakban, üzemekben, bányákban szüntelenül zakatolnak a forrótestű gépek, termelnek az emberek. A mozdu­latlan levegőt traktorok dübörgése rezegteti meg: termelőszövetkezeteinkben forgatják a tarlót, szántják a földet, előkészítik a talajt a jövő évi vetésnek, mi­közben az ideit csépelik a hatalmas szérűkön. Dohog a gép, porfelhő száll a magasba, aztán leülepedik lassan és finom, szürkésfehér réteggel vonja be a fák leveleit. Mindennapos munkánk végzésében a kánikula sem akadályozhat meg bennünket, legfeljebb jobban meg­izzadunk, szórakozottabbá válunk, s gyakrabban töröl- getjük zsebkendőnkkel verejtékező arcunkat. Felfrissülés?:.. ... a cukorrépát kapálni kell. A raknmazl Győzelem Tsz szorgalmas fiataljai, dacolva a szokatlan hőséggel Is, már negyedszer kapálják a cukorrépát. Ifjabb Herr Gyilrgyné, Pergcr And és Cscli Maca egy pillanatra megálltak, és Jó­kedvűen bclencvetnek a fényképezőgép lencséjébe. A fiatalok nem tagjai a 7 ezer holdas tsz-nek, szüleiket segítik munkájukkal. A szorgalmas Csel» Maca például a család jelenlegi 500 munkaegységéből 120-at gyűjtött... — A sza­bolcsi jű példa nálunk is követhető. Szabados Phű! Nem bírom egft!.. a hősé- Cye­rünk a strandra! Tussoljunk le a jó hideg zuhanynál, aztán úszkáljunk a kellemes vizű medencében egészen estig, amíg csak el nem tűnnek az égető napsugarak. Néha-néha kijö­hetünk néhány percre napozni, leg­alább elnézegetjük a strand színes képét: a kéklő vízben lubickoló für- dőzőket, a napozóágyakon heveré- szöket, a zöld gyepszőnyegen hancu- rozó gyerekeket, a felemáskorláton, a mászókötélen, vagy a gyűrűn tor­nászó fiatalokat, meg a sárga, homo­kos területen labdázókat. Ha nagyon szomjazunk, megiszunk a büfében egy pohár friss, habzó sört, vagy jégbehűtött, jóízű málnaszörpöt!... Szóval kellemesen eltöltjük a forró nyári napot... Valószínűleg mindenki ilyen gon­dolatokkal foglalkozik a kánikula napjaiban. Az iskolák szünidőző diákjai, a szabadságon lévő embe­rek, ráérő házisszonyok, sőt a nyug­díjasok is, már reggel megrohamoz­zák a strandpénztárakat. Délután Már kora reggel megkezdődik az „élet” a strandon, még több embert láthatunk: ide siet­nek felfrissülni a délelőtti műszak­ban dolgozók, sőt a hivatalokból is sokan érkeznek 5 óra után. Felfrissülni a strandon? Igen, így mondják a miskolciak. Nos, aki még nem tudná, mit jelent ez, induljon el egy délután például az Augusztus 20 strandfürdőre. A fürdő felé siető villamoson nagy a tolongás. Ne lepődjék meg, min­dig így van ez a mostani forró, nyári napokon. Az is megszokott, hogy amikor megáll a villamos a strand előtt, a pénztárnál gyakran csak kö­zelharc árán lehet jegyet szerezni. Ha már megvan a jegye, siessen a ruhatárba, gyorsan föl a fürdőruhát és — beállhat egy újabb sorba, ha megőrzésre akarja leadni a ruháját. Ellenkező esetben becsomagolhatja táskájába és egész nap mellette ku­poroghat. Odakinn a nap ■ — gyorsan a várvavárt zuhany alá! Oh, bocsá­nat! ... Nem illik tolakodni, tessék szépen megvárni, amig a korábban érkezők lezuhanyoznak! Üszni akar a medencében? Megpróbálhatja, bár egy kicsit zsúfolt a mezőny ... Saj­nos, szabad napozópadot sem talál már. De ha szépen megkéri, az a két család szőrit egy kis helyet a zöld füvön... Szomjas? Egy órán belül mindenkire sor kerül a büfében. Ad­dig napozzon! Hogy inkább árnyé­kot keresne? Ugyan kérem! Akkor •mért éppen a strandra jött???... K- A. A fagylaltgyárban Lövey Józseffel, a Miskolci Vendéglátóipa­ri Vállalat fagylaltüze­mének vezetőjével be­szélgettünk. De már meg is kellett szakítanunk a társalgást, mert kívülről tájszólás- sai beszólt valaki: — Teccenek-e málnát venni? — Jöjjön csak néni­kém; Mennyi van? •— Vagy négy kiló. A hófehér szalvétával lekötött kicsiny szilké­ből hívogatóan kandi­káltak ki a frissen sze­dett málnaszemck. Bá­rány Lajonsné, Bükk- szentlászlón már haj­nali két órakor felkelt, hogy a szezonvégi mál­nát leszedje, s Miskolc­ra hozza. — Ebből délután 2 órára már fagylalt lesz, — magyarázza a fagy­laltüzem vezetője. — Most minden gyümölcs­re szükségünk van, mert emberemlékezet óta nem volt ilyen nagy a forgalmunk. Ilyenkor a gyümölcsszezonban ál­talában csökkenni szo­kott a fagylaltfogyasztás. De mostt naponta í6—*8 mázsa fagylaltot fo­gyasztanak a miskolciak. Igazi kánikulai csúcsfor­galmunk van. Közben Kutas Kál­mán, a Vendéglátóipari Vállalat szakmai ins­truktora lihegve jön az irodába. A cukrászdák és az eszpresszók fagy­laltot kémek. Csaknem mindenütt sorba állnak a vásárlók, a kiszolgá­lók alig győzik a mun­kát. a legtöbben csoko­ládét, a vaníliát és a puncsot kedvelik, de ör­vendetesen megnőtt a gyümölcsfagylaltok irán­ti kereslet is. Kutas Kálmán mind­járt tudományos magya­rázattal szolgál-, a hideg fagylalt nemcsak hűsít és oltja a szomjúságot, hanem tápértéke, kaló­riatartalma is magas. Ha i&laki elfogyaszt egy 2 forintos fagylaltot, annyi kalóriához ' jut. mintha eSy jóminőségű ebédet evett volna. S hogy állunk a káni­kulával? Sokan tudniil­lik azt hiszik, hogy itt a fagylaltgyárban csak a forgalom alakulásából tudnak a hőhullámról. — Merő tévedés — vá- laszolja az üzemvezető. — Tessék csak megnézni a hőmérőt, nálunk is 35 fokot mutat. Pedig itt vannak a hatalmas hű­tőszekrények és a hűtő­gépek. Reggel S órától, este 9 óráig többször megizzadnak dolgozóink; Orosz Jánosné. Dempó Sándorné. Kopcsó Ber­talanná és a többiek. Az ajtó elé gépkocsi fut be. Fagy­laltmasszáért jön, Eqv- "^s után kérik az után­pótlást a cukrászdák, az édesmackók, az cszpresz- szók. Hiába, a kánikulán csak a fagylalt. s o fagv- jaltüzem munkásnői tud­nak enyhíteni. (pásztory) Hőség ide, hőség oda.. . Itt van születésem helye, a kép közepén látható fehér kő mögött. Tűristák, kirándulók szívesen keresnek fel, mert kristálytiszta vizet adok nekik. Itt kezdődik az én életem, pályafutásom a Bükkben és.-. ...folytatódik Hámoron keresztül, a vadregényes Csanyik-völgy sűrű lombjai között. Még itt is szép vagyok, mint ezüst szalag futok az erdő alatt, nélkü­lem nem is lenne igazán szép a Bükk. De ahogy tovább haladok, egy nagy gyár, a Papírgyár állja utamat és itt már dolgoznom kell, felhasználják tiszta vi­zemet ... Ez nem is lenne baj, de . ».. a Papírgyár zsilipje mellé érve, már sokat veszítek csillogásomból. Azt mondják, felhasználás után megszűrnek, lehet, hogy így van, a vasgyár terüle­tén kcrc_sztülhaladva, azonban már nem vagyok igazi Szinva. Színem egészen megváltozik, bűzös, és szennyes vagyok, emiatt sokan haragszanak rám. De te tehetek én erről? Pedig milyen szép házak között íolydogálok lefelé az Avas alatt... Es itt a vég, itt ömlök a Sajóba, amely aztán visz tovább, a többi, nagy vi­zekbe és végül egyesülök a „szent, nagy óceánnal”. Ez azonban nem vigasztal. Szeretném, ha a miskolciak büszkék lehetnének rám. Kérlek benneteket, em­berek, tisztítsatok meg, hogy olyan legyek, mint a többi patak. És akkor szebbé varázsolom városotokat is . . . SZ. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom