Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-12 / 189. szám
Swwnfeat, 1961. augusztus 12. BSSAKOTAGYARORSZAG S Fancsal... Hangony... Forró... Leszállás előtt... Három község a háromszáz- hatvanötből, s nem azért esett e háromra a választás, mert tetteik — amiért szóba- kerülnek — egyedülállók. Sorolhatnánk százegyig az olyan hasonlóan nagyszerűen dolgozó községek, termelőszövetkezetek nevét, amelyek semmiben sem maradnak a fancsaliak, a forróiak mögött, és nagyon komolyan vették és veszik mindenkor a munkát, s komolyan vették azt a hatalmas, országos méretűvé terebélyesedett versenyt is, amely megmozgatta a borsodi falvakat, termelőszövetkezeteket. Azaz nem csupán megmozgatta, hanem eredményes, mondhatni: soha nem tapasztalt munkára serkentette. Száz, vagy százötven termelőszövetkezet teljesítette-e a nem lebecsülendő versenyvállalás első két-három pontját, nem lehet még pontosan megállapítani. Azonban egy bizonyos, hogy a fancsaliak, a hango- nyiak, a forróiak teljesítették, s erről számot is adtak megye s ország előtt. Ezért került fenti cím gyanánt éppen e három község neve. Meg is érdemlik, a munka, a tettek után. Itt van többek között Fancsal, a fancsali Egyetértés Termelőszövetkezet példája. Elsőnek arattak le a környéken, elsőnek kezdték meg — és új módon, új módszerekkel a dombvidéken — a tarlók felszántását. S a szorgalom, amely Fancsalon soha nem volt és nem is lesz mostoha- gyerek, nem pihen egészen az év végéig, a nagy verseny befejezéséig. Ám, ami erény Fancsal községben, erénnyé vált a szomszédos Forrón is. Az Űj Világ Termelőszövetkezet tagsága ugyancsak örömmel üdvözölte a nagy hírt: augusztus 10-ére befejeztük a cséplést is. S ezzel immár a második versenypontnak is eleget tettünk. Illetve a határidő előtt tétA SATAN Vasárnaptól új folytatásos regény közlését kezdjük Holnap, vasárnapi lapszámunkban ismét -folytatásos regénnyel örvendeztetjük meg olvasóinkat. Megkezdjük Gergely Mihály A Sátán című regényének folytatásos közlését. Gergely Mihályt aligha kell az Északmagyarország olvasói előtt bemutatnunk. A Borsod megyei születésű író fiatalságát a diósgyőri gyárak tövében töltötte és írásaiban is leggyakrabban ide fordul témáért. Regényei, kisregényei, novellái mind a diósgyőri munkáséletet, a Harica- völgyi faluk lakóinak életét idézik. Több írása — folytatásos regény, novella — éppen lapunk hasábjain találkozott először a közönséggel. A most közlésre kerülő A Sátán című írás rendkívül fordulatos, érdekes, művészi kidolgozású. Hisszük, hogy olvasóink szívesen fogadják és örömmel olvassák majd új folytatásos regényünket is. Betonmunkások a mélyben..: tünk eleget. Azután két-három napon belül jelentik majd, hogy készen vannak a harmadik „ponttal”, a tarlóhántással is. Ügy határoztak ugyanis a termelőszövetkezetben, immár egy hónappal ezelőtt, hogy augusztus 10-re végeznek a csépléssel, 15-re a tarlóhántással. És ma már alig van néhány holdnyi hántatlan, szántatlan tarló az Üj Világ gazdaságában. Tóth Lajos és Szakálas László DT- vezetők valóban éjt, napot nem kímélve dolgoznak, hogy a termelőszövetkezet ígérete termő tetté érlelődjön. Ketten eddig már közel 300 holdnyi mélyszántást végeztek. Avagy szép példa, követendő példa a hangonyiak példája is. Mert náluk nem csupán a véghezvitt tettekben van szépség, követnivaló, hanem a módszerben is. Hangonyban sokat segítettek, sokat vállalnak magukra a több, a jobb érdekében a kommunisták. Külön brigádot szervezlek vasárnap végzendő munkára. Vasárnap végezték el többek között a zab learatását, s ki haladt az élen: Lovas János elvtárs, a 71 éves idős, de íme nem öreg kommunista. Elől vágta a rendet, példát mutatván egy- egy olyan fiatalnak, aki még nem szívesen hoz fokozott áldozatot, akire még nem lehet azt mondani: nem sajnálja a fáradtságot. Fanjai! Hangony, Forró, Taktardntsai, harkány, Cigánd, Tiszakarád. Oldalakon lehetne sorolni az olyan községek, az olyan termelő- szövetkezetek nevét, akik egytől- egyig az ígért határidő előtt teljesítették és teljesítik nagyszerű versenyvállalásaikat. Szinte példa nélkül korán fejezték be az aratást, a cséplést. Egy vagy több vagonnyi kenyérgabonát szállítottak terven felül, minden kérelem nélkül a népgazdaságnak. S most ami erő, gépi erő csak van, az mind azon dolgozik, hogy e hó közepére, augusztus 20-ra lehetőleg ne maradjon szántatlan terület egy talpalatnyi sem. Megkezdik az őszi kalászosok vetését, időben földbe kerül a mag, nehogy megismétlődjön az, ami csak az elmúlt őszön is komoly kárt okozott. Nehogy eső jöjjön, s zsákban maradjon az őszi vetőmag, mint tavaly ... Ezért dolgoznak, ezért igyekeznek nagy-nagy szorgalommal a községek, termelőszövetkezetek szorgos tagjai. Ezért nem veszik figyelembe a 35— 40 fokos meleget, a cséplőgép mellett szállongó port. Dolgoznak becsületesen, hogy több legyen holnap. B. S. György tarlói igyekezet ... a parkban gyülekeznek a farkaslyu- I gos térre, amelyet társadalmi munkával ki bányászok. Büszkék erre a szép, virá- I készítettek a teiep lakói. Két óra előtt néhány perccel már együtt | napon, aztán a kisvonat elindul a bánya egy csoport. Még egy kis tereíere a tűző I mélyére, a szénialak mellé. »..a gömbvasak között az ózdi vasgyár rekonstrukciójánál. A sűrűn szőtt gömbvasak között dolgoznak a Mélyépítő Vállalat betonosai, akik a nagy melegben is becsülettel állnak helyt a nehéz munkában. Megalakulása óta szép eredményekkel, nagyszerű munkával dicsekedhet a györgytarlói termelőszövetkezet. S az eredmények, a boldogulás egyetlen oka: az igyekezet, a törekvés, az új élet becsülése. Ez eredményezte, hogy már jónéhány nappal ezelőtt befejezték a legnagyobb nyári munka második szakaszát, a cséplést. Természetesen a cséplés és az aratás befejeztével is maradt még el- végeznivaló munka bőségesen. A termelőszövetkezet tagsága hozzákezdett a két istálló megépítéséhez, hogy az ősz elején legyen megfelelő férőhely az állatállomány számára. Es egy órával később már felrobog a iA délutáni mélyből a szénnel megrakott szerelvény. Imunkát... műszakosok megkezdték a Foto: Szegedi L. r12 éves as EM Borsod megyei Építőipari Vállalat amelynek megoldására biztos sikerrel ne vállalkozhatnának. Az állami építőipar, különösen pedig a vidék építőiparának fejlődését tükrözik az ÉM Borsod megyei Építőipari Vállalat tízéves fennállásának eredményei. Á vállalat 1950-ben 6937 főnyi összlétszámmal (amely számba a mintegy 600 műszaki dolgozó is beleértendő) alig több, mint 177 millió forint összegű munkát végzett. E teljesítményre a vállalat egész fizikai, műszaki és alkalmazotti béralapja 41 millió forint és az egy munkásra jutó évi átlagkereset 5455 forint volt. ÉvrŐl-évre rohamosan növekedtek a vállalat feladatai. Igen jelentős ipari építési programján kívül ezerszámra kellett lakásokat építenie. Az évi terv összege 1951-ben mint 33 százalékkal, 1952-ben 12 százalékkal emelkedett. A következő években 1953-tól a hibás gazdaság- politikai intézkedések következményeként, majd az ellenforradalom pusztításai nyomán a fejlődés nemcsak alábbhagyott, de a dezorganizá- lódás következtében jelentős visszaesés következett be és a vállalat csupán 1959-ben érte el 1952. évi forint teljesítményének színvonalát. Rendkívül kedvező tünetként állapítható meg azonban, hogy a forintteljesítményt a vállalat 1959-ben már nem 6937, hanem mindössze 3505 főnyi összlétszámúval érte el. Még örvendetesebb, hogy a béralap az 1950. évi 41 millió forint szintről 64 millióra növekedett, ami a dolgozók igen jelentős átlagkereset növekedését tükrözi. Rendkívül kedvező ez az eredmény, mert a dolgozó létszám csaknem 50 százalékos csökkenését jelzi. Jelentősen nőtt a termelékenység és ennek nyomán az egy főre eső kereset 1950-hez képest 5455 forintról 18 479 forintra emelkedett. Az évi terv forintösszege 1960ban már a 300 millió forintot is meghaladta, a béralap az előző évhez képest ismét mintegy 8 százalékkal emelkedett, miközben a dolgozó létszám 7,5 százaléknyit növekedett. így érkezett el a vállalat ez évben fennállásának 12. évébe, amelynek során 342 millió forint értékű tervét 3964 összlétszámmal és 73,6 millió forint béralappal kell teljesítenie. Ez évben tehát az összlétszám mintegy 5 százalékkal, a béralap 6 százalékkal, az egy, dolgozóra jutó átlagkereset pedig mintegy 2,5 százalékkal növekszik. Ugyanakkor a termelékenység 1960-hoz képest 8,2 százalékkal, 1958-hoz képest pedig 17,5 százalékkal növekszik. Sajnos nincs adat arranézve, hogy a kétségtelenül hatalmas eredmény elérésében a gépesítés és a gépesítésbe fektetett forgóeszközök miképpen részesednek. Tény, hogy a vállalat 1950. évi 177 millió forintos tervéhez képest 1961-re 342 millió forint összegű tervet kapott, amelyet az 1950. évi összlétszámnak mindössze 43 százalékával kell teljesítenie. Még beszédesebben tükrözi a vállalat fejlődésének mértékét az a tény, hogy ez évben 342 millió forint tervét mindössze 200 főnyi műszakival kell teljesítenie, ugyanakkor 1950-ben a 177 millió forint összegű évi tervét csaknem 410 műszakival teljesítette. Az eltelt időben a munkások évi átlagkeresete 5455 forintról 18 479 forintra, a termelékenység pedig csaknem három és félszeresére emelkedett. i„. szemrevaló eredI^en erdekes, mények ezek. Persze még korántsem tükrözik mindazt, amit a népgazdasági tervezés tökéletesítésével, a programozott termelésszervezéssel mind az ÉM Borsod megyei Építőipari Vállalat munkájában, mind az egész állami építőiparban elérhetnénk. Vince OszkAr nek. A kiállítás ünnepélyes megnyitására ma délelőtt 11 órakor kerül sor. í ii>. rnu nagyobb budapesti vál- i nenany jaja^on kfVüi az ország felszabadulása előtt a magyar építőipar zöme a kisipar kezében volt, de laz úgynevezett nagy „cégek” is me- 'rőben kisipari módszerekkel dolgoz- itak. Áz ország vidéki városaiban •már csak azért sem alakulhatott ki [jelentősebb építőipar, mert nagyobb jmunka csak hébe-hóba akadt, amit olajozottan működő kormányösszeköttetéseikkel, versenypályázat útján iVagy anélkül, következetesen a pesti ' [nagy halak „nyeltek le”. Ez volt [egyébként is a legbotrányosabb panamák mocsárvilága, amelynek Iá- , pos, kigőzölgéscs légkörében minden »verseny eleve halálra volt ítélve. I Az építőipar államosításával a íhelyzet gyökeresen megváltozott. § Minden megyében a táj jellege. I ipari és egyéb adottságainak I megfelelően állami építőipari vállalatok alakultak ki. |Vállalataink a kezdeti idők nehézsé- Sgein néhány év tapasztalatai nyomán Ptúlestek és ma már minden megyéiben több különféle szakmai profilú |építőipnri vállalat működik, amelyek Sszínvonalra, kapacitásra legnagyobb |fóvárosi vállalatainkkal is versenyre ^kelhetnek. Az ország iparosításának sés általános civilizálásának feladatai, ^számos új, nagy város építése olyan Ä követelmények elé állította a vidék |építőíoarát, hogy ma már alig akad »műszaki vagy szervezési feladat, ' Kalapácsütésektől, vidám fütyszó- tól hangos a népkerti sportcsarnok. Csütörtök este még a dekoratőrök uralták a termet. Pénteken reggel már megkezdték munkájukat a kirakatrendezők. Az impozáns kiállítási pavilonná varázsolt tornacsarnokhoz egymás után érkeznek a tehergépkocsik. A Borsod megyei kisipari termelőszövetkezetek itt rendezik meg termékbemutatójukat: Az épület főbejárata mellett jobbról és balról díszes kovácsolt kapuk pompás látványt nyújtanak. Benn a teremben kicsiny boxokban szorgoskodnak a rendezők. Az asztalos és kárpitos szakmák ktsz-ei modern konyhabútort, kombinált bútort, s rendkívül megnyerő gyenmekszobát varázsolnak. A férfi és női méretes szabóságok h legújabb divatnak megfelelő ruhakölteményeket mutatják majd be az érdeklődőknek. A vízvezetékszerelő ktsz modem fürdőszoba berendezést mutat be. Külön kell szólnunk a Miskolci Vasipari Ktsz rendkívül jó benyomást keltő csillárjairól és a középen elhelyezett kandeláberről. A kisipari termelőszövetkezetek a helyszínen felveszik a rendeléseket, s így rövid úton hozzájuthatnak a megrendelők azokhoz a kiállított darabokhoz, amely legjobban megfelel egyéni ízlésüknek. Mint a kiállítás rendezőitől megtudtuk, az esti filmelőadások előtt a népkerti szabadtéri színpadon divatbemutatókat rendezMa nyitják meg a kisipari szövetkezetek megyei kiállítását