Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-12 / 189. szám

Swwnfeat, 1961. augusztus 12. BSSAKOTAGYARORSZAG S Fancsal... Hangony... Forró... Leszállás előtt... Három község a háromszáz- hatvanötből, s nem azért esett e háromra a válasz­tás, mert tetteik — amiért szóba- kerülnek — egyedülállók. Sorolhat­nánk százegyig az olyan hasonlóan nagyszerűen dolgozó községek, terme­lőszövetkezetek nevét, amelyek sem­miben sem maradnak a fancsaliak, a forróiak mögött, és nagyon komo­lyan vették és veszik mindenkor a munkát, s komolyan vették azt a ha­talmas, országos méretűvé terebélye­sedett versenyt is, amely megmoz­gatta a borsodi falvakat, termelőszö­vetkezeteket. Azaz nem csupán meg­mozgatta, hanem eredményes, mond­hatni: soha nem tapasztalt munkára serkentette. Száz, vagy százötven termelőszö­vetkezet teljesítette-e a nem lebecsü­lendő versenyvállalás első két-három pontját, nem lehet még pontosan megállapítani. Azonban egy bizo­nyos, hogy a fancsaliak, a hango- nyiak, a forróiak teljesítették, s er­ről számot is adtak megye s ország előtt. Ezért került fenti cím gyanánt éppen e három község neve. Meg is érdemlik, a munka, a tettek után. Itt van többek között Fancsal, a fancsali Egyetértés Termelőszövetkezet pél­dája. Elsőnek arattak le a környé­ken, elsőnek kezdték meg — és új módon, új módszerekkel a dombvi­déken — a tarlók felszántását. S a szorgalom, amely Fancsalon soha nem volt és nem is lesz mostoha- gyerek, nem pihen egészen az év vé­géig, a nagy verseny befejezéséig. Ám, ami erény Fancsal községben, erénnyé vált a szomszédos Forrón is. Az Űj Világ Termelőszövetkezet tag­sága ugyancsak örömmel üdvözölte a nagy hírt: augusztus 10-ére befe­jeztük a cséplést is. S ezzel immár a második versenypontnak is eleget tettünk. Illetve a határidő előtt tét­A SATAN Vasárnaptól új folytatásos regény közlését kezdjük Holnap, vasárnapi lapszámunkban ismét -folytatásos regénnyel örven­deztetjük meg olvasóinkat. Megkezd­jük Gergely Mihály A Sátán című regényének folytatásos közlését. Gergely Mihályt aligha kell az Északmagyarország olvasói előtt be­mutatnunk. A Borsod megyei szüle­tésű író fiatalságát a diósgyőri gyá­rak tövében töltötte és írásaiban is leggyakrabban ide fordul témáért. Regényei, kisregényei, novellái mind a diósgyőri munkáséletet, a Harica- völgyi faluk lakóinak életét idézik. Több írása — folytatásos regény, no­vella — éppen lapunk hasábjain ta­lálkozott először a közönséggel. A most közlésre kerülő A Sátán című írás rendkívül fordulatos, érde­kes, művészi kidolgozású. Hisszük, hogy olvasóink szívesen fogadják és örömmel olvassák majd új folytatá­sos regényünket is. Betonmunkások a mélyben..: tünk eleget. Azután két-három na­pon belül jelentik majd, hogy készen vannak a harmadik „ponttal”, a tar­lóhántással is. Ügy határoztak ugyan­is a termelőszövetkezetben, immár egy hónappal ezelőtt, hogy augusztus 10-re végeznek a csépléssel, 15-re a tarlóhántással. És ma már alig van néhány holdnyi hántatlan, szántatlan tarló az Üj Világ gazdaságában. Tóth Lajos és Szakálas László DT- vezetők valóban éjt, napot nem kí­mélve dolgoznak, hogy a termelőszö­vetkezet ígérete termő tetté érlelőd­jön. Ketten eddig már közel 300 holdnyi mélyszántást végeztek. Avagy szép példa, követendő pél­da a hangonyiak példája is. Mert náluk nem csupán a véghezvitt tet­tekben van szépség, követnivaló, ha­nem a módszerben is. Hangonyban sokat segítettek, sokat vállalnak ma­gukra a több, a jobb érdekében a kommunisták. Külön brigádot szer­vezlek vasárnap végzendő munkára. Vasárnap végezték el többek között a zab learatását, s ki haladt az élen: Lovas János elvtárs, a 71 éves idős, de íme nem öreg kommunista. Elől vágta a rendet, példát mutatván egy- egy olyan fiatalnak, aki még nem szívesen hoz fokozott áldozatot, aki­re még nem lehet azt mondani: nem sajnálja a fáradtságot. Fanjai! Hangony, Forró, Takta­rdntsai, harkány, Cigánd, Ti­szakarád. Oldalakon lehetne sorolni az olyan községek, az olyan termelő- szövetkezetek nevét, akik egytől- egyig az ígért határidő előtt teljesí­tették és teljesítik nagyszerű ver­senyvállalásaikat. Szinte példa nél­kül korán fejezték be az aratást, a cséplést. Egy vagy több vagonnyi kenyérgabonát szállítottak terven felül, minden kérelem nélkül a nép­gazdaságnak. S most ami erő, gépi erő csak van, az mind azon dolgo­zik, hogy e hó közepére, augusztus 20-ra lehetőleg ne maradjon szántat­lan terület egy talpalatnyi sem. Meg­kezdik az őszi kalászosok vetését, időben földbe kerül a mag, nehogy megismétlődjön az, ami csak az el­múlt őszön is komoly kárt okozott. Nehogy eső jöjjön, s zsákban marad­jon az őszi vetőmag, mint tavaly ... Ezért dolgoznak, ezért igyekeznek nagy-nagy szorgalommal a községek, termelőszövetkezetek szorgos tagjai. Ezért nem veszik figyelembe a 35— 40 fokos meleget, a cséplőgép mel­lett szállongó port. Dolgoznak becsü­letesen, hogy több legyen holnap. B. S. György tarlói igyekezet ... a parkban gyülekeznek a farkaslyu- I gos térre, amelyet társadalmi munkával ki bányászok. Büszkék erre a szép, virá- I készítettek a teiep lakói. Két óra előtt néhány perccel már együtt | napon, aztán a kisvonat elindul a bánya egy csoport. Még egy kis tereíere a tűző I mélyére, a szénialak mellé. »..a gömbvasak között az ózdi vasgyár rekonstrukciójánál. A sűrűn szőtt gömbvasak között dolgoznak a Mélyépítő Vállalat betonosai, akik a nagy me­legben is becsülettel állnak helyt a nehéz munkában. Megalakulása óta szép eredmé­nyekkel, nagyszerű munkával dicse­kedhet a györgytarlói termelőszövet­kezet. S az eredmények, a boldogu­lás egyetlen oka: az igyekezet, a tö­rekvés, az új élet becsülése. Ez ered­ményezte, hogy már jónéhány nap­pal ezelőtt befejezték a legnagyobb nyári munka második szakaszát, a cséplést. Természetesen a cséplés és az ara­tás befejeztével is maradt még el- végeznivaló munka bőségesen. A ter­melőszövetkezet tagsága hozzákez­dett a két istálló megépítéséhez, hogy az ősz elején legyen megfelelő férőhely az állatállomány számára. Es egy órával később már felrobog a iA délutáni mélyből a szénnel megrakott szerelvény. Imunkát... műszakosok megkezdték a Foto: Szegedi L. r­12 éves as EM Borsod megyei Építőipari Vállalat amelynek megoldására biztos siker­rel ne vállalkozhatnának. Az állami építőipar, különösen pe­dig a vidék építőiparának fejlődését tükrözik az ÉM Borsod megyei Épí­tőipari Vállalat tízéves fennállásának eredményei. Á vállalat 1950-ben 6937 főnyi összlétszámmal (amely számba a mintegy 600 műszaki dolgozó is beleértendő) alig több, mint 177 mil­lió forint összegű munkát végzett. E teljesítményre a vállalat egész fizikai, műszaki és alkalmazotti bér­alapja 41 millió forint és az egy munkásra jutó évi átlagkereset 5455 forint volt. ÉvrŐl-évre rohamosan növekedtek a vállalat feladatai. Igen jelentős ipari építési programján kí­vül ezerszámra kellett lakásokat épí­tenie. Az évi terv összege 1951-ben mint 33 százalékkal, 1952-ben 12 szá­zalékkal emelkedett. A következő években 1953-tól a hibás gazdaság- politikai intézkedések következmé­nyeként, majd az ellenforradalom pusztításai nyomán a fejlődés nem­csak alábbhagyott, de a dezorganizá- lódás következtében jelentős vissza­esés következett be és a vállalat csupán 1959-ben érte el 1952. évi fo­rint teljesítményének színvonalát. Rendkívül kedvező tünetként állapít­ható meg azonban, hogy a forinttel­jesítményt a vállalat 1959-ben már nem 6937, hanem mindössze 3505 főnyi összlétszámúval érte el. Még örvendetesebb, hogy a béralap az 1950. évi 41 millió forint szintről 64 millióra növekedett, ami a dolgozók igen jelentős átlagkereset növekedé­sét tükrözi. Rendkívül kedvező ez az eredmény, mert a dolgozó létszám csaknem 50 százalékos csökkenését jelzi. Jelentősen nőtt a termelékeny­ség és ennek nyomán az egy főre eső kereset 1950-hez képest 5455 fo­rintról 18 479 forintra emelkedett. Az évi terv forintösszege 1960­ban már a 300 millió forintot is meghaladta, a béralap az előző évhez képest is­mét mintegy 8 százalékkal emelke­dett, miközben a dolgozó létszám 7,5 százaléknyit növekedett. így érkezett el a vállalat ez évben fennállásának 12. évébe, amelynek során 342 millió forint értékű tervét 3964 összlétszámmal és 73,6 millió forint béralappal kell teljesítenie. Ez évben tehát az összlétszám mintegy 5 százalékkal, a béralap 6 százalék­kal, az egy, dolgozóra jutó átlagkere­set pedig mintegy 2,5 százalékkal nö­vekszik. Ugyanakkor a termelékeny­ség 1960-hoz képest 8,2 százalékkal, 1958-hoz képest pedig 17,5 százalék­kal növekszik. Sajnos nincs adat arranézve, hogy a kétségtelenül hatalmas eredmény elérésében a gépesítés és a gépesí­tésbe fektetett forgóeszközök mikép­pen részesednek. Tény, hogy a válla­lat 1950. évi 177 millió forintos ter­véhez képest 1961-re 342 millió forint összegű tervet kapott, amelyet az 1950. évi összlétszámnak mindössze 43 százalékával kell teljesítenie. Még beszédesebben tükrözi a vál­lalat fejlődésének mértékét az a tény, hogy ez évben 342 millió forint tervét mindössze 200 főnyi műszaki­val kell teljesítenie, ugyanakkor 1950-ben a 177 millió forint összegű évi tervét csaknem 410 műszakival teljesítette. Az eltelt időben a munkások évi átlagkeresete 5455 forintról 18 479 forintra, a termelékenység pedig csaknem három és félszeresére emelkedett. i„. szemrevaló ered­I^en erdekes, mények ezek. Persze még korántsem tükrözik mindazt, amit a népgazdasági terve­zés tökéletesítésével, a programozott termelésszervezéssel mind az ÉM Borsod megyei Építőipari Vállalat munkájában, mind az egész állami építőiparban elérhetnénk. Vince OszkAr nek. A kiállítás ünnepélyes megnyi­tására ma délelőtt 11 órakor kerül sor. í ii>. rnu nagyobb budapesti vál- i nenany jaja^on kfVüi az ország felszabadulása előtt a magyar építő­ipar zöme a kisipar kezében volt, de laz úgynevezett nagy „cégek” is me- 'rőben kisipari módszerekkel dolgoz- itak. Áz ország vidéki városaiban •már csak azért sem alakulhatott ki [jelentősebb építőipar, mert nagyobb jmunka csak hébe-hóba akadt, amit olajozottan működő kormányössze­köttetéseikkel, versenypályázat útján iVagy anélkül, következetesen a pesti ' [nagy halak „nyeltek le”. Ez volt [egyébként is a legbotrányosabb pa­namák mocsárvilága, amelynek Iá- , pos, kigőzölgéscs légkörében minden »verseny eleve halálra volt ítélve. I Az építőipar államosításával a íhelyzet gyökeresen megváltozott. § Minden megyében a táj jellege. I ipari és egyéb adottságainak I megfelelően állami építőipari vállalatok alakultak ki. |Vállalataink a kezdeti idők nehézsé- Sgein néhány év tapasztalatai nyomán Ptúlestek és ma már minden megyé­iben több különféle szakmai profilú |építőipnri vállalat működik, amelyek Sszínvonalra, kapacitásra legnagyobb |fóvárosi vállalatainkkal is versenyre ^kelhetnek. Az ország iparosításának sés általános civilizálásának feladatai, ^számos új, nagy város építése olyan Ä követelmények elé állította a vidék |építőíoarát, hogy ma már alig akad »műszaki vagy szervezési feladat, ' Kalapácsütésektől, vidám fütyszó- tól hangos a népkerti sportcsarnok. Csütörtök este még a dekoratőrök uralták a termet. Pénteken reggel már megkezdték munkájukat a kira­katrendezők. Az impozáns kiállítási pavilonná varázsolt tornacsarnokhoz egymás után érkeznek a tehergépko­csik. A Borsod megyei kisipari ter­melőszövetkezetek itt rendezik meg termékbemutatójukat: Az épület fő­bejárata mellett jobbról és balról díszes kovácsolt kapuk pompás lát­ványt nyújtanak. Benn a teremben kicsiny boxokban szorgoskodnak a rendezők. Az asztalos és kárpitos szakmák ktsz-ei modern konyhabú­tort, kombinált bútort, s rendkívül megnyerő gyenmekszobát varázsol­nak. A férfi és női méretes szabóságok h legújabb divatnak megfelelő ruha­költeményeket mutatják majd be az érdeklődőknek. A vízvezetékszerelő ktsz modem fürdőszoba berendezést mutat be. Külön kell szólnunk a Miskolci Vasipari Ktsz rendkívül jó benyo­mást keltő csillárjairól és a középen elhelyezett kandeláberről. A kisipari termelőszövetkezetek a helyszínen felveszik a rendeléseket, s így rövid úton hozzájuthatnak a meg­rendelők azokhoz a kiállított dara­bokhoz, amely legjobban megfelel egyéni ízlésüknek. Mint a kiállítás rendezőitől megtudtuk, az esti film­előadások előtt a népkerti szabadtéri színpadon divatbemutatókat rendez­Ma nyitják meg a kisipari szövetkezetek megyei kiállítását

Next

/
Oldalképek
Tartalom