Észak-Magyarország, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-09 / 186. szám

Szerda, 1901, augusztus 9. ESZAICMAGYARORSZAG Emberé a teremtés. v n forgalmista elfeledkezett a kocsi indításáról... 1945. augusztus 6-án amerikai repülőgép- atombombát dobott Hi­rosimára. Végrehajtotta a világ­történelem addig legszörnyűbb tet­tét, az eddigi legpusztitóbb műve­letet. 16 évvel később ugyanezen a napon, tehát 1961. augusztus 6-án a Szovjetunióban felbocsátották a Vosztok—2 űrhajót. Utasa, Tyitov German Sztyepanovics repülő-őr­nagy 25 órás, 700 ezer kilométeres sikeres űrrepülésével végrehajtotta a világtörténelem eddig legnagyobb tudományos hőstettét, a béke gon­dolatát realizáló eddig legnagysze­rűbb műveletet. Ha egymás mellé tesszük a két eseményt, világosan látjuk a két rendszer lényegét, tartalmát, cél­jait! Ady Endre, egyik korszakos je­lentőségű költőnk, a művészi ma­gyar újságírás mindmáig felül nem múlt ragyogó tollú mestere, ezt írta már 1905 decemberében, az első oroszországi — proletárveze­tésű, polgári demokratikus — for­radalommal kapcsolatos híres cik­kében, a Földindulás-ban: az orosz nép „képzelhetetlen szenzációkat adott már s ígér még a világnak." És valóban, több „földindulással” remegtette meg azóta Oroszország, majd a Szovjetunió a béke és a ha­ladás, az emberiesség és embersé­gesség ellenségeit — és több, szinte el sem képzelhető, mégis bizo­nyosra várt „szenzáció” boldog reménykedésével töltötte el mind­azokat, akik a béke, a szabadság, a haladás, a tudomány, az emberi­ség hívei és barátai: a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalommal, e forradalom vívmányainak hősies és áldozatos megvédésével és to­vábbfejlesztésével, a világ egyhato- dán a szocializmus felépítésével, a II. világháborúban, a Nagy Hon­védő Háborúban aratott győzelmé­vel, elnyomott, függő, gyarmati és félgyarmati népek és országok fel­szabadításával, önzetlen segítésé­vel, a világ békéjének védelmezé- sével! Ember, magyar dolgozó, ki hal­lottad hétfőn délelőtt negyed tizen­egy tájban, hogy a Vosztok—2 25 órás űrrepülés után utasával, Tyi- tov őrnaggyal együtt sikeresen földreszállt: ne felejtsd el soha e napot, a vasárnap reggeltől hétfő reggelig terjedő időt! Mert elmond­hatod, el kell majd mondanod nö­vekvő gyermekeidnek, unokáidnak: nagy események kortársa és tanúja voltai! Átélted, hogy miként szüle­tett meg egy új korszak a világtör­ténelemben, miként verte szét büszkén a nép újból a babona, a tudománytalanság, a röghözkötött- ség nehéz rabláncait!... Jelenünk valóságává vált a Jókai elképzelte „jövő század regénye”, realizálód­tak Verne Gyula fantasztikus-tudo­mányos álmai! Csaknem négy hó­nappal ezelőtt Gagarin, „az űr Ko­lumbusza”, és most őrnagy-társa, Tyitov belátható közelségbe hozták gyermekkorunk ábrándját, az uta­zást a Holdba! Hogy ember járhat, dolgozhat, élhet, táplálkozhat, alud­hat az űrben — ez a tény jelentő­ségében csupán ahhoz mérhető, mint amidőn sok-sok miliő évvel ezelőtt szerves élet indult meg a Földön. A két Vosztok nem csupán az űr­ben száguldott, hanem mint Picasso békegalambja, beröpült a földi kozmosz minden táján a becsüle­tes emberek szívébe-lelkébe, hir­detve, hogy: Eaő után a buja gombák S mint Florcncbcn a májusi virágok, Úgy születnek szent garmadával Mostanában az új és új világok. A Bibliának egy világa Milyen lassú, tétova kézzel készült S ma egy-cgy új világ milyen készen Ugrik ki terhes, tüzes emberészből. Betlehem hires csillagának Hire maradt csak, se hamva, sem üszke, De ezernyi fényes csillagra Az ember-agy lobogóját kitűzte. Repülő, lármás gépmadárnak Istenkísértő, bátor, büszke szárnya Vallja: Emberé a teremtés S Isten csak egy megócskult koronája! (Ady) Gagarin és Tyitov eredményeire, a kutató tudósok, mérnökök és or­vosok, technikusok, munkások és pilóták, az elméleti és gyakorlati emberek, az értelmiség és a fizikai dolgozók, a nép közös erőfeszíté­seinek eredményeire csupán ott volt és ott lehetett képes az Ember, ahol a fejlődés útjait nem korlá­tozzák a tőkés magántulajdon és kizsákmányolás érdekei, a háborús profitra spekuláló politika mester­kedései, hanem ahol nép és kutató tudós, nép és államhatalom: egyek és azonosak, ahol a kultúra: köz­kincs és a békét, a szebb, a köny- nyebb, az emberhez méltóbb tar­talmas életet szolgálja!... Vagyis: ilyen eredményekre csak a kom­munizmust előkészítő szocialista társadalomban, a szocialista tábor vezető országában, a Szovjetunió­ban volt és lehetett képes az Em­ber! S nem véletlenül a hirosimai atombombatámadás 16-ik évfordu­lóján, néhány nappal a kommuniz­mus reális távlatait rögzítő új szovjet pártprogram tervezetének elkészülte után, s ugyanazon a na­pon, amelyen nyilvánosságra hoz­ták a varsói szerződésbe tömörült országok kommunista és munkás­pártjai központi bizottságai első tit­kárainak értekezletén elfogadott nyilatkozatot a német békeszerző­dés kérdéséről!... Gyárfás Imre Tyitov őrnagy nevét vette fel a XVI. sz. Autójavító Vállalat lemezes-brigádja r Hétfőn reggel — mint ahogy szerte áz országban — a miskolci XVI. sz. Autójavító Vállalatnál is örömmel és lelkesedéssel számoltak be egy­másnak a dolgozók a Vosztok—2-ről. Mindenki a Szovjetunió hatalmas és elvitathatatlan győzelmének köny­veli el Tyitov őrnagy űrrepülését. , Az üzemben Jámbor Mihály lerne-^ zes-brigádja röpgyűlést tartott, s a brigád egyhangú kívánságának meg­felelően, a vállalatvezetőség jóvá­hagyásával felvette Tyitov nevét. Jámbor Mihály röviden ismertette a Vosztok—2 útját, s közölte, hogy a Tyitov név felvételével egyidejűleg f a szocialista brigád címért is ver­senybe indulnak. Méltók akarnak lenni a második űrhajós dicső nevé­hez. Kérte, hogy a brigád minden egyes tagja a jövőben még nagyobb aktivitással vegye ki részét a mun­kából. Papp Zoltán lakatos, a brigád tagja hozzászólásában elmondotta, nagy örömére szolgál, hogy a máso­dik űrhajót is a Szovjetunió küldte a földkörüli útra, s ígéri a brigád nevében: méltók lesznek e büszke 4 címhez. Krausz László párttitkár, a 4 pártszervezet és a vállalat vezető-4 sége nevében meleg szeretettel üdvö-4 zölte a brigád tagjait. Kérte, hogy a 4 szocialista brigádhoz méltóan állják 4 meg helyüket a termelésben. Ist-^ vánkó Károly szb.-elnök a szakszer­vezet nevében üdvözölte a brigád tagjait, v M. K. E‘ z a vasárnap délelőtt is úgy kezdődött, mint a többi. Az emberek igyekeztek a strandokra, a kiránduló helyekre. A lillafüredi autóbusz Dózsa György utcai vég­állomásánál kis csoport ácsorgóit az indulásra váró kocsi előtt. A szatyor­ban paradicsomot, zöldpaprikát vit­tek: kirándulók voltak. Beszélgettek, cigarettáztak, újságot olvastak. A lapok első oldalain nagy címekkel hozták a varsói szerződés tagállamai­ban működő kommunista és mun­káspártok központi bizottságai első titkárainak értekezletéről szóló köz­leményt. Ez volt ennek a vasárnap reggelnek első nagy eseménye, amelyről a miskolciak tudomást sze­reztek. A trafik előtt egy férfi állt. Kezé­ben táskarádiót tartott, szépen, an­--------oOo--------­A z egész békeszerető emberiség diadalútja A Föidművcsszövetkczetck Borsod megyei Központjának dolgozói köré­ben is nagy lelkesedést váltott ki a második szovjet űrhajó fellövésének híre. Reggel, amikor hivatalba siet­tek, boldogan újságolták egymásnak, természetesen addigra már minden­ki tudott a nagy eseményről. Riszncr Zoltánná így nyilatkozott: határtalan lelkesedést váltott ki be­lőlem, amikor meghallottam, hogy Tyitov őrnagy az űrben repül. Ez a hír nemcsak nekem, hanem minden embernek nagy öröm. s különösen nagy öröm a Szovjetunió fejlődésé­nek ez a fényes bizonyítéka az édes­anyák, feleségek számára, akik ag­gódva figyelik a nemzetközi helyze­tet, főleg a német-kérdés ügyét. A szovjet tudománynak e nagyszerű megnyilvánulása újabb erőt ad a bé­kéért való küzdelemhez és megállás­ra készteti a háború ügynökeit. Is­merőseimmel, munkatársaimmal és barátaimmal együtt hálatclt szívvel üdvözlöm a szovjet vezetőket, tudó­sokat és valamennyi szovjet embert, akik annyit áldoznak a tudomány és technika fejlesztésére, amely leg­biztosabb eszköze a béke megőrzé­sének. Bátran mondhatjuk, hogy Tyi- ] tov őrnagy útja az egész szovjet nép és az egész békeszerető emberiség i diadalútja. d alítóan szárnyaltak a napfényes vasárnap délelőttbe a dallamok. Már éppen indult volna a kocsi, a forgal­mista az óráját nézte, amikor a tás­karádióban hirtelen megszakadt a műsor. „Kedves hallgatóink, felol­vassuk a TASZSZ rendkívüli közle­ményét: 1961. augusztus 6-án, ma­gyar idő szerint reggel hét órakor a Szovjetunióban újabb, embert szál­lító űrhajót lőttek fel: a Vosztok— 2-t. Az űrhajó utasa German Sztye­panovics Tyitov őrnagy." Az emberek odakapták a fejüket, a forgalmista elfeledkezett a kocsi indításáról. Igaz: a sofőr nem is volt már a kocsin, a kalauz is akkor ug­rott le róla. mindenki a táskarádió köré csoportosult. — Tudtam! — ez volt az első mis­kolci visszhang itt, a Dózsa György utcai végállomásnál. — Tóth II. La­jos, a Lenin Kohászati Művek dol­gozója mondta ezt. — Tudtam, én megéreztem. Már akkor megéreztem, amikor olvastam az újságban, hogy a szovjet ■ tudósok újabb űrrakéta felbocsátására készülnek. Már akkor sejtettem, hogy készen van az űr­hajó, s csak az alkalmas pillanatot várják. Bizonyos voltam benne, hogy Gagarint mások is követik és kö­vetni fogják Tyitovot is sokan. Ezeket az utóbbi mondatokat már az újságírónak mondta, aki éppen arra járt. — Végtelenül boldog vagyok és nagy-nagy nyugalommal tölt el ez az újabb nagy eredmény. S hogy mire gondolok most? Arra, hogy ahol ilyen űrhajókat tudnak létre­hozni, ahol ilyen bátor emberek él­nek, ott jó kezekben van a béke ügye. M iskolcon, még a Szemere parkban is valami furcsa nyug­talanságot figyelhet­tünk meg hétfőn dél­előtt. A máskor csen­desen szemlélődő bá- csikák most vastagke­retes szemüveget bigy- gyesztettek orrúikra, s újságot olvastak. Az egyébként ráérősen ücsörgőid, ábrándos te­kintetű fiatalok pedig széles mosollyal, heves mozdulatokkal magya­ráztak egymásnak. Két pádon különösen élénk társalgást hallottunk. —' Nem akarok jó­solgatni, de nemsokára a Holdról fogunk üze­netet hallani... — jó­kedvű barna fiú mond­ta. Egy csinosarcú, karcsú lány megpendí- tett egy húrt a kezében lévő gitáron. Mélyen, zengőn sóhajtott a hangszer, mélyen, zen­gőn sóhajtott a lány: — Húú... Ha én is felrepülhetnék egy­szer! ... A csillagokig... Kovács Etának hív­ják. Negyvenen érkez­tek három napos tú­rára a Ganz-MAVAG- ból. Kiszesek. — Az autóbuszban hallottuk először a hírt Tyitov őrnagyról. Rá­diónk mondta be. Azó­ta más témánk sincs... — És újságlapokat kezdtek csörgetni, mintegy bizonyíték­ként: mindent tudnak ám a Vosztok—2-ről! Valamivel távolabb két idős ember is erről beszélgetett. — A világűr meghó­dítása magasan az el­ső helyen áll a világ­szenzációk között A tudás előtt a Nyugat­nak is meg kell ha­jolnia ... Kérem, én még ilyen nagyszerű dolgokat életemben nem hallottam. Pedig már túl mgyok a 78. évemen... — magya­rázott az egyik. Küse- bach Gyulának hívják. Nyugdíjas. Gyakori lá­togatója a lombos, vi­rágos parknak, az ár- nyas kis padoknak. Itt mindig nyugalmat, bé- lcésen píhengető em­bereket talál — csak a világ nagy eseményei, a tudomány új vívmá­nyairól. érkező hírek kavarják fel a park megszokott hangulatát. És ez mostanában egy­re gyakrabban törté­nik... De mindenki örül neki! Ilyen nagy teljesítményre nem számítottunk... . és Öregek egyaránt feszült érdeklődéssel olvassák a napi társ nagysikerű űrutazását és Hruscsov elvtárs sajtéban a hét kiemelkedő eseményeit: Tyitov elv­hétfői nyilatkozatát, Szabados György felvételei Jakab István gépészmérnök, a Miskolci Cementáruipari Vállalat főmérnöke vasárnap családjával ki­rándulásra készülődtek a Bükkbe. Amikor azonban meghallotta a rádió bejelentését a Vosztok—2 szovjet űrhajó fellövéséről, azt mondotta feleségének és kisfiának: — A mai kirándulás elmarad. A család egy pillanatig sem vitat­kozott, hiszen az új, váratlan ese­mény izgalma hatalmába kerítette őket. Egész nap a rádió mellett ültek és hallgatták a közleményeket, csak a délutáni órákban tettek egy rövid sétát a városban. Jakab elvtárs így foglalta össze véleményét az új, min­iden eddiginél nagyobb szenzációról, a German Sztyepanovics Tyitov űr- k hajós őrnagy bátor útjáról: 4 — Hozzászoktunk a meglepetések­4 hez, hogy úgy mondjam, a meglépe- 4tések korszakát éljük. De ilyen nagy 4 teljesítményre mégsem számítottunk. 4 Már a rádió első bejelentése is sejt- 4 tetni engedte, hogy rendkívül nagy 4 útról és nagy teljesítményről van 4 szó. Engem, legjobban az lepett meg, 4 hogy ez az űrhajó már nemcsak ’ a 4 Földről irányítható, hanem kézi be- 4 rendezéssel is kormányozható. Ez 4 újabb nagy technikai siker. 4 — Ügy gondolom — mondotta 4 Jakab főmérnök —, hogy ezután már 4 a Holdra való, vagy a Hold körüli ▼ utazás következik. Ezzel persze nem 4 mondok újságot, ezt mindenki sejti 4a jelenlegi, nagy teljesítmény után. 4 De már a Holdra való uta2ás sem 4 lesz meglepetés, hiszen az egész a emberiség tudja, hogy ez következik I roinden bizonnyal szovjet űrutas 4 lesz az első, aki sétát tesz az eddig X „ismeretlen” égitesteken. Biztos va- I gy°k benne, hogy még az idősebb Y generáció is megéri ezt a nagyszerű 4 pillanatot. A PARKBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom